39. fejezet

Sosem vagy egyedül

Miután Kathlint Coulson ügynökre hagyta, Clint Barton visszatért Natasha szobájához, viszont nem lépett be, megállt az ajtó előtt. Ami odabent történt, ahhoz úgy érezte, nincs rá szükség, így az ablakból nézte a történéseket. Nagyon remélte, hogy Loki tudja, mit csinál. Ráadásul alig telt el egy óra, Coulson tudatta vele, hogy Kathlin nagyon rosszul volt, így elvitte Banner-hez és a kezét épp most műtik valószínűleg. Még egy nőnemű személy, aki mindennél fontosabb neki, és akiért aggódhat. Nagyszerű! Clint-nek minden reményére szükség volt, hogy a nyugalmát szükséges szinten megőrizze, és higgyen benne, hogy másnapra mind Kathlin, mind Tasha felépül. Ez a borzalom pedig a múlté lesz, örökre!

...

Loki már órák óta adta Natashának a méregtelenítő főzetet. A nőt egyszerre rázta a hideg és égette a forróság, miközben kiverte a víz. A méreggel teli folyadék izzadással és minden más lehetséges módon távozott belőle. Ha épp nem az ágyon nyögött és pihegett, akkor a fürdőszobába rohangált ki. A húsz percenkénti tűszúrások, mikor Loki beadta neki az újabb adag főzetet, ezek után meg sem kottyantak neki. Fájt, persze, hogy a karjai egy idő után tűpárnára kezdtek emlékeztetni, de ez semmi nem volt ahhoz a fájdalomhoz képest, ami úgy érezte, a testét próbálja meg szétszaggatni belülről. Ahogy a méreg nehézkesen kiválik a sejtjeiből.

Az odakint magát halálra aggódó szerelmét szerencsére nem vette észre a délutánra jobban visszatükröződővé vált ablaküvegnek hála. Végképp nem szerette volna, ha valaki ebben az állapotban látja. Az arca egyszerre sápadt és vörös, nyirkos és nyúzott volt, a végtagjai, mint egy rongybabának.

Hármat ütött az óra. Natasha nem bírta tovább. Épp hogy újból visszatért a fürdőből, ahol gyomrának tartalmát látta viszont sokadjára. Az a kezdetektől nem volt más, csupán a Loki által folyamatosan vele itatott víz, amit kékre színezett a kioldódott méreg. A szája szélén még ott volt a kék szín, mert már ahhoz sem volt ereje, hogy lemossa azt. Erőtlenül, nagyot nyögve esett vissza az ágyba. Az infúzió már rég nem volt a kezében, a sok jövés-menés alatt bezavart volna.

Loki alig vetett rá egy pillantást, miután újra teleszívott egy fecskendőt a főzettel, aminek még a fele a lombikban volt, és megfogta Natasha bal karját, hogy beadja neki. A nő viszont amint meglátta a tűt a bőréhez közeledni, megpróbálta elhúzni a karját. Loki ereje ellen semmit nem ért volna a gyenge erőlködése, de a Mágus nem erőszakoskodott vele, hagyta, hogy a karja ezúttal kicsusszanjon az ujjai közül. Letette az injekciós tűt az asztalra, és közelebb hajolva a nőhöz, mélyen fájdalmas tekintetébe nézett.

- Valami gond van? – kérdezte tőle némi sajnálattal, de mintha nem lenne tisztában megpróbáltatásaival.

- Hogy... valami gond van-e?! – nyögte Natasha. A kérdése vége rekedt nevetésbe fulladt. – Ezt...nem gondoltad...komolyan, ugye? – Nehézkesen sóhajtva elfordította a fejét az ellenkező irányba. Képtelen volt tovább Loki tiszta, tengerkék szemeibe nézni. Hiába tudta, hogy segíteni próbál neki, a New York-ban történteket nem tudta elfeledni, és jelenlegi szenvedését is akaratlanul hozzá kötötte. Egy része bármit megtett volna, hogy megszabaduljon a férfitól és a kínoktól, de egy másik már egyáltalán nem tudta, mit akar. Minimális létbiztonságot, amit most távoli ábrándnak érzett.

- Valóban nem – válaszolta Loki valamivel több megértéssel selymes hangjában. Natashát remegés rázta meg, és nem múlt el hamar. – Csak gondoltam, lehetnék udvarias...

- Nem bírom tovább! – vágott a szavába a nő olyan hevesen, amire ő sem számított magától. Lihegett is nagyokat a hirtelen megerőltetéstől.

- Natasha – mondta Loki átható hangon, és a nő odébb kászálódása ellenére átfogta nyirkos karját. – Tudtuk, hogy lesznek nehézségek, viszont...

- Fejezzük be! – követelte a nő.

- Ilyen könnyen feladnád? – hajolt közelebb hozzá a fekete.

- Csak fejezzük be! Kérlek! – könyörgött tovább a nő.

- Ha most befejezzük, az még egyáltalán nem biztosíték a túlélésre. Képes lennél feladni az életed ezek után? Hogy ennyit küzdöttél érte?

- Sokkal inkább azok küzdöttek, akiknek fontos vagyok...

- És te hagynád, hogy az áldozatuk hiábavaló legyen? – Loki már szinte Natasha fülébe suttogott selymes, mégis enyhén kioktató hangján. – Az Íjász minden követ megmozgatott, hajlandó volt még a saját elvei ellen fordulni is, kockára téve a létbiztonságát! Kathlin pedig... Képes volt lopni a világod legbefolyásosabb szervezetétől, megnyitni egy átjárót, eljönni egy szál magában Asgardba, Hozzám..., - Loki egyre inkább megnyomta a lány tetteinek súlyát, - és kockára tenni sokkal többet, mint az élete. – Natasha remegve nézett fel a Mágus szemeibe, amikor Loki megragadta az állát, és kissé erőszakosan maga felé fordította. – Képes lett volna a lelkét, a boldogságát is eladni, csak hogy te megmenekülj!

- Én nem... – dadogta megszeppenve a nő. – Sohasem kértem tőle ilyet.

- Tudom – lepte meg Loki azzal, hogy némileg megenyhülten válaszolt. A nő állát viszont még mindig nem engedte el, és továbbra is az arcát fürkészte.

Natasha egyre inkább elveszett az átható, mély türkiz tekintetben. Valahol felületesen felmerült benne egy gondolat, mi szerint megértette, hogy a húga mégis hogy volt képes beleesni ebbe a bűnözőbe. A stílusa talán túlságosan is pimasz, magabiztos és nagyképű, de egyben olyan figyelmes és kedves is tud lenni, amire a legtöbb nő egyből elolvadna. Azok az elbűvölő kékeszöld szemek pedig... Na és a jellegzetes hangja, amitől mindig kirázta a hideg, de néha éppen kellemesen...

- Te nem kértél tőle semmit, mint hogy felejtsen el, az ő érdekében – folytatta Loki. – Kérés nélkül megmentetted az életét, de cserébe még azt sem vártad el tőle, hogy utána véletlenül is kockára tegye azt a tiedért. Ezért is vagyok most itt – jelentette ki, és elengedve a nő állát, most szokatlan bizsergést keltve benne a vállára tette a kezét. – Önzetlen és odaadó voltál életem szerelmével, ezért a legkevesebb, hogy megérdemled, hogy helyette is küzdjek érted.

- Tessék?! – hökkent meg a nő. Ez a mondat bárki más szájából valótlannak, túlzásnak és behízelgőnek tűnhetett volna, de pont Loki-tól ijesztően őszintének és természetesnek hatott. Natasha leginkább ezen lepődött meg. Loki és a törődés hirtelen már nem tűntek olyan távoli fogalmaknak.

- Talán korábbi benyomásom alapján nem hitted volna, hogy valaha is betartottam egy ígéretemet is, de volt pár, amit igen. És van egy, amit biztosan megtartok.

- És mi lenne az? – vonta fel Natasha félénken az egyik szemöldökét.

Loki ekkor elvett egy tiszta, vizes borogatásnak használt kendőt az asztalról, és letörölte a nő szája környékéről a kék nyomokat.

- Megfogadtam Kathlin-nek, hogy bármi történjék, megmentem az életed.

- És mi van, ha azt mondom, hogy már nem ragaszkodom az életemhez?

- Akkor kénytelen leszek akaratod ellenére cselekedni. – Natasha fájdalmasan sóhajtott. Loki ekkor mellé csúszott, és mire Natasha elkezdhetett volna ellenkezni, átkarolta, és másik kezével újból maga felé fordította a nő elgyötört arcát.

- Mi a...?! - Tasha nem tudta, mit gondoljon. A közelsége egyszerre volt rémisztő és meglepően biztonságot adó. Erre számított a legkevésbé, de Loki szokatlanul természetesen játszotta a megértő barátot.

- Remegsz – állapította meg a fekete. – Nem kellene ennyire félned.

- Mert szerinted az olyan egyszerű?! – csattant fel a nő.

- Natasha – sóhajtotta Loki félig suttogva. – Nem hiszed, de jól tudom, milyen nehéz most neked. Én éppúgy megjártam a chitauri méreg poklát, ahogy most te szenvedsz benne...

- Nem...nem értem.

- Nem is ez a lényeg. A lényeg, hogy a felén már túl vagy. Ki kell bírnod, és ki is fogod!

- Nem – ingatta a fejét a nő, és megpróbált kibontakozni a férfi karjaiból. – Sajnálom, de nem bírom tovább...

- Most ezt hiszed, pedig csak az elméd szórakozik veled. A tested, bár már lángol, ennél sokkal többet is kibír.

- Mitől vagy benne olyan biztos?

- Könnyű szerrel megállapítom, mikor van valaki aurája a halál szélén, a tiéd pedig még a közelében sem jár. Nem annyira, hogy ne venném észre időben, ha valami gond lenne.

- Szóval nem halhatok bele, ha már úgy érzem a testem, ellenem fordult? – nyögte a nő elfúló hangon.

- Nem a tested fordult ellened, hanem a hitetlenséged! Ám még így, a pengeélen táncoló kitartásod és halandó tested ellenére is nagyságrendekkel szerencsésebb helyzetben vagy, mint én voltam annak idején.

- Már miért lennék? – nevette el magát Natasha fájdalmasan.

- Mert ha a saját életedről már le is mondanál, ott van a tény, hogy nem csupán önmagadért kell túlélned. Nem vagy egyedül, ahogy én voltam... – Loki magabiztosan kezdte a mondatot, de a végén akaratlanul is elhalkult és elcsuklott a hangja. Viszont nem hagyott időt rá, hogy a nő szemében felsejlő minimális sajnálat utat törjön magának. Utálta, ha sajnálják, és ezt már Tasha is leszűrte a tekintetéből. Mégis megengedett magának egy megértő sóhajt.

- Ezt nem tudtam...

- Nem is vártam tőled! De tudnod kell, hogy, bármennyire is úgy érzed, a szenvedésed magányos és reménytelen, nem egyedül kell átvészelned! És most nem Kathlinre, Bartonra vagy valamelyik nagyképű „szuperhalandóra" célzok!

- Hogy érted ezt? – fordult Natasha őszinte érdeklődéssel, teljes törzsével a férfi felé.

- Valószínűleg erre vágysz legkevésbé, de Én itt vagyok neked. – Loki most nem suttogott a fülébe, csak melegen a szemébe nézett, és végigsimított a nő csapzott haján. Natasha haja megnőtt az utóbbi hónapokban, már újból a lapockájáig ért. Loki így a hullámos vörös tincsekkel együtt a nő hátán is végigfuttatta ujjait. Finom, férfias érintése nyomán a nőt kellemes izgalom járta át. Csodálkozva bámult az ex-Föld-leigázóra.

- Tulajdonképpen..., talán nem ez a legutolsó dolog – vallotta be a nő, és bár fel nem foghatta, miért, ösztönösen belesimult a férfi karjaiba, ahol kezdte végre biztonságban érezni magát.

Loki halványan elmosolyodott. Ez könnyebben ment, mint számított. Közelebb húzta magához a nőt, és most már a fülébe suttogott.

- Hanem bírod tovább, ha úgy érzed, a fájdalom már elviselhetetlen, itt leszek, és meghallgatlak. Nem kell szégyellned, bármi kínoz. Ha kiadod magadból, az sokat segít, ha van kivel megosztanod.

- Nem szokásom nyafogni – jelentette ki a nő, állapota ellenére határozottan, amit Loki elismerő simogatással díjazott, - de most mégsem tudom megállni. A poklot is megjártam annak idején Oroszországban, most mégis képes lennék feladni az életemet, csakhogy véget vessek ennek. A fájdalom sosem tett még ennyire gyengévé. Belefáradtam.

- Nos, ezen könnyen segíthetünk! – mosolyodott el Loki kedvesen, és az ölelésből kibontakozva kissé szorosan a nő vállaira helyezte a kezeit.

- Hogyan? – sóhajtotta a nő újból elbizonytalanodva. – Te mondtad, hogy egy fájdalomcsillapító sem lenne hatásos.

- A Világban, ahonnan én jövök – mesélte Loki olyan hangszínen, ami még Natashát is gyermeki izgalommal töltötte el egy pillanatra, - ha a nép már minden más reményét elvesztette, a végső megoldáshoz fordul. – Natasha kíváncsian várta a választ, amit Loki kis játszadozás után meg is adott neki. – Mágiához. És nagy szerencséjükre, ott vagyok nekik Én.

- Nem mondod! – Natasha gúnyos arckifejezést vágott a férfi önfényezésére, amit persze egyiken sem vettek a kelleténél komolyabban.

- Ki kell ábrándítsalak: de igen! – felelte Loki játékosan. – És ki nem találnád, de jelenleg neked is rendelkezésedre állok!

- Valóban? Ha nem mondod hülyén halok meg!

Kezdett szokatlanul közvetlenné válni közöttük a légkör, de ennek bizarrsága nekik egyáltalán nem tűnt fel.

- Ha meghalnál, így is-úgy is ostoba halandó maradnál! – vigyorogta Loki. – De az nem ma fog bekövetkezni – „nyugtatta".

Natasha ekkor gyengesége ellenére összeszedte az erejét, és kibontakozva a férfi kezei közül behúzott egyet a vállába.

- Au – gúnyolódott a fekete.

- Bunkó! – sziszegte dühösen Natasha.

- Én bunkó vagyok - egyezett bele Loki, - de ahogy látom, te egyre jobban leszel!

Natasha morgott egyet, de végül megtört a jég, és elnevették magukat. Persze csak visszafogottan, Natasha egész halkan, szinte csak mosolygott, Loki pedig kuncogott. Végül elmúlt a jókedv, de nem maradt nyom nélkül. Loki visszavette határozottságát, Natasha pedig immár olyan biztonságban érezte magát, mint remélte.

- Kicsit jobban vagyok – ismerte el a nő, - szellemileg.

- Akkor mi lenne, ha ezt még megspékelnénk? – vetette fel Loki, és újból megragadta a nő vállait.

- Fájni fog? – kérdezte Natasha nagyot nyelve. Loki biztatóan rámosolygott, amitől Tasha már könnyebbnek érezte a gyomrát.

- Csak amennyire egy erős ital egy hideg téli napon – felelte a Mágus, és lehunyta a szemeit, hogy koncentráljon.

Natashát melegség és erő töltötte el, ahogy a férfi újból megosztotta vele az energiáját, hogy feltöltse az auráját. A fájdalom kis mértékben mérséklődött, de annál erősebbnek és szilajabbnak érezte magát. Loki kezei nyomán eltöltötte a varázslat és átjárta a fejétől a szívén át a lába ujjáig. Végül, amikor a férfi leeresztette a kezeit, szinte hiányolni kezdte bizsergető érintését. Kezdetben megszólalni sem tudott, csak lenyűgözve bámult a férfi szemeibe. Hamar rászánta viszont magát, hogy köszönetet mondjon.

- Sosem gondoltam volna – kezdte halk hangon, amiből érződött a lekötelezettség, - hogy egyszer ennyire kellemesebbé teszi majd a közelséged az közérzetem.

Loki arcán egy pillanatra elégedett vigyor jelent meg, de nem élt vissza a nő kiszolgáltatottságával. Továbbá ő tisztában volt azzal is, hogy Barton, akit valószínűleg kínoz a tétlenség, odakint szemtanúja mindennek.

- Milyen érzés? – felelt végül egy kérdéssel.

- Most már folytatni akarom – határozta el a nő.

- Jó döntés. – Loki átnyújtott egy pohár vizet neki, amit Tasha most kérlelés nélkül kiivott. Már értette, miért olyan fontos, hogy ne száradjon ki. A méreg kizárólag a folyadékkal tud távozni a szervezetéből. – És most pedig – mondta Loki, mikor újból kezébe vette az injekciós tűt az asztalról, - készen vagy?

- Készen állhat valaki erre? – sóhajtotta Natasha, de lassan Loki kezébe adta a karját.

- Ha megint szünetre van szükséged, szólj! – ajánlotta Loki. - Később végzünk, de megállhatunk.

Natasha bólintott. Loki nem húzta sokáig, ahogy eddig sem, és a karjába szúrva a tűt, már nyomta is bele az anyagot. A méreg maradék része is elkezdett kioldódni a nő szöveteiből. A fájdalom megint tetőfokára hágott, de Natasha már nem az ágyon forgolódva szenvedett. Loki-nak panaszkodott kicsit a fájdalmairól, mialatt a Mágus hagyta, hogy az ölébe feküdjön, és meleg, de határozott szavakkal nyugtatta. Natasha néha felkiáltott, és körmeit a kín levezetéseképp szinte a férfi karjába vájta. Loki kedves szavakon kívül nem szólt semmit, csupán hagyta a nőnek kiélni lázas fájdalmát, és jobban magához szorította.

- Annyira...fáj! – nyögte Tasha, szemeiben nedvesség csillogott.

- Semmi baj – suttogta Loki áthatóan, és egy hűvös, nedves ronggyal megtörölgette a nő homlokát. – Elmúlik.

- De mikor?! – emelte a nő égnek szenvedő tekintetét. A hideg borogatástól megremegett.

- Nem számít – fogta meg Loki másik kezével a vállát. – Miután vége, nem fogsz emlékezni semmire. – Tasha csodálkozva nézett rá. – Már persze, ha úgy akarod.

- Megtennéd?

- Meg. Csak kérned kell.

- Köszönöm – sóhajtotta a nő, majd egy hálás pillantás után újból felnyögött, és magához szorította Loki karját.

- Minden rendben lesz – tette megértően a kezét a nő forró arcára a Mágus.

- Tudom – válaszolta Natasha. Egy fájdalmas sóhaj kíséretében a férfi felé fordult, és meleg tekintetében keresett nyugalmat.

Loki titokban megkönnyebbülten lélegzett fel. Még néhány óra, és ha minden jól alakul, késő délutánra végeznek is. Akkor már csak két dolog lesz hátra. Beadni Natashának a nyugtatót. Majd amikor a szervezetében visszaállt az egyensúly, regenerálni azt a rengeteg sérült és elhalt szövetet, amiben a méreg kárt tett. Amiről a nő jobb, ha nem is tud, amíg az ő ereje tartja életben. És ami a legfontosabb: Mielőbb kideríteni, mi van Kathlin-nel!

...

Újabb másfél óra telt el. Natasha émelygő gyomorral tért vissza a fürdőből. Az arca megint fehér, mint a fal. Talán még Loki eredeti bőrszínétől is fehérebb volt éppen. Kimerülten rogyott az ágyra.

- Tartsunk szünetet? – kérdezte a fekete.

- Nem – lihegte Tasha. Loki közben közelebb mászott hozzá, és áttörölte a homlokát egy nedves, hűvös ronggyal. – Ha most megint megállunk, nem lesz kedvem újból folytatni.

- Bölcs gondolat – jelentette ki Loki elismerően. – De látom, hogy valamit el akarsz mondani.

Natasha nagy levegőt vett.

- Mennyi van még? – nézett el az újabb megtöltött injekciós tű felé.

Loki egyik kezét Natasha mellkasa elé tartva, másikat pedig a feje felé egy pillanatra lehunyta a szemeit, majd kellemes meglepetésként bíztatóan nézett a nőre.

- Ahogy érzem, már nem sok. Kezd már halványulni a kék szín?

Natasha tudta, hogy a periodikusan viszontlátott gyomortartalmára célzott éppen.

- Így belegondolva a legutóbbi mintha világosabb lett volna.

- Nagyszerű – mosolygott a nőre Loki. - Legközelebb akkor szólj, ha teljesen eltűnt a szín.

Négy adaggal később a nő testéből távozó folyadék már teljesen színtelen volt, és a fájdalom is alábbhagyott valamennyire. Natasha a főzet hatásra továbbra is izzadt, és hányt, de mivel már nem oldódott ki jelentős mennyiségű méreg a testéből, így nem volt minek fájnia. Ami kín maradt, az az elpusztult szövetek és fizikai kimerültség számlájára volt írható, de a méregére már aligha. Loki viszont még nem állt meg rögtön a főzettel. A biztonság kedvéért még további két adagot adott a nőnek, aminek végén újra megjelent a kék szín. Afféle utolsó maradék volt. Natasha ekkor döbbent csak rá, hogy a férfi még annál is jobban érti a dolgát, mint hitte. Néhány további adag után a méreg végső maradéka is eltűnt a szervezetéből.

Natasha a végletekig hajszolt tagokkal terült el az ágyon, Loki pedig a lázát próbálta épen megállapítani a homlokára fektetett tenyerével.

- Legfeljebb hőemelkedés – jelentette ki végül. – A chitauri mérge minden bizonnyal végleg távozott a szervezetedből.

Natasha szaggatottan a kimerültségtől, de megkönnyebbülten lélegzett fel. Kezdetben el sem akarta hinni. Majdnem három hónap szenvedés, és most végre, végre megszabadult a méregtől!

- Biztos? – kérdezett rá azért.

- A három utolsó adag után csak tiszta folyadék távozott a testedből, és a lázad is lement. Bár a biztonság kedvéért felhasználhatnánk még egy adagot – javasolta Loki. - Ártani nem árthat.

- Ezek után már semmiképpen – mosolyodott el a nő, beleegyezését kifejezvén.

Loki beadta Natashának az utolsó adag méregtelenítő oldatot, ami szerencsére csak megerősítette a reményeiket, a Mágus megérzését. Natasha szervezete végérvényesen, örökre megszabadult a chitauri méreg kínjaitól.

- Gratulálok! Most már tiszta vagy – jelentette ki Loki ünnepélyesen, és óvatosan megveregette az ágyon jelenleg keresztben kifeküdt nő jobb vállát.

- Nem tudom elhinni – sóhajtotta Natasha, és Lokira nézett megerősítés képen.

- Ennél egyértelműben nem tudom mondani. Csináltathatsz egy vértesztet a doktoroddal, de én teljesen biztos vagyok benne, hogy negatív lesz.

- Megbízok az ítélőképességedben – magyarázta a nő, - csupán annyi idő után nem könnyű egyszerre feldolgozni, hogy ...vége.

- Sajnos a vége még nem jött el – sóhajtotta Loki, - sajnálom.

- Azt sejtettem. De hogy már a méregtől megszabadultam, az is hihetetlen!

- Igen, hitetlenségből díjat nyernél, most már biztos. – Loki szája halvány vigyorra húzódott. – Adok neked egy órát, mielőtt folytatjuk – döntötte el.

- Egy órát? – csodálkozott Natasha.

Loki bólintott, majd megérintve a nyakát megérezte, hogy a nő még mindig remeg, a szíve pedig erősen dobol.

- A testedben vissza kell állnia az egyensúlynak, mielőtt folytatnánk – magyarázta. Elvette kezét a nő nyakáról, majd elkezdett egy még használatlan fecskendőt megtölteni a harmadik főzet tartalmával.

- Az micsoda? – kérdezte a nő. Nem mintha nem bízott volna még meg eléggé a Mágusban, de a kíváncsiság hajtotta. Loki ezalatt befejezte a műveletet, és a nő felé emelte a tűt.

- Ősi Asgardi recept. Visszaállítja a harmóniát egy megbolydult, megviselt szervezetben. Nálatok valószínűleg nyugtatónak mondanák, bár ez valamivel több annál.

- Nálatok ismerik az injekciós tűt? – kérdezett rá Natasha.

- Nem igazán – rázta meg a fejét Loki. – Sok esetben nem is lenne rá szükség, mert varázslattal oldják meg a problémát, vagy egyszerű gyógynövényekkel. Néha viszont jól jönne, ha felgyorsíthatnák a folyamatot. Ilyenkor nálunk szokás egy vágást ejteni a bőrön és arra önteni a főzetet, de – pillantott a tűre a kezében, - ez nyilvánvalóan kíméletesebb.

- Érdekes egy hely lehet az az Asgard – jegyezte meg Tasha. Részletekbe inkább nem bocsátkozott, minthogy a fegyverek és űrutazás terén fejlett technológiájuk van, de az öltözködésük és a fegyverek mégis ókori stílusúak, a mágia pedig mindent összekavar.

- Még annál is érdekesebb – felelte Loki elmosolyodva, és amikor látta, hogy a nő nem fog ellenkezni, a karjába szúrta a tűt.

Natasha nyögött egyet, majd miután Loki befejezte szólalt meg újra.

- Akkor, ha én a hagyományos mód szerint megiszom a főzetet...? - kérdezte érdeklődve.

- Ugyanaz a hatás, de gyengébb, és elhúzódott volna. Még a felénél sem tartanánk.

Loki kiküldte Natashát a fürdőbe, hogy mossa meg az arcát, intézze el, ha akar valamit, mert a nyugtató főzet második felét meg kellesz innia. Szerinte ugyanis ez más, mint a korábbi. Ott hat, ahol ér. A vérbe juttatott része a legtöbb szervhez eljut, de a gyomrán és hozzá kapcsolódó szervein könnyebben fejti ki hatását, ha közvetlenül oda jut. Így Natasha három perc múlva visszatért a fürdőből, nagy nehezen megitta mind a három deci világoszöldes anyagot, remélve, hogy nem látja viszont. Loki végül visszafektette az ágyba, és betakarta. Natashának, bár sosem vallotta volna be, nagyon jól eset a figyelmessége.

- Visszajövök – ígérte a nőnek. – Remélhetőleg a főzet hatására a fájdalmaid is mérséklődnek.

- Azokat már megszoktam – sóhajtotta Natasha és amennyire létezhetett kényelem jelenlegi állapotában, amikor minden tagja sajgott, kényelmesen elhelyezkedett az ágyon és mélyen szívta magába a levegőt. - Köszönöm.

- Pihend ki magad!

...

Loki még vetett a nőre egy utolsó pillantást, majd kilépett a szobából. Odakint jelenleg csak Barton tartózkodott, aki hamar az útját is állta.

- Mi van vele?! Végeztél?! Jól van?! Bemehetek hozzá?! – halmozta el az Íjász a kérdéseivel.

- A méreg távozott, de a szervezete legyengült, a szövetei megsérültek. Egy óra múlva visszajövök, és rendbe hozom őket. Addig bemehetsz, de hagyd pihenni! – magyarázta el neki a Mágus.

- Köszönöm, hogy segítesz neki – nyögte ki Barton semleges hangon. Ennél több nem telt tőle, de Loki nem is várt többet.

- Ne nekem köszönd! – Loki ellépett az Íjász mellől, és elindult arra, a merre a kijáratot sejtette. Szüksége volt némi friss levegőre, hogy kiszellőztesse a fejét a végső fázis előtt. Néhány lépés után viszont eszébe jutott. Hogy is felejthette el?! – Jut eszembe! – kiáltott még hátra.

- Igen? – kérdezte Barton kissé gyanúsan.

- Kathlin-nel mi van? Lepihent?

Clint nyelt egyet. Coulson néhány órája tájékoztatta a műtét sikerességéről, és hogy a lány jelenleg valóban pihen, legalábbis akkor pihent. Nyugtató hatása alatt, amit a műtét alatt is belenyomtak, de ezt inkább nem említi a Mágusnak. Ahogy magát az operációt sem tartotta biztonságosnak bevallani. Loki még a végén leszedi a fejét, mielőtt Tasha tehetné meg. Hazudni viszont mégsem hazudhatott pont Lokinak.

- Ahogy mondod. Legalábbis egy órája még aludt – felelte végül. Ez mégsem volt hazugság, csak a körülmények elhallgatása.

- Akkor nem is zavarom, amíg itt nem végzek – döntötte el Loki, és végleg faképnél hagyva az Íjászt elsétált. Útközben a köpenye hirtelen varázslat hatására átváltott a bőrszerkójára, a melegre tekintettel a legfelső réteg nélkül.

...

Megtalálta a kivezető lépcsőt, és két perc múlva már az óceánt fürkészte a Központ tetejéről. A nap még magasan járt, de már félúton a horizont felé. Loki gondolatai akaratlanul is hazája felé terelődtek. Vajon Thor mit csinálhat most? Mivel Odaát már este, sőt éjszaka van, így biztosan húzza lóbőrt egy nagy, aznapi diadalát ünneplő piálás után. Loki halványan elmosolyodott. Nem hitte volna, hogy valaha hiányozni fog neki mostoha bátyja, de most mégis. Szívesen beszélt volna pár szót egyetlen testvérével. Hallgatta volna az idióta dumáját, megosztotta volna vele az aggodalmait, Thor pedig talán tanácsot adhatott volna. Mert Loki aggódott. Olyasmit készült tenni Natashával, amit képtelen volt bevenni a gyomra. Szörnyű fájdalmat okozni neki a saját érdekében.

Meglátott egy kopasz ügynököt cigarettázni a közeli hangár árnyékában. A Mágus tisztában volt vele, hogy a füst káros az egészségre és nem is bírta a szagát... De ki szennyezze a tüdejét, ha nem egy halhatatlan, akinek talán meg sem kottyan?

- Miért is ne? - rántotta meg a vállát grimaszolva, és elindult az ügynök felé. Az eléggé meglepődött Loki-n, de saját biztonsága kedvéért a Mágus kérdésére elmagyarázta, hogyan kell szívni, majd átnyújtott egy szálat neki, és begyújtotta. Loki kezdetben köhögött párat, ahogy letüdőzte a füstöt, de valamiért az undorító keserű íz, és fuldoklás most nem zavarta. Kevésbé volt borzalmas, mint a fájdalom, amiről már előre sejtette, hogy kiül majd Natasha arcára, amit regenerálni kezdi a testét. Ezért is döntött a visszataszító halandó szokás mellett a trópusi hőségben. Legalább valami eltereli egy időre a gondolatait.

- Na, milyen? - kérdezte bizonytalanul a halandó férfi. Szája akaratlanul is halvány vigyorra húzódott Loki kezdeti köhécselése, azaz tapasztalatlansága láttán.

- Rettenetes! - krákogta a fekete.

- Az első mindig az.

- Nem számít, így is bejön! - A kopasz csodálkozva nézett rá. - Adj még pár szálat! - utasította Loki.

Az ügynök nem értette, mit akar, ha még az elsőn is kiköpi a tüdejét, de nem firtatta. A kezébe nyomta a félig üres cigis dobozt.

- Tartsd meg! Nekem most mennem kell. Itt hagyjam a gyújtót is?

- Nem szükséges! Tudok tüzet gyújtani a puszta kezemmel - világosította fel Loki.

- Jól van, nem kell rögtön felvágni! - forgatta meg a szemeit az ügynök, és felkapva aktatáskáját a bejárat felé indult. - Nehogy véletlenül megköszönd! - morogta az orra alá.

- Kösz! - kiáltotta utána Loki jelentőségteljesen, jelezve, hogy ő mindent hall.

A szünetét befejező ügynök mérgelődve lépett be a hűvös folyosóra, és nagyot sóhajtott, amint bezárult mögötte az ajtó.

- Mi a franc?! - sóhajtotta el magát értetlenkedve. - Most már az istenek ide-oda járkálnak közöttünk, és cigarettáznak is?!

- Hé, te meg mit fecsegsz? - kérdezte egy arra járó, göndör hajú, barna bőrű férfi, szintén ügynök.

- Épp most tanítottam meg Loki-t cigizni!

- Nem volt abban a cigiben véletlenül valami illegális?

A kopasz ekkor kinézett az ajtó feletti ablakon, de Lokit már nem látta.

- De, lehet - vont vállat. Ez az egész amúgy is túl valótlannak túnt számára.

Loki ezalatt beljebb húzódott az árnyákba. Nem kíván senkivel találkozni, egyedül vágyott lenni, és bármin, csak nem a jövőn elmélkedni. A füstölés, amit időközben egész jól kitanult, némileg segített ebben. Az első szál végét már "menő" füstfelhőket eregetve, köhögés nélkül szívta el. A ciginek ráadásul vaníliás íze volt. Loki köpött egyet. Nem rossz, de...

- Mi a franc van ezekkel az őrült halandókkal?! Minek a füstöt ízesíteni?!

Ettől függetlenül miután eltaposta a csikket, már nyúlt is a következő szálért. Csak Kathlin meg ne lássa véletlenül! Valahogy úgy érezte, a lány nem díjazná eme új, káros szokását.

...

Clint megkönnyebbülten lélegzett fel. Tehát Loki nem fogott gyanút, még. Az kéne csak, hogy jelenetet rendezzen a társaival a rendelőben. Beütötte a kódot az ajtón és belépett szerelméhez. Natasha, aki éppen elbóbiskolt egy időre, fáradtan emelte rá tompa kék tekintetét.

- Tasha! – kiáltotta Clint magából kikelve, és hamar a nő mellé rohant. Leült az ágyra, és magához szorította. Kicsit erősen, mert Tasha nyögdécselni kezdett.

- Clint, drágám! – sóhajtotta. – Ez még...fáj.

- Oh, sajnálom! – védekezett az Íjász, és elengedte a nőt.

- Semmi baj – mosolyodott el Natasha, és megszorította kedvese kezét. – Te elhiszed, hogy nemsokára vége?

- Minden percben felmerül bennem a kétely, hogy mi van, ha ez az egész csak egy rossz álom, és a valóságban nem lehetünk többé együtt... – A férfi hangja elhalkult a mondat végén. – Mert ez az egész, Loki, Asgard... olyan valótlannak tűnik... Hogy pont Ő próbálja megmenteni az életed?!

- Már nagyrészt meg is tette – próbált Natasha nyugtatni. – És hidd el, igazabb, mint gondolnád. Legalábbis a fájdalom nagyon valóságosak tűnt.

- Nekem kéne nyugtatnom téged!

- Mit tegyek, ha te még nálam is jobban aggódsz?

- Sajnálom...

- Ne kérj folyton elnézést!

- Bocsáss meg, kedvesem... – kezdte Clint, de még időben kijavította magát. – Azaz semmi baj! Nemsokára valóban vége lesz ennek az őrült rémálomnak!

- Egy fokkal jobb – vigyorodott el halványan a nő.

- Nem sokára vége – monda Clint, és megcsókolta szerelmét. Natasha gyengén, de szenvedélyesen csókolta vissza, majd kimerülten sóhajtott.

- Kathlin hogy van? – kérdezte, ami jelenleg leginkább foglalkoztatta.

- Jobban. Lepihent – érte be most is ennyivel az Íjász.

- Örülök – mosolyodott el a vörös hajú nő.

- Én pedig neked örülök!

Kicsit beszélgettek még, majd Natasha félálomban pihent tovább, Clint pedig fogta a kezét, és mellette volt. Loki főzete hatására a nő szervezete kezdett ellazulni, és a fájdalom is csökkent valamennyit. Natasha újra gyengének érezte magát a Mágus erő-varázslatának elmúlásával, de legalább kellemesebben is. És új reménnyel tele. Clint megsimogatta az arcát, mikor a nő néha elgyengülten sóhajtott egyet.

...

Kathlin kevesebb, mint egy óra alatt szinte mindent belesűrített a mondanivalójába. Elmesélte a családja tragikus történetét, hogy Törökország után nem volt hová mennie, hogy Natasha megmentette és az ő családja fogadta be. Említés tett az erejére, amit időközben ismert meg, nevelőszüleinek halálára, Natasha bosszújára, és Clint-re, aki még épp időben közbelépett. Ami ezután jött, annak nagy részével a Bosszúállók, de főleg Coulson már tisztában voltak. Kathlin segített elintézni a maffiát, kezelni néhány természeti katasztrófát, ott volt New York-ban, mire a SHIELD tudomást szerzett volna.

Utána már mind tudták, mi következett. Fury megpróbálta szóra bírni, de ő elszökött, és elvitte a jogart, hogy Asgardba mehessen. Ott valahogyan rávette Loki-t, hogy segítsen neki, és most itt vannak. Loki Natashát gyógyítja, ő pedig Steve, Tony, Bruce és Phil körében ül az ágyban. Azt még megemlítette, hogy Loki rendezte a dolgait Thor-ral és Atyjával, és az ő jóváhagyásukkal jött a Földre.

- Asgardban még sok minden történt, néhány óra kevés lenne elmesélni – folytatta a Boszorkány. – A legfontosabb talán, hogy megismerkedtem a származásommal és az örökségemmel. És persze Lokival, aki megígérte, hogy megmenti a nővérem, bárki legyen is az. És most itt van, egy Bosszúállón segítve.

- Igen, kissé hihetetlen, hogy pont Ő segít neki – jegyezte meg Tony.

- Köszönjük, hogy elmondtad mindezt – bólintott Phil. – Ez jelentősen megkönnyíti a dolgunkat.

- Az életrajzom ismerete? – vonta fel a szemöldökét a lány.

- A tény, hogy eddig nem próbáltad önző célokra használni az erődet – válaszolta Steve.

- Bár azoknak a maffiózóknak a megölésével rengeteg törvényt szegtél – világosította fel az Ügynök. – Civilként...

- Tudom, de...! – ellenkezett a Boszorkány. – Nélkülem sosem kapják meg, amit érdemelnek!

Steve erre már nem szólt semmit. Legbelül értette a lány álláspontját, és ő is ugyanezt tette volna a helyében, de a törvény az törvény. Ezt ő is tudta jól, habár annak idején számtalanszor megszegte ő is.

- Előbb-utóbb a SHIELD leszerelte volna őket. Ha valami rosszul sül el, évekkel hátravetheted a munkánk – magyarázta Phil szigorúan.

- Ugyan, hagyd már! – szólt bele Tony. – Én is ugyanazt csináltam, amit ő. Elvégeztem helyettetek a piszkos munkát!

- Amiért majdnem le is csuktunk – emlékeztette az Ügynök.

- Azt próbáltátok volna meg! – fölényeskedett a Milliomos.

- Jól van, elég! – választotta szét őket a Kapitány. – Kathlin törvényt szegett, de melyikünk nem tette még?

- Na, látod?! – sandított Tony Phil-re. – Még Tökéletes Kapitány is velem ért egyet!

- Nem mondtam, hogy egyet értek. Csak azt, hogy megértem azt, aki mindenek elé helyezi az igazságot! – Steve

- Az ugyan az! – Tony

- Nem, nem az! – Phil – Az igazságosztás az arra alakult szervezetek feladata!

- Szóval akkor most elítéltek, vagy sem?! – elégelte meg Kathlin a vitát.

- Nem – így Tony.

- Nem, amennyiben legközelebb nem fordul elő – így Steve. A Doktorra néztek a lánnyal együtt.

- Én nem szólok bele a SHIELD ügyeibe – vágta rá Bruce, amit senki sem firtatott.

- Az önbíráskodást sohasem hagyta büntetlenül a törvény – oktatta ki Phil a lányt, de itt még nem fejezte be. – Az önvédelem elfogadott, de a gyilkosság még a szövetségieknél is szabályokba ütközik. Még ha bizonyítottan bűnösök is voltak az áldozataid, azzal, hogy megölted őket, te magad is azzá váltál.

- Akkor?! – kérdezte Kathlin csalódottan. Több hálát várt korábbi fáradozásaiért, nem pedig ítéletet. – Kezdjek menekülési útvonalat tervezni?

Tony elkuncogta magát az ötleten, de Phil továbbra sem vetkőzte le komoly arckifejezését.

- Ha menekülsz, azzal elismered, hogy bűnös vagy – Phil. – A SHIELD a nyomodba ered, és...

- Phil, az istenért! – ingatta a fejét Tony. – Te is tudod, hogy okkal tette!

- A törvényszegés ellenére is sokat segített a SHIELD-nek – értett egyet a Kapitány. – A cél ezúttal szentesítheti az eszközt!

- Azt nem ti döntitek el – válaszolta az Ügynök hidegen.

- És ha maradok? – vágta rá Kathlin.

- A te érdekedben ezt ajánlom – magyarázta Coulson. – Az Igazgatóság majd megtárgyalja az ítéletet. Mivel a maffia magjának kiiktatása valóban a hasznunkra vált, az enyhítő körülménynek számít. Továbbá, ha beismered, hogy nem voltál tökéletesen tudatában tetteidnek, akkor...

- Tudtam, mit teszek! – cáfolta meg a Boszorkány határozottan. – Tisztában voltam vele, hogy nem áll jogomban életeket elvenni, kinek állna? De ha nem cselekszem, amikor esélyem van rá, az talán kétszer, sőt háromszor annyi ártatlan életébe került volna!

Steve, Bruce és Tony egyetértően és jelentőségteljesen néztek az Ügynökre.

- Ez igaz – ismerte el Phil. – De ahogy megmondtad, nem állt jogodban!

- Szóval mi lesz most vele? – kérdezte ezúttal a lány helyett Steve. Idő közben kezdte megkedvelni a lányt, ahogy Tony is. Nekik valamiért bejöttek a magánakciói és bátorsága, ami legnagyobb részt a nagyobb jót szolgálta.

- Ezt a kérdést inkább bízzuk az Igazgatóságra és a Tanácsra – javasolta Phil. – A tettei és következményeik tudatában megvitatják, hogy fenyegetést jelent-e a Földre nézve, és ha igen, mennyire...

- Nem is azt tárgyalják meg, hogy bűnös-e? – csodálkozott Tony.

- Bűnös, ez nem kérdés – fojtotta bele a szót a Kapitány. – De a bűnei megbocsájthatóak, mert...

- A bűnei másodlagosak – javította ki Coulson, - mert ez esetben nem egyszerű bűncselekményről és bűnözőről van szó. Kathlin természetfeletti erővel rendelkezik és hajtotta végre tetteit. Az első kérdés, amit megvitatnak, hogy egyáltalán biztonságos-e ha...

- Ha életben hagyják? – tippelte meg Tony elhúzott szájjal.

- Nem akartam kimondani, de... – Phil.

- Azt állítottad, megbízol bennem! – rótta fel az Ügynöknek a lány. – Hazudtál, hogy beszéljek?!

- Nem – ellenkezett Phil. - Én bízok benne, hogy nem követed el újra ugyanazokat a hibákat, és hogy nem jelentesz veszélyt ránk nézve. Viszont a Tanácsnak sokkal több kell a bizalomhoz, mint nekem.

- Lefogadom, hogy bennem sem bíznak – jegyezte meg Tony.

- És nyertél – sóhajtotta Coulson.

Tony széttárta a kezeit.

- Én megmondtam.

- Ha a múltamból indulnak ki, nagy valószínűséggel kivégeztetnek – jelentette ki Kathlin. – Miért lenne hát jó, ha maradnék?

- Mert ha elmenekülsz, az szökésnek minősül, a bűneid előtérbe kerülnek, és... - Phil

- És ilyen helyzetben még könnyebben adják meg az engedélyt a kivégzésedre, ha nincs rá más mód, hogy elfogjanak – sóhajtotta a Kapitány.

- Szar helyzet – horkantotta Stark.

- Elhagyhatod a Földet, és akkor sosem találnak meg – magyarázta Phil, - de tisztában kell lenned vele, hogy ha a tárgyalás befejezte előtt távozol, nincs visszaút. Véglegesen elítélt leszel, és bármikor visszatérsz...

- Lelőhetnek a levegőből – fejezte be Kathlin. Az Ügynök kedvetlenül bólintott. – Nem mintha nem tudnám kivédeni, de... Üldözötté válni a saját otthonomban? Ez valóban szar helyzet! – nézett egyetértően Tony-ra.

- Én megmondtam. Úgy tudtam már az elején, hogy nem én leszek az utolsó, akinek a SHIELD keresztbe tesz! – Tony

Coulson rosszallóan a Milliomosra, majd megértően a lányra pillantott.

- Sok dologgal kapcsolatban még a SHIELD-nek is meg van kötve a keze. Elmehetsz, én nem állítalak meg – lepte meg Phil a döntésével, - de a választás végleges, nem lehet visszacsinálni. Ha viszont megvárod a végét, van rá esély, hogy bizalmat szavaznak neked...

- Ha pedig mégsem, még mindig seggbe rúghatod őket, és ellóghatsz a sötét hercegeddel! – tette hozzá Tony félig gúnyosan, félig játékosan. Ezzel világossá téve azt is, hogy ő is futni hagyná a lányt, ha úgy adódna.

- Te döntesz – fejezte be Phil.

- Ti sem próbálnátok megállítani, ha a SHIELD úgy határoz, hogy ki akar végeztetni? – fordult a Kapitány és a Doktor felé a lány érdeklődve.

- Még szép, hogy nem járulok hozzá ilyesmihez – érintette meg Bruce a lány jobb karját. Kathlin beleremegett keze langyos érintésébe.

- Vannak parancsok, amiket érdemes megszegni – értett egyet Steve is. – Tony, ne szólj semmit! – pillantott gyorsan az elvigyorodó barna hajú nőcsábászra. Majd mélyen Kathlin bordó szemeibe nézett, aki kicsit meg is lepődött ezen. – Te nem vagy rossz ember, Kathlin, és hogy erre rájöjjünk, az őszinteséged soka segített. A jó emberek pedig nem érdemelnek halált, pont értük küzdünk mi is.

Kathlin alig láthatóan, de elérzékenyült a hallottakon. Alig ismerte meg a Bosszúállókat, épp hogy csak elmesélte nekik a történetét... Mégis Phil már az érkezésekor megbízott benne, Bruce megmentette a kezét, és őt az önpusztítástól, Tony végül mellé állt, Steve pedig az imént célzott rá, hogy ha a SHIELD ellene fordulna, ő képes lenne még kiállni is érte.

- Köszönöm – mondta Kathlin hálásan. – Mikor visszatértem arra számítottam, hogy mind utálni fogtok..., és utáltatok is... De nem hittem volna, hogy ennyit változik a helyzet, ha beszélgetünk egy kicsit.

- A szavak sok helyzetet képesek megoldani, erőszak nélkül, hatásosabban. – Steve

- Most az egyszer egyet kell értenem! – Tony – Mert mielőtt megismertelek, valóban nem voltál a szívem csücske.

- És most? – Kathlin

- Lekerültél a fekete listámról – vigyorogta Tony.

Kathlin a fejét rázva elmosolyodott. Ennél tovább úgy sem jutnak – gondolta.

- Én sosem ítéltelek el. – Bruce

- Valahogy sejtettem – mosolygott tovább a lány.

- Mért érzem úgy, hogy már döntöttél? – fordult Phil melegen a lányhoz.

- Ó, nem! – ingatta a fejét a lány. – A legfontosabbról még távolról sem döntöttem, és nem tudom, egyáltalán képes leszek-e rá épp ésszel, de... Most már mindenképpen maradok addig, amíg a drágalátos Tanács eldönti, hogy szívesen látnak-e a Világukban. Azok után, hogy minden várakozásom ellenére mellém álltatok, nem lenne szép, ha gyáván elfutnék.

- A gyávaság nyilvánvalóan távol áll tőled. – Stark

- Az igazság mellett nem nehéz kiállni. Sokkal többet segítettél a Világunknak, mint ártottál... – Rogers

- Ha egyáltalán volt olyanról szó. A jogar sem a SHIELD-é volt. – Bruce

- Jól döntöttél – dicsérte Couslon. – Reménykedem benne, hogy a Tanács is úgy látja majd, több hasznodat vennénk, mint amekkora fenyegetést az erőd jelenthet.

- Hasznomat...? – csodálkozott a lány.

A Bosszúállók biztatóan rámosolyogtak, az Ügynök pedig a zakójában kezdett kotorászni. Hamar megakadt a kezében a bordó bőrborítású, megsárgult lapú kis könyvecske, amit megkaparintása óta minden Bosszúálló elolvasott. Elővette a könyvet, és kedvesen a lány felé nyújtotta. Kathlin bizonytalanul nyúlt a fura könyv felé, aminek tartalmát láthatóan rajta kívül már mindenki ismerte.

...