35. fejezet

A Megmentő

- Elegem van már a száguldozásból! – kiabálta Loki, azon küzdve, hogy fenntartsa magukat az össze-vissza forgó sárkányon.

- Mit tegyünk? – kiabálta vissza a Boszorkány.

- Fel kell ébresztenünk! Nélküle nem tudunk lelassítani az óceán előtt – magyarázta a Mágus. – Ilyen sebességgel becsapódva sziklakemény a víz!

- Mennyi időnk van még? – kérdezte Kathlin.

- Fogalmam sincs! De ha azt a szigetet nézem – próbálta a Mágus egy alattuk feltűnő trópusi, vulkánkráterrel rendelkező szigetre koncentrálni – úgy háromezer méter! – A sziget egyébkén Hawaii volt.

- MOBI! MO-BI! Térj magadhoz! – üvöltötte Kat.

- Ezzel már nem megyünk semmire – oktatta ki Loki. A szél csak úgy tépte a haját, ahogy a lányét is. – Már próbáltam. Máshogy kell felébresztenünk!

- Hogyan?!

- Nem lesz éppen kíméletes. De ha nem ébred fel, mindhárman odaveszünk! – magyarázta Loki hevesen. Kathlin bólintott, hogy folytassa. – Nagyobb mértékű fájdalomra valószínűleg felébred. Emlékszel még a varázslatra, ami elektromosságot hoz létre? – A lány újból bólintott. – Elvégezzük annyiszor, amíg magához nem tér! – határozta el a Mágus.

- De mi van, ha abba fog belehalni?! – kiabálta Kathlin a süvítő szélben.

- Nincs más esélyünk! – Azzal Loki egy másodpercekre felemelte a kezeit, majd amikor közöttük szikrák pattantak, megérintette a sárkány bőrét. Még Kathlin is érezte a több tonnás testen átfutó feszültséget, persze ő kisebb mértékben, de semmi. Mobi nem reagált.

- Nem sikerült! – állapította meg a lány.

- Akkor segíts! Rajta! – válaszolta Loki. A lány nagy levegőt vett, és megismételte a férfi által végrehajtott varázslatot. Immár egyszerre támadták a sárkányt, de az még mindig eszméletlen maradt. Tovább folytatták, egyre erősebben.

- Nem megy! – aggodalmaskodott megint a lány.

- Mennie kell! Gyerünk, Mobi! Ébredj! Most! – kiabálta Loki. Már alig ezerötszáz méter magasan lehettek...ezerháromszáz...ezeregyszáz... Kezdtek kifutni az időből. – Ébredj már fel! – üvöltötte magából kikelve. – Kathlin, újból! – parancsolta a lánynak.

- Loki...! – sikoltotta a lány rémülten, de erőt vett magán, és eleget tett a kérésnek. Ám Loki most már nem bánt a sárkányukkal kesztyűs kézzel. Amint a kezei szikrázni kezdtek, a szikrák zöldre váltottak, és ő minden erkölcse ellenére szörnyű fájdalmat okozott Mobi-nak, amire a lány varázslata csak rátett egy lapáttal.

Hétszáz méter környékén lehettek. Mobi mintha megrezdült volna, de a szárnyit még képtelen volt megmozdítani. Loki nem hezitált, újból végrehajtotta a varázslatot. Mobi végre magához tért. Fájdalmasan morgott egyet, majd megpróbálta stabilizálni helyzetét a zuhanó forgás közepette.

- Mi...történt? – hallották a szavait.

- Az nem számít! – felelte Loki. – Le kell lassítanunk!

- Próbálom!

- Kérlek, Mobi, próbáld jobban! – mondta Kathlin. Már nem forogtak, de a szárnyak még mindig csak félig voltak nyitva, és tovább zuhantak. Négyszáz méter...háromszáz.

- Mi lesz már?! – üvöltötte Loki. Mobi végül erőt vett magán, és az utolsó pillanatban kitárta a szárnyait. Ez viszont még nem volt elég. Lelassultak ugyan egy kicsit, de még mindig zuhantak, és immár ide-oda dülöngéltek is.

A sárkánynak nyolcvan méterre a víztől végre sikerült újra vízszintesbe hoznia magát. Az egyensúlyát viszont még így is nehezen találta meg. Vitorlázott pár másodpercet, mialatt szerencsére megfelelően lelassultak. Hamar megbillent azonban, a hidegben meggyengült szárnyainak hála, és dugóhúzó-forgó mutatványba kezdett. Loki és Kathlin az első két ferdén lefelé haladó fordulatnál még megmaradtak a hátán, de a harmadiknál már nem volt elég a forgás lelassult sebessége, így ők végleg kicsúsztak a „nyeregből". Szerencsére a hullámvasút alatt már jelentősen megközelítették az óceánt, így csupán harminc méterről zuhantak a vízbe, de az is fájt eléggé. Mobi vagy negyven méterre tőlük csapódott a vízbe, nagy hullámokat keltve, amik meglökték a víz alól ép magukat felszínre küzdő Lokit és Kathlin-t.

...

A Központ leszállópályáján, alias nyitott fedélzetén a Bosszúállók, azaz Stark a páncélban, Rogers a Kapitány ruhában, Barton pedig az íjával és nyilaival felfegyverkezve egymás mellett álltak a vízhez közeli korlátnál, és az óceánt szemlélték. Banner kissé távolabb állt, remélve, hogy nem kellesz közbelépnie. Nem tudták, pontosan mire számítsanak, de azt igen, mire számít Fury. Egy elrejtett hadseregre! Mi másért mozgósított volna egy ország leigázásához szükséges méretű haderőt? Mert Loki-t már egyszer elintézték, a lány sem jelenthet problémát. A sárkány meg? Abban az egy százalék esélyben, ha valóban létezik, nem lehet rosszabb egy New York-i űrbálnánál. Vagy mégis?

Fury és Coulson Ügynök egészen a bejártat közelében, tizenhárom sor fekete egyenruhás, jól kiképzett SHIELD katona mögött álltak. Nem félelemből tették, csupán még nem tudták, a hajó melyik oldalára várják a vendégeket, és középről a legkönnyebb mindenhova eljuthatni. Végül egy hordozható mérőeszközt kezelő férfi odasietett hozzájuk. Ezalatt Stark Javris segítségével már mindent tudott, és megosztotta társaival is, így együtt pásztázták a nyugati eget.

- Uram! – fordult a férfi Fury-hoz!

- Igen?

- Elérték a tropopauzát, és a három energiaforrást körülvevő burok megszűnt!

- Miféle burok? – csodálkozott az Igazgató.

- Nemrég fedeztük fel, hogy a három forrást egy erőpajzs védi, ami mostanra köddé vált...

- Köddé? – kapcsolódott be Coulson.

- Eloszlott, mintha nem is létezett volna.

- Felrobbant volna a hajó, amit a műszerek nem érzékeltek? – kérdezte Fury.

- Uram... – szólalt meg bizonytalanul egy másik tudós, aki egy szupermodern távcsőt állított éppen be. – Nem hajó...

- Akkor meg mi a fene?!

- Azt nem tudom, mi oszlott szét. De azt igen, hogy mi maradt...

- Mutassa! – parancsolta Fury, és szinte kikapta a kezéből a távcsövet. – Nem látok semmit!

- Kicsit jobbra és felfelé, uram! – tanácsolta a műszakis.

Nick Fury döbbenten bámult a távcsőbe, majdnem a szája is tátva maradt. Hiába számított rá, élőben mégis csak sokkoló látvány volt. Sokkoló látványt nyújtott egy sárkány, ahogy látszólag eszméletlenül a víz felé zuhan, a hátán pedig két apró emberforma lény izeg-mozog. Miután élesítette a képet, azt is ki tudta venni, főleg az öltözékek és színek alapján, hogy a két lény Kathlin és Loki, akik meglehetősen kétségbe vannak esve. Nos, ez van, ha sárkányon utazik az illető. Ám itt még nem ért véget Fury csodálkozása.

A két varázsló ugyanis hirtelen gondolt egyet, és szikrákat szórt a kezéből a sárkányra. A sárkány egyébként egyfejű volt, kutyaszerű testtel, denevérszárnyakkal és vörös pikkelyekkel, de ez valahogy már nem izgatta. Hasonlót látott már rajzokon, animációs filmekben. Ami sokkal inkább idegesítette, az az volt, hogy ez a sárkány most nem kétdimenziós, és nem is csak egy interaktív bábu, hanem igazi, és feléjük száguld. Mármint a röppálya alapján tőlük néhányszáz méterre fog az óceánba csapódni, de akkor is becsapódik. És az elektromos varázslat meg?! Elege volt már a varázslatokból!

Átnyújtotta Couson-nak a távcsövet.

- Uram? – kérdezte az Ügynök, de Fury csak jelezte, hogy nézzen bele, mert elmagyarázni képtelen lenne.

- Elájult a sárkányuk – jelentette ki végül a sötét bőrű férfi.

- Hogy mi...?! – hitetlenkedett Phil, de hamar torkán akadt a szó, amint meglátta az össze-vissza forgó, zuhanó, hatalmas vörös lényt a levegőben, hátán pedig a két utasát kapaszkodni, és...szikrázni?!

Ekkorra már szabad szemmel is láthatóvá vált a vészesen közeledő, távolról sötétvörösnek ható folt az égen. Minden jelen lévő nagy szemeket meresztett a sárkány kibontakozó, eszméletlen alakjára, és alig álltak meg egy-két indulatszót.

- Ezt nem hiszem el! – motyogta Coulson halkan, mialatt elvette a távcsövet a szemei elől, hogy immár a többiekkel együtt figyelhesse a sárkány közeledését. – Látom, de nem hiszem el!

- Úgy tűnik, most kivételesen mégsem hazudtak – jegyezte meg Fury. – Mégis mit fogunk kezdeni, egy sárkánnyal?! Mármint lelőhetjük, de Hawaii-on sokan láthatták. Hogy magyarázzuk ezt meg...!

- Uram! Előbb inkább azon aggódjunk, hogy Kathlin túlélje! – szólt közbe Coulson, a lány és Loki ugyanis láthatóan reménytelenül sodródtak a vörös gyík hátán a víz felé.

...

- Aztakurva! – kiáltotta el magát Tony, mikor az ő szemei előtt is körvonalazódott a sárkány alakja. A páncél feji része most még nem volt rajta, így ő is csak szabad szemmel látott. – Ezek tényleg egy kib*szott sárkányon jönnek!

- Jé...! – bámult Steve tőle idegen csodálkozással.

- Jó édes istenem! – bukott ki Clint-ből. – Ezt mégis hogy hozta össze az a bolond lány?

- Az ott Loki? – kérdezte Banner, aki végül társaihoz lépett. – Nem tetszik ez nekem!

- Nekem sem – felelte mindhárom társa egyszerre.

- Várjatok! Valami nincs rendben! – emberelte meg magát a Kapitány, és a zuhanó, hánykolódó vörös test felé mutatott.

- Nos, Loki-val semmi sincs rendben – vágta rá Barton.

- És egy sárkányon jön, ember! – kontrázott rá Stark.

- Nem, félreértitek! – erősködött Steve.

- Zuhannak! – állapította meg Bruce. – Valószínűleg nem így tervezték!

- Erről beszélek! – jelentette ki a Kapitány. – Nem kellene...?

- NEM! – vágta rá Tony és Clint azonnal, bár indokaikat más magyarázta.

- Ha beledöglenek, az ő bajuk – így Stark, „enyhén" bunkón.

- Kathlin úgyis kitalál valamit – így Barton.

- Hogyan segíthetnénk egyébként is? – kérdezte Banner.

- Stark odarepülhetne, és... – kezdte Steve, de a Milliomos a szavába vágott.

- Kizárt! Tolják ide majd a vizes seggüket egyedül, ha túlélik!

- Legalább a lányt! – kérte Steve. – Őt még lehet jó...

- És Natasha húga – követte most a Doktor is Rogers álláspontját.

- Már nem számít – motyogta maga elé Clint. Az Íjász, és neki hála a többiek is ugyanis végignézhették, amint Loki zöld villámokat hoz létre, és immár azokkal próbálja meg felébreszteni a sárkányt. Elsőre nem ment, de a másodiknál a nagytestű, ismeretlen lény végre kitárta a szárnyit, és a mozgásuk viszonylag stabilizálódott. Utána viszont az immár feléledt sárkány újból elvesztette az irányítást, és miután levetette utasait magáról, ő is a tengerbe zuhant.

Fury érdeklődve, Coulson pedig szinte aggódva figyelte, hogy mi lesz a dugóhúzó mutatványból, és amikor azok ketten a vízbe estek, az Ügynök titokban azt remélte, túlélik. Egyrészt, mert Kathlin Natasha húga, ha immár bűnözőnek számít is. Másrészt mert Loki Thor öccse, és félő, hogy ha meghal, Thor haragja sújtja a Földet. Harmadszor pedig, mert mindkettővel szeretne még alaposan elbeszélgetni, mielőtt esetlegesen elhunynak. Ha viszont nem veszi figyelembe, hogy Loki és Kathlin életveszélyben voltak, akkor meglehetősen szórakoztató látvány volt a sárkányt figyelni, amint utasai lepotyognak róla, majd ő maga is ferdén az óceánba esik, nagyot csobbanva.

A becsapódás hulláma egyébként még a Központot is megrengette, némileg megbolygatva a hajó egyensúlyát. Az viszont hamar visszaállt.

- Látta ez, Coulson? – kérdezte Fury.

- Pontosan melyik részét emeljük ki? A vízbeesést, a sárkányt, a...?

- Loki varázslatát! Mióta képes ilyenre?

- Nem tudom, uram, de ne lépjünk közbe? – vetette fel az Ügynök. Képtelen volt leplezni aggódását Natasha egyetlen megmaradt családtagja iránt, akiben Clint is annyira megbízik.

- Közbelépünk, Coulson, ne aggódjon! – jelentett ki az Igazgató. – De csak miután ideúsztak ők maguk. Ha kifáradnak a vízben, az csak előny a számunkra!

...

- Megúszták? – kérdezte Steve. Nem lehetett eldönteni, hogy aggodalmasan, vagy hidegen.

- Hát, úszni még fognak – válaszolta Stark, a vízből kibukkanó fejek láttán, amiket arrébb sodor a sárkány keltette árhullám. – De mi megszívtuk!

- Ezt eddig is tudtuk – sóhajtotta Barton.

- Nem! Most komolyan! – bizonygatta Stark, le nem véve a szemét a hullámzással küszködő férfiról és lányról, akikről nem tudta eldönteni, hogy a túlélésükért, vagy az ellenkezőjéért szurkoljon.

- Igaza van! – értett egyet Banner. – Bár nagyobbrészt a másik tag küzdött vele, de nem emlékszem, hogy effajta támadásra képes lett volna...

- Mert nem volt – sóhajtotta Steve. – Csupán a jogar, és trükkök. Semmi más látványos „varázslat".

- Honnan lett most ilyen képessége? – kérdezte Barton. – Nem tetszik ez nekem!

- Ugyan kinek tetszene?! – torkollta le Stark.

- Úgy érzem, nem feltétlenül fogja betartani a tűzszünetet – jegyezte meg Steve.

- Ki mondta, hogy tűzszünet van? – kérdezte Clint. – Ő nem támad, de ha igen, akkor is elkapjuk!

- Nem lesz az olyan könnyű, mint a múltkor, érzem – mondat most Banner aggodalmasan.

- Ó, nem mondod?! – gúnyolódott az Íjász. Egymást oltották zsinórban.

- Hogy falná fel egy rohadt cápa! – zsörtölődött Tony, és látszott, hogy őszintén is gondolja.

- Cápa?! – lepődött meg Banner.

- Odanézz! – kiáltott fel Steve, mert a vízben fent maradni próbáló párost immár baljós szürke hátuszonyok kerítették körbe. A sárkány pedig még mindig sehol.

- Talán lehet, hogy mégis csak segítenünk kéne – vetette fel Clint. – Csak Kathlin-nek.

- Igazad van! – értett egyet Steve.

- Én ugyan nem segítek. Bejön a műsor – vigyorogta Tony.

- És ha velük együtt az ellenszer is odavész? – emlékeztette a Kapitány, majd megerősítést várva Bruce-ra nézett, aki természetesen félreértette.

- Rám ne nézz! Nem vagyok benne biztos, hogy Hulk tud másokkal a hátán úszni!

- Én sem hiszem, hogy sokat tehetnék – sóhajtotta az Íjász. – Ennyi halat kilőni képtelenség. Ráadásul ha Kathlint találom el? Ilyen távolságból hibázhatok, és azt sosem bocsátanám meg...

- Elég! – hallották a hátuk mögött dörrenni Fury hangját. Az Igazgató és az Ügynök időközben odaértek hozzájuk. – Senki nem tesz semmit, amíg nem szólok!

- Ne de, uram! – ellenkezett a Kapitány.

- Ha meghalnak... – kontrázott rá Banner.

- Semmi de! – fojtotta beléjük a szót Fury. – Nincs nekünk olyan szerencsénk, hogy otthagyják a fogukat, mielőtt megbolygatnák itt az életet...

- Uram! Ez kissé durva kifejezés volt, nem gondolja? – jegyezte meg Coulson, és a Bosszúállók is nagyokat bámultak. Mondjuk Stark kivételesen egyetértően, Steve meg kivételesen értetlenkedve.

- Uram, nem hiszem, hogy... – így a Kapitány.

- Csendet! – parancsolta az Igazgató. – Érdekel, mi lesz ebből!

A cápák ekkor már nagyon közel voltak Loki-hoz és Kathlinhez. Steve, Bruce és Phil aggódva figyelték, ahogy a lány ijedten a férfihez simul, de Tony és Nick csupán izgatottan.

- Én nem megmondtam! – Tony nem bírta ki, hogy ne dumáljon közbe. – Ez egyre jobb!

- Stark! – szidta Coulson és Steve, majd az előbbi folytatta. – Hát egy cseppnyi érzés sem szorult beléd?! Natasha húgát mindjárt elevenen elfogyasztják a cápák, te...

- Te pedig itt bámulsz, ahelyett, hogy segítenél! – fejezte be a Kapitány.

- Menj már! – sürgette Bruce is.

Stark már nagyot sóhajtva épp megadta volna magát, amikor...

- Senki nem megy sehova! – jelentette ki Fury határozottan.

- De...! – ijedezett Phil.

- Uram, ugye nem...? – döbbent meg Steve. – Hagyná, hogy...?

- Ha hagynám, sem jelentene semmit! – vágta rá a sötét bőrű férfi. – Mint már említettem, nincs olyan szerencsénk! Nézzék! – A csapat megint az óceánban lubickoló páros felé fordult, aminek tagjai most felemelték a kezeiket. – Valóban azt hitték, hogy egy férfi, aki lerombolta New York-ot, és a lány, akiről mind tudjuk, miket tett, elbuknának néhány vadállattal szemben?

- Ami, azt illeti – kezdte Steve.

- Jegyezze meg Kapitány! Az ő fajtájuk nem szenved halálos balesetet. – Most Fury kivételesen nem tette hozzá, hogy sajnos.

- Még szerencse – sóhajtotta viszont Phil. – Natasha végleg összetörne...

...

Kathlin prüszkölve bukott fel a víz alól. Nagy erőfeszítésekbe telt sajgó testét a levegőre küzdenie, és most kimerülten lihegett. A sós víz a trópusi klíma ellenére hideg volt, csípte a szemét és torkát. Lehet, hogy eltört a bal karja is, ami még többi testrészénél is jobban fájt. Nem tudta, meddig bírja még a nyílt tengeren. Loki és Mobi pedig sehol! Csak nem fulladtak...?

- LOKI! – kiáltotta a Boszorkány elfúló hangon. – LOKI!

- Kathlin! – hallotta meg a férfi hangját a háta mögül vagy húsz méterre.

Loki néhány másodperce bukott fel. A lány megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy szerelme életben van. Testfelépítéséhez híven neki nem okozott különösebb sérülést a becsapódás, s a hideg víz is csak üdítően hatott rá. A Herceg rögtön észrevette a kétségbeesést a lány szemében és elindult felé.

- Loki! Én azt hittem, hogy... Hogy talán... – Kathlin hangja megremegett, ahogy ő is a férfi irányába úszott, bár sokkal lassabban.

Pár másodperc múlva, Loki gyors mozdulatainak hála elérték egymást. A Mágus megragadta a lány vállát, másik kezével pedig végigsimított az arcán.

- Kathlin! Úgy aggódtam érted! – sóhajtotta, és most a lány vizes haját simította. – De mint már mondtam – mosolyodott el, - ahhoz hogy engem megöljenek, valamivel többre van szükség. – Erre Kat is halványan elmosolyodott. – Jól vagy, szerelmem?

- Csak a becsapódás... Úgy érzem, biztosan eltört a karom, talán más is...

Loki ekkor egyik karjával átölelte a gyengén tempózó lány derekát.

- Ha végre kimászunk innen, megnézem – ígérte. – Most viszont keressük meg Mobi-t! Gyere!

- Hol lehet? Ugye nem fulladhatott meg? – Kathlin nehézkesen lélegzett, miközben megpróbált a férfira támaszkodni.

- A tűzsárkányok nem bírják nagyon a vizet, de az attól még nem árt nekik. Szóval, ha nem ütközött sziklába...

- Loki! – kiáltotta váratlanul a lány.

- Mi történt?!

- Nézd! Cápák!

- Ó, tényleg! – vigyorodott el Loki. Ő nem osztotta a lány rémületét.

- Ez... nem vicces!

- De még lehet.

- Ha megölnek?!

- Ha sült halat csinálunk belőlük! Hányszor mondjam még, kicsim, hogy ami egy hétköznapi emberre, vagy ázra igen, az ránk nem jelent veszélyt!

- Akkor mit csináljunk? – simult Kat közelebb a férfihoz. A sós víz nagyon csípte a szemét, így annyit pislogott, hogy nem látott tisztán.

- Tüzet! – jött a Varázsló egyszerű válasza! – Kövess! – jelentette ki, és szabad kezét kiemelve a vízből tűzgyűrűt hozott létre maguk körül. Kathlin utánozta, és ennek eredményeképp a tűz még nagyobb erőre kapott, sőt, még a víz alatt is örvénylett, felforrósítva azt a cápák körül.

...

A Bosszúállók a távolból elképedve nézték, ahogy Loki és Kathlin erőteljes tűzvarázslata elüldözi a cápákat. Persze maradt még néhány makacs egyed. Loki épp arra készült, hogy felrobbantsa őket, amikor... egy hegyes fogakkal tarkított vörös száj bukkant fel a víz alól, és bekapott, majd lenyelt három cápát. Mobi teste bukkant fel a habokból, és kutyaúszásban haladva további harapnivaló után nézett. Még két cápát sikerült megragadnia, de a többiek sebesen elhúzták a csíkot. Kathlin jót kuncogott a dolgon, de Loki a fejét ingatta.

- Csodás! – gúnyolódott a Mágus. – A legjobbkor! Máskor lehetőleg ne azután gyere, ha már elvégeztük a piszkos munkát!

- Bocsika! – felelte Mobi. – De hatalmas, fincsi polipokkal találkoztam odalent, ahol már alig van fény, és... Hmm, polip! Igazi egzotikum!

- Tudod, Mobi, a bátyámmal ti sokkal jobban kijönnétek! – jegyezte meg Loki.

- Jaj, ne rinyálj már! Ilyen nehéz út után nekem is jár a nasi! Másészről pedig, sosem árt egy kis gyakorlás – vigyorogta a szárnyas, már amennyire egy sárkány vigyorogni tud.

- Az erőmet a Bosszúállókra tartogattam, akik mellesleg lefogadom – nézett el a néhányszáz méterre lévő Központ anyahajó irányába a Herceg, - hogy jót nevettek rajtunk!

- Az igaz, hogy kisujjukat sem mozdították – értett egyet Kathlin. – De talán jobb is, ha minél távolabb maradunk tőlük! Nem hiszem, hogy a szívükbe zártak volna!

- Inkább kizártak – vágta rá Mobi. – Tudjátok a sárkányoknak kiváló a látása és hallása, és innen látom, hogy nem igazán csipáznak!

- És ezen még meglepődsz? – kérdezte Loki, mintha nem lenne egyértelmű. – Én le akartam igázni őket, te pedig egy Sárkány vagy, amilyet még sosem láttak!

- Miért van olyan érzésem, hogy ennek ellenére én foglak hozzájuk cipelni, ahelyett, hogy halacskáznék még egy kicsit?

- Megtennéd? – nézett fel a vörös pikkelyesre Kathlin reménykedve. - Tudod elég fárasztó lenne ilyen hullámokban, cápák között odáig úsznunk.

- De, csak mert ilyen szépen kérted! Na, szálljatok fel! – mondta Mobi, és közelebb úszott hozzájuk. Loki felkapaszkodott a vállán a hátára, majd megpróbálta a lányt is felsegíteni, de az csak lecsúszott untalan. A harmadik vízbepottyanáskor már Mobi-t sem szórakoztatta annyira a dolog, így oldalra fordítva a nyakát, éles fogaival megragadta a lány dzsekijét, kiemelte a vízből és Loki ölébe adta. Kathin meghökkenve, a benyelt tengervíztől köhögve kapkodott levegő után.

- Szóval ilyen..., ha egy sárkány ...a szájába ...vesz...

Az említett óriás elvigyorodott.

- Köszönjük, Mobi! – sóhajtotta Loki, és biztonságból átölelte a magát épp összeszedni próbáló lányt. – Ha elviszel a Központig, utána ígérem, három napig semmit sem kérünk tőled! Kifoghatod az óceán összes nagyhalát!

- Tetszik az ajánlat! Kiviszlek a bádogszigetre, és három nap múlva visszamegyek értetek. – Elindult a Központ irányába, erőteljesen hajtva magát a lábaival. Repülni nem repült, mert a távolság függvényében ne érte volna meg, másrészt meg a szárnyai vizesek voltak, így sokkal nagyobb energiát igényelt volna.

- Köszönjük! – mondta most Kathlin is, nagyot sóhajtva.

- Szívesen! Legalább élőben is megismerem Midgardot! De ha mégis kellenék, szóljatok! Megígértem Naomi-nak, hogy vigyázok rátok!

- Oh, milyen kedves – gúnyolódott Loki. Kathlin oldalba vágta. – De valóban az. Viszont, ha elmész, hogyan szóljunk?

- Csak tépd le néhány pikkelyem, és ha látni akarsz, gyújts fel egyet, majd mond ki a nevem. Akkor tudni fogom, hogy hívsz!

Loki egy vörös pikkelyre tette a kezét. Minden sárkány fajtával másképpen lehetett távkapcsolatot létesíteni, de eddig ez volt a legszokatlanabb. Szokatlan, mert bár olvasott a sárkányokról, és találkozott is párral, a hívójelüket csak olyasvalaki tudhatja, akit beavatnak.

- Értem. De nem fog az neked fájni? – kérdezte a Varázsló, miközben fogást keresett az öt-hat centi átmérőjű, megkeményedett bőrtapintású pikkelyen.

- Ez csak a legkülső réteg, már elhaltak – felelte a sárkány. – Az igazi bőröm nem ilyen durva, és darabos.

- Akkor – Loki gondolt egyet, és leszakított három pikkelyt, - rendben! Meg sem érezted?

- Nem igazán.

Tovább úszott velük a Központ felé, aminek a fedélzetén egyre jobban kirajzolódott Stark páncélja, a Kapitány kék alakja, Barton és az íja. Mögöttük Banner, Fury a megszokott fekete kabátjában, keze a pisztolyán, mellette pedig Coulson Ügynök a szokásos szürke zakójában.

...

- Na, látják! – jelentette ki Fury, „én megmondtam" hangján. – Nélkülünk is megtalálták az ide utat.

- Szóval a sárkány tud úszni is – állapította meg Steve. – De tüzet is...?

- Nemsokára meglátjuk – felelte az Igazgató. – Az viszont biztos, hogy Loki-ra fokozottan ügyeljenek!

- Ez a parancs, uram? – kérdezett vissza a Kapitány.

- Csak ügyeljünk rá? – értetlenkedett Stark.

- Előbb hadd beszéljenek! – tette hozzá Coulson, hálásan, hogy főnöke ezek szerint még sem rohan gondolkodás nélkül egy csatába.

- Beszéljenek! – egyezett bele Fury. – De miután megtették, szerezzük meg az ellenszert, maguk pedig harcképtelenné teszik, elfogják és két külön kihallgató terembe viszik Kathlint és Lokit! És gondoskodjanak róla, hogy nem tudjanak újból megszökni!

- Szóval mégis támadjuk meg őket? – kérdezte a Kapitány.

- Felőlem rendben – válaszolta Stark.

- Uram, Kathlin-nel had beszéljek én! – kérte Barton.

- Csak én utánam!

- De kérem, uram, most próbáljon meg finomabban bánni vele! – kérte Coulson, aki kénytelen volt beletörődni, hogy a diplomácia mégis elmarad.

- Nagyon "finom" leszek – ironizált Fury.

...

- Megérkeztünk! – sóhajtotta Kathlin részben megkönnyebbülten, részben újult, negatív izgalommal. Eszébe jutott a múltkori kis beszélgetése az Igazgatóval. Sejtette, hogy Fury nem fogja szó nélkül hagyni, amit tett, és a Bosszúállók bosszújától is tartott. Leginkább Stark-étól és valamennyire a Kapitánytól. Clint-ről remélte, hogy meg fogja érteni, és a Doktorról pedig, hogy nem fog átváltozni. Bár ha meg is teszi, Loki ezúttal valószínűleg lefagyasztja majd. Ahogy a többi rájuk támadót is, ha vannak olyan ostobák, hogy támadnak. A lány mégis félt az elkövetkezendőktől.

A sárkány ekkor elérte a hajót, de mielőtt felkapaszkodott volna az oldalán, még intézett pát szót utasaihoz.

- Mi az, miért nem megyünk? – kérdezte Loki, mielőtt Mobi megszólalhatott volna. – Vagy másszunk fel?

- Felviszlek – jelentette ki a sárkány, - de előtte had figyelmeztesselek!

- Mire? – kérdezte Loki.

- Mi történt? – így a Boszorkány.

- A csávó, akivel beszéltetek odafent...

- Coulson? – kérdezte Loki.

- Nos, ő talán megígérte, hogy nem támadnak, de van a fedélzeten egy másik alak, sötétebb bőrű, mint a démonok...

- Fury? – Segítette ki a lány.

- Nem tudom a nevét, de látszólag ő a főnök, és nekem nem túl szimpatikus. Végig azt szajkózta az embereinek, azoknak a fura szerzeteknek...

- A Bosszúállóknak? – kérdezett rá Most a lány és a férfi egyszerre.

- Mit tudom én! A lényeg, hogy nem a diplomácia híve. Azt tervezi, hogy elveszi az ellenszert, és utána be zárat titeket valami szobába, ahol... Hogy is fogalmazott?! Ja, igen! Ahol "finoman" elbeszélgettek.

- A szemét! – sziszegte Loki dühösen. – Bár erre számítottunk.

- Ez még nem minden – folytatta Mobi. – Van valami szerkezetük, ami bármit befagyaszt, szerintük.

- Megnézném én, ahogy engem akarnak jégbe zárni! – vigyorodott el Loki magabiztosan.

- Azt ellenem készülnek bevetni – tudatta Mobi.

- Nézd. Nem muszáj jönnöd! Innen már odajutunk – javasolta Kathlin. – Nem bírnám elviselni, ha miattam bajod esne. Nem adlak a SHILED kezére kísérleti lénynek!

Loki elmosolyodott a lány gondoskodásán, Mobi pedig kedvesen elnevette magát.

- Aranyos vagy, kislány, de akinek itt baja eshet, az nem én vagyok! Csak azért mondtam, mert bár nem így terveztem, de immár szívesen tartanék egy kis "bemutatót" ezeknek a halandóknak!

- A fajtám ellen beszélek, - mondta Loki a lánynak, - de Jötunheim és Muspelssheim hosszú háborúkat vívtak annak idején, és bár démonokat igen, tűzsárkányokat még a jötun-öknek sem sikerült jéggel harcképtelenné tenniük!

- Ez így igaz! – helyeselt Mobi. – Kemény fickók vagyunk! A kérdés már csak az, hogy beleegyezel-e, hogy megtisztítsam a terepet?

- Egy kis segítség sosem árthat –felelte Loki ravaszul.

- Ó, tudom, Tartalékolom Az Erőmet Herceg! De én a lányt kérdeztem!

Loki sértődötten morgott egyet, de végül nem vette túl komolyan a dolgot. Valóban Kathlin miatt vannak itt, így had döntsön ő.

- Csak mutasd meg nekik, hogy velünk nem tanácsos ujjat húzni – döntötte el Kathlin. – De kérlek, ne ölj meg senkit!

- Oké-zsoké! - lelkesedett fel Mobi, és már kapaszkodott is fel a fémhajó oldalán, Loki és Kathlin pedig ő belé kapaszkodtak. – Már úgy is rég használtam a jó kis tüzemet, még a végén berozsdásodom a sok nedvességtől!

- Mikor is volt utoljára? – kérdezte Loki unottan.

- Mielőtt Asgardba repültünk! Három nap, öcsém! Más már belepusztult volna!

- Sejtettem – gúnyolódott a Herceg. Ekkor felértek a fedélzetre, ahol Fury és a többiek már beljebb húzódtak, megfelelő távolságba.

A Központ megdűlt néhányszor jobbra és balra, amint a sárkány súlya ránehezedett, de végül újból visszanyerte négy súlypontú szerkezetének hála az egyensúlyát. Fury és a Bosszúállók nem győzték bámulni a hatalmas lényt, amint leül, és kihúzza magát. Mint egy ötemeletnyi óriáscsúszda méretes szárnyakkal és pikkelyekkel. Tátott szájjal figyelték, ahogy Loki leugrik a nyakából, és mégis rugalmasan ér földet, majd felkiált a lánynak, hogy ő jön. A katonák ezalatt már mind három vendégükre emelték fegyvereiket.

Kathlin még mielőtt rászánta volna magát az ugrásra, elnézett feléjük. A pillantása találkozott Clint-ével, akinek a tekintetében döbbenetet, de mégis megkönnyebbülést és szeretetet vélt felfedezni. Szóval az Íjász még mindig szereti, és számított rá. Ekkor viszont Coulson komoly és Fury komolyabb és idegesebb, semmi jót nem jósoló tekintetével is találkozott, így inkább visszafordult a vagy húsz méterrel alatta álldogáló Loki-hoz. A Herceg meglehetősen türelmetlenül szólongatta.

- Kathlin! Ugorj! Nem érünk rá egész nap! Égek miattad, mint a szárazfa!

- Szárazfa... ez jó! – kuncogott Mobi.

- Te meg inkább lefekhetnél neki! – jegyezte meg epésen a Varázsló.

- Örömmel tenném, de nem fekszem le ezek előtt! – bökött az őket fegyverekkel körbeálló, de azért tizenöt méter távolságot betartó fekete ruhás fegyveresek felé.

- Nagyszerű! – sóhajtotta a férfi. Kathlin ekkor erőt vett magán, és lecsusszant a sárkányról, majd esett valamennyit, aminek a végén Loki elkapta. – Na, végre! – sóhajtotta a Mágus, és a földre állította a lányt.

- Elkaptál! – örvendezett a lány.

- Elkaptalak..., jó hogy! Még nem vagy halhatatlan, szóval egy húszméteres ugrásban simán kitörnéd a lábad is!

- Muszáj neked megint a halandósággal jönnöd?!

- Nem, csak már szétvet az ideg! – védekezett Loki, és körbenézett az őket körülvevőkön. Ekkor Fury, Coulson, Stark, Rogers és Barton is elindult feléjük, utat törve maguknak a katonák között.

- Nem szeretem, ha túlzásba viszik a fogadóbizottsággal – mondta a lány megértően.

- Most az egyszer egyet kell értenem – felelte Loki.

- Majd megmutatom én ezeknek a törpéknek...! – fenyegetőzött Mobi. A közölni valóját még mindig csak Loki és Kathlin hallotta, mert a sárkány úgy akarta.

- Várj még! – emelte fel Loki két pillanatra a jobb kezét, és Kathin-nel magabiztosan előrébb léptek.

- Hát jó – sóhajtotta a szárnyas csalódottan, és lassan kifújta a tűzhöz szippantott levegőt. – De ha nem hajolnak meg...!

- Gondoskodom róla – válaszolta Loki, és kihívóan nézett a közeledők felé, akik végül megálltak tőlük tíz méterre, a katonák sorfalai előtt.

...

- Loki – sziszegte Stark. – Még van képed csak úgy besétálni a Központba?!

- Stark... – felelte Loki gúnyosan. – Milyen kedves, hogy mind idefáradtatok a fogadásunkra!

A Milliomos megcsikorgatta a fogait, de Barton most belefojtotta a szót.

- Mit akarsz itt, Loki?!

- Hogy én mit akarok, az nem számít – felelte a Mágus mindannyiuk megdöbbenésére. – Szívességet teljesítek – pillantott jelentőségteljesen a mellette álldogáló lányra.

- Szívességet? – kérdezett rá Fury, mintha nemigen hinné ezt el.

- Azért jöttünk, hogy megmentsük Natashát – magyarázta Kathlin.

- Kathlin, ugye? – kérdezte a Kapitány. A lány határozottan bólintott. – Hallottunk ám rólad!

- Felteszem, semmi jót – válaszolta a Boszorkány.

- Nem igazán – vágta rá Steve. Barton ellenkezni akart, de Stark közbevágott.

- Figyelembe véve pedig, hogy ránk szabadítottál egy sárkányt, és Őt – mutatott idegesen Loki felé, - nyilvánvalóan nem alaptalanul!

- Hízelgő, hogy még mindig ennyire tartotok tőlem – vigyorodott el Loki.

- Ne bízd el magad túlságosan – oktatta ki Coulson. Loki érdeklődve fordult az Ügynök felé.

- Nocsak! Te még életben vagy! – vigyorogta tovább a Varázsló. Kathlin meglökte a gonosz vigyoráért cserébe, de Loki nem vette magára.

- Elhibáztad a szívet, pancser! – jelentette ki az Íjász.

- Hiba lett volna, vagy csak a lehetőség megőrzése, hogy még egyszer megöljem? – felelte Loki könnyed iróniával.

- Ó, te szemét, érzéketlen szörnyeteg...! – szitkozódott Stark, szinte köpve a szavakat.

- Tony, hagyd! – érintette meg a Milliomos vállát egy pillanatra az Ügynök. – Nem éri meg.

- Hallgass a társadra – tanácsolta Loki is. – Ellenem úgy sincs esélyed!

- Muszáj neked megint ezt csinálnod? – sóhajtotta Kathlin fáradtan.

- Ők kezdték – vont vállat Loki.

- Óvoda! – oktatta ki Kathlin és Steve egyszerre. A lány és a Kapitány ekkor összenézett, majd gyorsan elfordultak.

- És mi is fejezzük be! – jelentette ki Fury határozottan. – Elég a szövegből, és adjátok át az ellenszert!

- Elnézést, hogyan?! – vonta fel a szemöldökét Kathlin.

- Hallottátok! Ha érdekel a nővéred – nézett jelentőségteljesen a Boszorkány szemébe Fury, - akkor add át nekünk, és gondoskodunk róla, hogy túlélje.

- Ez nem ilyen egyszerű – ellenkezett Kat.

- Csak add át nekik, Lin – szólalt meg Clint, adott körülmények a lehető legkedvesebben. – Ők is a legjobbat szeretnék a nővérednek.

- De nem érti...! - Kathlin

- Ugye nem gondoltad, hogy csak úgy a közelébe engedünk titeket?! – kérdezte Stark fölényesen.

- Vagy átadják, vagy meghal – bizonygatta Fury is.

- Akkor meghal – jelentette ki Loki a vártnál is hidegebben.

- Tudtam én, hogy téged magadon kívül senki sem érdekel – jegyezte meg Steve epésen.

- Ebben tévedsz – válaszolta Loki ugyanolyan természetességgel. – Viszont az ellenszer nem olyasmi, amit csak úgy át lehetne adni...

- Ezt hogy érted? – kérdezte Coulson. – Az ellenszer...?

- Nem létezik. - Loki

A Bosszúállók arcán idegesség és csalódás jelent meg. Clint sem értette Kathlin hideg vérét.

- Ezt ugye nem mondod komolyan?! – kiáltotta Barton, szinte könyörögve.

- Aljas szemétláda! – dühöngött Stark. – Mit keresel akkor itt?!

- Épp azon lennék, hogy elmagyarázzam, ha nem vágnátok mindig közbe – felelte Loki átható, nagyképű hangján.

- Fogják el! – adta ki a parancsot Fury.

- Tegyetek úgy, és a Nőnek annyi! – tárta szét a karjait a fekete.

- Még van arcod...?! – Steve

- Nem most mondtad, hogy nincs nálad az ellenszer...?! – Phil

- Az ellenszer nincs... – Loki

- Akkor meg mid van?! – Stark

- Mondjuk úgy, hogy lehetőségemben áll megmenteni az életét. – Loki

- Miért tennéd? – Fury

- Már említettem. Szívességből. És ami azt illeti, tartozom neki... – Loki

- Te? Tartozol neki?! – Steve.

- Végül is miatta haldoklik! – Clint

- Persze, miután így nekem estetek, meggondolom a dolgot... – morfondírozott Loki gonoszul.

- Mégis mit akarsz?! - Coulson

- Kezdetnek talán elnézést kérhettek, amiért megkérdőjelezhető jelzőkkel illettetek! - Loki

- Azt várhatod! - Stark

- Nem én vagyok az, akit üldöz az idő! – vont vállat a Varázsló könnyedén.

- Elnézést kérünk, az udvariatlanságért – szánta rá magát Phil a bocsánatkérésre, bár látszott rajta, hogy nem gondolta túlságosan komolyan.

- Én nem! – pofázott Tony megint.

- Te is! – torkolta le Steve.

- Nos... Ez úgy vélem, szívből jött – ironizált Loki.

- Hogyan segíthetsz neki? – kérdezett rá Coulson mit sem törődve a fekete elégedetlenségével.

- Tényleg megmented? – Clint szemében őszinte remény csillogott.

- Lám-lám! – folytatta a Mágus a gúnyolódást. – Tehát egy pancser, szemét, érzéketlen szörnyetegnek, sőt aljas szemétládának is képes vagy könyörögni, ha a legkisebb esély van rá, hogy megmenti életed szerelmét?

Barton kezdte nagyon kellemetlenül érezni magát, ahogy a többiek is. Az egy dolog, hogy látszólag Loki Natasha egyetlen esélye, de hogy emiatt még csak vissza sem vághatnak neki a bunkó beszólásaihoz?! Arra viszont nem számítottak, hogy ezt másvalaki megteszi helyettük.

- Loki, elég! – szidta Kathlin határozottan, és a fekete elfojtott egy morgást. – Igen, meg tudja menteni – fordult a lány a fogadóbizottság, főleg Clint felé, - és meg is fogja! De lehetőleg ne szívózzatok tovább vele, mert az rajta kívül mindenkinek fájni fog!

- Na, megnézném én, ahogy...! – fölényeskedett Tony.

- STARK! – ordított rá Steve és immár Clint is.

- Azt hiszem, itt az ideje fegyverszünetet kötni – javasolta Coulson.

- Az ki van zárva! – így Loki kisujjból.

- Szó sem lehet róla! – így Fury, megszokásból. – Kivéve abban az esetben, ha beváltja a szavát, és segít Romanoff Ügynökön! De csak ideiglenesen.

- Végül is ez így fair – törődött bele Phil. – New York után...

- Nem akarok többé New York-ról hallani! – kiáltotta Loki hirtelen, kiakadva. Ezen mind meglepődtek. – Szerintetek, ha még mindig érdekelne a szánalmas kis bolygótok, akkor hadsereg nélkül térek vissza, egyetlen sárkányon, a főhadiszállásotok közepére?!

- Jogos... – húzta fel Tony az orrát. – De honnan tudjuk, hogy ez nem csak egy újabb trükköd?!

- Mert én azt mondom! – védte Kathlin most a Mágust.

- Csak miattad nem hiszem el! – Fury

- Akkor miattam tegye – szólalt meg Steve, megfontoltan. – Mindig is láttam, mikor hazudott Loki, ...

- Valóban? - Loki

- És most nem tette. – Steve

- Jómagam is hasonló véleményen vagyok. – Coulson

- Tegyük fel, hogy ideiglenesen fegyverszünetet ajánlok. – Fury

- Azt nagyon jól teszed – felelte a Varázsló. A lány megint oldalba vágta. – Kathlin! – morogta.

- Ne vágd tovább a fát magunk alatt! Örülj, hogy nem akarnak most kiállni velünk! - Kathlin

Loki feszülten szívta magába a levegőt. Szerelme igencsak kellemetlen helyzetbe hozza az ellenségei előtt.

- Mit kell tennünk, hogy segíts rajta, ahogy ígérted? – Fury.

- Vezessetek hozzá minket! – Kathlin

- Ez nyilvánvaló! – Loki. – De előtte még adjatok nekünk egy szobát!

- Hogy...micsoda?! – Stark. – Az egy dolog, hogy kavartok, amit még mindig nem vesz be a gyomrom, de komolyan most akartok összebújni?! Tasha a halálán van, ti meg...?!

- Stark, szerintem nem... – próbálta Steve lenyugtatni.

- Idióta! A holminknak kell, ami között ott van az is, amire szükségem lesz! - Loki

- Mi a válaszotok? – Kathlin

- Rengeteg szobánk van – felelte Barton készségesen. – Találunk egy megfelelőt!

Összenéztek Coulson Ügynökkel.

- Kövessetek! – mondta az Ügynök, és az Íjásszal visszaindultak a bejárat felé a katonák sorai között. – Fegyvert le! – parancsolta az katonáknak, akik vonakodva, de végül engedelmeskedtek neki.

- Szuper! – lelkendezett Kat. – Látod, Loki? Még a fegyvert is letették!

- Ja, szuper – sóhajtotta a fekete gúnyosan, majd a kezébe varázsolta a csomagjaikat. Úgy nézett ki velük, mint egy Asgardi karácsonyfa. – Gondolom, nem fogsz segíteni!

- Hmm – válaszolta a lány szórakozva, és elvette a sporttáskáját. Loki még így is három másikkal küzdött.

- Igyekezzetek! – kiáltott oda nekik Clint.

- Megyünk már! – kiáltotta vissza Kat, azzal elindultak az Ügynök és az Íjász után. Fury, Stark, és Banner a háttérből pedig csak bámultak, ahogy elhaladnak mellettük. Tisza őrültekháza! Steve vállat vonva tanulmányozta őket.

- "Imádom Midgardot"! – bosszankodott Loki maga elé morogva, mikor elhaladt mellettük. Viszont nem volt elég halk, így Steve jóízűen elvigyorodott a férfin, aki először el akarta foglalni a Földet, most pedig szolga módjára cipeli a táskákat Natasha húga után.

- Csak így... – ingatta a fejét Fury. – Semmi lefegyverezés, semmi kihallgatás... Tiszta őrület!

- Mi vagyunk mi?! Luxusszálloda?! – hitetlenkedett Tony. – A végén még olyan jól érzik magukat, hogy beköltöznek!

- Az igencsak kellemetlen lenne – lépett oda hozzájuk Bruce.

- Már így is kellemetlen! – Fury

Mobi-nak viszont nem tetszett, hogy így elfeledkeztek róla, ezért mikor Loki-ék fél úton jártak, gondolt egyet, és emlékeztetőül tüzet hányt a magasba. Ő nagyon jól érezte tőle magát, de Fury és Stark meglehetősen beijedtek. A Kapitány társai elé ugrott feltartott pajzzsal, a katonák pedig újra felemelték a fegyvereiket, most a hatalmas sárkányra. Coulson és Barton meglepetten néztek hátra, az ő hatásukra pedig Loki és Kathlin is.

- Mi van az óriásgyíkkal?! – kiáltotta Fury Loki-nak.

Mobi ekkora sértésre újból tüzet okádott, de most már a sorfalak közé lövellt, szétugrasztva néhány katonát. Lokinak muszáj volt elvigyorodnia a halandók rémületén, amiért Kat és Phil rosszalló pillantásokkal jutalmazták. Válaszolni viszont már nem volt ideje, mert Fury egy embere beindította a fagyasztógépet.

A szerkezet egy világoskék fagyasztó sugarat lövellt a sárkány felé, amit az természetesen újabb tűzcsóvával védett ki. A két sugár összetalálkozott, és kölcsönösen oltották ki egymást. Mobi tüze egyre közeledett a szerkezethez, majd a Bosszúállók őszinte csodálatára elérte azt. A fagyasztógép lassan megolvadt, majd szikrázott kicsit, és végleg totálkárosra degradálódott. Fury szemei elkerekedtek a döbbenettől.

- Nem szereti, ha gyíkhoz, vagy bármilyen más állathoz hasonlítják! – válaszolta Loki, mikor a sárkány épp újra levegőt vett a következő támadáshoz.

- Jöttünk rá! – köpte vissza gúnyosan Stark.

- Most csak úgy itt hagyod? – értetlenkedett Steve.

- Nem – felelte Loki könnyedén. – Oda megy, ahova akar!

- Nem engedhetsz szabadon – kezdte Fury - egy ilyen veszélyes ...lényt – Mobi prüszkölt egyet. – a Földön!

- Nem is teszem - ismételte Loki türelmetlenebbül. – Mobi nem a tulajdonom. Azt tesz, amihez kedve van! És ha megfogadtok egy tanácsot: Tegyétek le a fegyvert, mert úgy sem értek vele semmit, csak felhergelitek!

Mobi helyeslően horkantott.

- Tehát Mobi-nak hívják... – Steve

- Akkor mond meg neki, hogy menjen el! – Tony

- A "kérd meg" lenne a megfelelő kifejezés! – Loki

- Na, ne szórakozz velünk! – Fury

- Nem teszem. Viszont ha megkérném, sem menne még el. – Loki

- Miért? Mit akar? – Steve

- Egyszerű! Mint a Kilenc Világ legerősebb fajainak egyike... – Mobi egyet nem értését kifejezve tüzet prüszkölve az orrán megrázta a fejét. – Tehát mint a leghatalmasabb faj tagja – helyesbített Loki nyílt rájátszással, - elvárja tőletek az alapvető tiszteletet az irányába!

- Mégis miért tisztelnénk egy sárk...?! – makacskodott Stark, de a Kapitány befogta a száját. – Mmm!

- Tony kérdése... – javította ki társát Steve. - Mégis hogyan mutassuk ki tiszteletünket egy sárkánynak?

- Mint már említettem a telefonban, ha figyeltetek volna... – Loki

- Az isten szerelmére, nyögd már ki! – Fury

- Hajoljatok meg előtte! - Loki

- Most ugye csak viccelsz?! – Stark.

- Szerintem nem... – sóhajtotta Steve.

- Hajlongjak egy hüllőnek?! – Fury

- O-ó – vigyorogta Loki kárörvendően, és a Bosszúállók hátán végigfutott a hideg. – Ezt nem kellett volna!

- Miért...? – kérdezte volna Coulson, de hamar rájött a válaszra. Mobi félresepert a farkával néhány tucat halandót, majd kitátott száját, amiben már ott lobogott a tűz, Fury-ra irányította. Az Igazgató pedig ezt észre sem vette, mert háttal állt neki, mivel épp Clinték négyeséhez beszélt.

- Csinálj valamit! – kiáltotta Kathlin szerelmének.

- Minek? Magának kereste a bajt! – húzta fel az orrát Loki.

Coulson ekkor könyörögve pillantott a lányra. Kathlin-ben akkor, vagyis már pillanatokkal előtte megmozdult valami. Egyszerűen nem volt képes hagyni, hogy valaki meghaljon, még ha Fury-ról volt is szó. Nick pedig szerinte nem is olyan rossz ember. Persze, megkínozta, de ezt egyrészt ő "erőszakolta" ki, mert információt akart, így nem működött együtt. Másrészt tisztában volt vele, hogy Fury rettegett legbelül, nagyrész a New York-ban történtek és az Új Világ káoszának hatására.

Kathlin elhatározta magát, és Loki meglepett pillantásai kíséretében a katonák térdelő-kifeküdt tömegén keresztül Fury és a sárkány irányába lendült. Sosem tett meg még ilyen sebességgel tizenhét métert, de most valahogy sikerült. Fury kezdetben nem értette, miért rohan felé a lány, még a fegyverét is kirántotta. De a Boszorkány nem foglalkozott vele. Stark és Rogers elképedésére a levegőbe vetette magát, és Nick és a sárkány szája között landolt. Abban a pillanatban, amikor Mobi elindította a támadást, felhúzott egy jégfalat maga és az Igazgató elé, így a tűzcsóva azt találta el. Ekkor már a sötét bőrű férfi is megrökönyödve bámulta a lányt, amint éppen az ő életének megvédésén fáradozik.

Mobi tüze hamar kiolvasztotta a fal közepét, Kathlin alig bírta visszafagyasztani. A fagyasztás számára ilyen méretekben meglehetősen kimerítő feladat volt, nem beszélve, hogy a maga elé tartott kezei közül, amikkel a varázslatot irányított, az egyik törött volt, és pokolian fájt. De Kathlin nem adta fel. Amikor a fal már a reménytelenséget súrolta, taktikát váltott. Tűzzel a tűz ellen. Elengedte a falat, és kihasználta a leolvadásának két másodpercét, hogy újabb varázslatot hozzon létre. A kezei körül lángok jelentek meg, majd a sárkány tüzével szemben ő is egy tűzcsóvát küldött.

A két tűz összecsapott, és hosszú másodpercekig küzdött egymással. Kathlin a végén már alig bírt megállni a lábán. A sárkány ereje nagyságrendekkel felülmúlta az övét, így a védekezésnek előbb-utóbb befuccsol. Csak egy valamit tehetett.

- Mobi! Kérlek, hagyd abba! Tudom, hogy megsértettek, de kérlek! Ne bántsd őket! – könyörgött a Boszorkány.

- Állj félre, kislány! – felelte a sárkány, és egy nagy levegővétel után újra kezdte a tűzokádást. – Maguknak keresték a bajt!

- De nem tudják, hogy ki vagy te! Kérlek! – erősködött Kathlin. A mondat végén már egész elcsuklott a hangja az erőlködéstől.

- Valóban elégnél értük?

- Ha megmutatnád nekik a hangod, talán jobban tisztelnének... – nyögte a lány kitartóan. A Bosszúállók és Fury egyszerűen nem értették, mit akar ez jelenteni, ahogy az sem, hogy miért beszél úgy a sárkányhoz, mintha az értené is. Az pedig még ennél is jobban sokkolta őket, hogy Kathlin ilyen szinten kiáll értük. Gondolkodás nélkül. Nem erre számítottak tőle, csak erre nem.

- Nem. Nem méltóak rá!

- De én az voltam. Kérlek, legalább az én kedvemért kíméld meg az életüket!

- Állj félre, vagy te is velük égsz! – Ezzel Mobi tovább támadott.

- Nem segítesz neki? – kérdezte Coulson jelentőségteljesen Loki-tól, aki látszólag jól elvolt megfigyelőként.

- Nem – felelte a Herceg kurtán. – Tanulnia kell!

- Hogyan?! – csattant fel Clint.

- Egy: Ha valamire azt mondom veszélyes, nem a levegőbe beszélek! Kettő: A sárkányok veszélyesek! És három: – jelentőségteljesen az Ügynökre nézett, - Ne áldozza fel magát olyasvalakiért, aki nemrég megkínozta!

- De így vége...! – hápogta Clint rémülten.

- Igen, nemsokára vége lesz – értett egyet Loki a legnagyobb nyugalommal.

- Én azt hittem, érdekel a lány – mondta Phil.

- Érdekel. – Loki

- Mégis hagynád meghalni? – Coulson. – Könyörgöm, segíts neki!

- Nos, bár könyörgésetek hízelgő, épp annyira hiábavaló... – Loki

- Ha meghal, én magam küldelek utána! – fenyegette az Íjász a Herceget.

- Nem fog megtörténni. Kathlin ugyanis nincs életveszélyben!

- Hogy mondod?! – Coulson.

- Éppen most süti pirítóssá egy sárkány...! – Clint

- Egy meglehetően fiatal sárkány, aki megígérte az ő Hercegnőjének, hogy bármi történjék is, vigyázni fog rám és a lányra. Ha Kathlin összeesik, nem lesz képes tovább menni - Loki

- Ez biztos? – kérdezte Phil bizonytalanul.

- Kérlek! – ingatta a fejét Loki. – Sosem hagynám, hogy veszélybe sodorja a saját életét!

Kathlin nem bírta tovább. A teste minden része sajgott az erőlködéstől, mintha kiszívták volna belőle az erőt. Ezért féltette Loki annyira Mobitól még Asgardban. Egy sárkány ellen semmi esélye nem volt – eszmélt rá. Térdre esett a kemény betonon, és úgy próbálta meg maga elé tartani a kezeit, de már azt sem sokáig bírta.

Mobi végül meglátta a szemében az elszántságot, hogy vagy rajta keresztül juthat csak bosszúhoz, vagy sem. Ő is leállt a tűzzel. Naomi-nak ígéretet tett Loki és Kathlin biztonságára, így nem folytathatta.

- Győztél, boszorkány! – jelentette ki Mobi. – Téged nem szeretnélek megölni, így kivételesen a modortalan halandók is megúszták!

- Lekötelezel – sóhajtotta Kathlin megviselten. Majd összeszedte a maradék erejét, és hátra fordult a még mindig hüledező haladókhoz. – Most pedig, hajoljatok meg végre neki! TEGYÉTEK! – sürgette őket, amikor még mindig hezitáltak.

A helyzet kilátástalanságát beismerve, Steve és Coulson törték meg először a jeget. Lassan egyik lábukkal letérdeltek, majd előre hajoltak. Az ő példájukat már a pár tucat még talpon maradt katona is követte, és Bruce is. A Doktor nem akart nagy feszkót, így hát megtette. Már csak Stark, Fury, Barton, Kat és Loki maradtak meghajlás nélkül, de a lány legalább térdelt. Phil ekkor lehúzta maga mellé az Íjászt. Loki ezalatt a lány és a két makacs öszvér felé sétált. Fury végül, látva emberit, úgy döntött, elkésett példát illene mutatnia. Nagy nehezen bár, de ő is rászánta magát a gesztusra.

- Stark! – sziszegte felé Steve, mert a sárkány még mindig ott állt előttük, arra várva, hogy mindenki meghajoljon végre az ő „nagy" méltósága előtt.

- Én akkor sem hajlongok álla...! – Szerencsére nem tudta befejezni, mert Loki addigra oda ért mellé, és a páncél vállánál megragadva a földre nyomta.

- Márpedig most fogsz! – jelentette ki a Mágus, majd amikor Tony már morogva térdelt, megfogta a nyakát, és határozottan előre nyomta. Most már a Milliomos is meghajolt, belül égve a feszültségtől és megaláztatástól. Hogy meri az a paprikajancsi...?!

Loki viszont ekkor olyat tett, amire végképp nem számítottak tőle. Dolga végeztével Kathlin mellé lépett, majd váltottak egy pillantást, és a lánnyal egyszerre hajtották le ők is a fejüket. Végül mindenki meghajolt, csak nem Loki, hanem a sárkány hatalma előtt.

- Na, ez már tetszik! – hallotta Mobi hangját most is kizárólag Loki és Kathlin.

- Csodás! – jegyezte meg gúnyosan Loki, miután befejezte a hajlongást. – Most pedig megkérnélek rá, hogy valahol máshol várj ránk!

- Na de hova menjek, ahol nem halok éhen?! – bizonytalankodott a sárkány. – A halandókról le kellett mondanom...

- Fúj – fintorodott el Loki.

- Te komolyan megetted volna őket? – hüledezett Kat. Mobi elnevette magát. – Marha vicces!

- A marha, az jól jönne...

- Menj halacskázni, Mobi! Amúgy is azt tervezted! - Loki

- Na, szép – gúnyolódott a sárkány. – Semmi köszönet, semmi „de jó, hogy megmutattad ezeknek a halandóknak, hogy ki az erősebb"!

- Menj, Mobi! Köszönjük a „segítséget"! - Loki

- És lehetőleg ne bánts embereket! – kérte a Boszorkány.

A sárkány sértődötten, némi túlzással azért, prüszkölt egyet, majd kitárta szárnyait, és felkapaszkodott a levegőbe. A Központ mérhetően fél métert veszített a süllyedéséből, amikor elrugaszkodott a fedélzetről. Feszállt a magasba, és új helyet keresett a vadászatra. Az emberek további zaklatásáról lemondott.

A Bosszúállók megrökönyödve nézetek Loki-ra, aki épp most hajolt meg egy állatnak, és a boszorkányra, aki kockára tette értük az életét. Mert bármit mond is Loki, így volt.

- Egy szót se! – sziszegte Loki fennhangon, és felpattanva visszaindult az Ügynökhöz és az Íjászhoz. – Kathlin, gyere!

A lány ment is volna, de kezdetben nehezére esett felállni. Loki nem nézett vissza, így nem is tudhatta, hogy Kat jobban kihasználta testét, mint azt ő leckének szánta. Fury, a Kapitány és Stark ellenben látták rajta, hogy már térdelni is alig tud, és fáradtan kapkod levegő után, miközben megpróbál felállni. Közelebb mentek hozzá, és körbeállták, majd az Igazgató mellé lépett. Kathlin ijedten vette észre a fölé tornyosuló három férfit, bár félelmei kivételesen szükségtelenek voltak.

- Mit...mit akartok? – nyögte a lány.

Nem válaszoltak rögtön, csak Fury felé nyújtotta a kezét. Kathlin kezdetben nem hitt a szemének, de végül engedett, és elfogadta. Az Igazgató megszorította a lány elgyengült kezét, és felrántotta a földről. Kat értetlenkedve nézett a szemébe, miközben eleresztette a férfi kezét, és immár törött karját szorongatta, némi fájdalommal az arcán.

- Megmentettél – mondta Fury halkan, mint aki maga sem hiszi el.

- Mindünket! – tette hozzá Steve melegen, és őszinte hálával.

- Bár alapból a ti hibátok, hogy ez megtörténhetett, - feleselt Tony, - mert ti hoztátok ide azt a benga sárkányt!

- Tony azt akarja mondani, hogy nem ezt vártuk volna – szólalt meg Bruce, aki most csatlakozott társaihoz.

- Végül is igen – vallotta be a Milliomos. – De attól még nem szent a béke!

- Akkor most mi van?! – ingatta a fejét a lány.

- Mondjuk úgy, hogy szereztél egy jó pontot – válaszolta az Igazgató.

- Egész nagyot – helyesbített Steve.

- Akkor már nem akartok elfogni és bezárni? – Kathlin

- Meglátjuk – döntötte el Fury.

- Meglátom, hogy máskor ön elé vetem-e magam, ha újból kereszttűzbe kerül! – vágott vissza a Boszorkány, de képtelen volt elfojtani egy újabb fájdalmas sóhajtást.

- Jogos – vont vállat a Kapitány.

- Nem lettél a szívem csücske – szólalt meg Tony, - de egyre jobban bírom a szöveged!

- Ó, hát kösz. – Kathlin

- Nincs mit. – Tony

- Na, akkor én mennék is! – jelentette ki a lány. – Kösz a beszélgetést! – Azzal indult is volna Loki után. A Herceg éppen a táskákkal bajlódott, amikről leszakadt a pánt, így igazi cirkuszi mutatvány volt, ahogy megpróbálta mindhármat egyszerre a kezében tartani. Coulson végül megunta a cuccolást, és elvett egyet tőle. Barton Kathlin táskáját vette fel.

- Várj! – kiáltott utána Banner, és néhány méter után beérte a lányt. Kathlin csodálkozva fordult vissza hozzá.

- Mi az?

- Megsérültél? – kérdezte a Doktor, és már meg is érintette a lány bal kezét különösebb engedély nélkül. Kathlin hirtelen nem tudott szólni a meglepettségtől, ahogy megérezte fájó karján a férfi langyos ujjait. A Doktor ekkor már mindkét kezével a lány törött karját vizsgálta és tapogatta végig.

- Auu – nyögte Kat akaratlanul. A karja már így is piszkosul fájt, ő maga pedig megszédült, miért kell még Banner-nek is nagyobb fájdalmat okoznia?!

- Elnézést – felelte Bruce, de látszott rajta, hogy ezt már kisujjból nyomja. – Az orsó és a singcsont többszörösen eltört, az előbbi két utóbbi három helyen – állapította meg komolyan. – Engeded, hogy segítsek?

- Kösz, de most a nővérem fontosabb! – válaszolta a lány. Bruce kapásból ellenkezett volna, hogy ha jól véli, Natashát úgyis Loki fogja megmenteni, de megszólalnia már nem volt ideje.

- Kathlin? Mi történt?! – hallották Loki hangját.

- Natashának már nincs sok ideje! – kiáltotta Clint is.

- Induljunk végre! – értett egyet Coulson is. Ő és Clint nem sejtették, hogy némi fura csevejnél többről lehet szó, Loki pedig úgy vélte, ha nagy baj lenne, a lány biztos szólna. Na de majd rákérdez...

- Mennem kell! – sóhajtotta Kathlin bocsánatkérően. Elindult a rá várakozók irányába, és hagyta, hogy a karja kicsusszanjon a Doktor kezei közül. Bruce megértően, de szakmai ártalmaiból kifolyólag mégis némi aggodalommal nézett utána. Egy ilyen törést máskor azonnal megműtene...

- Keress meg, ha már biztonságban van! – kiáltott a lány után, aki csak némán biccentett felé. De hogy ezt a biccentést most minek szánta...?

- Mi van vele? – lépett oda Fury Banner mellé, miközben le nem vette a szemét a távolodó Boszorkányról.

- Elég durván összetörte a bal alkarját. Emellett láthatóan megviselte a becsapódás és a védekezés. – Bruce

- Nem úgy tűnik, mintha érdekelné. – Fury

- Az ő helyében engem sem érdekelne – lépett közelebb Steve is. – Remélem, Natasha valóban túléli!

- Én is – értett egyet Tony. – Mert ha nem, én magam tekerem ki Loki nyakát!

- Jobb lesz, ha utánuk megyek – határozta el Bruce. – Ha esetleg orvosi felügyeletre lenne szükség...

Ő is elindult a bejárat felé, ami mögött a négyes már el is tűnt.

- Loki-nak meg hadügyi felügyelet kéne – jegyezte meg Stark. – Mi a következő lépés, uram? – nézett Fury-ra.

- Egyelőre még nem döntöttem el – vallotta be Fury. – A dolgok nem a terv szerint haladnak.

- Ha Natasha megmenekül, akkor válik valóra a terv legfontosabb része! – emlékeztette őket Steve.

- Vagyis akkor csak végignézzük, ahogy büntetlenül téblábolnak itt?! Legalább Lokit fogjuk el utána! – makacskodott Tony.

- Kezdetnek nézzük meg, mire készülnek! – határozta el Fury.

- Remek ötlet, uram! – Steve

- Emberek! – szólt Fury a katonáihoz. – Visszavonulás, és pihenj! Várjanak a további parancsaimra! – Azzal ők hárman is elindultak felkeresni Natashát.

...

Coulson, Barton, Kathlin és Loki már a Központ folyosóit rótták. A fekete hajú nem győzött vigyorogni, ahogy rémült, avagy ideges pillantásokat kapott minden arra tévedő szerencsétlentől. Phil vezette a sort, Loki pedig zárta, Kat és Clint pedig középen mentek.

- Kösz, hogy viszed a táskám – mondta Kat a mellette haladó Íjásznak. Ő maga már nem igen bírta volna a megpróbáltatások után.

- Szóra sem érdemes – Clint.

- Én pedig köszönöm, hogy közbeléptél odakint – fordult hátra a lányhoz Coulson. – Igazán szép volt tőled!

- Nem tehettem mást – Kathlin

- De tehettél volna! – Loki

- LOKI! – szidta most dühösen Kathlin és Barton egyszerre.

- Valóban rendes volt tőled – jegyezte meg Clint is. – Azok után, hogy Fury a múltkor...

- Tudom – sóhajtotta a lány. – De ösztönösen védtem volna bárkit.

- Éppen ezért bízok meg benned, hogy tudtad, mit csinálsz, amikor ide hoztad Lokit – jelentette ki Coulson.

- Hogyan? – csodálkozott Kat. – De hiszen egy órája még azt állította, hogy...

- Az utolsó emlékem rólad, hogy körém tekersz egy fémcsövet, majd a lopott jogarral távozol – világosította fel az Ügynök jelentőségteljesen, a lány bordó szemeibe pillantva. Kathlin tisztán érezte, hogy átlátna rajta, bármit tervezne. – Legalábbis volt, amíg meg nem érkeztetek, és nem néztem a szemedbe!

- A ...szemembe? Hogy változtatott az meg mindent? - Kat

- A tekinteted többet elárul, mint gondolnád – válaszolta Phil mindentudóan.

- Ó, milyen édes – ironizált Loki. – Bennem is megbízol, Phil?

- Attól még távol állsz – felelte az Ügynök hidegen. – És ne szólíts Phil-nek!

- Felőlem, halandó! – Loki

- Loki! – Kathlin

- Jaj, ne akadj már ki minden apróságon! – Loki

- Tetszik, ahogy leoltod a tagot – súgta oda Clint a lánynak, és Phil is elmosolyodott magában. Úgy tűnik Thor bajkeverő öccse végre emberére talált.

- Hallottam ám! – kiabálta előre nekik Loki.

...