41. fejezet
A végső akkord kezdete
A Központban egy nő fájdalmas sikoltása hallatszott. Natasha rekedt, szenvedő hangja már vagy húszadszorra hasított bele az anyahajót működtető gépek halk, monoton háttérzúgásába. Loki fél órája kezdte el a nő gyógyulásához vezető út utolsó lépcsőjét, a szövetek regenerálását. Csakhogy ez a művelet kifejezetten fájdalmas volt, olyannyira, hogy azt a már jól edzett kémnő sem állta meg néhai hangfeltörések nélkül.
Natasha egy idő után már annyira szenvedett, hogy Loki képtelen volt koncentrálni, a rúgdolózása és forgolódása pedig el-elütötték a teste felett tartott kezeit. A Mágus így kénytelen volt négy végtagját egy varázslattal és némi rongyokkal a lepedőből az ágy négy sarkához kikötni. Natasha nem ellenkezett, tudta, hogy az ő érdekében teszi. Amikor hisztizett, az nem ő volt, hanem a teste, ami nehezen bírta a fájdalmat.
Kathlin ezalatt az ajtó előtt állt, hogy megakadályozzon mindenkit, aki úgy dönt, véget vet nővére „szenvedésének". A lány tudta, hogy a fájdalom elkerülhetetlen, hogy ez Tasha utolsó esélye, így Barton-nal, Coulson ügynökkel aggodalmas, együtt térző, de határozott tekintettel figyelték az eseményeket odakintről. Stark, Rogers és Banner már az elején elmentek, Fury hívatta őket Kathlin ügyében, muszáj volt magára hagyniuk csapattársukat Lokival.
- NEEE! E-LÉG! – üvöltött fel Natasha újból. Legbelül nem gondolta ugyan komolyan, de a teste lüktetett, a bőrét éles tűk döfték belülről, és a vére égette az ereit. Nehézkesen vette a levegőt. Az ösztönei azt diktálták, hogy sikítania kell, küszködnie és vergődnie, amíg meg nem szabadul a fájdalomtól. Hangja még az üvegen át is kiszűrődött.
Loki arcán ezúttal is a leghalványabb sajnálat futott át, de semmin sem változtatott. Továbbra is magabiztosan tartotta a kikötözött nő feje és törzse felett a kezeit, és folytatta a gyógyítást. Bőréből halványzöld energia sugárzott. Natasha viszont nem tudott megnyugodni, tovább vergődött, amennyire azt rongyok hagyták, és ordibált. Barton nem bírta tovább.
- Nem, ez már sok! – kiáltotta el magát az Íjász. – Bemegyek!
Kathlin még épp időben reagált, és elállta az útját.
- Ne! Az ő érdekében történik!
- Mióta érdek a kínszenvedés! Ennek véget kell vetni! – Clint tovább nyomult, megkísérelve kicselezni a Boszorkányt.
Kathlin nem engedett, és az ajtónak tapadt. A férfi önmagából kikelve, még mielőtt Coulson beavatkozhatott volna, a fémnek préselte a lányt. Dulakodtak.
- Ne...em! – sikoltotta Kathlin, de az fájdalmas nyögésbe ment át, ahogy Clint súlya a sérült karjára nehezedett. – Ne... – csuklott el hangja kínzó kellemetlenségétől.
- Eressz! – követelte az Íjász, nem is figyelve a lány fájdalmaira.
- Barton! Hagyd! – utasította Phil, végre megtalálva saját hangját. Ám a férfi nem engedett, tovább küzdött a lánnyal. – Kérlek! – könyörögte az Ügynök Kathlin fájdalomtól eltorzuló vonásai láttán.
- Nem! Eressz be, Kathlin! – morogta Clint makacsul. – Azonnal!
- Clint..., kérlek! – sóhajtotta a lány erőtlenül, a sírás küszöbén. – Kérlek, hagyd, hogy Loki meggyógyítsa!
- EZ NEM GYÓGYÍTÁS! – üvöltötte el magát Barton, és minden erejét összeszedve megpróbálta félrelökni a lányt, aki már alig állt a lábán. Nagyokat nyögött, de még nem engedett.
- CLINT! – emelte fel a hangját Coulson hamar, megdöbbenve a férfi durvaságán. – Hagyd abba!
- TASHA! – tört ki az Íjász, és végleg eltaszította a lányt.
Kathlin elbotolva a kemény padlóra esett, a férfi pedig már el is kezdte beütni a kódot az ajtónyitó panelbe.
- Kathlin! – kiáltotta Coulson. Rémülten termett a lány mellett, aki majdhogynem törött karjára esett rá. Ehelyett szerencsére csak a fenekét és jobb karját verte be, fájdalmasan, de nem komolyan. Phil ide-oda kapkodta a tekintetét a lány, akinek a csalódottságtól és értetlenségtől könnyek gyűlnek a szemébe, és a férfi között, aki erről tudomást sem véve veszekedik a technikával.
- Megőrültél! ELÉG! – kelt ki magából az Ügynök, Bartont szidva. Megfogta a Boszorkány bal felkarját, és a jobb karjával átkarolva felsegítette a földről.
Aggodalmasan nézett a lányra, de Kathlint keményebb fából faragták, mint hogy némi eszeveszett durvaság megtörje. Az arcát nedvessé áztatták a sértődöttség könnyei, de épp hogy csak megtalálta az egyensúlyát, kinyújtotta a jobb karját, és minden energiáját arra használta, hogy a szemközti falnak lökje az Íjászt, állítólagos barátját. Clint nekicsapódott a vasbetonnak, az ajtón pedig szintén a lánynak hála a „vészhelyzet 2" aktiválódott, azaz ezen túl már csak belülről lehetett kinyitni.
Barton morgott egyet, és dühösen az ablakra támadt, mialatt Couslon újból a lányhoz fordult. Kathlin könnyezett, és az erőfeszítésektől nehezen lélegzett.
- Jól vagy? – kérdezte Phil, óvatosan magához szorítva a Boszorkányt, mert érezte, hogy már alig tartják a lábai.
- Most már ...igen! – lihegett Kathlin zaklatottan Clint felé. – Kösz...önöm – tette hozzá. Kimondhatatlanul jól esett neki, hogy az Ügynök azonnal a segítségére sietett, és úgy egyáltalán, hogy az ő oldalára állt, holott mindketten látták Natasha szenvedését.
- Úgy nézem, nagyon megerőltetted magad – jegyezte meg az Ügynök, és leültette a lányt egy közeli padra, majd mellé telepedett. Ott szembe fordult vele, finoman letörölte a könnyeket az arcáról, és részvétét kimutatva néhányszor végigsimított a hátán.
Kathlin figyelmes érintése hatására kezdett megnyugodni. Már csak egy-két könnycsepp hagyta el a szemét.
- Még nem tért vissza minden erőm – sóhajtotta. – De ha ez így megy tovább, és Clint mindenképpen be akar jutni hozzá... – nézett el az üveget verő férfi felé. A plexi még nem adta meg magát, de ki tudja, meddig...?
- Beszélek vele! – határozta el Coulson. – Nagyon megütötte a karod? – kérdezte sajnálattal.
- Kibírom.
Phil ekkor bátorítóan bordó szemeibe nézett, letörölte alóluk a maradék könnyet, majd egy pillanatra a lány vállára tette a kezét. Utána felállt, és szigorú arckifejezéssel közeledett az Íjász felé, akinek már sikerült megrepesztenie az üveget.
- BARTON! ELÉG! – parancsolta.
- Mind-járt meg-van! – erőlködött tovább Clint, minden szótagot megnyomva.
- Teljesen kikelsz magadból! – rázta meg a fejét Coulson. Kegyelmet nem ismerve megragadta barátja és beosztottja ruháját, majd minden varázslat nélkül legalább olyannyira erőteljesen vágta a szemközti falnak, mint a lány az előbb. Clint haragosan nyekkent egyet, Phil azonban nem tetszését figyelmen kívül hagyva keményen a mellkasának nyomta a tenyereit.
- Phil?! – morogta az Íjász.
- Mit művelsz, Clint, ez nem te vagy?! – támadott vissza az Ügynök. – Jól tudod, hogy ez Natasha utolsó esélye!
- De szenved...!
- Az életnek sokszor szenvedés az ára!
- Ennyi...?! – hisztizett Barton tovább.
- Kathlin megbízik benne, Natasha megbízik benne, sőt még azt is hagyta, hogy saját fájdalmai miatt kikötözze az ágyhoz! – mutatott rá Coulson. – Még a többiek sem avatkoztak közbe, pedig kaptak ízelítőt abból, mire számítsanak!
- De ők nem...!
- De ők mit nem?! Hogy lehet az, hogy rajtad kívül mindeni elfogadja a túlélése árát, csak te nem?!
- Nem tudom – harapta el a száját az Íjász. – Én csak... Nem hagyhatom tovább szenvedni...!
Clint le akarta rázni az Ügynököt, de Phil újból a falnak vágta. Kathlin megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy Coulson mindent elmond Barton-nak, amit ő is akart. Mintha a szívéből beszélt volna.
- Ő választotta ezt, emlékszel?! Tudta, mire számítson, ezért is küldött ki téged, amikor Loki visszatért! Sejtette, hogy meg akarnád állítani. De ha megteszed, az ő döntését veszed semmibe, ezzel számoltál?! - Phil
- Nem igazán...!
- Akkor nézz magadba, és gondolkozz el, hogy mit is akarsz igazán! Hogy a nő, akit szeretsz, túl legyen rajta, és holnap már a saját lábán menjen reggelizni, vagy, hogy a gyengeséged miatt még hónapokig nyomja az ágyat, kockáztatva, hogy a legkisebb fertőzés életveszélybe sodorhatja?!
- Életveszélybe...? – dadogta Clint megrettenve. Erre nem is gondolt. Csak a fájdalmat látta a nő arcán, de annak felsőbb célját nem vette észre.
- Loki mindent elmondott előtte, emlékszel? De te túlságosan is a smárolással voltál elfoglalva – rótta meg Phil. – Natasha szövetei súlyosan károsodtak, és csak az ő erejének hála tudott mozogni. Azt mondta, ha nem hozza rendbe most, akkor a felépülése vészesen elhúzódhat, talán nem is lesz teljes...
- Ezt...nem tudtam. Nem is figyeltem, mert...
- Ahogy most sem figyeltél, csak a saját fejedre, mert az ostobaságod elvakított! – Az Ügynök nem kegyelmezett neki. Úgy vélte, máshogy nem jut el a tudatáig a mondanivalója. Clint már némi megbánással nézett rá. – Van fogalmad, mit műveltél Kathlin-nel?!
- Kathlin... – sóhajtotta Clint, és a padon ücsörgő, pihegő lány felé nézett.
- Ő csak segíteni akart, erre te dulakodsz vele, mikor eltört a karja, és még fel is lököd?!
- Én...Sajnálom...
- Ne tőlem kérj bocsánatot! Súlyosabb kárt is tehettél volna benne! – világosította fel Coulson.
Barton-ban ekkor végleg összetört valami. Az önfejűsége, és a józanságába vetett hite. Azonnal magához tért. Hogy tehette?! A lányhoz rohant, térdre esett előtte, és kezeibe vette a jobb kezét. Kathlin meglepetten, de azért megértően nézett le a férfi remegő tekintetébe.
- Lin... – nyögte bűnbánó hangon. – Én annyira sajnálom!
- Semmi baj – suttogta a lány. – Nekem is fáj, de Tasha erős nő. Ki fogja bírni!
Barton ekkor a lány ölébe temette az arcát, és reszketve szorította magához. Nem sírt, de közel volt hozzá. Az elmúlt időszak, a mai nap minden kínlódása, szenvedése, ami ellen mit sem tehetett, saját tehetetlensége özönvízként árasztották el a lelkét. Ki kellett adnia magából, ha még ép elmével kívánt tovább élni. Kathlin nem szólt semmit, csak lágyan a férfi hajába túrt, majd nyugtatóan simogatta a hátát. Hamar Coulson is csatlakozott hozzájuk. Leült a lány mellé, és még Kathlin lágyan simogatta, ő megértően Clint vállára tette a kezét.
...
- NEEE! E-LÉG! – üvöltötte Natasha. – Hagyd abba! – kérlelte a Mágust folyamatosan. – Hagyd abba, ...könyörgöm! Ez ...fáá-áj...!
- Sajnálom – sóhajtotta Loki, de a kezeit nem vette el. – Sajnálom – mondta lágy, megértő hangon, - de ki kell bírnod! Nemsokára vége. A kétharmadán már túl vagy.
- Ne! Kérlek... – ellenkezett tovább a nő elfúló hangon. – Kérlek! – zihálta.
- Natasha, értsd meg! A te érdekedben teszem! – magyarázta Loki már vagy tizedszerre, de a türelméből mit sem veszített. Kathlin támogatása sokat segítet neki elviselni a fájdalmakat, amit a nőnek okoz. Ő nem is sejtette, hogy szerelme és Barton milyen durván összekülönböztek az imént a fal másik oldalán. Némileg enyhített a folyamaton, minek hatására Natasha öntudata előtérbe került.
- Tudom, hogy az én érdekem...! – nyögte a nő, észhez térve. – Ne hagyd abba, ...ha hisztizem!
- Nem fogom.
- Ígérd meg! – követelte Tasha.
- Ígérem – nyugtatta Loki.
- Jó, mert nagyon fáj, és nagyon fogok kiabálni! – figyelmeztette a Mágust.
- Kiabálj, ha az enyhíti a fájdalmad – ajánlotta Loki, habár az éles sikoltások már marták a dobhártyáját. – De akkor számolnod kell vele, hogy a végére elmegy a hangod.
- Elmegy... – sóhajtotta Tasha, aki magán is érezte berekedt hangját és sajgó hangszalagjait. – Mit csináljak?! – nézett tanácstalanul a fölötte álló férfira.
- Csak bízz bennem, ha azt mondom, nem fogsz emlékezni rá! Koncentrálj erre, és nyeld el a fájdalmakat, ha tudod. – Loki egy pillanatra leeresztette jobb kezét, amit a nő feje felett tartott, és törődően helyezte azt a nő nedves-forró homlokára. – Még húsz perc, és nem lesz több mint egy múló álom, vagy még annyi se. – Natasha beleremegett. Némileg fellélegzett megértő érintésére, és közép mély, őszinte hangjára. Loki látta, hogy ez használ, így még nem vette el a kezét, hanem langyos tenyerét a nő arcára csúsztatta, és a halántékát kezdte masszírozni, miközben lágyan folytatta. – Három hónap szenvedés és gyengeség, a hálál elkerülhetetlenségétől való félelem... Mind semmivé foszlik egy fél perc alatt, ha itt végeztünk!
- Az egész...?! – döbbent meg Natasha, aki csak a mostani fájdalmaival számolt ez idáig.
- Bármi, amit feledni szeretnél, távozik, ha úgy határozol – jelentette ki Loki. Megállította a kezét, ami immár melegen pihent a nő arcán. – Arról sem kell tudnod, hogy én segítettem neked – tette hozzá. - Natasha megrökönyödve bámult rá. Szóval Lokit még az sem érdekli, ha hála nélkül marad?! A fekete mintha olvasott volna a fejében, igenlően sóhajtott. – Kellemetlen lehet számodra, hogy pont az segít rajtad, aki szerinted ennek az egésznek az okozója. És részben igazad is van. Nem ragaszkodom hozzá, hogy emlékezz rám, ahogy arra sem, hogy hálás légy, vagy megbocsáss. Az egyedül rád tartozik. Az egyetlen, ami érdekel, hogy végre befejezzem ezt, és téged biztonságban tudjalak.
- Loki, ez...
- Ne! Ne magyarázkodj, tudom, hogy erre vágysz!
- Valóban – vallotta be Natasha. – De nem fair veled szemben...
- Az nem számít. Készülj fel, folytatom!
- Essünk túl rajta! – Natasha nyelt egyet, és a Varázsló kezei újból zölden felizzottak.
...
Fájdalmas nyögések, és tompa, elfojtott sikoltások töltötték be a szobát, és kiszűrődve a folyosó közeli részét is, de már nem sokáig. Nem is teljesen húsz perc múlva a nyögések elhalkultak, és az ágy rázkódásának hangja elhalkult, mintha minden kínt az éter nyelt volna el. Egyszerűen vége lett.
Natasha zihálva, remegve és reszketve vergődött az ágyon. Nem érzett új fájdalmat, de a régi még mindig a testében lüktetett. Loki egy mozdulattal eloldozta. A nő ekkor görcsösen rándult össze és lihegett tovább. A Mágus segítőkészen foglalt helyet mellette, és próbálta ellazítani az összekuporodott testét. Megragadta Natasha karjait, hanyatt fordította, a matracnak nyomta, és mélyen a nő - még mindig rémült - szemébe fúrta határozott, meleg tekintetét.
- Natasha! – suttogta lágyan, amitől a nő nyirkos hátán végigfutott a hideg. – Natasha, vége van! – A nő tovább vergődött Loki fogása ellenére. A Mágus ekkor eleresztette az egyik karját, és könyökével ránehezedve felszabadult kezével maga felé fordította a nő arcát. – Nyugodj meg, vége van! – próbálta megnyugtatni a nőt meglepő türelemmel. – Már vége!
- Vége...? – nyögte Tasha kimerülten. Kezdett végre megnyugodni, és magához térni a fájdalomból. Loki határozott jelenléte sokat segített ebben. A sajgó lüktetés lassan távozott a fejéből.
Loki egyértelműen bólintott.
- Túl vagy rajta!
- Túl...?
- Nincs több fájdalom – mosolygott a nőre kedvesen a Herceg.
Natashának végtelenül jól esett a törődése, és megértése az irányában. Már végzett, de még mindig kedves hozzá. Ezt ne tudta mire vélni. Ő nem tudta, Lokinak mennyit jelentett, amikor megmentette Kathlin életét. Amit viszont végképp nem tudott, hogy nem csupán Kathlin az, aki miatt Loki megmentette az életét és továbbra is rendes vele. Az igazság pedig az, hogy Loki igazi valója egyre jobban kezdett felszínre törni. Az a Loki, aki rendbe kívánja hozni, amit elrontott, és ösztönösen segít a rászorulóknak. Natasha csak érezte, hogy a férfi figyelmessége őszinte, és ezért hálás volt neki.
- Köszönöm... – sóhajtotta, még mindig remegve.
- Erre nem tudok válaszolni – felelte Loki, és a nő vállaira csúsztatta a kezeit. Koncentrált kicsit, utoljára megosztva vele az életenergiáit. Natashára, ahogy számított nyugtatóan hatott a meleg energia. Azt viszont nem is sejtette, hogy a varázslata mellett lágy, fénylő tekintetének és selymes hangjának nagyobb szerepe volt a nő megnyugvásában.
Natasha megkönnyebbülten lélegzett fel, és terült el az ágyon. A remegés elmúlt, a teste ellazult, és ő újra normálisan vette a levegőt.
- Vagy csak nem akarod kimondani – mosolygott most ő a férfira. Loki meglepetten fürkészte az arcát, de a vállait még képtelen volt elengedni. Megragadta a hála csillogása a nő éjkék szemeiben. – Nem csupán az adósságod törlesztéséből tetted, igaz? – kérdezte, mintha kivételesen ő is a férfi fejébe látna.
Loki hezitált néhány pillanatot, de végül bevallotta. Mit veszíthet...?
- Nem. Azért tettem, mert én is így akartam. Segíteni valakinek, aki szenvedett, és akinek segíteni megvolt a lehetőségem... Gondolom, nem ezt vártad pont tőlem.
- Nem. Ez sokkal több annál, amit vártam.
- Hogyan?
- Azt vártam, hogy Kathlin majd hoz valamit, ami megment. Inkább csak reméltem. De álmomban sem gondoltam volna, hogy e helyett egy okkal tér vissza, ami újra megtanít hinni a Jóban – magyarázta a nő melegen. Egyre inkább visszatért bele az élet.
- A Jóban? Hogy érted ezt? – csodálkozott Loki. Zavartságában a nő arcára tette az egyik kezét, és a homlokába lógó vörös tincsekkel kezdett játszadozni.
- Az, hogy egy bűnöző adósságot törleszt, vagy rendbe kívánja hozni a tettét, nem rendhagyó. De hogy egy idegen „isten" segítsen egy halandón, puszta jó szándékból? Ez nem fordul elő minden nap!
- Szóval ettől különlegesnek érzed magad? – vigyorogta Loki.
- Nem. Aki különleges, az nem én vagyok – jelentette ki a nő, majd sejtelmesen Lokira pillantott, aki nem tudta ezt mire vélni. – Meg tudnád oldani, hogy néhány percig odakintről ne lássanak semmit?
- Megfagyaszthatom a képet egy időre, de mi értelme lenne?
- Csak tedd meg! - kérte a nő, olyan vágyakozva, hogy Loki nem tudott ellenállni. Megmozgatta a kezét.
- És most? – kérdezte a fekete értetlenül.
- Most megteszem azt, amit meg kell – jelentette ki a nő. – Ne érts félre! Ez egyszeri alkalom és nem fog megismétlődni! De jelenleg nem látok más módot, amivel megfelelőbben kifejezhetném a hálámat neked...
- Natasha...? – méregette Loki gyanúsan. – Mire készülsz..?!
De a nő már válaszra sem méltatta. Felült, bal kezével megragadta a férfi köpenyét a vállánál, jobb kezével pedig fekete hajába tűrt. Legnagyobb ellensége ajkai most a vártnál is vonzóbba hatottak rá. Közelebb vonta magához a fejét, és még mielőtt Loki észbe kaphatott volna, vörös ajkait a szájára tapasztotta, majd hevesen csókolta.
Loki megdöbbenve vette tudomásul, hogy a vörös nő, akivel két hónapja még „halálos ellenség" volt a kölcsönös kapcsolat meghatározásuk, most minden figyelmeztetés nélkül lesmárolta. Mondjuk, volt figyelmeztetés, de akkor is! Mi folyik itt?! Értetlenkedését viszont hamar elfeledtették vele a nő nedves ajkai, olyannyira, hogy másodpercek múltán már vissza is csókolta.
Néha felötlött benne, hogy mit szól majd Kathlin, és mit szól majd mindenki más, de nem tudta érdekelni. Az ösztönei elhomályosították az elméjét egy időre. Natasha közelsége izgalmas volt, és kielégítő azok után, amin keresztül mentek. És egyébként is megmondta: egy egyszeri alkalom, és nem jelent semmit, csupán hálát. És Loki, bár nem kérte, örült a hálának. A nő úgyis elfelejti, ő pedig nem mondja el senkinek. Közvetlen stílusa végre enyhítette a bűntudatot, ami New York óta lakozott a lelkében.
Natasha kicsit másképp vélekedett. Neki hálán kívül még mást is jelentett a hosszúra nyúlt csók. Amikor Loki megadta magát, és a hajába túrt, hosszú pillanatokra feledtette vele az átélt fájdalmakat. A fájdalmakat, amiket visszagondolva a nő nem akart elfelejteni. Legalábbis azt nem, hogy kibírta őket, és hogy Loki végig mellette volt.
Ahogy arra is emlékezni akart, hogy a Mágus milyen tisztességesen bánt vele. A nemesebbik oldalára, a csókjukra, egy barátság kezdetére. Natasha nem akarta elfelejteni Lokit, most hogy végre megnyugodhatott, a húga mégis csak talált magának egy rendes férfit. Ha elfelejti, sosem fog kibékülni kettejük kapcsolatával, Kathlin-nek pedig szükség van a támogatására. Rá kell bíznia a Hercegre, mert legbelül sejtette, hogy a SHIELD nem tartogat a számára semmi jót, és ezt csak akkor fog menni, ha megbízik Lokiban. Ha emlékezni fog rá, milyen is a férfi valójában.
- Elragadó... – sóhajtotta Natasha, miután lassan elváltak egymástól.
Loki csodálkozva bámult a nő szemébe.
- Azt hiszem, valamit elronthattam a fejedben... – jegyezte meg magának.
- A fejemmel minden rendben – mosolyogta a nő. – De te elragadó vagy. Ezt nem felejthetem el.
- Megcsókoltál! – mutatott rá Loki komolyan. – Biztos vagy benne, hogy erre is emlékezni akarsz?
- Önszántamból tettem!
- Pont ezért kérdeztem!
- Nem vonom kétségbe a döntéseimet.
- Ez utóbbi meglehetősen felelőtlen volt...
- Inkább szükségszerű. Nem mond, hogy nem élvezted! – vonta kérdőre Natasha a Mágust.
- Nos... – vigyorodott el Loki sejtelmesen. – Talán.
- Ez csak... a pillanat heve volt. És az igazat megvallva, jobban érzem magam tőle.
- Az igazat megvallva én is.
- Akkor köztünk marad? – kérdezte gyorsan Tasha.
- Köztünk marad! – vágta rá hevesen Loki. Összenéztek és elnevették magukat. – Nem hittem volna, hogy a makacsságon, önzetlenségen és kitartáson kívül másban is hasonlítasz Kathlin-re, de most, hogy...
- Mi lenne az, amiben annyira hasonlítunk? – vonta fel a nő a szemöldökét.
- Olyan bolond és lobbanékony vagy, mint ő! – szögezte le a Mágus.
- Bolond?! – csattant fel Natasha, és hamar Loki-ra vetette magát. Az ágyra teperte, a törzsére ült, és arra készült, hogy behúz neki egyet. Loki nem hagyta magát. Néhány pillanatig birkóztak, folyamatosan helyzetet váltva, majd újra Natasha került felülre.
- Jól van, üss meg! – sóhajtotta Loki. Részben azért engedett a nőnek, aki épp, hogy felépült.
- Nesze! – kiáltotta Natasha, és a vállába öklözött, persze nem teljes erejéből. Loki jóízűen elnevette magát.
- Pont, mint a húgod. Vele is mindig ezt csináljuk!
- El tudom képzelni, mit művelhettetek odaát – sóhajtotta Tasha, és lemászott a férfiról. Egymással szemben feltérdeltek az ágyra.
- Volt pár érdekes kalandunk – értett egyet Loki. – De ezt vegyem úgy, hogy nem bánt, ha mi ketten...?
- Nem vagy akkora seggfej, mint hittem – felelte Tasha mosolyogva, - szóval nem. Nem igazán. Amennyiben megesküszöl, hogy az életed árán is vigyázol rá! Ha pedig bántani mered, készülj fel rá, hogy megöllek!
- Soha nem bántanám. Legfőbb vágyam, hogy vigyázzak rá, mindörökre. Erre megesküszöm!
Natasha mélyen, szigorúan nézett Loki szemébe, majd tekintete megenyhült.
- Kivételesen nem hazudtál! Helyes!
- Nem hazudok ám mindig! – világosította fel a Varázsló.
- Légy rendes a húgommal! – utasította az Ügynöknő utoljára.
- Az leszek – ígérte Loki.
Pár megkönnyebbült lélegzetvétel erejéig szemeztek egymással, majd Natasha közelebb húzódott a férfihoz. Loki megértette a vágyait, és kedvesen a vállára tette a kezét. A vörös nő ekkor szenvedélyesen a nyakába borult, ő pedig a lehető legnagyobb természetességgel és melegséggel ölelte vissza. Több mint egy percig lehettek így, az ágyon térdelve, Natasha hálásan Loki karjaiba bújva, a Herceg pedig elhagyva a bűntudat utolsó foszlányait.
...
Odakintről nem érzékeltek mást, minthogy Loki és Natasha hosszasan beszélgetnek valamin, ami nem hallatszott ki, majd a nő váratlanul, de valójában nem ok híján a férfi nyakába veti magát. Vörös tincsei vadul hulltak a hátára, miközben a fekete hajú odaadóan átkarolta. Kathlin elérzékenyülten figyelte őket, Phil elfogadta, de Barton fejét csóválva nézte a jelenetet. Mind úgy vélték, nem zavarják meg őket, amíg végeznek, Tashának szüksége van a levezetésre. Ha még tudnák mennyire...!
- Szóval vége! – sóhajtotta Coulson több hónapnyi megkönnyebbüléssel.
- Vége! – kiáltotta Kathlin lelkesen, kéthónapnyi lelki terhet dobva a süllyesztőbe.
- Ja, vége – értette egyet Clint kissé morcosan. Ő nehezebben szabadult aggályaitól. Natasha megmenekült, de milyen áron?! Órákon át szenvedett, és ki tudja, mit kér majd cserébe Loki. – Bemehetünk végre?! – kérdezte társait.
A válasz azonban megelőzte, mivel Kathlin már úton is volt befelé. Varázserejével szinte feltépte az ajtót, majd átlendült a küszöbön. Loki és Natasha közé vetette magát az ágyban, és mindkettejüket egyszerre ölelte át. Barton vállat vont, majd Coulson-nal utána indultak.
- Köszönöm! Annyira köszönöm! – rebegte Kathlin könnyes szemmel a Mágusnak, miközben szorosan tartotta nővérét.
- Örülök, hogy segíthettem – felelte a fekete lágyan mosolyogva, majd nagyvonalúan arrébb húzódott, teret adva a testvéri szeretetnek. Natasha és Kathlin mint két kiéhezett farkas ölelték meg egymást, és borultak össze. Az Ügynöknő kék szeme könnyekkel telt meg.
- Kathlin... Úgy aggódtam érted! – suttogta húga fülébe. – Mégis hogy képzelted, hogy Asgardba...?!
- Ne most, Tasha! Én is aggódtam érted, az életemnél is jobban! – válaszolta a Boszorkány, ugyancsak sírással küszködve.
- Tényleg vége...? – Clint végre erőt vett magán, hogy megszólaljon a megkönnyebbülés és öröm által kiváltott sokkból. A hangja közel remegett. – Mármint igazán? Teljesen?
- A méreg eltűnt, a szerelmed tökéletesen felépült – válaszolta Loki, meglepően a gúny legkisebb jele nélkül.
- Ha bárki kérdezi, hogy ezt mondtam, letagadom, mert minimum jöttél ennyivel, de... – Az Íjász alig bírta türtőztetni magát, hogy ne rohanjon menten szíve csücskéhez. Loki türelmesen fürkészte. - ...Köszönöm! – jelentette ki a legmélyebb hálával, majd nem állt ellen tovább. Sebesen az ágyra mászott, és átkarolta mind Natashát, mind Kathlint. Hosszú percekig ölelték egymást és suttogtak nyugtató szavakat a másiknak, a könnyek pedig csak hulltak. Loki és Phil elnézték a megható családi jelenetet.
- Be kell ismernem – adott hangot a véleményének Coulson, - ezt nem vártam volna tőled. – A Herceg várakozóan pillantott rá. – Nem hittem volna, hogy pont te leszel az, aki megmenti egy emberem, ...egy számomra nagyon fontos ember életét!
Loki arcán elégedett, kissé pimasz vigyor jelent meg, szemei ravaszul csillogtak.
- Úgy vélem, ez a „köszönöm" a te részedről.
- Vehetjük annak is – vont vállat az Ügynök. – Mindenesetre, ha a történtek után parancsot adnának a kivégzésedre, már elgondolkoznék rajta, hogy esetleg megtagadjam.
- Óhh! – cöcögte a Mágus még szélesebb vigyorral a száján. – Azért túlzásokba ne essünk! – kérte ironikusan. - Nem válok azonnal Teréz anyuvá!
- Fogalmam sincs, honnan ismered, de egyet értek! Sőt, később sem! Csupán arról van szó, hogy kezdesz kilépni a „Föld Ellensége" kategóriából – tisztázta Phil.
- Ó, tesó! – sóhajtott fel a fekete némi rájátszással. – Vissza kell szereznem a hírnevemet!
- Azt nem ajánlom, édes! – figyelmeztette Kathlin jelentőségteljesen, kibontakozva az öleléstengerből. – Hacsak nem kívánsz egyúttal búcsút mondani az utóbbi jelzőnek.
Loki elfintorodott, ám példáját Natasha is követte. Ő viszont nem a szerelem tragikus végétől való félelem, sokkal inkább annak nehéz feldolgozása miatt.
- Édes... – ismételte a nő furcsán ízlelgetve a szó és Loki kapcsolatát. Fáradtan fekete hajú megmentőjére sandított. – Ezt még mindig nehezemre esik megszoknom.
- Számból vetted ki a szót! – értett egyet Barton.
- Akkor erőltessétek meg magatokat, mert a dolog reményeim szerint eltart majd egy ideig! – vágta rá Loki magabiztosan. Kathlin szigorú tekintettel nézett rá.
- Amennyiben visszafogod „felsőbbrendűséged" kiélését késztető hajlamod az itt töltött idő alatt! - Kathlin
- Amennyiben visszafogom tehetségem szabad áramlását – gúnyolódott a Herceg.
- És a régi Loki visszatért! – csóválta meg a fejét a lány, majd rosszalló sóhajok közepette megcsókolta álmai férfiját. – Miért is vagyok képtelen leszokni erről?
Loki játékosan elmosolyodott és visszacsókolta a lányt.
- Nekem nem könnyű nemet mondani – incselkedett vele.
- Oké-oké – húzta el az orrát Clint. – Elég a drámából!
Kihasználva a létrejött rövid szünetet, Coulson Natashához sétált, és végre valahára ő is kinyilvánította aggódását, és örömét. Magához vonta, és egyik tenyerével végigsimított hullámzó, vörös tincsein.
- Hogy érzed magad? – kérdezte.
- Most már... – vette sorba az őt körülvevő szeretteit Natasha, - jobban. - Tökéletesen – sóhajtotta elnyúltan. Kellemes érzéssel töltötte el a főnökéből, egyben barátjából áradó szeretet és törődés. Még egy ok, ami biztosította róla, jól döntött, amikor az életet választotta. Megölelték egymást.
Nemsokára Tony, Steve és Bruce is benéztek Natashához. Mind kifejezték köszönetüket Lokinak, és magukhoz szorították visszatért csapattársukat. A Milliomos még megpróbálta a fenekét is letapizni, de a nő és természetesen Clint segítőkész pofonja hamar észhez térítette. Loki nyögvenyelősen, de megfogadta a Bosszúállóknak, hogy nem használja az erejét...ártó szándékkal, amíg a Földön tartózkodik. Coulson cserébe megígérte neki, hogy a SHIELD békén hagyja, továbbá felajánlotta, hogy Kathlinnel maradjanak a kiadott szobában, a Központban, ha kívánnak. Más lehetőség híján a lánnyal ideiglenesen elfogadták az ajánlatot, legalábbis egy estére.
Mikor Fury is megérkezett, Kathlin és Loki már nem tartózkodtak a szobában. Nemrég hagyták el a helyiséget, és indultak útnak a tetőre, megszemlélni a lenyugvó nap látványát a Központ panorámájában. Épp elkerülték egymást az Igazgatóval, mindkettejük ki nem mondott örömére. Amikor a sötét bőrű férfi belépett a szobába, nem látott mást, mint egy hosszú idő óta először mosolygó és élettel teli Natashát, társai körében. Az ágy körülötte összegyűrve, a karjában infúzió fiziológiás oldattal, amit Banner az esetleges kiszáradás ellen adott neki, de ő ezzel mit sem törődve beszélgetett barátaival. Szokatlanul felszabadult és vidám légkör uralkodott a korábban még intenzívként nevezett helyiségben.
És mindannyian tudták, hogy ezt kiknek köszönhetik. Annak a két kivételes személynek, akik most a SHIELD "Fenyegetés" listáján a "Rendkívül Veszélyes" kategória elején foglalnak helyet. Vajon egy ügynök megmentése meggyőzi a Tanácsot Kathlin Romanoff-Svetloba kiiktatásának és Loki Odinson Földről való végleges kitiltásának, valamint ezen parancs megtagadása esetén elrendelt kivégzésének elvetéséről? Ha nem, lesz bennük elég erő és tisztesség, hogy egyenes utat biztosítanak számukra a bolygóról való biztonságos távozáshoz? Vagy behódolnak egy tucat rettegő és tudatlan halandó elhamarkodott, rasszista döntésének. Elfogadják végre a mágia létjogosultságát?
...