44. fejezet
Új szövetséges
A másnap meglehetősen könnyedén ment. Tony hamar kimászott a másnaposságból, Bruce szintúgy. Loki korán kelt, és Katlinnel együtt elfogyasztották reggelire a magukkal hozott élelmet. Az egy jól bevált Asgardi varázslatnak hála még mindig friss volt. Utána felkeresték a Doktort.
Bruce, mielőtt bármit is elkezdtek volna, fájdalomcsillapítót adott Kat-nek, hogy kevésbé szenvedjen a varázslattól. Loki így némi fájdalmat okozva ugyan, de nem eltűrhetetlent, összeforrasztotta a lány törött karját. Kathlinnek igaza volt, könnyebb volt így, hogy volt ideje pihenni Natasha után.
Utána Bruce kicsavarozta a fémeket. Ebben Steve is segített, azaz jótékonyan lefogta a kissé ideges lányt, mialatt Loki csak szitkozódott magában. Utána mindketten megnyugodhattak. Loki végleg begyógyította a lány karját, Kathlin pedig nem érzett több fájdalmat. Boldogan köszönték meg végül a Doktornak és Steve-nek.
A délelőtti napfényben sütkérezve futottak össze Natashával, Clint-tel, Tony-val és Coulson-nal a törzshelyükké vált tetőn. Hamar egy véleményre jutottak azt illetően, hogy mivel üssék el aznap az időt. Mind Kathlin, mind Loki szerette volna kicsit jobban felfedezni Hawaii szigetét, amit az Ügynök és a Bosszúállók is izgalmas programnak ítéltek.
Felkerekedtek hát, hogy megmásszák a Mauna Kea-t, a Hawaii-szigetek legnagyobb szigetének, Hawaiinak a legnagyobb, jelenleg szunnyadó pajzsvulkánját. A vulkán csúcsának tengerszint feletti magassága 4205 m, ezzel egyben Hawaii állam legmagasabb hegycsúcsa is. Összeszedtek némi uzsonnát és vizet, majd beszálltak Tony jachtjába, és már száguldottak is a nyílt tengeren a déli part egy távolabbi kikötője felé.
A parton egy Phil által korábban odarendelt kisbusz szerű dzsip várta őket, aminek magas építését és méretes, szívós kerekeit pont kemény terepek megmászására találták ki. Mind a nyolcan bepréselődtek a terepjáróba. Kezdetét vette a cool-túra a hegy körüli szerpentinen, miközben vidáman cseverésztek, és élvezték az egyre pompásabb panorámát.
A dzsipet egy latin férfi vezette, a SHIELD Hawaii embere, aki a nagyobb jókedv érdekében még dallamos, pörgős számokat is benyomott a magnóba. Loki sosem ismerte volna be, de kezdte egész jól érezni magát a fecsegő, bulizó halandók körében. A bátyja lelkesedését legalábbis már értette. A terepjáró viszont csak 2000 méterig magasságig vihette őket, ahol már a ledöngölt földút is megszűnt. Még 300 métert mentek (előre) felfelé egy alig járható szélesebb ösvényen, de tovább túl veszélyes lett volna.
2000 méter környékén tehát a sofőr leparkolt, innen a társaság gyalog ment tovább. Nem bánták, hisz eredetileg is ezt tervezték, gyalog megmászni a Mauna Kea-t. Felkapták a hátizsákokat, és elindultak. Az első 700 méter, ami útban nyolc kilométert jelentett még egész simán ment, 24 fok körül járt az idő, és a levegő is friss volt.
Legelöl természetesen Loki és Kathlin mentek, utat törve a folyamatosan ritkuló növényzetben. A lányhoz felcsatlakozott Coulson is, aki örömmel, és kérés nélkül osztott meg velük tényeket a vulkánnal kapcsolatban. Kat nem bánta, és elcsevegtek. Mögöttük Bruce, Steve és Tony haladt, jót dumálva, és röhögve minden apróságon. A sort Tasha és Clint zárta, akik minden második lépésnél egymásba gabalyodtak. Le is maradtak kicsit.
- Tudtad, hogy a mauna kea „fehér hegy"-et jelent, amit hósapkája miatt kapott a vulkán? – kérdezte Phil a lánytól. Kathlin megrázta a fejét, amit az Ügynök úgy vett, hogy érdekli a mondanivalója, így folytatta. - Az ősi hawaii-i hagyomány szerint a hegycsúcsok szentnek számítottak, főként a Mauna Kea, és csúcsára kizárólag a magas rangú törzsfőnökök mehettek fel – magyarázta.
- Érdekes, mintha tegnap is lett volna a vulkánok szentségéről szó azon az előadáson – merengett el a lány.
- Még annál is érdekesebb! – lelkesedett Coulson. Kathlin kissé zihált már a merev tempó miatt, de neki mintha meg sem kottyant volna. Kitűnő kondícióban volt, amit az adrenalin csak tovább fokozott. - Azt tudtad, hogy a Mauna Kea pajzsvulkánjának képződése mintegy egymillió éve kezdődött meg? Utoljára 4500 éve tört ki. Legalább hét kitörési központot eredményezett, ami még az utolsó, 4000 évvel ezelőtti időszak aktív periódusához tartozott...
- Hű, te aztán sokat tudsz erről a helyről! – jegyezte meg a ledöbbenve Kat.
- Utána nézek a dolgoknak kicsit, ha megyek valahova – felelte az Ügynök könnyedén. – De ez semmi! A vulkán legmagasabb pontja 4205 méterre helyezkedik el a tenger szintje felett, ha azonban a lábától a csúcsáig mérjük, a tengerszint alatti részeket is beleértve, akkor 10,200 m magas. Ezzel pedig elnyerte a Föld legmagasabb hegyének járó címet!
- Azta! Nem semmi! – hüledezett a lány. – Ó, Phil, bevágtál egy útikönyvet?
- Kettőt is – szólt közbe Tony unottan.
- Ugyan már, engem érdekel! – oltotta le Steve.
- Van még valami, amit megoszthatnál velünk? – kérdezte Bruce, szintúgy felkeltett kíváncsisággal.
- Ha érdekel, van itt még pár érdekesség... – Phil
- Ki vele, halandó! – vágta rá Loki, aki azt remélte, hogyha az Ügynök kiadja magából, vége szakad az unalmas midgardi adatáradatnak. Ám rosszul számított. Coulson még jó ideig beszélt a Földrajzról és kultúráról. Végül nem is bánta annyira, egész érdekesnek bizonyult.
- A Mauna Kea, csak úgy mint a többi hawaii vulkán, a Hawaii–Emperor fenékhegy-láncot létrehozó forrófolt-vulkanizmus eredménye – fogott bele Phil, izgalmasan, mint egy földrajztanár a jobbik fajtából. - Az öt hawaii vulkánból a Mauna Kea a negyedik legidősebb, és aktivitás szempontjából is a negyedik helyre sorolható. Jelenleg szunnyadó kategóriába tartozik. Össztérfogata meghaladja a 3.200 km3-t. Fő tömegét tholeiites bazalt alkotja, melyet a Hāmākua alkálibazalt vulkáni sorozata fed le. Erre települnek a 65.000–4.000 éves korú Laupāhoehoe vulkanitok...* - Néhány, SZÁMOS perccel később, mialatt majdnem elérték a 3000 méter magasságot buzgó turistáink: - ... Így a sámánok áldozatot mutattak be a Mauna Kea kráterének szélénél, majd várták, hogy a vulkánisten megkönyörüljön rajtuk, és a jószágokért cserébe esőt hozzon a száraz évszak közepén...
- Mintha lenne egy vulkánnak istene! – gúnyolódott Loki fennhangon. – Tyúkeszű halandók!
- Hát, a tyúkokat éhség idején beleejtették a kürtőbe – jegyezte meg Tony.
A társaság közel egyszerre nevette el magát. Meglehetősen jól szórakoztak a kemény terep ellenére. A növényzet már annyira kiritkult, hogy csupán néhány bokor és fűcsomó élt meg a vöröses-barnás meredek, száraz földsivatagban. Enyhe szél fújt a csúcs felől és kavarta fel a homokot.
- Be kell valljam, le vagyok nyűgözve, Phil – jegyezte meg Kathlin. – Nem is hittem volna, hogy egy SHIELD ügynök ennyit tud Hawaii-ról és a környező szigetekről.
- Mint már említettem, fő a kíváncsiság – mosolyogta az Ügynök elégedetten, amiért mindenki számára érdekessé tette a dolgot.
- Mit tudsz még? – kérdezte Steve.
- Nos...
- Jó, most már elég a föciórából! – könyörgött Tony. – Szép volt, jó volt, elég volt!
- Ne már, Stark! – torkolta le a Kapitány.
- Másokat érdekelne! – tette hozzá Bruce.
- Nem, igaza van – értett egyet Phil. – Túl sokat fecsegek.
- Az önkritika hasznos dolog – mondta Loki ravaszul, - bár ez esetben lebilincselőnek bizonyult balga fecsegésed.
- Ezt most bóknak veszem – döntötte el az Ügynök.
- Annak szántam – húzta fel az orrát a Mágus.
- Mondj még egy utolsó dolgot a vulkánról, Phil! – kérte Kathlin csillogó szemekkel.
- Ne...! – nyögte Tony elfúló hangon. De az Ügynök már bele is kezdett, Loki pedig jót mosolygott a grimaszoló Milliomoson.
- Nos, a 20. században a fényszennyezettség hiánya, és a kutatás felgyorsítása céljából csillagászati teleszkópokat építettek a Mauna Kea tetejére. Ha szerencsénk lesz, akár bele is pillanthatunk...
- Teleszkóp?! – kiáltotta el magát Tony. – Talán mégsem olyan reménytelenül egyhangú ez a túra!
- Bár nappal, ha jól tudom, nem lehet olyan jól látni a csillagokat – tette hozzá az Ügynök, a teljesség kedvéért.
- Ez igaz – mondta Bruce.
- Ó-óó – sóhajtotta Tony lemondóan, mint egy kutyus, aki most eszmélt rá, hogy ma nem mennek botot dobálni a gazdival.
- Nem kell aggódnod - fordult hozzá Loki „nemes jószándékkal". Tony értetlen reménnyel bámult rá, majd meg is gondolta magát. – Teleszkóp nélkül is megtaníthatlak csillagokat látni! – vigyorogta a Herceg.
- Még csak az kéne – morogta a Zseni.
- Nos, nem tudod, mit hagysz ki! – nevette a fekete.
- Jól tudom. Két hetet az intenzíven! – Tony
- Nem nyert. Két hét alatt magadhoz sem térnél! – Loki
- Már megint kezdik a szívatást – sóhajtotta Kathlin kedvetlenül.
- Akkor itt van még egy történet, ami eltereli a figyelmet... – fogott bele Coulson előzékenyen. ...
...
Háromezer méter felett a levegő egyre jobban lehűlt, és az oxigén mennyisége is ritkulni kezdett. Persze nem vészesen, hogy ne tudtak volna lélegezni, de mind szaporábban vették a levegőt, és kissé nehezebben lélegeztek. Ez abban nyilvánult meg, hogy könnyebben kifulladtak, és többször álltak meg pihenni (100 méterenként, mármint 100 méter magasság leküzdése után, ami valamivel több, vagy 1200 méter utat jelentett). A 3500 méter körül már 12 fokra csökkent hőmérséklet. Nem másztak fel a legmagasabb, hóba burkolózott csúcsokig, hanem megálltak egy lentebbi szinten, ahol még mindent az enyhén vörösbe forduló matt fatörzsszínű homokos kősivatag borított. Növények már nem voltak, csak apróra tört vulkáni törmelék.
Felkapaszkodtak egy kisebb kráterre, és lenéztek. A tenger, a sziget élénk festményként terült el alattuk. Még a Központ távoli szürke pontját is felfedezték a végtelen óceánon. Nagyszerű látvány volt. Miután kiélvezték a panorámát, és a hűvös szellőt, úgy döntöttek, piknikeznek egyet. Elfogyasztották az ebédet, majd indultak is vissza, hogy még a délután végére leérjenek a partra. Időközben eldöntötték ugyanis, hogy strandolni fognak keményen, napozni, szörfölni és lazítani.
...
És úgy is lett. Szerencsésen leértek a dzsiphez, és másfél óra kocsikázás után találtak is egy megfelelő helyet a parton. A férfiak mind úszónadrágra vetkőztek, végül még Loki is beadta a derekát. Natasha és Kathlin pedig nevetve sokkolták őket bikiniben rohangálva. Megpróbáltatásaik ellenére mindketten önfeledten élvezték a szabadidőt. Közben valaki kitalálta, hogy röplabdázzanak a homokban, rendezzenek koktélivó versenyt, ússzanak mélyre, pedig cápaveszély állt fent, rendezzenek vízi csatát, majd a lányok monokinizzenek. Utóbbi természetesen Tony-nak jutott eszébe, és az egyedüli ötlet volt, ami nem valósult meg.
A nagy bulizás közben annyira elfeledkeztek magukról, hogy észre sem vették, ahogy besötétedett. Phil javaslatára felöltöztek, és az aznapi vacsorához is felkerestek egy pofás kis éttermet. Tenger gyümölcseiből rendeltek hatalmas tálakat, hozzá pedig több üveg fehérbort. Stark megint alaposan a pohár fenekére nézett, amiért perkált is a Kapitánynak, de Clint-et sem kellett félteni. Kathlin pedig elmondhatatlanul boldog volt, hogy már a második, azaz másfeledik gondtalan napot töltheti nővérével, és ráadásnak a többiekkel. A döntés határideje viszont vészesen közeledett, ami a hangulatos vacsora és könnyed nevetéstenger ellenére is néha-néha nyugtalanságot keltett a lelkében.
...
A második éjjel Natasha már nem aludt olyan jól. Hajnalban kipattant a szeme. Valamiért álmában újraélte minden korábbi fájdalmát. A legrosszabb azonban nem a fizikai, sokkal inkább a mentális tortúra volt. A haláltól való félelem, a tehetetlenség gyötrelme, szerettei hiánya, a vég elkerülhetetlensége. És persze ott volt mindannak az égető kínnak és szenvedésnek az emléke, amit a méreg okozott, mialatt egyre jobban pusztította a testét belülről. Nem tudta tovább elviselni.
Bűntudattal, és visszatérő félelmeivel a lelkében indult a szoba felé, ahol húga és a Herceg aludt. Loki megmondta, hogy lesznek következmények, ő mégsem hallgatott rá. Natasha már rég megbánta naivitását, miszerint a fájdalom előnyére vágyik. Clint-nek sem szólt, jobbak látta egyedül megbirkózni az újabb problémával. Aggódott érte eleget szerelme.
Reszketve haladt a folyosó félhomályában, megrezdülve minden élesebb fémes hangra, amit léptei nehézsége okozott. Doboló szívvel fékezett le a cél előtt. Hirtelen nem tudta, mihez kezdjen. Bekopogjon, vagy sem? Ha kopog, felkelti Kathlin-t is, akit szintén nem akart bevonni. Idegeskedett már miatta húga is eleget. De ha csak úgy besétál, félő, hogy támadásnak vélik. Loki még a végén neki ugrik.
A rémálmok mégsem hagytak nyugtot neki, még ébren is el-elárasztották az elméjét. Nem fordulhat vissza, segítségre van szüksége. Miután hirtelen vonzó tárgynak talált egy hegyes pengét, vagy megtöltött fegyvert, ezt sikerül belátnia. Tanácstalanul támaszkodott hát jobb karjával a zárt ajtóra, fejét pedig annak döntve lehajtotta. A sötét földet tanulmányozva hezitált.
Végső kétségbeesésében egy meleg, átható hang szólította meg a háta mögül. Kellemesen ismerős volt, mégis megrettenve kapta volna felé a fejét. Ám mielőtt ezt megtehette volna, egy férfi keze nehezedett a vállára, részben lenyugtatva.
- Natasha? – kérdezte aggódva. A nő szemei előtt lassan Loki szikár alakja bontakozott ki a szürke félhomályból. Megkönnyebbülve sóhajtott egyet, de rettegése nem múlt el. – Remegsz. Mit kerestél a szobánknál? – faggatta tovább a Mágus.
- Te mit keresel idekint?! – találta meg végre saját hangját Natasha.
- Jártam egyet. Sokszor teszem, ha nem tudok aludni.
- Nem tudtál aludni?
- Nem érdekes – rázta meg a fejét Loki. - Van valami, ami miatt aggódom.
- Micsoda? – érdeklődött a nő udvariasan.
- Nem fontos. – Nem lett volna értelme Natashának panaszkodnia, hogy mennyire megviselné, ha Kathlintől meg kellene válnia. Az egyszerűen nem az ő dolga, magában kell elrendeznie. - Úgy érzem, te viszont annál fontosabb dolog miatt kerestél fel! – nézett viszont mélyen remegő szemeibe. A választ már rég tudta: elkezdődtek a rémálmok.
- ...Igen – vett nagy levegőt a nő. – Az helyzet, hogy... igazad volt – vallotta be röstelkedve.
Loki megértően megszorította a vállát.
- Emiatt ne érezd kellemetlenül magad. A makacsság nem bűn.
- Tudom..., csak... – nyögte Tasha fájdalmasan.
- Gyere! – Loki úgy csúsztatta a kezét, hogy teljesen átkarolja a nőt reszkető testét. Tasha jót tudta, mire készül. – Keressünk valami nyugodt helyet. Kathlint nem szívesen kelteném fel.
- Én sem. Fog fájni?
- Csak ha ellenállsz.
Loki a kijárat fel terelte Natashát, majd kiértek az udvarra, ahonnan a Mágus korábban jött. Kellemes, enyhén sós szellő fújdogált. Az óceán lágyan hullámzott, az égen ragyogtak a csillagok. Fényük elég volt, hogy jól lássanak a leszállópályán, a langyos fuvallat pedig a férfi közelségéhez hasonlóan megnyugtatta a nőt. Leültek egy padra, szabad ég alá. Loki kezébe vette Natasha arcát, kezeit finoman, de határozottan a feje szélére csúsztatta, és áthatóan a szemeibe nézett.
- Készen állsz?
- Azt hiszem...
- Rémálmokkal nem bölcs dolog játszani. Komolyabb veszélyt jelentenek, mint gondolnád.
- Elhiszem neked – sóhajtotta Natasha. – Mit kell tennem?
- Hunyd le a szemed. Utoljára át fogod élni minden fájdalmas emlékedet az elmúlt hónapokból.
- A fájdalmakat?
Loki megértően bólintott.
- A legfontosabb, hogy ne állj ellen! Engedd, hogy utoljára átjárjon a fájdalom, mert csak így tudsz megszabadulni tőle. Amit el akarsz felejteni, arra koncentrálj először, majd engedd el.
- És amit nem akarok elengedni?
- Ha valamit mindenképpen meg akarsz tartani, arra is koncentrálnod kell, de másképp. A rossz emlékeket elviseled és elengeded, a jókat viszont mélyebben éled át, és nem engeded el. Elsőre bonyolultnak tűnhet, de nem lesz az – nyugtatta a Herceg. - Ráérzel közben.
- Kezdhetünk! – határozta el a nő, és nagyot nyelve lehunyta a szemeit.
- Csak azért, hogy neked könnyebb legyen – biztosította Loki, majd ő is koncentrálni kezdett. Elmondott magában egy varázsigét, majd megnyitotta Natasha elméjét, kizárólag a nő számára, előtérbe helyezve a chitauri méreggel kapcsolatos emlékeit. Neki nem kellett mást tennie, csak folyamatosan mormolnia az igét, és fenntartani a lehetőséget az emlékek elengedésére, azaz törlésére.
Natasha koncentrált. Alig kezdődött el az emlékek felhozatala és kavargása a fejében, máris tudta, mit kell tennie. Rendszerezni és szelektálni. Ne is értette, hogy lehetséges ez, de az emlékek úgy keringtek a szeme előtt, mint indításra kész videók. Kiválasztott egyet, elindította, teljes testével belemerült, majd eldöntötte, hogy marad, vagy megy. Utóbbi opciónál csupán fel kellett engednie az elméjét, a megtartásnál pedig még néhányszor átélnie. A folyamat pedig százszor gyorsabban ment, mint amennyi idő alatt az emléket szerezte. Ez volt a varázslat fűszere a dologban.
Nem makacskodott tovább, minden fájdalmat eleresztett. Nem mindennap esik meg az emberrel, hogy elfelejtheti kínjait, ki kellett használnia. A szenvedés, a méreg pusztítása, félelmei mind mentek a szemetesbe. Valamit viszont megtartott. Azt az érzést, ami félelmeit könnyítette, ami a fájdalmak és kétségbeesés közepette is könnyített a lelkén. A boldogságot, ami akkor kerítette hatalmába, amikor barátai és szerelme rátaláltak Tibetben, a szeretetet, amit húga fáradhatatlan segítésvágya jelentett. A biztonságot és nyugalmat, ami Loki karjai között talált rá legnagyobb kínjában.
Emlékezni akart mindenre, kivéve a fájdalmat. Így meglehetősen tovább tartott a dolog, de nem érdekelte. Emlékezni akart Loki-ra, arra, ahogy a férfi egyre jobban közeledett hozzá, és megnyíltak egymás előtt. Tudnia kellett, hogy Asgard tékozló hercege legbelül figyelmes és megértő férfi. Tudnia kellett, hogy valóban nyugodt szívvel bízhatja rá a húgát, amit a gyógyítása után is érzett.
És emlékezni akart a csókjukra is. Nem azért, mert tiltott gyümölcs volt, nem az izgató kockázat miatt, hanem a hála miatt, amiből adta. Ha felidézte a csókot, újból átérezte az a hálát és megkönnyebbülést, amit akkor érzett, és az kivételesen fontos volt neki. A jövő záloga. Az ok, ami bármikor emlékeztetni fogja rá, hogy egykor mennyire örülni tudott az életének, és ami majd később is erőt adhat neki.
Befejeződött ez emlékek feltárása. Loki megérezte, hogy a nő végzett, és elvette a kezeit. Natasha kinyitotta a szemeit, tekintete kezdetben homályos volt. Egy pillanatra minden ködbe veszett, majd a megtartott emlékek felerősödtek és megkeresték helyüket.
- Mire emlékszel? – kérdezte Loki kíváncsian.
Natasha rá emelte fénylő tekintetét, majd meghitten egyre közelebb hajolt hozzá.
- Mindenre – lehelte halkan a férfi szájába. – Mindenre, ami számít.
- Figyelj, ezt most nem szeretném félre érteni – suttogta Loki visszafogottan, de nem húzódott prűden hátrébb.
- Jó – jelentette ki a nő vadítóan, majd még közelebb hajolt. Loki nem engedett buja vágyainak, de továbbra sem hátrált meg. Tartózkodóan kivárta, mit lép a nő. Natasha végül, meggyőződve róla, hogy Loki valóban olyan tisztességes, mint emlékezett, néhány centivel hátrébb hajolt, és elismerően a férfi érdeklődő tekintetébe nézett.
- Mi akart ez lenni? – kérdezte Loki játékosan elmosolyodva.
- Csak tudni akartam, hogy mennyire is fontos számodra a húgom. Átmentél a teszten.
- Ha velem marad, más nőre nem is nézek.
- A nézéssel semmi gond nincs, ha az a határ – mondta Natasha szívélyesen.
- Az egyetlen határ, amit nem kívánok próbálgatni – biztosította Loki. – A húgod fontosabb nekem, mint bármi, képtelen lennék elárulni őt.
- Ennek örülök. Más esetben nem bíznám rád nyugodt szívvel.
- Szóval ezért akartál annyira emlékezni rám? Hogy tudd, megbízhatsz-e bennem?
- Mi másért? – vigyorodott el a nő, és viccesen meglökte a Mágust. Loki a harmadik lökésnél elkapta a kezét, és barátságosan megszorította azt. Elnevették magukat, megtörve az éjszaka csendjét. Egy új barátság kezdődött el.
- Egy közhelyet még fel kell hoznom – szólalt meg Loki végül. – Hogy érzed magad?
- Remekül - sóhajtotta a nő, és nekidőlt a férfi mellkasának. Loki nagylelkűen átkarolta, és hagyta, hogy a nő a vállára hajtsa a fejét. Kellemesen elhelyezkedtek a padon és nézték a csillagokat egy ideig.
Ha eddig nem is, a Herceg végre úgy érezte, már egy jelentős dolgot biztosan tett, hogy törlessze korábbi hibáit. Itt ül egy nő mellette, egész közel, akinek a boldogságát, sőt életét ő adta vissza. Natasha közelsége reménnyel és könnyedséggel töltötte el. Ezek után nem lehet olyan nehéz végleg bevágódni a Bosszúállóknál is. Persze, nem ez volt a leghőbb vágya, de biztos volt benne, hogy Thor-é igen. Tartozott ennyivel bátyjának azok után, hogy a végsőkig kiállt mellette, még amikor el is taszította volna magától.
És tartozott Atyjának is azzal, hogy rendbe hozza, amit elrontott a Földdel. Hogy hazája nevében kétségbe ejtette az embereket, holott Asgard nevének a védelmet kellene jelentenie számukra. Minden Birodalom számára. Szégyenbe hozta családját, és az Örök Birodalmat, még ha részben öntudatán kívül tette. Elhatározta, mert úgy érezte helyesnek, hogy az utolsó nap megpróbálja visszaszerezni a halandók Asgardba vetett hitét. Felvilágosítani őket a fenyegetésről, de elvenni félelmeiket, és feltámasztani az összetartást. Loki érezte, hogy ha a távozás eljövetelekor a legkevésbé is megbíznak majd benne, az megfelelő elégtételként szolgál majd New York-ért, legalábbis annyira, hogy elengedheti a bűntudatot, ami azóta zavarja elméjét.
Loki egy idő után, mikorra mindketten elálmosodtak, visszakísérte Natashát a szobájába, majd ő is aludni tért. Két Földi nő már megbízik benne, nem lehet olyan nehéz öt férfit - talán hatot - megnyerni magának.
...
Harmadik, egyben utolsó nap a Központban.
Natashának már előző este eszébe jutott valami, ezért korán kelt, hogy beszervezze a többieket. Kathlin az alatt az idő alatt töltötte be a huszonnégyet, mialatt miatta Asgardban tartózkodott, és jól sejtette, hogy ott senki sem köszöntötte fel. Talán odaát nem is divat a születésnapot megünnepelni. Annyi éven keresztül unalmas lenne. Ezerötszáztizenhárom, ezerötszáztizennégy, ezerötszáztizenöt... Ki tartaná számon? Kathlint viszont mégiscsak szerette volna felköszönteni születésnapja alkalmából.
Mivel egy kis bulit is szeretett volna összedobni, így először Clint-tel, majd Tonyval osztotta meg elképzeléseit. A Milliomos teljesen bepörgött a buli hangulatától. Annyira, hogy csak az első lépések után kérdezett rá, mert elfelejtette, hogy kit és mit is ünnepelnek valójában.
Megbeszélték Fury-val, de mivel a Központban nem akartak felfordulást kelteni, így a már jól ismert parti városban bérelték ki egy szálloda auláját és kertjét aznap estére. Meg néhány szobát is, hogy a hosszú ünnepség után ne kelljen megint részegen visszabotladozni a Központba, és beégni Fury előtt. Steve-et, Bruce-t és Phil-t is bevonták, akik a délelőtt folyamán tartották szóval Kathlint és Lokit, hogy azok nehogy gyanút fogjanak Natasha, Clint és Tony hiányára.
Egy alkalmas pillanatban, amikor a Kapitány és a Doktor kiapadhatatlan kíváncsisággal faggatták Kathlint az osztrák egyetemi életről, Phil a gyanakvó Lokihoz lépett.
- Coulson! – szólította meg a Herceg gyanakodva, kissé feszülten. – Mi a fene folyik itt?!
- Psszt! Figyelj! – suttogta az Ügynök cinkosan. Loki értetlenül bámult rá, mire kimérten, elnyomott izgalommal folytatta. – Kathlin június 11-én töltötte be a huszonnegyedik életévét, pont, amikor Asgardban volt.
- Igen, én is számolgattam néha magamban, hogy mennyi idős lehet.
- Ebből érzem, hogy nálatok nem szokás a születésnapokat megünnepelni...
- Fogalmam sincs, minek ünnepelni, hogy öregebb lett valaki! – suttogta vissza Loki közönyösen. – Főleg ha halandók!
- Nos, a lényeg, hogy nálunk ez a szokás. És mivel Kathlin nem volt itt, amikor huszonnégy lett, Natasha úgy döntött, ma délután tart neki egy születésnapi bulit.
- BULIT?!
- Csss! Meglepetés lesz! – csitította az Ügynök a felkavart Mágust. – Miért olyan nagy gond?
- Utálom a bulikat! És még jobban utálom a meglepetéseket!
- Nos, szerencse, hogy nem neked rendezik, amitől egyébként nem kell félned!
- Ó, ez megnyugtató – ironizált a Herceg.
- Csak viselkedj normálisan, és ne lődd le a poént idő előtt! Délután azt mondjuk neki, hogy ebédelni megyünk, majd a hotel mellett döntünk, belép és...
- És éretlen Midgardi poén...
- Inkább jó szórakozás. Kathlin biztosan értékelni fogja – dobta be Phil a legerősebb lapot.
- Legyen. Tartom a szám. Most az egyszer – kötötte ki Loki.
Kezdetben minden jól ment. Natasha, Clint és Tony már a feldíszített aulában várták a többieket. Bruce előre ment Tonyval elrendezni a maradék dolgot, kiválasztani a legjobb pezsgőt és hidegtálakat. Volt lufi, asztal, felirat, és mind kiöltöztek valamennyire. Phil burkoltan célzott rá Kathlinnek, hogy elegáns helyre mennek ebédelni, így a lány is egy csinosabb ruhát vett fel a csizmájához, ő és Steve pedig Tony-hoz és Bruce-hoz hasonlóan öltönybe bújtak.
Steve sötétkék, Bruce és Phil szürke, Tony pedig világosszürke öltönyt viselt, Barton csak szürkéskék nadrágot és inget. Natasha egy kék koktélruhát, Loki pedig szintén varázsolt magának egy öltönyt, feketét természetesen vakítóan fehér inggel. Kathlin ruhája halvány barackszínű volt, selyempántú, és könnyed anyagból készült. Mind igazán ünnepélyesen festettek.
Úgy történt, ahogy megtervezték. Tony, Bruce, Clint és Tasha beálltak a helyükre. Phil és Steve ezalatt a városka utcáin keresztül vezette a szálloda felé Lokit, és az egyre türelmetlenebb lányt. Végül az Ügynök bekopogott a szálloda ajtaján, amit egy portás nyitott ki. Kathlin majd eldobta az agyát, mikor a portás meghajolt előttük, és személyesen vezette őket az „ebédlőbe".
A lány Loki oldalán sétált el az auláig, szorosan átkarolva szerelmét. Ott azonban akkora meglepetés várt rá, hogy menten eleresztett minden keze ügyében lévőt, még barna táskáját is. Az aulában ugyanis nem idegenekkel, hanem nővérével és barátaival találkozott.
A várakozók az érkezők felé fordultak, és nagy éljenzésben törtek ki. Letekeredett a Boldog 24. Születésnapot! felirat is, Tony pezsgőt robbantott, és mindenki Isten Éltessen!-t kiabált felé. Kathlin a szája elé kapta a kezét. Amikor pedig a mellette állók, jófejségből még Loki is felköszöntötte, akkor szinte egyszerre nevetett, és majdnem elsírta magát. Megcsókolta szerelmét, majd Natasha nyakába vetette magát.
Utána sorban mindenkit megölelt, majd Bruce és Tony kiosztották a poharakat, és megtöltötték mindet pezsgővel. Beszédet mondtak neki, mindenki. Valaki hosszabbat, valaki rövidebbet, Natasha érzelmeset, Tony vicceset, Phil kedveset, Loki pedig csak ennyit: Szeretlek.
Kathlin sosem érezte még boldogabbnak magát. Ha közérzete a Bosszúállók és nővére körében töltött idő alatt folyamatosan emelkedett, akkor most közelítette meg a csúcsot! Remekül szórakoztak. Ittak, ettek, majd, mivel még magasan járt a nap, kimentek a kertbe. Ott mindenki alsóneműre, szerencsésebbek bikinire illetve fürdőnadrágra vetkőztek, majd élvezték az életet.
Raktak be zenét, napoztak, koktéloztak, csináltak képeket. Félmeztelenül minigolfoztak, asztali teniszeztek, ugráltak a szálloda medencéjébe, beszélgettek, és csináltak mindent, ami eszükbe jutott. Mintha nem is Loki lett volna, aki három hónapja lerohanta New York-ot, és Kathlin, aki ellopta a jogart.
...
Estefelé eljutottak a lelkizős hangulatba. Kathlin úgy érezte, muszáj megosztania társaival az igazat Lokiról. A Mágus pedig nem ellenkezett, amikor a lány elmondta nekik, hogy amit tett anno, annak nem volt teljes tudatában. Hogy cselekedeteit nem ő, hanem valaki sokkal gonoszabb irányította a Tesseract által. Mikor rákérdeztek, Loki nem tagadta a dolgot, beismerte, hogy bár kezdetben vágyott rá, de meggondolta magát. Önszántából sosem igázta volna le a Földet, de végképp nem ölt volna meg annyi ártatlan embert.
Mivel olyan hangulatban voltak, Phil és a Bosszúállók úgy határoztak, hisznek neki. Elfogadták, hogy Loki csak közvetetten hibás a történtekért. Ami viszont lényegesebb, hogy ezentúl már legkevésbé sem számoltak vele, mint fenyegetéssel. Végre sikerült elhinniük, hogy Lokinak sosem volt, és ezúttal sem érdeke a Föld lakóinak kiirtása, vagy igába hajtása. Sőt, talán mintha még valami olyasmit is kiolvastak volna a szavaiból, hogy szükség esetén segítene nekik.
- És mi lesz, ha az a bizonyos sötét vezér talál rá újabb módot, hogy megtámadja a Földet? – kérdezte Bruce bizonytalanul.
- Egyszer már legyőztük a seregét! – jelentette ki Tony magabiztosan, meghúzva egy rumos üveget. – Legközelebb is ellátjuk a baját!
- Az a vezér egész világokat pusztított el! – emlékeztette Phil komolyan, Loki korábbi szavaira utalva. Okkal aggódni kezdett a tényen, hogy a fenyegetés ezek szerint mégsem múlt el teljesen. Sőt...!
- Szólnunk kéne Fury-nak és a Tanácsnak! – vette fel Steve. – Ha rájönnek, milyen komoly a helyzet, akkor talán könnyebben döntenének Kathlin mellett.
- Túlságosan is elfogultak, hogy belássák – felelte a Boszorkány elégikusan. – Ha nem bíznak meg a szavamban, egy idegen sereg fenyegetésével a háttérben sem fognak.
- Ebben lenne igazság – értett egyet Phil. – Viszont a fenyegetésről akkor is...
- Nincs értelme ezen rágnotok magatokat! – tanácsolta a Herceg kimérten.
- Már hogy ne lenne! – erősködött Tony. – Ha az a valami idejön, akkor fel kell készülnünk!
- De képtelenek lennétek! A fegyvereitek egyre hatásosabbá válnak, mégis hiába. Egyszerűen nem áll rendelkezésetekre elég forrás – világosította fel őket a Mágus.
- Nem! Ezt nem tudom elfogadni! – ingatta a fejét Barton.
- Hogy tehetetlenek lennénk ellene? – sóhajtotta Natasha.
- Nem! A Föld nem veszhet el! – idegeskedett Coulson.
- És nem is fog, ha rajtunk múlik – nyugtatta őket Kathlin meleg hangon.
- Hogyan, ha kedves herceged szerint képtelenek lennénk felülkerekedni Rajta?! – forgatta meg a szemeit Tony.
- Olyan nincs! Mindenkit le lehet győzni valahogyan! – bizonygatta a Kapitány.
- Ebben nem tévedsz – helyeselt Loki, - ahogy a többiek sem. Egyedül semmi esélyetek egy ilyen volumenű pusztító hatalom ellen...
- De ez annyira nem fair! – nyafogta Tony. Steve és Phil pedig aggodalmasan sóhajtottak, mialatt a többiek kétségbeesetten néztek egymásra. Kathlin azonban ekkor Lokira pillantott, majd töretlen magabiztossággal tette kezeit az Ügynök illetve nővére vállára, miközben bátorítóan nézett a körbe gyűltekre.
- ...Ugyanakkor nem egyedül kell szembenéznetek vele - mondta Loki olyan váratlan jóindulattal, amin a Bosszúállók még ezek után is meglepődtek. Akaratlanul is rácsodálkoztak a Mágus megszokott átható hangjára, ami most jelentős támogatást és őszinteséget rejtett magában, minden gúny nélkül.
- Mit... akarsz ezzel mondani? – kérdezte Steve óvatosan, Kathlin kedves pillantásaival kísérve.
- Úgy érted, hogy...?! – tette hozzá Phil, felbátorodva a lány érintésétől.
- Miután aktiválódott a Tesseract, Atyám, Odin, már tisztában volt vele, hogy nem akárki áll mögötte – világosította fel őket Loki. Kathlin kivételével, akivel erről még Odaát beszéltek, valamennyire mind megdöbbentek. – Tudta azt is, hogy engem is a hatalmába kerített. Mióta visszatértem, szervezte a sereget, ami egyébként folyamatos kiképzésben részesül. Időközben – Kathlinre kacsintott, - sikeresen elkerültünk egy összetűzést a Tűzdémonokkal, és közel a szövetség ideje. Vanaheim-mal és Alfheim-mal emellett évszázadok óta szövetségben állunk, miszerint háború esetén összefogunk. Ha az Ellenség megtalálja a módját, hogy betegye a lábát a Kilenc Világba, és Midgardot szemelné ki elsőnek, Asgard minden bizonyára a védelmetekre kelne. Vele együtt pedig immár négy Birodalom állna mögétek. Így jelentősen megnövekednek az esélyek.
- És mindezt azért mondod el, hogy...?! – kérdezte Tony valamennyire megkönnyebbülve.
- Fölösleges teperésnek nincs értelme. A saját kereteiteken belül fejlődjetek. – Loki
- Ha nem ismernélek, azt hinném, te törődsz a Földdel – mosolyogta Steve.
- Akkor mégsem ismersz eléggé – mosolyogta vissza Loki.
- Az Asgardiak minden Birodalommal törődnek – mondta Kathlin határozottan. - Midgarddal főként.
- Szóval azt mondod, ne is készüljünk a védekezésre? – Phil
- Készülnötök kell, de nem elérni olyan Birodalmak szintjét, amik évezredekkel előttetek állnak. Használjátok ki minden lehetőséget legjobb tudásotok szerint, de ne fecséreljétek el az időt a lehetetlenre. – Loki
- És ha ez nem lenne elég... – kezdte Bruce.
- A biztos védekezésre és visszaverésre ebben az esetben egyetlen önálló Birodalom sem felelne meg – magyarázta Loki. - A teljesség egy lépcsőjéhez viszont elegendőek...
- Részei teszik erőssé az egészet – esett le az Ügynöknek.
- Magad mondtad – bólintott Loki helyeslően, majd elmerengve folytatta. – Atyám valahogy így mondaná: Egy hidat kell húznunk a Napig, ám nektek elég a Holdig megépítenetek, erősre és biztonságosra, a többit pedig befejezik. – A Bosszúállók leesett állal bámulták Loki-t a naplementében, amint éppen beszédet mond a Földért. - Azt hiszem, túl sokat ittam – jegyezte meg utána a Varázsló.
- Nagyon sokat – értett egyet Tony. – De bejött a dumád!
- Úgy érzem, elkezdhetünk ultimátumon kívül is nem ellenségként tekinteni rád – mondta Steve gálánsan.
- Nem ragaszkodom hozzá, de az igazat megvallva jelentősen megkönnyítené a kapcsolatunkat. – Loki
- Én viszont ragaszkodom hozzá! – jelentette ki Phil. Összenézett a többiekkel.
- Végül is...! – vont vállat Tony.
- Már amúgy is eléggé elfogadtuk egymást. – Bruce
- Legyen... – Clint
- Akkor megegyeztünk? – Steve
- Én benne vagyok. – Natasha
- Ez el is dőlt! – Tony
- Loki... – Bruce
- Mostantól hivatalosan is megszűntél a Föld ellenségének lenni! – Phil
- Mondjuk, csak szerény véleményünk szerint... – Clint. – A SHIELD bizonyára...
- Teszünk rájuk! Mindig is azt tettük! – Tony
- Idővel Fury is elfogadja majd. Beszélek vele - ajánlotta Natasha.
- Lényeg a lényeg! Zéró ellentét! – Steve
Loki kezdetben gyanúsan méregette őket, majd felvont szemöldökkel bámult, Kathlin ellenben határtalan mértékben elérzékenyült.
- Ez... – sóhajtotta a lány. – Ez komolyan a legjobb születésnapom! – jelentette ki könnyes szemekkel. A Bosszúállók csak elmosolyodtak, Phil pedig kedvesen a vállára tette a kezét.
- Valóban – értett egyet Loki. Titkon megkönnyebbült, emellett hálás is volt, elmondhatatlanul. Összeszedetten folytatta. – Nagyra értékelem a bizalmatokat, köszönöm.
- Ez elég ijesztően hangzik... – Tony
- De kiérdemelted. – Steve
- Mivel az elmúlt három nap minden szavad őszinte volt... – Phil
- Úgy vélem, hihetünk neked a Földdel kapcsolatban. – Bruce
- Mindezen által megmentettél, és a húgomat is. - Natasha
- Az a valaki, aki New York-ban voltál, ezt nem tette volna meg. – Clint
- Köszönjük, hogy megbízhatunk benned. – Phil
- Ez igazán megkönnyíti a felkészülést. – Steve
- Látod, Loki! Mondtam én, hogy a második esély nem lehetetlen – szipogta Kathlin.
Loki ekkor kezeibe fogta az arcát és finoman letörölte a könnyeit a szemei alól. A Boszorkány nagyot sóhajtott, ő pedig érzékien megcsókolta. Selymes érintésének hatására Kathlin visszanyelte a további könnyeket, és sikerült megnyugodnia.
- Nem lennék itt, ha te nem vagy – suttogta hálásan a lány fülébe Loki.
- Nem lennék itt, ha nem mentesz meg – nézett mélyen a férfi szemébe Kathlin.
- Na, most hogy végigcsöpögtük a délutánt, bontsunk meg pár üveg whiskey-t! – kiáltotta el magát Tony, megtörve a sokak számára kínosan meghitt pillanatot.
- Whiskey-t ide! – értett egyet Natasha vidáman.
...
Az égen már rég a csillagok tündököltek, amikor Natashában feltörtek az emlékek és elkapta a bűntudat. Visszagondolva már abban sem volt biztos, hogy szándékosan cselekedett, nem értette miért tette. Abban viszont biztos volt, hogy mindenképpen el kell mondania Kathlinnek, még a döntés megszületése előtt. Egyszerűen nem tudta volna elengedni a húgát, egy ilyen titokkal a szívében, ha úgy adódik , hogy örökre búcsút kell venniük egymástól.
- Kathlin! – szólt a Boszorkánynak, aki éppen egy elvadulni készülő ivóversenyben vett részt Tony-val, Steve-vel és Bartonnal. Természetesen Tony vezetett. A lány kedves mosollyal, kipirult arccal fordult nővére felé.
- Hé, Nati! Beszállsz?
- Beszélhetnénk! – kérte Tasha húgát, nehéz szívvel.
- Hát jó, persze – egyezett bele Kat, és nagy levegőt véve feltápászkodott az asztaltól. – Miről lenne szó? – lépett a vörös hajú nő mellé.
Natasha jelenleg képtelen volt többet mondani, csupán megfogta húga kezét és a szálloda kertjének távolabbi végében lévő padhoz vezette. Ott leültek, és Kathlin egyre nagyobb érdeklődéssel fürkészte nővére arcát. Ám ő az utolsó pillanatban kezdte elveszíteni bátorságát, hogy bevallja az igazat.
- Mi az, Nati? – törte meg a csendet Kathlin. – Látom, hogy valami bánt? Mi a gond? – Natasha nagyot sóhajtott. – A döntés miatt aggódsz?
- Amiatt is. ...De valamit el kell mondanom neked! – nyögte ki végül Tasha.
- Bármi is az, nekem elmondhatod – mosolygott rá megértően a Boszorkány. Natasha akkor valami érthetetlen csoda folytán biztos volt benne, hogy Kathlin már mindent sejt, de mégsem bántja a dolog, még csak nem is mérges rá.
- Talán nem is kellene elmondanom, mert az egész nem jelentett semmit... csupán hálát a részemről. És abban is biztos vagyok, hogy ő sosem érzett és soha sem fog úgy érezni irántam, ahogy csakis a te irányodban érez... – kezdte a magyarázkodást Natasha, Kathlin meg kissé összezavarodva, ám türelmesen hallgatta. – Nem is értem, miért éreztem úgy akkor, hogy másképp képtelen lennék meghálálni, mikor ő téged szeret, én pedig Clint-et... És én sohasem éreztem semmit iránta, csak hálát, mint említettem...
Kathlin számára egyre tisztábbá vált, hogy miről lesz szó, de hagyta, hogy nővére végigmondja. Nem érzett fájdalmat, még csalódást sem. Valamiért sejtette, hogy ilyesmi megtörténhetett, miután Loki és Natasha olyan jól kijöttek az első naptől fogva. Igen, már érezte, hogy Loki lesz a másik személy ebben a történetben. Kifejezéstelen arccal nézett Tasha szemeibe, aki ekkor mély levegőt vett.
- ...És tudnod kell, hogy soha nem állt szándékomban fájdalmat okozni neked, ezért is sajnálom annyira, és visszagondolva ne is teljesen értem, de én...
Natasha képtelen volt kimondani. Bűntudat ide vagy oda, hangja elhalkult, ő pedig tanácstalanságában Kathlin kezei után kutatott. Majd mikor megtalálta őket, remegve szorította meg a Boszorkány kezeit.
Kathlin enyhén megrázkódott a hideg érintésre, ami világossá tette számára, hogy Natasha mérhetetlenül szenved a történtek miatt. Bár nem értette miért, mert józan esze azt diktálta, hogy legalább némi leszidás járna nővérének, képtelen volt haragudni rá. Talán azért, mert akkor beleképzelte magát a helyzetébe. Annyi szenvedés és fájdalom után, testközelben a férfival, aki mindettől megszabadította...
- Megértem, hogy miért tetted – szólalt meg halkan a Boszorkány, visszaszorítva nővére remegő kezeit.
- Hogyan?! – csodálkozott Natasha. – Hiszen még el sem mondtam, hogy ami történt, az...!
- Megcsókoltad Lokit, miután megmentett téged – jelentette ki a lány, ám hangjában nem volt megvetés.
Natasha szemeibe könnyek gyűltek, s zavarában kénytelen volt lenéznie a földre és cipője orrát tanulmányozni a félhomályban. Ám Kathlin ekkor a vártnál is több megértést mutatva felé egyik kezét a vállára helyezte.
- Natasha – szólította meg nővérét meleg hangon. – Nem haragszom rád...
- Micsoda?! – kapta fel a tekintetét Tasha hevesen. Minimum egy pofonra számított és nem ilyesmire. – Ezt nem értem?!
- Nyilvánvaló, hogy köztetek nem volt, és soha nem is lehetne semmi „olyan" – magyarázta a Boszorkány, részben önmagát is megnyugtatva. Azért mégiscsak a nővére volt, aki lesmárolta a pasiját. – És bár talán mindig kellemetlen lesz erre visszagondolnom, de... A nővérem vagy, és szeretlek! És azt is tudom, hogy Loki szeret engem...
- Mindennél jobban szeret téged, ahogy én is! – biztosította Natasha azonnal.
- Tudom – sóhajtotta Kathlin. – Én is mindkettőtöket szeretlek és egyikőtöket sem szeretnélek olyasvalami miatt elveszíteni, ami nem jelentett semmit. Semmi szerelemmel kapcsolatosat.
- Nem, szerelemhez köze sem volt! – biztosította Natasha húgát. Még mindig vert a szíve ezerrel, de lassan hatalmába kerítette a megkönnyebbülés. – És ha rajtam múlik, engem sosem vesztesz el! Én annyira szeretlek... – Nagy levegőt vett, ahogy újra könnyek gyűltek a szemébe.
Ám ezúttal Kathlin sem állta meg, hogy ejtsen pár könnycseppet, majd nedves szemmel ölelte át a remegést lassan abbahagyó nővérét. Az igazság az volt, hogy mindazok után, amiken keresztülmentek az évek sorát, amennyi mindent Natasha tett őérte, már akkor sem utálta volna meg, ha Tasha ellopta volna a pasiját. Akkor inkább a pasit utálta volna, amiért ilyenre képes volt. De mivel jelenleg nem állt fent ez a lehetőség, és tudta, hogy sem a nővére sem Loki nem tenne ilyet vele, így lelkét nem szennyezte düh vagy féltékenység.
- Én is nagyon szeretlek! – szipogta a Boszorkány nővérének, majd megköszörülte a torkát, és a szemébe nézett. – Tudom, mennyire nehéz lehetett elmondani, és bár a végén rájöttem magamtól, attól még ez is csak azt bizonyítja, hogy nincs mitől félnem.
- Engem és Lokit illetően valóban nincs – értett egyet Tasha. – Szóval megbocsátasz? – kérdezte reménykedve.
- Megbocsátok – sóhajtotta Kathlin. – Sosem haragudtam.
- Te vagy a legcsodálatosabb testvér a világon! – jelentette ki Tasha, és most ő vetette magát Kat nyakába. – És így legalább arról biztosíthatlak, hogy Lokit csak és kizárólag te érdekled.
- Hm... Mit akar ez jelenteni? – kérdezte Kat sejtelmeses, kissé már játékos hangon. – Akkor mégiscsak bepróbálkoztál a pasimnál?
- Miután megtörtént, rájöttem, hogy talán túlzásba estem. – Kathlin viccelődve megingatta a fejét a „talán" szó hallatára. – De másnap eszembe jutott, hogy így legalább próbára tehetem – vallotta be Natasha.
- Na és? Mi történt?
- Nyugodt szívvel állíthatom, hogy Loki számára, mint Nő, kizárólag te létezel. Csak terád vágyik, senki másra!
- Mindig is szeretted lecsekkolni a pasijaimat, igaz? – felelte végül Kathlin, jót vigyorogva.
- Tisztában kell lennem vele, hogy ki akarja éppen ellopni a kishúgom szívét, nem igaz? – mosolyodott el végre Natasha is.
- Nos, legalább a Lokival való kapcsolatunkról már nem fogsz órákig faggatni, mint a korábbi néhány csávóról, akikkel valaha együtt láttál!
- Abban ne legyél olyan biztos!
- Natasha! – szólt rá Kat játékosan.
- Örökké hálás leszek neked, Lin. Mindenért, amit értem tettél, és amit valaha megbocsátottál!
- Én is neked, Nati.
Újból megölelték egymást, majd immár felszabadult örömmel tértek vissza a bulizók társaságához. Kathlin útközben megígérte, hogy Clint-nek nem mondja el, mert azzal csak felesleges fájdalmat okoznának a féltékenységre igencsak hajlamos Íjásznak. Illetve a Bosszúállók és Loki között is értelmetlen feszültség keletkezne, mikor éppen hogy csak kibékültek. Megegyeztek abban, hogy szükségtelen lenne bárki mást bevonni ebbe, ami már megtörtént, és végül meg is oldódott.
...
A csapat hajnali háromig folytatta a bulizást, immár mind barátokként, majd kimerülten dőltek bele egy-egy hotelszoba franciaágyába. Loki végre úgy érezte, megtette, amit meg kellett. Thor-nak és Odinnak egy szava sem lehet. Már csak Kathlin döntése miatt aggódott. A lány viszont megpróbált nem gondolni rá.
Bár örökké tarthatna ez az állapot!
*Köszönet az adatokért a Wikipédiának! :)