24. fejezet

Lehet szerelem?

Tíz perc múlva:

- Loki! – szólította meg a Herceget Kathlin, kibontakozva az ölelésből. – El kell mondanunk a szüleidnek!

- Még nem! – jelentette ki Loki, mélyen a lány szemébe nézve. Tekintetéből olyan erős érzelem sugárzott, hogy Kathlin nem akarta elhinni, ez ugyan az a férfi, aki nemrég emberek életére tört.

- Eleget vártak már – mondta a Boszorkány nyugodt hangon.

- Csak még ne most rögtön! – kérte Loki kedvesen.

- De miért várnánk vele? – Loki nem válaszolt, csak tiszta, tengerkék szemekkel bámult továbbra is a lányra. – Értem – esett le végül Kat-nek. – Szeretnél kettesben lenni velem.

Loki nagyot sóhajtott.

- Háromszáz év... – mondta elmerengve, fájdalmasan. – Néhány napig szeretném, ha csak az enyém lennél.

- Loki...

- Kérlek!

Kathlin nem tudott ellenállni annak a vágyakozó, mély tekintetnek. Felemelte a jobb kezét és végigsimított vele a férfi fehér arcán. Loki megfogta a csuklóját, amikor keze a nyakához ért.

- Nos?

- Rendben. Kapsz egy hetet – egyezett bele Kathlin.

Szívesen elviccelődött volna vele, hogy a Herceg tegnap reggel úgy is kijelentette, hogy a lány már végleg az övé, de ez az ígéret immár nem tűnt aktuálisnak. Tegnap reggel óta sok minden megváltozott, és Kathlin kezdte meglátni Loki jobbik oldalát. Azt az oldalt, ami sajátos és egészen szerethető volt.

Loki mintha olvasott volna a gondolataiban.

- Sajnálom – szorította meg a lány kezét.

- Mit? – kérdezte Kat.

- A tegnap hajnali viselkedésem. És ahogy a börtönnél bántam veled...

- Nem kell elnézést kérned – nyugtatta meg Kathlin. – Megértem, mennyire bosszantó lehetett, hogy Őt láttad bennem...

- De ez akkor sem kifogás. Durva voltam, pedig megmentettél!

- Már nem haragszom.

- Valóban az ő rokona vagy – mosolygott Loki.

- Meg részben egy idióta midgardi... – vigyorgott vissza Kathlin.

Loki elnevette magát.

- De legalább szórakoztató... – A Varázsló arcán ravasz vigyor villant.

- Na, arról tegyél le! – emelte fel hangját a Boszorkány.

- Ugyan miről? – vigyorgott tovább Loki.

- Továbbra sem fogsz békén hagyni, ugye?

Loki megrázta a fejét.

- Nekem is kell egy szórakozás – magyarázta halál komolyan.

- Kathleen-nel is ily módon szórakoztál? – vonta kérdőre a lány.

- Ő mókásnak találta – jelentette ki Loki.

- Valóban? – Loki bólintott. – Szóval például az ő ételét is csúszómászókká változtattad, és ő nevetett ezen...?! – csodálkozott Kat.

- A békás volt a kedvenc trükkje! – válaszolta Loki, aki egyre vidámabb lett.

- Igen?

- Szerette látni anyám arcát, amikor megcsókolja a kicsi zöld...

- Fúj, Loki! – bokszolt Kathlin viccből a vállába.

- Így volt, na!

- Mindenesetre, nálam mellőznéd az effajta mozgalmas vacsorákat?

- Megnézem, mit tehetek...

Kathlin nagyot sóhajtott, majd a szemeit megforgatva nézett vissza a Hercegre.

- És mihez kezdesz most velem?

- Mit szólnál, ha elvinnélek az öbölhöz? – vetette fel Loki.

- És megint megpróbálsz vízbe fojtani?

- Hmm... – gondolkozott el a fekete, és már vonszolta is a lányt az istállók felé.

- Várj! – állította meg a lány. – Van egy bikini a szobámban!

Loki meglepődve bámult rá.

- Te hoztál bikinit?! – A lány ártatlanul bólintott. – Egy idegen Világba készültél behatolni ...és bikinit hozol magaddal?! Bele sem merek gondolni, mégis miféle őrült gondolat vezérelt...

Kathlin megvonta a vállát.

- Mindig van nálam bikini.

Loki nagy levegőt vett, és végül megvárta a lányt a lovaknál.

...

Kilovagoltak az öbölhöz, és mint a múltkor, most is remekül szórakoztak.

Kathlin aznap délután visszaszerezte gyerekkori emlékeit. Boldogan, és kissé szomorúan gondolt vissza a szüleivel és húgával töltött időre. Na és persze azokra a különleges pillanatokra, amikor Loki meglátogatta. Ilyenkor felvidult, mert úgy érezte, most, hogy megtalálta Lokit, mégsem maradt teljesen egyedül. Hogy miután Natasha és Clint végleg összekötik az életüket, azután is marad számára valaki, aki már korábban is az élete része volt.

A hét további napjai is remekül teltek.

Loki nem vett részt a gyűléseken, mivel ötlete még nemigen akadt, így minden idejét a lánynak szentelhette. Kathlin kérésére történeteket mesélt neki a Kilenc Birodalomról és a lakóikról. Felvilágosította, hogy mi igaz, és mi csupán kitaláció a midgardi legendákból. Kathlin pedig jó tanítványnak minősült. Most mindent megjegyzett, amit a Varázsló mondott neki.

Ezen kívül rengeteget lovagoltak, túráztak, bejárták az egész vidéket. Olyan volt ez, mint egy rövid vakáció.

Thor nem nagyon, értette, ugyan mit eszik Kathlin az öccsén, de persze nem szólt bele a dologba. Jól elvolt a gyűlések alatti „kis" összezördülésekkel, és esténként a szolgálólányokkal. Lokival nem sok szót váltottak egymással, de ezt egyiken sem bánták igazán.

Persze Loki kis tréfái sem maradhattak el. A Varázsló kihasznált minden adandó alkalmat, hogy felbosszantsa a lányt. Az ételek átformálása magától értetődően állandó jelenséggé vált, ám Kathlin harmadszorra már nem is sikított. Erőt vett magán, és elhatározta, hogy Loki ellen fordítja a saját trükkjeit. Miért ne járna neki is a szórakozásból?

Mikor Loki különféle izgő-mozgó dolgokká változtatta a vacsoráját, Kathlin lazán megjegyezte, hogy Loki biztosan eltévesztette a tányért, mert nem ő rendelte ezt a kivételes fogást, és a legnagyobb természetességgel kicserélte a tányérjaikat. A borral hasonlóan tett. Loki persze égett rendesen.

Frigga végül felhagyott a fejrázással, és jót mosolygott a fia kellemetlenségén, Odin pedig elismerően nyugtázta Kathlin talpraesettségét. Ami pedig Thort illeti, ő olyan szinten rázkódott a nevetéstől minden étkezés közben, hogy sorban törte székeket, miközben lefordult a földre. Végül a király pár fontolóra vette, hogy a japánokhoz hasonló alacsony, széket nem igénylő asztalt kellene alkalmazniuk.

De nem csak az étkezések során ment a „cívódás és küzdelem" Kathlin és Loki között. Loki sokszor változtatta a Kathlin zuhanyából folyó vizet jégkockákká, ami után elégedetten hallgatta a lány sikolyait. A Boszorkány persze bosszúból felgyújtotta a Herceg ruháit, ennek pedig Loki nagy bosszúságára még a védővarázslata sem tudott ellenállni. Szóval, amikor Kat zuhanyzott, általában Loki is ment ruhát cserélni. Persze az incidens után mindketten úgy tettek, mintha semmi sem történt volna.

Kathlin-nek Loki további trükkjeire is volt valami elmés válasza, ami idegesítette is nagyon a Varázslót. Ám pont ezért, egyre nagyobb elismeréssel nézett a Boszorkányra. Úgy vélte, emberére talált a kezdetben kicsit hisztis lányban, aki napról-napra jobban beilleszkedett közéjük. A dolog odáig fajult, hogy Lokinak már csak egy titkos fegyvere maradt, amivel megbosszulhatta a Thor előtti szárazra égéseket. Ez pedig nem máshol, mint a lány csiklandósságában gyökerezett.

Amikor pedig nem egymást „szórakoztatták", mélyebb dolgokról is beszélgetni tudtak. Kathlin is kezdte megkedvelni a Herceget. Minden perccel közelebb került Loki valódi személyiségéhez és ez örömmel töltötte el. Tulajdonképpen pont a szivatások miatt nyílt meg előtte olyan könnyen a Varázsló. Kathlin rájött, hogy Loki valójában nem csak okos és ravasz, de figyelmes, törődő, és bármennyire titkolja is, ösztönösen segít másokon. Jobban értékeli az életet, mint azt bárki gondolná róla. A lány már csak egy dolgot nem értett.

...

- Tulajdonképpen miért támadtál a Földre? – kérdezte egyszer a Mágust. Délután volt, és a gyümölcsöskertben ültek egy almafa alatt. Loki nagy levegőt vett.

- Ez bonyolult...

- Ráérek – erősködött a Boszorkány.

Loki ekkor elmesélte neki az egész történetet, Thor koronázásával kezdődően, a zuhanásán keresztül egészen a Tesseract aljas bűvöletéig.

- Szóval akkor te nem is akartál ártani az embereknek? – kérdezte végül a lány.

- Nem figyelsz! – oktatta ki a Mágus. – A Vezér akart ártani nekik, nem én. Én le akartam igázni őket, nem elpusztítani...

- De azt sem igazán, ugye?

- Atyám szerint, nem.

- És szerinted?

- Szánalmas kis...

- Loki!

- Vagyis nem tartottam sokra őket...

- Na és az, hogy évszázadokig vigyáztál Kathleen családjára...

- Az más, ők boszorkányok voltak. – Kathlin-t ez nem elégítette ki, így Loki még hozzátette: – És attól, hogy gyenge, halandó teremtmények, még éreztem némi sajnálatot irántuk. Az élet az élet, nem számít, milyen szánalmas teremtmény kapja...

Kathlin beütött egy embereset a Hercegnek.

- Auu! – dühöngött Loki. – Most kivételesen nem az emberekre céloztam.

- Folytasd! – parancsolta a Boszorkány.

- Miért? Ha nem, akkor behúzol még egyet, azzal a „kemény" öklöddel – gúnyolódott a Varázsló.

- LOKI! – szidta dühösen Kathlin.

A Herceg elvigyorodott, mire Kat szenvedélyesen rávetette magát. Percekig birkóztak a fűben, nevetve és szitkozódva. Végül Loki került felülre. Belenézett a lány bordó szemeibe és valamivel visszafogottabban folytatta.

- Élveztem a hatalmat, úgy hiszem. Hogy az emberek letérdeltek előttem, a rettenetet a szemükben. – Kathlin komoly tekintettel figyelte, de nem szólt bele. – De csupán néhány másodpercig – vallotta be Loki. - Akkor belegondoltam, milyen kegyetlen vagyok. A gyengéket akarom uralni... Miféle gyáva féreg tenne ilyet?!

Kathlin nyelt egyet, és együtt érzően hallgatta tovább. Közben felültek a fűben, szorosan egymáss mellett elhelyezkedve.

- Biztos vagyok benne, hogy akkor szánalmasabb voltam, mint ők. De nem tudtam leállni, ahogy atyám mondta. A Tesseract elhitette velem, hogy én akarom ezt. Miféle abszurd dolog! – rázta meg a fejét felemelt hanggal a Mágus. - Mihez kezdenék egyáltalán egy bolygónyi halandóval?! Még Asgard trónját sem akartam igazán!

- És Jötunheim elpusztítása? – kérdezett rá Kathlin.

- Az teljesen más. Dühös voltam a származásom miatt. Egész életemben olyan helyen éltem, ahol megvetik a jégóriásokat, és akkor kiderül, hogy...

- Megértem – mondta a lány.

- Igen? – csodálkozott Loki.

- Igen.

Loki sóhajtott egyet, és folytatta a beszámolóját. Valahogy szüksége volt rá, hogy elmondja Kathlinnek az igazat.

- A végére már szinte megszakadt a szívem azért a rengeteg halandóért. De mit tehettem volna? Talán nem próbáltam eléggé, de képtelen voltam leállni. Másrészt élveztem, hogy újra megküzdhetek a bátyámmal. És amikor láttam Thor szemében a félelmet... Életében először tartott tőlem!

- A vele való harc elfeledtette az ártatlanokat.

Loki bólintott.

- A Bosszúállók – Kathlin-re nézett, – és te, rendbe hoztátok, amit elrontottam. Tulajdonképpen a zöld óriás törte meg a Tesseract befolyását is, amikor... úgymond kiverte azt belőlem...

Kathlin elnevette magát.

- A kellemetlen lehetett – kuncogott tovább.

- Leginkább mentálisan – jegyezte meg a Herceg. – Éltem már meg nagyobb fájdalmakat is. ...Hé, ne nevess már úgy! Annyira azért nem vicces!

- Egy halandó kiüt egy istent... De, nagyon vicces!

Loki ravaszul elmosolyodott.

- Tudod, hogy mi vicces még?

- Ne! – könyörgött a lány, de már késő volt. Loki percekig csiklandozta, majd, amikor Kat végül kifulladva lihegett, gúnyosan megjegyezte.

- Na, kinevetted magad?

- Igen, igen! Csak hagyd abba!

- Abba hagyjam? – tette fel magának Loki a kérdést.

- Még akartál valamit mondani – terelte a témát Kathlin. – Miután Hulk kiütött...

- Valóban.

- Milyen érzés volt?

- Rossz. Borzasztó – vált újra hűvössé a Varázsló hangja. - De nem az, hogy vesztettem. És belegondolva még az is inkább csak kellemetlen, hogy tulajdonképpen a Bosszúállók mentettek meg... – Nagy levegőt vett. – És mentették meg Midgardot a vezértől ...egyenlőre. Megtették, amit nekem kellett volna...

- Megvédeni a gyengéket? – kérdezte a Boszorkány, aki addigra elég jól kiismerte Loki-t.

A férfi bólintott.

- Világéletemben képtelen voltam hátat fordítani az ártatlanoknak, és most én támadok rájuk? Még a Thorral való vitánk után is úgy éreztem, elvesztem. Hogy nem vagyok önmagam... Ennél nincs borzasztóbb érzés a világon! Amikor a vágyaidat nem érzed a sajátodnak, mintha valaki egészen más lennél... Valaki, akit te magad is megvetsz! – Loki úgy tett, mintha köpne egyet, majd elcsendesedett, és várta a lány reakcióját.

Kathlin meglepetten bámult rá.

- Ez sok mindent megváltoztat – nyögte ki végül.

- Mire célzol? – kérdezte Loki.

- Eddig nem értettem, hogy mégis mi rázott meg annyira, hogy a Föld leigázására vetemedj..., de végül is nem te voltál. El sem tudom képzelni, mennyi szörnyűségen mentél keresztül.

- Most már mindegy – mondta Loki szárazan.

- Nem, nem az! – ellenkezett Kathlin.

- Miért? Számít talán a cél, efféle eszközök mellett?!

- Nekem számít – jelentette ki Kat. – Tévesen ítéltelek meg. Ez nem volt igazságos...

- Jogos volt.

- De tévedtem. Mind tévedtünk. Nem te voltál az ellenség, hanem a Vezér. - Kathlin közelebb húzódott Lokihoz és a szemébe nézett. – Sajnálom.

- Ezt nem sokan mondták még nekem – jegyezte meg Loki, titokban elérzékenyülve.

- Pedig rájuk férne!

- Úgy gondolod?

- Ez a sok féleszű áz harcos...! – tört ki a Boszorkány. Loki megdöbbenve figyelte. – Annyiszor segítettél már nekik, de hála helyett ők az első adandó alkalommal ellened fordulnak? És még csak a fáradságot sem veszik, hogy megpróbáljanak elfogadni?!

- Kathlin...

- Szerintem nem érdemelnek meg téged! – zárta le a vitát Kat.

Loki elmosolyodott. Ezt eddig csak Kathleen mondta neki. Kathlin szájából viszont sokkal valóságosabbnak tűnt.

- Ez azt jelenti, hogy megbocsátasz nekem? – kérdezte a Boszorkányt.

- Talán – válaszolta sejtelmesen Kat. Mindketten tudták, hogy ezt csupán viccnek szánta, és valójában ez „igen"-t jelentett.

Elmosolyodtak, ahogy a Nap sugarai az arcukhoz értek. Loki ekkor átkarolta és hagyta, hogy a lány a mellkasának dőljön.

- Néha azt kívánom, bár meghaltam volna akkor, az örvényben... – mondta halkan a Herceg.

- Nem, annak nem lett volna semmi értelme! – ellenkezett Kathlin.

- Szerinted nem lett volna jobb, ha sosem jutok el a Földre?

- Valakit úgyis küldött volna a Vezér. De te legalább a mi oldalunkon álltál.

- Ezt te sem gondolhatod komolyan...

- És szükségem van rád! – jelentette ki végül Kathlin.

Loki magához szorította a lányt. Nehezen vallotta volna be, hogy neki is legalább annyira szüksége van Kathlin-re, így válaszul csak egy meleg pillantással válaszolt.

Kathlin visszanézett rá: Tudom.

...

Másnap este megosztották a nagy hírt a királyi család többi tagjával. Thor percekig csak némán bámult maga elé, próbálta összerakni a dolgokat a fejében, majd hevesen felkapta Kathlin-t és megpörgette. Frigga egy „én tudtam" kijelentéssel azonnal a lány nyakába ugrott, Odin pedig boldog megkönnyebbüléssel mosolygott magában.

Hatalmas, három napig tartó lakomát rendeztek, amin ettek, ittak, és több napig másnaposak lettek a Palota vendégei. Ott voltak Thor barátai, és minden más ismerős, rokon és harcos Asgard minden tájáról. Legtöbben azt sem tudták, mit ünnepelnek, de azért eljöttek és mulattak egyet. Az ivóversenyt természetesen Thor nyerte.

Kathlin és Loki hamar rájöttek, hogy nem nekik való az efféle durva, harcias mulatság, így általában kiosontak a teraszra beszélgetni, vagy egymást ugratni. Máskor pedig csak jót virulva nézték, ahogy Thor és a harcosok részegen laposra verik egymást. Loki egyszer, amikor a harmadik nap a hangzavar alábbhagyott, még táncolni is felkérte a lányt.

Mindketten bálhoz illően öltöztek ma estére, bár ez játszotta vonzalmukban a legkisseb szerepet. Loki sötétzöld, hímzésekkel teli ünnepi felöltőbe, Kathlin pedig egy földig érő, U-kivágású, halványsárga selyem és bársonyruhába.

A zene lágyan töltötte be a nagytermet, ők pedig elmerengve keringtek végig az aulán. Kathlin nem is gondolta volna a Mágusról, hogy tud táncolni, de az igazság az volt, hogy Loki a harcosokat is megszégyenítő ügyességgel és határozottsággal vezette a lányt. Kathlin egyszerre érezte magát biztonságban Loki karjaiban, és felszabadultnak a tánc közben. Még el sem szédült ...annyira.

- Nem is hittem volna, hogy ilyen jól táncolsz – jegyezte meg végül Kathlin.

- Milyen herceg az, aki nem tud? – mosolygott Loki, és be, majd kipörgette a lányt, végül a szemébe nézett.

Kathlin közel volt, hogy Loki csábításába essen. A Herceg tengerkék szemei egészen elbűvölték. Tovább keringőztek.

- Ez már bűn – jegyezte meg a Boszorkány, mikor a zene kicsit gyorsabb, és dallamosabb verzióra váltott. A zenészek úgy döntöttek, feldobják az eléggé másnapossá vált hangulatot.

- Micsoda? – nézett rá Loki a jellemző, csábos vigyorával.

- Hát ez! – A Varázsló felvonta a szemöldökét. – Ilyen csábítónak lenni – szidta a lány.

Loki kuncogni kezdett.

- Bagoly mondja! – vágta rá végül. Ő is különösen elragadónak találta ma este a lányt.

A Nap éppen lemenőben volt, narancsos sugarai besütöttek a hatalmas oszlopok között, és melegen simogatták az arcukat. Csak ők ketten táncoltak a jelen lévők közül, de ez cseppet sem zavarta őket. Átadták magukat a zene dallamának, és elvarázsoltan forogtak-keringtek tovább.

Loki soha nem hitte volna, hogy egyszer eljön ez a pillanat. Hogy meghitten táncol egy lánnyal, akit kedvel, és aki talán őt is kedveli. És ez talán már valamivel több. Mert számára most más nő nem létezett, csak Kathlin. A mosolya, a nevetése, a bordó szemei... Jobban kívánta, mint eddig bármikor. Úgy érezte, most bármire képes lenne ezért a lányért. Úgy érezte, nem sokáig bír már ellenállni.

Kathlin nem számított rá, hogy valaha többet fog érezni Loki iránt, mint utálatot. Ennek ellenére nem csupán megbocsátott neki, és megkedvelte, hanem egészen közel került hozzá. Visszatért az az érzése, amit eddig elnyomott magában. Újra elkezdett férfiként tekinteni a Hercegre. A sötét haja, az okos és figyelmes tekintete, vonzó kisugárzása és ravasz mosolya... És amilyen figyelmesen bánik vele! Eddig csak bosszantotta, de most igazi nőnek érezheti magát mellette.

Kathlin nem bírta tovább. Azért sem, mert látta, hogy Loki is így érez. Csak pillanatok kérdése volt. Loki tört meg előbb, de a lány megkönyörült rajta, és megtette az első lépést. A zene még egy szinttel gyorsabb lett, de ők megálltak a terem szélén, a narancsfényben úszó oszlopok alatt. Kathlin szinte azonnal átkarolta a Herceg nyakát a jobb karjával, és meggyszínű ajkait az övéire helyezte.

Loki megkönnyebbülten sóhajtott, és magához szorította a lányt. Kathlin elmosolyodott a gyönyörtől, amit ravasz ajkai nyújtottak neki. A Herceg egyszer vadul, egyszer finoman, egyszer pedig játékosan csókolta a lányt, mivel egyszerűen nem tudott betelni vele. Még csodálatosabb érzés volt, mint számított rá. Ahogy érezte Kathlin közelségét, mintha egy hiányzó részét kapta volna vissza!

Néha Kathlin visszacsókolt, de Loki igyekezett mindig átvenni az irányítást. Mikor épp nem meghitten ölelték egymást, akkor szenvedélyes csatát vívtak. Végül már nem csak csókolták, hanem simogatták is egymás minden felületét.

Loki végigsimított a lány hátán, Kathlin pedig válaszul kielégülten fekete tincsei közé túrt, majd a férfi arcát simogatta. Loki végül nem bírt magával, és ölbe kapta a lányt. Kathlin összekulcsolta a lábait a férfi derekán, miközben Loki egyik kezével a fenekét fogta, a másikkal pedig a derekát ölelte át.

Kissé meg is lepte a lányt, hogy a férfinak milyen könnyedére esik tartania őt. Eddig még senki sem tartotta így, ilyen szorosan és ilyen mély szenvedéllyel.

...

Thor és a harcosok észre sem vették volna, hogy mi történik, ha Volkstagg nem dob be egy kósza megjegyzést két borjúcomb között.

- Hé! Nézzétek már, azok hogy egymásba gabalyodtak – bökött az oszlopok előtt egymást faló pár felé.

Fandral vágott egy grimaszt, Sif felvonta a szemöldökét és még Hogun is valamiféle arckifejezést mutatott. Thor ellenben öklendezni kezdett a megdöbbenéstől a torkán akadó hús miatt. Miután újra kapott levegőt, hitetlenkedve szólalt meg.

- Az ott... – bámult a párra. – Az öcsém?!

- Hacsak nincs valahol egy ikertestvére, akkor... – kezdte Volkstagg.

- Bolond! – tolta le Sif. – Ha lenne, akkor az is Thor öccse lenne...

A Villámisten elgondolkozott.

- Szóval akkor most Loki... és ő... CSÓKOLÓZNAK?!

- Jó, hogy végre leesett – mondta Fandral fintorogva.

- Ezt nem értem – vakarta az állát Thor, kicsit visszavéve a hangerőből. – Mit eszik az a nő az öcsémen...

- Tőlem kérded? – nézett Fandral az ég felé.

- Láthatóan mindenét – jegyezte meg Volkstagg, és benyomott még egy fél kenyeret.

- Hogy tudsz ezek után enni? – hitetlenkedett Fandral.

- Mi köze van ennek az evéshez? – szólalt meg Hogun.

- Sif? – nézett a sötétszőke harcos (Fandral) reménykedve a nőre.

- Szerintem aranyosak – jegyezte meg Sif.

- Aranyosak? – csodálkozott Thor.

- Talán Lokinak csak a megfelelő nőre volt szüksége – jelentette ki a harcosnő. Sif az utóbbi időben, miután kiderült az igazság a Tesseract-ról, kezdte elfogadni a Herceget.

- Úgy véled? – kérdezte Hogun.

- Úgy vélem – válaszolta Sif, jelentőségteljesen Thor-ra nézve.

- Mi van? – lepődött meg Thor.

- Semmi – mosolygott Sif. – De talán majd gratulálhatnál az öcsédnek!

- Hmm... – gondolkodott el Thor, és nagyot harapott egy csirkébe, miközben le nem vette a szemét a párról.

Frigga ezalatt csak boldogan mosolygott magának, hálát adva a sorsnak, hogy a fia mégis talált magának valakit. Ráadásul Kathlint a nemesek eladósorban lévő lányinál már most sokkal jobban kedvelte. Odaadó volt, kedves, és nem utolsó sorban, talpraesetten kezelte a Herceg sajátos személyiségét.

Odin pedig csak elismerően hátradőlt a székében, egy pohár vörösbor társaságában. Úgy néz ki, Loki mégis csak ért valamit a nőkhöz, ha sikerült meghódítania egy ilyen különeges lányt. Csak remélni tudta, hogy később sem szúrja el.

...

Loki végül lerakta a Boszorkányt az oszlopok közötti párkányra, és néhány finomabb csók után elváltak egymástól. Utána még mindig Kathlin derekát ölelte, és a lány az övét. Egy ideig némán néztek egymás szemébe. Végül Loki leült a lány mellé, és az ölébe vette a kezeit.

- Akkor mi most...? – kérdezte halkan Kat, miközben elveszett a türkiz szemekben.

Loki mélyen a szemébe nézve viszonozta a pillantást. Már egész este készült kimondani, de mindeddig nem volt bátorsága hozzá. Nem, amíg meg nem bizonyosodott róla, hogy a lány is hasonlóan érez iránta. De most már biztos volt benne. Biztosabb, mint bármikor bármiben.

- Szeretlek – mondta végül, kicsit tartva tőle, hogy a lány talán mégsem annyira biztos az érzéseiben, mint ő.

Ám Kathlin az volt. Még maga sem értette, de jobban kívánta Lokit bárminél, és már szinte meg sem tudott volna lenni a férfi közelsége nélkül. A héten nagyon közel kerültek egymáshoz.

- Én is szeretlek – válaszolta odaadó tekintettel.

Újból megcsókolták egymást, de most finomabban és lassabban. Végül Kathlin szólalt meg, kicsit csalódottan.

- Loki...

- Mi a baj? – kérdezte a férfi.

- Azt mondtad, szeretsz...

- És így is van – bizonygatta a Herceg.

- De mi lesz velünk, ha ennek vége? – sóhajtotta Kathlin bizonytalanul. - Ha megmentetted Natashát? Én nem maradhatok Asgardban...

- Már miért ne maradhatnál?

- Tegyük fel, hogy nem. Akkor ennyi? Elhagysz, mint annak idején Kathl...

- Soha nem hagylak el! – ígérte Loki, és csókot nyomott a lány homlokára.

...

A másnaposság kiheverése után Odin úgy döntött, Kathlin-nek gyakorolnia kéne a varázserejét. A király elhatározta, hogy megtartja ígéretét, és új védelmezőt küld Midgardra, Kathlin személyében. Persze nem erőltetett semmit, a lány maga is fejlődni szeretett volna. Loki természetesen vállalta az „oktatását", szóval a szivatás kezdődött elölről.

Az érzelmekről, és arról a bizonyos csókról, ugyanakkor, sokáig nem esett szó. Loki és Kathlin próbáltak visszarázódni a „hétköznapokba", és nem romantikázni a kelleténél többet. Ez pedig abban merült ki, hogy kevésbé durván sértegették egymást, és Loki hagyta, hogy a lány normális körülmények között fogyassza el a reggelijét. Néha, egy-egy gyenge pillanatukban viszont, amikor kettesben voltak, elcsattant pár csók.

Egy ilyen alkalom volt az is, amikor egyik nap vacsora után Kathlin nem bírt magával. A szobája ajtajának lökte a Herceget, rámászott, és vadul tépte az ajkait.

Loki kezdetben meglepődött ezen a hevességen, de persze vigyorogva fogadta. Helyzetet cserélt, ő került kívülre, és szinte a falnak szögezte a lányt, miközben végigcsókolta a nyakát és dekoltázsát. Végül újra a száját támadta, miközben Kathlin a hajával játszadozott és a hátát simogatta, nagyokat sóhajtva a vágytól.

Egy idő után Loki ágyán kötöttek ki. Kalandoztak még egymás ajkain egy ideig, nagyokat sóhajtva, de végül a fekete hajú férfi szenvedélyét vesztve felült és a háttámlának dőlt. Hagyta, hogy a lány mellé bújjon, de némán bámult a semmibe.

- Valami gond van? – kérdezte Kat aggódva, lesímítva összegyűrődött ruháját.

- Csak amikor a múltkor kérdezted, hogy mi lesz akkor, ha ennek vége... – kezdte Loki halkan.

- Nem lesz vége! – ígérte a lány.

- Részemről nem – magyarázta Loki. – De mi van, ha számodra megváltoznak a dolgok? Én háromszáz évet vártam rád..., de te nem vártál rám.

- Számít az? – kérdezte Kathlin. – Attól még fontos vagy nekem!

- Meddig? Midgardon engem biztosan nem látnak szívesen! – tudatta vele a Mágus.

- Kit érdekel?

- Mondjuk, a nővéred biztos nem nézné jó szemmel, hogy mi...

- Nem érdekel, mint gondolnak mások! – jelentette ki Kathlin, és végig simított a Herceg arcán. Loki a kezére csúsztatta az övét.

- Igazán?

- Engem csak te érdekelsz.

- Olyan biztos vagy ebben? – kérdezte Loki szomorú szemekkel.

- Loki! – szidta a lány. – Miért nem tudod már végre elhinni?!

- Talán, mert már oly sokat kellett csalódnom...

- De annak vége! Én nem foglak elárulni! És elhagyni sem. Szeretlek, és ennek sem Midgard, sem bármelyik másik Világ nem állhat az útjába!

Loki elnevette magát a Boszorkány kitartásán, és megcsókolta.

- Bárcsak úgy lenne – sóhajtotta végül.

- Nem hiszel nekem?

- Csak az emberek megbocsátásában nem hiszek.

- Én is megbocsátottam.

- De te nem vagy egyszerű ember – ellenkezett Loki.

- Majd, ha megtudják az igazat, másképp vélekednek! – erősködött Kathlin.

- És ha még akkor sem? – kételkedett a Herceg. – Kit választanál, ha... – Nem merte befejezni a mondatot, mert rájött, hogy kegyetlenség volt választás elé állítani a lányt. Kathlin viszont mégis válaszolt, olyan természetességgel, amire Loki nem is számított.

- Loki. Te megmentetted Kathleen életét, lemondtál róla az ő érdekében, és évszázadokig vigyáztál a családjára! Mindezek után pedig az én életemet is megmentetted, számtalanszor! Az emberek kiirtották az őseimet, és velem sem bántak különbül! Bár megakadályozhattam volna..., de a szándék a lényeg. Fury... tudod, hogy mit tett, te pedig rendbe hoztál! – Kathlin Loki szemébe nézett, és a férfira mosolygott. – Szerinted kit választanék ezek után?

- És a nővéred? – kérdezte Loki. Túl szép volt, hogy elhiggye, amit az előbb hallott.

- Ők jól meg vannak Clinttel. Tudod, valójában... – vigyorodott el Kat ravaszul.

- Valójában? – játszadozott el Loki a lány egy bordó tincsével.

- Valójában, ha a nővérem rendbe jön..., akkor akár meg is szöknék veled!

A Varázsló sejtelmesen elvigyorodott.

- Vigyázz, mert még szavadon foglak, kicsi lány...

- Akárhova – kontrázott rá a Boszorkány.

- Akárhova?

Kathlin gyors csókot adott szerelmének, amit Loki hálásan fogadott.

- Akárhova!

- Én pedig bármikor szívesen megszöktetlek – jelentette ki Loki. – Ha nem érzed jól magad, ha rosszul bánnak veled – mondta kedvesen, és ravaszul – csak egy szavadba kerül.

- Vigyázz, mert még szavadon foglak – ismételte meg Kathlin a Varázsló szavait.

- Remélem is! – vigyorodott el Loki, és megcsókolta a lányt. – Szerelmem...!

...