16. fejezet

Jó tett helyébe...

Folytatás...

- Ujjat húztál Nick Fury-val? – kérdezte Loki érdeklődve a lányt, de hangjából kiérződött, hogy már tudja a választ.

Kathlin akaratlanul is a nyakához kapott. Rosszabb volt, mint gondolta. Érdes tapintás, az égés nyomai begyulladtak, a bőre égett és csípett.

- Semmi közöd hozzá! – ordította le a félisten fejét. Főleg azért volt ideges, mert Loki még inkább a sérüléseire terelte a figyelmét. Eddig semmit sem érzett, csupán enyhe fájdalmat a bilincsek helyén, de semmi komolyat. Talán a stressz okozta, hogy így történt, de most már az sem segített. Loki kis akciójának hála, Kathlin fájdalmasan harapta be az ajkait.

- Úgy gondolod? – kérdezte Loki gúnyosan és az öltözőszekrénye ajtaját kitárva elkezdte magára ölteni aznapi ruháit. – Mert tulajdonképpen ez is miattam történt, nem igaz?

- Nehogy azt hidd!

Loki viszont figyelmen kívül hagyta a beszólást. Most sem zavartatta magát az öltözésnél, pedig a műsort most Kathlin nézhette végig. Persze Loki nem rendelkezett különösebb exhibicionista hajlammal, csak biztos volt benne, hogy a lány reflexből elfordul majd, amikor földre ejti a törülközőt.

Úgy is történt. Kathlin olyan gyorsan fordult meg, hogy enyhe tornádó keletkezett a szobában, majd fájdalmasan temette arcát a bordó selyemtakaróba.

- Jézusom…! – szörnyülködött. – Te tényleg nem vagy normális!

Loki jót kuncogott magában. Jó kis szórakozásnak néz elébe. Ez a lány nagyon mulattató.

- Ki mondta, hogy az vagyok, szívi? – mutatott rá a lényegre. Kathlin a szemét forgatta.

- Ezt nem hiszem el!

- Pedig el kéne!

- Megőrülök! – nyafogott Kathlin.

- Ne aggódj, nem fogsz! – vigyorgott a Varázsló.

- Nem?! – kérdezett rá dühösen a lány.

- Édesem, nem lehet kétszer megőrülni! – fordult felé Loki most már egy sötétzöld bőrnadrágban, pasztellszínű ingben és fülig érő vigyorral. Kathlin, ha nem mászott volna falra tőle, talán még vonzónak is találta volna. De Loki egy bunkó volt!

- Akkor neked sem kell tartanod tőle! – vágott vissza Kat, de Loki ekkor újra a közelébe férkőzött. Megragadta a csuklóját és durván maga felé rántotta. A lány felsikoltott a fájdalomtól, amit újra Loki égési sebekre gyakorolt szorítása okozott.

- Én nem tartok semmitől – jelentette ki, hidegen a lány szemébe nézve, – de számodra elég sok dolog marad még így is!

- Mégpedig? – állta Kathlin a tekintetét, ami nagyon tetszett Lokinak. A lány ezt fokozva elnyelte a további fájdalmakat.

- Ha ezek a sebek begyulladnak, ami úgy látom, már el is kezdődött, akkor nem sok esélye van, hogy túléled a velem töltött időt…

- Ez nem a sebektől függ, kikészítesz te anélkül is!

Loki felnevetett, majd megkomolyodva folytatta.

- Viccet félretéve…, én segíthetnék. Egyre több tér vissza az erőmből, úgyhogy nem lenne nehéz…

- Ez most valami tréfa?! – hitetlenkedett a lány. Ám Loki a csuklóját maga felé húzva kényszerítette a lányt, hogy közeledjen felé, így most már csak centiméterek választották el őket egymástól. A Varázsló ekkor még mélyebben nézett a meleg, bordó szemekbe.

- Ha tréfa lenne, akkor nevetnél…, de mégsem teszed!

- Mi okom lenne rá…?

- Mutasd! – parancsolta Loki és elsöpörte Kathlin haját az útból, hogy jobban szemügyre vehesse a nyakát. – Hmmm…. tényleg nem kellett volna olyan erősen szorítanom…

- És erre csak most jössz rá…?! – dühöngött a lány, de Loki, mutatóujját a szájára helyezve, belé fojtotta a szót.

- Csss! Rendbe hozom! – Azzal felkapta a lányt és megint az ágyig cipelte.

- Hé! Tegyél le!

- Azonnal! – vigyorodott el Loki ismét és leejtette a bosszankodó lányt az ágyra, de nem várta meg, amíg felül, hanem ő is leült mellé. Kathlin fel akart kelni, más sem hiányzott neki, minthogy Loki újból felé másszon, de a Herceg visszanyomta a párnára.

- Loki! – nyögte dühösen a lány.

- Maradj nyugton! Koncentrálnom kell… - tette a kezét a lány jobb csuklójára, pontosan az égések fölé helyezve.

- De minek kell ehhez feküdnöm?! – ellenkezett Kathlin. A válasz vérfagyasztó volt.

- Úgysem bírnál megállni a lábadon. Más sem hiányzik, mint hogy összeess nekem a padlón! – jelentette ki a legnagyobb természetességgel. – Most pedig, ne fészkelődj tovább és ne sikíts, ha lehet!

Kathlin torka összeszorult.

- Talán mégsem kéne rendbe – nyelt egyet - hoznod… Meg vagyok így is… - ajánlotta fel.

- Most ezt mondod, aztán holnapra lázas leszel és az ágyból sem tudsz majd felkelni. Volt már dolgom efféle sérülésekkel… Kezdetben nem tűnik komolynak, és nem is az… - A Mágus közelebb hajolt a lányhoz, hogy a fülébe súghassa – De a fertőzés és gyulladás az, amibe aztán mindenki belehal.

Kathlin megremegett az undortól.

- Muszáj volt ezt csinálnod?!

Loki vállat vont.

- Ha másképp nem hiszel nekem.

- Semmiben sem hiszek… - A Hercegnek elege lett és újból visszalökte a párnára a lányt. – Hagyjál! – kiabálta erre Kat, de Lokit ez nem hatotta meg.

- Azt mondtam, ne sikíts! Nem lenne jó, ha bárki meghallaná… még azt hinnék, kínozlak – magyarázta.

- Mert nem arra készülsz? – kérdezte Kathlin kétségbeesetten fészkelődve az ágyban.

- Nem elsősorban.

Kathlin nem tudta, bízzon-e benne, de erőt vett magán és megpróbált ellazulni. Ha Loki tényleg rendbe hozza a sérüléseit, az csak jól jöhet neki.

Lokin látszott, hogy erősen koncentrál valamire. Tényleg aggódott a lányért. Bár már kizárta, hogy ez Kathleen lenne, attól még nem tudott megszabadulni az érzéstől, hogy nagyon hasonlít rá. A kisugárzása, a nagy szája, az esze…, a bordó szemei. Azok a mély, bordó szemek… Loki utálta, hogy ez a lány szinte minden pillanatban múltja egy fájó részletére emlékezteti, de pont ezért aggódott érte.

Féltette, mert olyan volt, mintha Kathleent féltené. Ezt az érzést viszont ki nem állhatta. Kathleen már halott. Emiatt minden erejét bevetette, hogy távol tartsa magától a lányt. Nem bírná ki, ha még egyszer el kellene veszítenie valakit. Könnyebb volt bunkót játszani és csak akkor segíteni, ha nagyon muszáj. Mégis, néhány rossz pillanatában Loki el-el gyengült a lány jelenlétében. Ezek voltak azok a pillanatok, amikor nem lehetett rá kitűzni az „aljas szemét" címet, és amelyekért képes volt órákig szidni magát.

Erősnek kell maradnia, nem szerethet belé…!

Loki nekilátott a gyógyításnak. Kathlin arcán megjelentek a fájdalom első hullámai, de nem sikított. Hiszen akkor sem tette, amikor a sebeket szerezte. Némán tűrte az egyszerre égető és fagyos érzést a karjában. Mintha ezernyi jeges szikra szurkálná és szorongatná az égés helyén. Sírni támadt kedve, de visszatartotta.

Nem mutathat gyengeséget pont Loki előtt! Már épp eleget mutatott idáig, amikor nem tudott neki ellenállni, amikor erősebbnek bizonyult. Hogy viselkedjen ezek után határozottan és magabiztosan, ha megretten egy meztelen testtől, vagy sírva fakad egy kis kellemetlenség hatására? Kathlin elhatározta, hogy erőt vesz magán, és minden körülmény ellenére megmutatja ennek a senkiházinak, milyen fából faragták. Vége a hisztinek és kétségbeesésnek, nem lesz Loki cirkuszi majma! Ez a bunkó olyan leckét kap, amit megemleget és még segíteni is fog neki megmenteni Natasát!

De előtte még úgy döntött, szünetet tart az egyre erősödő fájdalom hatására. Csak legyen már vége! Kathlin felnyögött a karjába hasító kellemetlen érzéstől, de amint visszahanyatlott a párnára az érzés abbamaradt…végleg. Loki meggyógyította az egyik kezét. Kathlin rosszkedvűen gondolt bele, hogy ez még csak egy volt az ötből.

Loki elengedte a kezét és a másikért nyúlt, majd mivel a lány most nem ellenkezett, körbefogta a csuklóját és azzal is megismételte a műveletet. Kathlinnek most is sikerült visszatartania a nyögést a végéig. Ez úgy tűnt, tetszik Lokinak. Nem nagyon díjazta volna, ha a lány megzavarja a nyavalygásával. Másrészt csodálkozott egy kicsit, hogy nem teszi… Amilyen hisztit levágott…, minimum azt várta volna, hogy minimum könyörögni fog, de jobban bírta, mint azok a harcosok, akiket Loki valaha meggyógyított. Ezt meglepte a Herceget.

Elismerően tette le Kathlin bal kezét is az ágyra.

- Bírod még? – kérdezte a lányt meglepően nagy mennyiségű együttérzéssel. Kathlin némán bólintott. Most mit feleljen erre? Legszívesebben azt mondta volna, hogy nem, mindjárt beleőrül, de azt nem tehette. – Gyere! – nyújtotta a kezét Loki, hogy fölsegítse. – Hagy férjek a nyakadhoz is!

Tőle szokatlan gyengédséggel ültette fel a lányt maga mellé és végigsimított a vasgyűrű vonalán. Kathlin beleremegett a hideg érintés okozta fájdalomba és furcsamód bizsergésbe. Nehézkesen sóhajtott egyet.

- Vadállat! – jegezte meg Loki, amit Kathlin nem tudott mire vélni. Most mégis törődik vele? Az előbb még meg akarta ölni…

- Kicsoda? – kérdezett végre rá Kathlin.

- Aki ilyet tett veled! – válaszolta a félisten és még hozzátette: – Ez most valószínűleg jobban fog fájni… De ki kell bírnod!

- Mennyivel jobban?

- Csak viseld el! – kérte Loki, egyértelműen a lány tudatára adva ezzel, hogy sokkal jobban.

Határozottan, de ezúttal finoman a lány nyaka köré helyezte kezeit, és varázsolni kezdett. Kathlin először forróságot, majd jeges hideget érzett, utána mindkettőt egyszerre és végül elviselhetetlen fájdalmat. Fájdalmat, ami fojtogatta. Nem bírta tovább…

Lehet, hogy Loki kivételesen csak jót akar neki, lehet, hogy erősnek kellene lennie, de egyszerűen képtelen volt rá! A teste görcsbe rándult a kíntól, ő pedig sírásban tört ki. Persze, nem zokogott fennhangon, de a könnyek megállíthatatlanul patakzottak a szemeiből. Ennyi volt, vesztett – gondolta csalódottan. De Loki mintha olvasta volna a gondolatait.

- Mindjárt vége! – suttogta szokatlanul kevesen a fülébe. – Nyugalom!

Kathlinnek viszont csak akkor sikerült lenyugodnia, amikor a fájdalom percek múltán végre alábbhagyott. Idegesen törölte le áruló könnyeit az arcáról…, amiben Loki is a segítségére sietett. Bal kezét a lány jobb kézfejére helyezte, viszont a másikkal könnyeit törölte le a szeme alól, miközben finoman végigsimított az arcán. – Semmi baj! – nyugtatta kedves hangon. – Nemsokára jobb lesz!

A Boszorkányt váratlanul érte ez a kedvesség Loki részéről. Nagyon nem tudott kiigazodni rajta. Viszont a férfi érintése most nem volt zavaró, inkább kellemes… és nyugtató is. Nemsokára tényleg megnyugodott. Viszont akkor eszébe jutott még valami.

- Loki…? – kérdezte bizonytalanul.

- Mi az? Ugye nem rosszul vagy?

Kathlin csodálatára tisztán kivehető volt az aggodalom a férfi hangjából.

- Csak annyi, hogy ez nem minden…

- Hogy érted ezt? Van még máshol is sérülésed? – Kathlin ekkor lenézett a lábfejére. Loki magában átkozta Fury-t ezért. Biztatóan a lány vállára helyezte a kezét. – Hagy nézzem!

Kathlin felhúzta a lábait, majd visszafeküdt a párnára és Loki kezébe adta az egyiket. Loki lehúzta a zokniját és feltekerte a farmerja szárát, hogy jobban szemügyre vehesse a bilincs nyomait a lány bokáján.

- Ház ez tényleg nem túl szép – jelentette ki végül. – Sajnálom – mondta, miközben negyedszerre is elkezdte az előbb ismételt varázslatot, – de muszáj...

A lány beletörődve bólintott felé.

...

Kathlin fájdalmasan pihegett. Most már nem patakzottak a könnyei, csupán néhány makacs csepp hagyta el a szemét. A Varázsló alig észrevehetően ugyan, de arra törekedett, hogy minél kevesebb fájdalmat okozzon a lánynak.

Mikor készen volt, hosszú percek után, Kathlin megkönnyebbülve sóhajtott.

- Fáj még? – kérdezte Loki érdeklődve.

- Nem, jól vagyok – jelentette ki Kathlin könnyeit törölgetve, de már sokkal határozottabb hangnemben. Azt nem akarta említeni, hogy tulajdonképpen minden tagja sajog, mert látta, hogy a sebek begyógyultak. Majd csak elmúlik az is...

Loki mintha megint a fejébe látott volna.

- Néhány óra és vége – nyugtatta a lányt. – A gyulladás már nem okoz több gondot.

- Köszönöm – mondta Kat meghatottan, kimerülten fekve az ágyban.

Loki akár azt is válaszolhatta volna, hogy nagyon szívesen, de az nem volt az ő asztala. Így inkább visszavette lokis stílusát és felállva az ágytól faképnél hagyta a lányt.

- Most pedig készülj, asszony! – adta ki a parancsot, miközben az ablakon bámult ki. – Megengedem, hogy használd a fürdőm és hozatok neked valami rendes ruhát.

- Mi baj van a ruháimmal?! – csattant fel a Boszorkány.

- Nem ide illőek – jött a tömör válasz. – Fél óra múlva reggeli, és nem szeretném, ha kellemetlen helyzetbe hoznál a szüleim előtt!

- A szüleid előtt?!

- Nem emlékszel?! Te a szeretőm vagy…

- Hogy is felejthettem el…? - gúnyolódott Kathlin, ám Lokit most már nem hatotta meg a fáradt sóhaj.

- Húsz perced van! Ha nem vagy kész, akkor törülközőben jössz! Megértetted?! – emelte fel a hangját, majd kiviharzott a szobából. – Visszajövök érted, ne menny sehova! – szögezte le az ajtóban, majd még a folyosóról visszaszólt, hogy: – Igyekezz! – Azután nagy széllel becsapódott az ajtó mögötte.

...

Kathlin összetörve kuporodott össze a hatalmas ágyon. Már megint alulmaradt Lokival szemben. Egyszerűen képtelen szembeszállni vele. Az a férfi egy elmebajos diktátor! De akkor mégis miért? Miért segített neki olyan rendíthetetlenül… és miért látott enyhe aggodalmat a szemében? Ha valami csoda folytán Loki törődik vele, akkor meg miért olyan bunkó vele? Mert amíg nem tudta, hogy bajban van, addig mindent megtett, hogy ő okozzon kellemetlenséget a lánynak.

Mély levegővétel és egy nagy sóhajtás után a Boszorkány erőt vett magán és felugrott. Elhatározta, hogy nem hagyja többet felbosszantani magát. Mint korábban eldöntötte, visszavág Lokinak. Belemegy a kis játékba és elhiteti a férfival, hogy tényleg szereti. Akkor talán arra is fény derül, hogy Loki miért viselkedik ilyen kétértelműen vele. Kiment a fürdőbe, lezuhanyozott, majd belefogva a készülődésbe, magára öltötte a meggyszínű, egyszerű, de csinos szabású ruhát, amit egy szolgáló hozott.

A ruha a térde alá ért, és az ujja éppen a könyöke alá. Volt egy enyhe, U alakú dekoltázsa, éppen csak annyi, hogy vágyat keltsen a férfiakban. A felsőrészen néhány bordó selyemrózsa is szerepelt díszítésként. Kathlin nagyon csinosnak érezte magát a nyári ruhában. Haját kiengedte a lófarokból, átfésülte és hagyta, hogy a hullámos-enyhén göndörödő loknik beterítsék a vállát. A füle mögé még egy selyemrózsát is tűzött, ami a ruhához járt. Utána elővette azt a pár sminket, amit magával hozott és enyhén kihúzta a szemét, majd a spirállal meghosszabbította egyébként is igéző pilláit. Végül felrakott egy kis pirosítót és halvány bordó rúzst, ami nagyszerűen illett a ruhája színéhez.

Elismeréssel nyugtázta a végeredményt Loki ember nagyságú tükrében. Tökéletes! – gondolta ravaszul. Alaposan megkínozza majd Lokit a külsejével. Hagy legeltesse csak a szemét a gyümölcsön, amiből nem ehet! Ráadásul a saját ötlete miatt még el is kell majd játszania, hogy Kathlin az övé…pedig nem az! Ha-ha Loki, most megkapod! – nevetett a lány. Mert ezután nem lesz fölöttem hatalmad, az biztos! – határozta el.

Már az ő ereje is visszatérőben volt. Csodálkozott, hogy most alig egy fél napig hiányzott a gyógyítás után, de ez van. Leült az ágy szélére és kecses tartásban, bájos mosollyal várta az ő „hercegét".

...

Loki dühösen vette a fokokat lefelé. Nem bírta tovább, ki kellett szabadulni abból a légtérből. Az az átkozott lány! Inkább ne is segített volna neki! Mert amikor megköszönte… az pont olyan volt, mintha Kathleen mondta volna. Ez már túl sok volt neki. Túl sok fájó emlék… Ennyit már nem tudott elviselni. Friss levegőre volt szüksége.

Persze, hogy ösztönösen a gyümölcsösbe ment, ahova Kathleen óta mindig, ha ki kellett eresztenie a gőzt. Dühösen öklözött bele egy cseresznyefa kemény törzsébe, majd még néhányszor.

- Miért?! Miért pont most?! – kérdezte magától. Néhány madár riadtan távozott a fészkéből. – Mégis ki ez a lány, hogy ilyen érzéseket keltsen bennem?!

Kathleen már évszázadok óta halott. El akarta felejteni. A bő hónap fogság alatt már egészen jól haladt az érzéketlenné válás felé, hogy minden fájdalmat kizárjon a lelkéből…, de aztán jön ez a lány és mindent tönkretesz!

- A fenébe! – ordította.

A fa törzse megreccsent. Loki lerogyott a földre. Mit tegyen? Egyik fele azonnal megölné…, de a másik azt nem hagyná. Mert a másik fele fájó emlék ide vagy oda, törődik a lánnyal. Legszívesebben magához ölelné és azt álmodná, hogy Kathleen visszatért…, de az lehetetlen!

Talán a legegyszerűbb az lenne, ha egyenesen visszaküldené a lányt oda, ahonnan jött…, ám azt sem teheti meg, amíg a lány nem árulja el neki, hol van a jogar, szabadsága záloga. Ehhez viszont először el kell terelnie Odin figyelmét…, amihez viszont a legjobb mód, ha eljátssza, hogy szereti a lányt, azért van vele. Újra a közelébe kell mennie és elviselnie a kétes érzéseket. Az ördögi kör kezdődik előröl. Az egyetlen enyhítő körülmény pedig, ha legalább sikerül újból felbosszantani a lányt és ezzel elterelni saját figyelmét.

Nagy nehezen rávette magát, hogy visszainduljon a szobához és végre szembenézzen szüleivel…főleg az apjával. Arra viszont nem számított, hogy Kathlin visszavágót tervez. Bekopogott az ajtón, majd mikor nem jött válasz idegesen benyitott.

- Azt mondtam, hogy készülj el id…! – kiabálta volna, de a látványtól megakadt a szó a torkán. Kathlin az ablak előtt állt, a hátulról ráeső reggeli fény, mintha aranyló fátyolként vette volna körül. Hosszú, a fényben meggyszínű haja tengerként hullámzott, amikor a lány megindult felé. És az a ruha… Loki le nem vette a szemét a lányról egy pillanatig sem. Hirtelen meg sem ismerte, olyan gyönyörű volt.

Kathlin csábítóan elmosolyodott. Loki alig bírta türtőztetni magát, még pókerarca is veszélyben forgott. Amint a Boszorkány ezt észrevette, szemtelenül még tovább kínozta.

- Szia édesem, épp időben! Indulhatunk reggelizni? – kérdezte legártatlanabb hangján. Loki nem tudta, mihez kezdjen.

- Te meg mit képzelsz magadról? – tört ki végül belőle. – Mi ez az ártatlan szűzlány külső?! Azt akarod, hogy mindenki téged bámuljon?!

- Ha jól tudom, te akartál velem dicsekedni – jegyezte meg a lány. – És te küldetted a ruhát is.

Loki dühösen bosszankodott magában, mert a lánynak igaza volt. De arra nem számított, hogy ilyen vágyakat kelt majd benne. Akarta a lányt, most azonnal… és nem kaphatta meg. Legalábbis most még nem. Ez megőrjítette.

- Ez igaz – váltott végre lokis hangnemére. – Na indulás! – vonszolta ki az ajtón Kathlint. A lány viszont megelégelve, hogy ismét tárgyként viselkedik vele határozottan kirántotta kezét szorításából és a férfi nagy meglepetésére belé karolt. – Mit csinálsz?!

- Indulhatunk, édes? – hagyta figyelmen kívül Loki felháborodását. – Vagy inkább vonuljunk félre egy csendes helyre?

- Idióta! – őrjöngött Loki, de Kathlin válaszol közelebb bújt hozzá és legnagyobb ártatlan tekintetével nézett a szemébe. Loki mélyen szívta be a levegőt, hogy lenyugtassa magát. – Menjünk – mondta végül és duzzogva az ebédlő felé vezette a lányt. Ezt még megbánod! – gondolta magában.

...