37. fejezet

Váratlan segítség I.

A Központ folyosóit szelve Kathlinnek feltűnt, hogy Clint kezeit vastag fásli borítja. Mikor ezt szóvátette, az Íjász meglehetősen zavarba jött és csak habogott valamit össze-vissza. A lány végül jobbnak látta nem faggatni többet. Ám előtte még eldöntötte, hogy ha végre a szobához érnek, rendbehozza barátja sérüléseit.

Nemsokára Kathlin és Clint megérkeztek a szobába. Mindketten nagy levegőt vettek, mialatt az ajtó bezárult mögöttük. Tehát senki nem követte őket! Ekkor érezték megfelelőnek a pillanatot, hogy végre rendesen is üdvözölhessék egymást. Kathlin, persze vigyázva a sérült karjára, Clint nyakába ugrott, az Íjász pedig erősen magához szorította. Jó ideig állhattak a szoba közepén, összebújva, amikor Kat eleresztett egy fáradt sóhajt, és elváltak egymástól.

- Jaj, Lin – nézett Clint mélyen a lány bordó szemeibe, miközben a vállait fogta. – El sem tudod képzelni, mennyire aggódtam érted! És Natasha még annál is jobban!

- Sajnálom, Clint. De most már itt vagyok! Nem kell többet aggódnod!

- Egy Bosszúállókkal teli hajón, akikre nemrég szabadítottad rá Lokit?! Most kezdek igazán izgulni!

- Én is izgulok... – értett egyet a lány.

- Te ne tedd! Natasha a lelkemre kötötte, hogy kipihened magad, szóval az idegeskedés kizárva!

- Szóval akkor te nem is haragszol rám?

- Miért haragudnék? – mosolygott az Íjász a lányra. – Ha nem nézzük a külsőségeket, Natasha utolsó esélyét hoztad el. Az életed kockáztattad érte. Ezt sosem fogom tudni megköszönni neked eléggé!

- Mert nem is kell! – vágta rá Kathlin. – Tettem, amit tennem kellett, és te is, amit neked. Én tartozom hálával, amiért végig itt voltál a nővéremnek, amikor én nem. Amiért örökre itt leszel neki..., ha én esetleg már többé nem... – A hangja elcsuklott a mondat végén.

- Elég legyen a hálálkodásból! Kathlin, ígérd meg, hogy soha többé nem tűnsz el ilyen hosszú időre!

- ...Ígérem – hazudta a lány. Még nem tudta ugyan, hogy végül hogyan dönt Loki ajánlatát illetően, de már a tény, hogy Clint-el nem akarta azelőtt megosztani, mielőtt döntene, hazugsággá változtatott minden erre vonatkozó kijelentést. – És most hadd lássam azt a sérülést!

Barton nagy levegőt vett, majd Kathlin felé nyújtotta összevágott kezeit. A Boszorkány óvatosan, már varázserejét használva letekerte a férfi kezeiről a fáslit. Kissé megdöbbent a látványon, de nyelt egyet és gyorsan begyógyította a sebeket. Clint szívét ezalatt olyan melegség járta át, amiért egy ilyen csodálatos lányt a barátjának tudhat, hogy még a gyógyítás fájdalmait is alig érezte. Végül Kathlin meghúzódott bokáját is rendbe hozta, bár látszott rajta, hogy nagyon fáradt már.

- Szóval varázserő... – mondta az Íjász elmerengve. – Még mindig nehezemre esik felfogni ezt.

- Elítéled a mágiát? – kérdezte a Boszorkány, kimerülten sóhajtva.

- Csak akkor, ha rossz célra használják. A tiédet pedig semmiképpen. Lin, újból csak hálával tartozom neked!

- A barátom vagy, Clint. Bármit megtennék érted!

- Akár csak én, teérted – mosolyogta melegen a férfi. - Most pedig, aludj egyet! – kérte Clint gondoskodón. - Fárasztó lehetett az út egy sárkányon!

- Nem is érdekel, mi történt odaát?

- Mivel valószínűleg annak a története, hogy összejöttél Loki-val, nem igazán...

- Nem olyan rossz, mint hiszed!

- Tudom. Szerelmes beléd...

- Hogyan?! Honnan tudod?! – hüledezett a lány.

- Említette. Ahogy azt is, hogy Kathleen tizenharmadik generációs leszármazottja vagy...

- Honnan tudsz minderről? A boszorkányokról is tudsz?

- Míg odaát voltál, kiderítettünk pár dolgot a boszorkányokról, a háborúról... Voltak források – magyarázta Clint. – De ahogy látom, te is. Most viszont ne foglalkozz ezzel. Pihenj, és majd mindketten mesélünk utána!

- Rendben – törődött bele a lány. – De előbb lezuhanyzom! A sós víztől ragad a hajam...

Kathlin így elment zuhanyozni és hajat mosni. A fürdőben talált tusfürdőt, tiszta törülközőket és sampont, de fél kézzel meglehetősen nehéz volt a dolog, és sokáig tartott. Végül csak fél óra alatt készült el, és bal karja ekkorra már éktelenül fájt és sajgott. Szinte sírni támadt kedve, amikor kilépve a zuhanykabinból meg kellett kapaszkodnia mindkét kezével. Remélte, hogy nem begyulladni kezd a karja, bár arra nagy esély volt. A fájdalom így még a frissítő zuhany és puha fehér törülköző kellemességét is feledtette vele. Végül odáig fajult a dolog, hogy Clint segítségét kérte, hogy szárítsa meg a haját.

A férfi szerencsére jól ismerte már a lányt, és mindent megtett volna érte, így nem volt kellemetlen a helyzet, legalábbis mentálisan egyiküknek sem. Kathlin intimebb részeit éppen hogy eltakaró törülközőben állt a tükör előtt, és fájó karját szorongatta, mialatt Clint a haját szárította és fésülte felváltva. Végül segített a lánynak felöltözni. Kathlin ezután már nem vette vissza Asgardi harci ruháit. A táskájából vett elő még tisztán maradt fehérneműt és Midgardi ruhákat, amiket a harcosok világában nemigen használt.

Persze, bár a lány nem kérte meg rá, mivel nem volt szégyellős, főleg nem „pótbátyja" előtt, Clint elfordult, amikor a bugyit vette fel, és utána, amíg felügyeskedte magára a melltartót annyira, hogy neki már csak hátul be kellett kapcsolnia. Ezután egy krémszínű, kényelmes, nyúlós anyagból készült, szinte végig testhezálló hossz nadrágot húzott magára a lány Clint segítségével, utána pedig egy egyszerű, masnikkal díszített vastagpántú, világos gesztenyeszínű topot.

Mivel a trópusokon voltak, és nem ment túl erősen a klíma, a Központban kellemes, meleg idő volt. Clint még a kabinablakot is kinyitotta a lánynak, hogy a kellemes, sós tengeri levegő betöltse a szobát. Azután úgy, ahogy volt, mezítláb befektette a lányt az ágyba, amiről időközben elrakta a táskákat, és egy vékony paplanhuzattal betakarta. Kathlin nagyot szippantott a kellemes trópusi levegőből, és megpróbálta elfelejteni a karjába nyilalló fájdalmat. Az nem ment egykönnyen, így nagyokat sóhajtozott.

- Minden rendben, Lin? – kérdezte Clint, és egy pohár vizet nyújtott át a lánynak. Kat hálásan elfogadta, és kiitta azt. Eddig nem tűnt fel neki különösképpen, de a Mobi-val folytatott tűzharc után jelentősen kiszáradt. Ezt a pohár víz sem pótolhatta rendesen, és ezért is volt olyan gyenge. De képtelen volt többet inni.

- Megvagyok – bólintotta a Boszorkány, és visszadűlt a párnára. – Köszönöm, hogy segítettél! Nem is tudom, mi lenne velem nélküled.

- Ugyan, Lin! Hisz tudd, hogy szeretlek!

- Ahogy Natashát is! Vele kellene most lennem!

- Ezt már megbeszéltük! Mindkettőtöknek az a jobb, ha kipihened magad!

- Akkor legalább te legyél vele! Megtennéd, hogy visszamész hozzá! Csak hogy érezze, hogy nincs egyedül!

- De hisz tudja jól!

- Kérlek, Clint!

- Megígértem neki, hogy vigyázok rád! – erősködött az Íjász.

- Már megtetted – felelte a lány kedvesen. – Most már rendben leszek! – erőltetett egy mosolyt az arcára.

- Ha visszamegyek, akkor megígéred, hogy jó leszel, és alszol egyet?

- Megígérem – sóhajtotta Kat. A fájdalom belevegyült a hangjába.

- Nem szívesen hagylak itt egyedül! – vallotta be a férfi. – Ekkor viszont meglátta a folyosóra nyíló, jelenleg nem elsötétített ablakon keresztül Coulson Ügynököt, amint épp betekint hozzájuk. Valószínűleg nemrég érkezett. – És talán nem is kell! – csillant meg Clint szeme. – Coulson Ügynök majd vigyáz rád!

- Tessék?! – bámult rá Kathlin, mintha az Íjász legalábbis megőrült volna.

- Jó barátom! Mi több, ő megért téged...

- Miből gondolod?!

- Ő találta a bizonyítékot, amiből tudomást szereztünk az őseid történetéről! Másrészt elmondtam neki, hogy te valójában rendes lány vagy!

- Ez...csodás! – gúnyolódott a Boszorkány. – Majd pont Coulson fog megérteni. Mintha meg is bízna bennem...!

- Ő nem szokott hazudni – védte barátját Barton. – Most pedig akkor megyek, és vigyázok a nővéredre! Légy jó, és hallgass rá!

- Na persze, majd pont...!

- Kathlin!

- Jó leszek, Clint – sóhajtotta a lány erőtlenül.

- Ezt örömmel hallom! Szép álmokat, Lin!

...

Az Íjász kilépett a szobából, és tekintete hamar összeakadt az ablak előtt álldogáló Ügynökkel.

- Mi a helyzet? – kérdezte Coulson, állával az ágyban fekvő, plafont bámuló lány felé bökve.

- Kikészítette az út és a harc odakint, és hiába tagadja, látom rajta, hogy mennyire fáj a karja. Nem tudom, fog-e tudni aludni – sóhajtotta az Íjász.

- Aggódsz érte, mintha csak a te húgod lenne – vonta le a következtetést Phil. – Ez kivételes, és egyben dicséretes. Natasha örülne neki.

- Ne is említsd! Ő kért meg, hogy vigyázzak a húgára, amikor majdnem összeesett az ablak előtt, most meg Lin erősködik, hogy menjek már vissza hozzá! Bár ketté tudnék válni...!

- Tipikus férfi probléma. De ha jól emlékszem, legutóbb úgy mondtad, hogy Loki kérte, hogy hagyd magukra őket!

- Az is belejátszott. De nem akartam Fury orrára kötni, hogy Lin mennyire rossz állapotban van.

- Azt jól is tetted.

- Így is majdnem kikötözte egy székhez – tette hozzá Clint.

- Akkor most magára hagyod? Ha Fury tudomást szerez róla...

- Meg akartalak kérdezni, hogy nem vigyáznál-e rá te!

- Ez most komoly? – kérdezte Phil csodálkozva. Barton félreértette a kérdését.

- Amikor megláttalak, még jó ötletnek tűnt...

- Nem jó, remek! Pont azon gondolkoztam, hogy vajon hogyan nyerhetném el a bizalmát...

- Akkor benne vagy – szűrte le a lényeget Barton, és Coulson határozottan bólintott. – De vigyázz! Kathlin nehezen bízik meg másokban, főleg a potenciális ellenségeiben. Ha pedig sarokba szorítva érzi magát...

- Nem vagyunk az ellenségei... Jómagam legalábbis nem. Éppen ezt akarom tudatni vele!

- Hát, sok szerencsét hozzá! Őszintén remélem, hogy nem lesz semmi törés-zúzás...

- Abban reménykedem én is – felelte az Ügynök. – Menj, légy Natasha mellett!

- Ott leszek. Te pedig nagyon vigyázz Kathlin-re, kérlek! Makacs, kemény lány, de legbelül törékeny kislány. Ígérd meg, hogy vigyázol rá! – kérte Clint.

- Ígérem – válaszolta Coulson őszintén, és melegen a lány felé pillantott. Valahogy kötelességének tartotta rendbe hozni a boszorkánnyal, akit bántottak és nem becsültek.

...

Barton elindult Natasha szobája felé, Phil pedig beütve a kódot, belépett a szobába a lányhoz. Kathlin, bár logikusan nem találta okát, mégis megremegett a hirtelen jött félelemtől, amint az Ügynök egyre közeledett hozzá. Hiába volt boszorkány, erőtlenül, sérülten, az ágyban fekve akaratlanul is kiszolgáltatottnak érezte magát. Az Ügynökben pedig nem igazán tudott még megbízni. Coulson végül leült egy székre, amit az ágy mellé húzott, és alig egy méterre a lánytól fogalt helyet. Egymás arcát méregették egy ideig, mire egyikük megszólalt.

- Akkor most mi van? – kérdezte a lány fájdalmasan sóhajtva. – Kivallatsz, vagy mi lesz? – Phil megértően nézett vissza rá. Kathlin még így is képtelen megbízni benne. – Mind erre vártatok, nem?

- Igen, hónapokig – értett egyet az Ügynök, de a folytatással sikerült kellemesen meglepnie a lányt. – Emiatt olyan jól begyakoroltuk, hogy tudunk még várni egy ideig.

- Meddig? – nyögte a lány bizonytalanul.

- Amíg kipihened magad? Vagy amíg sikerül megbíznod bennem. Amelyik hamarabb lesz.

- Vagyis maga csak bejött ide, hogy nézze, ahogy alszom?!

- Nem. Hogy vigyázzak rád! – jelentette ki Phil határozottan.

- Ó, komolyan? – ironizált a Boszorkány.

- Úgy tűnik. Megígértem Clintnek, szóval...

- Szóval mostantól van egy bébiszitterem, aki teljesen véletlenül a drágalátos SHILED-nek dolgozik, amely szervezet egy fura véletlen folytán jelenleg a feketelistájának élére tűzött...! – drámázott Kathlin.

Phil akaratlanul is elmosolyodott a szenvedélyes kitörésén.

- Sokkal inkább a kivizsgálandó-fenyegetések listájára – oktatta ki a lányt. – És jelenleg is a Központ egy szobájában tartózkodsz, következésképpen előnyödre válna némi tisztelet az irányunkban!

- Tisztelettel távozom is! – vágta rá Kat, és nagy nehezen kimászva az ágyból elindult a kijárat felé. – Köszönöm a „szolgálatait"!

- Kezdetnek nem is rossz – jegyezte meg Phil, majd komolyabb hangnemben folytatta, ahogy elállta a lány útját. – De nem te vagy a munkaadóm.

- Kit izgat?! Félre az útból! – idegeskedett a Boszorka.

- Engem izgat! Most pedig vissza az ágyba! Majd ha nem tűnsz úgy, mint aki minden harmadik lépés után összeesik, akkor beszélhetünk!

- Oh. Ez egy javaslat volt?

- Nem – világosította fel Coulson a makacs lányt.

- Parancsolgatni szeretne nekem?! – Kathlin hangja baljósan csengett, mialatt az Ügynökre emelte jobb kezét.

Phil viszont most nem ijedt meg tőle. Látta a szemében, hogy csak a bizonytalanság szól belőle, valójában nem tudná bántani.

- Nem egyértelmű? – jelentette ki Coulson, és a lányhoz lépve finoman, de határozottan a maga elé nyújtott karjára tette a kezét. A nyomására Kat kénytelen volt leereszteni azt. Ekkor az Ügynök egyik karjával átkarolta a lányt, másikkal a kezét fogta meg, majd Kat nemtetszése ellenére visszavezette az ágyhoz. – És most pihenj!

- Mintha menne parancsszóra! – akadékoskodott a lány, és magára húzta a takarót, majd nagyot nyögött, amikor sérült karját meg kellett emelnie. Végül elhelyezkedett a párnán, és átfogta a törött részt, ami viszont nem sokat segített a fájdalmon.

- Nem parancs, inkább javaslat! - Phil

Kathlin újból az Ügynök felé fordult, aki megint az ágy melletti széken ült.

- Nem tudok megbízni magában – sóhajtotta. – Mi a biztosíték rá, hogy nem ébredek egy cellában a föld alatt, vagy kikötözve egy székhez?! Vagy esetleg mindkettő egyszerre!

- Tulajdonképpen semmi. Kivéve, ha elhiszed nekem, hogy nem csapdába csalni akarlak, hanem jobban megismerni.

- Megismerni? Úgy érti, a boszorkány-dologgal kapcsolatban...?! - Kat

Coulson bólintott.

- Clint esetleg említette, hogy nemrégiben utánanéztünk a családfádnak. - Phil

- És szeretné, ha kitölteném a fekete foltokat? Asgardban megtudtam néhány dolgot, de nem hinném, hogy többet, mint maguk. Ha viszont a képességem érdekli...

- Másodlagosan – lepte meg Phil a válassza megint. – Először szeretném veled megosztani, amit találtam. Amire Asgardban biztosan nem akadhattál.

- Micsodát? – lelkesedett fel a lány először. Nem értette, az Ügynök miért töri magát ennyire, de már nem is érdekelte. Tudni akarta, mit talált a SHIELD.

- Az a helyzet, hogy bizalmas dolog. Nincs értelme megmutatnom neked, amíg nem bízol bennem! – kötötte ki Phil ravaszul.

- Ez nem fair! – pattogott a Boszorkány. – Most játszadozik velem?

- Nos, miután a múltkor körbetekertél egy fémcsővel, ez jár nekem, nem gondolod? – mosolyodott el Coulson.

- Most már végképp nem értem magát. Egy órája még azt állítja, hogy megbízik bennem, most meg bosszút áll egy kéthónapos sérelemért?! – értetlenkedett Kathlin.

- A kettő nem zárja ki egymást. Szeretnék megbízni benned, de ettől még nem bocsátottam meg – magyarázta Coulson szigorú, mégis kedves hangon, a lány állapotára tekintettel. - És ha bosszúról lenne szó, biztos lehetsz benne, hogy nem a kíváncsiságod fájna!

- Mikor fog megbocsátani nekem? – kérdezte a lány, saját magát is meglepő reménnyel a hangjában.

- Tekintve, hogy Natasha felépülőben van, és Loki még nem pusztította el a Központot... Hamarosan. De előbb meg kell bíznod bennem, és biztosítanod kell róla, hogy a Földre és lakóira sem te, sem Ő, sem a sárkány, vagy a következmények nem jelentenek fenyegetést!

- Elég, ha a szavamat adom, hogy nem gyarmatosítani jöttünk, vagy valami bonyolult módon kell bizonyítanom? Mondjuk, írjam alá a „Nem készülünk leigázni a Földet" iratot?

Coulson jót mulatott a lány humorán, amit még ilyen helyzetben is képes volt előhozni.

- Egy őszinte beszélgetés is megteszi. Ez az, amit Fury is vár tőled. Amíg pihensz, átgondolhatod, hogy miképpen viselkedj vele udvariasabban, mint legutóbb. Talán nem érdemelte ki a tiszteleted, de ha nem adod meg neki, az a te érdekeidet sem szolgálja – mutatott rá Coulson.

- Nincs kedvem jópofizni a főnökével! – ingatta a fejét a Boszorka.

- Elárulok neked valamit – hajolt Phil közelebb a lányhoz. – Egyikünknek sincs. A Bosszúállóknak, akik közé Natasha és Clint tartozik, pedig még annyira sem. De mind megtesszük, mert így működik ez az egész rendszer. Ha mindenki úgy viselkedne, ahogy épp kedve tartja, eluralkodna a káosz.

- Ez akkor sem az én gondom. Nem maradok itt örökre. Három nap – Kathlin nagyot sóhajtott, - és talán sohasem térek vissza, nem így. A SHILED-nek nem kell többé velem számolnia.

- Mire célzol ezzel? – döbbent meg az Ügynök. – Hogyhogy elmész? Csak most jöttél vissza.

- Igen, hogy segítsek a nővéremen. Semmi másért, ami titeket is megnyugtathat. - Kathlin

- Részleteznéd ezt, kérlek? – Phil

- Majd, ha eljön az ideje – felelte a lány. Egyrészt bosszúból, amiért az Ügynök is tudatlanságba hagyta a „nagy felfedezésükkel", másrészt, mert még tényleg nem akart előre kijelenteni egy bizonytalan dolgot.

Phil nem adta meg neki a bosszankodás örömét, amiért a lány elismerően nézett fürkésző, világoskék szemeibe.

- Azért gondolt át ezt az őszinteség-tisztelet dolgot. Sok kellemetlenségtől megkímélhet – tanácsolta az Ügynök.

- Átgondolom – sóhajtotta a lány, és megdörzsölve sajgó törött karját átfordult a másik irányba.

- Rendben, pihenj – hagyta rá Coulson.

Kathlin erre csak sóhajtott egy újabbat, némi fájdalommal, majd megpróbált elaludni. Azt sajnos nem igazán ment neki. Lehunyta a szemeit, de hiába jött volna az álom, a bal karjába nyilalló fájdalom minduntalan elűzte azt. Fél óráig szenvedett. Ide-oda forgolódott, végül már mérgesen dobálta magát az ágyban, és néha morgott is párat. Coulson elnézte egy ideig, majd aggódni kezdett érte, de mielőtt rávette volna magát, hogy megszólítsa, a lány beelőzte.

- Hát ezt nem hiszem el! – tört ki a lányból, és dühösen fújtatva kezdte a plafont tanulmányozni.

- Valami baj van? – kérdezte Phil aggodalmasan. A lány csodálkozott a megértésén, ami titokban jól esett neki.

- Nem tudok aludni! – felelte nyúzottan.

- Tehetek érted valamit? – ajánlotta fel az Ügynök.

- Ami azt illeti... Ha szerezne valami fájdalomcsillapítót, az jól jönne!

- Fájdalom csillapítót? Szóval nem Natasha miatt idegeskedsz?

- Nem csak, amiért utálom is magam rendesen... De ez a nyamvadt fájdalom a karomban már kikészít! Mintha egy aligátor készülne lerágni éppen. - Kathlin

- Igazán választékosan fejezted ki magad. De ha ennyire fáj, miért nem mész el orvoshoz. Ha jól tudom, Bruce felajánlotta, hogy... - Phil

- Nem kell orvos! – nyögte a lány. – Főleg nem SHIELD-es! Nem bízok bennük!

- Ezt most megpróbálom nem sértésnek venni.

- Ahogy szeretnéd!

- De Bruce-t, még ha akarnám, sem nevezhetném SHILED-tagnak. A Bosszúállók tagja, de a szervezethez nem csatlakozott. - Phil

- De nektek dolgozik. - Kathlin

- Sokkal inkább az embereknek.

- Én boszorkány vagyok!

- Nem. Te egy reménytelenül makacs lány vagy, én meg bolond, hogy győzködni próbállak.

- Akkor hozza végre azt az aszpirint?!

- Utána nézek – sóhajtotta Phil, türelmét nehezen megtartva. – Minden szobában van elsősegély doboz, abban lennie kell!

- Király! – feszengett a lány.

Phil a fejét ingatva Kathlin érthetetlen bizalmatlanságán felállt, majd belenézett néhány szekrénybe. Az egyikben meg is találta az elsősegély dobozt, és abban kétféle fájdalomcsillapítót. Kathlin ezalatt tovább szenvedett az ágyon. Nem győzte magát ostromolni, amiért ilyen helyzetbe került, holott valójában nem tehetett róla. Sem a tengerbe zuhanás, sem a sárkányharc nem volt tervbe véve.

- Aszpirin vagy algopirin? – kérdezte az Ügynök végül a lánytól.

- Tökmindegy! – nyögte a Boszorkány idegesen. – Hozz mindkettőből vagy négyet!

- A gyógyszermérgezés nem segít a törött csonton – jegyezte meg Phil, jelentőségteljesen a lány szemébe nézve.

- Jó, csak hozzad már!

- Nahát, most már tegeződünk?

- Elnézést! – vágta rá Kat dühösen.

- Nem, végül is nem zavar – döntötte el Phil. - Ha jól vélem, ez a bizalom első jele!

- Ha te mondod. Szerintem inkább az őrületé – szisszent egyet a lány.

- Szólíts Phil-nek! – ajánlotta az Ügynök, mikor odasétált a lányhoz, és átnyújtotta az aszpirines dobozt.

- Ideadnád a vizet, Phil? – kérdezte Kathlin némi rájátszással.

- Persze – nyújtotta át neki az Ügynök az ásványvizes üveget az asztalról. – De ha engem kérdezel, a fájdalomcsillapító nem hosszú távú megoldás. Néhány óra, és mintha semmi sem történt volna. Jobb lenne, ha egy orvosra bíznád!

- Ja, biztos... – motyogta a lány, és megpróbálta kibontani a vizes üveget. Ahhoz viszont mindkét kezére szükség volt, így a sérült karjába most is belevágott a fájdalom. Lecsavarta ugyan a kupakot, de nem bírt megállni egy halk, fájdalmas kiáltást. – Ilyen nincs! – fújta ki feldúltan a levegőt, és nagy nehezen kortyolt egyet a vízből. Az aszpirint még ki sem vette a dobozából.

- Rosszul néz ki – mérte végig Coulson a lány kék-bordó foltokkal teli, mostanra enyhén beduzzadt bal alkarját.

- Kösz az update-et! – Kathlin kifújt egy tincset az arcából. Már egy ideje melege volt, és kicsit izzadni kezdett.

Phil ekkor óvatosan megérintette a lány sérült karját, még mielőtt Kat ellenkezhetett volna. Utána a lány homlokára tette a kezét egy pillanatra. Kathlin döbbenten figyelte.

- Begyulladhatott és lázad van – állapította meg az Ügynök. – Bruce említette, hogy ilyen előfordulhat.

- Loki is – sóhajtotta a lány fájdalmasan. – Kivennéd nekem a dobozból? – nyújtotta Phil felé az aszpirines dobozt.

- Nem – határozta el az Ügynök.

- Kérlek! – tette hozzá a lány, aki azt hitte, az udvariasság a hunyó. De nem az volt.

- Nem. Kathlin, ez nevetséges! – jelentette ki Phil a legnagyobb komolysággal. Többé nem engedett a lánynak, a saját érdekében – Kelj fel, és elviszlek orvoshoz!

- Nincs hozzá kedvem!

- Nem érdekel, mihez van kedved! Lázad van, súlyos sérülésed, Clint pedig megígértette velem, hogy vigyázok rád! Elmegyünk az orvoshoz!

- Majd Loki rendbe hoz, ha végzett – ellenkezett tovább Kathlin.

- Loki? – Phil egész közel hajolt a lány arcához. – Hallottam, hogy mit mondott neked Loki!

- És?!

- Ha szükséges, kérj orvosi segítséget! – Az Ügynök óvatosan megfogta a lány bal karját, de Kathlin így is felszisszent. – Még mindig elviselhetőnek tartod?

- Nem! Mindjárt beleőrülök! – vallotta be Kathlin nagyokat zihálva.

- Akkor, miről beszélünk?! Azt hiszed, hogy ez – Coulson felemelte az aszpirines dobozt, - segítene bármit is?! – A lány megadóan megrázta a fejét. Phil ekkor megenyhülve a vállára tette a kezét, és mélyen remegő bordó szemeibe nézett. – Gyere! – mondta megbízható hangon. – Nem kell tovább elviselned!

- De nem fair, hogy Natasha...

- Ő is így szeretné.

- Jó... Legyen – adta meg magát a lány. Coulson segítségével felállt az ágyról, és a táskájában kotorászott zokni után. – Hová megyünk, pontosan?

- Jobban megbízol egy kívülállóban, mint SHIELD alkalmazottban? – Kathlin bólintott. – Akkor Bruce szívesen segít majd neked!

- És ha ott lesznek a többiek?

- Nem fognak bántani – nyugtatta az Ügynök. – Akarod, hogy segítsek azzal a zoknival?

Kathlin újból bólintott, és Coulson segítségével felvette a drapp zokniját, majd egy világosbarna bőrcsizmát, amit még Asgarból hozott vissza. Kardigánt képtelen volt felvenni, mert annak az ujján át kellett volna dugni a sérült karját. Phil viszont a trópusi klíma ellenére a vállára terített egy vékony, világos pamutkardigánt mondván, hogy az egészségügyi helyiségekben erősen megy a klíma.

...

- Egész biztos, hogy nem fognak rám támadni? – kérdezte Kathlin útközben a folyosón. Ugyanarra a szintre mentek, ahol Natasha is feküdt, csak a Központ ellentétes oldalára, Banner „rendelőjébe".

- E felől biztosíthatlak – válaszolta Phil melegen. Végig lazán átkarolva kísérte a lányt, aki bal karját tartotta jobb kezével.

Kathlin-t saját csodálatára nem zavarta az Ügynök gondoskodása és túlzott közelsége. Vajon Coulson végül csak eléri, hogy megbízzon benne?

- Bár megbízhatnék benned! – sóhajtotta a lány vágyakozva.

- Megteheted – nézett az Ügynök bíztatóan a szemébe. – Meg is érkeztünk – mutatott egy tőlük már alig öt méterre lévő fehér ajtóra a folyosó végén.

Az ajtón túlról vitázó férfihangok szűrődtek ki. Kathlin felismerte Stark és Rogers, és alig kivehetően, de Banner hangját, és az utolsó pillanatban megtorpant. Megállt egy méterre az ajtótól, amire „Kettes Műtő" volt kiírva, és Phil noszogatására sem ment tovább.

- Műtő? – kérdezte bizonytalanul.

- Nem csak arra használjuk – világosította fel az Ügynök. – Tulajdonképpen Bruce rendelője.

- Nem mennél előre? – vetette fel Kathlin, félelmeit palástolni próbálván. – Azután, ha Stark támadó állapotban van, figyelmeztethetnél. – Ezt megerősítvén megint Tony kiabálása volt odabent a leghangosabb.

- Miatta nem aggódj! Sokat vitatkozik a többiekkel, de ilyen a természete. Viszont nem hiszem, hogy bántana téged. Egy sérült, védtelen lányt.

- Rosszabbul hangzik, mint gondolnád.

- Tegyünk ellene! – javasolta az Ügynök, és közelebb lépve bekopogott az ajtón.

A vita hamar elcsendesült, ahogy odabent egymást csitítgatta a három férfi, majd Banner hangja válaszolt a kopogásra.

- Ki az? – kérdezte a Doktor. A hangján érződött, hogy mentálisan kimerült a társaival folytatott szópárbajban.

- Coulson vagyok – felelte az Ügynök kurtán. Kathlin-t hozzátenni már nem tudta, mert Bruce hamar válaszolt.

- Gyere be!

- Menjünk be! – szólt oda Phil a lánynak, és mivel Kathlin még mindig tanácstalanul bámult rá, megragadta a lány jobb karját, és óvatosan, de határozottan maga felé húzta. Kinyitotta az ajtót, és belépett, majd visszafordult, és maga után vezette a lányt, majd becsukta mögötte az ajtót. Csak mikor már mindketten bent voltak a fehérrel kicsempézett, erősen megvilágított, enyhén fertőtlenítőszagú szobában, nézett végig a bent álló három férfin. Nem számítottak rá, hogy Coulson vendéget hoz, de hogy pont Loki kis barátnőjét?! Főleg Stark lepődött meg, de Banner sem várta mostanra.

Kathlin elbizonytalanodva nézett köre a szobában. Kicsivel hátrébb egy fehér bőrrel bevont műtőágy, mindenfelé szekrények telepakolva gyógyszerekkel, orvosi eszközökkel, amikből a pultokra is jutott bőven. A szoba szemben lévő oldalán, vagy hét méterre a bejárattól pedig egy másik, nyitott ajtó egy többágyas helyiségbe vezetett. A pihenőbe, ahonnan egy ablak is nyílt a külvilágba. Ott most félhomály volt. A nagyobbacska szobából nyílt még egy ajtó balra, de az jelenleg zárva volt. Végül a bent várakozó Bosszúállókra pillantott. Nem tűntek különösebben dühösnek, de komolynak annál inkább.

A három férfi és az Ügynök biccentettek egymás felé, és szokásához híven Stark ragadta magához a szót.

- Á, Phil! – köszöntötte fennhangon. – Vendéget hoztál? – vigyorgott kiszámíthatatlan arckifejezéssel Kathlin-re.

- Láthatóan – vágta rá Steve. Kathlin kicsit összehúzta magát, mert úgy érezte, rossz helyen van, ahol nem látják szívesen. Ez viszont nem teljesen volt így. Phil nyugtatásképpen átkarolta. – Szóval most már ő is a barátunk? – kérdezte a Kapitány. Rangjához hűen reménykedett az igenben, amin Kat meg is lepődött.

- Nekem nincs kedvem Loki csajával barátkozni – makacskodott Tony. – Szakítasz vele az érdekedben? – nézett a lány szemébe határozottan.

- Szó sem lehet róla! – szólalt meg végül a Boszorkány. Támadó hangjába most is belevegyült némi fájdalom.

- Nos, akkor még mindig fasírtban vagyunk – vont vállat a Milliomos.

- Tony, elég! – ingatta a fejét Bruce. – Miért jöttetek? – fordult az Ügynök és a sápadt, mégis enyhén kipirult arcú lány felé. Lemerte volna fogadni, hogy Kathlin lázas és fájdalmai vannak, és nem is tévedett.

- Fájdalmai vannak, és lázas – pillantott Phil aggódva a mellette ácsorgó lányra. – És azt hiszem, begyulladt a karja is...

- Ajajjaj – sóhajtotta Bruce maga elé, és kérés nélkül odalépett hozzájuk. – Gondoltam, hogy ez lesz – nézett le a még mindig remegő lányra, és a homlokára tette a kezét.

Kathlin most már annyira kellemetlenül érezte magát, a négy férfi között, akik korábban még az ellenségei is lehettek volna, hogy kivételesen ellenkezni sem volt ereje. Némán tűrte, ahogy Bruce hozzáér.

- Nos? – kérdezte Phil.

- Valóban láza van – állapította meg Bruce, némi sajnálattal, majd Kathlin szemébe nézett. – Mutasd a karod! - A lány nem szívesen tette, de Phil és Bruce várakozó pillantásinak hatására végül a Doktor felé nyújtotta azt. Bruce épp hogy csak megérintette, és vetett rá egy pillantást, hogy eldöntse a diagnózist. – Sajnos igazad volt – fordult Phil-hez, majd vissza a lányhoz. – Elkezdődött a gyulladás. Gyere velem! – intett a lánynak, hogy kövesse.

Kathlin nyelt egyet, mialatt Bruce sürgetően nézett rá. Phil ekkor megelégelte a dolgot, és Banner után terelte a lányt.

- Akkor most te vagy a felvigyázója, vagy mi? – szólt oda Steve az Ügynöknek, elvesztve a fonalat.

- Olyasmi – válaszolta az Ügynök. – Natasha megkérte Clint-et, ő pedig engem, de nem érdekes. – Bruce-hoz fordult, aki éppen az egyik szekrényben keresett valamit. – Tudsz neki segíteni?

- Persze, hogy tudok! – válaszolta a Doktor kissé ingerülten. Egy dobozt emelt le a polcról. – De jobb lett volna, ha hamarabb jön! – mondta, miközben kibontott egy világossárgás anyaggal megtöltött injekciós tűt a műanyag csomagolásból. – A gyulladás nem gyerekjáték!

Kathlin kissé megriadt a hangjában lévő szigorúságtól, és a tű látványától. Régen volt már ilyen helyen, és a tűk és ismeretlen anyagok mindig elbizonytalanították, most pedig még Bruce is dühös rá.

- Sajnálom – nyögte Kathlin összetörten. Phil megszorította a kezét, de az nem használt sokat. Ekkor végre Bruce is a lányra pillantott, miután beállította a mennyiséget a fecskendőn. Kicsit el is szégyellte magát, amikor meglátta a lány szemében a kétségbeesést.

- Nem, én sajnálom – enyhült meg a Doktor. – Nehéz időszak volt a mostani, túlságosan is megviselt mindannyiunkat.

- Én megértem... – sóhajtotta a lány erőtlenül. Bruce bólintott.

- Ülj le az ágyra, mindjárt megyek! – kérte szintekkel kedvesebben.

- Gyere! – mondta Phil, és a bőrágyhoz vezette a lányt. Kathlin megpróbált felülni, de az ágy szintje a csípője felett volt, és egy kézzel nehézkes lett volna felügyeskednie magát. Steve ekkor gondolkodás nélkül mellettük termett, és bár az Ügynök is fel tudta volna emelni, nevéhez hűen egy fiatal lány segítségére sietett, és felrakta az ágyra.

- Meg is vagyunk! – mosolygott a meglepett lányra a Kapitány.

- Köszönöm – felelte bizonytalanul Kathlin.

- Szívesen – mosolygott tovább Steve, majd nem állta meg, hogy lenézzen a lány sérült karjára. – Ez rosszul néz ki – jegyezte meg együtt érzőn.

- Hogy nézzen ki jól egy törés? – kérdezte Tony, és ő is a lányhoz lépett. Kathlint megint hárman állták körbe. – Jobban kéne vigyáznod a repüléssel! – javasolta. – Veszélyes dolog, nekem elhiheted.

- Legközelebb észben tartom – nyögte a Boszorkány. Legalább nem akarják máglyára kötni és felgyújtani. Ez bíztató volt.

- Legközelebb hallgass rám! – mondta Bruce, és utat tört magának a lányhoz. Kathlin alig észrevehetően odább csúszott, amikor meglátta a korábbi injekciós tűt a Doktor kezében, és a másikban egy alkoholos vattát.

- Mi az? – kérdezte a lány, amikor Bruce lefertőtlenítette a bal karját, majd megfogta a csuklóját, hogy megtámassza a sérült részt.

- Segít levinni a gyulladást – magyarázta a Doktor, miközben a lány bedagadt karjához emelte a tűt.

- És biztos használ? – tétovázott a lány, felnézve a férfi barna szemeibe, amiből magabiztosság sugárzott.

- Remélhetőleg – felelte Bruce. Kathlin ösztönösen húzta volna arrébb a kezét, de a Doktor nem engedte neki, és beadta gyulladáscsökkentőt.

A lány akaratlanul szisszent egyet, amint a tű az egyébként is sajgó karjába hatolt, majd kivárta, míg Bruce végez, és kihúzza a tűt. Akkor fellélegzett.

- Ennyi? – kérdezte Kathlin reménykedve, bár sejtette, hogy nem.

- Néhány perc alatt lejjebb kell vinnie a duzzanatot – magyarázta Banner. – Azután foglalkozhatunk a töréssel. De addig is, csinálunk egy röntgent a karodról.

- Oké – egyezett bele Kathlin, és már le is csusszant volna az ágyról, ha Coulson nem állítja meg.

- Ne erőltesd meg magad! – kérte az Ügynök. – Ez a huszonegyedik század.

- Hogyan? – csodálkozott a lány.

- Tony! Segíts beállítani a röntgent! – fordult Bruce a Milliomoshoz, a Kapitány pedig már az ágy mellé is tolta a szerkezetet.

Stark és Bruce együtt beállították a paramétereket, majd megkérték a lányt, hogy tegye a sérült karját egy, az ágy oldalához csatlakozó erős, lapos, műanyag kartámla szerű részre. A széles műanyag megfelelően alátámasztotta a lány karját, de ahhoz neki le kellett feküdni a műtőágyra. Az ágy nem volt teljesen vízszintes, enyhén megdöntötték a felső, és alsó egyharmadát, így egy elnyújtott fotelhoz hasonlított. Csak a lány bal alkarja hevert vízszintesen a fehér „asztallapon", amire ráirányították az X-sugarakat.

Miután végeztek, Tony már nyomtatta is a képeket, Bruce pedig, mielőtt vetett volna rájuk egy pillantást, azt javasolta a lánynak, hogy maradjon fekve, és ne mozgassa a karját.

- Kényelmetlen ez az ágy – jelentette ki Kat felülve, mert a bőr alatta alig volt kipárnázva. A karját legalább nem mozdította el a lapról.

- Feküdj vissza! – kérte tőle Coulson.

Kathlin épp ellenkezni készült volna, az Ügynök meg arra válaszolni, de mindkettejüket félbe szakította a Doktor hangja.

- Ahogy sejtettem – mormogta maga elé Bruce két röntgen képet tanulmányozva. A lány orsó és singcsontjának darabjai elmozdultak egymás mellől, és közöttük letört szilánkok voltak. – És csontszilánkok...

- Mi a helyzet? – kérdezte Steve érdeklődve.

- Kathlin csontjai úgy néznek ki, mint jég a whiskey-ben – válaszolta helyette Stark, aki már a számítógép kijelzőén látta a képeket.

- Ez nem vicces – oktatta ki Coulson.

- Nem is annak szántam – védekezett Tony.

- Szóval elég súlyos – jegyezte meg Steve.

Bruce ekkor letette a képeket, és lendületesen az ágyhoz lépett, majd Kathlinre emelte komoly tekintetét.

- Hagy nézzem a karod! – kérte, de meg sem várta, míg a lány felemeli azt. Csupán nyugalomban vetett rá egy pillantást, majd enyhén megemelte, és visszaeresztette a lapra. – Hála az égnek, szépen lohad – mondta. – Érzed, hogy kevésbé fáj?

- Kicsivel. Már nem sajog úgy – felelte a lány hálásan.

- Még néhány perc, és elkezdhetjük – jelentette ki a Doktor.

- Micsodát? – kérdezte Kathlin értetlenül.

Banner viszont válasz helyett a többiekhez fordult.

- Szükségem lesz egy asszisztensre!

- Mihez kell asszisztens? – erősködött a lány nyugtalanul. Bruce viszont csak határozottan a vállára tette a kezét, hogy lenyugtassa.

- Ne idegeskedj, kedves! – kérte a lányt Banner. Kathlin nem tudott nem csodálkozni rajta, hogy máris milyen közvetlen lett vele. Vajon minden páciensével ilyen?

- Hívok valakit – ajánlotta Steve. Már indult is volna a kijárat felé, ha Coulson nem szól utána Kathlin kétségbeesését látva.

- Ne! – tanácsolta az Ügynök. – Kathlin nem igazán bízik a SHILED-esekben! – magyarázta.

- Benned is megbízik – vetette oda Tony.

- Nem annyira – felelte Coulson.

- Nem teljesen – felelte Kathlin, valamivel közvetlenebbül az Ügynök felé, mint korábban. Phil megkönnyebbülten fogadta, hogy ezek szerint jó úton jár a lány bizalma felé.

- És ha közülünk lenne az valaki? – fordult a Doktor a lányhoz, akinek a vállán még mindig ott pihent a keze.

Kathlin-nek végre sikerült elfogadnia az érintését, mi több, valamennyire összeszednie magát a hatására, amikor meglátta az őszinteséget, és aggódást Bruce szemében. Valami érthetetlen okból úgy tűnt, hogy ezek az emberek segíteni szeretnének neki, és mivel a szándékaik tisztának tűntek, úgy döntött, hagyja nekik. Talán ha így tesz, hamarabb feloldódik közöttük a feszültség.

- Az elfogadhatóbb lenne – válaszolta a lány végül, kölcsönösen Bruce meleg, barna szemeibe nézett.

- Rendben – egyezett bele Bruce. Mindent a betegért, szólt a mondás, ő pedig mindig betartotta ezt. Kathlin pedig olyan összetörtnek, és egyben elveszettnek tűnt a SHIELD bázisán. Ha valaki, ő megértette, milyen kiszolgáltatottnak lenni egy ilyen helyen. Ösztönösen segítette másokon, és már odakint eldöntötte, hogy Natasha húgának is segít, ha a lány beleegyezik. Az nem számít jelenleg, hogy miket tett a lány. Egy orvos mindig csak másodlagosan foglalkozik ilyenekkel. – Ki vállalja, hogy segít nekem? – nézett körbe a jelenlévőkön.

- Én szívesen vállalnám, de annyit értek az orvosi dolgokhoz, mint tyúk az ABC-hez – vallotta be Steve.

- Velem ugyanez a helyzet – értette egyet Coulson sajnálkozva.

- Akkor marad Tony – jegyezte meg Steve.

- Nem is tudom – gondolkozott el Bruce, végigfutva Stark összes negatív tulajdonságán. – A stílusa legtöbbször kifogásolható, másrészt legalább a biokémiához és a műszerekhez jól ért – összegezte végül.

- Vállalod? – kérdezte a Milliomostól Coulson.

Tony ekkor alaposan végigmérte a lányt, aki megint kezdte kellemetlenül érezni magát. Pont Stark? De ki tudja, talán nem olyan rossz, mint elsőre tűnik.

- Hmm – bólogatott Tony elgondolkozva, mivel is jár, ha asszisztál Bruce-nak, valószínűleg egy műtéthez. Vajon kibírja róka nélkül...?

- Ne fáradj! – válaszolta Tony helyett Steve. – Stark rosszul van a tűktől. A múltkor is, amikor össze kellett varrni azt a vágást a ... – mesélte volna tovább, de az említett gyorsan a szavába vágott.

- Vállalom! – vágta rá Tony.

- Szóval már nem félsz a tűktől? – kérdezte Bruce társától.

- Mindig csak azzal volt bajom, ha bennem vannak – vont vállat Tony. – De ha valaki másban – vigyorodott el, pillanatra Kathlin-re kacsintva, akit ettől kirázott a hideg.

- Ez „gonosz" volt – cukkolta barátját Steve.

- Mindegy – zárta le Bruce határozottan. – Vállalja, és kész! Akkor el is kezdhetjük. Tony készíts elő... – Itt Bruce elsorolt többféle vegyületet és orvosi eszközt, amiből Kathlin csak a fiziológiás oldatot, morfiumot, szikét, valamilyen tűt és cérnát értette. Kezdett félni.

Aggódását beigazolva Bruce kivett egy műanyag tasakot egy fiókból, amiben egy műanyag kivezetéssel ellátott, hosszú, még leszigetelt tűben végződő kanül volt, majd a lány jobb oldalára lépett, és letette az ágy melletti egyik pultra. Fertőtlenítőt és vattát vett elő. Tony akkor odalépett hozzá egy infúziós tasakkal, amit a Doktor felakasztott az ágy melletti állványra. Végült lefertőtlenítette a lány jobb alkarjának felső részét, közvetlenül a néhány halványan látszó ér környékén. Kathlin még mindig nem értette, mi ez az egész. Amikor pedig Bruce kibontotta a tasakot, és levette a kanül tű végéről a szigetelést, nem bírt tovább magával.

- Mi ez az egész?! – kérdezte a Doktortól.

- Egy infúzió..., legalábbis lesz – felelete Bruce, és megpróbálta a tűt a lány karjába szúrni, de Kathlin elhúzta a karját.

- De mi szükség minderre egy gipszeléshez?! – ellenkezett a lány.

- Egy ilyen sérülést nem elég begipszelni, sőt, nem is lehet – magyarázta Bruce. – Kathlin – hajolt közelebb a lányhoz, - a karodat mielőbb meg kell műteni! – világosította fel végül.

Kathlin nyelt egyet idegességében.

- Na, jó, erről nem volt szó! – nézett idegesen Coulson-ra, és megpróbált felülni.

- Kezdődik a buli – jegyezte meg magának Stark.

- Csönd legyen, és vegyél fel egy köpenyt! – fordult hátra Bruce új asszisztenséhez, miközben ideiglenesen letette a kanült a pultra egy fóliára.

- Megyek már! – emelte maga elé a kezeit Tony, és kis időre eltűnt a másik helyiségben, ami eddig zárva volt. Steve ezalatt bezárta a pihenő ajtaját, ahol egyébként senki sem volt, hogy ne legyen huzat.

- Ha doktor Banner szerint meg kell műteni, nincs okod kételkedni – válaszolta az Ügynök a lánynak, és finoman visszanyomta az ágyra.

- De meg sem kérdeztek róla?! – makacskodott Kathlin.

- Ha megkérdeztelek volna, mielőtt megbeszélem Tony-val, mit tettél volna? – kérdezte Bruce a lánytól jelentőségteljesen.

- Valószínűleg meggondolom magam, és elszaladok? – vetette fel Kathlin.

- És most? – Bruce

- Így már nehezebb lenne elszaladni – nézett körbe a körülötte állókon Kat.

- Csak azt akartam, ami neked a legjobb – magyarázta Bruce, miközben bátorítás képen megérintette a lány jobb vállát, és kicsit közelebb hajolt hozzá. – Láttam rajtad a bizonytalanságot, és nem akartam, hogy megijedj. Szerettem volna, ha mielőtt beleegyezel, megbízol bennem!

- De miért olyan fontos, hogy segíts nekem? Azok után, hogy a SHIELD... – ingatta a fejét a Boszorkány. Phil és Bruce összenéztek.

- Ez nem a SHIELD-ről szól – világosította fel Coulson.

- Hanem valakiről, akinek orvosi segítségre van szüksége – fejezte be Bruce. - Én pedig elsősorban orvos lennék, tehát...

- Biztosan meg kell műteni? – kérdezett rá a lány. Ezzel már azt is jelezte, hogy jobban bízik Bruce véleményében.

A Doktor aggodalmasan bólintott.

- Muszáj. A két csont részeit egymáshoz kell illeszteni a törések mentén, a letört szilánkokat pedig el kell távolítani, mert főként azok okozzák a gyulladást.

- Vagyis maradsz? – kérdezte Phil a lánytól. A hangjából viszont érezni lehetett, hogy igenleges válaszra vár.

- Nem gondoltam volna, hogy visszatértem napján pont ti akartok majd segíteni rajtam, de... – kezdte a lány elhatározva magát. – Azt hiszem, ideje lenne megbíznom bennetek – jelentette ki. A mondat végén elengedett egy fájdalmas grimaszt.

- Megint fáj a karod? – kérdezett rá Bruce mindentudóan. Mi másért egyezett volna bele ilyen hamar az operációba a lány.

- Piszkosul – nyögte a lány.

- Akkor javaslom, ne várjunk tovább – határozta el Banner. – Phil, Steve. Megtennétek, hogy a folyosón vártok?

- Persze – egyezett bele Steve, és elköszönt a lánytól. – Ne aggódj, Banner-nél jobb orvost nem ismerek!

Kathlin nem tudott mit válaszolni zavarában, így csupán mosolyt erőltetve magára bólintott egyet a távozó Kapitány felé. Ezután az Ügynök ragaszkodott a bátorító szavakhoz.

- Bruce tudja a dolgát – biztosította a lányt. – Csak hallgass rá, és minden rendben lesz. – Megszorította a lány jobb kezét egy kis időre. – A közelben leszek, ha szükséged lesz rám. – Kathlin nagy levegőt vett, még mindig érezni lehetett rajta az izgalmat. Végül is egy operációra készül éppen. – Nem lesz semmi baj! – nyugtatta Phil, majd ő is távozott a szobából.

- Igaza van – nyugtatta most Bruce is a lányt. - Nem lesz gond. Csináltam már hasonlót korábban is.

- De nagyon ...izgulok – remegte a lány. Azt, hogy fél, nem akarta bevallani, de a Doktor így is sejtette.

- Ez természetes, de nem kell félned! – nyugtatta a lányt meleg hangon. - A gyulladás még nem volt túlságosan súlyos. Előreláthatólag egy óra alatt megvagyunk, ha együttműködsz, még kevesebb is.

- Mit értesz pontosan együttműködés alatt?

- Megbízol bennem, és nem kérdőjelezel meg semmit, amit teszek, vagy mondok.

- Ezt megpróbálhatom – ígérte a lány.

- A te érdekedben örülök, hogy így teszel. Ha pedig nem vagy biztos magadban, kérdezz nyugodtan. És bármi van, szólj! Szédülés, fájdalom valahol máshol, érted?

- Igen – sóhajtotta a lány.

- Helyes! Tony, igyekezz! – kiáltott át Bruce a Milliomosnak a másik helyiségbe. És hozd a fájdalomcsillapítót!

- Fájdalomcsillapító? – kérdezte a lány, mialatt Bruce ismét a kezébe vette a kanült a pultról.

- Már korábban be kellett volna adnom egy adagot – ismerte el Bruce, de Kathlin nem így értette.

- De nem leszek eszméletlen, vagy ilyesmi?

- Erre még visszatérünk – felelte a Doktor, és bal kezével megtámasztotta a lány karját, hogy a másikkal felhelyezze a kanül tűjét a vénájába. – A infúzió megakadályozza, hogy kiszáradj – magyarázta, mivel a lány gyanúsan méregette a hosszú tűt körülötte a vékony műanyag csővel. – Sosem volt még benned...? – kérdezte. A lány bizonytalanul megrázta a fejét. – Kicsit fájni fog az elején, de utána megszokod – mondta Bruce. Mikor Kathlin beleegyezően sóhajtott, figyelmesen, de határozottan beleszúrta a tűt a vénájába, majd lassan feljebb tolta, míg a tű teljesen el nem tűnt a karjában.

Kathlin nem bírta megállni, hogy felszisszenjen. A hegyes fém a karjában meglehetősen kellemetlen volt, és elsőre nem „kicsit" fájt. De megpróbálta szó nélkül elviselni. A fém ezután kikerült a karjából, és csak a vékony műanyag cső maradt benne. Bruce utána néhány csík fehér ragasztószalaggal rögzítette a kanült a karján, hogy ne mozdulhasson el. Végül hozzácsatlakoztatta az infúziós tasak hosszú csövét, és megnyitotta a „csapot". Mikor kész volt a lányra nézett, aki láthatóan még nem igazán barátkozott meg a dologgal, hogy egy műanyag tű van véglegesen a karjában. Bizonytalanul méregette a kanült.

- Hamarabb megszokod, mint gondolnád – próbálta Bruce nyugtatni, majd elvette az időközbe megérkezett Tony-tól a fájdalomcsillapítót tartalmazó nagyobb injekciós tűt.

- Még egy tű – sóhajtotta a lány.

- Lesz még egy pár – jegyezte meg Tony.

- Király – ironizált Kathlin. Bruce viszont az injekció tartalmát az infúziós tasakba fecskendezte.

- Morfium – magyarázta a Doktor a lánynak. – Ha fokozatosan kapod, úgy hatásosabb.

- Értem. Most mi jön? – kérdezte a lány.

- Felteszek egy kérdést. A műtétek nagy részét altatásban végzik, de az mindig kockázatos. Figyelembe véve pedig, hogy most csak ketten vagyunk, és egy végtagról van szó, jobban szeretném, ha ébren maradnál. De te döntesz.

...