33. fejezet

A Búcsú

Kathlin bekopogott Loki ajtaján, majd még egyszer. Válasz nem jött, csak az ajtó felé közeledő léptek zaja. Megkönnyebbülten nyugtázta, hogy szerelme ezek szerint már itt van. Loki kinyitotta az ajtót, és nagyot sóhajtva vette észre a Boszorkányt. A fekete hajú férfi még ünnepi, krémszínű szövetből, bőrből és aranyozott vértekből álló ruháját viselte a békekötés óta. A lánynak alig volt ideje élvezni a látványt, mielőtt Loki odaért hozzá.

- Kathlin! – kiáltotta, és azonnal megragadta, majd elkezdte tüzetesen végigmérni a lány testét. – Minden rendben? Jól vagy?

Loki össze-vissza forgatta, és végigtapogatta a törzsét. Kathlin egy ideig csodálkozva figyelte, de végül megelégelte a dolgot, és eltolta magától Loki kezeit.

- Loki! Jól vagyok, nem zuhantunk le!

- Egész biztos? – aggodalmaskodott a Mágus, és a kezei közé fogta a lány arcát, hogy jobban a szemébe nézhessen.

- Egész biztos – sóhajtotta Kathlin, és megint eltolta Loki kezeit, de most megszorítva megtartotta őket. – Mi van veled? – kérdezte kedvesen.

- Mi lenne?! – terelte a szót a Mágus, kissé zavarba jőve.

- Loki – sóhajtotta a lány. – Az elmúlt napokban úgy aggódsz értem, mintha porcelánból lennék!

- Mindig is aggódtam érted!

- De ennyire? Úgy érzem, ha tehetnéd, pórázt raknál rám és védőfóliát.

- Nem is rossz ötlet – morfondírozott el Loki. Kathlin kicsit meglökte, hogy figyeljen már.

- De most komolyan? Történt valami?

- Nem.

- Loki!

- Vagyis fog.

- Hogyan?

- Azóta, hogy közeleg az indulás ideje... – kezdte Loki. Kathlin bátorítóan nézett rá. – Egyre jobban félek attól, hogy elveszítelek – vallotta be. - Persze, tudom, hogy mi még nem válunk el... De mi lesz utána? Azt mondtad, engem választanál, de ha mégsem? Ha mégis úgy döntesz, Natashával maradsz? Nem szeretném, ha választanod kéne köztem és közötte, de összeszorul a szívem, ha arra gondolok, hogy nem látlak többé. Nem akarom rád erőltetni magam, ha úgy érzed, többé már nincs rám szükséged, de utálok búcsúzkodni! Szóval, ha szívesebben maradsz a Földön, ami számomra kizárt lehetőség, akkor inkább most mond ki, hogy vége...!

Kathlin döbbenten bámult Loki-ra. Hát még mindig? Még mindig nem hiszi el, hogy szereti őt, mindennél jobban?

- Tényleg így gondolod? – kérdezte a lány csalódottan. – Hogy elhagynálak, mindezek után?

- Nem tudom, mit higgyek...

- Hidd el végre, hogy szeretlek!

- Elhiszem. De Natashát is szereted.

- De nem úgy, mint téged. Őt megmenteném, veled viszont leélném az életem! Hát nem mondtam még elégszer az elmúlt két hónapban?

- És mi van a boszorkányok örökségével? Azzal, hogy meg kell védened a Földet?

- Odin is megvédte a Földet Asgardból – vágta rá Kathlin. - Miért kellene olyan helyen élnem, ahol a SHILED üldözi mágiát és téged?

- Szóval már döntöttél is? – lépődött meg Loki.

- Eddig azt hittem, döntenem kell, de most rájöttem, hogy nem volt választás kérdése. Natasha ellesz nélkülem is, nekem pedig elég, hogy tudom, jól van és boldog.

- Fogalmad sincs, mekkora kő esett le most rólam! Sajnálom, hogy kétségbe vontalak! – mondta Loki megkönnyebbülten.

- Semmi baj, megértelek. Tegnap sokat aggódtam Natashán, és ami azt illeti, ma is.

- Megígértem, hogy megmentjük!

- Tudom. Éppen ezért jöttem – tért végre rá a lényegre a lány. – De előtte még, hogy ne aggódj miattam... – Azzal Kathlin a kezei közé fogta Loki arcát, és kedvesen megcsókolta. – Mint már mondtam, te bolond: Fontosabb vagy nekem, mindennél!

- Ahogy te is nekem. Sosem akarlak elhagyni!

- És nem is kell. Ígérem.

- Asgardot is itt hagynám érted, ha lenne egy hely, ahol... – bizonygatta Loki.

- Tudom – felelte Kathlin melegen. – De erre nem lesz szükség. Én ugyanúgy nem szeretnélek választás elé állítani. Alig kaptad vissza a családod...

- De te érted bárhová...!

- Tudom. Ezért döntöttem én. És hihetetlen, hogy kimondom, mert eddig azt hittem, hogy nem merem, de... Nem maradok a Földön. Visszatérek veled Asgardba!

- Ne befolyásoljalak! Nem kell most döntened – simogatta meg Loki a lány selymes haját.

- Nekem nem, de nem akarom, hogy te dönts – jelentette ki Kathlin. – Most pedig, térjünk vissza a küldetésre!

- „Küldetés", ez tetszik! – mosolyodott el Loki. – Ha szerencsénk van, négy nap múlva nyílik egy átjáró Midgardra. Egy instabil anomália a térben, de néhány óráig átkelhetünk rajta, és...

- Nem lesz rá szükség! – vágta rá a lány határozottan.

- Ugyanis?

- Ugyanis Naomi felajánlotta, hogy vigyük el Mobit!

- Hogy mi?! A sárkányát?! – hüledezett Loki. – Te most szórakozol velem!

- Nem. Komoly ügyben nem tenném! De mindent a folyosón fogunk megvitatni?

- Oh, elnézést! – esett le Lokinak, és átkarolva beinvitálta a lányt a jól ismert szobába, majd az ágyához vezette. – Foglalj helyet!

- Köszönöm. Te nem ülsz le?

- Képtelen lennék! – ellenkezett Loki izgatottan. – Mondj el mindent!

...

- Szóval te elmondtad neki az egész történetet, ő pedig erre rögtön felajánlotta, hogy vedd kölcsön a sárkányát? – kérdezte Loki.

- Úgy valahogy. Hihetetlenül jó fej lány.

- Igen. Úgy tűnik, félreismertem a démonokat.

- Megesik az ilyen. Az elején én is – magyarázta Kathlin. – De a lényeg: ugye megvan az ellenszer?

- Az ellenszer...?

- Az ellenszer a chitauri mérgére! Bármikor kérdeztelek, azt mondtad, rajta vagy az ügyön!

- És rajta is voltam...

- Akkor? Hadd lássam!

- Kathlin... – kezdte Loki óvatosan. Némi bűntudat vegyült a hangjába, amiért ezt eddig elhallgatta a lány elől, bár az ő érdekében, hogy ne idegeskedjen. – Van valami, amiről tudnod kell...

- Nem... Nem tetszik ez a hangnem! – Kathlin-en rossz előérzet lett úrrá, és idegesen nyelt egyet. – Loki, ugye nem azt akarod mondani, hogy...!

Loki aggódó tekintettel vette tudomásul, hogy Kathlin pont olyan ideges lett, mint számított. Hamar leült a lány mellé, megragadta a kezét mielőtt elhúzódhatott volna, majd komolyan a szemébe nézett.

- Kathlin! Hallgass végig, kérlek!

- De ugye megvan az ellenszer?! Mond, hogy megtaláltad?!

- ...Nem. Nincs ellenszer... – vallotta be Loki.

Kathlin először nem kapott levegőt. A mellkasa a korábbiaknál is jobban szorított. Ahogy Loki sajnálkozó szemeibe nézett elfogta az émelygés. Nem akart többé a közelében lenni. El akart rohanni, jó messzire, és órákig szidnia magát, amiért ilyen ostoba volt, de Loki nem eresztette. Hiába kapkodott levegő után, és rángatta a kezét, Loki visszahúzta az ágyra, és a karjainál fogva kényszerítette, hogy továbbra is nézzen a szemébe.

- Kathlin... – sóhajtotta együtt érző hangon.

- Nincs ellenszer?! – jutott szóhoz végre a lány. – Mégis hogy merészelsz ezek után hozzám érni?! – Újból megpróbált kiszabadulni Loki kezeiből, de hiába. – Eressz el!

- Kérlek, nyugodj meg! Hadd fejezzem be...!

- Tessék?! Két hónapon keresztül hazudtál nekem, és most még magyarázkodni akarsz?! Hát nem érdekel! Hogy tudsz egyáltalán a szemembe nézni?! – kiabálta a lány.

- Kathlin... – kérlelte a Mágus. A lány megint előbb hisztizik, mint megértené, mi a helyzet.

- És én még szerettelek...!

- Én is szeretlek!

- Igen? Ezért hitegettél és ejtettél át egész idő alatt?! – szidta tovább a lány.

- Elég! Nem hazudtam neked! – jelentette ki a Varázsló.

- És még van képed...! – de Kathlin nem tudta befejezni, mert Loki befogta a száját. – Mmmm! – morogta dühösen, ám a Mágusnak elege lett az értelmetlen szócséplésből.

- Nem hazudtam neked, és nem ejtettelek át! – magyarázta, és lepergett róla a lány dühös, kételkedő pillantása. – Ha jól emlékszem, sosem mondtam, hogy ismerném a chitauri mérgének ellenszerét, ahogy azt sem, hogy megtaláltam.

- Mmmm! – nyögte a lány, de Loki még mindig nem engedte szóhoz jutni.

- Azt ígértem, hogy segítek a nővérednek, és azt komolyan is gondoltam. Mikor azt kérdezted, hogy állok az ellenszerrel, azt feleltem, rajta vagyok, és úgy is volt. A megoldáson voltam rajta, ahhoz gyűjtöttem az összetevőket. Kathlin! – nézett határozottan a lány könnytől csillogó szemeibe. – Ennek a méregnek nincs konkrét ellenszere, de ez nem jelenti azt, hogy ne tudnám megmenteni a nővéredet! Én is túléltem a mérgezést, és tudom a módját, hogy segítsek ebben Natashának is!

Kathlin szemében végre megbocsátás csillant, és megkönnyebbülten lélegzett fel. Loki ekkor elengedte, és letörölte az arcáról az idő közben hullott pár könnycseppet.

- Igazán meg tudod menteni? – kérdezte a lány, kissé még ingatag hangon.

- Hisz megmondtam! Bár mindig végighallgatnál, mielőtt téves következtetéseket vonsz le! – sóhajtotta a Varázsló, de tengerzöld szemeiben most is megértés fénylett.

- Sajnálom, és csak... – csuklott el a lány hangja. – Nem hagyhatom meghalni...

- Nem fogjuk – nyugtatta Loki kedvesen.

Kathlin ekkor biztonságot keresve Loki-hoz bújt, és a mellkasába temette az arcát. A Herceg ösztönösen átkarolta, de akkor a lány halkan sírni kezdett. Az idegesség könnyei voltak ezek a férfi meleg karjai között.

- Sajnálom – szipogta a lány.

- Nem kell sajnálnod.

- De annyira félek!

- Ott leszek veled – nyugtatta Loki, és odaadóan simogatta a lány hátát. – De nemsokára el kellene kezdenünk készülődni, és elköszönni...

- Tudom! – vágott a szavába Kat. – De nem maradhatnánk így, csak még egy percre? – Azzal Loki vállára hajtotta a fejét, és lehunyva a szemeit. Majd egyre nyugodtabbá vált és magához szorította a férfit.

- Ahogy szeretnéd – válaszolta Loki selymes hangján, és még percekig simogatta a lány hátát, és hullámos bordó haját.

...

- Szóval hogy fogsz segíteni a nővéremnek? – kérdezte a Boszorkány néhány perc múlva. Loki ekkor elengedte, és a szekrényéhez sétált. Kivett egy halványsárga folyadékot tartalmazó üveget, és két bőrtasakot. Az egyikben különféle szárított növények voltak, a másikban pedig növények érdekes kinézetű termései. Loki letette őket az ágyra Kat mellé, és kinyitotta bőrtasakokat, hogy a lány szemügyre vehesse azok tartalmát. – Mik ezek? – kérdezte?

Loki először egy sötétkék, dió formájú, göcsörtös és bőrszerű héjú termésre mutatott.

- Ez itt egy olyan termés, ami a legtöbb mérget és alkaloidát képes megkötni, főként magas széntartalma és szivacsos szerkezete végett. Ha valaki megeszi, és idegen anyag van a szervezetében, akkor a termés magába szívja azt, majd természetes úton kiürül a szervezetből. Persze könnyen magába szívhat hasznos szöveti nedveket is, így ha a nővéred használja, majd teszek rá egy célzott bűbájt.

- És mire kell akkor a többi dolog, és a... piszkos víz?

- Nem piszkos, hanem magas kén és ásványianyag tartalmú forrásvíz Asgard hegyeinek egy távoli részéről. Olyan anyagokat tartalmaz, nálatok sima és összetett ionoknak nevezik, amik felgyorsítják a mindennemű anyagcserét. Ha majd összefőzöm ezekből a növényekből, és termésekből – Loki néhány különféle növényre mutatott. - készített méregtelenítő keverékkel, a hatásukra a felszívódott méreg is kioldódik a szövetekből, és megkötődik. Az így képződő vegyület már nem mérgező, de le sem bontható, így néhány összetevő és a víz hatására az átlagosnál gyorsabban távozok majd a nővéredből – magyarázta Loki. – Erre azért is szükség van, mert a méreg semlegesítődés híján egy idő után visszaoldódhat a vérbe.

- És ez használni fog? – bizonytalankodott a lány.

- Nálam használt.

- Hogyan fog pontosan távozni a méreg-vegyület?

- Ha nagyon érdekel... – sóhajtotta Loki. Kathlin kitartóan nézett. – Ahogy minden más távozhat. Egyrészt izzadsággal, más részt, mint egy ételmérgezés.

- Uhh - fintorodott el a lány. – Nincs más lehetőség?

- Mindegyik más méregtelenítésen végigmentem elméletben, de ellenszer híján egyik sem használna, azt pedig nem tudtam előállítani. Visszataszító, tudom, de nincs más esélye. Kellemetlen lesz, az igaz, de a nővérednek ki kell bírnia. Én kibírtam, holott a Sötét Világban nem is volt nálam minden szükséges összetevő, így napokig tartott.

- Most mégis itt vagy, tökéletesen egészségesen – sóhajtotta Kathlin. – Én megbízok benned. De Tashának meddig fog tartani?

- Nem tudom pontosan, de ha jól bírja, akkor úgy hat óra. Azt viszont el tudom intézni, hogy utána ne emlékezzen semmire. Se a fájdalomra, se rám, vagy akármire, amit el szeretne felejteni – ajánlotta fel a Mágus.

- Mintha semmi sem történt volna. Ez több mint reméltem tőled.

- Csak egy szavadba kerül. Vagy az övébe.

- Nem szólnék bele az emlékeibe, ha ő nem dönt úgy. De mire kell a maradék gyógynövény?

- Két másik főzethez. Az egyik a vágásokra kell, hogy semlegesítse a bőr alatt lévő mérget, a másik pedig akkorra, ha megszabadult a méregtől. A szervezete nagyon ki lesz fáradva, és összezavarva. Kell valami, ami visszaállítja az eredeti egyensúlyt. Egyfajta több hatáspontú nyugtató.

- Értem. Szóval te nem csak varázsló vagy, hanem az udvar fő bájitalmestere – vonta le a következtetéseket a Boszorkány.

- Nos, értek valamit a gyógynövényekhez, ahogy az udvar gyógyítói, de ezek csak különféle hatású gyógyszerek. Viszont a varázserejű főzetekhez valamivel több kell, mint néhány növény, és elég kevés is létezik belőlük - világosította fel Loki.

- Szóval nincs szerelmi bájital vagy igazság szérum? – kérdezte Kathlin „csalódottan".

- Semmi ilyen ostobaság, amikről a mesékben olvasni. Azt hittem, eleget tanítottalak már! A mágia élőlényekben lakozik. Hozzáköthetik egy italhoz, vagy tárgyhoz, de azoknak önmagukban nincs varázshatalmuk. Vannak persze varázserejű fák, vagy növények, de azok csak addig érnek valamit, amíg élnek. Ha utána valaki nem köti az erejüket, mondjuk egy kristályhoz, az a halálukkal elveszik. Másrészt az a néhány „varázsfőzet" sem igazán varázslatos. A célra megfelelő vegyületek, amikhez a készítő esetleg saját erejét adhatja.

- És az a kristály, amiket a fürdőben használunk?

- Van egy fa, ami Asgard hegyeinek száraz, ködös fennsíkjain él. Nagyon tág tűrésű, a fák közül csak az él meg arra felé. Valahogy megköti a táj, az ország keringő energiáit, és belőlük építkezik víz és napfény hiányában. A megkötött energia viszont több mint, amire a fának szüksége van, így azt kisugározza a gyökerein keresztül. Azok pedig véletlenül pont egy felső, kristályos talajrétegbe kapaszkodnak. Ha elpusztul a fa, a kristályok tovább tárolják az energiát, amíg bő víz nem éri őket, mert abban feloldódnak. Egy kivétel mágiahasználó közbenjárására. De jó, hogy említetted, viszek a kristályokból is.

- Mikor szerezted őket? – érdeklődött Kathlin.

- Még négyszáz éve fedeztem fel őket – mesélte Loki. - Egy elszáradt fa teljesen kifordult a földből egy erős széllökés hatására. Megláttam a gyökereihez tapadó kristályokat, és szokásomhoz híven kísérletezni kezdtem. Amikor pedig rájöttem, mire használható, összegyűjtöttem őket. Azóta gyakran kimegyek oda, hátha kidől egy újabb fa. Persze komolyabb, vagy életveszélyes sérülésekre nem elég az energiájuk, de olyan harci sérülésekre és zúzódásokra, mint amiket mi szereztünk, megfelel.

- Ha már itt tartunk! – jutott eszébe Kat-nek Loki egy korábbi kijelentése. - Nem emlékszem, hogy Clint mondta volna, hogy Natashán vágások voltak...

Loki kissé sajnálkozva nézett, mint aki már előre bánja, amit tenni fog, de tudja, hogy nem lesz más választása. Kathlin szemében akkor a felismerés fájdalma csillant.

- Sajnálom – felelte Loki, és elkezdte összepakolni a hozzávalókat, majd a tasakokat, üveget, és pár újonnan előkotort fehér kristályt egy nagyobb bőrtáskába rakta.

- Sajnálod? – kérdezte a lány. – Te még sajnálod?!

- Katlhin – sóhajtotta a Mágus. Ezúttal ő értette félre a lányt.

- Ha Natasha túléli ezt, azt neked köszönheti! Bármilyen fájdalmas módon is segítesz neki, megmented az életét, és utána még emlékezni sem fog rá! Örökké tartozni fogok neked ezért! – jelentette ki Kathlin, és Loki nyakába vetette magát.

- Kathlin – sóhajtotta most Loki meglepetten, majd elmosolyodva szorította magához szerelmét néhány másodperce. Kathlin jobban fogadta a tényeket, mint remélte.

- Induljunk is hamar! Összeszedem a holmim! Te hozol ruhákat?

- Ha nem akarok három napig ugyanabban az alsóban lenni, akkor igen.

- Szóval maradsz velem három napot, hogy Vele lehessek? – lelkesedett fel a lány.

- Nem szívesen, de muszáj lesz. A fiatal sárkányoknak legalább ennyi idő kell, míg újból képesek elég erőt összegyűjteni egy átjáró létrehozásához – magyarázta Loki. - A Bifröst meg nem hiszem, hogy addigra elkészülne.

- Akkor viszem én is a ruháimat, mármint az otthoniakat, amiket hoztam. Nem hiszem, hogy idő közben még Bécsbe is elugranánk...

- Nos, lesz nálunk egy sárkány. Bárhova elugorhatunk...

- Ja, csak a SHIELD-et rázzuk le!

- Amiatt ne aggódj – jelentette ki Loki. – Hozzánk sem érhetnek!

- Mitől vagy ebben olyan biztos? – kérdezte Kathlin kissé aggódva.

- Sokkal erősebb vagy, és korábban is sikerült leráznod őket.

- Mert akkor nem voltak harci helikopterek, meg lézerágyúk, és... – aggodalmaskodott Kat.

- Én is jobb formában vagyok most, hogy nem befolyásol a Tesseract! És... – súgta ravaszul Kathlin fülébe a Varázsló, - ha nem értékelnék az örökséged, beraktam pár tűzkövet is!

- Loki! – vágta játékosan oldalba a lány, mire hosszú idő óta elnevették magukat.

- Tegyél meg nekem egy szívességet, és Fury embereit nem ilyen ököllel üsd meg! - kérte a Herceg.

- Ó, fogd be! – nevette Kathlin és elsietett a szobájába, hogy gyorsan elkészüljön. Lokinak mondania sem kellett, tudta, hogy a lány ezúttal nem fogja húzni az időt.

A Mágus bedobált néhány inget és ruhadarabot, amire szüksége lehet, majd magára vette szokásos zöld-fekete bőrszerelését. A békekötésnél ugyanis Thor-ral a szokásokhoz híven öltözetük világos változatát viselték, amit eddig nem volt ideje leváltani. Végül átvetette a vállán a sötétbarna táskát, és elindult a lányért.

...

Kathlin hamar átöltözött az Asgardban kapott erős anyagú, fekete harci nadrágba és a térd fölé érő, bordó, szintén harcos nőknek készült háromnegyedes ujjú ruhába. Arra még felvett egy hozzá tartozó fekete bőrmellényt, ami belül vékony, de annál ellenállóbb fémhálót tartalmazott, akár csak a ruha és nadrág. A szövetbe szőtt fém könnyű volt és kényelmes, mégis megfelelően védett a vágások, szúrások és golyók ellen.

Felülre Kat még felvette otthonról hozott bordó bőrdzsekijét, ami kiválóan illett a bordó-fekte összeállításhoz. Végül, mivel a magával hozott barna csizma már meglehetősen elkopott a nehéz terepen, azt a térdig érő fekete bőrcsizmát vette fel, amit a Palota cipésze csinált neki, a legjobb bőrökből, a legkeményebb igénybevételre tervezve. Úgy vélte, jobb, ha mindenre felkészül.

A magával hozott táskába belepakolta otthoni ruháit, mást nem is igen használt. A mobil természetesen nem működött, így végig a táskában volt. Végül magához vett még két tőrt, amit a ruhájába rejtett, és egy kardot, amit leggyakrabban használt. Utóbbit az övén lévő tartóba csúsztatta. Megmosta az arcát, kibontotta és a feje tetején lófarokba fogta a haját és máris indulásra kész volt. Loki akkor kopogott az ajtaján.

A lány egy utolsó pillantást vetett a szobájára, magába szívta az Asgardi bútorok, szövetek tengeri szellővel keveredő illatát, majd elbúcsúzott tőle, és kilépett az ajtón. Bár tudta, hogy vissza akar térni, még bármi megtörténhet. Így minden lehetőséget számításba véve, rendes búcsút vett az eltöltött hetektől. Hiányozni fog a szabadság...

Loki sejtette, mit érez. Ha visszatérnek is, az már nem lesz ugyan az. Remélhetőleg minden csak pozitív irányba változik, de akkor is. A búcsú, az búcsú. És sokszor sokkal nehezebb úgy búcsút venni, ha azon a helyen, ahova tartunk, beláthatatlan következmények és súlyos kötelességek várnak ránk. Nehezebb úgy elköszönni egy helytől, barátoktól, ha tudjuk, hogy visszavárnak, mert akkor legszívesebben el sem mennék. Maradnánk, és nem néznénk szembe a kétes jövővel. Loki tudta, hogy Kathlin is így érez, hogy azt kívánja, bár a nővére jöhetne Asgardba.

Bátorításképpen megfogta a lány kezét, és úgy indultak felkeresni Loki szüleit, testvérét és barátaikat, hogy elköszönhessenek tőlük. Kathlin reménytől és kételyektől fénylő szemmel nézett fel a mellette haladó magas és határozott, de nála csak egy fejjel magasabb férfi tekintetébe.

- Nem egyedül kell végigcsinálnod! – biztosította Loki meleg hangon. – Ha bántani próbálnak, ott leszek.

- Én pedig fedezlek téged – tette hozzá a Boszorkány halványan elmosolyodva.

Odinra és Friggára a nagyteremhez vezető folyosón találtak rá. Elújságolták nekik a híreket, és Loki jelképesen engedély is kért a távozásra. Az engedélyt természetesen mindkét szülőtől megkapták.

Később felbukkant Thor is, aki meglepődött ugyan öccse és Kathlin korai távozásán, de persze szintén szerencsét kívánt nekik. Sőt, a Villámok Büszke Ura úgy döntött, ünnepeljék meg a démonokkal kötött új barátságot, illetve Bosszúálló társa megmentését egy utolsó nagy lakomával. Így összehívták a társaságot, és egy délután három órai, utolsó uzsonnára mindenki újból összegyűlt a nagyteremben.

A királyi asztalnál a Három Harcos, Sif, Thor, Odin és Frigga kicsit nosztalgiáztak a Kathlin-nel töltött két hónapon. Megemlítették az elmúlt időszak rendhagyó eredményeit: A tűzkövek felfedezését, a démonokkal kötött békét, és lehetőséget a szorosabb szövetségre. Loki megváltozását, amit a fekete természetesen nagy hévvel tagadott, és a szerelem kivirágzását a Birodalomban.

A Muspell-ekkel kitárgyalták a Viadal és az elmúlt napok minden részletét, amiken jókat nevettek. Megegyeztek abban, hogy jövőre Odin újabb Viadalt rendez, és akkor újra találkoznak!

Olyan volt ez az egész, mint egy ünnepi búcsú-estebéd mind a tűzdémonok, mind Loki és Kathlin számára. A barátaik ugyanis kifejezték köszönetüket az együtt töltött időért, és azt, hogy visszavárják őket. Természetesen a királyi pár is ragaszkodott ahhoz, hogy Kathlin még feltétlenül látogassa meg őket. Loki és a Kat ugyanis még nem merték biztosra mondani, hogy a lány úgy döntött, hosszabb időre ide költözik. Ne igyanak előre a medve bőrére. Ráadásul Kathlin gyomra végig görcsben volt az izgalomtól, de azért megpróbálta élvezni a maradék időt az Örök Birodalomban.

...

Végül eljött a távozás ideje. A démonok az őket búcsúztató ázok kíséretében elindultak a mező közepe felé, ahol már felsorakoztak a sárkányok. Fél hatot ütött az óra, a Nap még magasan járt, kellemes, délutáni meleg volt. Az ázok le is vették a vastag bőröket, és a kezükben vitték magukkal.

Az indulókat természetesen a királyi család és a Harcosok is elkísérték. Csak Loki és Kathlin maradtak hátra, mert a szolgálók nekik még élelmet és főleg italt csomagoltak az útra. Ki tudja, Midgard melyik felén lyukadnak ki, és meddig lesznek a levegőben. Ellátmánnyal megpakolva ők is a népes társaság után indultak.

Kilépve a friss mezőre, napsütésben végignézve a Palotán, Asgard kertjein és legelőin Kathlin-t és most Lokit is még utoljára elfogta az indulás előtti honvágy. Mindketten nagy levegőt vettek, majd felismerve, hogy ugyanarra gondolnak, megerősítés képen egymásra mosolyogtak. Beérték a démonokat, és egyszerre értek a sárkányokhoz.

Naomi átbeszélte Erik-kel és Drakon-nal a dolgot, majd Kathlin-ékhez és társaságukhoz lépett.

- Mobi örömmel elvisz titeket – jelentette ki a Hercegnő. - Úgy döntöttünk, hogy ti induljatok elsőnek, mi pedig várunk, amíg bezárul az átjáró. Hogy utána mi legyen, azt már Mobi-val kell megbeszélnetek. Én és Erik Zanaphar-on utazunk haza.

- Köszönjük a segítséget, Naomi! – válaszolta Odin mindenki nevében.

- Igazán lekötelezel – tette hozzá Loki is.

- Köszönjük! – ismételte Kathlin őszinte hálával.

- Szívesen – felelte a kékszemű Hercegnő. – Adunk nektek néhány percet, hogy elköszönjetek. Addig Mobit kivezetem a tömegből, hogy legyen hely a felszállásra.

Loki, Kathlin és Odin bólintottak, majd még a Boszorkány megölelte a Tűzhercegnőt. Naomi mosolyogva ölelte vissza, és elindult a sárkányához.

- Vigyázz magadra, fiam, és vigyázz Kathlin-re is! – ölelte át Frigga Loki-t, majd könnyes szemmel Kathlin-hez lépett, és őt is átölelte. – Ég veletek!

- Segíts annak a szegény lánynak! – búcsúzott Odin, és egy pillanatra Loki vállára tette a kezét. – Büszke vagyok rád! – tette hozzá. Loki akkor kapta meg élete legszebb három szavát.

- Köszönöm, atyám – felelte.

- Örömömre szolgált, hogy megismerhettelek! – nyújtott most a király kezet a lánynak. Kathlin kezet rázott vele.

- Köszönöm, felség. Mindent.

Most Sif következett a búcsúzkodók sorában, majd a Három Harcos.

- Vigyázz magadra, Trükkös! – mondta a Harcosnő, és halványan elmosolyodott. Loki boldogan vette, hogy immár tökéletesen a csapatba tartozik, és megölelték egymást. Nem is értette miért, de pár pillanatra ösztönösen szorította magához a nőt, majd hálásan a szemébe nézett.

- Te pedig vigyázz magadra, és a bátyámra!

- Úgy lesz – ígérte Sif. – Viszlát, kislány – fordult Kathlinhez. – Aztán csak ügyesen azokkal a fegyverekkel!

- Igenis mester! – vigyorogta a lány. Elnevették magukat.

- Ezentúl szólíts Sif-nek – mondta a nő, holott tudta, hogy Kathlin csak viccelt. Már rég több volt közöttük, mint mester-tanítvány viszony.

- Igenis! – felelte a lány, és ő is megölelte a Harcosnőt, aki szorosan visszaölelte.

Fandral következett. Sok szerencsét kívánt Lokinak egy kis vállveregetéssel, és sok jó halandó nőt, amiért kapott is az oldalába. Megölelte Kathlin-t.

Utána Volkstagg jött. Mondott pár szót, ő is megveregette Loki vállát. Majd szintén magához szorította, sőt fel is emelte a lányt a levegőbe.

- Vigyázz magadra, kislány! – kérte ő is.

- Te is vigyázz magadra – kérte a lány a vörös szakállú harcost.

Utoljára Hogun búcsúzott. Nem beszélt sokat, csak öklöztek egy kicsit Loki-val, amit a Mágus vigyorogva fogadott. Kathlin-nel nem öklözött, a lány előtt meghajolt, mire a lány is maghajolt neki, és kezet fogtak. Ez volt a legfegyelmezettebb harcos búcsúja és elismerése.

- Vigyázzatok magatokra! – köszönt el Loki barátaitól és családjától. Kathlinnel elindultak a leendő sárkányuk felé.

Végül Thor búcsúzott el. Ő egészen az összegyűlt tömeg széléig, sőt Mobiig, és a mellette várakozó Naomi-ig kísérte Lokit és Kathlint.

- Készen álltok? – kérdezte a Hercegnő, miközben a lágy szél megmozgatta naracs-színű haját.

- Csak egy perc! – kérte Thor, és a démonlány beleegyezően bólintott. Addig felerősítette a sárkány hátára a csomagjaikat, amiket Mobi kivételesen megtűrt magán. Naomi még egy kötelet is köthetett a nyakába, amolyan kantárszerűen, amibe új utasai kapaszkodhattak. Thor ezalatt Kathlin-hez lépett.

- Kathlin Romanoff. Örülök, hogy megismerhettelek! – mondta meleg hangon, és barátságos tekintettel. – Remélem, visszatérsz még hozzánk! Bár eddig úgy hittem, földi lány aligha illene közénk, de te kivétel vagy. Nagyszerű harcos, melegszívű és odaadó barát. Nem utolsó sorban, pedig az öcsémet is sikerült levenned a lábáról. Nagy boldogság hát, hogy barátodnak fogadtál!

- Én is szeretlek, Thor – válaszolta Kathlin, és hagyta, hogy a nagydarab szőke is magához ölelje. Sőt, ő is magához szorította Loki csodálatos bátyját, és úgy állhattak vagy fél percig. Végül nagy levegőt vettek és elváltak egymástól. – És megtiszteltetés, hogy Asgard leendő királyának, és legerősebb védelmezőjének barátja lehetek – tette hozzá a lány.

- Köszönöm – mosolygott rá Thor, - de az öcsém is éppoly erős. - Váltottak egy utolsó meleg pillantást, majd a szőke az említetthez lépett. – Loki, fivérem... – kezdte Thor.

- Ó, hagyjuk már a dumát! – bukott ki Loki-ból, és szokásától eltérően magához rántotta a szőke harcost. Ők is ölelhették és szoríthatták egymást vagy fél percig, aminek Odin és Frigga boldogan volt szemtanúja a távolból. A két fivér ezután határozottan megveregette egymás vállát, majd hátráltak egy-egy lépést, hogy egymás szemébe nézhessenek.

- Csak azt akartam mondani, hogy rám bármikor számíthatsz, fivérem – fogott bele újból Thor. – Bármi gond van odalent, csak szólj, és máris ott vagyok!

- Rendes tőled, hogy felajánlottad – sóhajtotta Loki, titokban boldogan, testvére szeretetét érezvén, - de ennyi erővel velünk is jöhetnél.

- Mennék én, de Atyánknak szüksége van rám – magyarázta a szőke sajnálkozva.

- Ne aggódj emiatt! – nyugtatta Loki. – Megértem, hogy itt van dolgod. Nem is kérném, hogy velünk tarts.

- Pedig szívesen visszalátogatnék a Földre!

- A kis tudós barátnődhöz, igaz? – kérdezte Loki rosszallóan.

- Meg a Bosszúállókhoz! – védekezett Thor. Valójában, Sif hatására, kezdett egyre inkább barátként és nem szeretőként tekinteni Jane-re. - És hogy segítsek nektek.

- Nekünk nem tudsz. A Bosszúállóknak pedig átadjuk üdvözleted. Van egy olyan érzésem, hogy nem csak az Íjásszal, és Natashával kellesz találkoznom.

- Lekötelezel, testvér. Ha kérhetném, úgy mond, hogy ha lesz időm, meglátogatom őket! – kérte Thor a szívességét.

- Nos, ha nem éppen egymás torkába fogunk kapaszkodni, akkor átadom szóról szóra – vigyorogta Loki.

- Oh, igen! Ők valószínűleg még nem kedvelnek téged különösképpen...

- Fémet mártanának a szívembe az első adandó alkalommal...

- Egyet se félj, öcsém! Ha esetleg megtámadnak...

- Biztosan.

- ...Akkor mond nekik, hogy én kérem őket, hogy ne tegyék!

- Mintha el is hinnék majd nekem...

- Akkor azt mond – helyesbített Thor, - hogy ha nem hagynak békén, akkor barát-nem barát, velem gyűlik meg a bajuk!

- Ez kedves tőled, de szerintem elbánok velük! – felelte Loki, titokban viszont nagyon is értékelte bátyja védelmezői ösztöneit.

- Kérlek, ne bántsd őket nagyon! Inkább mégis hivatkozz rám elsőként! Mond, hogy az én engedélyemmel vagy ott!

- Nos, ez nyilvánvaló. Majd megpróbálom, testvér.

- Tedd azt. És emlékezz! Ha mégis valami baj lenne, mégsem egyeznél ki a Bosszúállókkal, vagy a SHIELD-el, akkor szólj nekem! Heimdall majd értesít.

- És hogy jönnél utánunk, amíg nincs kész a Híd, Villámok Dicső Ura? – ingatta a fejét Loki, elmosolyodva bátyja kitartó aggódásán.

- A démonok itt hagynak nekünk még két sárkányt, akik beleegyeztek, hogy maradnak. Egy marhacsordáért és egy tucat nagy halért cserébe. Velük közlekedhetünk a világokban, amíg elkészül a Szivárványhíd – magyarázta Thor.

- Naomi, igaz ez? – kérdezte Loki. A vörös lány bólintott. – Hát akkor, köszönöm az ajánlatod, bátyám. Élek vele, ha úgy adódik.

- Abban reménykedem.

- Neked csak egy jó indok kell, hogy Midgardra szökhess – nevette Loki.

- De neked is segítenék – bizonygatta Thor.

Azzal kezet fogtak egymással, majd Loki felmászott Mobi hátára, Thor pedig felemelte Kathlint, akit Loki felülről felsegített.

...

A Herceg úgy döntött, biztonságosabb, ha Kathlin ül elől, mert így megtarthatja, ha esetleg elveszíti az egyensúlyát. Persze, ő maga sem volt gyakorlott sárkánylovas. (Csupán Alfheim-ban ült egyszer egy fekete éjsárkány hátán, amikor az elfekkel egy oldalon harcoltak az éjelfek ellen, és az elfeknek volt néhány szárnyas szövetségese.

Másodszor is ugyanabban a világban lovagolt, egy zöld erdei sárkányon, akivel Alfheim hegyei között ismerkedett meg. Kíváncsiságának hála eltévedt a mágikus rengetegben, de segített a sárkánynak megmenteni tojásait a fészekrabló erdei törpéktől, és cserébe a sárkány visszavitte a fővárosba.)

Loki és a lány Mobi hátáról még utoljára körbenéztek Asgard mesés tájain, majd elkötelezték magukat az indulásra.

- Készen vagytok? – kérdezte Naomi utoljára. Kathlin és Loki bólintottak. – Akkor, indulás!

Ő és Thor hátráltak néhány métert.

- Vigyázz magadra, Thor, és mindenki másra! – kiabálta még le a sárkány hátáról Loki. – És te is, Naomi!

- Még egyszer köszönünk mindent! – tette hozzá Kathlin.

- Vigyázni fogok! – ígérte Thor.

- Sok szerencsét! – kiabálta Naomi, amikor Mobi széttárta hatalmas szárnyit, készen az indulásra.

- Akkor indulhatunk Midgardba? – visszhangoztak Mobi gondolatai Loki és Kathlin fejében.

Loki átkarolva Kathlint megszorította a kötelet, amibe a lány is kapaszkodott. Más világba repülnek át, biztos, ami biztos!

- Igen! – válaszolták egyszerre.

Mobi akkor tett pár bemelegítő mozdulatot vörös szárnyaival, majd erősebben kezdett csapkodni, és egy nagy ugrással elrugaszkodott a földről. Ezután már csak izmos szárnyai tartották a levegőben. Ahogy Loki és Kathlin lenéztek, látták, ahogy enyhe szél borzolja össze Thor és Naomi haját, majd ahogy minden ismerősük integet, és egyre távolodik tőlük.

Ők nem mertek integetni, nehogy leessenek, csak visszamosolyogtak rájuk, és figyelték, ahogy egyre feljebb haladva a démonok, ázok és sárkányok egy nagy színes foltba olvadnak össze. Majd amikor már a szél olyan hangosan süvített a fülükbe, hogy csak kiabálva hallották egymás hangját, akkor a királyi Palota már egy apró, aranyló kristálydarabkára, a tenger pedig egy nagyobbacska pocsolyára hasonlított.

Mobi egyre nagyobbakat csapott a szárnyival a ritkuló levegő miatt, utasai pedig, főleg a lány, fázni kezdtek a háromezer métert is túllépő magasságban. Loki odaadóan még erősebben szorította magához kedvesét, amint elhagyták a felhőket. Lassan elérték a négyezer métert.

Itt még épp elég volt a levegő Mobi utasainak ahhoz, hogy ne ziháljanak, és már elég magasan voltak ahhoz, hogy az átjáró ne zavarja össze Asgard energiáit. A sárkányok tízezer méter magasan is jól bírják, de Mobi most tekintettel volt utasaira is.

- Létre tudsz hozni egy levegő burkot? Az én erőm elhasználódik az átjáróra! – kérdezte Lokit a sárkány, de persze ezt Kathlin is hallotta. – Nem tudom, hogy a légkörben lyukadunk-e ki, vagy a bolygó közelében.

- Természetesen – felelte Loki, és már csinálta is a varázslatot, összesűrítve és rögzítve maguk körül a levegőt.

- Készen van?

- Tökéletes!

- Várj? Hogy érted azt, hogy nem a légkörben? – kérdezte Kathlin.

- Majd meglátod – mosolyogta Loki, és még jobban magához ölelte a lányt.

- Akkor... Kapaszkodjatok! – mondta Mobi, és teste a szivárvány minden színében kezdett világítani és izzani, ahogy összegyűjtötte mágikus energiáit.

- Mint a szivárványhíd! – jegyezte meg a lány.

- Mint a híd – értett egyet Loki, és lenyűgözve figyelték, ahogy a sárkány az ég egy pontjára fókuszálja az energiát, és egy repedés módjára átjáró nyílik a térben. De nem olyan, mint amit a Tesseract nyitott, nem.

Ez olyan volt, mint egy rés egy másik világba, amin keresztül tisztán látszott Midgard csillagos ege, és ami azt illeti, a bolygó maga. A Föld kék és néhol zöldessárga gömbje ott ragyogott a szemük előtt, teljes egészében, persze olyan távolságban, hogy a résen átnézve még odalentről is bárki tisztán, egészében láthatta. Loki elvigyorodott a látványtól, de Kathlin nem jutott levegőhöz.

- Készen álltok, mert mostantól szuper űrsebességre kapcsolok? – kérdezte Mobi utoljára. Ő is felszedte a démon-zsargont.

- Indulhatunk – válaszolta Loki mindkettejük nevében.

Mobi akkor nekilendült, majd könnyedén átsuhant a résen a Föld melletti szabad űrbe. Kathlin és Loki még utoljára vágyakozva néztek vissza a lassan bezáruló résen, ami kissé alattuk volt, így ráláttak Asgard zöld mezőire és a Palotára. Utána viszont már csak előre néztek, az előttük és enyhén felettük ragyogó kékes-zöldes bolygóra, s az azt körbeölelő halványfehér légkörre.

- Hogyan tudunk idekint lélegezni? – kérdezte Kathlin, mivel jóval a légkörön kívül lehettek.

- A levegőburok, amit létrehoztam – magyarázta Loki. - Megvéd a hidegtől és az oxigén hiánytól, úgy két-három óráig.

- Akkor belehúzok! – határozta el Mobi, és a korábbinál is sebesebben kezdet suhanni a Föld felé. Körülöttük a Tejút megannyi fénylő csillaga ragyogott, kitűnve a mélyfekete háttérből.

Midgard Napja a hátuk mögött lehetett, kissé jobbra, mert nem sütött a szemükbe, de megvilágította az arcukat oldalról. Mindenesetre nem kockáztatták meg, hogy bele nézzenek, hanem száguldottak tovább a nagy kékség felé.

Kathlin élete legfurább, legszokatlanabb, legizgalmasabb élményét élte át, ahogy odakint repültek, és ez alól Loki sem volt kivétel. A Föld látványa, amint ott világított, milliónyi csillag és végtelen feketeség közepén, fényévekre Asgardtól, vagy a többi Birodalomtól, minden számítása ellenére lenyűgözte. Kathlin hajába fúrta az arcát, és immár együtt élvezték, ahogy Mobi valami varázslat folytán tovább repíti őket a semmiben úszva.

...