31. fejezet
Démonok vendégségben
- Vihar előtti csend
Kathlin és Frigga némi kuncogással, majd nagy ölelésekkel és gratulációval fogadták a Mágust. Végül Frigga visszatért helyére Odin mellé. A király ekkor elismerően bólintott fia felé, amiért idáig eljutott, és amiért illően bánt ellenfelével. Loki visszabólintott, és végre Kathlin-nek szentelhette teljes figyelmét.
- Te bolond úriember! – mosolyogta a lány, és szenvedélyesen megcsókolta a férfit. Loki boldogan csókolta vissza, és merült el kicsit a lány mesés ajkaiban. Azután visszafordultak a harctér felé, és kíváncsian, egymás kezét szorítva várták, hogy Erik, Naomi, Thor és Sif közül ki kerül ki győztesen.
...
Egy ideig úgy tűnt, hogy Sif kerül ki negyedikként, de a végső pillanatban fordult a kocka. Bár a harcosnő már nagyon fáradt a démonok és Asgard trónörökösének árnyékában, végül kitört a fénybe. Ehhez talán Loki és Kathlin hangos bíztatása is hozzájárult.
Sif kiolvasta Loki üzenetét a szeméből, miszerint ha már az ő hátán jutott feljebb, ne hagyja, hogy egy Erik féle lemossa a pályáról! Sif így megemberelte magát, és amikor Thor és Naomi egymással voltak elfoglalva Erik-re támadt. A fiatal fiú gyorsabb volt nála, de Sif jobban taktikázott, és persze nála volt a tapasztalat is. Várt a megfelelő pillanatra, majd ravaszul hagyta magát kigáncsolni. Viszont rántotta maga után Erik-et is, és átdobta a feje felett, majd úgy bukfencezett, hogy a hanyatt vergődő fiú derekára ült.
Fél kézzel lefogta a fiú kezeit, a másikkal pedig az övéből kirántott tőrt a nyakához nyomta. Hiába szabadított ki Erik a kezét, Sif akkor két kézzel szegezte neki a tőrt, így nem kelhetett fel. Elvesztette a harcot. Hogun beszámolt, és Erik-nek el kellett hagynia a pályát. Bosszankodva indult inni egy nagyot, de emellett immár múzsaként rajongott a nőért.
- Éljen Sif! – kiabálta Kathlin.
- Hihetetlen, sőt lenyűgöző! – bukott ki Loki-ból. – Már meg sem lepődnék, ha ő nyerné a viadalt.
- Remélem most már a bátyád is felfogja végre, hogy mit veszít, ha elszalasztja!
- Ha nem, ígérem neked, hogy előbb-utóbb beszélek a fejével!
- Inkább előbb – mosolyogta Kathlin. – Vagy a végén még Erik elcsaklizza előle.
- Nem hiszem, hogy Sif bukna a kisfiúkra – jegyezte meg Loki, eltúlozva Erik fiatalságát. A muspell trónörökös háromszáz évvel lehetet fiatalabb nála. Elnevették magukat és tovább nézték a küzdelmet.
Sif végül mégsem nyerte meg a Viadalt, és pont Thor volt az, aki kiejtette. Miután Erik kiesett Thor és Sif ösztönösen egymásra találtak, Naomi pedig lazán kiállt oldalra, mondván, ő majd a győztessel küzd meg. Sif behúzott pár fájdalmasat a szőkének, de a Villámok Urának erején sajnos még ő sem tehetett túl. Thor könnyűszerrel a földre teperte, és addig térdelt felette, amíg el le nem telt a tíz másodperc.
Akkor viszont váratlan dolog történt: Hogun kijelentette, hogy Sif kiesett, de Thor mégsem engedte el. Valójában viszont ő volt fogságban. Az alatta fekvő hölgy szemeinek rabjává vált. Sif kezdetben ugyanis dühösen szitkozódott, de végül valami szokatlan érzés lett úrrá rajta. Megadta magát a férfi vonzerejének, aminek oly rég óta próbált ellenállni. Vágyakozva nézett fel Thor határozott és harctól csillogó szemeibe, és ez a vágyakozó tekintet volt az, ami a Mennydörgés Urát is megigézte. Hirtelen még kívánatosabbnak találta a nőt, mint előző este.
- Mi lesz ebből? – ingatta a fejét Loki, ahogy Thor egyre közelebb hajolt Sif arcához, és a nő nem ellenkezett, hanem mozdulatlanul tűrte.
- Remélem csók! – lelkendezett Kathlin.
- De a küzdőtér közepén?! Mit vacakol már ennyit?! – türelmetlenkedett Loki.
- Nos, te sem smároltál le azonnal – emlékeztette a lány. Loki nagyot sóhajtott. – Nézd, megtörténik! – lelkendezett Kat.
- Huh? – kapta Loki tekintetét sebesen vissza a küzdőtéren fekvőkre.
Thor nem várt tovább, és ajkait óvatosan Sif-ére helyezte. Először csak rajta tartotta, majd lassan játszadozni kezdett a nő csodálatos ajkaival, és akkor Sif kéj és megkönnyebbülés keverékével sóhajtott fel. Thor szintén megkönnyebbülten nyugtázta, hogy a nő elutasítás helyett kiszabadítja az egyik kezét és szőke hajába túr. Ő is simogatni kezdte a harcosnő enyhén hullámos, sötét haját, és egyre szenvedélyesebben csókolóztak.
A Húsz Másodperc a Mennyországban-nak végül Hogun sípja vetett véget, aki ennél több időt nem kívánt adni nekik. Barátok, vagy sem, már így is a szabályokat súrolják. Loki és Kathlin ezalatt vidáman súgtak össze, és a Boszorkány, amikor Thor és Sif befejezte, hevesen tapsolni kezdett. Példáját számos néző követte. Naomi csak fáradtan megingatta a fejét.
- Érzelgős idióták – sóhajtotta a démonlány.
Odin és Frigga ellenben boldogan néztek össze. Végre nagyobbik fiuk is talált magának valakit, ráadásul olyan nőt, akit ismernek, és értékelnek. Sif csodás felesége lesz egy napon.
- Most már ideje lenne mennem! – mondta Sif, eltolva magától a szőkét.
- Oh, igen. Sajnálom – mondta Thor, és feltápászkodva felsegítette a nőt.
- Mit sajnálsz? – mosolyogta Sif, és elindult a nézőtér felé.
- Szóval akkor nem bánod? – kérdezte Thor reménykedve.
- Keress meg, ha végeztél! – kacsintott rá a nő, és felsietett a falépcsőn.
- Megkereslek! – ígérte Thor, és Hogun kérésére visszatért a harchoz, azaz Naomi-hoz.
...
- Készen állsz a vereségre, Hőscincér? – kérdezte a Hercegnő a Villámok Urát, amint magabiztosan közeledett felé.
- A tiédre igen! – vágott vissza Thor, és már egymásnak is estek. Thor karddal, nagy ívű, férfias mozdulatokkal, Naomi pedig bottal védekezett, és pörgött, forgott, rúgott, ütött, mint egy szöcske.
Sif-et nagy éljenzés, kuncogás és elismerő beszólások fogadták a nézőtéren, majd a páholyban Kathlin és Loki is nagyon örültek neki. Végül a nő elnézést kérve nézett a királyi párra, de ők csak kedvesen néztek le rá, és megjegyezték, hogy ideje volt már, hogy Thor észrevegye. Frigga még arra is megkérte, hogy nevelje meg kicsit azt a harcközpontú fiát.
Thor-ban tomboltak a hormonok a csók után, csak nem a megfelelő módon. A harc helyett midig a páholy, azaz Sif felé tekintgetett, elveszve előnyét Naomi-val szemben. Sif a végén már tenyérbe temetett arccal, kínjában nevetve nézte végig, ahogy Thor veszít miatta. Kathlin megpróbálta elhitetni vele, hogy Thor ostobasága nem az ő hibája de Loki... Loki még a jónál is jobban szórakozott azon, ahogy fivére teljesen elveszti a fejét egy nő miatt, és így az egész Viadalt is bukja, ami tíz perce még a Minden volt a számára.
Végül megtörtént. Naomi-nak sikerült a bottal akkorát vágnia Thor térdhajlatára, hogy azt még az izmos férfi is megérezte. Thor fájdalmasan rogyasztotta be a térdét, mire Naomi ágyékon rúgta, és kicsavarta a kardot a kezéből. A nézőtérről gúnyos és együtt érző moraj hangzott, és végül tapsvihar és fütyülés. Naomi ugyanis a botjával végleg kiütötte Thor alól a lábait, majd amikor a férfi már mogyorószorítva feküdt a földön, a mellkasára ugrott, és fémbotját a nyakának nyomva a földre szorította.
Hogun udvariasságból kivárta a tíz másodpercet, de az már igazából szükségtelen volt. Mindenki látta, hogy Thor legalább fél percig nem fog felkelni. Amikor pedig Odin kijelentette, hogy a Viadalnak ezennel vége, Naomi felpattant, és vidáman ugrándozni és hajlongani kezdett. A közönség, főleg a démonok és rajongói lelkesen tapsoltak és kurjongattak neki, Thor pedig ezalatt fájdalmasan és kissé szégyenkezve feltápászkodott. Mégis csak egy lány győzte le, még csak nem is egy nő.
...
- Az én hibám – sóhajtotta Sif.
- Hiba?! – meredt rá Loki. – Életem legjobb küzdelmének lehettem szemtanúja és ezt neked köszönhetem!
- Loki! – lökte meg Kathlin.
- Ugyan – vett vissza valamennyit a vigyorából Loki. – Szerintem még élvezi is!
- A vereséget? – vonta fel Sif a szemöldökét.
- Az esélyt, hogy így talán majd megvigasztalod – felelte a Mágus nem kis célzással.
- Bolond! – szidta Sif, és vállba öklözte. Az ő ökle pedig jelentősebb keményebb volt, mint Kathliné.
- A Viadalnak vége, a harc lezárult – hasított újból Odin hangja az éterbe. – Kilenc óra lesz néhány perc múlva. Mindenkit szívesesen várunk a Nagyteremben, ahol az ételeket hamarosan tálalják. A Viadal méltó lezárására, a díjak kiosztására a vacsora keretében kerül sor.
Fülembe jutott ugyanakkor, hogy néhány nyughatatlan harcos még igényt tart az arénára, a küzdőteret így nyugodt szívvel használhatják. Tisztelettel kérek viszont mindenkit, hogy legkésőbb fél tizenegyre érkezzen meg a Nagyterembe! Aki késik, az magára vessen, ha díját másra ruházzuk. Minden jelen lévőnek köszönjük megtisztelő részvételét, találkozunk a vacsoránál!
Odin és Frigga akkor Drakon-t is felkérve maghajoltak népük előtt, majd távoztak. A démonok és ázok őrült tapssal jutalmazták az Játékok lehetővé tevőit, majd ők is elkezdtek kiözönleni a néző- illetve küzdőtérről.
Mostanra elég nagy tömeg gyűlt össze az arénában, mert a Szabad Stílus kezdetére a lovászok visszavitték a lovakat az istállóba, a személyzet nagyjából kitakarította a másik két küzdőteret, és a sátrakban dolgozók is összepakoltak. Ami ital, étel maradt, azt az aréna melletti sátorba vitték át, és ők is végignézték a döntőt. Most ez a sok ember egymás hegyén-hátán özönlött ki a nézőtérről, és az arénából a mezőre.
Odakint az egyszerű emberek, kik csak nézőnek jöttek, jókedvűen hazafelé; a Viadal résztvevői és a személyzet pedig a Palota felé vették az irány. Odin lóháton vitte a Palotáig feleségét, és Drakon-nak is fenttartottak egy lovat. A muspell király végül nem hívta ki Thor-t harcolni, küzdelmüket az utolsó napra tartogatta.
...
Loki, Sif, Kathlin és Thor, aki időközben felkapaszkodott a palánkon, inkább megvárták, míg eloszlik a tömeg. Nevetve köszöntötték a szőkét, és Sif vigaszdíjul valóban megcsókolta. Utána viszont nyakon öntötte egy pohár jeges sörrel, mert Thor akkor is kiejtette őt. A sör persze pár másodperce még meleg volt, de Loki gyorsan kapcsolt, és Sif „kedvéért" behűtötte azt.
A Villámok Ura megrázkódott a hidegtől, majd, mivel nyilvánvaló volt, hogy a nagyban vihogó Loki keze van a dologban, rávetette magát. Loki-nak nem volt ideje védekezni, így percekig birkóztak a páholyban, majd a kiüresedett nézőtéren át lezúgtak a küzdőtérre.
Ekkorra már csak ők, Sif, Kathlin, a Három Harcos és néhány egymással elfoglalt démon és áz harcos maradt a közelben. Fandral jót is nevetett a Thor által kilapított Hercegen. Loki végül lelökte magáról Thor-t, és miután dühösen felpattanva hosszú pillanatokig néztek egymással farkasszemet, végül mindketten nevetésben törtek ki.
Loki beleegyezett, hogy kiáll a Három Harcossal, sőt akár egyszerre is. Kathlin kérte, hogy legalább ne mind a hárommal, de Loki nem akart gyávának tűnni, így nem hallgatott rá. Thor önkényesen, bár senki nem bánta, átvette a bíró szerepét, és elhelyezkedett a nézőtér legalsó sorának közepén.
Sif és Kathlin mellé ültek. A Boszorkány megosztotta aggodalmait Sif-fel, miszerint Lokit nemsokára laposra verik, de Sif csak legyintett egyet. Szerinte Loki tudja majd kezelni a szituációt, azaz a sérüléseit.
Fandral, Volkstagg és Hogun harcra kiéhezve állták körbe a Mágust, aki még magabiztosan állt a kör közepén.
- Kezdődjék a leszámolás! Loki, készülj fel a vereségre! – kiabálta be Thor. – Harcra! – A szőke nagyon élvezte, hogy dirigálhat, ha csak játékból is.
- Vereség, mi? – gúnyolódott Loki. Végül mégis bátyjának és szerelmének lett igaza.
Hosszasan küzdöttek, úgy húsz percig, miután Loki kimerülten, nyögdécselve dőlt el a földön. Hogun gyors, ravasz mozdulatai, Volkstagg kilapító hadműveletei, és Fandral kigáncsolós akciói végül őt is megtörték. Nagyot sóhajtva terült el a barna homokban, a csillagokat bámulva, a harctól bepiszkolódott bőrrel és ruhával. Azon gondolkozott, mégis mi a fenének ment bele ebbe a reménytelem Három Az Egy Ellenbe.
A csatát viszont mégsem a semmiért vesztette el. A Három Harcos ugyanis nagyon élvezte a Loki-leszámolást és nem hiába mondogatják, hogy harc közben születik az igazi barát. Most, hogy hosszú idő után Loki nem csak elkísérte őket egy háborúba, hanem szemtől szembe megküzdött velük, végre egyenrangú félként néztek rá. Sif beszélt nekik a Tesseract befolyásoló képességéről, és számukra ez a kis harc jelentette, hogy új lapot adtak a Mágusnak.
Loki meg is lepődött rendesen, Kathlin és Sif pedig örömmel nyugtázta, amikor a Három Harcos körbeállta. A Varázsló először úgy vélte, egy utolsó támadásra készülnek, így kezdetben könyörgőre fogta.
- Kérlek! Csak csináljátok gyorsan! – nyögte fájdalmasan. A harcosok akkor elnevették magukat, azaz csak Fandral és Volkstagg. Hogun csak elvigyorodott. – Most meg mi van?!
- Na, gyere te trükkös! – mondta Fandral, és Volkstaggal együtt felsegítették a földről. Úgy tűnik, a „Trükkös" lesz a végleges beceneve.
Loki alaposan meglepődött a dolgon. Megpróbált tenni néhány lépést a nézőtér felé, de még nem találta az egyensúlyát, így hamar megbotlott. Hogun kapta el, és nyújtott neki támaszt pár pillanatig. Loki most már meg tudott állni a saját lábán, de a járással inkább várt. Gyanúsan mérte végig a köré gyűlt harcosokat.
- Mi a fene akar ez lenni?! Valami újabb csapda? – vonta őket kérdőre.
- Nem volt elég, amit kaptál? – nevette Volkstagg.
- De, éppen elég volt, köszönöm! – vágta rá Loki, mialatt kifújt egy poros hajtincset az arcából. – De miért segítetek nekem?
- Nos, a barátok segítenek egymásnak – kezdte Fandral.
Loki nagy szemekkel bámult rá.
- Barátok?!
- Szóval – folytatta a szőke nőcsábász, - gondolkoztunk...
- Ez jól kezdődik... – sóhajtotta Loki gúnyosan.
- Rájöttünk, hogy igazságtalanul bántunk veled – folytatta Hogun a maga fegyelmezett hangján.
- És ezért úgy döntöttünk, hogy adunk neked még egy esélyt – jelentette ki Volkstagg.
- Már persze ha te is adsz nekünk egy második esélyt – fejezte be Fandral.
Loki nem tudta, hova kapja a fejét. Erre nem számított. A Viadal nem csak az ázok és démonok népét hozta össze, hanem közte és Thor barátai között is ledöntötte a gátakat. Először anyja megbocsát neki, azután kibékül atyjával, visszakapja élete legédesebb, legcsodálatosabb részét Kathlin személyében, majd a bátyjával is rendeződnek a dolgok. Sif jófej vele, és most a Három Harcos is felajánlja a barátságát... Egyszerűen nem akarta elhinni, hogy ez mind vele történik meg, hogy az élete már majdhogynem a tökéletes felé közelít. Ilyen még sosem történt vele, és eddig nem is igen hitte, hogy fog.
- Mi lesz? – sürgette Volkstagg.
- Elfogadod, vagy sem? – kérdezte Hogun.
- Ja, kibékülnétek, miután laposra vertetek? – ingatta a fejét Loki rosszallóan. – Szép kis társaság, mondhatom! – Kicsit kérette még magát, de a harcosok arcán megjelenő türelmetlenség hatására végül előállt a válasszal. – De a válaszom: Legyen! – sóhajtotta. – Mit veszíthetek, ha megpróbáljuk?
- Ez a beszéd! – kiáltotta el magát Fandral, és jó nagyot csapott Loki vállára.
Szegény Mágus a sérülései miatt majdnem összerogyott, de Volkstagg még épp jókor kapta el. Megragadta a fekete férfi felkarjait, és erélyesen magához szorította. Ha ez nem lett volna elég a szoros barátsághoz, Hogun jól megöklözte az ölelésből épp kiszabaduló, fájdalmaktól kínlódó Herceget. Persze mind csak jóindulatukat kifejezése céljából tették, így Loki elfojtotta a fájdalmas nyögéseket, és megpróbált mosolyogni, amiből kérdéses vigyor sikeredett.
- Örülök, hogy barátok lettünk! – mondta Volkstagg.
- Szintúgy – bólintott Hogun.
- Barátok..., igen - nyögte Loki halkan. – Nagyszerű... – vigyorogta tovább.
- Annyira boldog vagyok, öcsém! – jelentette ki Thor is, aki éppen akkor ért oda hozzájuk. – Most már mindannyian barátok lehetünk! – lelkendezett, és ő is magához szorította a Mágust. Loki beletörődve a nem múló kínokba, inkább álláspontot váltott, és visszaveregette Thor vállát.
- Minden jó, ha a vége jó – mosolyogta Sif, és leugrott az emelvényről. Kahlin követte a példáját. Thor és a harcosok addigra már mind Lokit szorongatták, más néven testvéries csapatölelést tartottak a fekete „örömére".
- Amennyiben Loki nem szenved maradandó sérülést a túláradó szeretettől – tette hozzá Kathlin, miután kecsesen Sif mellett landolt.
- Hé, lányok, gyertek ide! – kiáltotta oda nekik Fandral. Kathlin és Sif összenéztek, majd megvonták a vállukat, és csatlakoztak a kicsi-az-aszaltszilva gyülekezethez.
Néhány percig lökdösődtek és át-átkarolták egymást, majd végül úgy határoztak, hogy ideje lenne visszaindulni a Palotába. A harctól ugyanis mind olyan állapotba kerültek, amilyenben nem kívántak mutatkozni a vacsora és díjazás alatt.
- Hé, fiúk, nem jöttök? – kiáltott Fandral az aréna másik felében harcoló, de már sokkal inkább részegen nevetgélő és hadonászó harcosok felé.
- Ja, ideje lenne menni - értett egyet az egyik áz, majd a démonokkal egymásra támaszkodva csatlakoztak a Harcosok csapatához.
Úton a Palota felé Fandral és Volkstagg jól elbeszélgettek a többi harcossal és démonnal (Hogun is velük volt, de ő nem sokat beszélt, inkább figyelt), elégedetten nyugtázva magukban, hogy a viadaluk remekül sikerült. Mind az hazaiaknak, mind a vendégeknek bejött, és láthatóan barátságok köttettek közöttük.
Thor ezalatt kihasználta a lehetőséget, hogy váltson Sif-fel pár szót, és Hogun még azt a pillanatot is elkapta, amint a Villámok Ura a sötétben csókot lop a harc királynőjétől. Halványan elmosolyodott barátja szerelmessé válásán, de harcos társainak persze nem árult el semmit, a diszkréció híve volt.
Loki és Kathlin pedig természetesen egymásra maradtak, de ahogy máskor, most sem bánták. A lány megdicsérte szerelmét a kitartásáért, és hogy feladva büszkeségét kibékült a fiúkkal, majd valamennyire rendbe hozta a férfi sérüléseit. A harc sok energiáját elvette, és Loki is ellenezte, de ő ragaszkodott hozzá.
Közben Thor-nak rendhagyó ötlete támadt, Lokira építve ugyan. A Mágus megemlítette neki a gyógyító kristályt, hogy esetleg használhatnák a vacsora előtt, bár kénytelen volt hozzátenni, hogy nem biztos, hogy mindenkinek jut belőle, mert nincs olyan sok.
- Lógjunk be a királyi fürdőbe! – osztotta meg Thor mindenkivel a tervét.
- Úgy érted, hogy abba, ahol a szüleid szoktak fürdőzni? – kérdezte Fandral bizonytalanul.
- Igen. Mehetünk az én fürdőmbe is, de aligha abban elfér hét ember – válaszolta Thor.
- Ez igaz. A királyi fürdőn kívül egy fürdő sem elég tágas – értett egyet Loki. – De mit szól majd atyánk, ha rájön?
- Mi is királyi sarjak lennénk vagy mi a fene! – felelete Thor. Loki jelentőségteljesen nézett. – Jó, biológiailag csak én. De nekem akkor jogomban áll használni, és vendégeket hívni!
- Jó. Részemről rendben – egyezett bele Loki. Így legalább nem marja majd a bűntudat, hogy nem osztotta meg új barátaival a kristályt.
- Barátaim? – fordult Thor a Harcosokhoz.
- Legyen – egezett bele Volkstagg is.
- Bevállalom – felelte Fandral.
Hogun csak bólintott.
- Hölgyeim? – nézett most a Villámisten Sif-re és Kathlin-re.
- A férfiak magukon tartják a gatyát? – kérdezte Kathlin. Mikor elég sokáig nézett kitartóan Thor beadta a derekát.
- Jól van, fiúk. Alsó marad!
- Amennyiben a lányokon viszont nem lesz semmi – kötötte ki Fandral ravaszul. Hogun ekkor oldalba vágta, így visszaszívta. – Értem, nincs nudi.
- Akkor rendben – döntötte le Kathlin. - Számíthattok rám!
- Sif? – faggatta Thor.
- Na, jó, legyen - adta be a derekát a Harcosnő, mikor már Kathlin és a Harcosok is várakozva néztek rá. – Ott leszek.
Ekkorra érték el a Palota bejáratát, ahonnan egyelőre másfelé vezetett az útjuk. Fél tíz múlhatott néhány perccel.
- Találkozzunk tíz perc múlva atyámék lakosztálya előtt! – mondta Thor. Mindenki beleegyezően bólintott.
- Hozzátok magatokkal az esti ruhátokat is – javasolta Fandral. – Nem lenne szerencsés törülközőben mászkálni a királyi folyosón. Újabb bólintások, és a társaság szétvált.
...
A Három Harcos a harcosok lakószárnya felé indult váltóruháért. Loki és Kathlin a saját szárnyuk felé, a királyi szárny felé. Thor majdnem a szobájuk ajtajáig velük tartott, Sif pedig még egy jó ideig, Utóbbi szobája a vendég hercegnőknek és nemeseknek fenntartott szárnyban volt. Mégis csak nő volt, így Frigga intézte el neki ezt a szobát.
Thor és Kathlin elsiettek ruháért, a lány még némi sminkcuccot, és fésűt is felkapott. Loki ezalatt a saját szobáját tette tűvé egy újabb kristály után. Öt perc múlva már Sif is megérkezett aznap esti toalettjével a kezében. Bekopogott Thorhoz, majd miután a férfi csatlakozott hozzá együtt megálltak Loki ajtaja előtt. Hamar Kathlin is elkészült, és immár hárman vártak Loki-ra.
A Mágus végül megtalálta a kristályt, felkapott egy nadrágot, inget, fehérneműt, mellényt, és már rohant is kifelé. Kissé meglepődött, hogy már hárman is várnak rá, de nem volt igazán ideje csodálkozni. Thor nyugtázva, hogy öccsénél van a kristály elsietett a királyi fürdő felé Sif-et húzva maga után. Kathlin ekkor megragadta Loki karját és ők is rohantak utánuk. Törülközőt egyiken sem vittek, mert Thor azt mondta, a fürdőben lesz úgyis rengeteg.
Amikor a lakosztály elé értek, a Három Harcos már ott várta őket saját ruháikkal a kezükben. Thor körülnézett, majd benyitott. Megkönnyebbülten nyugtázta, hogy szülei már biztosan a vacsorán vannak. Őt valószínűleg nem szidnák le, mert használja a medencéjüket, de azt, hogy a barátai is, már nem biztos, hogy díjaznák. Fandral még elbizonytalanodva megkérdezte, hogy biztosan jó ötlet-e ez, de Hogun leintette azzal, hogy ne legyen gyáva.
Thor megkérte a szülei szobalányát, hogy engedje tele a medencét, ők pedig addig lezuhanyozták magukról a piszok és sár nagy részét. Mégse üljenek a vízbe mocskosan. Természetesen a lányok mehettek először, és bár becsukták az ajtót, az öt férfi így is megpróbált leskelődni. Végül Kathlin felvette a bikinijét, és adott egyet Sif-nek is, akinek így nem kellett hálóingben beülnie a medencébe.
Végül senki nem leplezte le a társaságot. Mikor már mind a vízben voltak, Loki beledobta a kristályt, és mind örömmel élvezték annak hatását. Először Fandral és Thor elkezdte a többieket pocsolni vízzel, akik így kénytelenek voltak visszaadni.
Később nyugodtabb beszélgetésbe kezdtek. Sif Thor ölébe ült, Kathlin pedig Lokiéba, és kicsit össze is bújtak a meleg vízben. Fandral nőhiányát enyhíteni kívánván beleült Volkstagg ölébe, és barátaikat kiparodizálva szórakoztak egy kicsit.
Tíz után nem sokkal viszont kimásztak a vízből és előkerítve hét törülközőt készülődni kezdtek. Természetesen a férfiak lettek kész hamarabb. Hogun kevesebb, mint egy perc alatt készült el, volt gyakorlata benne. Loki is viszonylag hamar kész lett. Thor-ra és Volkstaggra már valamennyit várni kellett, mert ők öltözködés közben elbeszélgettek. Fandral készült legtovább, végig a tükörben nézegetve magát. Ám a fiúk még így is hét perc alatt elkészültek.
A maradék tizenöt perc azzal telt, hogy vártak a lányokra, akik természetesen egy másik helyiségben készülődtek. Kathlin és Sif pontosan öt perccel fél tizenegy előtt készült el.
Sif egy földig érő, ujjatlan éjkék selyemruhát viselt, ami egy ezüstökkel kirakott nyakláncban volt a nyaka köré akasztva. A ruhához még tartozott két ezüst kardísz is, egy pár fülbevaló és néhány ezüstkarkötő is. Az összhatást pedig még tetézte laza kontyba fogott fekete haja. Kathlin véletlenszerűen az ellentétje volt és világos színt, egy halvány krémszínű, szinte törtfehér selyemruhát viselt, arany ékszerekkel. Az ő ruháját két selyempánt tartotta és hátul nagyobb kivágása volt, mint elől, de azt szabadon engedett haja eltakarta.
Mikor a hölgyek kiléptek az ajtón, a rájuk várakozóknak enyhe kifejezéssel leesett az álla. Thor azonnal megdicsérte a kinézetüket, majd felajánlotta a karját Sif-nek. Loki és a Harcosok szinték bókoltak kicsit, majd a Herceg Kathlin-nek ajánlotta fel a karját. Hogun akkor megjegyezte, hogy most már tényleg ideje indulniuk, így elhagyták a lakosztályt. A szolgálólányt még megkérték, hogy takarítson fel utánuk.
Pont időben érkeztek a díjkiosztásra. Mikor betoppantak a Nagyterembe a versenyzők már felsorakoztak. Loki, Thor és Sif diszkréten csatlakozott hozzájuk, Kathlin pedig a harcosokkal helyet foglalt tegnapi asztaluknál, és onnan figyelték az eseményeket.
...
Odin, aki már a Nagyterem lépcsőjének tetején állt Friggával az oldalán, akkor még utoljára megköszönte a harcosok részvételét a Viadalon és kihirdette a már annyira nem meglepő eredményeket. A tizenharmadik helytől kezdte és a harcosok pedig felálltak tizenhárom különböző magasságú dobogóra. Loki hetedik lett, de nem bánta. Erik negyedik, Sif harmadik, Thor második és a Viadalt Naomi nyerte.
A király megjegyezte, hogy milyen különleges ez az alkalom, amikor először női versenyző nyerte a fődíjat. Még azt is hozzátette, hogy még izgalmasabb, hogy az első négyben fele-fele a nemek aránya, a dobogó három legfelső fokán pedig a nők ezúttal túltettek a férfi nemen.
A díjak különféle drágakövek és fegyverek voltak, de tulajdonképpen mindkét fél számára jelképesek. A harcosok nem ezért, hanem a dicsőségért indultak a Játékokon, és azt meg is kapták. Minden helyezett és nem helyezett elnyerte a neki való tiszteletet, ahogy a két nép immár tisztelettel és barátsággal tekintett egymásra.
Naomi fürdött a hírnévben és egyszerre tíz lelkes kérőnek is felajánlott egy táncot. Thor és Erik vállat vontak, és csatlakoztak a mulatókhoz, bunyóztak kicsit. Őket nem a helyezés, sokkal inkább a jó harc izgatta korábban. Sif a nők egyenrangúságát kívánta bizonyítani, és mivel azt százhúsz százalékkal teljesítette, így könnyű szívvel csatlakozott a királyi asztalhoz, és fogadta a bókokat.
Loki, bár sosem ismerte volna be, szintén fürdött a gratulációkban. Persze, csak hetedik lett, de több mint kétszáz jól képzett harcos között ez meglehetősen szép eredmény. Továbbá nyilvánvaló volt, hogy ha Sif nem ejti ki idő előtt, ő ejti ki azt a két ázt, és legalább ötödik lesz. De már nem érdekelte. A Három Harcos új barátságuk megpecsételése céljából külön gratulált neki.
A jó kedv tetézése céljából a Harcosok még nyakon is öntötték a Herceget egy korsó vörösborral a kedvencéből. Loki kivételesen nem állt bosszút rajtuk, hiszen ez most nem rosszindulatú tréfa volt, hanem a bőség kifejezése. Volkstagg, Fandral, Hogun és Loki mind nagyot nevettek, majd némi erőfeszítések után kihámozták Thor-t és Erik-et az ünneplő-bunyóból és helyet foglaltak a királyi asztalnál.
A múlt esti felállás végre teljes volt, ők pedig immár jó cimborákként fogyasztották a vacsorát a démonokkal. A zene, ételek, italok és háttérzaj most is csodás volt. Thor néha még megpróbált ellógni egy villámbunyó céljából, de Loki-nak háromból kétszer sikerült megállítani. A harmadik alkalmon, már csak mindenki nevetett egy jót. Naomi-nak és Erik-nek be nem állt a szája, Loki és Kathlin pedig, ha épp nem válaszoltak a csevegésre, akkor egymással sugdolóztak.
Kathlin párszor, amikor már nem bírta tovább, akkor egy óvatlan pillanatban lesmárolta Lokit, aminek nevetés és ujjongó taps lett a vége a szemtanúk részéről. A Herceg persze bosszúból általában visszacsókolta a lányt. Thor erre felbátorodva Sif-hez osont és csókot csent tőle, a nő pedig miután abbahagyta, játékosan egy pitét vágott az arcába. A Villámok Ura nem bánta, és tejszínhabosan csókolóztak újra. Egy szó, mint száz, a második vacsora még az elsőnél is jobban sikeredett.
Ma este a párok Loki vagy bármelyik elit kezdeményezése nélkül kezdtek táncolni, a zenészek pedig fantasztikusak és fáradhatatlanok voltak. Drakon immár valamivel többet mosolygott és beszélt, bár főleg a minisztereivel, akik meglehetősen békepártiakká váltak. Végül Odin-nal és Friggával is váltott pár szót, mint előző éjjel.
A fiatalok ezalatt már mind a parketten ropták és most is kitettek magukért. Naomi és Erik számos partnert fogyasztottak. Thor és Sif a gyorsabb, vadabb táncot is bevállalták egymással, mivel előző este inkább csak ringatóztak. Ennek hatására még jobban elkezdtek vonzódni a másikhoz. Thor-t lenyűgözték a nő bájai és egész kisugárzása, Sif pedig annyi év bajtársiasság után végre nőnek érezhette magát a Villámisten közelében.
Már-már annyira ráhangolódtak a másikra, hogy Thor ölbe kapta Sif-et, kiosontak a vacsoráról, és az éjszaka közepén egy jó időre eltűntek a Harcosnő hálójában. Thor akkor eszmélt rá, hogy a szex nem csupán szex, ha olyasvalakivel van együtt, aki jelent valamit a számára. Sif pedig, bár jól megdolgoztatta Asgard leendő királyát, addigi élete legjobb pillanatait élve át. Kitűnően szórakoztak.
Loki és Kathlin ma nem szöktek el. Hosszú órákig keringtek a teremben és csak beszéltek és beszéltek az együtt töltött időről, és hogy nemsokára vége lesz. Bár nem tudták, hogy áll a Bifröst, mert az ünnepség alatt illetlenség lett volna erről faggatni Odint, vagy Heimdall-t, a távozást másnap utánra tervezték. Arra nem számítottak, hogy még éjjel, azaz hajnali kettőkor történik valami, ami mindent megváltoztat.
...
Thor és Sif kissé megtépázott frizurával és ruhával tértek vissza. Le sem tagadhatták volna. Sif az éjjel hátralévő részére elhagyta fegyelmezett és magabiztos viselkedését, ehelyett rengeteget nevetett és viccelődött. Thor ellenben a poénjait hagyta maga mögött, és harci vágyát, ehelyett egy végtelenül romantikus hőscincérré vált, aki lesi szíve hölgyének minden vágyát és óhaját.
Kathlin és Loki néhány perc múltán nem bírták tovább, és odamentek az önfeledtek táncikáló párhoz.
- Thor! – köszöntötte Loki mindentudóan vigyorogva. – Hogy telik az este?
- Csodálatosan! – áradozott a szőke.
- Jól szórakoztok együtt? – kérdezte most Kathlin.
- Az nem kifejezés! – jelentette ki Sif és újból elkuncogta magát.
- Szóval nem kifejezés...hmm – ismételte Loki.
- Ritka egy szentimentális csődör ez, de én jól megdolgoztattam! – magyarázta a fekete hajú nő, és Thor fenekére csapott. Loki és Kathlin tudták, hogy ezt másnap valószínűleg mindketten letagadják majd, így nem is firtatták a dolgot, csak elmosolyodtak a páron.
- Te pedig kegyetlen lovas! – vágott vissza Thor, és most ő fogta meg Sif fenekét.
- Nos, ti aztán nem vártatok sokat – jegyezte meg Loki.
- Minek várni? – nevette Thor.
- Minek várni? – ismételte Sif. – Félezer évet vártam erre! – vallotta be.
Thor letagadhatatlanul elérzékenyült és megragadta a nő derekát, aki örömmel engedett neki. Újból hevesen csókolózni kezdtek.
- Hát ezek készen vannak! – ingatta a fejét Kathlin mosolyogva.
- Nagyon készen – értett egyet Loki, és kihasználva az alkalmat, ő is megfogta Kathlin fenekét.
- Hé! – csapott a kezére a Boszorkány.
- Bocsánat, elnézést! – vágta rá Loki, és megismételte.
- Hé, te megőrültél! – szidta a lány, de hangja már játékossá vált.
- Mindent bele, öcsém! – vigyorogta Thor.
- Fogd rövidre! – javasolta Sif Kathlin-nek.
...
Loki és Kathlin magukra hagyták őket és folytatták aznap esti beszélgetésüket. A jó hangulat viszont a sors fintoraként hamar kétségbeejtőbe fordult. Kathlin ugyanis nem tudta megállni, és rákérdezett Odinnál a Bifröst-re. A király előzékenyen küldött egy szolgát, hogy nézze meg hamar, hogy állnak az építkezéssel, mivel a Muspell-ügy miatt az utóbbi időben jelentősen kevesebb figyelmet szentelt a Szivárványhídnak.
A tények nem voltak éppen örömteliek. Kathlin majdnem összeesett a mellkasába maró kellemetlen érzéstől, amikor megtudta, hogy a hídnak még legalább három hónapra van szüksége. Odin sem értette, hogy számolhatták így el magukat, de a tény az tény. A lánynak várnia kellett.
- Nem, az nem lehet! – nyögte Kathlin és erősebben szorította a mellkasát, majd az asztalba kapaszkodott. Ha Loki nem karolja át azonnal, akkor biztosan a földre rogyott volna. A Herceg viszont aggódva szorította magához szerelmét, és leültette egy sörpadra, majd mellé ült és odaadóan átkarolta.
- Kitalálunk valamit, ígérem! – próbálta nyugtatni a lányt, de egyelőre hiába.
- Nem, az nem elég. Tashának nincs több ideje! Már így is lehet, hogy túl késő!
- Nem, nem késő! Higgy nekem!
- Hogyan is feledkezhettem meg róla, akár csak egy pillanatig is?! – rázta a fejét Kathlint idegesen. - Hülye Viadal, hülye ...!
Loki ekkor kezdte kicsit elveszíteni a türelmét, és megszorította a Boszorkány karját, másik kezével pedig befogta a száját, mielőtt valami olyat mond, amit a démonok és ázok közötti béke bán.
- Ezt most azonnal hagyd abba! – parancsolta. – Én is épp annyira szeretnék segíteni a nővérednek, mint te, de ez a hiszti nem juttat előre!
- De... de akkor is! Miért nincs még kész az az átkozott híd?! – kiabálta a lány, ellökve Loki kezét.
- Kathlin! Halkabban! Mindenki minket figyel! Meg kell nyugodnod! – erősködött a Mágus.
- De én...! – ellenkezett tovább a lány, sírásba forduló hangon. – Miattam fog meghalni...! – Végleg elcsuklott a hangja. – Meg fog halni...
Loki ekkor kedvesen újból magához szorította. Átkarolta, végigsimított a karján és a lány könnyes, bordó szemeibe nézett.
- Figyelj ide, szerelmem... Ostobaságokat beszélsz! Nem miattad került bajba, sokkal inkább miattam... – Kat szomorú tekintettel nézett fel rá. Loki magabiztos kisugárzása mégis valamennyire visszaadta a biztonságot számára. – De nem fog meghalni, semmiképpen! Három napon belül megtalálom a módját, hogy útra keljünk, ígérem!
- Biztos vagy benne? – szipogta a lány, és közelebb bújt a férfihoz.
- Esküszöm neked! - felelte Loki, és magához ölelte. – De most már nyugodj meg. Még azt hiszik, hogy valaki bántott.
- A sors. Csak az lökdös össze-vissza – sóhajtotta Kathlin fájdalmasan.
- Bolond vagy, ugye tudod? – mosolygott rá Loki, és eljátszadozott a Boszorka hullámos hajával. A lány képtelen volt elfordulni a bizsergéstől, amit a férfi érintése nyújtott neki. Halványan elmosolyodott.
- Nálad nem bolondabb – felelte végül.
- Csak bízz bennem. Nem lesz semmi baj.
- Bízok benned.
...
Ám ez még nem a legnagyobb fordulat volt. Thor-t ugyanis, amikor kezdett valamennyire felocsúdni a rózsaszín felhőből, felkereste a démonok királya. Drakon közeledését Loki, Kathlin, Erik, Naomi és a Három Harcos is észrevette és biztos, ami biztos csatlakoztak a Villámok Urához és Sif-hez.
Odin nem sokkal ezelőtt vetette fel a démonok királyának a tűzkövek ajánlatát. Drakon akkor visszavonult egy megbeszélésre a minisztereivel és nemesekkel, de egyértelmű választ nem adott. Kijelentette, hogy a döntés előtt még egy valamit meg kell tennie, majd nemsokára felkereste Thor-t. Megállt az összegyűlt társaság előtt, és először Erik-re és Naomi-ra, majd Thor-ra nézett.
- Nos? Elfogadod az ajánlatot, apám? – kérdezte Erik, kivételesen udvariasan.
- Szerintünk tökéletes! Le kellene csapnunk rá! – tette hozzá Naomi.
- Az ajánlat várhat – felelte Drakon komoly hangon. – Mielőtt döntenék... – Határozottan Thor szemébe nézett, aki állta a tekintetét. – Áll ki velem, Odin fia!
Thor, és mindenki döbbenten bámult Drakon-ra és Asgard elsőszülöttjére, de megszólalni képtelenek voltak. Asgard sorsa tehát végül mégis egyvalakin múlik.
- Mi lesz?! Megküzdesz velem, vagy megfutamodsz? – szólalt meg újból Drakon.
- Atyám, erre semmi szükség! – kérlelte Erik.
- Tényleg! Csak fogadd el azokat a köveket, és...! – próbálkozott Naomi is.
- Csöndet, ifjak! – utasította őket a démonkirály. – Mit felelsz, Villámok Ura? – Az utóbbi jelzőt meglehetősen gúnyosan ejtette ki, de Thor megpróbálta nem magára venni a lenézést. – Vagy elég bátor, hogy képviseld a hazád érdekeit?
Thor szokásai ellenére hezitált. Nem tudta miért, de nem mert rögtön igennel válaszolni. Ha megteszi, valóban magára vállal miden felelősséget. Sosem függött még kizárólag tőle Asgard sorsa. Nem tudta, készen áll-e rá. Loki és Odin viszont tudták, hogy muszáj lesz megtennie, így mindent megtettek, hogy bátorítsák. Sif és a Három Harcos pedig megpróbálták éreztetni, hogy mögötte állnak.
- Te döntesz – tette Odin egy pillanatra Thor vállára a kezét. - Nem kel megtenned, ha nem érzed magad készen rá.
- Nem, nem kell – értett egyet Loki. – Mindenki tudja, hogy túl gyáva vagy hozzá! – jelentette ki gúnnyal a hangjában. Thor barátai gyilkos tekintettel néztek a Mágusra, de ők nem értették a ravaszságot a dologban. Csak Odin értette, és ő titokban helyeslően kacsintott Loki-ra. – Legjobb lesz, ha azonnal visszalépsz, fiú! – adta meg a kegyelemdöfést a Mágus.
Thor nem bírta tovább. Loki és Odin fordított pszichológiája abban a pillanatban átlökte a másik oldalra. Még hogy gyáva és fiú?! Nem tudja ez a semmirekellő varázsló, hogy Asgard legerősebb, legbátrabb férfiújával van dolga?! Még szép, hogy kiáll a tűzdémonok vezére ellen, egymaga! Thor szemeiben harci láz csillant, és Odin megkönnyebbülten, Loki pedig elégedetten elmosolyodott magában.
- Miről beszéltek?! – kiáltotta el magát Thor. – Még szép, hogy kiállok vele! Hallod ezt, Drakon! Megküzdök veled, egymagam, akár most rögtön!
Drakon sejtelmesen elmosolyodott, de nem sürgette a küzdelmet.
- A most talán túl korai. Találkozzunk hajnalban az aréna melletti mezőn! Fél hétkor, miután feljött a Nap! Ha késel, az felér a megfutamodással!
- Ott leszek! Időben! – válaszolta a szőke harcos magabiztosan.
- Meglátjuk – vetette oda Drakon félvállról, és faképnél hagyva a díszes társaságot visszavonult a vendégszobájába.
Erik és Naomi ekkor valamennyire zavarba jöttek az öregük miatt. Szerencsét kívántak Thor-nak, majd ők is követték Drakon példáját, és megígérve, hogy ott lesznek hajnalban, visszavonultak.
A többiek még jó ideig nem szólaltak meg. Odin és Frigga aggódó pillantásokat váltottak egymással és Sif-fel. A Három Harcos izgatottan, némileg tartva az elkövetkezendő összecsapástól összesúgott. Sif próbálta Thor-t szóra bírni, de az csak mereven bámult maga előtt. Most tudatosult benne igazán, hogy mire is vállalkozott az előbb. Talán nem kellett volna? Fél perce még annyira biztos volt benne...
- Muszáj lesz megnyernie – suttogta Loki Kathlin fülébe. – Nem tehettem mást! El kellett fogadnia és nyernie kell. Érzem, hogy Drakon vereség nélkül nem fog letenni a háborúról.
- Nem kell magyarázkodnod – suttogta vissza a lány megértően. – Azt tetted, ami Asgard érdeke.
- De lehet, hogy Thor mégsem áll készen – sóhajtotta Loki bizonytalanul. – Én pedig rávettem valamire, amit nem akart...
Thor ekkor, még mindig szótlanul leült, azaz rogyott egy padra, és a tenyereibe temette az arcát. Nagyot sóhajtva végighúzta őket az arcán, majd újból a fejét fogva merengett tanácstalanul. Frigga megpróbált beszélni vele, de Odin megállította, miszerint egy anya aggodalmaira van most a legkisebb szüksége. De ő sem tudott semmi hatásosat mondani, olyat, amit még ne mondott volna neki az évek során. Bármit mondana hát, az közhelyessé válna. Sif mellé ült és próbálta bíztatni, de hiába. Thor csak motyogott valamit válaszul és visszamerült gondolatai rendezetlen, céltalan tengerébe.
- Beszélek vele! – határozta el Fandral, de ő sem járt sikerrel. Hiába biztosította Thor-t a győzelméről, és hogy ők mind mellette állnak, a Villámok Ura csupán megköszönte a hűségét. Utána megköszönte mindegyik barátja hűségét, a szülei támogatását, és kijelentette, hogy szeretné, ha magára hagynák.
- Csak időre van szükségem – sóhajtotta Thor, így Frigga megölelte, Odin megérintette a vállát és távoztak. Sif megcsókolta, bár mintha egy szobrot csókolt volna, a Harcosok pedig megveregették, de arra szintén nem reagált. – Köszönöm, barátaim – mondta újból, és Sif-ék akkor belátván, hogy mást már úgy sem tehetnek, magára hagyták, megígérve, hogy hajnalban ott lesznek ők is.
...
Loki egyre idegesebben nézte, ahogy Thor-ról minden bátorítás lepereg, és elküldi a barátait, akiknek a támogatásából mindig is erőt merített. Persze, volt elég önbizalma anélkül is, de az most elhalványulni látszott. A felismerés, hogy ha most elbukik, akkor háborút robbant ki, még Asgard legfényesebb csillagát is a kétségbeesés felé sodorta. Miért kellett megint bedőlnie Loki átlátszó trükkjének?! Da ha nem megy bele, az sem lenne jobb... Trónörökösnek lenni már mesze nem tűnt olyan vonzónak, mint korábban. Tudni, hogy mindenki számít rá egyszerre volt bizsergető, és hatalmas nyomás. Mi van, ha nem felel meg?
- Az én hibám... – sóhajtotta Loki bátyja melankóliáját látva.
- Nem. Neked köszönheti, hogy nem hagyta cserben a hazáját – ellenkezett Kathlin. Már csak ők maradtak Thor-ral, persze néhány méterrel arrébb álltak, teret adva neki.
- Ha veszít, akkor minden elveszett. A Viadal, a vacsora, mind hiába...
- Ha nem veszed rá, már ma elveszett volna. És nem fog veszíteni! A bátyád, bíznod kell benne!
- Már nem olyan biztos magában, mint korábban. Hiába van jó esélye a győzelemre, ha kétségbe esik, vége.
- Akkor beszélj vele! – javasolta Kathlin. – Mondd el neki, amit nekem. Hogy képes leküzdeni a királyt!
- De nem látod?! – idegeskedett Loki. – Senkivel sem akar beszélni! Teljesen magába zuhant. Mintha már nem is ő lenne. Nem értem...
- Akkor rántsd vissza! A barátaival nem akart beszélni, azt nem említette, hogy te is távozz! Lehet, hogy csak a testvére bátorító szavaira van szüksége.
- Gondolod?
- Mindig is te voltál a legkritikusabb vele szemben.
- Ez igaz... Sosem dicsértem túl – mosolyodott el Loki halványan.
- Nem akarta a barátai társaságát, mert ők már nem tudtak újat mondani neki. Tőlük mindig megkapja a bókokat, így azok már nem jelentettek számára semmit. Te viszont ritkán mondasz pozitívat róla. Ha valamikor mégis dicséretet kapott tőled, annak súlya volt – világított rá a lány. – Bármit is mondasz neki, titokban szerintem azt veszi a legkomolyabban.
- Úgy véled? Nem mintha valaha igazán hallgatott volna rám – ingatta a fejét a Varázsló.
- Biztos? Talán nem követte szó szerint a tanácsaidat, de lefogadom, hogy mindig fontolóra vette.
- Valóban belevette a döntésbe. Szóval szerinted, kicsi lány, Thor megbízik a véleményemben?
- Miután kibékültetek... Feltétlenül. És mi ez a „kicsi lány" megint?
- Semmi..., kicsi lány. Csodálatos vagy! Megyek, és beszélek a bátyámmal! – határozta el Loki.
- Légy vele türelmes és őszinte. Csak mond el, amit érzel! – tanácsolta Kat.
- Jó, rendben – ígérte Loki. - De azért szerelmet nem vallok neki!
- A szobámban várlak – mondta a lány. – De ha úgy döntesz, a maradék három és fél órát vele töltöd, én nem bánom. Akkor találkozunk a mezőn.
- Kedves tőled ez az önzetlenség. Nem tudom, hogyan lesz, de ha ennek vége, csak a tiéd leszek, szerelmem.
- Elég a romantikából, még a végén elolvadok! – jelentette ki Kathlin mosolyogva, és ő is távozott a szobájába. Mostanra végre sikerült megnyugodnia Natashát illetően. Tökéletesen megbízott a férfiban, akit szeretett, és jelenlegi legnagyobb aggodalma a hajnali küzdelem volt. Thor-nak nyerni kell!
...
Loki elnézett Kathlin után, majd Thor-hoz sétált. Fél három körül járt az idő, a terem lassan kiürült. A vendégek vagy visszavonultak aludni a nagy küzdelmek után, vagy az asztalok körül merültek álomba. A zenészek már egy ideje szedelőzködni kezdtek, a mai vacsora már nem volt olyan vad és hosszú, mint a korábbi. Alig néhány harcos volt még talpon és iszogatott, amikor Loki helyet foglalt Thor mellett.
A szőke harcos meglepődve emelte aggodalmas tekintetét testvérére. Nem értette, miért maradt vele a Mágus, aki általában csak borsot tört az orra alá, vagy mellbe vágóan rámutatott a hibáira. Bár szerette Loki-t, mert a testvére volt, jókat mulattak együtt, és némi kitérő kivételével mindig ott voltak egymásnak a harcban, erre nem számított. Nem számított rá, hogy Loki egy ilyen érzelmi dologban is rászánja majd az idejét, hogy vele foglalkozzon, komolyan, tréfa nélkül.
- Miért vagy még itt? – kérdezte Thor fáradtan, némi fájdalommal a hangjában. – Hogy gúnyolódj?
- Nem, most nem - válaszolta Loki tőle szokatlanul együtt érző, meleg hangon, és óvatosan bátyja kézfejére helyezte az övét. Thor döbbenten bámult rá. Loki érintése szokatlan melegséggel töltötte el, a tanácstalanság azonban még mindig ott ült a szemében.
- Akkor?
- Bocsánatot akarok kérni, hogy csőbe húztalak...
- Nem az első alkalom. De az első, hogy elnézést kérsz érte...
- Igen. Botrányos – mosolyodott el Loki, - hogy ilyenre vetemedtem.
- Nos, bocsánatkérés elfogadva. Igazad volt, el kellett vállalnom.
- Igazat adsz nekem? Ez új.
- Botrányos – ismételte Thor öccse szavait, halványan visszamosolyogva.
- Azt viszont tudnod kell, hogy nem ok nélkül tettem. Nem vettelek volna rá, ha nem lettem volna biztos abban, hogy képes vagy rá!
- Úgy gondolod?
- Ki az a Drakon? Egy kiöregedett démon? Még ha fénykorában tűzmágus volt is, a tűz már fele olyan hévvel sem ég benne.
- De elég, hogy megküzdjön velem.
- Te fiatal vagy, ő pedig Atyánkkal egykorú. Őszinte leszek veled, bátyám. A tapasztalat az ő oldalán áll, de az erő a tiéden. És bár máskor az elsőre tennék, ezúttal semmiképpen sem.
- Mi változtatott a véleményeden? – érdeklődött Thor. Némileg kezdett visszatérni bele az önbizalom, már az arca sem volt olyan falfehér, mint korábban. Loki arcán ravasz mosoly jelent meg és elengedte Thor kezét.
- Nem láttam még senkit, aki versenyre kelhetett volna a villámaiddal! A villám – magyarázta Loki, - forróbb és jobban éget még a tűznél is! A mennydörgés pedig, hangosabb egy hadsereg morajánál, pusztítóbb tízezer katonánál! A vihar, bátyám, eloltja a tüzet!
Thor kezdetben csodálkozva hallgatta, ahogy az öccse most minden gúny nélkül dicséri az erejét, de hamar felötlött benne valami nyugtalanító.
- Köszönöm, Loki. De akkor csak a villámok? És csak az eső?
- Hogy érted ezt, bátyám?
- Csak a Mjölnir az, ami miatt elismersz engem? Csupán a kalapács tesz különlegessé?
Loki nem bírta sokáig, és elnevette magát. Majd látva Thor csalódott képét, visszavett a vigyorgásból, és komolyabb arckifejezést erőltetve magára, testvére égkék szemeibe nézett.
- Ne haragudj, hogy kinevettelek – mondta, és Thor vállára tette a kezét. – Csak olyan hihetetlen ez az egész. Kettőnk közül mindig te voltál a magabiztosabb és jobb harcos, most mégis elfelejted, hogy miért kaptad a Mjölnir-t. A kalapács évezredeken keresztül hevert egy poros ládában, és nem talált méltó tulajdonosra. Akkor viszont jöttél te!
- Atyánk adta nekem – ellenkezett Thor makacsul. – Nem az én érdemem.
- Megint nincs igazad – rázta a fejét Loki. – Odin csak kinyitotta a ládát, mint a királyok sok generációval visszamenőleg, de a Mjölnir választott téged. Előtted senki nem volt képes felszabadítani az erejét, és ez idáig is kizárólag neked engedelmeskedik. Higgy nekem, próbáltam elcsenni annak idején, de megmozdítani sem tudtam...
- Loki, jellemző! – nevette el magát Thor egy rövid időre. – Szóval nem is virágot locsolni jártál a szobámba!
- Hová gondolsz? Virágaid sem voltak...
- Ez akkor valamiért nem tűnt fel.
- Meg sem lepődöm.
Mindketten elnevették magukat, majd Thor-on újból úrrá lett a harc előtti stressz.
- De a Mjölnir nélkül akkor sem lenne esélyem.
- Nem az a kérdés, hogy hogyan lenne esélyed – oktatta ki Loki, - hanem, hogy ki vagy te! Ha tisztában lennél vele, akkor eszedbe sem jutnának ekkora baromságok!
- Loki...?
- Ki lennél a Mjölnir nélkül? Ez izgat, ugye?
- ...Igen – vallotta be Thor.
- Hát gondolkozz!
- Azt teszem, mióta igent mondtam a tűzdémonok vezetőjének...
- És mire jutottál?
- Semmire. Semmi sem lennék...
Loki ekkor fogta magát, és emberesen felpofozta a bátyját. Thor feje elfordult az ütéstől, de a fájdalomtól nagyobb volt a döbbenete. Értetlenkedve bámult Loki-ra.
- Testvér? Ez meg mire volt jó? – kérdezte, sajgó arcát dörzsölve.
- Akarsz még egyet?! – kérdezett vissza Loki kissé idegesen.
- Kösz, elég volt.
- Ha így állsz hozzá, valóban nincs értelme kiállnod vele! Bizonygathatom itt neked órákig, hogy jobb vagy nála, ha te nem hiszel önmagadban, akkor jobb, ha már most feladod. Inkább, mint hogy odakint hozz szégyent mindannyiunkra!
- Loki...
- Egy egoista, harcmániás, nagyképű, túlon-túl magabiztos, mégis legbelül egyre felelősségteljesebb, nagyszerű fiú, legjobb barát és hűséges hazafi, aki életét szentelte és áldozná a Kilenc Birodalom ártatlanjaiért. Becsületes és kiváló harcos, meleg szívvel. Ez lennél a kalapácsod nélkül, de erre magadtól kellett volna rájönnöd! – vette oda Thor-nak az öccse, némi dühvel. – Valaki, akire eddig úgy gondoltam, hasonlítani akarok.
- És most? Még mindig felnézel rám? – kérdezte Thor bizonytalanul, akit meglehetősen jeges vízként értek az előbbiek. Meglepődött, de mégis némi boldogság töltötte el, hogy Loki ezt gondolja, mellesleg ilyen jól ismeri.
- Fel kéne néznem tán valakire, aki még a saját értékeit sem látja?! Vagy az első nehézség hatására megfeledkezik róluk?!
- Sajnálom, Loki – sóhajtotta Thor. – Bolond voltam...
- Bolond vagy, ez nem kérdés. Nem tőlem kell elnézést kérned. Ha nem hiszel önmagadban, mindenkit cserbenhagysz, akik az életüket helyeznék a kezedbe!
- Ezt tennék?
- Asgard népe a végletekig megbízik benned, de te ezt a dicsfénytől észre sem vetted?! Nem azért ünnepeltek annyiszor, mert megnyertél egy csatát és dicsőséget hoztál! Azért ünnepeltek, mert úgy vélték, megvédted őket, a Birodalmat! Mit gondolnának szerinted, ha ezek után kiderülne, hogy végig csupán a saját kedvedért harcoltál?!
Felfogva Loki szavait és mondanivalóját, Thor-ba egyre inkább kezdett visszatérni az élet. Újra önmagának érezte magát, és ezt Loki újabb kritikájának köszönhette.
- Ez nem igaz! Mondasz valamit, de nincs igazad! – kelt saját védelmére végre a szőke harcos. - Talán volt pár olyan alkalom, de legtöbbször Asgard-ért küzdöttem! Mind azért küzdöttünk! Bűn talán, ha megpróbáltam élvezni a harcot, ha már a háború maga borzalmas volt?
- És ez az a Thor, akit én ismerek – mosolyodott el Loki, Thor pedig nem állt le.
- Még jó, hogy én vagyok! Hova mentem volna?!
Loki mosolya még szélesebb lett.
- Mond – kérdezte, - muszáj nekem mindig lehordanom téged a sárga földig, hogy meglásd a fényt?
- Hogy meglássam? Hát ezért csináltad? – Thor-on akkor több évszázados felismerés lett úrrá.
- Bárki bókolt neked, csak az elbizakodottságod növekedett. Ha viszont idiótának neveztelek, némi bunyó után mindig elgondolkodtál, nincs igazam?
- Mindig igazad volt, de sosem akartam beismerni – vallotta be Thor.
- Sosem jöttél volna rá saját felelőtlenségedre, ha nem hozom be azokat a jötun-öket Asgardba, és most egy éretlen király ülne a trónon.
- Szóval azt is azért csináltad?
- Részben. Meg irigy is voltam rád, és utána minden összekavarodott... Egy őrület volt az egész. De elsősorban igen, azért, hogy rádöbbentselek, nem állsz készen – magyarázta Loki.
- Tudod, azóta megbocsátottam neked, de hogy ezt tudom, még jobban örülök, hogy megtettem. Tanultunk a hibáinkból, így kellett lennie.
- Tanultunk belőle – értett egyet Loki. – Egy Birodalom sem érdemel pusztulást.
- És véres háborút – egészítette ki Thor.
- Tudod, sokáig úgy véltem, jobb lenne, ha nem lenne családom – vallotta be Loki, és most Thor-on volt a sor, hogy figyelmesen meghallgassa. – Úgy éreztem, hogy az árnyékodban élek, és hogy nem illek közétek. Hogy nem értékeltek.
- Loki, sajnálom, ha...
- Várj! Hagy fejezzem be! ...Kívülállónak éreztem magam, de nemrég rájöttem, hogy talán az én hibám is volt. A barátsághoz két fél kell, én pedig nem igazán próbálkoztam. Azok után, hogy kibékültünk a Három Harcossal már tudom, hogy nekem sem kellett volna mindig a saját igazamhoz ragaszkodnom. És ami a legfontosabb... Tévedtem veled kapcsolatban! Azt hittem, nincs rád szükségem, de igen. Most már tudom. Minden bosszantó tulajdonságod ellenére szerencsés lehetek, hogy ezek után is a testvérednek tekintesz...
- Loki... – mondta Thor halkan, elérzékenyülve.
- Na, ne! Nehogy most bőgni kezdj nekem! – hadonászott a fekete, de feleslegesen. Thor nem könnyezett, csak magához szorította a Mágust. Loki végül engedett neki, és visszaölelte.
- Loki, sajnálom, ha így éreztél. Fogalmam sem volt – mondta Thor, miután elengedte fivérét. – Most belátva valóban egy bunkó lehettem. De ettől függetlenül, kimondatlanul is fontos voltál a számomra. És most ki is mondom! Egy barom voltam, de te mindig ott voltál nekem, amikor szükségem volt rád. Még csak meg sem köszöntem, mert természetesnek vettem. Talán nálad is nagyobbat hibáztam, amikor nem vettelek észre. De köszönöm. Köszönöm, hogy a testvérem vagy, még ezek után is!
- Van más választásom? – mosolyodott el Loki. – De én is köszönöm, hogy elmondtad. Néha valóban úgy éreztem, hogy nem értékeled a segítségem...
- Baromság! – vágta rá Thor.
- Most már én is tudom! És most, hogy mindketten tudjuk, szükségünk van egymásra, akár el is mehetnénk egy talkshow-ba leégetni magunkat – vetette fel Loki.
- Igaz. Ennél szentimentálisabbak már nem is lehettünk volna – nevette el magát Thor.
- De miért pont most?
- Most ittunk éppen annyit, hogy elég legyen az érzelgősséghez, de kevés a padlón fetrengéshez?
- Ha így van, nagy barmok vagyunk, hogy évszázadokat vártunk – jelentette ki Loki.
- Barmok vagyunk! – értett egyet Thor, és immár egymás vállát veregetve elnevették magukat.
...
- Szóval akkor a Mjölnir nélkül is...? – kérdezte Thor némi szünet után.
- Te magad vagy a Mjölnir – mondta Loki magabiztosan, hogy eloszlassa testvére maradék kételyeit is. – A vihar, a villámok és a mennydörgés a személyiséged részei, a lelked mélye. Az erő és a fény, lobbanékonyság, ami benned lakozik. A tisztaság és a hatalom, ami másokat védelmez. Mint én és a mágia. Megfontoltság, ravaszság, trükkök, tiltott erő és rejtélyes képesség... Le sem tagadhatnám. A személyiségünk és az erőnk illik egymáshoz. Összetartozik. Egy velünk.
- Vagyis te vagy a varázslat és én a vihar? – találgatott Thor.
- Úgy valahogy. Ez csak egy hasonlat volt.
- Akkor hibás hasonlat.
- Mi hibázik ugyan benne? – vonta fel a szemöldökét Loki.
- A te hatalmad. Azt kihagytad.
- Nem hagytam.
- De azt igen, hogy az is másokat védelmez! – magyarázta Thor őszinte hittel.
- Inkább bosszant.
- És segít, ha kell. Nem csupán a villámok mentették meg annyiszor a Birodalmat!
- Rájöttél? – gúnyolódott Loki, de nem tudott haragudni Thorra. Most már nem.
- Mindig is tudtam csak, mint mondtam, elfelejtettem megemlíteni.
- Igen, mert egy barom voltál.
- Jó, most már elég!
- Te kezdted – vont vállat Loki.
- És én is fejezem be! – bizonygatta Thor, régi határozottságával. Loki elégedetten nyugtázta magában, hogy sikerült! Sikerült lelket önteni testvérébe, amikor már senki másnak. Ennél nagyobb szükségét már nem is érezhetné magának.
- Természetesen. Hajnali hétkor! Remélem egy öreg tűzdémonnal a földön!
- Nyilvánvaló!
- Nyilvánvaló.
Thor már kicsit sem izgult, és újult erővel nézett szembe a kihívással.
Loki akkor megértette, hogy a trón elnyerése, sosem volt egy opció a számára. Bár talán eszes és jó király lett volna, nem volt meg benne az, ami Thor-ban. Szerette a hazáját, de például a szerelemért bármikor elhagyta volna. Thor viszont soha. Ő mindennél jobban szerette a népét, és kész volt egész életét nekik szentelni. Loki nem.
Bár mind ketten vágytak a szabadságra, a fekete jobban. Ő képtelen lett volna egy életre elkötelezni magát egy ország élén. Ezért sem vágyott Loki soha igazán a trónra, csupán hogy egyenlő legyen a testvérével. Most viszont, hogy ezt megkapta, már tudta, mi az ő feladata. Már tudta, hogy miért van ott, mire született:
Arra, hogy támogassa Thor-t. Mert nyilvánvaló, hogy bátyjának szüksége van rá, és nem boldogulna nélküle Asgard trónján. Hazájának tett kötelessége tehát, hogy Thor mellett álljon, és tanácsot adjon neki, ha egyszer ő lesz a király. Mellesleg a háttérből sokkal több mindent megtehet – jött rá. Nincs megkötve a keze, nem kell a nyilvánosság miatt aggódnia. Végül is minden nagy uralkodó mögött van egy „bábmester", és Loki igazán szeretett „bábozni".
Már nem érezte magát kevesebbnek, mert neki nem ajánlották fel a trónt. Örült neki, mert belátta, az nem az ő asztala. Akkor érzi jól magát, ha szórakozhat, ha mindenkinek megmondhatja, hogy neki van igaza. És ha nem akarja, nem veszi számításba mások tanácsait, javaslatait vagy kéréseit. Tökéletesen a maga ura lehet, ha úgy akarja. Ezt királyként nem tehetné meg. Nem anélkül, hogy diktátorrá váljon, akinek viszont általában tragikus befejezés jár, az országa pedig véres forradalomban omlik össze.
Loki tehát már tisztában volt azzal, mit szeretne az élettől, mit szeretne elérni: Szerelmet, családot, barátokat, és ott lenni Thor-nak, amikor szüksége van rá. Ezt már mind el is kezdte, bár a család egyszer majd bővülhetne! Loki elmosolyodott. Életében először végre tökéletesen tisztában volt önmagával, és ez boldogsággal töltötte el. Eddig az hitte, ismeri önmagát, de rá kellett döbbennie, hogy éppen annyira elveszett volt, mint a bátyja. Nemcsak ő segített Thornak, hanem Thor is segített neki, hogy magára találjon.
...