45. fejezet
Ahol a jövő megpecsételődik...
(Midgard/Asgard)
Harmadik reggel, hogy újból a Földön kelt fel és a negyedik nap. Kathlin nagyot nyújtózott a négycsillagos hotelszobában, és hagyta, hogy az ablakon beszűrődő reggeli Nap sugarai megérintsék az arcát. Kellemes melegség járta át, ám utána belegondolt, miféle nap is jött el. A döntés napja.
Kezdődő idegesség lett úrrá rajta. Most vette csak észre, hogy Loki már nincs a szobában. Kirohant a fürdőbe, gyorsan rendbe szedte magát. Majd már indult is volna megkeresni, ha nem ront a szobájába egy igencsak feldúlt Coulson ügynök.
- Phil! – kiáltotta a Boszorkány döbbenten. – Mi történt?!
- Indulnunk kell! Azonnal!
- Hogyan? Rögtön? Miért? Azt hittem, még megreggelizünk...
- A Tanács meghozta a végleges döntést! – tudatta vele az Ügynök komolyan. – Haladéktalanul a Központba várnak minket!
- Mi a döntés?
- Arról nem tájékoztattak.
- Rossz érzésem van – sóhajtotta a lány sajnálkozva.
- Essünk túl rajta! – javasolta Coulson.
...
Steve és Tony már korábban előrementek a Bázisra. Loki, Natasha, Clint és Bruce ellenben a hotel aulájában várakozott. Nyugtalanul vitatkoztak a döntés mibenlétéről, szinte érezni lehetett a levegőben tomboló feszültséget. Mikor felbukkant Kathlin és Phil mind egyszerre emelték a lányra támogató pillantásukat, hogy jelezzék, bármi lesz, ők mellette állnak. Kathlin sietve Lokihoz rohant, aki saját idegessége ellenére nyugtatóan szorította magához a lányt.
- Kathlin! – sóhajtotta védelmezően. – Nem kell félned.
- Rettegek – emelte rá a Boszorkány fénylő szemeit.
Loki nyugtatóan végigsimított hullámos bordó haján, miközben lágyan viszonozta pillantását.
- Döntöttél már? – A lány tanácstalanul megrázta a fejét. Várakozásai ellenére a Mágus nem rótta meg ezért. – Menjünk, nézzük meg, mi lesz ebből! – javasolta.
Kathlin némán bólintott, és kibontakozva az ölelésből nővéréhez lépett. Tasha bátorítóan, ám némi szomorúsággal a szemében vonta magához.
- Lin... – kezdete a nő. – Bármi történjék is, rám számíthatsz! Meg fogom érteni, ha úgy adódik, hogy új életet kell kezdened valahol máshol...
- Tasha – nyögte a lány elérzékenyülten, könnyes szemekkel.
Egy határozott érintést érett a vállán, amikor elváltak egymástól annyira, hogy a másik szemébe nézzenek. Clint lépett oda hozzájuk, és tette barátilag kezét a vállára. Szemeiben szeretet és aggodalom csillogott.
- Szeretnénk, ha azt tennéd, ami a legjobb neked – magyarázta az Íjász. – Eleget áldoztál értünk. Ezúttal úgy dönts, hogy az elsősorban a te érdekedet szolgálja! – Egyetértően összenéztek Natashával.
- Clint, Tasha... – csóválta a fejét Kathlin könnyek közepette. – Nem kell ezt csinálnotok...! Úgy tesztek, mintha tartoznátok nekem, pedig tulajdonképpen én tartozok nektek...
- Szeretünk Lin! – világosított fel nővére.
- A szeretet pedig nem arról szól, ki tesz többet a másikért –folytatta Clint. - Hanem arról, hogy mindent megteszünk azért, hogy akit szeretünk, az megkapja a legjobb esélyét.
- Minden vágyam, hogy velünk maradj, ám ha a Tanács ellened fordul, az esély nem itt vár rád. – Natasha
Kathlin gyanúsítóan Lokira pillantott.
- Ne nézz rám! – védekezett a Herceg. – Nem én vettem rá őket, hogy ezt mondják!
- Ó, igen? – méregette a lány.
- Igazat mond – szólt közbe Bruce. – Jelen voltam végig. Loki azt javasolta, hogy szükség esetén szálljanak szembe a Tanáccsal, hogy ne kelljen a nyomásukra döntened, ám a Tanácsnak túl nagy befolyása van a Földön...
- Ez...komoly? – hüledezett Kathlin Loki arcát fürkészve. – Elintézted volna, hogy itt maradhassak, ha...?!
- Szeretném, ha a legjobb esélyeddel élnél. Nem akartam egy lehetőséget sem elzárni előled – vallotta be a Mágus.
- Ti mind az én érdekemet akarjátok. Nem tudom, képes leszek-e valaha meghálálni – válaszolta végül Kathlin.
- Tudom, hogy meg fogod védeni a Földet – lépett közelebb Coulson is. – Innen, vagy Asgardból... Többet nem is tehetnél – mondta kedvesen.
Loki bólintott, hogy ez igaz, és Tasha és Clint is helyeslően néztek rá. Kathlinnek sikerült elhagynia a könnyeket, és magabiztosságot erőltetve magára pillantott az Ügynök enyhén sürgető tekintetébe.
- Indulhatunk!
...
Újra a Központban. Kathlin és Loki a cuccaikat pakolták össze, mikor egy ügynök tudatta velük, hogy a leszállópályán várják őket. Épp, hogy kiléptek a szabad térre, a Tanács döntése abban a pillanatban nyilvánvalóvá vált.
Odakint legalább hat osztag felfegyverzett katona várakozott, és egyöntetűen emelték rájuk több száz fegyverüket. A Bosszúállók oldalt álltak, egyikük sem az öltözékében, de mind Coulson, Rogers, Barton és Natasha egy méretes fegyvert tartottak a kezükben, ezúttal még leeresztve. A Kapitánynál még a pajzsa is ott volt. Stark egy saját fejlesztésű kézi lézerfegyvert szorított, Bruce pedig csak aggodalmasan állt ott. Még mielőtt megszólalhattak volna azonban az egyik katona előre lépett.
- Kezeket a magasba, és térdeljenek le! Minden ellenállás hiábavaló! – utasította a Varázslót és a Boszorkányt.
- Elnézést, hogyan?! – értetlenkedett Loki felsőbbrendűen.
A katonák ekkor felhúzták fegyvereiket, a kattanások csak úgy záporoztak.
- Nem mondom többször! Parancsot kaptunk, hogy őrizetbe vegyük magukat! Lássam a kezeket! – kiabálta a katona elég komoly hangon. Kathlin szívbe markoló csalódottsággal nézett a Bosszúállók felé.
- A SHIELD szívás – szólalt meg Tony kedvetlenül, és aggodalmasan arra a katonára emelte kéken világító fegyverét, aki az előbb kiállt Lokiék elé, meglehetősen méretes pisztolyával.
- A Tanács elvetette a bizalmat – magyarázta Steve komoran. Tonyval kimérten átvágtak a szobrozó katonák sorai között, és megálltak a sereg és a lány és Loki között. Tony immár baljukról szegezte fegyverét a vezérre, Steve pedig a jobb oldalról fogta be a tömeget, maguk elé emelve fénylő pajzsát.
- És ti szembeszállnátok velük? – kérdezte Loki halványan elvigyorodva.
- Miért kellene eleget tennünk egy elhamarkodott ostobaságnak? – tette fel Clint a költői kérdést. Ő, Tasha, Phil és Bruce szintén csatlakoztak, és a katonák és célszemélyek közé álltak, sajátjaikra szegezve fegyverüket.
Kathlin nem győzött csodálkozni, hogy milyen szinten fedezik őt, Loki pedig nyugodtan mosolygott magában. A Tanács ostobasága végre megmutatta neki ki az, aki érdemes a bizalmára. És a Bosszúállók nem hiába lettek Thor barátai. Ő is előre lépett. Egy ilyen sereg neki nem okozott fenyegetést, nem akarta, hogy bárki baráti közül – mert immár tudott így tekinteni rájuk – bárki megsérüljön.
- Mit akarnak? – kérdezte a lány az Ügynöktől.
- Egyelőre őrizetbe venni... – kezdte Phil.
- Ám ez már önmagában semmi jót nem ígér – tette hozzá Natasha.
- Szóval mi lesz most? Elmentek? – kérdezte Tony.
- Semmi esély rá, hogy meggondolják magukat? – kérdezte Kat reménykedve.
- Nem hinném – sóhajtotta Steve.
- A saját érdekükben álljanak félre – parancsolta ekkor a katona a Bosszúállóknak. – Ellenben magukat is őrizetbe vesszük!
Ez egyértelművé tette, mennyire elszánt is a Tanács a fenyegetés megszüntetésével kapcsolatban.
- Megnézném én azt – bukott ki Banner-ből gúnyosan.
Itt volt a vége. A katonák vezetője és Loki egymásra morogtak, amibe Tony és Steve is beszállt. A katona meghúzta a ravaszt Lokira célozva, ám a Mágus abban a pillanatban felkapta a kezét, és szétrobbantotta a fegyvert. A katonát a lökéshullám emberei közé taszította, akik ennek megtorlására szintén lőni készültek. Loki sorba hatástalanította a Midgardi fegyvereket, Steve pedig belelőve a tömegbe a kezdetben sokkot kapott Kathlin elé ugrott, és a pajzsával védte. A lány rémülten vette tudomásul, hogy a SHIELD immár hivatalosan is az életére pályázik.
- Tudtam, hogy ez lesz! – sóhajtotta Tony, és ő is beszállt a támadásba. Lézertölteteivel egyszerre három embert is képes volt kiütni.
Rövid, de annál reményvesztőbb harc vette kezdetét. Kathlin-nek rá kellett ébrednie, hogy ez a valóság. A Tanács nem kívánja a segítségét, de még az életét sem. Natasha, Clint és Phil szenvedélyesen vetették bele magukat a védekezésbe, nem szégyellve lelőni a SHIELD embereit. Tony határozottan vette célba őket.
Bruce átvette a pajzsot Steve-től, és ő fedezte tovább a kétségbeesett, mozdulni képtelen lányt, mialatt a Kapitány a tomboló tömeg közepébe nyomult. Arra, hogy társai ne sérüljenek meg, Loki ügyelt. Néha hajszál híján, de folyamatosan semlegesítve a vészes távolságba került katonák fegyvereit. Így Tasha, Clint, Phil, Tony és Steve előnybe kerültek, sokszor spórolhattak a lőszerrel, és puszta kézzel üthették ki a nekik támadókat.
Loki egyre keményebben vetett be harci varázslatokat, de azok sem oldották meg végleg a problémát. Nagyobb erejű támadásokat ugyanis nem alkalmazhatott, ha nem akarta, hogy a tömegbe vegyült Bosszúállók is megsérüljenek. Amikor viszont már nagyon eluralkodott a káosz, elővette a pikkelyt, felgyújtotta, és hívta Mobit. Épp, itt volt az ideje.
Mikor a vörös sárkány néhány perc múlva megérkezett, a tömeg talpon maradt nagyobbik fele jobbra, a Bosszúállók balra húzódtak. Loki így végre célba vehette őket anélkül, hogy barátait veszélybe sodorná, akik egyébként igencsak lekötelezték azzal, hogy a végső pillanatban mellé álltak. Persze, főleg Kat miatt, de akkor is.
- Lépjetek hátrébb! – parancsolta nekik a Mágus, és kezeiben zöldes fény jelent meg, majd energiahullámokkal támadta a SHIELD megbolondult katonáit.
A fekete egyenruhások tucatjával taszítódtak hátra, eszméletüket vesztve, de egyre csak jött az utánpótlás. Mobi nem lépett közbe, mert nem kérték. Megmaradt tömegoszlatóak, mert Loki joggal tartott attól, hogy ha az ő erejét is beveti, a Központból nem marad semmi.
- Ez nem semmi! – jegyezte meg Tony, elképedve a Mágus erején.
- Ahogy mondod – értette egyet Steve lenyűgözve, egyben kissé elbizonytalanodva.
- Mágia... – mondta Bruce, alig hitt saját szavának.
- ...Ahogy sosem láttuk – fejezte be helyette Phil elismerően, szintén átérezte a hatalom veszélyeit is.
- Ez nem mehet így örökké! – lépett oda Natasha Kathlin mellé.
A lány még mindig képtelen volt bármit is lépni. Az ösztönei azt diktálták, lépjen be a harcba, de az esze tudta, hogy ha megteszi, ő is a Tanács ellen fordul, véglegesen. Mintha nem állnának már így is hadilábon...! De miért ragaszkodik ennyire a szűklátókörű vének bizalmához?! És hol van egyáltalán Fury, amikor a fedélzeten eluralkodik a zűrzavar? Velük van, vagy ellenük?
- Döntened kell, nincs több időd! – sürgette Clint is. – Szembe szállhatunk együtt akár a Tanáccsal is, de akkor most kell lépnünk!
- Még mielőtt erősítést küldenek! – tette hozzá Tony.
- Alapjában kell elfojtanunk a dolgot, ha küzdenél az igazadért – jelentette ki Steve.
- Lépned kell! Most! – utasította Coulson. – Itt az idő!
- Hiszek benned, Lin – nézett Tasha mélyen a szemébe.
...
Kathlin nagy levegőt vett. Végre elhatározásra jutott. Az Ügynöknek igaza volt, a megoldás ösztönösen kerítette hatalmába. Azt kell tennie, amit az ősei is tettek annak idején: ami a Földnek a legjobb! És a Földnek jelenleg az a legjobb, ha nem fecsérlik minden erejüket egy boszorkány üldözésére, ha nyugalomban élhetnek. És ha sajnálatos módon ő ennek a nyugalomnak a megbontója...
Nehéz szívvel nézett végig a pusztításon, amit pár perc alatt miatta okoztak. Ha menthetetlenül tartanak tőle még ezek után is... Várnia kell, amíg az emberek képesek lesznek majd elfogadni az hatalmát, ami az évekbe, évtizedekbe telhet. Ha pedig még azután is ereje teljében szeretne a segítségükre sietni, nincs más választása, halhatatlanná kell válnia. Nem önmagáért, hanem az emberiségért, és persze Lokiért. Az ősei sorsáldozatának beteljesítéséért!
Loki... A lányt kimondhatatlan megkönnyebbülés töltötte el, hogy mégsem kell elhagynia élete szerelmét. Sőt, a szíve nem csak megkapja, amire vágyik, hanem előreláthatólag több ezer évig élvezheti a Világok legcsodálatosabb férfijának társaságát. Végül senkit sem kell megbántania. Natasha és Cint, hisz megmondták, megértik majd, hogy így a jobb, ha nem okoz több konfliktust csupán létezésével. Lokit pedig nem hagyja el.
Saját vesztesége, a családja, és az otthona ezek után mellékes. Kathlin tudta, hogy helyesen dönt, ha elfogadja Loki ajánlatát, és ezért elfogadta az áldozatot is, amit cserébe meghozni kényszerült. Az áldozatot, ami legalább senki mást nem érint annyira mélyen, mint őt. Valamit valamiért. Otthagyja a Földet és barátait, hogy a jövőben még többet tehessen értük.
- Kathlin! Döntened kell! – kiáltotta el magát Loki, amint már két osztag kommandós fegyvereit próbálta egyszerre hatástalanítani.
- Veled megyek! – jelentette ki a lány határozottan.
...
Loki soha nem örült valaminek még annyira élete során, mint amikor meglátta azt az őszinte szeretetet és magabiztosságot a Boszorkány csillogó bordó szemeiben. A védekezésben arcára gyűlt ráncok egyszerre szívódtak fel, és alakultak át sugárzó boldogsággá. Majd Kathlin vágyakozó pillantásait látván visszavette harciasságát, és egyetlen mozdulattal, létrehozva egy hirtelen táguló zöld erőteret, földre terítette a több mint hatszáz kommandós katonát.
A Bosszúállók csak nézték, hogy mennyire feldobta a szerelmes adrenalin, de Kathlinnek tett ígéretükhöz híven nem szóltak bele. Nem szállhattak tovább szembe a SHIELD embereivel, abból később nagy vita lett volna, de megtehették, hogy végérvényesen visszautasítják a parancsot Kathlin elfogására, és Loki hatástalanítására. Miért zavarja egyáltalán a Tanácsot, ha távoznak?! Azzal az állítólagos fenyegetés is megszűnik. Ők persze már megbíztak mindkettejükben.
- Indulhatunk is! – mondta Loki a teljesítményével nagyon megelégedve, amikor a Központ minden embere a földön feküdt, fegyvertelenül.
Kathlin bocsánatkérően, bűntudattal nézett el Natasha felé. Céljai végtelen helyessége ellenére természetesen sajnálta, hogy el kell hagynia Őt, utolsó családtagját, akinek azt is köszönheti, hogy ma itt lehet, élettel tele. Natasha viszont csak megértően, sőt sürgetően nézett rá. Még Clint is bátorítóan biccentett felé. Steve, Tony és Bruce egyenként, kedvesen követték az Íjászt, és bólintottak neki.
- Menj! Éld az életet, amit megérdemelsz! – kiabálta felé Natasha meleg hangon.
Kathlin szíve a torkában dobogott, majdnem elsírta magát nővére végtelen odaadásán és megértésén. De nem tehette, még nem. Erősnek kellett lennie, különben nem fog tudni elindulni, mielőtt megszűnik Loki átkának hatása, és a katonák magukhoz térnek. A lábai mégis egy pillanatra a betonba gyökereztek.
Most tényleg megtörténik?! Búcsút mond a Földnek, hogy mindenki érdekében Asgardban éljen tovább?! Az Örök Birodalom harcosai közé tartozni, és Asgard kötelékében visszatérni később, belegondolva maga volt a megtestesült álom. De akkor is korábbi életétől búcsúzik éppen, át kellett éreznie a pillanat súlyát.
- Csak menj! – kiabálta felé Coulson is. A lány tétovázását láva a többi Bosszúálló is beszállt, akik mostanra tökéletesen megértették elhatározását.
- Nincs más választásod! Nem maradhatsz itt tovább, nem biztonságos! – mondta Tony, és Kathlin mintha őszinte törődést vélt volna felfedezni a hangjában.
- Indulj! Mi itt leszünk, várni fogunk rád, amikor úgy érzed, kész vagy visszatérni – ígérte a Kapitány.
- A távollétedben talán könnyebben elfogadják majd a hatalmad és azt, hogy szükségünk van rád! Mindörökre – búcsúzott Clint, szinte olyannyira nedves szemekkel, mint Natasha, csak az ő arcán nem folytak könnyek, mert férfiúi kötelességéből visszatartotta őket. Tasha viszont könnyezett, szomorú mégis határozott tekintettel.
- Mindent megteszünk, hogy ez mihamarabb megtörténjen! Itt az ideje, hogy a Föld elfogadja a mágiát – jelentette ki Coulson. – A fehérboszorkányok mágiáját.
- Vigyázz magadra, - kérte Bruce, - és ne feledd, kinek születtél! Nem ok nélkül kaptad te az erőt.
- Tudom – bólintotta a Boszorkány mindegyikőjük felé. – Köszönöm nektek!
Kathlin ezek után nem bírta tovább. Sebesen Natashához rohant és utoljára nővére nyakába vetette magát. Natasha szenvedélyesen magához szorította, Kathlin pedig visszaszorította a karjaiba bújva. Mostanra már mindketten felépültek, így ez az ölelés, amibe minden lehetséges érzés belevegyült legalább teljes lehetett.
Hosszú pillanatokig tartották egymást némán. A szavak most úgyis kevesek lettek volna kifejezni mindazt, amit éreztek. Szeretet, a búcsú fájdalma, odaadás, összeszorult szív, aggodalom, hála, tenni akarás a felsőbb jó érdekében...
Natasha után Clint következett. Az Íjász erélyesen magához szorította a lány formás testét, miközben Kathlin átkarolta a nyakát és a vállára hajtotta a fejét. A férfi közelsége, mint mindig, most is biztonsággal és melegséggel töltötte el. Tudta, hogy Natasha jó kezekben lesz vele, nyugodt szívvel bízta rá a nővérét.
- Vigyázz Tashára – suttogta Kathlin az Íjász fülébe.
- Vigyázz magadra! – kérte cserébe Clint. Nagyot sóhajtva elváltak.
Steve lépett oda hozzájuk, és szinte átvette Bartontól a lányt. Ő is kedvesen, határozottan magához vonta egy pillanatra, majd még a vállai tartva, mélyen a szemébe nézett. Kathlin ha sokáig nézi, el tudott volna veszi őszinte, égkék szemeiben.
- Ne feledd! A nagyobb erő nagyobb felelősséggel jár. Használd úgy, hogy később ne kellejen megbánnod! – tanácsolta a lánynak.
- Nem leszek önző, ígérem.
Steve elismerően megszorította kicsit a vállait, majd elengedte, hogy a lány Stark-hoz léphessen. A Milliomossal egy ideig csak némán bámultak egymás szemébe, nem tudták eldönteni, meddig menjenek el. Végül Tony törte meg a jeget.
- A fenébe is! – kiáltotta a Zseni. Nagy hévvel magához rántotta, és átölelte a lányt.
Kathlin kissé meglepetten, de annál boldogabban ölelte vissza. Míg Steve-et ölelni megtisztelő volt, Tony-val egészen más élmény volt. Furcsamód izgalmas és frissítő. Erőt öntött bele. Mikor a barna férfi már elengedni készült, valami belső késztetés hatására még utoljára magához szorította, miközben érzelmesen karolta át a nyakát.
- Köszönöm, Tony – mondta halkan a lány.
- Jó-jó, csak ne menjünk át túlságosan szentimentálisba – motyogta a férfi körszakálla alatt. – Rúgj szét néhány Asgardi segget! – tette hozzá vigyorogva.
Kathlin csak elmosolyodott a hangjából kiérződő, leplezni próbált aggodalmán, majd Bruce-hoz sétált. A Doktor lágyan és szintén aggodalommal a tekintetében nézett rá, bár tudta, hogy a lánynak el kell mennie. Egymáshoz léptek, és finoman, megadva a módját, egyszerre ölelték át egymást néhány másodpercre.
- Ha elbizonytalanodnál, gondolj arra, hogy mögötted állunk – mondta Bruce kedvesen. - Tanács ide vagy oda, a Földön mindig lesz hely számodra!
- Úgy lesz – bólintott a lány.
Coulson következett. Ő már egész a sor szélén állt. Az Ügynök közelebb lépett, és határozottan, bizalommal tele megveregette a lány vállát. Végül Kathlin vele is összeborult egy pillanatra. A lány nagy levegőt vett, amikor tekintete találkozott a magabiztos, csillogó világoskék szempárral.
- Vigyázz magadra, mi vigyázunk a nővéredre! Svetloba, Romanoff, vagy Odinson, egy valamit mindig tarts szem előtt! – javasolta Phil. - Vigyen bármerre a sors, a hely, ahol születtél, a szíved mélyén mindig az otthonod marad.
- Várni fogunk rád – lépett Natasha melléjük, - de ne miattunk gyere vissza, ha úgy érzed, eljött az idő. Tedd azt, amit helyesnek érzel! – Könnyei már felszáradtak. Jelentőségteljesen biccentett a messzebb várakozó Loki felé. – Tedd boldoggá a férfit, aki ugyanezt teszi veled. A szerelem az, amiért érdemes élni, és mindörökre kitartani.
- Tasha... – sóhajtotta Kathlin elérzékenyülten.
- Volt idő, amikor nem hittem volna, hogy eljön a nap, amikor mindketten megtaláljuk a megfelelő férfit, mivel úgy véltem, olyan nem létezik. De aztán találkoztam Clint-tel és rájöttem, a szerelem, ahogy a szeretet is, nem a tökéletességről szól – magyarázta Natasha. - Hanem az odaadásról, elfogadásról és önfeláldozó szeretetről. Két személy szoros, támogató, örömteli kapcsolatáról. Lesznek nehézségek, és már most sajnálom, hogy nem lehetek ott, hogy tanácsot adjak, de tudom, hogy meg fogjátok oldani! Mert Loki ahogy kiderült nagyszerű férfi, te pedig a legcsodálatosabb nő vagy, akivel valaha találkoztam. De ha megfogadsz egy utolsó tanácsot...
- Mi lenne az? – kérdezte Kathlin készségesen, hálásan nővére őszinteségéért.
- Ha nehéz napok jönnek, ha mélypontra juttok, akkor sem adod fel! Tudom, milyen az igaz szerelem, és a tiétek első ránézésre az. Az igaz szerelemért pedig küzdeni kell, jóban-rosszban kitartani a másik mellett, mert amit cserébe kapsz, azt semmi sem pótolja! Társat egy életre. Én pedig nem szeretném, hogy valaha is magányos lennél! Ígérd meg nekem, Kathlin, hogy bármi történjék is, kitartasz Loki mellett! Ti ketten már összetartoztok.
- Ígérem – sóhajtotta a lány gyengéden, és újból Natasha karjaiba bújt. Nővére melegen karolta át könnyű hátát.
- Elég legyen a búcsúzkodásból! – kiabálta közbe Loki. – Kathlin, indulnunk kell! A varázslatnak egy perc múlva vége!
- Vigyázz a húgomra! – utasította Lokit Natasha védelmező anyavadmacska módjára.
- Mert ha nem, egy nyílvessző zúzza porrá a szíved! – tette hozzá Clint határozottan.
Loki kivételesen nem sértődött meg, csak elfogadóan bólintott egyet feléjük.
- Mond meg Thor-nak, hogy mi is üdvözöljük, és ugorjon be, ha kedve támad! – kiabálta Stark.
- Nem ugrabugrálunk csak úgy a Világok között! - oktatta ki Loki a Milliomost. – De kivételesen átadom! Ahogy őt ismerem, leugrik „piknikezni", amint elkészül a Híd, és nem két sárkány lesz Asgard kizárólagos közlekedési eszköze.
- Akkor üzenjük neki, hogy várni fogjuk! – mondta Steve.
- Egy üveg whiskey-vel! – Tony
- Vagy teával... – Bruce
- Vagy kávéval – vetette fel Phil. Kicsit elragadtatták magukat.
- Most már tényleg elég a dumából! – vesztette el Loki a türelmét. – Kathlin, gyere! Thor-nak meg megmondom, hogy ingyen piával várjátok. Repesni fog az örömtől.
- Lekötelezel – felelte a Kapitány.
Kathlin ezalatt végleg elbúcsúzott családjától, új barátaitól, és odaért Lokihoz. A Mágus átvette a táskáit, felrepítette őket Mobi hátára, majd megragadva a kezét a sárkány felé vezette. Olyan kitartással szorította, mintha jelezni akarná, hogy soha többé nem engedi el. Kathlin nem vette rossz néven, és melegen Loki-ra pillantott. Ám a férfi így is felfedezte a minimális szorongást és bizonytalanságot a szemében. Így amikor megálltak Mobi mellett, mélyen, bátorítóan a szemébe nézett.
- Többé már nem leszel egyedül. Bármi történjék is, együtt leszünk benne, együtt nézünk szembe vele. Már persze ha úgy akarod - jelentette ki Loki. Selymes hangja most is mélyen érintette a lány lelkét. – De mielőtt még elindulnánk, biztosnak kell lennem.
- Biztosnak miben?
- Hogy te biztos vagy-e magadban. Kathlin Romanoff-Svetloba! Vállalod az ötezer évet és annak minden következményét, Asgard törvényeinek betartását?
- Vállalom - felelte Kat határozottan.
- Vállalod, hogy ezalatt az idő alatt velem maradsz, mindörökre?
- Vállalom.
- És biztos vagy benne, hogy ezt akarod? – faggatta tovább Loki. - Egy idegen Világban élni egy idegen varázsló oldalán?
- Egyik sem idegen már – felelte a Boszorkány újult magabiztossággal. – Biztos vagyok benne!
Fél perc volt, de Loki képtelen volt várni. Meg kellett kérdeznie, bármennyire is alkalmatlan volt az idő. A lehető legalkalmatlanabb, a Bosszúállók meg csak nézték, hogy most meg mit teketóriáznak annyit, de... Loki mindenki őszinte megdöbbenésére fél térdre ereszkedett a lány előtt, és áthatóan a szemébe nézett. Megfogta Kathlin remegő jobb kezét, mialatt a lány a szája elé kapta a másikat.
- Kathlin, Midgard boszorkányainak leszármazottja – kezdte a Herceg. – Leszel a feleségem, míg az idő el nem választ?
Kathlin hirtelen nem tudta, mihez kezdjen, a Bosszúállók meg csak sutyorogtak a háttérben. A maga érdekében nem is figyelt egyszer pozitív, egyszer negatív tanácsaikra. A légzése elnehezült, a gyomra görcsbe rándult. De nem erre vágyott egész életében? Egy társra, akiről biztosan tudja, hogy bármi történjék is, nem fogja elhagyni, és a végsőkig kitart mellette? Itt az ideje, hogy ő is viszonozzon valamennyit Loki végtelen szeretetéből!
A Mágus türelmesen, vágyakozva fürkészte az arcát, és a halvány mosoly már ott bujkált a szája szélén, amikor észrevette, hogy elhatározásra jutott. A lány így még elragadóbbnak találta, Loki pedig őt, amint zavarba jött. Végül Kat kinyögte az első szót, ami az eszébe jutott.
- Igen... – mondta, majd még erősebben: - Igen! – Végül egészen fellelkesült. – Veled akarom leélni az életem! – Azzal a sugárzó arccal feltápászkodó Loki nyakába ugrott, ő pedig vidáman megpörgette a levegőben. Önfeledten elnevették magukat.
- Én pedig fogadom, hogy örökre veled maradok! – ígérte Loki.
Ekkor meghallották a Bosszúállók fütyülését és gratulációját. Kathlint melegség töltötte el, amikor meglátta nővére arcán a büszke mosolyt. Már épp ő is gratulálni készült, amikor a katonák ébredezni kezdtek.
Ám nem ez volt az egyetlen gond. Az épületből, ugyanis, egy nagyon ideges Fury rontott ki és rohant egyenesen feléjük. Végül lefékezett a Bosszúállók elé érve. A homlokáról patakokban folyt a víz. Amit pedig mondani készült, az mindenkit, de főleg az újdonsült jegyeseket meglepte.
- Mire várnak még?! – vonta kérdőre a párocskát. – Azonnal el kell hagyniuk a Bázist!
- Nocsak, mi olyan sürgős hirtelen? – gúnyolódott Loki.
- Fog be! – vágta oldalba Kathlin.
- Máris kezdődnek a házas évek – súgta oda Tony Steve-nek. Még ők sem tudták, milyen komoly dologról van is szó.
- Mi történt? – kérdezte a Boszorkány az Igazgatót.
- A Tanács nem akarja, hogy elhagyjátok a Földet. Egyszer, s mindenkorra fel akarnak számolni a fenyegetéssel! – magyarázta Fury, szinte remegett.
- Mit ért pontosan felszámolás alatt? – kérdezte Loki. Már ő is sejtette, hogy itt többről lehet szó, mint némi halandó hadsereg.
- Képtelenek voltunk megakadályozni – vallotta be az Igazgató kétségbe esve. – Kilőttek egy atomtöltetet Japánból. Tíz perc múlva ér ide. A sárkány energiáit célozták meg, de mondanom sem kell, hogy ha felrobban, tíz kilométeres körzetében mindenki elpusztul, harminc kilométeren belül mindenki veszélybe kerül...!
- Hogy...mi?! – hüledezett Loki.
- Mi a franc, már megint?! – csattant fel Stark.
- Ezt nem hiszem el! – dühöngött Steve. – Elment a józan esze annak az átkozott Tanácsnak? Egy éven belül kétszer kísérlik meg kiirtani a Föld lakosságát?!
- Még nincs minden veszve! – vágott közbe Fury. - Megfelelő magasságban, megfelelő mennyiségű rakétával kilőhetjük a nukleáris robbanófejet.
- És kétszer akkora robbanás utáni sugárzással számoljunk?! – szisszent fel Stark.
- Ha jól tudom, nemrég dolgozik egy szerkezeten, ami bizonyos ideig képes elnyelni a legnagyobb intenzitású sugárzásokat – mutatott rá Fury.
- Tulajdonképpen együtt dolgozunk rajta – pillantott a Milliomos Banner felé.
Loki és Kathlin eközben idegesen kapkodták a fejüket ide-oda. Egy atombombával még öt tűzkő segítségével sem szállhatnak szembe.
- Van rá esély, hogy a robbanás energiáját és a keletkező sugárzást még a magas légkörben semlegesíti? - Fury
- Ilyen helyzetekre terveztük a New York-ban történtek hatására – magyarázta Bruce Tony helyett, - de még nem sikerült megfelelően sűrű energiaforrást találni az erőpajzs stabilizálására...
- Mi van ezekkel? – szólt közbe Loki, és a Bosszúállók felé repítette a tűzköveket tartalmazó tarisznyát. A Kapitány kapta el, de Tony szinte azonnal kikapta a kezéből az első előhalászott, narancs nagyságú vörös kristályt. Lenyűgözve figyelte a benne áramló energiát, ahogy materializálódva tárolódott. A többiek első ránézésre még annyit sem állapítottak meg a kőről, mint ő, aki már megcsapolásának módját tervezte.
- Talán megteszi! – vágta rá Tony, és Bruce-szal már el is rohantak a labor felé, Steve pedig utánuk a zsákkal, és fizikai segítséget nyújtani.
Phil ezután kiadta az utasítást vészhelyzet elrendelésére, és a parancsot, miszerint mindenki a Tudósok munkáját köteles segíteni.
- Induljanak! – sürgette Fury Lokit és Kathlint. – Legalább harmincezer métert kell elérniük a maradék hét és fél perc alatt!
- Az körülbelül 260 kilométer per órára való felgyorsulást jelent – mondta Clint.
- Még mielőtt felrobbanna, haladjanak át az átjárón, és a saját érdekükben zárják be mihamarabb! – tanácsolta Fury.
- Megpróbáljuk – egyezett bele Loki, és Mobi is értelmesen bólintott.
- De miért segít nekünk? – csodálkozott Kathlin. - Ha nem szól, a töltet talán áthaladt volna utánunk a résen, és maguknak semmi gondja nem lett volna.
- Az a fegyver bárhol komoly pusztítást okoz, nem szándékozom hadat üzenni Asgardnak...
- Azt jól teszi – szúrta közbe Loki.
- Másrészt ÉN nem értettem egyet a Tanács döntésével. Nem akartalak elüldözni – nézett Fury valamennyire megbánóan a lányra. – A második esély mellett szavaztam, de a Tanács nem ad második esélyt.
- Nem a maga hibája – jelentette ki Loki mindenki megdöbbenésére. Fury-nál talán csak ő okozott nagyobb meglepetést.
- Hogyan?! – Fury
- Van elég ostoba halandó ezen a Világon maga nélkül is! Olyanok, akik régen elpusztították a boszorkányokat és ellenzik a mágiát mindig lesznek. A kérdés az, hogy a nép behódol-e kicsinyes tartózkodásuknak a természet igenis létező adományától, vagy kiáll azért, aminek létjogosultsága a kezdetekig nyúlik vissza. Oly sok év után úgy látom, maga végül átállt a biztonságos oldalra... - állapította meg Loki.
- A biztonságos oldalra?! – Fury
- A Chitauri benyomulásával új korszak kezdődött. Midgard mágia nélkül nem lesz képes megvédeni magát a jövőben. Ha ezt sikerült elfogadniuk, és megértetniük a lázadókkal, akkor bízhatnak. Nem maradnak egyedül. Ha viszont továbbra is elutasítják, ne is reméljék, hogy Asgard a segítségükre siet! – Loki
- Köszönjük! – mondta még Kathlin a hirtelen megszólalni képtelen Fury-nak, és Loki segítségével felmászott a sárkány hátára. – Tudom, hogy nem követi el többször ugyanazt a hibát! – nézett le bíztatóan a sötét bőrű férfira. – Phil-nek már említettem, hogy megbocsátok önnek. Most magán a sor, hogy tovább lépjen...!
- ...Egy mágiával telített jövőbe! – fejezte be Loki a mondatát, majd felézett az égre, és kiadta a parancsot Mobi-nak az indulásra. – Mozgás!
- Most az egyszer elnézem a kifogásolható stílusod – morogta a sárkány, és kitárta szárnyait.
Fury megrökönyödve bámult a távozni készülőkre. Megbocsát..., a másik pedig tanácsot ad?! Alaposan félreismerhette Loki-t, és főleg Kathlin-t, ha ezen most meglepődik! Mert jogos, hogy Thor öccsében nem igazán bízott, de hogy Natasha húgában sem volt képes?! De ez már a múlté, már megbízik benne. Nem tudná kimondani, de mindkettejükben. És akinek köszönheti, hogy sok évnyi bizonytalanság, rettegés és kétségbeesés, amit az idegen általi védtelenség lehetősége okozott, eloszlani látszott... Nick Fury egy valamiben már tökéletesen biztos volt: Kathlin Romanoff a legjobb dolog, ami ezzel a Világgal történhetett, és még abban is biztos volt, hogy ezzel társai is egyetértenének.
Ha nincs Kathlin New York talán durvábban alakult volna, a maffia még mindig első számú problémájuk lenne, az első osztályú ügynökeik egyike már nem élne. Loki nem ígérte volna Asgard segítségét a Földnek, ami jelenleg leginkább reményt adhat az embereknek. Reményt a továbblépésre, és saját képességeikkel való megbékélésre.
Nem akart tovább az Asgardiakkal versenyezni, idegen energiaforrásból fegyvert gyártani. Megértette, hogy mi a SHIELD valódi dolga. Nem eltitkolni, hanem elfogadtatni az idegenek létezését a lakossággal. Kapcsolatot teremteni Asgard és a Föld között. Mert ebben van a jövő, a szövetségben, az unióban. Nem hiába vált az USA és az EU a Föld vezető hatalmaivá. Bár külön-külön államaik nem állnák meg a helyüket globális méretekben, együtt mindenre képesek. Az egész több mint a részek összessége, ilyen lesz a Kilenc Világ tagjaival való együttműködés is. Nem kell a végletekig teperniük, nem kell kétségbe esniük, és kiiktatni minden fenyegetést. A fenyegetés ugyanis hasznukra fordítható, ha elfogadják a különbségeket.
És a Bosszúállókkal egyetemben immár Fury is elfogadta a valóságot, más fajok létezését, olyanokét, amelyek közül nem mind az ellenségük. És elfogadta Kathlint. Elhatározta, hogy mindent megtesz a Tanács jobb belátásra bírására, hogy ha eljön az idő, a lány visszatérhessen. Tudta, hogy ez nem lehetetlen. Vissza fog térni, mert ők számítanak rá, és mert szükségük lesz rá! Mert Kathlin az a lány, aki sosem hagyja cserben azokat, akik számítanak rá!
...
Mobi és utasai sikeresen elérték a szükséges magasságot, ahol átsiklottak az átjárón. Megmenekültek, és Stark-Banner fejlesztésnek hála a Föld is. Kathlin könnyes szemmel, a búcsútól görcsbe rándult gyomorral, remegve nézett vissza a kékes-zöld bolygó egy távoli pontjára, ahol szeretteit hagyta. Loki bátorítóan magához szorította, és letörölte könnyeit, amik utána tovább folytak.
A lány nehézkesen vette a levegőt, mialatt a rés végleg bezárult, és ő végérvényesen is búcsút mondott korábbi életének, a Földnek, nővérének, Clintnek és új barátainak. Időbe fog telni, míg ezt a kellemetlen érzést elfogadja, sőt kellemessé alakítja, mert tudta, hogy minden sajnálat ellenére azt tette, ami nekik is a legjobb volt.
Akkor meglátták a halvány aranyfényű királyi palotát. Loki arcán boldogság ragyogott fel, hogy újra hazájában lehet, immár örökre szerelmével. Lelkesedése hatására Kathlin könnyei is kezdtek felszáradni, és egy időre elfeledkezve fájdalmáról, bizakodóan nézett szembe új jövőjével. A jövővel egy fényes, örök aranykorát élő birodalom harcosaként, Lokival, és ugyancsak barátokkal az oldalán.
Asgard
Simábban landoltak, mint számítottak. Mobi lábai rugalmasan süppedtek a friss mező füvébe, nem messze a napfénytől ragyogó aranypalotától. Asgardban délután volt és hőség, de nem annyira párás, mint a trópusokon. Inkább a mediterránhoz közelített a nyári éghajlat. Mert a négy évszak különösképpen az Örök Birodalomban ugyanúgy megvolt, itt az idő még a nyár közepén járt.
Leereszkedtek sárkányuk vörös hátáról, és nagyot szippantottak az édeskés virágok illatával telített, enyhén sós langyos levegőből. Mobi ekkor már vissza is lendült a levegőbe, vadászni indult. Volt utasai épp hogy átérezték a talajt a lábuk alatt, máris meghallották, hogy valaki rohan feléjük. Felkapták a fejüket, és hamarosan izgatott mosoly jelent meg az arcukon.
Thor futott keresztül a réten az irányukba, mögötte lemaradva Sif, majd a Három Harcos. Lokinak rögtön gyanús volt, hogy nem repülve érkezik, de nem firtatta. Biztos barátaival együtt szeretett volna érkezni. Előre sétált üdvözölni fivérét, majd amikor már csak méterekre voltak egymástól ő is tett pár futólépést.
Nagy lendülettel borultak össze, majd veregették meg egymás hátát a bátyjával. Felszabadultan elnevették magukat. Talán életük legérzelmesebb üdvözlése volt, holott alig három napig hiányolták a másikat. Három napig, de azután, hogy lényegesen elmélyült a kapcsolatuk. Thor képtelen volt elengedni, jobb kezét öccse arcán tartotta, mialatt beszélt hozzá.
- Loki! – sóhajtotta vidáman. Mély, karakteres hangja csak úgy zengett a mezőn. Ekkorra barátaik is odaértek, örvendezve körbeállták őket és Kathlint. – Hát visszatértél!
- Kérdéses volt egyáltalán? – kérdezett vissza a Herceg, szokásához híven gúnyosan. De a gúnyba most játékosság vegyült.
Thor végre leengedte a kezét maga mellé.
- Kérdeztem Heimdall-tól, hogy milyen voltál a halandókkal, és ne tudd meg mit mondott! - Thor
- Na, mit? – Loki kihívóan nézett a szőke őszinte, ravaszul felcsillanó kék szemeibe.
- Loki, te nagy lókötő! – öklözte vállba Thor testvériesen. – Kibékültél a Bosszúállókkal, mi? – vigyorogta, ami még barátságosabbá tette szilaj, jóképű arcát. – Tudtam én, hogy te sem utálod az embereket valójában!
- Mondtam valaha, hogy utálnám őket? – tette fel Loki a jogos kérdést. Tengerzöld szemeiben hitelesség fénylett.
- Ó, te! – ütötte meg Thor újból, játékosan. – Asgard-dal áltattad őket, igaz? A régi szöveg...
- Régi, mégis örök érvényű – mosolyodott el a Varázsló is.
- És látom, nem egyedül jöttél! – nézett a Villámok Ura most Katlhin-re. – Örülök, hogy újra látlak!
- Én is neked, Thor – köszöntötte a Boszorkány.
- De hogyhogy nem maradtál a nővéreddel tovább? – kérdezte a szőke őszinte kíváncsisággal.
Kathlin helyett Loki válaszolt.
- A halandók tanácsa nem bízott benne, ki akarták végezni...
- Majd kivégzem én azokat a bolondokat! – háborgott a Villámok Ura.
- Ha lenne értelme, én is megtettem volna. De mivel ez esetben több száz emberről lett volna szó, értelmetlen. – Loki
- Hát, az már mégiscsak mészárlás, amiből kapott Midgard múltkor eleget. – Thor
- Értékelem a támogatásod, de hidd el, így a jobb – Kathlin – Nem akartam a terhükre lenni.
- Úgy döntöttünk, hogy Kathlin itt marad, míg Midgard képes nem lesz elfogadni a mágiát – magyarázta Loki.
- Remélem, nem gond? – kérdezte a lány Thortól óvatosan.
- Nos..., Asgard nem halandók menedéke, de te más vagy. Nemes és kivételes. Bármikor, bármeddig szívesen látunk! – válaszolta Thor, a mondat végére egész melegen.
- Üdv újra itt! – üdvözölte Fandral Lokit és Kathlint a csapat nevében.
- Örülök, hogy tovább maradsz – jegyezte meg Sif. – Több nő, nagyobb hatalom! – kacsintott a lányra, aki hálásan mosolygott itteni barátaira.
- Akkor, hogy ezt megbeszéltük, indulhatunk is a Palotába! – jelentette ki Thor.
- Heimdall azt is mondta, hogy sikerrel jártatok a megmentésben – tudatta Hogun.
- Éppen ezért... – Fandral
- ...Rendeztünk a tiszteletetekre egy lakomát! Már készen is vannak az ételek! – lelkesedett Volkstagg.
- Ez kedves... – mondta Loki, aki nem várt hasonlót.
- Le ne késsük! Gyertek! - Volkstagg
- A mi lakománkat nem késhetjük le! – oktatta ki Fandral.
- Azért csak siessünk! – Volkstagg
- Ügyes volt, Trükkös! – veregette meg Sif elismerően Loki vállát. – És tudjuk ám, hogy szembeszálltál a sárkánnyal is! – nézett a Boszorkányra mosolyogva.
- Bátor dolog – dicsérte Fandral.
- És nemes – tette hozzá Thor.
- Na, gyertek! – intett nekik Sif.
- Várjatok! – kérte őket Kathlin. Lokival már annyira izgatottak voltak, hogy nem is fogták fel igazán barátaik elismerését.
- Heimdall nem említett még valamit? – kérdezett rá a Herceg jelentőségteljesen.
- Micsodát? – csodálkozott Thor őszintén.
- Nem egyszerűen csak hosszabb ideig maradok... – kezdte Kat bizonytalanul.
- Nem egyszerűen hosszabb ideig marad – ismételte Loki.
- Ne húzz már, öcsém! – türelmetlenkedett Thor. – Ki vele!
- Kathlin és én... – Loki nagy levegőt vett, majd miután szeretetteljesen összenéztek Kathlin-nel, visszafordult bátyja és barátaik felé. – Összeházasodunk!
Nem lehet szavakkal leírni azt a pozitív meglepetést, ami Sif és a Harcosok arcán jelent meg, miközben széles mosolyok közepette gratulálnak, ám Thor felvillanyozott képét még annyira sem.
A Villámok Ura kezdetben nehezen hitte el.
- Na, ne! Ez most komoly? – kérdezett rá izgatottan.
- Teljesen – biztosította Kathlin.
Thor nagy levegőt vett.
- AZ ÖCSÉM MEGNŐSÜL! – kiáltotta el magát, és olyan erővel szorította magához az enyhén zavarba jött Mágust, hogy hirtelen alig kapott levegőt.
- Thor, elég! – nyögte Loki. – Igen, megnősülök, de előtte még túl kell élnem az örömödet! – mutatott rá feszülten, mégis megértően.
- Ó, elnézést.. – motyogta a szőke. Eleresztette a feketét, és újult lelkesedéssel kapta fel, és pörgette meg a levegőben a meglepett Kathlint. Arcáról sugárzott a boldogság. – SÓGORNŐM LESZ! – kiabálta újfent.
Kathlin nem vette rossz néven heves érzelem kimutatását, sőt könnyedén elnevette magát leendő sógora végtelenül pozitív hozzáállásán. Natasha és Clint hiányát enyhítette, hogy leendő új családja már most szeretettel néz rá.
- Egy család leszünk – mondta kedvesen sóhajtva, miután Thor figyelmesen letette a földre.
- Akkor örvendjünk együtt, kedvesem, mert ez lesz a Kilenc Birodalom legcsodásabb családja! Igaz barátaim? - Thor
- Kétség kívül – mosolyogta Fandral.
- Gratulálok! – mondta Hogun lényegre törően.
- Sok boldogságot! – kívánta Volkstagg.
- Neveld meg a Trükköst! – javasolta Sif a lánynak. Ezen mindenki elnevette magát.
- Meg fogom – ígérte Kathlin. Végre némileg megszabadulva szíve fájdalmától, derűsen nézett barátaira.
- Most pedig irány a vacsora! – Volkstagg
- Immár egy eljegyzést ünneplünk! – Fandral
Elindultak a Palota felé. Loki átkarolta Kathlint, és egymás szoros közelségében sétáltak át a réten. Thor nem bírt magával, és Loki szabad oldala mellé lépett.
- Megnősülsz, Loki! – Izgatottan átkarolta öccsét. – Még mindig nem hiszem el! Az én öcsém!
- Lehetsz a tanúm – hagyta rá Loki. Lelke mélyén végtelen boldogság tombolt, főleg így, hogy bátyja pozitívan állt a dologhoz.
- Komolyan? – érzékenyült el Asgard trónjának örököse. Loki bólintott. – Ez annyira izgalmas! Örülök, hogy a családom tagja leszel! – mosolygott a lányra. – Őszintén örülök! Loki nem találhatott volna nagyszerűbb feleséget Kilenc Világban!
- Köszönöm, Thor – sóhajtotta Kathlin hálásan. Itt legalább teljes mértékben elfogadják őt. Ez megkönnyíti a dolgokat. – Örülök, hogy így érzel!
Thor ekkor elengedte Lokit, majd a páros háta mögé lépett, és egyszerre karolta át mindkettejüket. Loki és Kathlin összemosolyogva néztek hátra a szőkére válluk felett.
- Nagyszerű család leszünk mi együtt! – határozta el a Villámok Ura.
...
A Palota felé sétálva a mezőn Kathlin úgy érezte, itt az idő, hogy még az esküvő előtt pontot tegyenek egy bizonyos ügy végére. Megszorította Loki kezét, jelezvén, hogy maradjanak le egy kicsit a többiektől. Az ázok pedig, mivel úgy vélték, csupán néhány titkos csókra vágynak, nem fordítottak különösebb figyelmet rájuk. Thor továbbra is vidáman ujjongott magában, hogy végre lesz menye.
- Talán valami gond van, kedvesem? – kérdezte Loki átható hangon. – Még mindig az emberek miatt búslakodsz?
- Nos, egy embernek valóban köze van hozzá – felelte a Boszorkány.
- Mi az hát, ami ennyire nyomja a szíved? – kérdezte a Mágus, aggódó és törődő tekintettel nézve szerelmére.
Kathlin nagy levegőt vett, bár legbelül tudta, ez is csak valami, amin egyszer kell túlesni, hogy végre lezárhassák magukban.
- Tudom, hogy csókolóztál a nővéremmel – vallotta be végül. Ám amikor a férfi arcán némi fájdalom és kétségbeesés jelent meg, még hozzátette. – Natasha elmondta még tegnap este, hogy megcsókolt, miután megmentetted az életét.
- Kathlin... – sóhajtotta Loki aggodalmasan. – Megértem, ha dühös vagy rám, de tudnod kell, hogy...!
- Nem jelentett semmit! – fejezte be helyette a lány.
Loki nem győzött csodálkozni, amiért a féltékenység vagy sértődöttség, sőt még csalódottság legkisebb jeleit sem látja az arcán. Valójában most ő volt az, aki túlreagálta a dolgot, ami még hibának sem teljesen nevezhető. Csupán a pillanat heve.
- Ahogy mondod, szerelmem – értett egyet hevesen a Varázsló. – Csupán a pillanat heve volt több órás szenvedés után, és még így is annyira bánt...
- Talán megérdemled, hogy bántson – mondta a lány ravaszul, majd miután Loki nagyon fájdalmasan sóhajtott egyet, és csak úgy mint nővére tagnap este, a cipőjét kezdte tanulmányozni, megesett rajta a szíve. – De tudom, hogy nem te kezdted, és hogy nem „olyan" csók volt.
- Attól még úgy éreztem, hogy bántana, ha megtudnád – vallotta be Loki kedvetlenül. – Sajnálom, hogy nem én mondtam el előbb. El kellett volna...!
- Hé! – szólította fel Kathlin kedvesét, majd maga felé fordította a fejét. Loki szemében nem látott mást, csupán reménytelen ragaszkodást az irányába. – Hiszen most mondtad, hogy nem akartál megbántani, azért nem merted elmondani.
- Valóban.
- És ha nem szeretnél mindennél jobban, ugyan miért kérted volna meg a kezem?
Loki bólintott, majd még kibukott belőle:
- Kathlin, hidd el, az a csók akkor talán jelentett valami békekötés-szerűt, de mostanra semmit sem jelent! A nővéred szeret téged, és sohasem bántana meg, ahogy én sem. És én a világon mindent megtennék érted...! – bizonygatta Loki, s őszintén is mondta. – Sosem nézek más nőre ezek után, s „úgy" nem is néztem, mióta veled vagyok!
- Tudom – nyugtatta most őt is Kathlin, legfőképp azért, mert tisztában volt vele, szerelmének még annyi köze sincs a csókhoz, mint nővérének. Ő csupán elgyengült egy pillanatra, amit most rettenetesen sajnál. Biztos volt benne, ahogy férfi aurájából is érezte, hogy az volt az egyetlen és utolsó alkalom. – Mi másért mondtam volna igent neked? Ha kétségeim lennének afelől, amit irántam érzel, most Thor sem ugrándozna előttünk, mint egy lelkes kisfiú.
- Te csodálatos vagy, ugye tudod! – kiáltotta a Mágus, majd azzal a lendülettel elkapta a Boszorkány derekát. Egyik kezét az arcára csúsztatta és szeretetteljesen megcsókolta.
Kathlin mosolyogva csókolta vissza. Loki így már kevésbé izgult, mint amikor a lány tudatta vele, hogy tud a csókról, ám még valamit meg kellett kérdeznie. Miután elengedték egymást a lány meleg, bordó szemeibe nézett.
- Meg tudsz bocsátani nekem? – kérdezte reménykedve.
- Csak azt mondhatom neked, amit Natashának is mondtam... – kezdte a lány, és Loki először idegesen hallgatta, majd közben lassan megnyugodott. – Nem veszthetem el egyikőtöket sem ilyen ostobaság miatt! Képtelen voltam haragudni rá, és neked is megbocsátok. Bármi történt is abban a szobában, az számomra ott is marad.
- Ott marad, örökre – értett egyet Loki, és megkönnyebbülve szívta tele a tüdejét friss, asgardi levegővel. – Ahogy téged is örökre szeretni foglak! – ígérte nagy szenvedéllyel. Végül ő is jó dolognak tartotta, hogy szó esett a dologról. Így legalább nehéz titkok nélkül járulhatnak az oltár elé, és nem érzi úgy, hogy becsapja a lányt. Aki pedig ezek szerint sosem érezte becsapva magát. – Szeretlek, Kathlin. Az életemnél is jobban! Soha senkit nem szerettem még így!
Kathlin először kiélvezte a Mágus vallomását, majd kicsit kérette magát és némán vigyorgott a férfire. Ám végül megadta neki a megkönnyebbülés örömét. Ezzel mindkettejüknek nagy kő esett le a szívéről, és végre gondtalanul élvezhették az együttlétet.
- Szeretlek Loki, jobban, mint valaha hittem, hogy bárkit szeretni tudok – felelte a Boszorkány, és ezúttal ő csókolta meg a Herceget. Hosszú pillanatokra megálltak a mező közepén, hogy ezt a csókot is kiélvezhessék, majd sietve Thor és barátaik után rohantak. Nehogy még a végén aggódni kezdjenek!
...