42. fejezet

Irány Hawaii!

- Beszélnem kell velük! – jelentette ki Fury, és már készült is, hogy magára hagyja a többieket. Épp, hogy csak kifejezte örömét, amiért Romanoff ügynök újból közöttük lehet, máris Lokin és Kathlinen járt az esze. A Tanács néhány perce világosan kifejtette, hogy elég egy rossz lépés kegyes vendégeik részéről, és már repül is a madárka! A madárka természetesen egy nukleáris robbanófejet jelentett.

- Ne! – kérte Natasha. Fel akart kelni az ágyból, de Bruce visszanyomta, azzal az indokkal, hogy pihenjen még egy kicsit. Ő mit sem sejtett a nő és Loki heves csókpárbajáról, ami valójában kifárasztotta csapattársát. Natasha időközben át is öltözött a Clint által hozott egyszerű, narancs és bézs árnyalatú nyári ruhába.

- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet! – segítette ki Clint. – Loki megfogadta, hogy nem használja az erejét, és mihamarabb távozik!

- Kathlin pedig beszélt, ahogy óhajtotta! – kontrázott rá Phil.

- Tisztában vagyok vele, a biztonsági kamerákon közel HD a minőség...! – ellenkezett Fury. Stark döbbentem mordult fel.

- Szóval végig hallgatózott?!

- Ezen még meglepődik? – vágott vissza az Igazgató, mintha ez nyilvánvaló lenne.

- Nem, tulajdonképpen nem – húzta el az orrát a Milliomos. – Végül is ez az egész szervezet egy sunyi kémbarlang...

- Stark! – ingatta a fejét Steve, megelőzni próbálván a konfliktust.

- Nem érdekes – intette le Fury, - már hozzászoktam az illetlen beszólásaihoz.

- Akkor ehhez mit szól...?! – de a Kapitány Tony száján akasztotta a szót, mialatt Coulson azt újból magához ragadta.

- A lényeg, uram, hogy kikérdeztük, és tisztázódtak a dolgok. Nincs szükség további...

- Tisztázódtak?! – emelte fel a hangját Fury. – Az a lány épp most vallotta be többszöri sorozatgyilkosság elkövetését, a SHIELD szerverének feltörését, ha pedig ez nem lenne elég, olyan erő birtoklását, ami már évszázadokkal ezelőtt megosztotta a lakosságot!

- De nem éppen ezt akarta hallani? – tette fel a jogos kérdést Tony.

- Talán lényem egy naiv része reménykedett benne, hogy a lány rácáfol ezekre...

- Nick...? – nézett rá Natasha rosszat sejtve. A férfi barna szemében megosztottság és aggodalom csillant. Szinte érezni lehetett a szoba eddig kellemes légkörét hatalmába kerítő feszültséget, és baljós árnyakat.

- Tisztázódott?! – ismételte a férfi olyan indulattal, mint annak idején New York előtt. – A probléma csak itt kezdődött el igazán!

- Uram? – idegeskedett Coulson.

- Van fogalmuk róla, mi történik, ha ez napvilágra kerül?! – kelt ki magából Fury. – Emlékeznek, milyen pánikot keltett az idegenek felbukkanása?! Mekkora káoszt keltene az, ha kiderülne, hogy nem csupán Asgadiak és Óriások léteznek..., boszorkányok éltek, és élnek a Földön?! Olyan erővel, ami egy hadsereg fegyverzetével vetekszik! Mondanom sem kell, hogy a lakosság rettegne és pánikolna!

- De ha tudnák, hogy Kathlin azért van itt, hogy segítsen nekik...? – vetette fel Steve, bár ő is érezte a realitást a sötét bőrű férfi szavaiban.

- Ha néhányan el is hinnék... – Fury

- Olyan lehetne, mint mi! Egy Bosszúálló! – Clint

- Egy szuperhős... – Tony

- A hősöket könnyű elfogadni, de olyasvalakit, aki a Jó nevében gyilkol? – Fury

- És a SHIELD mit tesz?! – Bruce

- Mi a kormánynak dolgozunk, számos egységgel, külön engedéllyel, szervezetten... Ellenben a húgod – nézett komolyan Natasha felé Nick, - egy maga végzett emberek százával!

- Ha jól emlékszem, és is azt tettem. Most mégis megbízol bennem! – mutatott rá az Ügynöknő.

- Igaz - ismerte el Fury. – De neked nem állt a birtokodban ekkora fenyegetést jelentő hatalom!

- A húgom nem FENYEGETÉS!

- Kathlin nem fenyegetés – értett egyet Phil, és a Bosszúállók is bólogattak.

- Tudom – válaszolta Fury hidegen, ami mindenkit meglepett. Döbbenetükben az Igazgató csendben folytathatta. – De ezt már nem az én posztom eldönteni.

- Tudjuk, a Tanács dirigál... – fújta Tony unottan.

- Fenyegetésnek minősül minden olyan fegyver, technológia, szervezet, vagy személy és képesség, amit vészhelyzet esetén a SHIELD nem lenne képes százszázalékosan megfékezni és korlátozni – magyarázta az Igazgató. - Minden veszélyforrás, ha erejét nem tudjuk szükségszerűen irányítani, illetve elfojtani!

- De hiszen ez...! – kezdte Stark felháborodva, ám a „beteges kontrollmániát" már nem tudta hozzá tenni, mert Phil közbevágott.

- Ebben sajnos van realitás.

- Ha nem egy barátom rokonáról lenne szó, akit már ismerek, valójában én is meggondolnám, hogy szabad pórázt hagyjunk-e neki – sóhajtotta Steve.

- A SHIELD még engem is megpróbál irányítani – jegyezte meg Tony.

- És ha nem Kathlin-ről lenne szó, egy szavam sem lenne az illető lekapcsolása ellen – vallotta be Tasha. – De ő a húgom, és ismerem! Nem tenne semmi rosszat!

- Mint már említettem, immár hiszek magának! – Fury. – De nem én döntök! A döntést pedig nagyban befolyásolja, hogy a kisasszony és „kedves" vendége hogyan viselkednek az elkövetkezendő napokban.

- Ezért akar beszélni vele? – esett le Clint-nek. – Kathlinnel?

- Elsősorban vele, mivel az idegenekre vonatkozó törvényeket még tárgyalják a minisztériumban. Loki jelenleg ideiglenes semlegességet élvez, amennyiben nem fenyeget egy embert sem, Kathlin viszont a mi felelősségünk. Éppen ezért figyelmeztetnem kell!

- Pontosan mire? – kérdezte Natasha aggódva, holott már sejtette a választ. Phil és a többiek pedig már tudták.

- Jelenleg úgymond „őrizetben" van itt – magyarázta Fury. - Ha elhagyja a Központ területét, mielőtt döntés születik az ügyében, kötelességünk visszahozni..., bármi áron – tette hozzá, mintha sajnálná is a dolgot. – A Föld biztonsága érdekében...

- Mégis miféle őrizetben?! – csattant fel Natasha.

- Ami az illeti... – motyogta Tony elbizonytalanodva a nő haragján.

- ...A miénkben – fejezte be Steve. – Ha szökni próbál, parancsot kaptunk az elfogására.

- És semlegesítésére... – Tony hangja szinte elveszett a levegőben.

- Hogy a rohadt...?! – pattant fel az Ügynöknő, de Steve máris lenyugtatta.

- Azt mondtam, parancsot kaptunk, nem azt, hogy feltétlenül követjük is...

Fury gyanúsan méregette emberét, de Natasha még inkább.

- Kapitány! Ezt nem vártam volna – mosolyodott el Tasha halványan.

- Negyven százalékban az ő érdeke, hogy maradjon, és megpróbáljuk ezt a lehető legfinomabb eszközökkel biztosítani – magyarázta Tony. – Ami annak a valószínűsége, hogy a Tanács a bizalom és elfogadás mellett érvel...

- Negyven százalék?! – csodálkozott Barton.

- Igazad van, jóindulattal azokkal a balfékekkel szemben! – hagyta rá a Zseni.

- Stark! – rótta Fury, de az nem is figyelt rá.

- Ekkor sokat veszít vele, ha nem marad, mert elveszíti még azt a negyven százalékot is. Ha viszont a drágalátos Tanácsod... – nézett Stark szárazan Fury-ra, - lesz olyan ostoba, hogy esetleg megszabadulna a „fenyegetéstől"...

- Abban az esetben, csak a fenyegetéstől fognak megszabadulni, a józan eszükkel egyetemben – folytatta Steve.

- A lány életétől azonban semmiképp! – fejezte be Bruce.

- Uraim?! – vonta fel a szemöldökét Fury.

- Lefordítva, segítenek megszökni a lánynak, ha odafent elszúrják – mosolyogta Coulson lágyan.

- Így megfelel, kedvesem – hajolt oda Clint a megkönnyebbült Tashához. – Egyszer már veszélybe sodortam Lin életét... – A nő jelentőségteljesen nézett. – Jó, többször, de ezúttal nem! Biztonságban van velünk!

Natasha reménykedve nézett körbe, barátai pedig csak egyetértően bólogattak.

- Köszönöm! – sóhajtotta elérzékenyülten.

- Ez a végleges döntésük? – emelte fel a hangját Fury sokadszorra aznap. – Szembe szegülni a SHIELD-del, ha a lány számára kedvezőtlen ítélet születik?

A Bosszúállók egymás szavába vágva fejezték be a másik mondatait.

- Abban a néhány órában, mialatt volt szerencsénk közelebbről megismerni... – Bruce

- Rájöttünk valamire... – Tony

- Nem különbözik annyira tőlünk, mint számítottunk... – Steve

- Szeretett volna tenni valamit a helyért, ahol született... – Bruce

- De ezt eddig is tudtuk. A tetteit egész végig jó szándék vezérelte! – Clint

- Hátravethette volna, de végső soron évekkel előrelendítette a maffia üldözését. – Phil

- És ami azt illeti, nagyon király a csaj! – Tony

- Stark! – Clint, Steve, Bruce

- Király, na! Egy igazi boszorkány...! – lelkesedett a Milliomos.

- Egy fehérboszorkány, különben hajlanék némi fa bekészítésére... – Steve

- Nem fenyegetés, hanem áldás, ahogy Joseph is írta. – Phil

- Mindenesetre sikerült megkedvelnem – zárta le Tony. – Meginnék vele egy italt valamikor.

- Kedves lány, veszélyes képességgel. De ettől ő maga is veszélyes lesz? – kérdezte Bruce, leplezetlenül célozva arra, hogy ő is veszélyes képességgel bír, mégis megbíznak benne.

- Én megbízok benne – jelentette ki Steve. – Mellesleg jól jönne a csapatban is.

- Valóban a Föld hasznára válna – értett egyet Coulson is.

- Nem csak jövő időben – hozta fel Clint. – Már eddig is eleget tett!

- Ahogy mondja! – vágta rá Fury. – Már így is túl sokat tett! – ingatta a fejét. – Ezek szerint a válaszuk...

- Persze, hogy a húgom mellé állok! – kiáltotta Natasha.

- Persze, hogy a húga mellé állok! – kiáltotta Barton.

- Nem fogok bántani egy becsületes lányt! – határozta el Coulson.

- Nem fogom hagyni, hogy bárki bántsa! – nézett Bruce melegen Tashára, aki hálás pillantásokat küldött felé.

- És ha úgy adódik, hogy ellene határoznak... – Steve

- Megszöktetem, az tuti! – ígérte Tony.

- Én pedig fedezem – tette hozzá Steve határozottan.

- Nehézségek, parancsok és kínos konfliktusok egész sorozata után, eljött az a pont, ahol végre mind egyet értenek – állapította meg Fury, kezdetben szárazan. – És nézzenek magukra! Egy csapat, ami nem volt képes egy hullámhosszra jutni, amikor a Földet háború fenyegette, de rögtön összekapják magukat, ha egy számukra fontos személyről van szó! Nem tudom, hogy sírjak-e, vagy nevessek!

- Ha szabad javasolnom... – pofázott közbe Tony, de Nick leintette.

- New York előtt Coulson „halála" hozta össze a csapatot, de ez hosszútávon nem működött. Megnyerték a csatát, és feloszlottak. Mégis úgy érzem, ez a mostani szövetség végleges. Nem fognak leállni az igazság közös védelmezésével...

- De nem ám! – kiáltott el magát Tony, és társai is bőszen bólogattak.

- De...nem...ám... – ismételte Steve elgondolkozva. – De hogy erre miért csak most jöttünk rá?

- Erről beszéltem! – folytatta Fury komoly hangon. – Észre sem vették, hogy valaki, akit veszélyes bűnözőként kellene kezelniük, ilyen egyetértésre késztette magukat, valószínűleg a tudta nélkül... Erre csak egy magyarázat van!

- Varázslat? – vetette fel Coulson.

- Nem teljesen – helyesbített Fury, majd még nagyobb meglepetést okozott kijelentésével. – Ám úgy tűnik, Kathlin mégiscsak az a csoda, amire a Földnek szüksége van!

Natasha alig kapott levegőt, Clint úgyszintén. Phil nem bírta letörölni a mosolyt a képéről, Bruce pedig megkönnyebbülten sóhajtott. Steve elégedetten összefonta maga előtt a karjait, de Tony-nak leesett az álla. Nagy szemekkel bámult a sötét bőrű férfira.

- Ezt értsem úgy, hogy...?! – hüledezett a Milliomos. – Hogy maga, akkor...?!

- Mielőtt befejeztem az értelmetlen vitát a Tanáccsal, felvilágosítottam őket, hogy a lány lehet Zorró, Xéna, vagy Robin Hood, de semmiképpen sem az emberek ellensége. Nagy valószínűséggel nem veszik majd figyelembe, de a véleményem ezúttal nem különbözik a magukétól. Az egység így lesz teljes.

- Szóval, ha a Tanács a „semlegesítés" mellett dönt...? – kérdezett rá Steve.

- Sosem voltam a kivégzések híve – felelte Fury kurtán.

- Megtagadná a parancsot, amit a vezetőség hoz? – Bruce

- Azt nem tehetem. Viszont „véletlen" komplikációk folytán várhatok vele, amíg maguk teszik, amit jónak látnak. - Fury

- Ha pedig a lány már nincs itt, a parancs hatályát veszti! – Phil

- Hát ez...! – csodálkozott Tony.

- Köszönöm! – sikoltotta Natasha, és Fury nyakába vetette magát. A sötét bőrű férfi döbbenten karolta át rövid időre, majd szigorúan a szemébe nézett.

- Nem hajlok a kivégzésre, amennyiben sem Kathlin, sem Loki nem tesznek semmi gyanúsat. Elég ellenben egy rossz lépés, és ha civilek élete veszélybe kerül...

- Nem fog! Ígérem! – fogadkozott a nő.

- Ez esetben a húgodnak nem kell tartania semmitől – határozta el Fury.

- Köszönjük, uram – sóhajtotta Clint hálásan.

- Mindezen által muszáj beszélnem vele, velük a rossz lépések mibenlétéről! – Fury

- Magával tartok! – Clint.

- Mi is! – tette hozzá Steve, összenézve Phil-lel, Bruce-szel és Tony-val.

- Legyen – ment bele az Igazgató, majd Natashára nézett. – Gondolom maga is búcsút mond az ágynak...

- Fekve töltött hetek után, ráadásul a húgom miatt... Még jó hogy! – mosolyogta Natasha.

Így hát közös megegyezés alapján mind elindultak a fedélzet, méghozzá annak legmagasabb pontja felé, ahol a párocskát tartózkodni sejtették.

...

- És most? – kérdezte Kathlin. Ragaszkodóan átkarolta szerelmét, ahogy a lemenő Nap utolsó sugarai megvilágították az arcukat. Loki odaadóan visszaölelte a lányt.

- Gondolom a nővéreddel és Clint-tel szeretnéd tölteni a következő két napot.

- Neked megfelel, ha mégsem megyünk Bécsbe?

- Nos, ez a sziget egész hívogatóan néz ki – pillantott Loki Hawaii partjai felé, ahol a pálmafák és homok mellett egy nagyobbacska kikötőváros is díszelgett. – Csak ne kelljen minden percet az új „barátaiddal" töltenem!

- Fegyverszünetet ajánltak, nem? – mutatott rá a Boszorkány.

- Attól még nem bírom őket – makacskodott a Varázsló.

- Én igen.

- A te dolgod.

- Natasha még nem felejtette el a fájdalmakat, ugye? – váltott témát Kathlin.

Loki megrázta a fejét.

- Még nem. Azt mondta, emlékezni akar rá, arra, hogy kibírta.

Kathlin mindentudóan fürkészte Loki tekintetét. A csókra nem, de valami másra ráeszmélt.

- De te mégsem fogod engedni, jól gondolom?

- Most úgy érzi, a fájdalom erőssé teszi, de az sosem jár egyedül – magyarázta Loki aggódóan. - Nemsokára jönnek a rémálmok, amik néha ébren is kísérteni fogják. Ha valaki olyan traumát él meg, mint ő, annak nyoma marad, lelkileg és szellemileg.

- Loki – sóhajtotta a lány, és magához szorította a férfit, mert érezte, hogy személyes tapasztalatból beszél. És valóban.

- Higgy nekem, nem a levegőbe beszélek! Számtalanszor volt már benne részem. Az álmok persze nem tartanak örökké, de volt, amikor az őrület szélére kergettek. A nővéred pedig nem rendelkezik azzal az előnnyel, hogy halhatatlan lenne...

- Úgy érted, hogy...?! – rémült meg a Boszorkkány. Loki komolyan, kedvetlenül bólintott.

- Nem csupán a mai nap, az egész szenvedés. Ami fizikailag ennyi ideig tartott, az mentálisan folytatódik. Kivéve persze, ha idejében teszünk ellene. Minél előbb elfelejti, annál kisebb a kockázat.!

- Akkor meg kell tenned! El kell venned az emlékeit, ha szükséges, erőszakkal!

- Erőszakkal nem tehetem. Ha azt a módot választom, nem befolyásolhatom, mit felejt el, és mire emlékszik. Minden kiesik a törlés intervallumából.

- Minden New York óta?! De az nem...?

- Veszélyes, igen – válaszolta Loki. – Ha csak nem akarom teljes tudatlanságba taszítani, neki kell úgy döntenie, hogy elenged bizonyos dolgokat. Csak azt fogja elfelejteni, amit ő is akar.

- Ez egész egyszerűnek hangzik.

- Nem, ha Natasha úgy érzi, szüksége van arra, ami később több ártalmat okoz, mint hasznot. Emlékektől megválni sosem volt egyszerű dolog.

- Beszélek vele! – ajánlotta Kathlin. – Már olyan közel jártunk, nem lehet, hogy megint történjen valami vele!

- Ebben reménykedtem. Meglátjuk, ki a makacsabb – vigyorogta a Mágus ravaszul.

- Ha vadmacskaharcra számítasz, mondj le róla! – vágta oldalba a lány duzzogva, de hamar megenyhült.

Loki elmosolyodott lobbanékonyságán, de kisvártatva komor kifejezés ült az arcára. Már nem voltak többé egyedül. Megérezte a közeledők auráját, majd rövidesen Kathlin is. Rossz előérzettel összenéztek.

A lépcsőház ajtaja kitárult, és Fury közelített feléjük magabiztos, nehéz léptekkel. Mögötte Stark, Rogers, Coulson, Banner, majd a sor végén Barton és Romanoff ügynök csörtetett. Kathlin az Igazgatóról pár pillanatra megfeledkezve kiáltotta el magát.

...

- Natasha! Tudsz járni!

- Persze, hogy tudok! – forgatta meg a szemeit a nő, majd kilépve a sorból húga felé vetette magát. Kathlin is elindult felé, így félúton egymásba gabalyodtak. A többiek ez alatt megálltak Lokival szemben.

- Nocsak! A rajongóim! – vigyorogta a Mágus pimaszul. – Mi szél hozott? Azt hittem, az előbb már elbúcsúztunk.

- Nem vagyunk a rajongóid! – köpte Stark hevesen.

- „Hihetetlen, nekem két hónap alatt sem jött össze! Elképesztő" – idézte Loki gúnyosan a Milliomos korábbi szavait. – Tényleg nem... – ironizált tovább.

- Ne forgasd ki a szavaimat! – támadt vissza Tony.

- „Köszönöm, istenem..." – folytatta Loki hidegvérrel. – Be kell valljam, nem hittem volna, hogy még létem felsőbbrendűségét is beleszövöd...

- Az nem neked szólt! – Tony

- Hálásak voltunk, mert megmentetted egy társunkat, amivel mellesleg tartoztál is! – mutatott rá Steve. – Ennyi!

- „Ezt nem hiszem el! Ha nem te lennél, örök hálát fogadnék..." – idézte Loki most az ő szavait. – Ennyi!

- Hát, ö... – hápogott Steve.

- Jó, nem kell rögtön visszaélned a helyzeteddel! – oktatta ki Banner. – Nem esünk neked, de...

- „Vegyük úgy, hogy korábban semmi sem történt..." Komolyan folytatni akarjátok?! – kérdezett rá Loki elégedett vigyorral.

- Azt hiszem, eleget égtünk – válaszolta Barton.

- Nos, „barátom", igazad van – helyeselt Loki, „kissé" sem célozgatva az Íjász hálától elborult korábbi stílusára.

- Te nagyon szeretsz játszadozni, eltaláltam? – dörrent Fury mély hangja. Szigorú tekintetét Lokiéba fúrta, de róla lepergett a komolysága.

- Csak azért élek – felelte könnyedén a Mágus. – De miért érzem úgy, hogy nem csupán azért keresett fel díszkísérettel, hogy eme felfedezését megossza velem?

- Beszédem van magával! Mindkettejükkel! – hordozta végig Fury tekintetét a Máguson és a Boszorkányon. – Most!

- Ó, úgy tudtam, hogy eljön még ez a pillanat! – sóhajtott fel Loki drámaian. – De van egy rossz hírem! Nem érdekel a mondanivalója!

- Még azt sem tudja, mit akarok mondani! – csattant fel Fury.

- Én jól tudom, de maga? – Azzal Loki udvariatlanul faképnél hagyta az Igazgatót, és a két lányhoz lépett. – Natasha? Készen állsz elengedni a fájdalmakat?

- Nem.

- De Tasha! Nem érted, árthatnak neked! – erősködött Kathlin.

- Nem számít. Jól vagyok, emlékezni akarok! – rázta a fejét a vörös nő.

- Ahogy szeretnéd – hagyta rá Loki. – Még bő két napod van belátni, hogy ez mekkora ostobaság. Ha meggondoltad magad, tudod, kit keress!

- Nem lesz rá szükség! – Natasha. – Tudom kezelni!

- Meglátjuk – Loki. – Kathlin! Menjünk innen!

- Legyen – nézett el a lány dühösen Fury felé, akire még mindig neheztelt nehéz felfogása miatt. Ő még nem sejtette, hogy a férfi már mellette áll.

- Állj! Veled is beszédem van! – kiáltotta a sötét bőrű férfi.

Lokival már indultak is volna a lejárat felé, ha Phil és a Bosszúállók nem állják az útjukat.

- Mi a...?! – bosszankodott volna Loki, de leharapta a káromkodást, mert az emberek szemében nem ellenségességet látott, hanem határozott közeledést.

- Mi folyik itt?! – értetlenkedett Kathlin is.

- Csak hallgasd végig! – javasolta Coulson bátorítóan.

- Kérlek – tette hozzá Barton.

- Clint? – csodálkozott a lány. Ő biztosan nem sodorná bajba.

- Nem követi el még egyszer ugyanazt a hibát. Legalábbis remélem. – Clint

- Ki vele! – tárta szét a karjait Loki. – Van egyáltalán annyi jelző a szótárában, amit használni készül?

- Talán mégsem annyira pontosak a megérzései. – Fury arcán halvány vigyor futott át, majd újból megkomolyodott. – Nem veszekedni jöttem, annak nem lenne semmi értelme.

- Valóban nem. – Loki

- A múlton nem változtat... - Fury

- Mit tervez velünk a jövőben? – kérdezte a Mágus kíváncsian.

- Reményeim szerint hosszú távkapcsolatot – felelte az Igazgató „kicsit sem" célzással élve.

Loki elnevette magát.

- Szép, szép. Épp, hogy a vendége üdvözletére siet, és máris távozása időpontjára kérdez rá? – gúnyolódott gondtalanul.

- Maga nem vendég itt, csupán valaki, akit megtűrnek!

- Á, szóval így állunk! De ha jól vélem, ez nem lesz mindig így...

- Igaz az, hogy három napon belül távozni készül?

- Megint az a „jó" modora – ingatta a fejét Loki, a Bosszúállók meg csak bámultak a szópárbajon. Kathlin fáradtan sóhajtott szerelme maradandó stílusán.

- Igaz, vagy sem?! – erősködött Fury.

- Nem áll szándékomban maradni!

- És korábban nincs lehetősége elhagyni a Földet...?

- Ezt így nem állítanám.

- Szóval nem a sárkány az egyetlen mód, hogy...?

- Sosincs csupán egyetlen mód! – világosította fel Loki. – Csupán kedvezőbb, vagy gyorsabb.

- Hogy érti ezt?!

- Számos út vezet a Világok között, egyiken könnyebb átkelni, máson életveszélyes. Egyik ide vezet, másik oda, és nincs mindig minden lehetőség nyitva. De mivel én Asgardba akarok visszajutni, kitérő nélkül, jelenleg Mobi a legegyszerűbb mód. A kérdés már csak az, hogy maga tud-e ezzel élni?

- Ha valóban csak két és fél napról van szó... – kezdte Fury.

- Számomra sem kéjutazás – fintorogta Loki.

- Az idegenekről szóló törvény még nem született meg, és három napon belül biztosan nem fog. Emiatt kizárólag akkor adnak parancsot az elfogására, vagy kivégzésére, ha veszélybe sodorja az emberek biztonságát.

- Micsoda kényelem...

- Ha biztosítani tudja, hogy nem támad emberekre, és nem tesz semmi fenyegetőt, ahogy az embereimnek ígérte, abban az esetben elkerülhetjük a nem kívánt konfliktusokat, néhány nap erejéig – mondta Fury.

- Vagy csak tart a hatalmamtól – cukkolt Loki.

- Tartunk a hatalmától, ezért jelentette ki a Tanács, hogy elég egy rossz lépés, és bevetik a legújabb fejlesztésű fegyvereket! – hozta a tudtára az Igazgató.

- Hmm... Talán ez a tartózkodás-dolog lehetne kölcsönös – jegyezte meg a Varázsló komolytalanul. – Mindenesetre nem ismétlem el, amit mondtam.

- Ezt vegyem úgy, hogy...? – kérdezte Fury reménykedve.

- Vagy, ahogy akarja! És most, ha elállna végre az útból!

- Még nem végeztem!

- Jó! Kathlin, te jössz! – engedett Loki végül, mintha a lány körülbelül a hullámvasúton kerülne sorra.

Fury megköszörülte a torkát, miközben a Boszorkány előre lépett. Testtartásából magabiztosság sugárzott, de legbelül tartott némileg a férfitól, és főleg mondanivalójától. Loki ezt megérezvén védelmezően a vállára tette a kezét, ami kicsit segített a lány izgalmán.

- Kathlin... – kezdte Fury. Szívesebben szólította volna a vezetéknevén, de hirtelen nem tudta, melyiket használja.

- Kíváncsi vagyok, hogy ezek után mit tud még mondani nekem! – felelte kihívóan a Boszorkány.

- Órákon keresztül sorolhatnám a tettei következményeit, de mivel azokat már Coulson ügynök megosztotta magával, megspórolom ezt a kört magunknak. – Fury

- Remek! – Kathlin

- Mindezen által kötelességemnek érzem figyelmeztetni téged jövőbeli tetteid következményeire...

- Mondja!

- A döntés meghozataláig őrizetben vagy a Bosszúállók által, a Központ körzetében. Amennyiben elhagyod ezt a területet, nem tudjuk tovább biztosítani a biztonságodat... – magyarázta az Igazgató kemény hangon, immár letegezve a lányt.

- A biztonságom?! – hüledezett Kathlin. Hallatlan! – Ezt úgy érti, örüljek, hogy nem kíséreltek meg újfent bezárni a föld alá?!

- Pontosan.

- Még van képe...?!

- Mielőtt elhamarkodottan reagálna...! – figyelmeztette Fury. – Az embereim felügyeletével szabadon közlekedhet. Továbbá, ha nem használja az erejét gyanús, vagy ártó szándékkal, nem esik bántódása!

- Ó, micsoda öröm! – drámázott a lány. – Most dobnom kellene egy hátast magától?!

- Azt nem várom. Elfogadható magatartást viszont annál inkább! – parancsolta a sötét bőrű férfi.

- Mi történik, ha elugrok, például, Bécsbe? – kérdezett rá Kat.

- Kénytelenek leszünk visszahozni – felelte Fury hidegen.

- Ergo, kinyírni – suttogta a fülébe Loki. – Szívesen bosszantanám a SHIELD-et, de öt tűzkővel és kéznél lévő átjáró lehetősége nélkül..., két teljes nap tűzharc meglehetősen kockázatosnak tűnik. Nem beszélve az elvesztegetett időről, amit a nővéreddel tölthetnél.

- Most arra akarsz rávenni, hogy fogadjam el az ajánlatát, és játszak jókislányt?! – csodálkozott Kat.

- Csak azt mondom, hogy ha lehet, sose harccal próbálj első körben megoldani egy problémát – helyesbített a Herceg. – Én már elfogadtam.

- Nem hiszem el, hogy ezt mondom – szólat meg Tony, - de Lokinak most az egyszer igaza van!

- Legyen! Kivételesen úgy teszek, ahogy azt a bolond szabályaik kívánják! – vágta rá a Boszorkány.

- Helyes! – mosolyodott el Fury. Megosztani velük, hogy vészhelyzet esetén nem akadályozná a szökést, nem tartotta esszenciálisnak. A végén még veszít a tekintélyéből. – Ez esetben kellemes időtöltést a Központban!

- Jobbik esetben igaza lesz – felelte a lány helyett Loki. – De cserébe had figyelmeztessem én is valami fontosra. Mindannyiótokat – hordozta körbe ravasz tekintetét a jelen lévőkön, akik erre akaratlanul is nyeltek egyet.

- Miről lenne szó? – kérdezett rá Steve. Phil nem szólt, ő már sajnos tudta, Kathlin-nek hála, hogy most milyen sokk következik.

- Nos, ez izgalmas lesz – fogott bele Loki átható hangján. – Mint sejthettétek abból, hogy itt vagyok, Thor-ral újra jóban vagyunk. Mellesleg üdvözöl titeket, és üzeni, hogy ha lesz ideje, beugrik egy pohárra...

- Ez mind „király"... – Tony

- De mi ebben a figyelmeztetés? – Clint

- A bátyám nem csupán ennyit mondott... – Loki gúnyosan elvigyorodott, és a jelen lévők nem tudták nem észrevenni, hogy milyen természetességgel ejtette ki a „bátyám" szót. – Még azt is hozzátette, hogy bármelyikőtök is megpróbál ártani nekem, annak Vele gyűlik meg a baja. Ne is említsem, van egy sárkánya, amivel bármikor leugorhat „táncolni"! - A Bosszúállók leesett állal, bosszankodva bámultak rá, mire ő csak folytatta. – Nem, mintha szükségem lenne a védelmére, könnyedén megölhetném bármelyikőtöket! Ám mégiscsak szórakoztatóbb lenne végignézni, hogy Thor végez veletek!

- Mégis mire akarsz ezzel kilyukadni?! – talált először a hangjára a Kapitány. Loki helyett most Kathlin válaszolt.

- A tisztesség megkívánja, hogy eleget tegyünk a kéréseteknek. A ti bolygótok, a ti szabályaitok, még ha én is itt születtem... Ha viszont az egyezségünk ellenére rátámadnátok bármelyikünkre...

- Ha pedig Kathlin-t támadjátok, azzal engem is – vette át a szót Loki. – Ebben az esetben pedig számítsatok jogos védekezésünkre!

- Szóval, ha mégis kivégzés lenne az ítélet, és behajtani készültök, a harc folytatódik! – jelentette ki Kathlin.

- Elfogadjátok ezt? – fejezte be Loki.

- Úgy vélem, ez így fair – határozta el Coulson, majd várakozóan a Bosszúállókra nézett. Ők lassan bólintottak, Kathlin pedig tudta, hogy miért. Ők már odabent megfogadták neki, hogy nem bántanák, de így legalább már Loki is tudta.

- Leköteleztek – mondta nekik Loki enyhén gúnyosan, mégis megkönnyebbülten. Valóban nem volt kedve harcolni a nehéz nap után.

- Maga mit mond? – kérdezte Kathlin Furyt.

- Minden, ami érdekel, az a civilek biztonsága – felelte az Igazgató, kissé terelve a témát.

- Ezt semlegességnek vesszük – döntötte el Loki. – Most pedig átugrunk Hawaii-ra! Remélem, az még a „biztonságos" területen belül van.

- Hogy... micsoda?! – hüledezett Fury. – Nem most ígérték meg, hogy...?!

- Én nem ígértem semmit! – rázta a fejét a fekete hajú.

- Csak nem gondolta komolyan, hogy három napot ezen az unalmas bárkán fogok tölteni?! – bámult rá Kathlin hitetlenkedve. – Nos, a válasz erre: kizárt!

- Kisasszony, figyelmeztetem, hogy...! – Fury

- Mi lenne, ha mi is elkísérnénk őket? – vetette fel Natasha.

- Igen! – lelkesedett Tony. – Végre valami szórakozás!

- Megfelelő őrizetnek számít, ha a díszkíséretet is visszük magunkkal? – kérdezte Kathlin vigyorogva. Phil-re kacsintott, aki cserébe biztatóan nézett az Igazgató szemébe.

- Nos, Hawaii déli partja talán még betudható a Központ területének. De ne veszítsék szem elől őket! – parancsolta a Bosszúállóknak Fury.

- Ne aggódjon, uram – mondta Steve határozottan.

- Nem fogjuk! – folytatta Tony, le nem véve a szemét Kathlin felsőjéről, azaz melleiről.

- Ezt tehát meg is beszéltük! – jelentette ki Loki, rosszalló pillantásokkal jutalmazva Tony-t. – Mellesleg a szemedet elég a fejünkön tartani!

- Khm... – nevette el magát Steve.

- Szóval... – folytatta a Herceg közönyösen. – Ki szeretne a terhünkre lenni?

- Én! – kiáltotta Natasha, és Kathlinnel vidáman átkarolták egymást.

- Te nem vagy teher – jegyezte meg Loki, magától értetődően.

- Nagyszerű! – lelkesedett Kathlin, - mert végre együtt partizhatunk!

- Ki nem hagynám! – döntötte el azonnal Clint, és átkarolta a lányokat, akik rámosolyogtak a válluk felett.

- Nagyszerű! – ironizált Loki flegmán.

- Természetesen ott kell lennünk! – mondta Tony.

- A felügyelet miatt – pontosított Steve.

- A pia miatt! – helyesbített Tony, mire Loki megforgatta a szemeit. Hogy került ezeknek az idiótáknak a körébe? – Béke, pajtás? – öklözött a Zseni lazán Loki vállába. A Herceg válaszul csak morgott egyet felé. – Két és fél nap? – védekezett Tony.

- Nem több – egyezett bele Loki.

- Ez a beszéd! – éljenzett Steve. – Kezdtem már unni a „Védjük meg a Földet Lokitól" clichét!

- Majd adok én neked clichét...! – fenyegette az említett, de Kathlin nyugtatásképp az arcára tette a kezét, és megcsókolta. Steve elégedetten sóhajtott. – Így fogsz ezentúl manipulálni? – vonta kérdőre szerelmét a Mágus.

- Talán... – mosolyogta Kathlin sejtelmesen.

- Na, jó, halandók! Még valaki, akivel számoljak? – Loki

- Nyilván nem hagyom ki – világosított fel őket Coulson.

- Nyilván... – sóhajtotta Loki szem forgatva, majd Banner-re nézett. Ha már úgyis biztos a szívás...

- Rám férne a kikapcsolódás – döntötte el a Doktor.

- Akkor gyere! – bíztatta Kathlin.

- Meg is van a csipet-csapat! – kiáltotta el magát Tony, pofátlanul átkarolva Kathlint, aki így elszakadt Natashától, és Clint-től. Loki morcos képe nem zavarta a Milliomost.

- Maga is velünk tart, uram? – fordult Phil Fury felé.

- Nem hiszem, hogy jó ötlet... – rázta a fejét Nick.

- Ugyan, jöjjön! – határozta el magát Kathlin némelyek meglepetésére. Váll rántva összenézett Lokival, aki néhány pillanata szemezés után ugyancsak megvonta a vállát.

- Ezek után – szólította meg a Herceg az Igazgatót, - már úgyis mindegy, nem? – Lazán nézett a férfi barna szemébe, miközben elhaladt Tony és Kathlin mellett, és kihalászta magának a lányt a Milliomos karjaiból.

- Legyen hát! – adta be a derekát Fury. – Ezt úgysem fogja senki elhinni!

- Induljunk! – kiáltotta Tony. – Lent van a hajóm!

- Hajó? – vonta fel a szemöldökét Steve.

- Na, jó, luxusjacht... - Tony

- Luxus – ízlelgette Loki a szót. – Ez tetszik!

- Csak ne éld túlságosan bele magad – mondta Steve.

- Hmm... – felelte Loki pimaszul.

...

Elindultak a lépcsőház felé, majd az alsó fedélzetek hajóknak fenntartott, beltéri kikötő szerű részének irányába. Elől Tony és Steve vezette a sort, mögöttük szorosan Kathlin és Loki, Natasha, Clint, majd Fury, Bruce és Coulson. Utóbbi kettő lemaradva beszélgetett.

- Meghívlak a kedvenc Hawaii koktélomra! – fordult hátra Tony, és játékosan Kathlinre kacsintott.

- Ha te mondod, Tony – vont vállat a lány. - Milyen kedves tőle, nem, hogy még a jachtját is felajánlotta? – fordult Kat a kissé duzzogó, féltékeny Lokihoz.

- De! Nagyon „kedves"! – sziszegte a Mágus.

Leértek a hajókhoz, Tony beüzemelte a motort, vízre tolták a jachtot. Beszálltak, mindenki a fedélzeten maradt, nem mentek a közel tizenöt méter hosszú, csinos, világító fehér hajó gyomrába. Megkapaszkodtak ki-ki jobb és bal oldalt a fémkorlátba, Tony pedig beállt a kormány mögé. Az irányítófülke néhány lépcsővel volt a fedélzet szintje alatt, besüllyedt a hajó közepébe, de néhány henger alakú oszlop, és a közéjük feszíthető, jelenleg szolgálaton kívüli bőrvászon ellenére nyitott volt. Ennek eredményeképp a kapitány könnyedén cseveghetett az utasaival menet közben.

A motor felbőgött, Stark a gázra taposott, ők pedig már szelték is a hullámokat Hawaii trópusi partjai felé a naplementében. Loki és Kathlin természetesen azonnal a hajó orrába mentek, és Titanikosat játszottak, Tony "nagy örömére". Natasha és Clint kicsivel mögöttük csinálták ugyanazt, és jót mosolyogtak a páron. Coulson és Bruce elnézték a festői tájat, és nagyokat szippantottak a friss, sós tengeri levegőből. Fury ezalatt Steve-vel fecsegett a dolog kockázatáról, és szigorúan szemmel tartotta a hajó elején egymásra mászó varázslópárt.

Minden jól alakult, delfinek ugráltak ki a nap lenyugvó sugarai által narancsosra színezett, lágyan fodrozódó óceánból, amíg... Néhány, az orvhalászat miatt kiéhezett cápa gondolt egyet, és úgy döntött, ma este embert vacsorázik. Egy méretes példány kiugrott a vízből, elég közel a száguldó jacht-hoz, és azon volt, hogy magával ragadjon valakit a fedélzetről, és a mélybe rántsa. Majdnem sikerült a fogaival megragadnia a későn reagáló Natasha karját, ha Loki nem elég figyelmes, és nem reagál helyette. Még időben felemelte a kezét, amin a bőr a könyökéig ideiglenesen jötun kékbe váltott, és befagyasztotta a cápát reptében. Ekkor Kathlin-nek is feltűnt, és egy mozdulattal visszalökte a vízbe a jeges ragadozót.

Fury és Steve csak bámultak, mialatt a többiek hálásan néztek Kathlin-re, és főleg Loki-ra.

- Nézzétek! Többen is vannak! – kiáltotta el magát Clint a hajó mellé nézve.

- A multik kihalásszák az élelmüket, ezért váltak agresszívvá – magyarázta Bruce.

- Ergo most minket akarnak megenni? – kérdezett rá Tony beijedve. Steve vonakodva bólintott. – Blacky, csinálj valamit! – kiáltott a Milliomos Loki felé.

A fekete megforgatta a szemeit, majd újból használatba vette jégóriás képességeit, és még a vízben jégbe zárta a köréjük gyűlt temérdek ragadozót. A mirelitcápák kövek módjára süllyedtek a tenger mélyére. A Bosszúállók hálásan biccentettek a Herceg felé. Nem így Fury, aki feszülten elindult felé.

- Lekötelezel – vallotta be Coulson.

- Tudom – vigyorogta Loki. Ám ekkor meglátta Fury ideges képét alig két méterre tőle. A biztonság kedvéért ellépett Kathlin mellől, és az Igazgató elé ment. Szembe álltak, és oldalsó kezükkel megfogták a korlátot.

- Mit képzel, mégis mit művel az élővilággal?! – vonta kérdőre Fury a Mágust. Loki kissé sértődötten bámult vissza rá. – Amit a cápákkal tett...!

- Értettem! – sóhajtotta Loki némi drámai rájátszással. – A mirelithal nem cool!

- Ha jól emlékszem, volt egy megállapodásunk a varázserejével kapcsolatban... - emlékeztette Nick.

- Ha jól emlékszem, a jötun erőmet használtam, nem a varázserőmet! – oktatta ki az Igazgatót. – De tudja, mit, legyen! Legközelebb hagyom, hogy megegyék magát!

- Azt talán még sem kéne! – jelentette ki Fury, amint meglátott egy újabb raj cápát közeledni. Loki azonban makacsul hezitált. Végül Kathlin küldött feléjük tűzgolyókat. Fury félig hálásan, félig idegesen nézett felé. – Nézze – intézte megint Loki-hoz, - nem azt mondom, hogy ne használja az erejét védelemre...

- Még jó hogy... – feleselte a Herceg.

- És igazán rendes, hogy tartósította a cápákat... Csak azt kérem, hogy nem vigye túlzásba! A Tanácsot bármi felbosszanthatja - magyarázta Nick.

- Mi a túlzás? – akadékoskodott a fekete.

Egy újabb cápa vetette magát a jacht felé, az utolsó egy időre, de vészesen közeledett.

- Például, ha hagyod, hogy kinyírjon! – üvöltötte Tony.

- Cool – sóhajtotta Loki szarkasztikusan, majd felemelte a kezét, és befagyasztotta a cápát félúton. De most itt nem állt meg, és arrább taszítva szilánkokra robbantotta. A jeges-cáparészletek jégeső módjára hulltak az óceánba.

- Anyám, ez mekkora volt! – Tony szemei elkerekedtek a csodálattól.

Steve, Clint, Bruce és Phil is csak bámultak.

Kathlin ellenben elismerően elnevette magát, és cinkosan nézett hüledező nővérére.

- Állat pasi, nem? – suttogta Natasha fülébe.

- Állat... – ismételte a nő halkan, még mindig elképedve.

Fury is nagy szemeket meresztett.

- Na ez... – nézett jelentőségteljesen az elégedetten vigyorgó Loki szemébe, - már túlzás volt!

- Nem – rázta meg a fejét Loki magabiztosan, - ez az én szórakozásom volt. Ha eltúloztam volna, fagyasztás nélkül robbantom szét, a jacht felett.

Kathlin kivételével, aki már ismerte szerelme stílusát, mind elfintorodtak egy pillanatra.

- Erre nem tudok mit mondani – felelte végül Fury.

- Mit lenne egy „köszönöm"-mel? – vetette fel Loki lazán.

- Köszönöm a folyamatos fejfájást. – Fury

- Egész szívesen. – Loki

- Mikor érünk már oda? – vonta kérdőre Nick Starkot. Loki jóízűen elnevette magát.

A rendhagyó hajóút még fél óráig folytatódott, amiből tíz perc szabad kikötőhely keresésével telt a legközelebbi déli-parti városban. A kapitány, alias Tony és nyolc utasa – Steve, Bruce, Clint, Natasha, Nick, Phil, Kathlin és Loki - ezalatt az idő alatt meglehetősen vidáman elbeszélgettek. Észre sem vették, de ahogy útközben lement a nap, és rájuk félhomály borult, úgy oldódtak fel gátlásaik is. Na meg közre játszott az az üveg fehér rum is, amit Tony a hangulat kedvéért bontott fel, és ami utána önállósodva járt kézről kézre a jacht utasai között. Mire végre beparkolták a hajót egy megfelelően tágas helyre, már mind enyhe egyensúlyvesztéssel lépdeltek ki egy pallón a móló deszkáira.

A város, a kikötő fényei még hangulatosabbá tették a Hawaii-i estét. A vulkáni hegy körvonalai lassan a szürke homályba vesztek. Előtérbe került a pezsgő éjszakai élet, vidám utcai zenészek, lebarnult, virágkoszorús bennszülött lányok és a trópusi ételek hívogató illata. A társaság egyöntetűen döntött úgy némi séta után a városban, hogy beülnek egy kellemes tengerparti étterembe.

...