27. fejezet
Ötletek és fejlemények
Jó ideig elvoltak a fürdőben, amikor valaki kopogott a szobaajtón. Kopogott?! Szinte már-már verte az ajtót a végén.
- Ki lehet ez a barom?! – tört ki Loki-ból. Ez a halálra ítélt éppen élete egyik legszebb pillanatában zavarta meg.
- Nem ismerős a stílusa? – kérdezte Kathlin jelentőségteljesen.
- Egyáltalán nem – füllentette Loki. – Én csak a te ajtódat verem, nem az enyémet - tette még hozzá. Kathlin rosszalló pillantást küldött felé. A kopogás még mindig nem maradt abba.
- Mit tegyünk? – kérdezte a lány.
Loki nagyot sóhajtott.
- Már úgy is ideje lenne kimásznunk – mondta.
- Hát jó – egyezett bele Kat.
Kikászálódtak a kellemes, meleg vízből és törülközőért nyúltak. Majd, mivel a dörömbölés még mindig nem hagyott alább és félő volt, hogy rájuk törik az ajtót, úgy döntöttek, megnézik, ki a fene lehet az.
- Mit akarsz?! – vágta ki Loki a szobája ajtaját egy szál törülközőben. Nagy megdöbbenésére Thor helyett egy hasonlóan meglepődött Fandral-lal találta magát szembe.
A szőke harcost még Thor küldte, hogy emlékeztesse az öccsét, nemsokára vacsora, és a mai vacsora különösen fontos, mert a barátai – Fandral, Volkstagg, Hogun és Sif is hivatalosak. Ma úgymond zártkörű politikai megbeszélést fognak tartani a királyi családdal, némi magánélet belekeverésével. Ez egyfajta Odinson szokás volt.
Fandral nagy szemekkel bámult Lokira.
- Mi van?! Te nem szoktál fürödni?! – gúnyolódott vele a Herceg.
- Én, ö... – motyogta Fandral.
- Miért jöttél? – ismételte meg Loki.
- Ja, igen! – tért észhez a harcos. – Thor küldött, hogy emlékeztesselek, hogy a mai vacsora nemsokára kezdődik, pontosan fél óra múlva, és szeretné, ha mindenképp megjelennél... – hadarta.
- Ott leszek – jelentette ki Loki. – Viszlát! – csapta volna rá az ajtót.
Ám akkor Kathlin utat engedett a kíváncsiságának, és ő is kinézett, szintén egy szál törülközőben, ami a mellei köré tekerve alig ért le a feneke alá.
- Ki az? – kérdezte a lány, majd meglátta a harcost. – Á, szia Fandral!* – mosolygott. – Mi járatban?
*Kathlin még az első héten ismerkedett meg Thor barátaival, amikor a Villámisten bemutatta őket egymásnak.
Szegény harcos kezdetben alig jutott szóhoz a megrázkódtatástól. Loki és Kathlin, törülközőben, együtt, meghitt hangulat... Ezek ketten csak nem...?
- Hát...ti...meg?! – csodálkozott a harcos.
- Fürödtünk, mint láthatod! – mondta Loki a legnagyobb természetességgel.
- De... egyszerre?!
- Ja – válaszolt most a lány, mosolyogva. – Szabad ország, nem?
- Gondolom... – bámult rájuk értetlenül a harcos, majd lassan hátrálni kezdett. – Akkor ne feledd, fél óra! – vetette még oda nekik, majd elsietett. Olyan kellemetlen volt ez a helyzet. Másrészt: Mégis mit szeret az a lány Lokiban?! Már alig várta, hogy elújságolja a megdöbbentő tényeket a barátainak. Vagy talán mégsem kéne? Loki valószínűleg kinyírná érte. Úgy döntött, inkább tartja a száját... amíg bírja.
- Most nézd meg! – szidta Loki játékosan a lányt. – Pusztán a tested látványával elüldözted!
- Szerintem inkább te üldözted el! – vágott vissza Kathlin.
...
Ülésrend az ovális asztalnál: Odin az asztalfőn, a többiek körben, balján Frigga, mellette Kathlin, Loki, Thor, Sif, Hogun, Fandral, és Volkstagg Odin jobbján.
A vacsora kezdetben szokásos hangulatban telt. Thor, Odin és a harcosok sokat politizáltak. Frigga (remélhetőleg) leendő menyét, Kathlint tartotta szóval, Loki pedig néha-néha hozzátett valamint bátyja mondanivalójához, és kivételesen nem élte ki fantáziáját senki ételén. Végül Odin megelégelte az eredménytelen diskurzust, és Lokihoz fordult.
- Fiam – kezdte.
- Igen, atyám – fordult felé Loki. Sejtette, hogy miről lesz szó.
- Hova tűntetek Kathlin-nel ma reggel? – kérdezte az öreg ártatlanul.
- Csak egy kicsit gyakorolni – enyhített Loki a tényeken.
- Na és ahhoz a tűzvészhez a mező kellős közepén van valami hozzáfűznivalód?
- Nem igazán...
- Loki! – szólt rá az apja.
- Csak annak a bizonyítéka, hogy Kathlin tényleg Amanda utódja... – magyarázta Loki. Odin megcsóválta a fejét. Már éppen készült kioktatni fiát a sötét mágia veszélyeiről, amikor Kathlin közbevágott.
- Elnézést kérek, uram – mondta a Boszorkány. – Délután nagyon elragadtattam magam.
- Hát, végül is senkinek nem esett baja... – enyhült meg a király.
- Csak Lokinak... – kuncogott magában Volkstagg. Vele együtt nevetett Thor és Fandral is. Utóbbi nemrég szerzett tudomást a trükkmester szó szerinti leégéséről. Sif és Hogun csak magukban mosolyogtak.
- Fogjátok be! – dühöngött Loki.
- Valóban, fiam? – kérdezte Odin.
- De ugye nem esett semmi komoly bajod? – aggódott Frigga, fölöslegesen.
- Nem számít – ellenkezett a Varázsló. – Semmi komoly...
Odin vállat vont. Ő tudja, és végül is az ő hibája.
- De mégis hogy volt képes ez a fiatal lány ekkora erejű varázslatot létrehozni? – faggatta Odin tovább kisebbik fiát. Loki helyett Kathlin válaszolt.
- Tűzköveket használtam... – magyarázta. Odin, Frigga, és Lokin kívül mindenki kérdőn volta fel a szemöldökét.
- Hogy micsodát, kedvesem? – csodálkozott Odin.
- Tűzköveket... – ismételte meg a lány.
- Még sosem hallottam olyanokról – mondta a király, és a harcosok is egyetértően bólogattak. – Talán valami Midgardi...?
- Nem, atyám – vágott közbe Loki. – Tulajdonképpen nagyrészt Vanaheim-ból származnak.
- Gondolhattam volna, hogy ez is csak egy újabb trükköd, fiam – sóhajtotta Odin.
- Mik azok a tűzkövek, Loki? – kérdezte Sif.
- Nem lényeges... – magyarázta Loki, aki nem szívesen adta volna ki a kövek titkát.
- Felelj, öcsém! – parancsolt rá Thor. Kathlin noszogatóan meglökte a mellette helyet foglaló Herceget. Loki nagyot sóhajtva fogott bele.
- Ritka... de talán mégsem annyira ritka kristályok, amelyek leginkább Vanaheim-i meteoritok belsejében találhatóak. Az elemi szerkezetükben hatalmas energia van elraktározódva, amit könnyedén fel lehet használni varázslatokhoz...
Mindenki nagy figyelemmel és érdeklődéssel hallgatta a Mágust. Végül Volkstagg közbeszólt.
- Úgy érted, tűzvarázslatokhoz?
- Mindenfajta varázslathoz – mondta Loki. – Tűzkőnek én neveztem el őket a kinézetük miatt...
- Elneveztél egy követ... – jelentette ki Fandral.
- Ez rád vall, öcsém – mondta Thor.
- Miért, te hívtad volna neve-nincs-kőnek?! – csattant fel a Herceg.
- Fiam – vágott közbe Odin. – Thor valószínűleg arra célzott, hogy megtartottad magadnak a varázskövek titkát.
- Úgy véltem, itt más úgysem venné hasznát – kezdte Loki, majd hirtelen mély gondolkozásba esett.
- Attól még megemlíthetted volna – jegyezte meg atyja, de Loki már máshol járt.
- Mi ütött belé? – érdeklődött Fandral.
- Szerintem megkattant – súgta vissza neki Volkstagg.
- Azt már egész régen – jegyezte meg Thor, mire Sif erőteljesen gyomron vágta.
- Mi van?! – vonta kérdőre a harcosnőt a Villámok ura.
- Az öcsédről beszélsz! – sziszegte Sif megrovóan.
Ekkor úgy tűnt, Loki végre visszatért az élők közé, ám azonnal Kathlin felé fordult, és megragadta a vállait.
- Mi történt?! – csodálkozott a lány.
- Te egyszerűen zseni vagy! – kiáltotta a Varázsló. – Egy kivételes zseni! Nem is értem, hogy nem jutott ez eddig eszembe?! – rázta a fejét hevesen.
- Talán mert magaddal voltál elfoglalva? – vetette fel Fandral, de Sif felé is mérges pillantásokat küldött.
- Nem, nem erről van szó! – ellenkezett Loki.
- Hát akkor? Miről van szó, öcsém? – kérdezte Thor.
- Megvan a megoldás...!
- A megoldás... – morfondírozott Volkstagg, majd nagyot harapott egy borjúcombba.
- Mire? – nézett Sif a Hercegre.
Loki kivételesen fel volt dobódva, az arca csak úgy sugárzott.
Remélem nem most határozta el, hogy megkéri a lány kezét! – gondolta magában Fandral.
- Atyám! – fordult felé a Herceg.
- Igen, Loki? – vonta fel egyik szemöldökét a Mindenek Atyja.
- Tűzkövek!
- Igen? Mi van velük?
- Hát nem nyilvánvaló?! Rajtam kívül nem hiszem, hogy sokan tudnának róluk. A vánokat hidegen hagyják a meteoritok, máshova pedig nem zuhannak ilyen aszteroidák. A muspellek sem tudhatnak róla... – hallgatott el a feketehajú sejtelmesen.
- Mire célzol, Loki? – kérdezte Thor.
- Ez egyértelmű! – jelentette ki Sif. – Loki úgy gondolja, hogy a démonok megfelelő mennyiségű tűzkőért cserébe hajlandóak lennének békét kötni. Igazam van? – nézett a Mágusra. A férfi bólintott.
- Ahogy Sif megmondta, ez lehet a megfelelő tárgyalási alap. A belőlük származó energiával a tűzdémonok képesek lehetnek városokat építeni a pusztában és a hegyeik között is – magyarázta Loki.
- Következésképpen nem lesz szükségük Asgard területeire – szólalt meg Hogun is.
- Nem is rossz – jegyezte meg Fandral, – egy trükkmestertől.
Loki elmosolyodott.
- Nos, atyám? – fordult Odin felé.
- Elsőre jó ötletnek tűnik – merengett el Odin.
Frigga kedvesen mosolygott, amolyan „büszke vagyok rád, fiam" arckifejezéssel. Ő mindig is tudta, hogy Loki épp annyira a szívén viseli Asgard sorsát, mint a bátyja.
- Mégis hogy néz ki egy ilyen varázskő? – kérdezte Thor.
- Épp van egy nálam! – vigyorodott el a Mágus rejtelmesen, majd a zsebébe nyúlt.
- Hát persze – forgatta a szemeit Sif, viccelődve.
- Itt is van! – jelentette ki Loki. A tenyerében egy citrom nagyságú, csiszolt gyémánt alakjára emlékeztető, vörös kő volt. Az asztalnál ülők izgatottan bámulták.
- Hagy nézzem! – kiáltotta Thor, és kikapta a követ öccse kezéből.
- Thor! – szidta Loki. – El is kérhetted volna! – oktatta ki.
- Kérem – jelentette ki Thor félvállról, de tekintetét már a számára aprócska kristály foglalta le. Lenyűgöző volt. Sima, fénylő felület, langyos érintés, és a belsejében mintha narancsos-vöröses tűz égne. – Ez...elképesztő! – jelentette ki.
- Ha a Villámok Urát megbűvöli egy aprócska kavics... – sóhajtotta Volkstagg.
- ...Akkor itt már valami jelentős dologról lehet szó – fejezte be Fandral.
- Megnézhetem? – kérdezte Sif, aki Thor mellett ült. A Villámisten átnyújtotta a kristály a nőnek. – Gyönyörű – jegyezte meg Sif, majd átadta a követ Hogun-nak.
A harcos vetett rá egy gyors pillantást. A kő őt is lenyűgözte. Fandral következett.
- Hát...én nem vagyok varázsló – kezdte. Sif kuncogni kezdett. Fandral és a mágia olyan távol álltak egymástól, mint Asgard és Hellheim. – De ez kivételes varázscuccnak tűnik – fejezte be a szőke harcos.
- Én is úgy vélem – értett egyet Volkstagg, amikor a kő elért hozzá. – Szép követ találtál, Loki – jegyezte meg a vörös harcos.
Loki elmosolyodott. Jól esett neki, hogy végre sikerült lenyűgöznie a többieket.
Volkstagg Odinhoz fordult.
- Királyom? – nyújtotta felé a vörös kristályt.
Odin elvette a tűzkövet majd alaposan szemügyre vette. Kicsit méregette, megforgatta, végül Lokihoz fordult.
- Minden más esetben dühös lennék rád, fiam, hogy eltitkoltad előlünk ezt a felfedezést...
- De most, kedvesem? – kérdezett rá Frigga.
- De most még jól is jöhet, hogy a tűzkövek titka nem jutott ki a Birodalomból – magyarázta Odin.
- Úgy véled, atyám? – kérdezte a Varázsló óvatosan.
- Úgy vélem. Köszönettel tartozom neked, fiam, a nagyszerű ötletért!
- Örülök, hogy segíthettem – vigyorgott Loki.
A vacsora hátralévő részében Odin elhatározta, hogy másnap útnak indul egy csapat Vanaheim-ba, és összeszednek annyi tűzkövet, amennyit csak bírnak. Bár a Bifröst még nem volt készen, a vánoknak volt egy hasonló szerkezete, amivel ugyan nem voltak hajlandóak intergalaktikus tömegközlekedést lebonyolítani, de a királyuk tartozott Odinnak, így bele fog egyezni, hogy oda- és visszaszállítja az áz küldötteket. Azt, hogy milyen körülmények között fognak tárgyalni a démonokkal még nem sikerült eldönteniük. Először csak szerezzék meg a köveket!
A küldöttségnek természetesen tagja lesz Loki, aki a kövek egyetlen szakértője, Thor – természetesen, Sif, és a Három Harcos, illetve további áz harcosok, akik segítenek a meteoritok megbontásában és a kövek cipelésben.
...
- Sif, egy percre! – fordult Loki a harcosnőhöz. A vacsora véget ért, és a nő a többiekkel együtt távozni készült. Kissé meglepetten fordult a Herceg felé.
- Igen, Loki?
- Menjünk egy csendesebb helyre – javasolta a Mágus. Sif gyanúsan méregette, majd beadta a derekát.
- Mutasd az utat!
Loki egy közeli, oldalról nyitott folyosó lakatlan részére vezette. Az oszlopok között hűvös esti szélt fújdogált, fényt csupán a fáklyák lángja adott.
- Nos? – kérdezte a nő.
- Szeretnék tőled egy szívességet kérni – jelentette ki a Herceg.
- És mi lenne az? – kérdezte Sif, félig mosolyogva. Hogy Loki tőle kér szívességet...
- Biztosan tudod, hogy egy ideje már tanítom Kathlint harcolni... – kezdte Loki.
Sif elmosolyodott.
- A mai eset után ez szerintem mindenki számára nyilvánvalóvá vált – jegyezte meg a nő.
- Szeretném, ha a mágián kívül más területen is megállná a helyét – magyarázta a Herceg.
- Igen? – nézett a szemébe Sif kíváncsian.
- Tanítottam neki kardvívást, hogy hogyan bánjon a tőrökkel, meg ilyesmi... – mondta a Varázsló, majd nagy levegőt vett. Ezt még eddig nem vallotta be magának sem, de most itt az ideje. – De, mint te is tudod, nem én vagyok a Birodalom legjobb karforgatója.
- Azért olyan rossz sem vagy – vigyorgott Sif.
- Rossz, nem. De ilyen téren én már nem tudok újat tanítani neki...
- Szóval, azt szeretnéd, ha...?
- Azt szeretném, ha Kathlin az egyik legjobbtól tanulna! – válaszolta Loki jelentőségteljesen, Sif őszinte meglepetésére. Nem hitte volna, hogy a Herceg egyszer ilyet mond majd neki.
- Kire célzol? – mosolygott sejtelmesen Sif. Élvezte, hogy kicsit kéretheti magát. Loki pedig ezúttal szívesen belement a játékba. Rájött már, hogy a hölgyek körében néhány bókkal mindennél többet érhet el.
- Nos, mivel te Asgardban mindenkinél jobban bánsz a karddal és egyéb fegyverekkel... – magyarázta Loki vigyorogva. – Megtennéd, hogy tanítasz Kathlin-nek néhány mozdulatot?
- Úgy érted, tanítsam meg trükkök nélkül boldogulni? – vigyorgott Sif.
Loki vállat vont.
- Csak tanítsd meg arra, amiben jó vagy! – jelentette ki. – Megtennéd? – tette még hozzá udvariasságból.
- Hmm, nem is tudom – húzta Sif. – Talán...
- Oh, ne bosszants már! – sóhajtotta Loki.
- Hát, ha már ilyen szépen kéred – ironizált a harcosnő, – hát legyen!
- Szóval, tanítod?
- Szívesen! – mosolygott Sif. – Örömömre szolgál, hogy növelhetem a nők számát a harcosok körében.
- És lenne még valami...
- Igen, Loki?
- Szeretném, ha már holnap kezdenétek! – tisztázta a Varázsló. - Nem akarom egyedül hagyni napokra, amíg Vanaheim-ban leszünk, szóval...
- Azt szeretnéd, ha itt maradnék helyetted? – vonta le a következtetést a nő.
- Azt. Igen.
- Nos, rendben van – egyezett bele Sif. – Úgy sincs túl nagy kedvem kavicsokra vadászni! De Thor-nak te magyarázod meg, hogy miért nem megyek! - kötötte ki.
- Természetesen – egyezett bele Loki. - Köszönöm, Sif! – mondta, és távozni készült.
Viszont akkor Sif úgy döntött, megteszi, amit már régen meg kellett volna.
Még évszázadokkal előbb történt, amikor Sif azért küzdött, hogy női harcosként elfogadják. Az újoncok mérkőztek meg egymással a harcosok arénájában, természetesen csak azok, akik engedélyt kaptak rá. Thor kapta a feladatot, hogy eldöntse, ki érdemel meg egy esélyt, és ki nem. Loki csupán társaságként volt kénytelen mellette állni, és hallgatni bátyja mondanivalóját.
Mikor Sif került sorra, a Villámok Istene reflexből megeresztett egy kuncogást, majd hazaküldte a nőt a tűzhely mögé. Sif viszont nem vette magára a sértést, keményen nézett a szőke férfi szemébe, és kitartóan követelte a neki kijáró jogos esélyt. Thor már épp készült végleg elküldeni, amikor Loki odasúgott neki valamit. Egy rövid, de annál jelentőségteljesebb mondatot, amit Sif is meghallott.
„Ne a külső alapján ítélj!" – jelentette ki Loki, és ezzel minden eldőlt. Thor kénytelen volt az öccse határozottsága miatt adni egy esélyt a nőnek, amit Sif természetesen alaposan ki is használt. „Ugye megmondtam!" – suttogta oda még Loki bátyjának, miután a harcosnő kiütötte összes ellenfelét. „De honnan tudtad?!" – csodálkozott Thor. „Csak nézz a szemébe." – zárta le Loki a vitát. Ő már az első pillanatban megérezte, hogy Lady Sif megérdemel egy esélyt.
- Loki, várj! – szólt utána a hosszú, fekete hajú nő. Kék szemei, mint általában, ezúttal is határozottságtól csillogtak.
- Mi az? – kérdezte a Herceg.
- Én is szerettem volna megköszönni!
- Micsodát? Hogy megszabadítottalak a kavicsoktól? - vigyorodott el Loki.
- Azt, hogy annak idején kiálltál értem. Talán nem miattam tetted, de akkor is hálás vagyok érte. Ha te nem szólsz az érdekemben Thornál, akkor most nem lehetnék az, aki vagyok – vallotta be Sif.
- Az lennél, aki vagy – jelentette ki Loki. – Csak nem a megfelelő helyen.
Azzal a Varázsló fogta magát, és eltűnt a félhomályban. Legbelül nagyon jól esett neki, hogy a nő kifejezte háláját, de persze ő hivatalosan nem volt az érzelgősség híve, így inkább távozott.
...
A harcosnő kezdetben meglepetten, majd magában elmosolyodva bámult utána. Loki, az Loki marad, de ő akkor is hálás lesz neki.
Sif eddig is megértette a Herceget, olyannak született, amilyennek – a trükkök mesterének, nem tehetett róla. Csak elfogadni nem tudta – idáig. De most már sikerült. Hiszen Loki épp olyan különc, mint ő. Ő azért, mert nő, Loki pedig azért, mert varázsol.
És, ami azt illeti, a sok bosszúság mellett a Herceg sokszor húzta már ki őket a csávából. Talán indokolatlanul voltak vele kemények. Talán tévesen ítélték meg. Hiszen Loki sosem tett a női mivoltára megjegyzést, és mindannyiuk életét megmentette többször is. Legközelebb, ha visszatérnek, a társainak is megemlíti ezt – határozta el.
Loki megérdemli, hogy végre ne csak Thor különc öccseként nézzenek rá!
...
Másnap Loki és társai elindultak Vanaheim-ba, de előtte a Herceg még csókkal búcsúzott Kathlin-től, és megemlítette, hogy talált valakit, aki folytatja vele a kiképzést.
- Kemény lesz, de kedvelni fogod! – jelentette ki a Mágus.
- Ha te mondod – hagyta rá a lány, és visszacsókolta. – Vigyázz magadra!
- Viszlát, kicsi lány – köszönt el Loki, és a harcosokkal eltűntek a Vanaheim-i Bifröst-höz hasonló szivárványhíd fényében.
...
Kathlin a Palota déli udvarán várta új tanárát. Loki említette neki, hogy itt beszélte meg vele a találkozót. Egyszer csak Sif lépett ki az oszlopok közül, majd elmosolyodott, amikor meglátta a lányt. Már most élvezte, hogy valaki hozzá hasonlónak – azaz egy nőnek, – adhatja át a tudását.
- Sif, szia! – köszöntötte Kathlin meglepetten.
- Jó reggelt, kislány! – mosolygott a nő, és Kathlin tudta, hogy csak viccből nevezte „kicsi"-nek.
- Hát te?
- Loki kért meg, hogy tanítsalak – jelentette ki Sif.
- Szóval te leszel az új mesterem? – kérdezett rá Kathlin. Tulajdonképpen izgalmasnak tűnt, hogy egy nőtől tanulhat. Valószínűleg Sif olyan praktikákat is megoszt majd vele, amit csak egy nő tud alkalmazni.
- Mester? – ízlelgette Sif a szót. – Ez tetszik! – mosolyodott el. – Azt hiszem, mi ketten jól kijövünk majd!
- Szóval, mit tanultál eddig, mondjuk a kardvívásról? – kérdezett rá Sif.
- Hát, Loki mutatott nekem vagy harminc féle vágást, illetve szúrást... – magyarázta Kathlin.
- Rendben – felelte Sif. – Akkor most megtanulunk harcolni!
- De hát eddig is harcoltunk... – csodálkozott a lány.
- Kathlin – kezdte Sif komolyra váltva, – volt egyetlen olyan alkalom is, amikor Loki nem vetett be semmilyen trükköt? – kérdezett rá mindentudóan.
A Boszorkány elgondolkodott.
- Tulajdonképpen..., ha belegondolok, nem. Még az íjászatnál sem tudta megállni.
- Loki azt mondta, szeretné, ha mutatnék neked néhány mozdulatot – mesélte Sif, – de én tudom, hogy nem csak erről volt szó. Loki szeretné, ha olyasmit tanítanék neked, amit ő képtelen...
- És mi lenne az? – kérdezte Kathlin kíváncsian.
- Trükkök nélkül harcolni, mágia nélkül küzdeni... – Kathlin figyelmesen hallgatta újdonsült mesterét - Loki a trükkök mestere, nem bírja ki, hogy ne használjon mágiát. De ki hibáztatná érte? – kérdezte Sif. - Ilyennek született, a vérében van. De szerintem úgy véli, számodra van még esély – mosolygott a lányra. – Valószínűleg azokra a helyzetekre szeretne felkészíteni téged, amikor a varázslat nem használ.
- Nem használ?
- Biztosan úgy véli, lehetnek olyan helyzetek, amikor a te általad használt varázserőt nem tudod alkalmazni, vagy nem lenne elég erőd hozzá. Nem vagyok benne biztos, Lokin kiigazodni kész útvesztő.
- Nekem mondod? – mosolyodott el Kathlin.
- Egy biztos, a Herceged szeretné, ha varázslat nélkül is boldogulnál... És abban igaza volt, hogy ebben én valóban segíthetek neked – jelentette ki Sif.
- Hát akkor – kezdte Kathlin. – Köszönöm, hogy rám áldozod az időd.
- Ezt az áldozatot szívesen hoztam – mosolygott Sif a lányra.
...
- Te tulajdonképpen kedveled Lokit, igaz? – kérdezte Kathlin kis idő múltán.
Sif elgondolkodott.
- Sokáig nem tudtam őt elfogadni – vallotta be végül. – De Loki valójában sokat tett mindannyiunkért, úgyhogy szerintem ideje lenne más szemmel néznünk rá.
- Ő csodálatos férfi – mondta Kathlin. – Csak kevesen veszik a fáradságot, hogy megismerjék.
- Most már én is tudom – mosolyodott el Sif. – De te is sokat segítettél neki, ugye tudod?
- Én? – csodálkozott a lány.
- Jó hatással vagy rá. Mióta veled van, a rossz trükkök előfordulási aránya nagyban lecsökkent.
- Inkább csak másra fordult – jegyezte meg Kathlin.
- Mire célzol?
- Rám. – Sif felvonta a szemöldökét. – Szerinted ki szokott reggel sikongatni, mert jég folyik a zuhanyból? – kérdezte Kathlin ártatlanul.
- Úgy tűnik, valaki sohasem változik – mondta Sif, majd elnevették magukat. – De egyébként, szerintem jó kis pár vagytok ti – tette még hozzá.
- Ez kedves tőled, köszönöm.
...
Kathlin és Sif hosszú napokig gyakoroltak, és ezalatt Sif-nek is el kellett ismernie, hogy a lány kiváló tanítvány. Figyelmes, tanulékony, és udvarias volt. Kathlin is értékelte és tisztelte a nőt. Sif kemény volt, maximalista, és ezzel együtt nagyszerű tanár.
Jól kijöttek ők ketten, a végére már-már barátnőkként csevegtek el az edzések után. Kathlin a Midgardi nőkről mesélt neki, Sif pedig néhány Asgardi praktikát osztott meg vele.
Sif végül is nagyon hálás volt Lokinak, hogy összehozta Kathlin-nel. Végre akadt valaki, aki szintén nőként próbál érvényesülni, és akivel egyszerre ketten is megmutathatják a férfiaknak, hogy mennyivel jobb harcosok bárkinél.
...
Vanaheim-ban ez idő alatt minden rendben ment. A vánok nem igazán érdeklődtek a mágia, tehát a varázserejű kövek iránt sem. Még hálásak is voltak, hogy az áz harcosok megszabadítják virágos mezőiket a ronda meteoroktól. Csak a zajt kifogásolták, amivel a meteoritok szétvágása, ütése, baltázása, és vésése járt, meg persze a Thor pörölye által keltett szélvihart. Ők művészlelkek iletve harcművészek voltak, nem díjazták a kicsapongó életmódot.
Lokiék csapata jól haladt. Öt nap alatt minden égből pottyant kődarabból kiszedték a tűzköveket, a hulladékot pedig a vánok kérésére eltakarították. A hatodik nap megrakott zsákokkal és szekerekkel búcsúztak szíves, illetve rákényszeredett vendéglátóiktól – mivel az ázok a ván királyi palotában való megszállásnál nem adtak alább.
Odin még aznap nagy mulatságot szervezett a küldetés sikerét megünnepelni kívánván. A vacsorára természetesen Kathlin, Sif, és az otthon maradt harcosok is hivatalosak voltak. Kathlin, csak úgy, mint annak idején Kathleen, azonnal Loki nyakába ugrott, és üdvözölte az „ő hősét".
- Hiányoztam? – vigyorgott Loki.
- Még szép! – csókolta meg Kathlin.
- Remélem nem okozott sok gondot – nézett Loki a közelben mosolygó Sif-re.
- Épp ellenkezőleg – jelentette ki Sif. – Remekül szórakoztunk!
Összekacsintottak Kathlin-nel.
- Lemaradtam valamiről? – kérdezte Loki.
- Csak egy kis női szövetkezésről – vigyorgott Kathlin.
- Kezdek félni... – jegyezte meg Loki gúnyosan.
- Azt jól is teszed, trükkös – vette oda neki Sif. A küldetés iránti elismerése jeléül megérintette a Herceg vállát, majd elindult megkeresni Thort. Loki örömmel vette, hogy a harcosnő immár elismeri társának, majd magához szorította kedvesét.
- Nekem is hiányoztál - mondta Kathlin-nek mosolyogva.
...
Elkezdődött a vacsora. Mint ahogy várható volt: harcias zenével, ivó- és evőversennyel. Sok nevetéssel és összezördüléssel, félrehúzódó-csókolózó párokkal és néhány normális körülmények között társalgó személlyel. Ez utóbbiak, Odin, Frigga, Sif, Kathlin és Loki egy oldalsó asztalnál foglaltak helyet, ahol a Herceg épp a Vanaheim-i érdekességekről tartott beszámolót.
Egy idő után viszont Thor is csatlakozott a csevegőkhöz. Épp egy „kocsmai verekedés"-ből szabadult el, a haja összeborzolva, ruháján sörfolt éktelenkedett.
- Bármiről is van szó, Thor – kezdte Loki reflexből, – nincs kedvem beszállni az ostoba verekedésbe!
- Nem is kell, öcsém – mosolygott Thor. – Beszélgetni jöttem!
Ezen mind meglepődtek.
- Te? Beszélgetni? – kérdezte Sif felvont szemöldökkel.
- Igen, én! – válaszolta Thor. – Mi olyan meglepő ezen?! Tán nem tudok beszélni?!
- Hagyjuk – mondta Loki.
- Fiam, foglalj helyet! – kérte Frigga. Thor lehuppant Kathlin és Loki közé, utóbbi „nagy" örömére, és felkönyökölt az asztalra.
- Miről van szó? – kérdezte tőle Odin.
- Olyan csodálatosak ezek a vacsorák, nem? – kérdezte Thor a többieket.
- De, végtelenül! – gúnyolódott Loki.
- A harcosoknak biztosan – mondta Kathlin békítően. – Ők nagyon jól érzik magukat!
- De még mennyire – mosolyodott el Sif az asztalon birkózókra, és a mellettük teljesen nyugodtan étkezőkre és piálókra pillantva.
- Egy ilyen lakomán – folytatta Thor, – mindenki egyenlőnek érezheti magát. A harcosok, akik között ellentétek vannak, itt elhagyják azokat és együtt mulatnak.
- Dulakodnak, mint az állatok – vágott közbe Loki.
- Barátian összemérik az erejüket két ital közben – javította ki a bátyja. – Az teljesen más!
- Igen? – gúnyolódott Loki.
- Igen. Bár tőled nem is várom, hogy megértsd.
- Nem is kell – ellenkezett volna tovább Loki, de Kathlin nem hagyta neki.
- Loki, hagyd már békén! Neki ez sokat jelent!
Sif elvigyorodott a jeleneten, Loki pedig duzzogva harapta el a mondat végét.
- Köszönöm, Kathlin – mondta Thor. – A harcosoknak egy ilyen esemény valóban sokat jelent. Hosszú távra szóló barátságok köttetnek ilyenkor – mosolygott az éppen marhát faló Volkstagg, a sarokban hölgyeket csábító Fandral, és a terem közepén egyszerre három másik férfival küzdő Hogun felé.
- Hova akarsz kilyukadni, Thor? – kérdezett rá Sif. Thor elvigyorodott, majd Odinra nézett.
- Gondolkodtam, atyám! – jelentette ki.
- Te, gondolkodtál? – vágott újból közbe Loki gúnyosan, de most Sif és Kathlin egyszerre rúgták bokán, szóval hamar elhallgatott. – Folytasd, bátyám – mondta visszafogottabban, majd gyilkos pillantásokat küldött a két nő felé. Szóval ellene szövetkeztek? Ezt még megbánják! – határozta el, de a haragja ezúttal hamar elpárolgott.
- Szóval gondolkoztam... – folytatta Thor.
- Miről? – kérdezett rá Odin.
- Mondom mindjárt!
- Rendben, fiam – szólt közbe Frigga is. Thor nagy levegőt vett.
- Hagynátok már végre szóhoz jutni? – tört ki Kathlin-ből.
- Persze, természetesen – bólogatott a királyi pár.
- Szóval gondolkoztam, és... – kezdte harmadszorra Thor.
- Oh, egek! – tört ki most Lokiból. – Nyögd már ki!
- Nyögném, ha hagynátok! – ellenkezett Thor.
- Én nem hagyom...?! – akadt ki Loki.
Sif kínjában elkuncogta magát, majd Kathlin is csatlakozott hozzá, végül Thor, Loki és a szülők sem bírták ki nevetés nélkül. Mikor jól kinevették magukat, Thor kihasználta a csendet, és elmondta végre.
- Rendezzünk egy lakomát! Mármint a tűzdémonoknak! – Odin kérdőn vonta fel a szemöldökét, de a többiek izgatottan fordultak a Villámisten felé. – A muspellek is harcos nép. Szerintem jól éreznék magukat egy ilyen mulatságon. Te mondtad egyszer nekem, atyám, hogy egy démon bizalmát elnyerni legkönnyebben egy akkor lehet, ha sikerül megnevettetni...
- Mondasz valamit – jegyezte meg Loki, aki nem bírta felfogni, hogy miért nem neki jutott előbb eszébe az ötlet. Előbb Kathlin, most meg a bátyja. Kezd kijönni a formából...
- És ha egy kis szórakozás után megfelelő hangulatba kerültek – tette hozzá Sif, – akkor felhozhatjuk nekik a kristályokat.
- Remek ötlet, fiam! – dicsérte Odin. Sif és Kathlin is hevesen bólogattak.
- Na, ugye? – kérdezte Thor vigyorogva.
- Be kell ismernem, Thor – szólalt meg Loki is, – most megleptél.
- Ez volt az egyik cél – veregette meg Thor az öccse vállát.
- Hé, csak óvatosan – kérte Loki viccelődve, mire mind újból elnevették magukat.
...
- De mivel biztosítod, hogy a démonok vezetője is jól érezze magát? – kérdezett rá Odin. – A harcosokat könnyű megvenni egy kis étellel és itallal, de a hangsúly a királyon vagy a fián van, ha éppen őt küldi.
- Erre is van egy tervem – jegyezte meg Thor büszkén.
- És mi lenne az? – kérdezte a változatosság kedvéért most Loki a bátyját egy tervről. Thor elmosolyodott.
- Biztosítjuk, hogy egy percre se unatkozzon. Ahhoz az asztalhoz invitáljuk meg, amelyiknél mi is ülünk, és a teljesség kedvéért a barátaim is csatlakoznak hozzánk – jelentette ki a szőke harcos.
- És ez miért is lesz ez olyan felettébb szórakoztató? – kérdezett rá Sif.
- Ha Kathlin és az öcsém egy asztalnál ül, akkor ott senki sem unatkozik – jelentette ki Thor vigyorogva, jelentőségteljesen a szüleire pillantva.
- Ez így igaz – mosolyodott el Odin.
- Egyet kell értenem – bólogatott Frigga is.
- Te már csak tudod, Thor... – célzott Kathlin a temérdek rommá tört székre.
- Úgy tűnik, egyszer még a te trükkjeidnek is hasznát vesszük – jegyezte meg Sif Lokihoz fordulva, majd viccelődve megbökte a Herceget.
- Örömmel állok szolgálatotokra! – jelentette ki Loki színpadiasan.
- Viszont az sem ártana, ha ezúttal „kicsit" eltúloznátok a dolgokat – tette hozzá Thor Kathlinre, majd az öccsére kacsintva. Odin és Frigga egyetértően bólintottak.
- Számíthatsz rám – mosolyodott el Kathlin sejtelmesen.
- És rám is – mosolygott vissza Kathlinre a Herceg.
- Most az egyszer nem bánom, ha kiéled a fantáziádat a vacsorán – intézte Odin Loki-hoz.
- Abban nem lesz hiány – jelentette ki Loki. – A barátaid is kívánnak csatlakozni a fantázián gyümölcseihez? – fordult Thor-hoz.
- Hm – gondolkozott el Thor. – Sif nem hiszem – mondta végül.
- Oh, engem ne félts! – kacsintott Sif Loki-ra.
Loki megvonta a vállát.
- Rajtam ne múljék a béke! – vigyorodott el.
Odin még aznap este üzent a muspellek királyának, és meginvitálta őket egy héttel későbbre, egy hatalmas, háromnapos lakomára. A válasz már másnap megérkezett. A démonok elfogadták a meghívást. A király és a fia is csatlakozni kíván a mulatókhoz, és hoznak még száz harcost is magukkal. Továbbá a király unokahúga is velük tart, akinek szülei sajnálatos módon néhány éve elhunytak.
...
Másnap megkezdődtek az előkészületek, de azért nem borult fel teljesen a Palota hétköznapi élete. Loki immár Sif és Thor segítségével folytatta Katlin kiképzését, és a négyszemélyes harcokban mindenféle párosítás előfordult. Bár a leggyakoribb a Sif-Kathlin kontra Loki-Thor volt, ahol a két nő nagy arányban kerekedett felül a közös nevezőt nehezen találó fivéreken. De hát mit lehet tenni két harcias nő ellen?
Mind a négyen jól szórakoztak. Thor kifejezetten örült, hogy Sif rávette, hogy újból együtt gyakoroljon az öccsével. A hét leforgása alatt egész közel kerültek egymáshoz – mármint Thor és Loki, és meglepően a vereségekkel együtt is jól szórakoztak. Ráadásnak pedig Kathlin-nek is sikerült elintéznie, hogy a Sif-Thor, Loki-ő párosítás is gyakori legyen, mert szerinte a nőt és a Villámok Urát egymásnak teremtették. Titkon nagyon szurkolt, hogy barátságnál valami több is legyen közöttük. Az ilyen párosításoknál a döntetlen, hosszú harcok voltak a leggyakoribbak.
Végül eljött a nap, amikor megnyílt az ég és egy kárminszínű résből a Muspellek vörös bőrű, tűzokádó sárkányok hátán bevonultak Asgardba.
...