29. fejezet

Démonok vendégségben

- A vacsora

- Sárkányok? – Kathlin meglepetten nézett fel az égen tátongó vöröslő résre. – Azt hittem, azok csak a mesékben léteznek...

Loki játékosan átkarolta szerelme vállát, és halványan elvigyorodott. Izgalmában Sif, Thor és Volkstagg is osztoztak, a fogadóbizottság másik három tagja. Nekik, ötüknek jutott a megtiszteltetés, hogy Asgard pompás mezőin üdvözölhetik, majd a Palotába vezethetik az érkező tűzdémonokat. Fandral és Hogun ezalatt az előkészületek utóját felügyelték odahaza.

- Azok után – kezdte Loki, és kedvesen, kissé kioktatóan Kathiln-re nézett, - amiken keresztül mentünk, már igazán elkezdhetnél hinni a mesékben!

- Mi után? – kérdezett rá a lány heccből, de Loki-t nem tudta felbosszantani. Thor és társai ezalatt végigkísérték tekintetükkel, ahogy a vörös sárkányok a fűbe ereszkednek, szinte véletlenül leégetve a növényzetet maguk körül.

- Asgard, a Kilenc Világ, elfek, démonok, jégóriások – ez utóbbit alig észrevehetően, de kihangsúlyozta, - istenek és boszorkányok – magyarázta Loki őszinte lelkesedéssel. A „boszorkány" szónál jelentőségteljesen a lány szemébe nézett. – Minden, amit a néped mesének és legendának tartott, a szemed előtt kelt életre.

- Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy tőlem függetlenül is léteztek már – jegyezte meg Kathlin mosolyogva.

- Ha pedig már a legendák valóságosak, miért ne lennének a sárkányok is azok?

- Jól van, értem – sóhajtotta a lány. – Evidens, hogy léteznek.

- És milyen gyönyörűek – áradozott Loki. Kathlin nem is hitte volna, hogy néhány mágikus lény mennyire lenyűgözi őt. De az igazat megvallva, a sárkányok valóban elképesztőek voltak.

- Gyönyörűek – értett egyet a lány, mire Loki izgatottan megszorította a kezét, és elindult vele a leszállók felé.

Ezek a sárkányok speciel a vörös számos árnyalatában tündököltek, a fejük egy ló és egy aligátor fejének keresztezéséhez hasonlított, a testük egy két lábon járó dinoszauruszé volt, egy fejjel, persze azzal a kivétellel, hogy a végtagjaik közel azonos hosszal rendelkeztek, azaz négy lábon is kényelmesen megvoltak. Két hatalmas szárnyuk egy óriás denevérére hasonlított, és a karmaik, mint egy hatalmas tigrisé. Az egész lény magasztos, kerek egészet alkotott. Ha pedig jobban megnézte őket a szemlélő, rájöhetett, hogy mindannyian különböző személyiségeknek tűntek.

A démonok a sárkányok hátán ültek, bőrük mokkaszín, hajuk és szemük vörös és narancs árnyalataiban játszott. Drapp és törtfehér anyagból és aranyszínű fémből álló páncélos ruhákat viseltek. A férfiak páncélja a térdükig, felül felkarjuk felééig ért, szabadon hagyva vaskos, lebarnult izmaikat. Az a kevés nő, aki velük jött, páncélos szoknyát viselt, ami egy miniszoknyához hasonlított, a ruha felső része ujjatlan volt, a fiatalabbaknak még csinos hasát is szabadon hagyta. Összesen lehetett vagy harminc sárkány.

Az első, legnagyobb, legidősebbnek tűnő sárkányon a király utazott, közvetlenül mögötte egy játékosabb egyeden a fia, és unokahúga. A király felesége a fiú szülésébe halt bele, lány szülei pedig egy háborúban haltak meg néhány száz éve. Azóta az uralkodó egyedül nevelte fiát és unokahúgát. A többi sárkányon hármasával-négyesével a száz harcos, akik közül, ha öt női harcos lehetett.

Loki útközben még elmagyarázott pár dolgot a lánynak. Többek között a királyi családról és a varázserejű tűzboszorkányokról és tűzvarázslókról, akik a muspellek varázserővel megáldott tagjai. Előttük Thor, Sif és Volkstagg lépkedett, így észrevétlenül sugdolózhattak. Mással nem is üthették volna el az időt a párszáz méteres táv átszelés közben, a muspellek ugyanis biztonsági okokból kifolyólag meglehetősen messze landoltak.

- A sárkányok képesek létrehozni egy átjárót a tér két távoli pontja között, és átkelni rajta. – magyarázta Loki. – A démonok úgy használják őket, mint mi a Bifröst-öt. A plusz előny pedig, hogy fegyvernek sem utolsók. Majd meglátod, mekkorák, ha közelebb érünk!

- Már csak a démonokhoz képest is hatalmasak – bólogatott Kathlin, mert az elvileg Asgardiakkal egymagas idegenek úgy eltörpültek a sárkányok mellett, mint egy ötemeletes ház mellett.

- Az ott – mutatott Loki az elöl álló sárkányra, amiről most ugrott le éppen a vezér, - a királyuk, Drakon, és a sárkánya, Zanaphar. Mögöttük a fia, Erik, és az unokahúga Naomi. Az ő sárkányukat viszont még nem láttam, biztosan egy fiatal egyed.

- Háziállatként tartják a sárkányokat? – kérdezett rá végül Kathlin arra, ami már a kezdetektől izgatta. Ekkor vette azt is észre, hogy a rés az égen immár tökéletesen bezárult, mintha nem is létezett volna.

- A sárkányok nemes, hatalmas erejű lények – rázta a fejét Loki. – És bármilyen meglepő is, önálló mágiájuk van, és intelligenciájuk. Olyanok, mint az óriásfarkasok, önállóan gondolkoznak, és saját társadalmuk van, satöbbi. Mondhatni a tizedik domináns faj a Világokban. Akár tízezer évig is élhetnek.

- De akkor miért hagyják, hogy a démonok repülő lovakként bánjanak velük?!

- Mint látod, nincs nyereg rajtuk – jelentette ki Loki. – Nem háziállatok, hanem szövetségesek...

- Tessék?!

- Gondolom, már megfogalmazódott benned a kérdés, hogy kizárólag olyan sárkányok léteznek-e, amilyenek ezek. – Kathlin bólintott. – A válasz: nem! Ezek itt tűzsárkányok, de számos más alfajuk létezik, amik viszont már koránt sem fordulnak elő ilyen nagy számban. Ennek magyarázata pedig, hogy a tűzsárkányok kivételével ezek életük nagy részében magányos, befelé forduló lények. Szeretnek egyedül lenni a területükön, és alig tíz évenként gyűlnek össze, fajtától függően.

- És ezek itt?

- A vörös, vagy tűzsárkányok társas lények, csoportosan élnek, mert az egységben látják az erőt és biztonságot. A szülőföldjük pedig természetesen Muspellheim. Az idők kezdetén véres háborúkat vívtak a tűzdémonokkal a területért, nem jutva eredményre. Egyszer viszont a sokadik nemzedékek vezetői észbe kaptak, és ráeszméltek, hogy ha egy oldalon állnának, sokra vihetnék. Szövetséget kötöttek, mi szerint a sárkányok segítik a démonokat a külső világokkal vívott háborúban, a démonok pedig élelemmel látják el őket, ami pedig a sárkányok földjén elég ritka.

- Szóval, beszélnek is? – csodálkozott a lány.

- Nem teljesen úgy, ahogy mi azt értjük – vigyorodott el Loki, - de majd rájössz. Már persze, ha hajlandóak szóba állni velünk.

- Ha hajlandóak? – A Boszorkány felvonta a szemöldökét.

- A sárkányok meglehetősen, hogy úgy fogalmazzak, szeretik eljátszani a dívát. Nem könnyű elnyeri a bizalmukat. A legfontosabb, hogy tisztelettel bánj velük, különben könnyen egy kandalló belsejében találhatod magad.

- Hogy legyek udvarias egy sárkánnyal?

- Kezdetnek hajolj meg előtte, majd üdvözöld. Ez a démonokra is vonatkozik. Udvari etikett.

- Értem – sóhajtotta a lány.

- Ugyan, jó móka lesz! – karolta át Loki, és így tették meg a maradék húsz métert.

Látták, hogy Thor és a többiek már üdvözölték a sereget, így becsatlakoztak ők is. Loki megállt a király előtt, és meghajolt. Kathlin pedig követte a példáját, magában kuncogva a Hercegen, akiről tudta, hogy utál hajlongani másoknak.

- Üdvözöllek titeket Asgardban! – mondta Loki, lassan felemelkedve, először Drakon-ra, majd Zanaphar-ra, végül a fiatalokra és az ő sárkányukra tekintve. – Loki vagyok, Odin fogadott fia, ő pedig itt Kathlin – nézett a mellette álldogáló lányra.

- Drakon vagyok, a tűzdémonok vezetője – felelte a király, aki még Thornál is magasabb volt, majd kezet nyújtott Loki-nak. – Hallottam már rólad, elég sokat – mosolyodott el sejtelmesen, mikor Loki elfogadta a kezet.

- Remélem csak rosszat – mosolygott vissza Loki, hasonló ravaszsággal.

- Amiatt ne aggódj! Ám a múltkori bukásod Midgardon meglepő és meglehetősen szórakoztató volt – gúnyolódott vele Drakon. Thor és Kathlin aggódva szívták magukba a levegőt, de Loki megőrizte a nyugalmát.

- Örülök, ha tetszett a műsor! – válaszolta a legnagyobb természetességgel, és eleresztette a király kezét.

Drakon nem válaszolt, csak bólintott, és Kathlin-hez fordult. A lány remegve lépett közelebb, és fogadta el a király neki is felajánlt kezét.

- Üdvözlöm Asgardban, felség – hadarta gyorsan Kathlin, észbe kapva.

- Igen, igen, mindenki üdvözöl... Inkább arra lennék kíváncsi, hogy mit keres egy halandó az ázok földjén!

- Ez egy meglehetősen hosszú történet, ...felség...

- Hosszú az út a palotáig! – jelentette ki Drakon, és arrébb lépett, hogy Loki és a rejtélyes lány üdvözölhessék a többieket is.

- Sziasztok, Erik vagyok! – lépett előre a muspell trónörökös, meglehetősen közvetlenebb stílusban, mint az apja. Piros haja volt, és sárgászöld szeme. A démonok szeme ugyanis, ha nem a Tűzföldön voltak, vagy nem használták az erejüket éppen, akkor kevésbé lángoló színre váltott. Az ifjú lelkesen kezet rázott Loki-val és Kathlinnel is, akik hozzá képest valamivel visszafogottabban, de neki is bemutatkoztak. – Örülök, hogy megismerhetlek titeket! – folytatta Erik.

- Részünkről az öröm – felelte a lány és a Herceg.

- És ebben a szépségben kit köszöntetek? – lépett Loki most Naomi-hoz. A tűzHercegnőnek vállig érő, kleopátra szerű narancssárga haja volt és nagy, kék szemei, továbbá karcsú alakja. Ő és Erik Lokival és Katlin-nel egymagasak lehettek.

- Naomi vagyok, a démonok első számú Hercegnője – felelte a lány magabiztosan. A kezét sem nyújtotta ki, amíg Loki nem kezdeményezett. Kérette magát rendesen, végül engedett a Mágusnak, aki szenvedélyesen kezet csókolt neki.

- Üdvözlöm a Birodalomban, szépséges Naomi Hercegnő – szavalta Loki színpadiasan. Kathlin ekkor megunta a drámát, és odébb lökte Lokit, majd hevesen megragadta a démonlány kezét.

- Én pedig Kathlin vagyok. Elnézést kérek, ez a bájgúnár néha képes túlságosan is elragadtatni magát!

- Semmi gond – felelte a lány, pedig látszott rajta, hogy eléggé zavarba jött. – Csak más Világokban nemigen szoktak kedvelni engem.

- Hát, egy hódolód már akadt – jegyezte meg Kathlin epésen, Lokira pillantva.

Drakon-on látszott, hogy hálás a lánynak, amiért megszabadította az unokagát Loki-tól. Naomi valójában igazi pasizógép volt, de ő nem igazán bírta a hódolókat, főleg nem, ha félig jötun az illető. Elismerését kifejezni kívánván intett a lánynak, hogy ő kísérje el a palotáig. Az Asgardiak meglehetősen meglepődtek ezen, de hogy minden simán menjen, Thor közelebb lökte a lányt a királyhoz. Úgy tűnt, a sárkányokkal való „csevegés" későbbre tolódik.

- Beszélj nekem magadról! – kérte, de inkább utasította Drakon a lányt, Kathlin pedig kénytelen-kelletlen mesélni kezdett a Midgardi boszorkányokról. A király egész szórakoztatónak találta a történetet, amit Loki-ék örömmel vettek.

A Mágus ugyanis azonnal felajánlotta a karját a Hercegnőnek, és ragaszkodott hozzá, hogy elkísérje a palotáig. Nem akart udvarolni, hiszen Kathlin-t szerette, de úgy vélte, érdemes elnyernie Naomi bizalmát, és nem utolsósorban izgalmasnak találta a fiatal, kicsit hiú démonlányt.

Thor mégis rosszalló pillantásokat küldött felé útközben, amire Erik csak legyintett egyet. A beszédes, és viccelődő trónörökös Thor, Sif és Volkstagg társaságát élvezte útközben, és nem félt egyszer-kétszer barátilag megveregetni a Villámisten vállát. Így tett akkor is, amikor Thor már harmadszorra ingatta meg a fejét Loki eltúlzott bókjain, amit a Hercegnő örömmel fogadott.

- Rá se ránts, barátom! – vigyorogta Erik. – Naomi minden férfit levesz a lábáról. Legalábbis otthon bomlanak utána a kanok. Igazi színésznő.

- Színésznő? – csodálkozott a szőke.

- Eljátsza a finom úri hölgyet, de látnád harc közben! Ravasz kis boszorkány – magyarázta a démon ifjú.

- Tehát ő egy...? – kérdezett rá Sif.

- Tűzmágusok vagyunk mind a ketten – jelentette ki Erik. – Atyám titkon fél is tőlünk rendesen, hogy egy nap elfoglaljuk a trónját. De ez az örökösök dolga, nem igaz, barátom? – fordult vissza Thor-hoz.

- Barátok vagyunk? – kérdezett rá a szőke, mivel a nála nem sokkal fiatalabb vörös fiú már sokadszorra szólította így.

- Mindketten a trónra várunk, ifjak vagyunk, és reményeim szerint nem ellenségek. Tán ne lennénk ezek után barátok? – kérdezte Erik a legnagyobb természetességgel.

- Dehogy nem vagyunk barátok! – örült meg Thor a dolognak, hogy a Muspell Herceggel ilyen könnyen ment, és örömében most ő is hátba veregette. Erik kissé előre esett a nagy erőre, de düh helyett csak elnevette magát.

- Ez a beszéd, barátom! – vigyorogta. – Ifjú titánok vagyunk. Mielőbb harcolnunk is kéne!

- Benne vagyok! – vigyorogta vissza Thor. Sosem volt még démon cimborája, de ez az Erik igazán modern gondolkodásúnak és lazának tűnt. – És a barátaim?

Erik Sif-re, majd Volkstagg-ra nézett, és elmosolyodott.

- Mind megküzdhetünk! Én azt mondom, eljött az új generáció ideje! Tartsunk össze, mi fiatal reformerek!

- Jól beszél a fiú – jegyezte meg Volkstagg.

- Hm... – somolyogott Sif. – Talán itt nemsokára trónfosztás lesz?

- Csss! Halkabban! – fordult a harcosnő felé Erik. – Nehogy apám meghallja! Nem tervezem azonnal elvenni a koronáját, amíg képes megfelelően ellátni a feladatait.

- Hogy érted ezt? – kérdezte tőle Thor, hálásan Loki-nak és Kathlin-nek, amiért Naomi-val és Drakon-nal már vagy húsz méterrel előttük jártak, hallótávon kívül.

- Figyelj, elmondok én neked valamit, barátom! – kapta el Thor tekintetét a királyfi félig suttogva.

- Figyelek, barátom!

- Nem tetszik nekem ez a viszálykodás az Asgardiakkal... – magyarázta hevesen gesztikulálva a kezeivel. Sif, Volkstagg és Thor ezután még nagyobb figyelmet szenteltek vendégüknek. – Persze, nem mintha megvetném a jó kis háborút – kacsintott rájuk, amit csak Thor viszonzott, részben, - de mi értelme van? Az hatalmi játszmák az ősöknek valók! Minek ahhoz testvéreinket áldozni, hogy összemérjük erőinket? Megküzdhetünk életre-halálra nélkül is, nem igaz?

- De, igaz – mosolyodott el Thor, helyeslően. – Ezért is találtam ki ezt az ünnepséget.

- A te ötleted volt? – A szőke bólintott. – Bár gondolhattam volna, barátom, hisz a kezdetektől egy állásponton vagyunk.

- Bár atyád is így vélekedne! – jegyezte meg Sif.

- Túl öreg már a változás szeléhez, aminek az eljövetelét nekünk kell sürgetnünk – bizonygatta Erik. – Terület Asgardban? Ugyan már! – ingatta a fejét gúnyosan. – Három nap után is visszasírjuk majd a hőséget és szárazságot. Háborúba szállni olyasvalamiért, aminek valós hasznát sem vesszük, felesleges. Inkább keresnénk valami jobb megoldást a túlnépesedésre, mint mészárszékbe küldeni a seregeinket.

- Nos, ezzel is csökken a népsűrűség – vont vállat Volkstagg. Erik rosszallóan bámult rá. – Csak vicceltem, cimbora!

- Az más – enyhült meg Erik, és elnevette magát. – Szeretem a viccet – lökte oldalba a nagydarab harcost.

- Akár csak én! – jelentette ki Thor melegen. – És van egy jó hírem, új barátom – tette Erik vállára a kezét, aki lazaságához híven meg sem rezdült. – Az öcsém és barátaim segítségével nemrég megoldást találtunk a problémátokra!

- Valóban? – nyitotta kerekre Erik a szemeit, és újult lelkesedéssel ragadta meg a nála fél fejjel nagyobb Thor mellvértjét. – Akkor ne habozz, mond el most azonnal! – követelte.

- Csigavér, barátom – nyugtatta Thor, és megértően Erik vállára tette a kezét. – Mindent a maga idejében. A szüleim úgy vélik, jobb, ha atyád először megfelelő hangulatba kerül.

- Talán igazad van – vett vissza a királyfi. – Apám most megszállottja a háborúnak. Itassátok le először!

- Amiatt ne aggódj! – mondta Volkstagg. – Italban nem lesz hiány!

- Remélem is! – vigyorodott el Erik. – Úgy érzem, egyszer mi még szövetségesek leszünk – hordozta végig tekintetét az Asgardiakon.

- Dicséretre méltó a nyitottságod a birodalmak közötti kapcsolatteremtésre – felelte Thor elismerően. – Ígérem, a javaslatunkban nem fogtok csalódni!

...

Eljött a vacsora ideje. A tűzdémonok és Asgard palotájának népe, a meghívott vendégek, harcosok ünnepi ruhájukban a nagyteremben gyűltek össze. A márvány és arany csarnokát eddigre betöltötte a számos gyertya, lampion és fáklya fénye, a bőséges étel és ital ínycsiklandó illata, a királyi vásznak bordó, sárga és narancs színe. Kint már majdnem teljes volt a sötét, de a teremben dúló hangzavar, beszélgetések összefolyó moraja nappali hangulatot teremtett.

Frigga, Volkstagg, Hogun, Fandral, Sif, Kathlin, Loki, Thor és egy tucat Asgardi fontos ember egy hosszú, szélső asztal egyik oldalán foglaltak helyet, ilyen sorrendben. Velük szembeni oldalon a démonok elitje, Erik Thorral szembe, Naomi Lokival szembe, a Varázsló nagy örömére. Mellettük vezérek és miniszterek ültek. Az asztaluk közel volt a kerthez, és az oszlopok közötti nyitott tér miatt kellemesen körbejárta az esti szellő. A távolabbi asztalfőn Drakon ült, vele szembe pedig, jó tizenöt méterre Frigga jobbján Asgard királya, Odin foglalt helyet.

A többi vendég, démon más asztaloknál, padokon és zsámolyokon helyezkedett el szerte a teremben. Amikor a férfiak már enyhén bódult állapotba kerültek, és a nők is gátlásukat feloldva nevetgélni kezdtek, Odin felemelkedett a királyi asztal főszékéről, és a terem lassan elcsendesedett. A vendégek mind a házigazdára, illetve urukra emelték a tekintetüket. Amikor Odin megfelelőnek tartotta a figyelem mértékét, megszólalt.

- Egy kis figyelmet, ha szabadna! – Megköszörülte a torkát. – A legnagyobb örömmel köszöntök mindenkit, aki megtisztelt ma bennünket, és csatlakozott háromnapos ünnepségünkhöz! Démonok, harcosok, Asgard népe, Hölgyek és Urak! Őszintén remélem, hogy ezalatt a rövid idő alatt mind kellemesen érzik majd magukat, mindenki megtalálja a saját szórakozását, barátságok köttetnek, és ha eljön a búcsú ideje, régi jó ismerősökként, és nem ellentétekkel fűtve válunk majd el. Az étel és ital tálalva, a zenészek egész éjjel húzzák, a mulatság a hajnallal nem ér véget. Kérem, ne féljenek táncra perdülni, ha úgy tartja kedvük. Holnap déltől pedig várjuk önöket a Palota mögötti mezőn megrendezésre kerülő Harci Játékokon, Viadalon. Mindenkinek nagyszerű szórakozást kívánok!

Rövid csend, majd egyre erősödő tapsvihar, és végül lelkes kiáltások és fütyülések töltötték be a termet. A vendégek, és Drakon kivételével mindenki hálás vidámsággal jutalmazta az ünnepség házigazdáját. A Muspell király viszont csak tapsolt hármat, és annyival le is tudta. Őt már nem volt olyan könnyű megvenni, mint az embereit.

- Kezdődjék a lakoma! – tette hozzá Odin, némileg elkiáltva magát, és a jelen lévők, akik eddig udvariasságból csak ittak és csipegettek, lelkesen rávetették magukat a hatalmas tálakra.

Thor, Loki és a többiek legnagyobb örömére minden simán ment. Eltekintve attól, hogy Drakon még egyszer sem mosolyodott el, legalábbis nem jóízűen és őszintén. Loki el is határozta, hogy inkább Erik-nél kezdi a bevágódást, főleg, hogy Thor szerint nagyon jó fej a srác. El is kezdte a szokásos formáját hozni.

Először Kathlin levesét robbantotta a lány arcába, mire a környezetében lévő összes férfi elnevette magát. Naomi „diszkréten" kuncogott, Sif viszont segítőkészen nyújtott a Boszorkánynak egy szalvétát, hogy azzal törölje szárazra az arcát. Szerencsére a lány bordó ruhája érintetlen maradt, ahogy Sif sötétzöld estélyije is, ami vészesen közel esett hozzá.

- Most te jössz! – súgta Sif Kathlin fülébe. Mindketten ravaszul elmosolyodtak.

Loki éppen egy nagykupa bort kívánt felhajtani, de szerelme elvégzett egy egyszerű bűbájt, minek eredményeként a bor nem fojt ki a pohárból. Loki csodálkozva emelte feljebb a poharát, és döntötte szinte függőlegesen maga felé, hogy szemügyre vegye a tartalmát. Kathlin egy másodperccel sem várt tovább. Feloldotta a bűbájt, mire a pohár teljes tartalma, azaz fél liter vörösbor zúdult a Herceg nyakába. Loki prüszkölve kapkodott levegő után. Erik még a korábbinál is hangosabban kezdett vihogni. Sőt, erre már mindenki elnevette magát, persze Drakon kivételével. Ő csupán halványan elmosolyodott. „Idióta fiatalok" – gondolta magában.

A küzdelem ezután folytatódott tovább. Loki nem csak Kathlin, hanem Sif marhasültjét is csótányokká varázsolta. A lányok, főleg Kathlin, ijedtükben elsikkantották magukat. És ha ez nem lett volna önmagában elég szórakoztató az ifjú Muspell trónörökös, és unokahúga számára, Kathlin rémületében felgyújtotta a csótányokat, így azok hamar meggrilleződtek a bronztányéron. Frigga nyilvánosan elfintorodott a látványra, ekkor viszont Volkstagg megkérdezte, hogy megeheti-e a sültrovarokat, és a lányok fújoló beleegyezésére elfogyasztotta őket, nagyon böffentve.

Mivel a démonok, főként az a bizonyos piros bozontú trónörökös láthatóan remekül szórakoztak, Loki még tovább ment. Volkstagg, Hogun és Fandral borát kis lila kígyókká változtatta, Odin pulykáját pedig szétreppenő denevérekké.

- Na de fiam! – dorgálta meg játékosan az apja, mire Loki Odin elé repítette az asztal közepén álló disznósült felét, és azt pedig pulykává változtatta.

Kathlin el nem tudta képzelni, hogy képes efféle átalakításokra, de le merte fogadni, hogy valami trükk van a dologban. Erik ellenben azon csodálkozott, hogy Loki apja még csak meg sem szidta igazán, holott őrá biztosan háromszáz decibellel ordítana saját faterja.

- Elnézést, atyám – vigyorogta Loki.

- Máshová már nem is nézhetek! – csóválta meg a fejét játékosan Odin, és Friggával összenézve elnevették magukat. Erik nem győzte csodálni, hogy várakozásai ellenére mennyire lazák, viccesek és családiasak ezek az Asgardi elitek.

- Na és a miénkkel mi lesz? – kérdezett rá Fandral „irigykedve".

- Nekem van egy ötletem! – vetette fel Volkstagg. – Kathlin, lennél szíves!

- Örömmel! – vigyorogta Kathlin, és megpirította a három harcos poharából kimászó kígyókat is. A vörös szakállú férfi pedig összeszedte őket, és mivel barátai nyilvánvalóan kifejezték undorukat, egymaga befalta az összeset.

- Csak egy kis fehérje! – jelentette ki Volkstagg a legnagyobb természetességgel.

- Hé, te, fekete! – szólította meg ezek után Loki-t egy Muspell főnemes. – A miénkkel is meg tudod tenni?

- Loki vagyok, és természetesen, ha úgy kívánod!

- Loki. Mi démonok szeretjük a kígyósültet! Csodálkozom is, hogy azt nem szolgáltak fel.

- Nem engedhetem hát, hogy hiányt szenvedjetek! – döntötte el Loki, és átváltoztatta minden démon kitöltött borát, a kígyókat pedig most ő maga lobbantotta lángra.

- Egy tüzes jötun – jegyezte meg a nemes. – Figyelemre méltó – azzal beleharapott az egyik grillkígyójába.

- Csak félig jötun – ellenkezett Loki, kissé sértődötten, de Erik, aki meglehetősen megkedvelte a Herceget, közbevágott.

- Félig jötun, félig mágus, de belül tüzes, mint a démonok! A tűzre! – azzal felemelte újratöltött boros poharát, mire társai, majd udvariasságból az Asgardiak is követték.

- A tűzre! – kiáltotta mindenki, és meghúzták poharaikat.

Nem sokkal ezután Thor is elböffentette magát egy kiadós marhasült után. Erre a viszonylag vékony lábakon álló széke bedobta a törülközőt, és eltört alatta. A nagydarab szőke kiterülve landolt a földön. Kenyérdarabokkal és kagylóhéjakkal a hajában és ruháján, mivel az esés pillanatában leborította magával a tányérját is. Loki előzékenyen megpróbálta felsegíteni, de Thor természetesen elcsúszott valami ragacsos trutyin, amivé még Loki változtatta korábban a sörét.

A szőke újból hátraesett, de most rántotta magával az öccsét is, és mindketten a trutyiban landoltak. Erik mostanra ülve fetrengett a röhögéstől, és minden kezébe akadó tárggyal verte az asztalt. Mikor az asztalnál ülők nevetésével kísérve feltápászkodott a királyi testvérpár, Loki felajánlotta bátyjának a székét, és elindult szerezni magának egy tartalékot.

Sajnos viszont Thor alig ült rá új székére, az is betört alatta, ő pedig most fenékkel esett a földre.

- Azt a mindenségit! Most már elég! – kiáltotta el magát a Villámok Ura, Odin és Frigga pedig, kis rájátszással ugyan, de sopánkodva a fejüket fogták.

- Mondtál valamit, bátyám? – fordult vissza a válla felett Loki, habár jól hallotta a bosszankodást.

- Csak annyit, hogy két széket hozz! – felelete Thor ártatlanul. Erik újból elkurjantotta magát.

- Mond, ez nálatok mindig így megy? – kérdezte Kathlin-től, „diszkréten".

- Nos, a fabútor fogyóeszköz... – válaszolta a lány.

- Hogyan? – furcsálkodott a királyfi, de egy, a közelben néhány adrenalintól fűtött harcos alatt eltörő asztallap, csörrenő, gördülő fémedények, és bunyó zajai félbeszakították. Mindketten a verekedők felé fordultak. Néhány démon és kigyúrt Asgardi mérte össze erejét, immár sörös poharakat törve egymás búráján. – Ja, most már értem...

Loki meghozta a két, láthatóan masszívabb széket, leültek testvérével, és folytatódott a vacsora-csata. A királyi asztalnál ülve-falatozva-csevegve és viccelődve, máshol még bunyókkal, különféle repülni kényszerült tárgyakkal és lopott csókokkal fűszerezve. A Herceg megint cukkolta Kathlin-t, és Sif-et is, ám a két lány nem volt rest visszaadni a kölcsönt.

Megérkezett a desszert, és ők két oldalról öntötték nyakon forró punccsal a „gyanútlan", mit sem sejtő Mágust. Loki haja és ruhája immár ragadt, mint a csiríz, de a nők nem kímélték. Loki épp belekanalazott volna habos pitéjébe, amikor Kathlin egy egyszerű mozdulattal az arcába vágta azt. Erik fuldoklott a nevetéstől, Naomi a szalvétájába kuncogott, Loki pedig a tejszínhabot és mazsolákat törölte le idegesen az arcáról.

- Na, ez már mégis csak több a soknál! – elégelte meg a Mágus a szívatást, szikrázó szemekkel jutalmazva szerelmét. – Ezt még megbánod!

- Meglátjuk, ki nevet a végén! – állta a tekintetét Kathlin. Kegyetlenül néztek farkasszemet, végül már vicsorogva és morogva.

- Srácok, srácok, nyugi van! – szólt közbe Erik vigyorogva, és előre hajolva kezeivel eltolta egymástól az immár centikre lévő lányt és férfit. – Ne ma este nyírjátok ki egymást!

- Mikor lenne alkalmasabb őfelségének? – kérdezte Kathlin színpadiasan.

- Kedvellek téged! – jelentette ki a trónörökös vigyorogva. – És téged is! – nézett Loki-ra. – Hihetetlen, hogy mit műveltek egymással! Nálatok minden este ez megy?

- Este, reggel, ha ebédelünk, akkor is – válaszolta helyettük Thor készségesen. – Uzsonnán, pikniken, ünnepélyen, lovas túrán, az ivóban...

- Nem is járunk ivóba! – ellenkezett Loki.

- De ha járnátok, ott is csinálnátok! – vágta rá Thor.

- Helyesbítek: Imádlak titeket! Mindenkit ennél az asztalnál! – lelkendezett Erik. – Apámat nem annyira – suttogta féloldalasan Loki és Thor felé, - ha értitek, mire gondolok.

- Hallottam ám, fiam! – kiabálta a fiának Drakon.

- Rosszul hallottad, apám! – kiabálta vissza Erik nagy lazán. – És a szüleitek mit szólnak ehhez? – kérdezte újra a fiúkat.

- Nos... – vakarta meg a borostáját Thor.

- Általában a nevünket kiáltják, minden alkalommal egyre hangosabban – fejezte be Loki.

- Hölgyem, Uram? – nézett Erik a királyi pár felé.

- Előbb-utóbb megszokja az ember, ha vadakkal van körülvéve, és inkább hagyja, hogy maguk között intézzék a dolgaikat – felelte Odin.

- Na de, drágám! – sandított rá Frigga rosszallóan. – Inkább úgy fogalmaznék, hogy mi nem állunk a kreativitásuk útjába. Hadd intézzék csak a konfliktusaikat a saját módjukon.

- És az eltört bútorok és kárba veszett étel? – kérdezte az egyik muspell miniszter.

- A fa fűteni is jó, étel pedig terem elég a földjeinken. Na és valamivel a sertéseket is etetni kell – magyarázta Odin.

- Ezt nevezem! – jelentette ki Erik. – Nem hittem volna, hogy maga ilyen...

- Szabad szellemű? – segítette ki a király.

- Igen. Jó arc, és nem az a tipikus konzervatív, begyepesedett, hatalommániás...

- Erik...! – szólt rá az apja, de Odin leintette.

- Semmi gond, Drakon, ezt bóknak veszem.

- Annak is szántam – dőlt hátra elégedetten Erik.

...

- Mit szólnátok egy kis műsorhoz? – vetette fel Kathlin. Eddigre már mindenki betegre zabálta magát a királyi asztalnál, a többi harcos pedig vagy a piától, vagy a verekedéstől kiütve hevert a földön, illetve az asztalok romjain. Csak Odin-ék asztalát kerülte el a „tájfun". Aki pedig nem volt teljesen kiütve, az vagy nő volt, és jót mulatott a „barbárokon", vagy férfi, aki nőket csábított.

- Mire készülsz? – kérdezte tőle Loki, rosszat sejtő hangon. A Herceg időközben némi víz és varázslat segítségével kitisztította a ruháit.

Mikor már az egész asztal rájuk figyelt, Kathlin minden figyelmeztetés nélkül felállt, és megköszörülte a torkát. Persze titokban még megerősítést várva Frigga felé pillantott, aki biztatóan mosolygott rá.

- Nos, bizonyára mind megtapasztaltátok, hogy ez a fiatalember itt mellettem – mutatott Loki-ra, akinek már tényleg fogalma sem volt róla, hogy hová tart a lány kis magánakciója, - szóval Loki egy valódi móka-gyáros. Varázsol, ahogy a csövön kifér, játszadozik..., főként a jelen lévők idegein.

A hatás nem maradt el. Az asztalnál ülők elnevették magukat.

- Igaz, ami igaz – jegyezte meg Odin, és Erik és Thor jelentőségteljesen helyeseltek.

- Kathlin, mi ez az egész?! – sziszegte Loki idegesen, de a lány leintette.

- Csss! – Loki morgott egyet, és a lány folytatta. – Egy szó mint száz, egy igazi trükk-mester. De van itt az asztalnál még egy rendhagyó, sajátos személyiség, aki említésre méltó. Egy elegáns, gyönyörű fiatal hölgy, aki viszont ha úgy adódik, tüzesebb harcos, mint Asgard színe-java. Igen, Sif, rólad beszélek!

Most a hollófekete hajú nőn volt a sor, hogy meglepődjön. Kathlin viszont bíztatóan és egyben cinkosan mosolygott rá, így a harcosnő beszállt a buliba. Loki mérgelődésével ellenében, ő felállt és meghajolt. Alakítását elismerő tapsvihar jutalmazta.

- Mire akarsz kilyukadni, Kathlin? – suttogta a hangzavar alatt a Boszorkánynak, aki viszont nem válaszolt, hanem ravaszul tovább ment.

- Sif nem egyszerű harcos! Loki-val ellentétben a hagyományos fegyverek, és a tiszta játék híve. Legalábbis tiszta, ami nála még belefér. De ki kíváncsi rá, mi történik, ha e két harcos összecsap? Ha a trükkök és fegyverek mérik össze erejüket? Ha a ravaszság, és ravasz józanság küzdenek meg egymással?

A démonok kurjongatni és éljenezni kezdtek.

- Én biztosan! – kiabálta Erik.

- Én szintúgy! – értett egyet Thor is, majd hamar a Három Harcos is csatlakozott.

- Kibújt a szög a zsákból – sóhajtotta Loki idegesen. – Mond, ez komolyan gondoltad? – nézett fel a lányra.

- Gyerünk, hadd halljam! – erősködött Kathlin. – Ki nézné meg szívesen, ahogy Asgard legjobb harcosnője..., és egyben harcosa – Nagy „ó"-k mindenfelől, és elfojtott vigyorgások. – ellátja a baját a Palota mágusának? Többet tehetséggel, mint varázslattal! Magasra a kezeket!

A hatás nem marad el. Már nem csak az asztalnál lévők, hanem az egész terem kurjongatni és zajongani kezdett. A legtöbben még a kezüket is a magasba lendítették, poharastul, a lány kérésére. A hangulat az egekbe szökött, és a vendégek a „Harcot!"-szót kezdték mantrálni.

- Kathlin – sóhajtotta most Sif. A fejét ingatva, de ravaszul elmosolyodva nézett a lányra. – Kissé eltúloztad a dolgot, nem gondolod?

- Szóval nem vagy biztos benne, hogy jobb vagy Lokinál?

- Ezt nem mondtam! – ellenkezett Sif, és felpattant az asztaltól. A jutalma újabb tapsvihar és ujjongás lett. – De biztos jó ötlet ez?

- Mindenki szereti a jó harcot – magyarázta Kathlin, - és mi lehetne jobb, mint amikor egy harcias nő ellátja egy trükköző macsó baját? – Sif felvonta a szemöldökét, kicsit még kérette magát. – És mostanra az egész terem a rajongóddá vált – tette hozzá a lány.

- Nos, ez úgy vélem, kezdőlöketnek elég – mosolyodott el a nő.

- Nem, nem elég! – vágott közbe Loki, aki idő közben éppúgy felállt. – Kathlin, elment az eszed?!

- Mi van, csak nem beijedtél? – cukkolta a Boszorkány.

- Ez őrültség! – rázta a fejét a fekete Herceg, de az ő jutalma erre fújolások sorozata lett.

- A többiek nem így gondolják – tudatta a lány. – Szóval kiállsz Sif-fel, vagy mi lesz?

- Hogy én? Komolyan? – dühöngött Loki. – Itt, mindenki előtt?!

- Gyerünk, Loki, ne légy gyáva! – kiabálta be Erik, és egyre erősödött a vendégek „Harcot!" követelése is.

- Mindent bele öcsém! Nem baj, ha veszítesz! – így Thor.

- Mi lesz, trükkös? – szólt végre közvetlenül Loki-hoz Sif. – Kiállsz velem?

- Szóval azt kérded, kiállok-e veled?

- Igen, azt – erősítette meg a harcosnő a legnagyobb nyugalommal, enyhe vállrántással.

- Bárhol, bármikor, bármily' körülmények közt! – válaszolta végül Loki magabiztosan.

Kathlin sejtette, hogy mindvégig csak csinálta a műsort, és a nagy pillanatra várt. Az pedig nem marad el. A démonok és Asgardiak egyszerre törtek ki harci éljenzésben. Folyt az ital, törtek a poharak, és Odin kérésére a zenészek gyorsabb ritmusra váltottak.

A zene sajátos, Asgardi volt, de Kathlin mint máskor is, felfedezte benne azt, ami a tangó és latin táncok keverékére emlékeztette, egy izgalmas dallammal egybefűzve. Az Asgardi táncokban szintén megvolt a legtöbb latin és standard elem. A visszafogottabb, előkelőbb mozdulatoktól, az izgalmas forgásokon és pózokon keresztül egészen a vad és szenvedélyes, sokak szerint már-már erkölcstelen csípőtekerésig, egymáshoz simulásig és érzéki érintésekig.

Loki és Sif a terem közepére sétáltak, megálltak egymástól jó tíz méterre, majd meghajoltak.

- Gyerünk, kezdjétek már! – hallották valaki bekiabálását. Nem vártak tovább. Egymás felé lendültek, és az első kört fegyverek nélkül, puszta kézzel intézték. Ütések, rúgások, gáncsok. Loki megpróbált nem durván bánni a nővel, de az szükségtelen volt. Estélyi ruhája ellenére Sif remekül boldogult. Mindenki nagy éljenzésére letépte a ruha alját, így az már csak térdig ért, majd végleg kigáncsolta a Herceget. Loki hanyatt a márványra esett, Sif pedig a lábát a torkának nyomta.

- Én nyertem! – vigyorodott el a nő, és a nézők kurjongatni kezdtek. Loki viszont ekkor ravasz, selymes hangon megszólalt a háta mögül.

- Olyan biztos vagy ebben? – kérdezte a Mágus, és egy tőrt szorított Sif nyakához, miközben a fülébe suttogott. A nőnek akkor tűnt fel, hogy a cipőjét már rég a semmi felett tartja, a Loki által keltett illúzió pedig megremegett és eloszlott. Elismerő zúgolódás mindenfelől. – Ki nevet most? – folytatta a fekete hajú Varázsló.

- Én fogok! – jelentette ki Sif magabiztosan, és hátrafelé ágyékon könyökölte a Mágust. A zúgolódás gúnyossá vált, Sif pedig kihasználta Loki gyenge pillanatának fél másodpercét, és kirántotta a tőrt a kezéből. A Mágus szívének szegezte, aki viszont így is elmosolyodott.

- Hidd ezt, ha úgy akarod! – jelentette ki fölényesen, majd legyintett egyet, és a tőr Sif kezéből porrá vált, míg saját kezében egy másik jelent meg. Most ő szegezte a nőnek. – Szóval, mi lesz most?

- Letörlöm azt a gúnyos vigyort a képedről! – határozta el Sif a legnagyobb természetességgel. Nézőik újfent nagy éljenzésben és nevetésben törtek ki.

- Arra kíváncsi leszek! – mosolyodott el Loki ravaszul.

- Fiúk, most! – kiáltotta el magát Sif, mire Fandral és Hugun előrántották saját kardjaikat, és felpattantak az asztaltól.

- Beismered, hogy egyedül nem bírsz velem? – kérdezte Loki.

- Még mit nem! – rázta meg a fejét a harcosnő, és elkapta a két kardot, amit barátai felé dobtak. Kihívóan állta Loki tekintetét, és megpörgette a kardokat a kezeiben. A fény megcsillant a hosszú, edzett pengéken.

- Na, ez így nem ér! – „nyafogott" Loki.

- Ki mondta, hogy ér? – vigyorogta most Sif gúnyosan, és Loki felé lendült. – Védd magad, ...ha tudod!

Percekig üldözte a férfit, akinek épp hogy csak sikerült kikerülnie a szúrásokat és vágásokat, amik így kenyereket, asztallapokat és minden más berendezési tárgyat találtak el. Visszavágni, miután Sif kiütötte a tőrt a kezéből nem tudott. Azaz visszaszerezhette volna, de mivel a tőre a falba szúródott, hét méter magasságban, inkább nem kockáztatta meg, hogy a művelet közben Sif őt is mellé tűzi.

Végül Loki megunta, hogy menekül, mint egy kisfiú, és új taktikát váltott. Tűzgyűrűt varázsolt Sif köré, persze vigyázott, nehogy a nő különösebben megégesse magát, majd felmérte a terepet. Kinél lehet még fegyver? Sif szitkozódásán elmosolyodva Loki a királyi asztalhoz sietett és felháborodott morgások és felhördülések kíséretében végigtapogatta minden Asgardi harcos övét. Végül Volkstagg bizonyult megfelelő alanynak.

- Ezt kölcsönveszem! – jelentette ki Loki, és mielőtt a vörös szakállú felkaphatta volna a vizet, kirántotta a szablyáját a tokjából, és már húzta is a csíkot.

- Loki! – kiáltotta Volkstagg, de hangjába némi móka is vegyült.

- Köszönöm nagylelkű felajánlásod! – válaszolta a Herceg ravaszul. Az asztalnál ülők most is elnevették magukat...

Pont jókor. Mire Sif végre megoldást talált a problémára, és egy vetődést, majd szaltót követően kiugrott a tűzből, végül felegyenesedett, Loki komoly képével találta szembe magát. A férfi egy, az övéinél valamivel vaskosabb kardot szegezett a mellkasának.

- Sakk-matt, szép hölgy! – vigyorogta a Varázsló, és valóban közel járt. Mögötte a tűz, előtte Loki, Sif-et keményen sarokba szorították. – Add fel, és nem vágom le rólad a ruhát!

- Ezt nem kellett volna! – szisszentette el magát Sif, és újból golyón rúgta a Mágust. Loki felnyögött, de a nőnek sem kellett több. Fellépett Loki kardot tartó karjára, majd a vállára, végül leugrott a háta mögött, persze egyben hassal előre lökve a férfit. Loki nagyot csattant a földön, centikre a tűztől, amit így kénytelen volt eloltani. Megfordulva, felkönyökölve Sif-re mordult.

- Megint a mogyorók! – sziszegte fájdalmasan. - Nem gondolod, hogy ez kezd unalmassá válni?

- Egyáltalán nem! – felelte Sif, és a két pengével felkapva egy méretes vázát repített a férfi ágyékának.

Most viszont Loki sem adta olyan olcsón. Még az utolsó pillanatban arrébb gurult, majd felpattant, és Sif mögött termett. Ezzel sikerült meglepnie a nőt. Sif ijedten fordult hátra, és támad mindkét karddal a férfira. Rövid kardvívásba kezdtek, ahol Loki meglepően ügyesen védekezett és támadott egy karddal kettő ellen. Végül a Varázsló megunta a dolgot, és egy óvatlan pillanatban ravaszul kikapta az egyik kardot Sif kezéből.

A tömeg lélegzetvisszafojtva figyelt, de nem az történt, amire vártak. Loki ugyanis nem volt a fémfegyverek híve, így fogta a két kezében lévő kardot, és egy erélyes lendülettel a plafonig repítette őket, ahol azok a burkolatba fúródtak. Ezután kihasználta ellenfele rövid döbbenetét, kirúgta a másik pengét a kezéből, kigáncsolta a nőt. Sif döbbenten zuhant a föld felé, de Loki ekkor szabad, bal kezével átkarolta a derekát, így megtartva őt félúton, majd jobbjával az elkapott pengét a torkának szegezte.

A tömeg hallgatott és bámult. A kialakult póz egészen olyan volt, mint egy latinos bedöntés, csak egy kis végső sakk-mattal fűszerezve. Sif-nek muszáj volt elismernie, hogy Loki ezúttal valóban túljárt az eszén. Mivel az egyensúlyát félig fekvő helyzetben nem tudta visszaszerezni, kénytelen volt a férfi nyakába kapaszkodni, a torkához simuló penge pedig az újabb támadások kezdeményezéséről is lemondatta. Loki ekkor, látva a nő arcán a sorokba szorítottság feszültségét, elmosolyodott.

- Szóval? Mit lépsz most, harcosok királynője? – kérdezte a Mágus átható hangon, még fölényesebben elmosolyodva. Sif viszont ennél jobban nem volt hajlandó megtörni.

- Üzletet ajánlok!

- Üzletet? – vonta fel Loki a szemöldökét. – Mire fel?

- A méltóságodra!

- Ó valóban?

- Dobd el a kardot, és küzdj férfi módjára! – parancsolta Sif, aki még mindig Loki-n lógott. - Puszta kézzel! Vagy képtelen vagy efféle fondorlatok nélkül elbánni egy nővel?

A termen izgatott és sürgető moraj futott végig.

- Ez az, jól beszél! – kiabálta be Fandral. Barátaival a kardjaikat és Loki a tőrét, később szerezték vissza.

- Dobd el a pengét, jötun! – tette hozzá az Erik mellett terpeszkedő muspell nemes.

Loki elismerően elvigyorodott.

- Nocsak, nocsak! Szó szerint a kezemben tartom az életed, te pedig még mindig makacsul küzdesz ellenem?

- Ó, az életem – mosolyodott el Sif sejtelmesen, - az sosem volt a te kezedben!

- Nos, ha így állunk... – vont vállat Loki. Felrántotta a nőt, és visszaadva az egyensúlyát, egyben néhány méterrel arrébb taszította. Sif kihívóan megfordult. Loki eddigre már messzire elhajította a kardot, ami pár centire suhant el Erik feje mellett, pontosan kimérve, és csapódott a királyfi mögötti oszlopba. A Herceg és a harcosnő kihívóan néztek egymás szemébe. – Szóval, ha így állunk... – ismételte Loki, - akkor hidd el, nemsokára elérem, hogy mindened a kezemben legyen!

- És mégis hogy szándékozol ezt elérni, varázsló? – incselkedett vele Sif.

- Figyelj és ámulj! – utasította Loki, majd hirtelen Sif mellett termett. Megragadta a gyanútlan nő kezét és bepörgette, olyan szorosan, hogy mozdulni sem tudott. – Zenét! – kiáltotta, és a zenészek most még dallamosabb játékra váltottak.

- Loki? Mire készülsz? – kérdezte Sif, a válla felett felnézve a férfi ravasz, tengerkék szemeibe, de már némi vidámsággal a hangjában.

Loki nem válaszolt rögtön, csak kipörgette a nőt, majd csinált még pár trükkös mozdulatot, miközben mindkét kezükkel fogták egymást, végül mindenki nagy meglepetésére letérdelt Sif elé.

- Szabad egy táncra, hölgyem? – kérdezte a legnagyobb könnyedséggel. Egyszerre férfias és elbűvölő kisugárzásának most még a birodalom legjózanabb harcosa sem tudott ellenállni.

- Varázsolj el! – válaszolta a nő kihívóan.

- Ó, abban nem lesz hiány! – vigyorodott el Loki ravaszul és magabiztosan, amitől a jelen lévő hölgyeket kirázta a hideg, és már rótta is Sif-fel a köröket a teremben, ami hirtelen bálteremmé vált.

A démonok és Asgardiak hangos ujjongásban és tapsviharban törtek ki, és a jókedvüket csak fokozta a számos izgalmas figura, amit Loki a nővel bemutatott. Kicsit hasonlított a latin táncokhoz és a tangóhoz. Forgások, pörgések, emelések... egy kis játék, Sif ellökte a mágust, az visszarántotta, majd fordítva. A végén még pár ravasz érintés is becsúszott a Herceg részéről, amire Sif csak hasonlóakkal válaszolt. Kathlin nem győzte csodálni, hogy milyen bevállalós lett hirtelen ez a nő. Elégedetten nyugtázta, hogy immár önállóan gondolkodó terve mekkora siker lett.

A dolog addig fajult, hogy Erik is be kívánt szállni a táncba, és még sokan mások, kezdetben főleg démonok. Azok persze a trónörökös kezdeményezését várták. Erik ekkor viszkető lábbal Kathlin-re pillantott.

- Hé, Kathlin! – vigyorgott a lányra.

- Igen? – lepődött meg az fiatal boszorkány.

- Táncolsz velem? – kérdezte lazán.

- Nos..., miért ne? – adta be a derekát a lány. Erik ekkor átugrott az asztalon, és megállt a lány mellett. Kinyújtotta a kezét felé, de meg sem várta, míg a lány feláll. Kathlin alig emelte fel a kezét, Erik megragadta, felrántotta, és már „vonszolta" is a parkett felé. A lány hagyta, hogy a démon irányítsa, és milyen jól tette.

A fiatal fiú a vad tánc megszállottja volt. Egy heves bedöntéssel kezdte, majd mikor a lány még vissza sem nyerte az egyensúlyát jött egy pörgés, majd újabb bedöntés. Ennek végén Kathlin ösztönösen átkulcsolta Erik derekát a jobb lábával, és hátradőlve leírt egy kört a felsőtestével, amiben Erik együtt hajolt vele. Végül felegyenesedtek, és már alig hét centiről néztek egymás lángoló szemébe, a lány még lihegett is párat.

- Na, ezt már szeretem! – jelentette ki Erik lelkesen, és tovább vezette a lányt a parketten. Loki néha féltéken pillantásokat küldött feléjük, de Sif akkor a lábára lépett, és emlékeztette, hogy ez csak játék. Játék a démonok szórakoztatására, és cserébe hagyta, hogy a Mágus egy rövid pillanatig megérintse a kebleit. Titokban nagyon is élvezte, ahogy Loki táncolt vele.

Ekkorra már több pár is elszánta magát a táncra, és csatlakozott a szenvedélyesen mulatókhoz. A démonok először démonlányokat kértek fel, de néhány kíváncsi férfi később Asgardi nőkkel próbálkozott. Ekkor az Asgardi férfiak is megpróbálkoztak egy-egy tüzesebb asszonnyal, így sok vegyes pár is kialakult.

Naomi egy ideig vágyakozva nézte, ahogy szórakoznak, de utána úgy döntött, ha már az Asgardi elsőszülött ilyen pulya, átveszi az irányítást. Viszlát, jó kislány, és helló tüzes Hercegnő! Kéjesen és kihívóan a nagydarab szőke felé nézett. Thor eddig az ujjaival dobolva és sört vedelve nézte a táncoló forgatagot, de ekkor elkapta a muspell Hercegnő pillantását.

- Na, mi lesz? Felkérsz, vagy sem? – kérdezte a Hercegnő. – Tudod, az összes démon bármit megadna egyetlen táncomért, de én udvariasságból neked tartogattam az elsőt...

- Táncolni akarsz..., velem? – találgatott Thor.

- Talán nem tartasz vonzónak? – vonta fel a szemöldökét a Hercegnő.

- Hát hogy a fenébe ne! – kiáltotta el magát Thor. – Csak azt gondoltam, hogy te, tudod...

- Hogy én...?

- Túl jól nevelt vagy az efféle vad tánchoz...

- Ugyan kérlek! Ne nevettess! – felelte Naomi, majd Thor nagy megdöbbenésére felállt a székére, átsétált az asztalon. Nem zavartatva magát, hogy térd fölé érő világos szoknyája alá így belátást engedett a férfi nemnek, majd leugrott, és Thor mellett landolt.

- Huh! Szóval nem vagy jó kislány – állapította meg Thor. Naomi viszont ekkor már kezdte megunni a felesleges szócséplést.

- Most táncolunk, vagy sem?!

- Persze...

- Akkor pofa be, és pörgess meg! – parancsolta a Tűzhercegnő, azzal felrántotta az asztaltól Thort, olyan erővel, hogy arra még a villámok ura is meglepődött, majd a terem közepe felé vonszolta. Azaz nem kellett annyira erőlködnie, ment Thor magától is. Mikor eléggé középre értek, ahol Naomi megkapta az áhított figyelmet a környezőktől, felrakta Thor csípőjére a bal lábát, jobb kezével végigsimított a mellkasán, majd buján a szemébe nézett. – Na, mi lesz, nagyfiú? Eljátszadozol velem?

- Kezdem úgy érezni, hogy ez inkább a te játékod – mosolyodott el Thor, és kipörgette, majd visszarántotta a csinos és magabiztos lányt, összekulcsolva előtte a karjait.

- Igazad van – mosolygott rá ravaszul a válla felett Naomi. – Mindig az én játékom! – Azzal ők is vad, szenvedélyes táncba kezdtek. Thor-nak néha sikerült átvennie az irányítást, de „udvariasságból" azért hagyta, hogy az legyen, amit a lány akar. Titokban nagyon is bejöttek neki a határozott, kemény csajok.

- Hé, Erik! – szólt oda egyszer Loki a fiúnak, vigyorogva. – Úgy látom, a húgodat is táncba vitték.

- Sokkal inkább ő vitte táncba a te bátyádat! – válaszolta Erik. Erre mind a négyen, Sif, Kathlin, Loki és Erik is elnevették magukat.

...

Az est nagyszerűen alakult tovább. Mikor már mindenki, aki nem volt holtrészeg a piától, a parketten ropta, még Odin és Frigga is, bár ők valamivel visszafogottabban, Drakon is úgy döntött, táncba száll. Elkérte Friggát Odintól, és a király végül belement a dologba. Cserébe felkért egy magányosan üldögélő szakácsnőt a terem sarkából, akinek valószínűleg ez volt élete legjobb estélye.

Loki, Thor és Erik ekkor úgy határoztak, itt az ideje párt cserélni. Azaz inkább Naomi sürgette a dolgot, és a többiek csak rábólintottak. Loki Kathlin-nel szeretett volna táncolni, de Naomi letámadta mikor eleresztette Sif-et, így beletörődött, hogy szerelmére még várnia kell. Úgy döntött, megadja hát a Hercegnőnek, amire vágyik, és Naomi őszinte meglepődésére, ő nem bánt vele kesztyűs kézzel, mint a bátyja. Úgy megtáncoltatta a kisasszonyt, hogy az utána félholtan, de boldogan dőlt bele a felbukkanó Fandral karjaiba.

Loki és Naomi egymásra találása után Erik szinte azonnal lecsapott az általa titokba istenített Sif-re, még Thor előtt. A szőke egy pillanatig neheztelt új barátjára, de végül rántott egyet a vállán, és felkérte Kathlin-t, aki éppúgy beletörődött, hogy Loki-t elcsaklizták az orra elől. Sif hagyta, hogy Erik kiélje vele az idősebb nők iránti vonzalmát, majd végül rásózta a fiút egy lelkes szolgálólányra. Erik persze őt is levette a lábáról, szó szerint. Thor és Kathlin egész jól elvoltak ez idő alatt. A szőke még meg is jegyezte, hogy őszinte elismerése a lány remek ötletéért, ami megkoronázta az estét.

- Te pedig remekül táncolsz! Nem is gondoltam volna rólad – felelete a lány cserébe.

- A leendő uralkodónak illik jól táncolnia – mosolyogta Thor. – De meg kell jegyeznem, hogy nincs jó táncos megfelelő partner nélkül.

- Ez egy bók akart lenni? – vigyorogta Kathlin.

- Nos, bár kezdetben volt némi feszültség köztünk..., ha nem lennél az öcsémmel, rád vetném magam.

- Még nem az igazi, de alakul...

- Csak vicceltem. De igaz, ami igaz! Loki kivételesen egy csodálatos nőt szerzett magának.

- Nos, köszönöm. De ha belehúzol, neked is lesz egy nemsokára – jegyezte meg Kathlin.

- Hogy érted ezt? – kérdezte Thor. Kathlin ekkor a terem szélén, egy padon üldögélő Sif felé bökött a fejével. – Sif? – A lány kedvesen bólintott. – De hiszen mi... barátok vagyunk!

- Biztos, hogy csak barátok?

- Te mit gondolsz? Lehet nála esélyem?

- Nézz csak rá! Oda van érted!

- De mi lesz Jane-nel...? – bizonytalanodott el a szőke.

- Thor, most komolyan? Bármilyen bájos is az a tudós csaj... te komolyan feladnál érte egy ilyen lehetőséget?! Sif maga a megtestesült női ideál! A te ideálod!

- Nos, talán, de...

- De?! Odavagy a harcias, mégis megfontolt és elegáns nőkért! Ne mond, hogy megelégednél egy Jane-féle kiscsajjal!

- Kathlin! Ez már azért mégis csak sok! Ne beszélj így róla...!

De Kathlin nem adta fel. Makacs meggyőződése volt, hogy Thor-t és Sif-et egymásnak teremtették.

- Most azt hiszed, ő kell neked, de előbb-utóbb beleunsz. Neked kihívás kell, ez a nő pedig – nézett megint Sif-re, majd jelentőségteljesen Thor-ra, - miden nap azt adja neked. És mint már említettem, nem vagy számára közömbös!

- Szóval, kérjem fel?

- Ne légy gyáva, indíts! – vette Kathlin keményre, és Sif felé lökte a szőkét. – Megköszönöd még ezt nekem.

- Ha te mondod! – sóhajtotta Thor. Nagy levegőt vett, kihúzta magát, majd felvette legcsábosabb mosolyát, és felkérte táncolni állítólagos szíve hölgyét. És mit ad a sors, három kör után már el is felejtette Jane Foster-t, mintha sohasem találkoztak volna. Thor még sosem táncolt Sif-fel, de most nem létezett számára más, csak a hollófekete hajú, tüzes nő a karjai között, és a vad, mégis lágy zene.

...

Kathlin kifújta magát. Minden jól alakult, az este már rég éjjelbe, és az éjjel lassan hajnalba fordult. A zene lelassult, a párok összebújva, érzelmesebben keringtek tovább. A nagyteremre nyugodt elégedettség szállt. A Boszorkány is elégedetten állapította meg, hogy Thor és Sif egymásra találtak.

Drakon, Frigga és Odin immár normális körülmények között beszélgetnek félrevonultan, persze valószínűleg nem politikáról, hanem minden másról. Erik mostanra három Asgardi fehérnépet bolondított, akik csüngtek a vendég királyfi minden egyes szaván, Fandral pedig Naomi-t bolondította, azaz titokban a Hercegnő kényeztette magát a mit sem sejtő macsóval.

Kathlin jobban körülnézett, és akkor meglátta Loki-t a tömegben. Több órája várt erre, hogy végre szerelmével együtt járhasson le egy táncot. Loki éppúgy vágyott rá, csak ezidáig meglehetősen elfoglalt volt. Naomi után démonok vették körbe és faggatták a trükkjeiről, Kathlin-t pedig ezalatt random férfiak kérték fel táncolni. Egyszer még néhány démonlány is felkérte, hogy együtt huncutkodjanak egy körtáncban, de most végre mindketten szabadok voltak.

Loki amint megpillantotta, utat tört magának a tömegben a lány felé, és mire Kathlin feleszmélhetett volna, már előtte is állt.

- Loki! – sóhajtotta a lány megkönnyebbülten, de a férfi ölelés helyett enyhén meghajolt előtte, és előre nyújtotta baj kezét.

- Szabad egy táncra, hölgyem?

- Még jó hogy! – kiáltotta el magát a lány, és nagy hévvel Loki nyakába vetette magát. A férfit váratlanul érte a hirtelen érzelemtenger, de persze odaadóan ölelte vissza a bizonyára kimerült lányt. Kathlin megkönnyebbülten simult bele a Mágus biztonságot adó karjaiba, és magához szorította izmos, mégis társaihoz képest vékony testét.

- Mi az, már egy estét sem bírsz ki nélkülem? – vigyorogta Loki a Boszorkány fülébe, miközben kedvesen bordósbarna haját és puha hátát simogatta. Kathlin beleremegett az édes érintésbe, és még közelebb bújt szerelméhez.

- Egy percbe is belehalok!

- Hogy lehetsz akkor mégis életben?

- Nélküled nem akartam távozni!

- Távozzunk esetleg most, a hálómba? – suttogta Loki a fülébe, még mindig a lány hátát simogatva. Kathlin felemelte a fejét a férfi kényelmes válláról, és átható kékeszöld tekintetébe nézett.

- Előbb táncoljunk! – kérte.

- Ahogy óhajtod, szerelmem! – mosolyodott el a Herceg, és már vezette is a lányt a karján körbe-körbe a teremben. A lassú keringő később még lassabba váltott, ők pedig egymás köré font karokkal ringatóztak a terem közepén, Kathlin Loki nyakát, Loki pedig a lány karcsú derekát ölelve.

- Nem haragszol már azért, amit az asztalnál mondtam? – kérdezett rá a lány óvatosan.

- Haragudtam, de aztán megértettem. Jó ötlet volt! – dicsérte Loki.

- Köszönöm. A tánc is. Mindenki beszállt – mondta Kathlin elismerően.

- De máskor azért szeretném, ha előre beavatnál a terveidbe!

- Majd meglátom, mit tehetek! – vigyorogta Kathlin, de a vigyorgás hamar kuncogásba ment át, amint Loki kihívóan bedöntötte.

- Azért gondold csak át! – javasolta a fekete fölényesen. A lány szorosan kapaszkodott a nyakába, holott tudta, hogy a férfi sosem ejtené el, majd ő is lágyan elmosolyodott.

- Szeretlek! – suttogta Kathlin szívből jövően, és megcsókolta a férfit.

- De én jobban! – válaszolta Loki, és talpra állítva a lányt, most ő kezdeményezte a csókot. Végül megfelelőnek találta az időt a távozáshoz, jelenlétüket pedig szükségtelennek a továbbiakban. Egy szó, mint száz, ölbe kapta a lányt, és elindult vele a kijárat felé.

- Loki! Mit művelsz? – nevette Kathlin.

- Elrabollak! – világosította fel a Varázsló a legnagyobb természetességgel.

Útközben még megjegyezték egymásnak, hogy Sif és Thor, Fandral és Naomi, Erik és a lányok mennyire egymásra találtak.

- Biztos vagyok benne, hogy a te kezed van a dologban! – nézett el Loki Sif-ék felé. – A bátyám magától sosem kérte volna fel.

- Kellett neki egy kis noszogatás, hogy belássa, mire van szüksége! – vont vállat a Boszorkány, és másik kezével is átkarolta az őt cipelő Loki nyakát, majd sejtelmesen a szemébe nézett.

- Inkább kire! Ravasz kis boszorka vagy, ugye tudod? – „dorgálta" meg a Herceg.

- Volt kitől tanulnom! – vágott vissza a lány jelentőségteljesen.

- Mindenesetre jól tetted, hogy észhez térítetted. Rám biztos nem hallgatott volna, ha kijelentem, hogy azzal a tudós csajjal veszett ügy a dolog! Nem illik hozzá.

- Pont ezt mondtam neki én is! – értett egyet Kathlin.

Loki felszaladt vele a lépcsőn, elhagyták a nagytermet, és meg sem álltak a hálószobájukhoz vezető tágas folyosó közepéig. Itt a lány megkérte Loki-t, hogy tegye le, és rávette, hogy üljenek ki egy, a folyosóról nyíló, bárki által használható, széles erkélyre. Leültek egy márványpadra, az erkély közepén.

Az erkély a hegyekre nézett, enyhén balra kivehetőek volt az öblöt nyaldosó sötétkék hullámok, az eget pedig ezernyi fényes csillag szegélyezte. Alacsony, színes virágokkal körbefuttatott márványkorlátok választották el őket az alattuk tátongó hetven méteres mélységtől, a folyosóról pedig kiszűrődött a fáklyák tompa fénye, ami még izgalmasabbá tette az összképet.

Friss, lágy és sós tengeri szellő fújdogált, a hajnal szele. Mire pedig negyed óra múlva az ég alján halvány rózsaszín csík jelent meg, a nappal hírnökeként, ők már egymáshoz bújva gyönyörködtek az eléjük táruló látványban. Az éjjeli égboltot lassan betöltötte az erősödő rózsaszín, világossárga és mattnarancs szín, a csillagok viszont még mindig fent ragyogtak, s a tenger vize aranyra váltott.

Lassan a madarak is elkezdtek énekelni, és Kathlin álomba merült Loki karjaiban. Nem sokat beszélgettek ezidáig, de Loki így sem bánta a dolgot. A lánnyal töltött minden perc egy valóra vált álommal ért fel, akár szavakkal meghintve, akár szótlanul.

- Azt hiszem, ideje mennünk! – mondta Loki kedves hangon, szinte csak magának. Kathlin térdei alá nyúlt, és újból ölbe vette a lányt, majd távozott vele az erkélyről.

Elvinni Kathlint a lány szobájáig viszont lusta volt, és nem is igazán kívánt megválni tőle, így magához vitte. Saját ágyába fektette, majd a hajnali fényben betakarta, és mellé feküdt. Kisimított egy tincset a lány finom arcából, és ő is ledőlt pihenni.

Noha tudta, hogy aznap még számos tennivaló, harci játékok várnak majd rá, mindkettejükre, azért megpróbálkozott az alvással. Még két nap hátra van, hogy révbe érjenek, és ezért legjobb, ha kipihenik az est fáradalmait.

- Jó éjt, kedvesem – suttogta a lány fülébe halkan, - habár már hajnal van.

...