30. fejezet

Démonok vendégségben

- Harci játékok

Másnap reggel a Palota alkalmazottai, a szolgálók, takarítók, konyhások, szobalányok, lovászok és mindenki más őrült munkába kezdtek. Nagy volt a sürgés-forgás a konyhán, borospincében és a lovardában, hiszen ma tartották a mindenki által közkedvelt harci játékokat. Az ételt, italt, asztalokat kihordták a Palota mögötti tágas rétre. Ott még korábban páholyokat, emelvényeket építettek a nézőközönségnek fémből és fából. Arénát és több küzdőteret jelöltek ki a vállalkozó szellemű harcosoknak, fedett sátrakat állítottak fel az inni és enni vágyóknak.

A Nap szikrázóan sütött Asgard dús mezőjére, az ég tiszta és kék, alig pár bárányfelhő volt fellelhető. Kivitték, és felszerszámozták a lovakat. A zenészek behangolták a hangszereiket, kicserélték a múlt éjjel tönkre ment húrokat, dobbőröket, beázott fúvókákat. A bírák és játékszervezők egyeztették a szabályokat, meghatározták a feladatok és mérkőzések sorrendjét, a sorsolás menetét. Egyszóval mindent megterveztek, elrendeztek és előkészítettek, ami a megfelelő és zökkenőmentes szórakozás záloga volt.

A démonok ezalatt lakosztályukban készülődtek, vagy a nagyterem padlójáról próbálták felvakarni magukat. Sietniük kellett, mert még a déli kezdés előtt nevezniük kellett a játékokra, fegyvernemet választani, és eldönteni, hogy milyen fajta küzdelemben vesznek részt. Ellenfél miatt nem kellett aggódniuk. A főszervezők segédjeinek már napokkal korábban kiadták feladatul, hogy jelöljenek ki minden játékban ellenfelet embereik közül a démonoknak, és a vállalkozó szellemű asgardi harcosok már tízkor a mezőn voltak bemelegíteni. Csupán a királyi családoknak nem volt semmi dolga.

Odin és Frigga nem szándékoztak beszállni. Házigazdákként csupán annyi volt kötelességük, hogy pontban délben köszöntsék az egybegyűlteket, megnyissák a játékokat, és páholyukból végignézzék azt, persze teljes kiszolgálással. Drakon-nak, Erik-nek és Naomi-nak, továbbá a muspell nemeseknek nem volt kötelessége nevezni, ők abba a harcba szálltak be, amelyikbe kedvük szottyant, és akkor, amikor akartak. Thor-ral, a barátaival, Loki-val és Kathlin-nel ugyanaz volt a helyzet, bár némi megkötéssel. Bárikor feliratkozhattak a listára, elég volt a harc előtt megtenniük, de a vendégekkel szembeni udvariasságból ők nem szakíthattak félbe küzdelmet saját kényük-kedvük szerint, hogy beugorjanak az egyik fél helyére.

Tizenegy óra körül Erik és Naomi elindultak szemügyre venni a helyszínt, majd nem sokkal utánuk Drakon is tiszteletét tette a mezőn. Odin és Frigga ezalatt a főszervezőikkel, azaz Fandral-lal és Volkstagg-gal tárgyalták meg a végső elintéznivalókat, illetve Hogun-nal, a fő játékbírával a kivételes helyzetekben előfordulható szabálymódosulásokat.

...

Lassan Thor is kikecmergett az ágyából, és elindult felkeresni Loki-t, hogy öccsével együtt mehessenek ki a mezőre. Bekopogott a Mágus ajtaján, de arra nem számított, hogy Loki nem lesz egyedül. Kathlin ugyanis nemrég kelt fel, és mivel a Varázsló azonnal az elkövetkezendő játékokról kezdett beszélni neki, és arról, hogy melyiket érdemes választania, így esélye sem volt átmenni saját szobájába.

- Ki az? – hallatszott Loki hangja az ajtón túlról.

- Én vagyok az! Thor!

- Igen?

- Csak azt akartam kérdezni, hogy nem megyünk-e együtt a mezőre? Megbeszélhetnénk, hogy miben nevezzünk, és...

- Te úgy is mindenbe benevezel – válaszolta Loki jelentőségteljesen, és kinyitotta az ajtót. Ott szembe találta magát a nagydarab szőkével.

- Ami azt illeti... – mosolyodott el Thor, de akkor észrevette Kathlin-t, amint épp kikászálódik az ágyból. – Ő meg...?! – akadt el Thor szava.

- Szia! – köszöntötte Kathlin vidáman, és nemsokára ő is Loki mellett álldogált az ajtóban.

- Ti akkor – fordult vissza Thor Loki felé, - együtt töltöttétek az éjszakát? Nahát, öcsém, ezt nem is gon...!

- Hajnal volt már! – vágott közbe Loki hevesen. – És igen, együtt voltunk, de nem olyan értelemben, mint gondolod!

- Nem-e? – kíváncsiskodott a Villámok Ura.

- Bealudtam az erkélyen Loki ölében, és nem akart felkelteni, így ide hozott aludni – magyarázta Kathlin. – Igazi úriember – mosolygott a feketére, aki visszamosolygott rá.

- Ja, úriember – gúnyolódott Thor.

- Ez vagyok én – értett egyet Loki.

- És az úriembernek és szíve hölgyének van kedve velem tartani a játékokra? – tért vissza az eredeti témához Thor.

- Nos, miért is ne? – felelte Loki. – Örömmel! – Thor megkönnyebbülten nyugtázta magában, hogy Loki-val ezek szerint mostanra szent a béke közöttük, sőt. Melegen az öccsére mosolygott, aki válaszul a lányra nézett. – Kedvesem?

- Persze, szívesen! – mosolygott vissza Kathlin a fiúkra. – De megvártok, míg átöltözök?

- Természetesen – válaszolta Thor. Kathlin akkor elrohant a nem messze lévő szobájába, és gyorsan zuhanyozni kezdett.

- Remélem, hoztál párnát, mert holnapig itt nem végzünk! – jegyezte meg Loki bátyjára sandítva.

- Ráérünk – vont vállat Thor.

Tíz perc múlva, azonban, már ő kérte Loki-t, hogy vessen már be valamilyen trükköt, amivel megsürgeti a lány készülődését. Rá tíz percre végül Kathlin is elkészült. Egy Sif-től kapott bőrnadrágot, páncélos szoknyát, felsőt, tehát női harci ruházatot vett fel, ami felül rövid ujjú volt, a nyári melegre tekintettel, és tartozott még hozzá egy rövid csizma és könyök fölé érő kesztyű. Ez utóbbit még nem húzta magára a lány. A haját egy lófarokba fogta a feje tetején, feltett némi alapsminket, végül kilépett az ajtón.

- Na, indulhatunk, fiúk? – kérdezte, csípőre tett kézzel a Boszorkány. Loki, de főleg Thor majdnem dobott egy hátast a látványra. Az eddig főként csinos, lányos ruhákba öltözött Kat most hirtelen harcistennővé változott, és a stílus meglehetősen jól állt neki. – Mi van, csaknem megnémultatok?

- Jól nézel ki! – nyögte ki végül Thor.

- És még neked nem a harcias nők az eseteid! – ingatta a fejét Kathlin.

- Oké, értettük – fogott bele Loki idegesen, - de most már indulás! – Azzal megragadta a lány karját és a kijárat felé kezdte vonszolni.

Thor elindult utánuk, még mindig lenyűgözve a lány új kinézete és hozzáállása által. A folyosó végén pedig a Boszi még rátett egy lapáttal. Megelégelve, hogy Loki még mindig kiegészítőként bánik vele, emberesen oldalba vágta, majd a férfi dühös nyögéseivel kísérve kihúzta magát, és immár függetlenül sétált tovább. Thor jót nevetett a dolgon, majd bíztatására a két fél kibékült, és immár a legnagyobb összhangban folytatták útjukat a mezőre.

...

Odakint, mint már említtetett, ragyogóan sütött a Nap és kellemesen meleg idő volt, igazi viadalhoz való. Loki, Kathlin és Thor vidáman mosolyogtak bele a napsütésbe és néztek szembe az elkövetkezendő izgalmakkal, ahogy magukba szívták a mező friss, édeskés illatát és szelték a métereket.

A színes sátraknál feliratkoztak a játékokra, Thor mindre, Loki számosra, Kathlin pedig néhányra, amit a Mágus javasolt neki kezdőként. Később összefutottak Erik-kel és Naomi-val, akik már nagyon tűzbe jőve várták a harc kezdetét. Erik megemlítette, hogy az apja nem kíván különösebben részt venni a „gyerekes játszadozásban", de egyiküket, nagy valószínűséggel Thor-t majd kihívja egy párbajra. Odin helyett, mivel ugye a házigazda nem küzd.

Ezután mind a legnagyobb, faépítményekkel, azaz a legnagyobb nézőtérrel, és a királyi páhollyal körülépített, vörös zászlóval megjelölt arénába sétáltak. Az udvari elit tagjaiként a páholyban, Odin, Frigga és Drakon székei alatt foglaltak helyet. A nézőteret egyszerű munkások, nők és gyerekek töltötték meg, a harcosok lent az ovális aréna barnás-homokos földjén gyülekeztek.

Mikor Odin felemelkedett, az addigi moraj megszűnt, mindenki a király felé fordult. Pontosan dél volt.

- Minden jelen lévőt nagy szeretettel köszöntök Ünnepi Harci Játékainkon! Hagyományainkhoz híven a Viadal egy Szabad Válasz körrel kezdődik, ahol bárki bárkit választhat ellenfelének, de észben tartandó, hogy ezek a küzdelmek kétfősek. A harcosoknak legfeljebb öt percük van rá, hogy eldöntsék, ki a jobb. Erre nem kellett jelentkezni, a hivatalos, azaz pontszerzéssel járó küzdelmek ezután kezdődnek, ahol az ellenfeleket sorsolással választják ki. Így hát bátorítok mindenkit, akinek elintézetlen ügye van, hogy most jelentkezzen, mert szabad ellenfél választásra ezek után csak a csoportos küzdelmeknél lesz lehetőség!

Hangzavar és tapsvihar. A harcosok kurjongattak, a tömeg megőrült. Odin nagy levegőt vett, és egy halvány mosolyt eleresztve lecsendesítette őket egy mozdulattal.

- Most pedig a szervezők – A Három Harcosra tekintett, majd vissza a népre. – kérésére ismertetem a délután időbeosztását. A Szabad Válasz fél óráig tart, de egyszerre több pár is megküzdhet egymással. Utána következnek a pontszerző páros küzdelmek, a felek által előre kiválasztott fegyverekkel, délután három óráig. Kard, szablya, tőr, lándzsa, dárda és különféle fafegyverek váltják majd egymást. A küzdőtéren egyszerre hat pár küzd, hat bíró közreműködésével a harc és pontozás egyszerűbb lebonyolításáért.

Három után rövid szünet, majd következnek az ügyességi és erőnléti versenyek. Íjászatban, késdobásban, lándzsahajításban, hordócipelésben, szikla- és deszkatörésben, illetve ostorforgatásban mérhetik össze képességeiket a harcosok. Ez fél hatig tart. Utána kezdődik a Küzdelem Csapatban. Itt saját belátás szerint alakított csapatok küzdenek meg egymással, azonos létszám függvényében. Persze eltérő léptszám is megengedett, ha a kevesebb lélekszámú csapat beleegyezik a harcba. A csoportos küzdelem hétóra húszkor fejeződik be.

Muszáj még megemlítenem, hogy mindezalatt a délután folyamán a lovas küzdelmek két kisebb arénában és a nyílt mezőn futnak. A Párbaj Lóháton lándzsával, illetve karddal, ostorral, szablyával a lila, a lovas íjászat és ügyességi feladatok a zöld zászlóval jelölt pályán folynak. A lovas labdajátékok a mezőn kerülnek lebonyolításra. Ez utóbbi csapatokban folyik, és jelentkezni a többi játékkal ellentétben folyamatosan lehet, amennyibe az idő engedi.

A pontozás szabályairól a hirdetőtáblákon olvashatnak, a pontokat a bírák osztják, és fél hétkor összesítik. A játékok befejeztével embereim meghatározzák a legmagasabb pontszámot elérő versenyzőket. Ők pontban nyolc óra tízkor összemérik erejüket egy végső összecsapásban, a Szabad Stílusban, ahol minden fegyvernem megengedett. Díjkiosztás a nagyteremben, a Viadal első tizenhárom helyezettjét jutalmazzuk!

Újabb éljenzések és tapsvihar, majd Frigga is felállt Odin mellé.

- És természetesen - kezdte a királynő, - a díjkiosztás mellett mindenkit várunk egy újabb vacsorára a Palota nagytermében. De addig is oltsák szomjukat és étvágyukat a sátrakban elhelyezett asztalok kínálatával!

Erik ezalatt Odinhoz lépett, és ravaszul mosolyogva a fülébe súgott valamit. Azok után, hogy tegnap este megkedvelte az öreget nem volt meglepő, hogy ilyen közvetlen módon viselkedik vele, Odin pedig nem bánta. Miután felesége befejezte, megköszörülte a torkát, és újból megszólalt.

- Most pedig, egy különleges kérésre – Erik-re pillantott, - kezdődjék a Viadal a jelen lévő két Birodalom elsőszülöttjei erejének összemérésével! Erik, Drakon fia, és Thor, Odin fia – szólította fel a két felet, miközben sürgető, de egyben büszke pillantásokat váltott Thor-ral, - kérlek titeket, fáradjatok a küzdőtérre!

Erik-et nem kellett kérlelni, hiszen az ő ötlete volt az egész. Fogta magát, és az öt méter magasan lévő páholyból leugrott a küzdőtérre. Thor-t valamivel jobban meglepte a dolog, de „Egye fene!" gondolta, és ő is a földre vetette magát. Az aréna közepére sétáltak, mialatt a lent lévő harcosok a szélekhez húzódtak, megfelelő teret adva a két trónörökösnek a párbajhoz.

Rövid megbeszélés után kardot választottak fegyvernek, és ezt Odin-nal is megosztották. Thor most nem ragaszkodott a pörölyéhez, mert tudta, hogy ez csupán játék, és nem lenne sportszerű az előnye.

- Kardot nekik! – parancsolta Asgard királya, és a szervezők hamar két első osztályú pengével álltak elő. Thor és Erik megragadták a kardot, alapállásba helyezkedtek, és engedélyt várva néztek Odinra. – A harcosok készen állnak! – jelentette ki a király. - Kezdődjék hát a küzdelem! Az Ünnepi Harci Játékokat ezennel hivatalosan is megnyitom!

Egy a sok csinos, ünneplő ruhába öltözött szolgálólányok közül meglengette a kezében lévő fekete-fehér kockás zászlót, majd a föld felé suhintott a zászlórúddal, így jelezve a harc kezdetét. Thor és Erik a jelzésre egymás felé lendültek, és végre igazából elkezdődött a küzdelem.

Rövid, de annál izgalmasabb összecsapásuk végén döntetlenben egyeztek ki, átadva a helyet a következő párosnak. Harcukat hatalmas tapsvihar jutalmazta. Loki és Kathlin, akiknek meg sem fordult a fejében, hogy a Szabad Válasz résztvevői legyenek, mindez alatt lelkesen beszélték ki a látottakat, és sugdolóztak illetlenül.

...

- Na, akkor most én jövök! – rikkantotta el magát Naomi, és rövid, bézs színű, aranyfényű fémpáncéllal kiegészített ruhájában leszaltózott az emelvényről az aréna közepére. A jutalma heves tapsvihar lett a démonok részéről, és pár áz harcostól, akiket elbűvölt a szépsége és harci tüze. Naomi kihúzta magát, és körbe nézett.

- Erre kíváncsi leszek! Vajon kit aláz meg? – suttogta Loki jól szórakozva Kathlin fülébe. Nemrég magyarázta ugyanis el a lánynak, hogy egy „szabad válasz" kezdeményezője bárkit választhat, és ha az illető feliratkozott a viadalra, vagy nem, de férfi, akkor köteles elfogadni a kihívást és harcba szállni kihívója ellen.

- Remélem nem engem! – sóhajtotta a lány halkan.

- Ne aggódj, te simán legyőznéd – szorította meg Loki bátorítóan Kat kezét. – Ő csak tűzvarázslatokra képes, talán némi földmágiára.

- Tegnap azt hittem, kedveled őt – mondta a lány meglepődve.

- Érdekes csaj, sőt lenyűgöző személyiség, de belé nem vagyok szerelmes – válaszolta Loki könnyedén.

- Nos, egy okkal kevesebb a féltékenységre.

- Féltékeny voltál? - vigyorodott el a Herceg.

- Kicsit – vont vállat Kathlin, és zavarában lesütötte a tekintetét. Naomi még mindig megfelelő ellenfelén hezitált.

- Nálad jobban senki sem nyűgöz le engem! – jelentette ki a Mágus, és mielőtt a lány ellenkezhetett volna a nyilvánosság miatt gyorsan megcsókolta. Naomi pont ekkor nézett feléjük, és elfintorodva határozta el, hogy mégsem közülük választ ellenfelet. Varázslót akart magának, de most inkább lemondott róla.

- Meg is van! – kiáltotta el magát a Hercegnő.

- Kit választasz hát, ifjú hölgy? – kérdezte Odin. Naomi sejtelmesen elmosolyodott.

- Sif! – nézett fel a páholyba, a Frigga alatt helyet foglaló fekete hajú nőre. – Ki mersz állni ellenem?

- Hogy ki merek-e? – emelkedett fel a székből a Harcosnő magabiztosan. A barátaira és Thor-ra pillantott, majd fogta magát, és felugorva a levegőbe ő is a pályára szaltózott. Az ő ugrása talán még elegánsabbra is sikeredett, mint a Hercegnőé korábban, akit belül tépett is az irigység rendesen. – Bármikor, bárkivel kiállok! – tudatta Sif mindenkivel, és Naomi elé lépett. Fél fejjel lehetett magasabb a démonlánynál. A tömeg hangosan éljenezte az áz hacosnőt.

- Helyesbítek! – suttogta Loki újból Kathlin-nek. – Nem kíváncsi leszek, belepusztulok, ha ezt nem nézhetem végig!

- Ez a két nő széttépi egymást, mint a vadmacskák – tette hozzá Thor, aki Erik-kel az oldalán és egy kupa sörrel most tért vissza Loki melletti helyére.

- Ilyen komoly lenne? – kérdezett rá Kathlin.

- Nézz csak rájuk! – tanácsolta Erik, aki Kathlin mellé ült le, és a küzdőtér felé mutatott. Kathlin ekkor meglátta a két nő szemében csillogó elfojtott indulatot, és szinte érezte a köztük tomboló több ezer volt feszültséget, ahogy farkasszemet néznek.

- Ekkorra feszültség mellett a Mjölnir-re sincs szükségem – helyeselt Thor.

- Kitépik egymás haját, mint tollat a csirkéből – bizonygatta Erik. Kathlin ekkor Sif-ért némileg aggódva Loki-ra pillantott. A Mágus meglepetten vette észre a lány szemében a rémületet, majd megenyhülve karolta át az oldalát.

- Nyugi, kicsim, jó móka lesz! – nyugtatta, és párszor izgatottan végigsimított a lány karján.

- Remélhetőleg a ruhát is letépik egymásról! – jegyezte meg Thor.

- Hé, az unokahúgomról beszélsz! – szidta le Erik, majd elnevette magát. – De annál inkább remélem én is.

- Erik! – ingatta a fejét Kat.

- Bármennyiszer próbáltam meglesni öltözés közben, az a kis boszorka túljárt az eszemen! – magyarázta Erik. – Épp itt az ideje lerántani a leplet!

- Ez a beszéd! – értett egyet Thor.

- Talán nem voltál elég ügyes a kukkolásban – jegyezte meg Loki szakértői véleménnyel Erik-nek. Kathlin ekkor oldalba lökte, de persze a Varázsló ezután csak játékosan magához szorította a duzzogó lányt.

- Talán majd megoszthatnád velem a trükkjeidet, ha ennek vége – felelte Erik.

- Meglátom, mit tehetek az érdekedben – válaszolta Loki nagyvonalúan, nem törődve Kat kemény könyökével. Ekkor Erik összenézett Thor-ral, majd Loki-val, végül Loki Thor-ral és a három fiatal harcos elnevette magát.

- Fiúk... – sóhajtotta Kat, és inkább a kibontakozó küzdelemnek szentelte magát. Sif és Naomi eddigre kiválasztották a másfél méteres fémbotot fegyvernek, és immár csak Odin szavára vártak.

- Kezdjétek! – kiáltotta a király és a két nő egymásnak esett. Ez a küzdelem sem tartott sokáig, és végül ruha vagy hajszaggatásra sem került sor, de a közönség férfitagjai így is meglehetősen jól szórakoztak a két nőstény szenvedélyes küzdelmén. Először a bottal küzdöttek, majd azt megunva elhajították, és pusztakezes harcba kezdtek. Volt pár csúnya gáncs, rúgás és ütés, majd végül, sokak megdöbbenésére, de nem Loki-éra, aki jól ismerte a két fél képességeit, Sif győzött. A Harcosnő kirúgta a Hercegnő lábait, majd a földre szorította, és a lány torkának nyomta páncélja kemény kari részét.

- Én tudtam – jegyezte meg Loki.

- Ez az, Sif! – kiabálta be Thor, akinek bár fogalma sem volt a harc várható kimeneteléről, most végtelenül büszke volt harcos társára és tegnapi táncpartnerére. Talán ez már több mint barátság?

- Én nem értem... Hogy történhetett ez meg? – csodálkozott Erik.

- Ha Naomi férfit választ, valószínűleg porig alázza – mondta neki Loki, - de mi is lehet jobb ellenszere egy harcias nőnek, mint egy másik? Sif ráadásul idősebb és sokkalta tapasztaltabb nála. Naomi démoni előnyei ellenére is saját javára fordította a harcot.

- Elképesztő ez a nő! – kurjantotta a muspell királyfi.

- Nekem mondod?! – fordult felé Thor.

- Nem megmondtam, hogy izgalmas lesz? – fordult most Loki Kathlin felé, aki megkönnyebbülten tapsolt Sif-nek.

- De – mosolyodott el a Boszorkány, és most ő csókolta meg a Herceget.

- Fúj, ne itt! – „könyörgött" nekik Erik. – Persze kivéve, ha én vagyok a következő!

- Arra várhatsz! – jelentette ki Loki, Erik pedig vállat vont.

Mind újra a Szabad Válasz-nak szentelték figyelmüket, ahol a két VIP küzdelem után megtelt az aréna, és random párok szálltak harcba egymással. Mivel pontozás még nem volt, így a sportszerűség sem számított igazán. A démonok és ázok kedvük szerint verhették laposra egymást, odafent a nézőtéren, és a páholyban pedig különösképpen jól mulattak rajtuk.

...

A játékok folytatódtak. Kathlin kardvívásra, lovas íjászatra, és még pár lovas ügyessségi játékra jelentkezett. Loki ezek mellett még tőrrel is harcolt és lándzsával, részt vett késdobálásban és íjászatban. A lány egész jól teljesített, de persze a versenyszámok kevéssége miatt nem sok pontot szerzett, ám nem is igazán bánta. Szívesebben szurkolt inkább Loki-nak, aki minden csatát megnyert, és a célba dobásnál is maximális pontszámot szerzett. Persze az első helytől ő is messze volt, mivel alig negyven százalékán vett részt a versenyszámoknak.

Sif és Naomi szinte mindenféle küzdelemben részt vettek, kivéve a hordócipelést, és ők sem vesztettek soha. A két nő véletlenül mindig hasonló időpontokban került sorra, de nem újra egymás ellenfeleként, így hamar kialakult közöttük valami kapcsolat. Elkísérték egymást a harcok helyszíneire, vigyáztak a másik lovára, s még a legjobb minőségű fegyver kiválasztásában is segítették egymást. Az egyéni versenyszámok végére egészen összebarátkoztak. Ami pedig Thor-t és Erik-et illeti, na, ők aztán tényleg mindenben részt vettek, sőt többször. A két Harcosnővel együtt az első helyre hajtottak.

Loki és Kathlin nem bánták, hogy csupán eljátszadoznak. Hosszú szüneteikben félrevonultak egy-egy sátor mögé csókolózni, beszélgetni, vagy elmentek szurkolótábornak Thor, Sif, Erik és Naomi versenyeire. Nem sokkal a csoportos küzdelmek kezdete előtt viszont Kathlin-nek nagyszerű ötlete támadt.

Mikor összefutott a társaság, kiderült, hogy már mind végeztek a küzdelmeikkel, mivel általában elsőnek kerültek sorra. Így a lány felvetette, hogy mi lenne, ha lovaspólóznának egyet. Persze itt csak lovas labdának hívták, da a szabályok nagyon hasonlítottak a Midgardi lovaspólóhoz. A többiek hamar beleegyeztek, mivel végül is ez volt az egyetlen játék, amiben csapat híján még nem vettek részt.

Ebben a játékban lazábbak voltak a szabályok, a létszám öt és tizenöt fő között változhatott, a cél pedig a labda kapuba juttatása volt lovaglás közben, egy hálós bottal. Hamar feliratkoztak és megalkották saját hatfős csapatukat, és kiálltak egy random, nyolcfős, négy ázból és négy démonból álló csapat ellen. A meccs remek példa volt arra, hogy a viadalnak mennyire sikerült összehoznia a két népet.

Elkezdődött a játék. Természetesen Erik és Naomi volt a két csatár saját elhatározásuk szerint, és a többiek rájuk hagyták a dolgot. Két démon ügyesen és gyorsan lovagolt. Thor és Sif így középpályások lettek, Loki és Kathlin pedig hátvédek. Persze senki sem maradt örökké a pozíciójában: Naomi is elhárított számos gólt, és Loki is belőtt jó néhányat.

Mindenki szerzett pontot, még Kathlin-nek is sikerült háromszor kapura találnia. Többször csak azért nem, mert elvonta a figyelmét a három lovagló férfi, akik nyeregben még szexisebbek voltak. Ez egyszer Naomival is megesett, aki viszont le is esett a lóról, mert bámulás közben a lova gödörbe lépett. Persze semmi baja nem lett, de meg tudta volna fojtani Loki-t és Erik-et, akik jóízűen nevettek rajta. Kathlin végül fejbe vágta a kuncogókat a botjával női szolidaritás gyanánt, Thor pedig felsegítette a Hercegnőt. Ironikus, hogy pont az ő meztelen felsőteste vonta el a démonlány figyelmét.

A Nap hatkor még mindig magasan járt, így Thor példáját követve Erik, majd Sif cukkolására Loki is levette a felsőjét. Ekkor az ellenséges csapat nyolc tagja is megszabadult ruháitól. Itt volt az a pont, ahol Loki-ék csapata majdnem vesztett, mert elvesztette két tagjának figyelmét, természetesen Naomi-ét és Kathlin-ét. Sif-et már nem igazán hatotta meg a látvány több száz éves tapasztalat után.

Végül Erik szünetet kért, Thor visszavette legalább az ingét, Loki pedig két pohár jeges vízzel öntötte nyakon a lányokat. Azok persze sikongattak, főleg a Tűzhercegnő, de végül is vették az adást, és a királyi csapat létszámhátrány ellenére megnyerte a meccset.

Loki ezután még meg is jegyezte, hogy igazán hízelgő a lányoktól, hogy úgy elolvadtak a teste látványától. Mondanom sem kell, kétszeresen kapta vissza azt a pohár vizet, egyszer jegesen, de előtte még tűzforrón, hogy még kellemetlenebb legyen. Időközben tehát Kathlin is összebarátkozott Naomi-val, és a két lány úgy döntött, Loki mellett két társát is megjutalmazza egy-egy pohár hideg vízzel. A fiúk prüszkölve rázták meg magukat, Sif pedig elismerően mosolygott a két fiatal lányra.

...

Végül eljött a csapatos küzdelmek ideje is, ahova a hatfős lovas labda csapat úgy határozott, együtt is benevez. Persze a küzdelmek a legalacsonyabb létszámú csapatokkal kezdődtek, így az ő meccsük a végére maradt. Hatnál több fős csapatok ugyanis nem igazán indultak, mivel egy kimondatlan elképzelés szerint az már hasonlítana a háborúhoz és a háború az, ami ellen a viadal küzd.

Naomi mégis úgy gondolta, hogy addig is el kellene ütni az időt valamivel, így mialatt Odin a Csoportos Küzdelmet vezette be éppen, odasúgta az ötletét unokabátyjának, aki hamar elvigyorodott. Tulajdonképpen mindketten erre vártak, már mióta megérkeztek.

- Hé, Loki! Kathlin! – kiáltotta a muspell királyfi, holott az említettek alig két méterre állhattak tőle. Thor és Sif épp elmenetek valami harapnivalóért. Loki és Kathlin új barátaik felé fordultak. – Álljatok ki velünk! – mondta, és a többes szám szemléltetése érdekében átkarolta Naomi vállát.

- Szeretnénk harcolni veletek! – magyarázta a muspell lány kihívóan, csípőre tett kézzel. – Mint Mágus a Mágussal!

- Kathlin, édesem? – kérdezte Loki mindenekelőtt szerelmét.

- Én benne vagyok! – mosolygott a feketére a midgardi lány. Loki ekkor visszafordult a Muspell unokatestvérek felé.

- Örömmel kiállunk ellenetek! – jelentette ki magabiztosan.

- Igen! – csúszott ki Naomi száján, miközben csinált a kezével egy légyelkapó mozdulatot.

- Ez a beszéd! – ujjongott Erik is. – Meg is csevegem az ősfaterral! – Azzal Loki és Kathlin nagy bámulatára elindult Odin páholya felé.

- Mióta lettek ekkora cimbik atyámmal?! – hüledezett Loki.

- Ha Erik valakit megkedvel, márpedig az apád tegnap este megajófej volt, akkor annak nincs „kegyelem" – magyarázta Naomi.

- Megajófej...? – ingatta Loki a fejét.

- Hazai szleng – oktatta ki Naomi. – A fiatalok még hivatalos közegben sem szívesen használnak hivatalos kifejezéseket, és az ősök rászoktak, hogy elnézzék nekünk. Erik ösztönösen véli úgy, hogy apádat sem zavarja.

- Inkább csak uralkodik magán – vetette fel Kathlin.

- Végül is, ezért uralkodó – vont vállat Naomi. Elnevették magukat, és végül Loki is csatlakozott.

Mire Sif és Thor visszatértek, előbbi egy almával, utóbbi egy hatalmas csirkés szendviccsel, csak azt látták, hogy azok hárman nagyon jól szórakoznak valamin.

- Hát itt meg mi történt? – kérdezte őket Thor.

- Harcolni ...fogunk – magyarázta Loki két nevetés között.

- Még szép, hogy harcolni fogunk! – rázta a fejét Thor értetlenül. – De mi olyan vicces ebben?

- Egymással fogunk harcolni – helyesbített Kathlin.

- Azaz Erik és én kiállunk az öcséddel és Kathlin-nel – tette hozzá Naomi. Eddigre sikerült abbahagyniuk a nevetést.

- Valóban? – kérdezett rá a Villámok Ura.

- Valóban – erősítette meg Loki. – De mióta lettem én csupán Thor öccse? – sandított Naomi-ra.

- Mindig is az voltál – mondta Naomi könnyedén. – A nagy Thor kicsi öcsikéje, aki nemsokára a Hercegnő térdei előtt hever majd...

- Ó-ó – csúszott ki Kathlin száján a gúnyos megjegyzés, amit a démonhoz idézett.

- Ez valóban szórakoztatónak ígérkezik – jegyezte meg Sif is. – Ezt megkaptad, trükkös – vigyorogta.

- Majd meglátjuk, hogy ki nevet a végén! – vágott vissza Loki mindkét Harcosnőnek. – Te pedig Sif, egyébként is, kinek az oldalán állsz?

- Sif? – kérdezett rá Kathlin is.

- Nem is tudom..., a jobbik fél oldalán?

- Akkor kezdhetsz szurkolni – felelete Naomi.

- Ó, tudom, hogy mit csinálsz! – jelentette ki Kathlin, jelentőségteljesen a Hercegnőre sandítva. – Megpróbálsz felbosszantani minket, hogy összezavard a koncentrációnkat!

- Talán..., talán nem – somolygott Naomi.

- Ne lopd a szövegem! – vágta közbe Loki.

- Le kellett volna védetned! – vetette fel Thor az öccsének.

- Na és te, kinek szurkolsz? – vonta kérdőre a Mágus.

- Annak, aki letépi a varázslócsajokról a ruhát! – felelte a szőke a legnagyobb természetességgel. Sif rosszalló pillantásokkal jutalmazta, de végül csak megragadta az ingét (a páncélt a szőke már rég elhagyta), és a nézőtér irányába rángatta.

- Na, gyere, te nagy harcos! – utasította a nő játékosan. – Keressünk magunknak egy jó helyet, ahonnan lehet paradicsomot dobálni.

- Paradicsomot? – kérdezte Kathlin.

- Nemrég hoztak egy szekérrel – magyarázta Thor, miközben Sif után oldalazott.

- Szóval ajánlom, hogy jó legyél, trükkös, vagy estére paradicsomleves lesz belőled! – tanácsolta Sif ravaszul. – Nektek pedig sok szerencsét, lányok! – mosolygott a két boszorkányra.

- Nem fogsz unatkozni! – válaszolták a lányok, meglepetésükre egyszerre.

- Ó, tudom. - Sif

- Dolgozz meg azért a paradicsomért, öcsém – kiáltott vissza Thor is.

Loki morgott egyet, de Kathlin nyugtatás képen a vállára tette a kezét.

- Ez valószínűleg azt jelentette, hogy sok szerencsét kíván!

Pillanatok múltán Erik is visszatért, és hallották, ahogy Odin felkonferálja őket a küzdelemhez. Beléptek hát az arénába, elfoglalták helyüket a küzdőtéren és egy zászló libbenése után elkezdődött a harc.

A mostani, két-két mágus között zajló csata a viadal egyik legizgalmasabbja volt. Talán azért is volt rendhagyó, mert az egyetlen olyan harc volt, ahol mindkét fél mágikus képességekkel rendelkezett, így a varázslatok megengedettek voltak. Megengedettek? A két varázslatra kiéhezett fél szinte már nem is küzdött mással, csak mágiával. Megfordult persze kard Kathlin és Naomi kezében, szablya Erik-nél, tőr Loki-nál, később bot mindannyiuknál. Ám végül azt is elhajították, és keleti harcművészetekhez hasonló mozdulatokkal folytatták. Ezalatt persze varázsoltak, a fegyvereiket bűbájokkal erősítették, és egymásra is nagy erejű varázslatokat küldtek.

Általában mindenki választott magának egy ellenfelet, a lányok és a fiúk egymást. Hamar kiderült viszont, hogy sem Loki Erik-kel, sem Kathlin Naomi-val nem bír elbánni. A lányok ráadásul már-már túlságosan is szenvedélyesen tépázták egymást, s a fiúk féltek, hogy a végén még maradandó kárt tesznek magukban. Erik és Loki így összesúgtak, és a partnercsere mellett döntöttek.

Ezek után Erik harcolt Kathlinnel, akinek a ravaszsága igazán meglepte a muspell fiút. Loki pedig egész jól állt Naomi-val, mert minél többször használta rajta jötun erejét, a lány annál nehezebben olvasztotta ki végtagjait. Dűlőre jutni a két fél még sem tudott. Kathlin-nek akkor remek ötlete támadt. Tudta, hogy ha nagyon akarná, Loki legyőzhetné, akár még egyedül is a két démont, de persze azzal egy, ő is nagyon kimerülne, kettő, nem lenne szerencsés a béke szempontjából. Viszont veszteni sem lenne eredményes a tekintélyük elvesztése miatt. Maradt tehát a döntetlen.

Loki beleegyezett, hogy a lány eltereli a démonok figyelmét, amíg ő felkészül, majd hagyja, hogy Naomi legyőzze. A terv remekül működött. Kathlin bénázott kicsit, Naomi a földre szorította, Erik pedig természetesen elkalandozott a harctól és unokahúga győzelmén örvendezett. Mindkét Muspell meglepődött viszont, amikor Kathlin szája mosolyra húzódott. Loki ugyanis abban a pillanatban egy kivédhetetlen ártást küldött Erik-re. A zöld villámok elég fájdalmat és dezorientáltságot okoztak a királyfinak, hogy Loki könnyűszerrel a földre teperje.

- A harc ezzel befejeződött, a játék döntetlen! – hallották Odin hangját visszhangzani az aréna fafalai között.

Loki felállt, és felsegítette Erik-et is, majd mindkét fiú nagy levegőt vett, és a lányokhoz sétáltak. Loki kezet nyújtott a Kathlin felett térdelő, még mindig sokk-ban lévő Hercegnőnek, Erik pedig felsegítette a földről Kathlin-t.

- Egyszer fent, egyszer lent, igaz? – mondta Erik mosolyogva sorstársnőjének.

- Ravasz terv volt, ezt nem is gondoltam volna rólad – tette hozzá Naomi elismerően.

- Köszönöm – mosolyodott el Kathlin is, majd kezet fogott a lánnyal. Ekkor a két fiú is kezet fogott, végül Kathlin Erik-kel és Loki Naomival. Ezzel újra szent volt a béke közöttük.

- Kiválóan küzdöttetek! – jelentette ki Erik.

- Akár csak ti – felelte Loki. – Ritkán hoz lázba ennyire egy küzdelem, de ez a mostani kivételesnek mondható.

Loki és Kathlin, Erik és Naomi ezután megölelték egymást, majd mind a négyen Odin felé fordultak. A király folytatta beszédét, értékelve a Küzdelem Csapatban első, nyitócsatáját.

- Nagyszerű, példázatos küzdelmet láthattunk az imént! – fogott bele Odin. – Izgalmas, fordulatokkal teli, és nem utolsósorban tiszta és bajtársias. És pont ez az, ami a csoportos harc lényege, a testvériesség és összetartás! Csapatmunka, és önfeláldozás a közös érdekért. Csapatban küzdeni mindig is nehezebb, mint egyénileg, mégis sokkalta több elérhető, ha közös a cél. Éppen ezért egy változás történik a pontozásban. Csapatban elért győzelemért a győztes csapat minden tagjának háromszoros pontszám jár. – Kurjantások, fütyülések és éljenzések mindenfelől. – Továbbá aki nem tette, mivel van még lehetőség öt ráadás küzdelemre, még tíz csapat jelentkezhet utólag, ne hezitáljanak sokat. – Újabb éljenzés. – Az arénában hat fél küzd egyszerre három térfélre osztva. Ami pedig a mostani küzdelmet illeti. A tiszta és becsületes játék jutalmaként, amit kivételesen még fiatalabb fiam is hajlandó volt betartani, - Nevetés és csapkodások. Kathlin oldalba lökte Loki-t, aki vállat vont, és maghajolt. – mind a négy résztvevő megkapja a maximális pontszámot!

Erik, Naomi, Loki és Kathlin éljenzésben törtek ki, és Thor és Sif is hangosan tapsolt és kiabált nekik a nézőtérről. Mellettük egy láda paradicsom, de érintetlenül. Senki sem nyúlt bele. A csata olyan izgalmasra sikeredett, hogy az érett, piros gyümölcsök megmaradtak a rájuk következő, potenciálisan unalmasabb csapatoknak.

...

A Viadal megint csak folytatódott. A hatos fogat immár az arénában maradt. Loki-val, nagy „örömére", hozattak némi inni és ennivalót, és jót szórakoztak az odalent folyó küzdelmeken. Közben tiszteletét tette körükben Fandral és Volkstagg is, akiknek megköszönték a remek szervezést és kiváló szórakozást. Majd eljött a hatos küzdelmek ideje is, és a csapat lezúgott a pályára.

Mivel Thor nem akarta alább adni, így az összes többi csapattal ők küzdöttek meg. Ez ellen Odin-nak sem lehetett kifogása, mert minden csatát megnyertek. Legyőzték mind az öt másik hatos csapatot, majd a rákövetkező hetest, két nyolcast, kilencest, tízest, tizenkettest és két húszast. Tizenhárom másik csapatot! (Végül mégis engedélyezték hat főtől népesebb csapatok jelentkezését.)

Odin örömmel nyugtázta feleségével, hogy a hat főnél több tagú csapatok szinte kivétel nélkül vegyes csapatok voltak, azaz a viadal és múlt vacsora során összeismerkedett démonok és ázok közösen neveztek a küzdelembe. Úgy vélték, többre mennek, ha egyesítik erőiket, és valóban. Így percekkel tovább bírták Thor-ék ellen.

A Villámok Ura még a pörölyét sem használta, sőt Erik, Loki, Naomi és Kathlin is lemondott a varázserejéről. A hagyományos módszerekkel küzdöttek, mégis mindenki mást lesöpörtek a pályáról.

A Küzdelem Csapatban, és egyben a Viadal első részének befejeztével Odin ki is fejezte elismerését a vegyes csapat iránt, amiben démonok, mágusok és harcosok a legnagyobb összhangban harcoltak egymás oldalán, és értek el hatalmas győzelmeket.

Persze gratulált a többi másik csapatnak is. Továbbá azt is megjegyezte, hogy a sokszínűséget illetően a legcsodálatosabb dolog, hogy a csapatban egyenlő volt a nemek aránya. Három lány legalább annyit tett a csapatért, mint három férfi. Ilyenre eddig még nem volt példa. A csodacsapat így nagy éljenzésben tört ki, majd az eredményhirdetésig félrevonult a legnagyobb sátorba koccintani.

Thor, Erik és Loki jól elbeszélgettek, kissé már becsiccsentve ugyebár, és az elmúlt délután küzdelmei kibeszéléséhez Sif is csatlakozott, akit a fiúk örömmel fogadtak. Nevettek és ámuldoztak mások teljesítményén, és az első tizenhárom helyezettet próbálták megtippelni.

...

Naomi-t ez a beszélgetés nem igen izgatta. Ő csak megküzdött mindenkivel, nem igen gyakorolt rá hatást az ellenfelei stílusa, vagy taktikája. Kathlin szintén kívülállónak érezte magát, mivel ő kevés versenyszámban vett részt, így magányosan küzdött egy kupa borral az egyik szélső asztalnál. Akkor meglepetésére Naomi lépett oda hozzá.

Persze, egész jó ismerősök lettek időközben, de még mindig úgy hitte, hogy a Hercegnő nem igazán szeretne barátkozni egy hozzá hasonló földi lánnyal. Rosszul hitte. Naomi talán kissé sznob volt, és csak akkor szerény, ha el akart érni vele valamit, de kevés lány ismerőse volt, és barátnője annál kevesebb. Megkedvelte Loki boszorkány barátnőjét.

- Megiszod még azt a bort? – kérdezte Naomi.

- Nem hiszem – vont vállat Kathlin. Naomi ekkor fogta a poharát, és felhajtotta a vörös nedűt egy húzásra, majd elégedetten sóhajtott. Kathlin nagyot nézett.

- Nem igazán Hercegnőhöz méltó, igaz? – vigyorogta Naomi. – Gyere, mutatok valamit!

- Nemsokára eredményhirdetés – bizonytalankodott Kat.

- Van még negyven percünk!

- Harmincöt.

- Gyere már! – akaratoskodott Naomi, és felrántotta Kathlint az asztaltól, majd bátorítóan rámosolygott.

Kathlin végül beadta a derekát, és követte a Hercegnőt a Viadal által elfoglalt mezőrésszel ellentétes irányba, a hegyek felé. A Nap ekkor már lemenőben volt, korongja a horizont felett járt, a tájat a vörös és sárga árnyalataiba festette az alkonyi fény.

- Hova megyünk? – kérdezte meg végül út közben a midgardi lány.

- Már kíváncsi voltam, mikor kérdezed meg – vigyorogta Naomi.

- És a válaszod?

- Mutatok valamit, ami tetszeni fog. Legalábbis a külföldieket mindig érdekelni szokta, és nektek az nagybátyámnak való nyalizás miatt eddig nem igazán volt időtök rá.

- Azért nem nyalizásnak nevezném – védekezett Kathlin.

- Ja, persze. Nézd, nekem nem kell magyarázkodnod. Én sem akarok háborút, a kuzinom sem. Kár, hogy az ősöknek kényeztetni kell a valagát, míg erre az álláspontra jutnak.

- Egyre jobban bejön ez a muspell szleng.

- Ugye?

- És mi az, amit mutatni fogsz?

- Kíváncsi lány hamar megöregszik – mosolyogta Naomi, majd előre mutatott. A Boszorkány ekkor vette észre, hogy elérték a hegy lábát. Néhány magányos, hatalmas szikla mögül vörös sárkányok bújtak elő. A hegy aljában húzták meg magukat a démonok kis kiruccanása alatt.

- Jesszus! - rémült meg Kathlin. – Te a sárkányokhoz hoztál?!

- Gyere! – Naomi ezúttal is bátorítóan mosolygott a lányra. Narancssárga haja téglavörösre váltott az alkonyi fényben, kék szemei pedig zöldesen ragyogtak. – Bemutatlak nekik, még mielőtt lemegy a Nap!

- Loki szerint eléggé veszélyesek!

- Csak hajolj meg, ne tégy hirtelen mozdulatokat, és sínen vagy!

- Ha te mondod...

- Ugyan már, király buli lesz! – Azzal Naomi fogta Kathlin-t és Zanaphar elé vezette. – Ő a vezér, szóval először az ő jóindulatát kell elnyerned!

Kathlin vett egy nagy levegőt és maghajolt a hatalmas lény előtt. Simábban ment, mint gondolta. Mint kiderült, a sárkányok úgy kommunikálnak, hogy gondolataikat a társalgópartner elméjébe sugározzák, így Zanaphar gondolatai Kathlin és Naomi fejében visszhangoztak.

Kathlin üdvözölte a sárkányokat, akik pedig köszönetet mondtak neki a nemrég elfogyasztott marhákért és a szíves vendéglátásért. Az ázok ugyanis egy csorda szarvasmarhát ajánlottak a sárkányoknak, amiért a lány megígérte, hogy átadja a köszönetet. Zanaphar lenyűgözőnek találta, hogy Midgard egy szülötte ilyen mértékű mágikus képességekkel bír, és ezt meg is osztotta a lánnyal, aki természetesen zavarba jött egy kicsit.

Naomi ekkor tovább vezette ahhoz a sárkányhoz, aki őt és Erik-et szállította. Mint kiderült, Mobi-nak hívták, és ez az egyed Zanapharnál sokkal fiatalabb, ergo játékosabb és vadabb is volt. Ő is hím volt, mint a vezér.

- Kissé csintalan, szeret huncutkodni, de pont ezt szeretem benne – magyarázta Naomi új barátnőjének. - És ha egyszer a bizalmába fogad, az örökké tart, akár csak egy démon barátsága.

- Tehát már barátnők vagyunk? – kérdezetett rá Kathlin.

- Szeretnéd, ha azok lennénk?

- Persze. De nem értem. Kezdetben azt hittem, te „túl jó" vagy hozzám...

- A származás átka. Szeretem eljátszani a dívát, ahogy Mobi is. Igaz, fiú – nevette a Hercegnő, amint a sárkány hozzádörgölőzött a farkával. – Nyugi, na! – emelte fel a hangját Naomi, mivel Mobi már az egyensúlyából is kibillentette.

Ezen Kathlin kénytelen volt elnevetni magát.

- Játékos, mi? – vigyorogta.

- Néha az idegeimre megy – vallotta be Naomi, mire Mobi „sértődötten" tért vissza a nemrég levadászott, megperzselt marhájához. – De a lényeg, hogy pont emiatt nem igazán vannak barátnőim. Otthon minden pasi engem akar, és ezért féltékenyek rám. De úgy láttam, hogy te egyenrangúként bánsz velem, és ez megtetszett. Sajnálom, ha kicsit rámásztam a barátodra. Rossz szokásom.

- Semmi gond – felelete végül Kathlin. – Én is azt tettem volna a helyedben. Loki őrült jóképű.

- Az nem kifejezés! – Elnevették magukat. – Bár én találnák majd egy hozzá hasonlót!

- Mi van Fandral-lal?

- Reménytelen nőcsábász. Két éjszaka után kidobnám.

- Ezzel nem ellenkezhetek – mosolyodott el Kathlin. – És örülök, hogy barátok lettünk. Eddig még egy démonnal sem találkoztam, és most...

- Nekem is te vagy az első ember ismerősöm.

- Boszorkány!

- Igen, boszorkány - javította ki magát Naomi. – Mond csak, boszi, nem akarsz repülni?

- Tessék?

- Mobin. Felmérjük a terepet felülről!

- Biztonságos az?

- Tökéletesen – bizonygatta a démonlány.

- Hát akkor... – De Kathlin már nem tudta befejezni, mert a távolból meghallották a Viadal hivatalos kürtjének hangját. Ez jelezte, hogy tíz perc van az eredmények kihirdetéséig. – Talán majd máskor. El fogunk késni! – idegesedett a Boszorkány.

- Ha futunk, még odaérünk! – válaszolta Naomi, és már húzta is maga után Kathlin-t az aréna távoli sziluettje irányába. – Még visszajövünk! – kiáltotta a sárkányok irányába.

Azok csak felemelték kis időre a fejüket, hogy egy pillantást váltsanak a Hercegnővel, majd visszatértek a lakomához, illetve sajátos társalgásukhoz. Utóbbi jellegzetes, morajló, leggyakrabban mély énekhangok-dallamok kiadását jelentette. Minhta egyásnak énekeltek volna.

- Örülök, hogy megismerhettelek titeket! – kiabálta hátra Kathlin is, és belehúztak a sprint-be.

- Még azért eljössz velem egy körre, mielőtt elmegyünk, ugye? – kérdezte Naomi futás közben.

- Persze. ...Ki nem...hagynám! – lihegte Kathlin.

...

A lányok pont időben értek az arénába. Loki már mindent felforgatott értük, és amikor meglátta őket, amint felettébb jó hangulatban befutnak, kissé dühösen indult feléjük. A lányok már akkor sejtették, hogy ennek nem lesz szép vége.

- Hát ti meg hol a fenében voltatok?! – vonta kérdőre őket Loki. – Azt hittem, megtámadtak, vagy elraboltak, vagy mind a kettő...!

- Nyugi szépfiú, csak sétálgattunk egy kicsit az új barátnőmmel! – intette le Naomi. Faképnél hagyva a Herceget csatlakozott a felsorakozott harcosokhoz, Thor, Erik és Sif mellé, akik szintén aggódtak valamennyire értük, de persze a szükségesnél nem jobban.

- Mégis mi történt? Barátnők?! – ostromolta most Loki Kathlin-t.

- Naomi bemutatott a sárkányoknak, és igen. Barátnők lettünk! – válaszolta idegesen Kat.

- Nem is tudom, melyiktől kapjak sokkot elsőként...

- Ki a fene rabolt volna el minket?!

- Anarchisták, akik csak egy jó okot akarnak teremteni a háborúra? – oktatta ki Loki szerelmét.

- Tudok magamra vigyázni, és Naomi is. Ráadásul ketten voltunk!

- Szerinted számít az valamit, ha...?! Legalább máskor szólj, ha elmész valahova! – fogta vissza magát Loki.

- Rendben – sóhajtotta Kathlin. – Szólni fogok! – ígérte Loki aggodalmát látva, és békítően megcsókolta.

- Na, jól van, gyere! – mondta a Mágus jelentősen melegebb hangon. – Atyám kihirdeti az eredményeket!

- Menjünk! – bólintotta Kathlin, és egymást átkarolva csatlakoztak Thor-ékhoz.

Egy percen belül befutott a maradék hiányzó harcos is. Odin sokadjára felemelkedett a páholyból, s ezúttal Frigga is csatlakozott hozzá.

- Figyelem! Figyelmet kérek! – kezdte Odin félig kiabáló hangon, hogy mindenki jól hallja. – A pontokat összesítettük, megszületett az elsődleges eredmény. Szokásainkhoz híven az első néhány jelentős pontszámot elért versenyző méri össze erejét a végső összecsapásban. Húsz harcos eredményei kiemelkednek a mezőnyből, így ők küzdenek majd meg az arénában, a Szabad Stílusban.

Mind a húsz versenyző egyszerre harcol egymással, és aki tíz másodpercnél tovább a földre kerül, az kiesik. Mivel a díjazás a tizenharmadik helyről kezdődik, így az első hét kieső jutalma csupán tapasztalat és egy hordó sör lesz. – Beletörődő éljenzés. – Aki utoljára talpon marad, az nyeri a Viadalt. – Újabb éljenzés, fütty és tapsvihar. – Most pedig felolvasom a döntőbe bejutott harcosok névsorát. Akinek nem sikerült, azoknak gratulálok, derekasan küzdöttek, és várjuk őket jövőre, amennyiben a Viadalt megismételjük!

Az eddigi leghangosabb éljenzés rázta meg az arénát.

- Lehet, hogy hagyományt teremtünk? – suttogta Loki Thor felé.

- Nagyon remélem! – suttogta vissza a Villámok Ura. – Ez az eddigi legjobb viadal! Az elfek például annyira kényesek és szabályhoz ragadtak.

- Igaz. Velük nem barátkoztunk így össze.

- És most következzenek a döntősök! – folytatta Odin. – Az leszögezném, hogy ez nem a pontszám szerinti sorrend, ismétlem nem a valódi sorrend. De mivel mindenkinek lehettek rossz és jó pillanatai, így a végső eredménybe nem fognak beleszámítani a pontok. Most pedig kérem, ürítsék ki a küzdőteret, és akit szólítok, az lépjen középre.

- Meddig húzza még? – türelmetlenkedett Erik.

- Nyugi, bent vagyunk – próbálta nyugtatni Naomi.

- A vendégeink közül: Erik, Naomi – sorolta Odin és még mondott kilenc démont. Tizenegy démon-kilenc áz felállásban így a tüzesek fölénybe kerültek. – Most pedig a hazai mezőnyből: Lady Sif, Loki...

A Herceg kicsit mintha meglepődött volna a dolgon, mivel pontjai főként a csapatos harcokból származhattak, de Kathlin büszkén rámosolygott, és befelé lökte. Loki végül elégedetten besétált a ringbe. Hamar Thor is csatlakozott hozzá, aki természetesen szintén bejutott, majd még további hat áz harcos. Össze is állt a végső mezőny.

Kathlin nem bánta. Bár Sif, Thor, Loki és még Erik és Naomi is együtt érzően pillantottak felé, ő csak vállat vont, és elindult a nézőtér felé, hogy páholyból nézhesse végig a küzdelmet.

- Mindent bele srácok! – kiáltotta, és fellépett a nézőtérre vezető falépcsőre. Loki viszont még gyorsan odaszaladt hozzá és megfogta a kezét.

- Kathlin!

- Loki?

- Sajnálom – nézett rá meleg együttérzéssel a Mágus.

- Ugyan, egy kezdőnek ez éppen elég volt – mosolyogta a lány. – Különben is, szívesebben szurkolok neked, mint alázlak porig!

- Nahát, milyen magabiztos lett valaki hirtelen! – cukkolta Loki játékosan.

- Remélem te is az leszel! – mondta a lány, és kedvesen megcsókolta szerelmét. – Sok szerencsét!

- Ha te itt vagy nekem, akkor nincs rá szükségem – felelete a Mágus, és vigyorát leplezni próbálva tért vissza a küzdőtérre. Nincs is nagyszerűbb dolog, mint ha van, aki csókkal búcsúzik tőle egy nagy küzdelem előtt! A pókerarca viszont semmit sem ért, mert Thor így is hatalmas vigyorral fogadta.

- Készen állsz a harcra? – kérdezte az öccsét.

- Több mint készen! – felelete Loki.

- Akkor, mindent bele, öcsém! – mondta, és megveregette Loki vállát, majd amolyan férfiasan magához szorította. Loki gondolt egyet és visszaszorítva ő is megveregette a nagydarab szőke vállát.

- Sok szerencsét, bátyám – válaszolta, miután elengedték egymást, - bár nem hiszem, hogy szükséged lenne rá!

- Ez lesz életünk legjobb küzdelme! – kiáltotta el magát Thor, és lelkesedésén Loki is elmosolyodott. Sif-fel együtt vidáman integettek Kathlin-nek, aki immár korábbi helyén ült a királyi páholyban. A lány szintén elmosolyodott barátai izgalmán.

Thor, Sif és Loki még kezet fogtak Erik-kel és Naomi-val, majd egymással is, és Odin végre hajlandó volt véget vetni a csevegésnek.

A Nap utolsó sugarai pont akkor buktak le végleg a horizont alá, és az arénát körbevette a sötétség. Belül mégis nappali világosságot teremtett a számos fáklya. A kinti sötét és a lobogó tűz így még izgalmasabbá tette a közelgő harcot. Néhányan a doboknál hangulatos, kissé vad harci ritmusba fogtak.

- Versenyzők, figyelem! – kiáltotta Odin. - A szabályokat ismeritek! Csak tiszta játék, semmi aljas trükk! A varázslat újból tilos, és Thor, te sem használhatod a Mjölnirt! – Mindenki jót mosolygott a szőkén, aki akkor megadóan vállat vont, és leeresztette kezét, amit a kalapács hívásáért emelt fel. – Hagyományos fegyverek választéka rendelkezésre áll az aréna palánkjának döntve. Mindenki olyat és annyit választ, amennyit nem szégyell, de a fegyverhasználat nem kötelező, ha valaki inkább a puszta kéz híve. Most pedig, kezdődjék a harc! Sok sikert!

Egy zászlós lányka beintette a küzdelem kezdetét, és a harcosok csorda módjára rohantak, egymáson keresztül vágva az aréna széléhez a fegyverekért. Végül mindenki megkaparintott párat, nem kellett volna dulakodni, de persze az őket nem érdekelte.

Thor egy buzogány-szerű edzett vaskalapácsot szerzett a Mjölnir pótlékaként, de biztonság kedvéért egy erősebb kardot is zsebre, azaz övre vágott. Naomi egy könnyű, mégis végzetesen éles kardot szerzett magának, mellé pedig egy hosszú fémbotot. Mazsorett képességei miatt odavolt a bottal való verekedésért, úgy forgatta, mint dobos a dobverőt. Erik egyik kedvenc szablyáját szerezte meg, mellé pedig késeket. Késeket Loki is szerzett, és a Mágus sokakhoz hasonlóan szintén újított egy kardot. Naomi hegyes kardjának valamivel nagyobb és nehezebb változatát. Sif pedig stílusához híven több fegyvert is elraktározott. Először késeket, egy ostort, majd kézbe fogott két könnyebb, mégis éles és erős hajlított kardot.

Kezdetét vette a végső küzdelem. Thor hamar kiejtett három démont, Erik és Naomi pedig két-két áz harcost, és végül rászánták magukat, és közösen a padlóra küldték egy démontársukat is.

Naomi igazán kecsesen és tüzesen mozgott ma este, mint egy csillag az éjszakában. Tüzes volt annak ellenére, hogy a démoni égető erejüket az ittlétük alatt az ázokkal szembeni udvariasságból nem használták (kivéve a korábbi Lokival és Kathlinnel folytatott csatában). Pedig elég lett volna egyszer fellángolniuk, és a bőrük tűzbe borítja a legelőt, s egy érintésük égetőbb lett volna, mint az izzó vas. A Viadal alatt mégis visszafogták magukat, és remekül szórakoztak.

Hozzájuk hasonlóan Loki a varázslóküzdelmen kívül szintén nem használta fagyasztó, vagy egyéb más erejét. A Mágus is szokásához híven kiválóan harcolt. Szinte azonnal kiütött két démont. Vele viszont Sif vetekedett, aki szintén ellátta két Muspell baját. Nem telt bele öt perc, és nyolcan maradtak. Thor, Erik, Loki, Sif, Naomi, egy muspell harcos és két áz harcos. Az utóbbi két áz viszont összefogott, és kiütötték a démont, így heten maradtak talpon.

A két harcos ezek után egymással küzdött meg, mialatt a többiek is párokat alakítottak ki véletlenszerűen. Thor, Erik és Naomi hármasban harcoltak, egyszer a két démon támadt a Villámok Urára, egyszer a két fiú a Hercegnőre, de olyan is volt, hogy Thor és Naomi megelégelték Erik beszólásait, és összefogtak ellene. Negyed óráig küzdtek így, nem jutva eredményre, mivel egyikük sem volt négy másodpercnél tovább a földön, és végső szövetségre sem jutottak.

Ezalatt Loki Sif-fel küzdött. Nosztalgiáztak kicsit a tegnap esti harcon. A Harcosnő most is megdolgoztatta a trükk-függő Mágust, aki ezúttal még nem is varázsolhatott, ami jelentősen megnehezítette a dolgát. Ettől függetlenül mind Loki, mind Sif jól szórakozott. Sőt, ha Sif elesett, Loki valamiért szerette eljátszani az úriembert, és felsegítette a földről.

A nő számára nyilvánvaló volt, hogy csak Kathlin-nek akar imponálni, de nem bánta Loki udvariasságát. Cserébe ő is odavetette a Mágusnak, ha a földtől kapott pofont, hogy „Talpra kutya!".

...

Frigga és Odin a küzdelem alatt jót nevettek rajtuk odafentről.

- Hogy megváltozott ez a fiú, mióta Kathlin itt van! – jegyezte meg Odin Friggának, Loki felé bökve.

- A férfiak általában előnyükre változnak a megfelelő hölgy hatására – mosolyogta a királyné. – Áldás ez a lány.

- Kár, hogy nem jutott be a döntőbe! Biztosan szép eredményt ért volna el – mondta Odin.

- Fiatal még az efféle verekedéshez – válaszolta Frigga. – És elfelejted, hogy ő főként a mágiának köszönheti a sikereit. Ezért sem indult olyan sok párharcban, mint a fiaid.

- Ez igaz – értett egyet Odin. – Valóban, néha már Lady Sif-hez hasonlítom, holott több száz éves tapasztalat áll közöttük.

- Sif kivétel, de én azt mondom, a párharc mégsem a lányoknak való.

- Nos, máskor könnyen egyet értenék veled, drágám, de Naomi most cáfolja meg az elméleted!

Frigga már nem válaszolt, csak vállat vont, és lesétált Kathlin mellé az alattuk lévő sorba. A Boszorkány annyira el volt foglalva a küzdelem figyelésével, főként Loki és Sif harcával, hogy semmit sem hallott az előzőekből. Csak akkor eszmélt fel, amikor Frigga leült mellé.

- Szabad ez a hely? – kérdezte a királynő kedvesen.

- Persze, hogyne! – felelte Kathlin meglepődve. – Idegtépő ez a küzdelem, igaz?

- Aki annyi viadalt volt kénytelen végigülni, mint én, annak már nem annyira – válaszolta Frigga. – De megértem, hogy első alkalom lévén téged ennyire izgalomba hoz. Kathlin?

- Igen, felség?

- Jaj, hagyd ezt a felségezést! – mosolyogta Thor és Loki anyja. – Most, hogy a fiammal jársz, nyugodtan szólíthatsz Friggának.

- Értem. Frigga.

- Zavar, hogy nem jutottál be a döntőbe?

- Tulajdonképpen... – Frigga bátorítóan nézet a lányra, titkos reményei szerint jövőbeli menyére. – Nem. Egyáltalán nem. Harcoltam egyedül, lóval, célba lőttem, megküzdöttünk csapatban is! Nekem ez tökéletesen elég volt. Meg nem is hinném, hogy megérdemelném, alig két hónapja harcolok komolyabban.

- Kezdetnek ez éppen elég – értette egyet Frigga, és elismerően Kat kezére helyezte az övét. – A két hónap pedig ne zavarjon! Szerintem a harc nem igazán nőknek való dolog. Persze jómagam is tanultam annak idején, de akkor sem. Ha viszont Sif-et vesszük, ő csodálatos, de ő sem két hónap alatt tanult meg harcolni.

- De remekül csinálja.

- Egy napon te is leszel olyan jó. Ha jól hallottam, még tanít is téged.

- Igen. Kiváló tanár – mondta Kathlin. – Szerencsés vagyok, hogy ilyen nagyszerű emberek vesznek körül. Még meg sem köszöntem igazán, hogy befogadtak, amíg megépül a Brifröst – tette hozzá.

- Ó, szívesen tettük! – nyugtatta Frigga. – És ha haza is térsz, mi mindig szívesen látunk. Akkor térsz vissza, amikor kedved tartja!

- Köszönöm, ez jól esik. Biztos megfontolom majd az ajánlatot.

- Azt remélem is. Sokan megszerettek itt, köztük természetesen ez a rosszcsont fiú – nézett el a királyné Loki felé, aki most még az átlagosnál is férfiasabban küzdött.

- Fiú... – hümmögött Kathlin.

- Kívül férfi, de legbelül mind kisfiú marad! Még az én jó öreg férjem is – suttogta a lány fülébe a királyné, nehogy Odin meghallja. – Még mindig úgy élvezi, ha a fiatalok földbe döngölik egymást, mint kétezer éve.

- Férfiak... – sóhajtotta a lány és Friggával elnevették magukat.

Ekkor viszont mindketten a küzdőtérre pillantottak, és Kathlin-nek elállt a lélegzete. Elkerekedett szemekkel bámult lefelé.

- Hm... – törte meg Frigga csendet.

- Ez nem hiszem el! Vagy annál is makacsabb úriember, mint tetteti magát... – mondta Kathlin.

- Vagy egy nő most igazából ellátta a baját. Mit mondjak, néha jót tesz nekik – mosolyogta Loki anyja. A Herceg ugyanis hassal a földön feküdt, Sif pedig rajta ült, hátra feszítve a férfi egyik kezét.

Hét, nyolc, kilenc, és tíz! Loki képtelen volt kikászálódni a nő szorításából, így kiesett a harcból. És mivel a két áz harcos még nem ejtette ki egymást, így csak hetedik lett. Sif végül leszállt róla, és kezet nyújtott neki. Loki nagyot sóhajtva elfogadta, és hagyta, hogy a nő felsegítse.

- Azt hittem, élvezem, ha egy nő keménykedik velem, de ez a gáncs borzalmas volt – szólalt meg a Mágus, némi fájdalommal a hangjában.

- Nos, szokj hozzá! Ha durván kéred, durván is kapod! – vigyorgott rá a harcistennő, majd eleresztették egymás kezét.

- Majd észben tartom – dörzsölte meg a vállát Loki. - Szép harc volt, Sif.

- Tudom. Te sem voltál annyira rossz.

Loki erre már csak elismerően vállat vont, és elindult a kijárat felé.

- Loki! – hallatszott Hogun, a bíró hangja oldalról. – Kiestél, hagyd el a küzdőteret!

- Megyek már! – intette le Loki, és a sátrak helyett a nézőtér falépcsőjét választotta, hogy meglátogassa szerelmét.

- Sif! Vissza a harchoz! – folytatta Hogun.

Sif is intett egyet felé és már indult is. Felszedte a két eldobott kardját a földről, megpörgette őket a kezeiben, majd a két viaskodó áz harcos felé vette az irányt.

- Hé, fiúk! – kiáltotta, és kihívóan feléjük kacsintott.

- Megint kezdi – suttogta Fandral cinkosan Loki fülébe, akivel a nézőtér szélén futott össze. Loki a páholy felé tartott, Fandral pedig ép onnan jött, Odintól.

- Elképesztő egy nő – értett egyet Loki.

A két fickó akkor megindult Sif felé, aki viszont könnyűszerrel lefegyverezte őket. Megforgatta a kezében lévő pengéket, kiütötte a kardot a kezükből, majd felváltva kaptak tőle néhány jót célzott rúgást és vágást. A páncél lehullott a két férfiról. Sif akkor ágyékon csapta az egyiket, kigáncsolta a másikat, majd az elsőt is kigáncsolta, és gyomron vágta a másikat. Mikor már mindketten a földön hevertek, akkor a mellkasuknak szegezte a kardjait, kihúzta magát, és várt tíz másodpercet. A két férfi szégyenkezve vonszolta el magát a kijáratig. Hogun vállat vont, és Sifre pillantott. Loki és Fandral viszont jót vigyorogtak.

- Szegény csókák – jegyezte meg Fandral. – Te legalább tovább bírtad – cukkolta a feketét.

- Nem elég sokáig – felelte Loki, és indult is volna tovább, ha a szőke nőcsábász nem állítja meg.

- Várj! Nincs kedved a díjátadóig levezetned a szégyenből adódó felgyülemlett feszültséget?

- Mit akarsz, Fandral? - kérdezte a Varázsló kissé idegesen.

- Mivel Hogun, Volkstagg és én bírói és szervezői kötelességeinkből kifolyólag nem versenyezhetünk, rendezünk egy kis utóküzdelmet a Szabad Stílus után. Megküzdünk az arénában. Tét nincs, bárki jöhet, aki még tud járni.

- És azt szeretnéd, ha én is ott lennék?

- Régen küzdöttünk meg egymással, nem igaz? Hogun már igazán szívesen ellátná a bajod – mosolyogta Fandral. Loki valahogy érezte, hogy ez egyfajta elfuserált bocsánatkérés akar lenni, amiért évekig egy utolsó szemétládaként bántak vele. Talán Sif vette rá őket? – Szóval, benne vagy?

- Nos, miért is ne! Hogun-nal már rég van némi elintéznivalóm, és ami azt illeti, veled is!

- Ó, valóban?

- Ugyan Fandral, ne légy ostoba! Nem emlékszel, amikor tréfából alumíniummal bevont sókristályokra cseréltétek a késeim hegyét? Szép kis helyzetbe kerültem azon a Vanaheim-i bajnokságon...

- Talán még sem volt olyan jó ötlet ez – mormolta Fadral az orra alá, és megpróbált elosonni.

- Már késő! – nevette Loki baljósan. – Megkapjátok a viadalotokat! – Azzal ős is tovább indult a páholy felé.

...