Figyelmeztetés: erotikus tartalom. Mondjuk nem olyan komoly, inkább lesznek utalások, mint konkrét megnevezések. De talán nagyon fiatalok is olvassák ezt, így miattuk írom. Ha valaki más pedig hiányolja a nyílt, egyenes kifejezéseket, az képzelje nyugodtan bele. ;) Nem akartam naturalistán megfogalmazni, mert nem illett volna bele a történet stílusába, de azok a dolgok attól még megtörténnek. :D

Ehhez a részhez

Ed Sheeran - Thinking out loud és

Ellie Goulding – Love me like you do

című számát ajánlom.

EXTRA CHAPTER

48. fejezet

Az Esküvő

Elérkezett a nagy nap. Asgard népének színe-java, a vendégek, uralkodók és nemesek Vanaheim-ból, Alfheim-ból és Muspellsheim-ból a hatalmas, arany és fehér selymekkel és virágokkal kidíszített, aulaszerű nagyteremben gyülekeztek. A katonaság elvegyülve várakozott a tömegben.

Sif és Naomi az aranyozott lépcső bal, Thor és Erik jobb oldalán álltak, mivel a lányok voltak a menyasszony, a fiúk pedig a vőlegény tanúi. A Három Harcos szintén a közelben állt, Volkstagg új szerelme, a vörös konyhás nő társaságában. Odin az emelvényen állt, a trónszék előtt, két hatalmas bokor fehér virág között, Frigga mellette.

A zenészek rákezdtek egy gyönyörű, lassabb, hagyományos áz nászdallamra. Már csak a mai nap középpontja, a jegyes pár hiányzott. Asgardban nem volt divat a párnak külön bejönni. Hagyomány szerint a bejárattól a tömegben hagyott „folyosón" keresztül kart-karba öltve sétálnak a trónig, ahol a király várja őket. A menyasszony a férfi balján, a férj pedig leendő felesége jobbján.

Délt ütött az óra. Még nem látták meg őket a kidíszített bejáratnál. Thor Sif-re nézett. Szerelme lágyan, jelentőségteljesen mosolygott vissza rá.

Egy hete történt...

Sif és Thor épp visszatértek Jötunheim-ból, ahova a Harcosnő a biztonság kedvéért elkísérte a köztudottan lobbanékony trónörököst.

Thor útközben elgondolkozott, komolyabb dolgokon, mint szokott. Az életen, a családon, a sorson, azokon a lehetőségeken, amiket meg kell ragadni, és mindezt Loki döntése hatására. Rájött, hogy ha egyszer Asgard királya szeretne lenni, de ha egyszerűen csak teljes életet szeretne, neki is szüksége lesz egy feleségre. És már azt is tudta, ki lenne a megfelelő személy. Hiszen barátok, amióta az eszét tudja, jóban-rosszban egymás mellett állnak, és most már szeretik is egymást. Igazán. Ha lesz valaha egy nő, akiben megbízik, akivel el tudná képzelni az örökkévalóságot, akiért minden másról lemondana...

Elindultak a hátsó kert felé, a szökőkúthoz. Sif először át kívánt volna öltözni, ám szőke hercege mindenképpen a virágok örvénye felé terelte. Megálltak a márványszökőkút mellett.

Thor letérdelt, kék szemeit Sif csodálkozó, lágy tekintetébe fúrta. Végignézett a nőn. Kívülről is legalább olyan elbűvölő, mint belülről. Vad és érzéki, szilaj, mégis kecses. És ahogy gyanúsan fürkészi szeretettől felragyogó arcát... Ösztönösen fogta kezeibe a nő kezét. Bőrük piszkos volt az utazás porától, de nem érdekelte. Megcsókolta a nő kézfejét.

Sif elnevette magát. Még nem tudta, mire számítson. Hollófekete haja lágyan hullámzott finom arca körül.

- Gyönyörű vagy – sóhajtotta Thor, feltekintve a kézcsókból szerelme csillogó szemeibe.

- Thor! – mosolyogta Sif. – Mi akar ez lenni? Nem szokásod az effajta csöpögős romantika.

- Talán mostantól lesz...

- Miért adnád fel a kemény harcos képét?

- Tudtommal a nők buknak a romantikára – mosolyodott el Thor sejtelmesen.

- Ki vele! Milyen őrült ötlet jár a fejedben! – idegeskedett Sif.

- Sif! Hozzám jössz? – kérdezte őszinte odaadással. Szerelme nagyot bámult rá, majd elnevette magát.

- Ez most valami tréfa?!

- Nem – rázta meg a fejét a szőke halál komolyan.

- De te...! Akkor most..?! Komolyan?! – hüledezett Sif. Mi ütött ebbe?! Persze, mindig is erre vágyott, de eddig azt hitte, szerelme nagyrészt egyoldalú.

- Szeretlek. Te is szeretsz. Szeretném veled leélni az életem. Ha te is szeretnéd velem, akkor mi a gond? Szóval szeretnéd?

- Thor... – sóhajtotta Sif elérzékenyülten.

- Leszel a feleségem?

Sif nagy levegőt vett, majd újra lenézett Thor vágyakozó kék szemeibe.

- Megesküszöl, hogy nem fogsz kiabálni? – kérdezte ravaszul.

- Hát persze, hogy meg! – felelte Thor reménnyel telve.

- Igen.

- Mond még egyszer!

- Igen. Hozzád megyek!

Thor felpattant, és egymás nyakába ugrottak. Majd a férfi szorosan átkarolta szerelmét, és megpörgette a levegőben.

- MEGNŐS...! – ordította volna Thor, ha Sif nem vágja gyomorszájon. Ekkor nyögésbe fordult. - ...ühlök... Miért ütöttél meg? – nézett ártatlan szemekkel a nőre.

- Semmi ordítás, emlékszel?!

- Csak egy kicsit!

- Egy kicsit – adta be a derekét a Harcosnő.

- Feleségem lesz! – kiabálta Thor suttogva. – A feleségem leszel! – nézett lelkesen Sif szemébe. – Én pedig a férjed!

- Igen. Azt hiszem, ez világos – mondta Sif fejcsóválva. – Hogy fogom én kibírni veled?

- Csodás férj leszek, meglátod! És csodás apa! Lesz vagy tíz gyerekünk, fiúk és leányok, és...! – sorolta a szőke mértéktelenül.

- Thor! Elég! Előbb házasodjunk össze! – csitította új jegyese.

- Remek! Esküdjünk együtt Lokiékkal egyszerre! – vetette fel Thor gyorsan.

- Nem – fojtotta belé a nő azonnal.

- Na, de...!

- Nem!

- Miért nem?

- Talán szerinted az nagyszerű lenne, de nem Loki szerint.

- Nem örülne a boldogságunknak?

- Biztosan örömmel osztozna az esküvő örömében a bátyjával, de nem mindig azt tette? – mutatott rá Sif.

- Micsodát?

- Egész életetekben mindig mindenben osztozott veled. Dicsőségben, győzelemben, mulatságokban... Had legyen most ez az Ő napja! Amikor kizárólag ő áll a középpontban.

- Igazad van. Úgy tűnhetett, mintha meg akarnám fosztani a figyelemtől – sütötte le a szemét Thor bűnbánóan. – De én csupán együtt szerettem volna örülni vele.

- Együtt fogsz örülni vele! Az ő esküvőjén, és majd később a tieden. De Lokinak most az egyszer nagyon szüksége van a támogatásodra. A testvérére van szüksége, nem egy másik beijedt vőlegényre.

- Beijedt volna?

- Mindenki elbizonytalanodik a nagy fogadalom előtt – magyarázta a nő. – Akkor pedig szüksége lesz valakire, aki lelket önt belé, aki emlékezteti rá, hogy miért is döntött úgy. Valakire, aki mögötte áll.

- Ez lennék én! – eszmélt rá a Villámok Ura. – Én vagyok a bátyja, nekem kell mögötte állnom! Ki más, ha nem én?!

- Ha viszont egy napon nősülnének, bizonyára ő nyugtatna téged.

- Ezt nem engedhetem! Az öcsémnek szüksége van rám! Sif, drágám – fordult a nő felé Thor újult elhatározással. – Csak később házasodhatunk össze!

- Ne is szóljunk az eljegyzésről az esküvő harmadnapjáig! – javasolta Sif egyetértően. – Ne zavarjuk össze a boldogságukat. Ez Kathlin és Loki hete. Egy következő a miénk lesz. Mit szólsz hozzá?

- Remek ötlet! Nem hiába veszlek el téged!

- Ezzel nem vitatkozhatok...

Ösztönösen jött. Sif Thor ölébe ugrott és szenvedélyesen megcsókolták egymást. Titokban néha már a saját menyegzőjüket tervezgették. Természetesen teljes figyelmüket elterelni Loki és Kat nagy napjáról mégsem hagyták.

...

Fél órával a szertartás előtt. A vőlegény és menyasszony még készülődtek, két külön szobában.

A jobb oldali folyosón:

Kathlin együtt készült Naomival, démon barátnőivel, akik halványkék ruháikkal koszorúslányainak számítottak, és Sif-fel, aki szintén halványkéket viselt. A fiatal menyasszony már felvette a neki készített, földig érő aranyszínű selyemruhát.

A ruhája egyszerű szabású volt, derékig rásimult formás testére, onnan lefelé pedig lágy hullámokban omlott, de semmi fodor, vagy túlságos bőség. Két szélesebb selyempánt tartotta a vállán, a dekoltázsa U-alakban kivágva, és a hátából is látszott valami. Meztelen karjain könyökig érő, díszes ezüst karvédők, a derekán pedig karcsúságát kiemelő, széles, sima ezüstöv, amin csíkok futottak körbe. Vállait is a ruhához csatlakozó ezüst vállvédő borította. Ékszerként ezüst fülbevalót és nyakláncot viselt Asgard legpompásabb fehér gyémántjaival. A cipője szintén aranyszínű anyagból és ezüstből készült. Az összhatás egyszerű és elegáns, nemes és ragyogó.

A lányok éppen a haját fonták. Kathlin fénylő, hullámos bordó hajának nagy része egy szintén egyszerű, de hercegnőhöz illő fonatba került, ami lágyan omlott félig meztelen hátára. Néhány tincset pedig szabadon hagytak, amik aranyosan keretezték angyali arcát és bordós barna szemeit. Életében a legszebb volt, a világ legpompásabb öltözékében, mégis elbizonytalanodott. Nem sokáig, csak egy pillanatra, de elegendőre ahhoz, hogy Sif-nek feltűnjön.

- Izgulsz? – kérdezte a Harcosnő megértően.

- Kicsit – vallotta be Kathlin. – Mi van, ha elesek? Mi van, ha nem tetszem neki? Mi van, ha nem tetszem az ázoknak? Ha rossz feleség leszek? Ha...?!

- Elég, elég! – szólt rá a nő kedvesen, és a vállára tette a kezét. – Gyönyörű vagy, Loki pedig szeret téged. Ha nem tetszene neki a ruhád, az sem számítana. De bolond, ha nem veszi észre, milyen elbűvölő vagy!

- Úgy gondolod?

- Nem csak gondolom. Ha pedig elesnél, a legrosszabb, ami történhet, hogy a karjaiban kötsz ki!

Kathlin elmosolyodott, és Naomi sem állta meg, hogy közbeszóljon.

- Legalább lesz valami izgalmas az unalmas ceremóniában! – vigyorogta a Tűzhercegnő, azaz már királynő.

- Igen. Erről van szó! – értettek egyet a démonlányok.

- Az ázok pedig... A királyi család tagja leszel, idővel el kell fogadniuk – folytatta Sif. – Bár szerintem nem lesz nehéz dolguk. Becsületes, erős lány vagy, itt pedig ezt tisztelik a legjobban. Nem lesz gond.

- A feleség dolog miatt pedig ne aggódj – mondta Naomi. – Ha egy ravasz, öncélú, szabad erkölcsű, sötét varázsló, aki úgy bánik a hatalmával, mint nemes a pénzzel, képes volt mindezt feláldozni érted, akkor van benned valami. – Kathlin elérzékenyülten nézett barátnőire, de Naomi csak folytatta. – És ezt saját tapasztalatból mondom. Egy szabadság központú sötét mágus nem adja fel akármiért a szabadságát. Én még egy alkalmas alanyt sem találtam. Te ezért vagy különleges. Olyasvalamiért, ami miatt csodás feleség leszel – mosolygott a bordó szemű lányra. – Van valamid, ami a hatalomnál és szabadságnál is többet ér.

- És ez nem más, hogy megtanítottad bizalommal, őszintén szeretni – tette hozzá Sif. – Bármi történik is, emlékezz rá, hogy ő választott téged, és te őt. Amíg kitartotok egymás mellett, történjék bármi, megtaláljátok egymásban a boldogságot. Csodálatos lesz!

- Fergeteges! – lelkesedett Naomi.

- Köszönöm, lányok – sóhajtotta Kat. – Most már többé nem bizonytalanodom el. Hisz rég tudom, hogy őt akarom, örökké!

- És ez a Trükkös megváltása – tette hozzá Sif, szinte csak magának.

Elköszöntek a menyasszonytól, és kiléptek a folyosóra. Majd elindultak a nagyterem felé, végigsétáltak a lépcsőn, és beálltak a helyükre. Nem sokkal utánuk érkeztek a férfiak a másik oldalra.

Kathlin nagyot sóhajtott, de immár kizárólag pozitív izgalommal lépett a tükör elé megszemlélni fenséges külsejét... Tükörképére mosolygott, és eloszlatta elméje bizonytalanságának utolsó foszlányit is. Lassan kihúzta magát, átmozgatta tagjait. Elbúcsúzott a szobától, azaz jelképesen régi életétől, és kilépett a folyosóra, ami új, fényesebb életét jelentette számára. A fényt, amit a szerelem tüze adott. Örök boldogságot, ha néhai lehetséges hullámvölgyekkel is.

A bal oldali folyosón:

Thor, Erik és a Három Harcos valami ostoba poénon röhögtek megint, Loki pedig a gallérját igazítgatta a tükörnél, egyre idegesebben. A barátai fekete nadrágot, és kifényezett páncéljuk alatt az ünnepi hagyományok szerint sötétkék öltözéket vettek magukra. Mind a koszorúslányok, mind a vőlegény emberei a kék különböző árnyalatait viselték, egyszerű stílusban, hogy a jegyes pár aranyban és ezüstben kitűnjön közülük. Nem rikítóan, csupán szükséges mértékben.

Loki fehér és arany bőrökből álló nadrágot, cipőt és felsőt viselt, alatta halványaranyszínű selyeminget. Vékony páncél is volt felsőtestén színezüstből kialakítva, épp csak annyi, hogy jól kivehetően kilátszódjon alóla az arany és fehér bőr. Karján a bőr felett szintén ezüst karvédők, s ezüst dísz-védő a vállán. Öve szintén ezüstből, amin dísztokban tőrjét viselte.

Annak ellenére, hogy mind Kathlin, mind ő ezüstből készült páncélt viseltek, a fém védelmi ereje nem volt kérdéses, azt ugyanis varázslattal kovácsolták. Nem vetekedett az áz harci fémekkel, mert könnyűfémből készült, de könnyedsége ellenére, a fegyvereket jó ideig ugyanúgy visszaverte volna. Könnyű viselet volt, ami egy esküvőn nem hátrány.

Loki még utoljára végighúzta az áporszarvas fekete csontjaiból készült fésűt váll alá érő, éjfekete haján. Tincsei már az elejétől fogva tökéletes rendben álltak, ő mégis megismételte a műveletet. Utána vagy harmadszorra igazította meg arany gallérját, és kötötte újra cipőjét, aminek magas szárát nadrágja szára alá rejtette.

A fiúk, akik eddig csak poénokkal próbálták szórakoztatni, most végre észrevették, hogy a Herceget bugyuta vicceik már régóta nem érdeklik. Erre csupán abból az egyszerű tényből következtettek, hogy Loki az istenért sem nevetett, de még mosolyogni sem volt hajlandó. Az, hogy az esküvője napján kiapadhatatlan derű és ugrándozás helyett komor kifejezéssel bámulja magát a tükörben már percek óta, kezdett gyanús lenni.

- Hé! – kiáltott oda neki Erik.

- Minden rendben? – kérdezte Volkstagg aggódva. Loki lassan elnézett feléjük, de nem szólt, csak visszafogottan bólintott.

- Egész biztos? – kérdezett rá Thor is. A fekete újból megdöntötte fejét. Hideg arckifejezése viszont másról árulkodott bátyjának.

- Akkor meg miért vagy ilyen savanyú? – poénkodott Fandral. – Nagyon vonzó lányt veszel el!

- Néha még én is megkívánom! – kontrázott rá Erik, mert úgy vélték vicces. Viszont Loki most még annyira sem találta annak.

- Valóban? – kérdezte fagyosan.

- Jajj, nyugi már! – próbálta nyugtatni Erik, de Loki csak idegesen morgott egyet. – Valami rosszat mondtam?

- Dehogy! – ironizált a fekete.

- Akkor jó – vont vállat a démon.

- Ennek meg mi baja van? – kérdezte Volkstagg.

- Szomjas vagy? – faggatta most Hogun is.

- Ez az, pia kell ide! – Erik

- Nem – rázta meg a fejét Loki. – Köszönöm, hogy társaságot nyújtottatok, de a maradék néhány percet szeretném egyedül tölteni.

- Na, de...! – Fandral

- Még nem is meséltem el, hogy a muspell esküvőkön... - Erik

- Barátaink, menjetek! – szólalt meg Thor is. Eddig próbálta eldönteni, hogy Loki valóban ideges-e, vagy csak mogorva-Loki, ám az előbbi mellett határozott.

- Hát, ha ezt kívánod – sóhajtotta Volkstagg. Odalépett, és megveregette Loki vállát. – Csak ügyesen, Trükkös!

Loki hálás, de feszült bólintással jutalmazta a gesztust, amit utána a másik két Harcos is megismételt. Velük is összebólintott

- Mindent bele! – Fandral

- Hajrá! – Hogun

- Ó, hogy ez mekkora lesz! – lelkesedett Erik, és szinte megfojtotta a Herceget erélyes ölelésével. Loki most még csak nem is panaszkodott a hevességéért, csak felé is biccentett. – Na, viszlát, Fagyos! Azért az oltárt ne havazd el!

- Viszlát, barátaim. Köszönöm – ennyit mondott csupán Loki, mialatt Erik és a Három Harcos kivonultak az ajtón.

- Megvárunk odakint! – szólt oda Volkstagg Thornak.

- Rendben – biccentett a szőke.

Bezárult az ajtó, és Loki megint a tükörben sóhajtozott tükörképének. Majd, amikor feltűnt neki, hogy még mindig nincs egyedül, kisé hevesebben fordult meg, mint korábban.

- Te nem hallottad?! Az „egyedül" egy személyt jelent! – morogta a Mágus idegesen.

- De, hallottam – mondta Thor melegen, és megfontolt léptekkel öccséhez sétált. Loki kissé meg is lepődött, amikor határozottan a szemébe nézett. – Ám én úgy hallottam, hogy beszélned kell!

- Na, ne gyere most nekem a nagy megértéseddel! – tört ki Lokiból a stressz. Felemelt hangjára Thor magabiztosan megragadta a vállait, majd egyik kezét öccse arcára tette. Kényszerítette, hogy a makacs Herceg a szemébe nézzen. – Mit akarsz?! – sziszegte Loki.

- Nem tudlak megérteni, ha nem hagyod! – jelentette ki a szőke kedvesen, törődően. Loki nem győzött csodálkozni törődésén és, hogy így észrevette, valami nincs rendben. Remegő tekintetére bátyja is felfigyelt. – Látom, hogy valami nyomaszt – magyarázta Thor aggodalmasan. – Mi az? Mi bánt? – Loki még mindig képtelen volt válaszolni, és elfordította a fejét. – A bátyád vagyok, Loki! – fordította vissza maga felé a trónörökös határozottan. – Ha valakinek elmondhatod, az én vagyok!

- Nem értenéd meg – csóválta a fejét a Herceg.

- Tégy próbára!

Loki nagy levegőt vett. Nem köntörfalazott tovább. Thor meleg szavai hatására valahogy kikívánkozott belőle minden aggodalma.

- Legyen...

- Mi nyomja a lelked? – kérdezett rá Thor, eleresztve őt.

- Félek. Most biztosan ostobának vagy gyávának tartasz, talán az is vagyok...

De Thor arcáról csak megértés sugárzott.

- Nem. Életed legnagyobb mérföldkövéhez érkeztél. Megosztod azt egy nővel. Ki ne tartana a jól megszokott szabadság elvesztésétől?

- Nem a szabadságom féltem! – sóhajtotta Loki.

- Gondoltam – mosolyogta Thor, - hisz szereted őt. Szereted őt, igaz?

- Teljes szívemből!

- Akkor mitől félsz, testvér?

- Attól, hogy... Hogy elszúrom! Mi van, ha mégsem tetszem majd neki? Ha nem leszek elég jó férj? Ha nem teszem boldoggá? ...Ha rossz apa leszek? – sorolta Loki tanácstalanul.

- Tudod, beszéltem Atyánkkal. Azaz ő keresett fel nemrég. Azt mondta, teljesen normális, ha ideges vagy az esküvőd előtt. Ő is az volt...

- De én nem Anyánkat veszem el, és nem Atyánk vagyok!

- Ez igaz. Te Loki Odinson vagy, a legjobb testvér a Kilenc Birodalomban!

- Ne hízelegj, Thor!

- Nem szokásom, hacsak nem okkal. És neked nincs okod az aggodalomra. Hiába érzed úgy most, hogy félsz, a lelked mélyén nemes vagy és bátor. És becsületes, még ha jól leplezed is. – Lokira mosolygott, mire a fekete végre halványan visszamosolygott rá. – Kathlin könnyedén mondott neked igent. Téged választott, és nem ok nélkül. Ha nem látod is, nagyszerű férfi vagy öcsém, lányok százai vágyakoznak utánad! Te mégis ezt az egyet választottad, akit igazán szeretsz. Ő pedig odavan érted, ez nyilvánvaló. Nem lehetsz rossz férje ezek után.

- Mit ér a szeretet? Mindig mindent elrontok... – ingatta a fejét Loki zaklatottan.

- Sok mindent, de nem mindent – nyugtatta Thor. – Hé, nézz a szemembe! – Loki kénytelen volt úgy tenni. – Velem is elronthattad volna, el is kezdted... De nézz csak ránk! Úgy nézünk ki, mint akik ne szeretnék egymást mindennél jobban?

- A „mindennél" talán túlzás... – akadékoskodott Loki szokásszerűen.

- Loki!

- Nem. Még testvérek vagyunk...

- És azok is maradunk. Örökre! – Thor fivériesen megszorította öccse vállát, akit támogatására minden várakozása ellenére megkönnyebbülés és melegség járt át. – A szeretet mindent legyőz, hisz láthatod. Testvér! Kiváló férj leszel és kiváló apa, és boldogabbá fogod tenni a feleségedet, mint bárki más tehetné! És tudod, hogy miért?

- Vajon miért? – sóhajtotta a Herceg sokadszorra, de Thor lelkesen csillogó szemeinek és bátorító beszédének hála már mosolygott ő is.

- Mert te vagy Loki! Számodra semmi sem lehetetlen! Hisz úgy közlekedsz a Világok között, mint révész a folyón! Ha szereted azt a lányt, az a legjobb dolog, ami vele történhetett! És persze veled! Mert boldog leszel, öcsém, ebben biztos vagyok! – jelentette ki a Villámok Ura.

- Biztos vagy? – ismételte a Mágus, holott már végre képes volt hinni testvérének.

- Ha én valamiben biztos vagyok, az úgy is lesz. Megérdemlitek, hogy boldogok legyetek, és azok is lesztek! Én mondom!

- Hát... Ha Asgard leendő királya mondja, ajánlott nem kétségbe vonni a szavát...

- Loki! – nevette Thor, és játékosan vállba veregette.

Loki hamar vissza is adta, és verekedtek még egy kicsit, persze csak visszafogottan. Közben már a fekete is felszabadultan elnevette magát. Végül Lokinak sikerült a földre vinnie bátyját, aki az egyszerűség kedvéért hagyta magát. Nem mintha, Thor nem hitt volna öccse harci képességeiben eléggé, de így tartotta udvariasnak az esküvője előtt öt perccel. Loki persze tisztában volt ezzel, mégis diadalittasan nézett le a hanyatt fekvő szőkére, majd kezet nyújtott neki.

Thor megragadta, és hagyta, hogy öccse felsegítse. Utána segített megigazítani Loki öltözékét, amit a fekete nem igazán díjazott, de nem szólt be neki.

- Most már rendben leszel? – kérdezte végül Thor.

- Rendben – bólintotta Loki. Hálásan nézett bátyja szemébe. – Köszönöm, testvér. Sokat jelent a támogatásod.

- Szívesen. Erre valók a testvérek. Sosem vagy egyedül, emlékszel? – mosolygott bennfentesen öccsére. – Nem csak te ígérheted ezt nekem! Én is itt leszek, ha szükséged lesz rám. Ahogy mondtad, ez a mi harcunk. De a harc nem az Ellenség ellen folyik, a harc az élet maga. Együtt küzdünk vele.

- Olvastál talán? – vigyorogta a Varázsló.

- Rájöttem, hogy a könyvek nem csupán papírból és tintából állnak. De olvasás nélkül is melletted állnék. Bár nem ilyen szofisztikált elmével, de melletted!

- Ó, hagyd abba! – nevette Loki. – Értékelem, a szorgalmadat, de majd később beszéljük elméleti dolgokról. Köszönöm, hogy mellettem állsz, egyébként.

- Szívesen, Loki. Mindent bele!

- Neked is, Thor.

- Ez a te napod!

- Ami nélküled nem lenne.

- Most már megyek! Ne várasd meg a menyasszonyt! – Ezzel Thor kilépett az ajtón.

- Nem fogom – ígérte Loki, és még utoljára magabiztos kifejezést erőltetve magára tükörképére nézett.

Thor, Erik és a Három Harcos ezalatt már az aula lépcsője felé tartottak. A lányok már felsorakoztak. Nem sokkal utánuk érkeztek.

Loki nagy levegőt vett, kihúzta magát, és hagyta hogy félelmei helyét bátyja hatására véglegesen átvegye a magabiztosság. Ellépett tükörképe elől, és útnak indult új élete felé. Az örök szerelem és kitartás útján, a boldogság felé.

...

Kiléptek a bejárathoz vezető folyosó két végére. Elindultak a kanyargó útvonalon, némi elkerülhetetlen görccsel a gyomrukban. Az oszlopok elhaladtak mellettük, míg ők meglátták egymást. Nem szaporázták meg a lépteiket, jól szemügyre véve a másikat sétáltak egymáshoz, hogy a még bezárt kapu előtt találkozzanak. Loki lenyűgözve érintette meg a lány arcát, Kathlin pedig izgatottan sóhajtott fel, miközben összeakadt pillantásuk.

- Csodálatosan szép vagy – mondta neki a Mágus egyszerre elismerően, büszkén és kedvesen.

- Ha ezt tovább folytatod, most rögtön rád mászok! – fenyegette a Boszorkány elfojtott szenvedéllyel.

- Nocsak – vigyorodott el Loki, amit Kat még idegesítőbb csábításként élt meg. – Valaki nem tud uralkodni magán? Pedig még a meztelen vállaidról, vagy selymes bőrödről...

- Fejezd be!

- Vagy telt kebleidről...!

- Loki Odinson! – vágta oldalba a lány.

- Na, helyben vagyunk! – vigyorogta tovább egy szisszenés után a Mágus. – Kezdődik a házas élet...

- Elég, hagyd abba! – idegeskedett a Boszorkány. – De egyébként te is remekül festesz. A világos öltözék jól áll neked!

- Tudom...

- Loki!

- Miért is imádom annyira, ha nevemet sikoltozod? – morfondírozott a fekete sejtelmesen.

Kathlin megforgatta a szemeit.

- Te sosem változol! – rótta meg.

- Mégis hozzám jössz!

- Mert szeretlek! Minden idegesítő szokásoddal együtt.

- Én is szeretlek. A hisztijeiddel együtt...!

- Na, akarsz még egyet...?! – csattant fel a lány.

- A perverz ütlegelést inkább hagyjuk későbbre!

- Tudod, ki a perverz...!

Már készült is volna megütni a férfit újból, ha Loki keze nem szorul a csuklójára. Nem erősen, de hirtelen, így Kat felszisszent.

- Ne haragudj, kedvesem! – mondta Loki kedvesen, majd bocsánatkérően és óvatosan elengedte a lány csuklóját. – Elragadtattam magam, sajnálom! - Kathlin nem tudott pár másodpercnél tovább haragudni rá. – De bunyózni mégsem most kellene.

- Nem, igazad van – sóhajtotta a lány. – Túlreagáltam. Én...

- Izgulsz? – kérdezte Loki, és megértően szerelme karjára tette langyos tenyerét.

Kathlin megremegett a meleg bizsergésre, ami átjárta. Bocsánatkérően nézett fel a férfi tengerzöld szemeibe.

- Sajnálom. Nem tudom. Csak úgy érzem, képtelen vagyok végigvonulni azon a hosszú aulán, és utána kiállni annyi ember elé! – vallotta be Kat.

- Szóval csak ennyi? Nem az azután következőktől tartasz?

- Ha tartanék, már nem lennék itt. De itt vagyok, veled. Soha nem akarlak elengedni!

- Ahogyan én sem téged. – Loki Kathlin arcára csúsztatta a kezét, s ezúttal a lány is megsimította az ő vonzó arcát. – Nem lesz semmi baj – nyugtatta a Herceg. – Ez a szertartás semmi, hamar túl leszünk rajta. Utána pedig vár a lakoma és az örökkévalóság. Tartasz az örökkétől?

- Tartottam. Tartok. De attól, hogy nélküled töltöm, jobban tartanék!

- Én is féltem, de nincs értelme. Itt vagyunk egymásnak, kell ennél több?

- Mi lesz, ha nem kedvel meg a néped?

- Engem sem kedveltek az elején, de ne törődj vele. Én itt vagyok neked, és Thor, Sif, a barátaink... Együtt lépünk tovább, emlékszel?

- Emlékszem. Minden közös, a nehézségek is – mondta a lány némileg nyugodtabban, és közelebb bújt szerelméhez. – Izgulok, Loki – nézett őszintén a szemébe.

- Én is – nézett vissza rá őszinte támogatással a férfi. – De nem lesz semmi baj! – Ahogy a lányt nyugtatta, önnön félelme végleg eloszlani látszott. – Meg tudjuk tenni, igaz? Elkápráztatni párszáz vendéget. Nem gond, huh? – kacsintott Loki ravaszul Kat-re.

- Fury és a Bosszúállók után... Gyerekjáték!

- Akkor? Indulhatunk, szerelmem? – nyújtotta bal karját a Herceg Kathlinnek.

- Indulhatunk – döntötte el Kat, és szenvedélyesen belekarolt a férfiba. – Csak még valami.

- Micsoda?

- Egy utolsó szingli csók?

- Benne vagyok! – vont vállat a leendő férj. Megfogta a lány állát, aki odaadóan tapasztotta ajkaira az övéit. Csókolóztak vagy egy fél percig, majd mindketten sóhajtva fejezték be. – Rabul ejtő, mint mindig! – vigyorogta Loki.

- Mi lesz akkor, ha majd az ágyban ejtelek rabul? – vigyorogta vissza a lány pajzánul.

- Egy mágus elveszti maradék szabadságát?

- Ejnye, Loki! Mikre nem célozgatsz a ceremónia előtt! – gúnyolódott Kat.

- Nem én kezdt...! – védekezett volna a Herceg, de későn. Kathlin nyert.

Az ajtó kitárult, és ők kénytelenek voltak befejezni a vitát, és belépni a trónterembe. Az óra most ütötte a hetediket délre. Nagy levegőt vettek. Szorosabban karoltak egymásba, és lassan, kimérten elindultak a trónszék emelvénye felé, hogy mindenki jól szemügyre vehesse őket.

A nép ujjongott, lágy zene szólt, virágokat dobáltak eléjük és rájuk. Loki magabiztosságának hála Kathlin hamar feloldódott, és tíz hosszú méter után már az ő arcán is széles mosoly jelent meg.

Talán életükben a legtöbb figyelmet és gratulációt ekkor kapták, ám a legnagyobb dicsőséget mégsem. Az még hátra volt, másik alkalmakra. Elkövetkezendő nemes tettek hálájaként.

...

Kathlin és Loki végigvonultak a tömegen. Felmásztak a lépcső legtetejére, és megálltak a királyi pár előtt. Ekkor a zene is elhallgatott. Minden szem és fül a Mindenek Atyjára, és az összeadandó párra szegeződött. Thor, Sif, Naomi, Erik és a Három Harcos biztató pillantásokat küldött feléjük. Frigga már régóta örömkönnyekkel küszködött.

A király elismerően rájuk mosolygott, mielőtt előrébb lépett. Örömmel nyugtázta magában, hogy semelyik fiatal nem futamodott meg. Nem, mintha nem hitt volna eléggé szerelmükben, de volt már rá példa, hogy egy jegyespár beijedt a szertartás előtt, és úgy kellett összeszedni őket a fővárosban. Ez a mostani szerencsére nem ilyen eset volt.

Odin elkezdte a ceremóniát. Beszédet tartott a házasság szent kötelékéről. Utána kérdéseket tett fel az ifjú párnak, amikre ők őszintén, és helyesen válaszoltak. Kathlin megfogadta, hogy Asgard törvényit tiszteli és betartja, Loki pedig azt, hogy ebben mindenkor a segítségére lesz, hogy támogatni fogja a lányt a hosszú életben, amit elfogadott.

Ezután következet a rész egymás kölcsönös elfogadásáról, és az "igen"-ek. A király végül intett nekik, hogy térdeljenek le előtte, és a nép előtti tiszteletből. Megtették. Odin a vállukra helyezte kezeit, és egy megszokott szöveg után férjé és feleséggé kiáltotta ki őket.

A tömeg ujjongott, ők pedig ragyogó arccal felegyenesedve csókolták meg egymást. Az emelvényen, kékbe öltözött barátaik, királyuk és királynéjuk előtt álltak, egymásba fonódva, mint két aranyló-fehéren fénylő drágakő. Még a déli nap is besütött a kupolán, és pont rájuk világított.

Mesébe illő pillanat volt, amit egy udvari festő máris elkezdett megörökíteni, hogy miután a már most is legendásnak számító pár szétvált, és boldogan a tömeg felé fordult, emlékezetből folytathassa nemes ecsetvonásait. Loki és Kathlin a csók után mosolyogva néztek egymás ragyogó szemébe.

Következett a fentről aláhulló fehér-rózsaszín virágeső.

...

- Gratulálok! – lépett Thor a friss házasok elé, amikor azok szirmokkal a hajukban kiléptek a kertbe.

A pár hagyomány szerint a ceremónia után elvágtat két lovon. Körbelovagolják a Palotát, a fővárost és vidéket, integetve minden arra járónak, tudatva hogy ők már férj és feleség. A násznép csak a nászvacsoránál, napnyugta után látja viszont őket. Már a két ló, egy fehér és egy fekete is oda voltak készítve nekik, csak barátaik nem állták meg, hogy pár percre feltartóztassák őket.

- Köszönjük! – válaszolta Loki bátyjának boldogan.

- Íme, a férj! – színpadiaskodott Fandral.

- És a sógornőm! – lelkendezett Thor, és Loki elmaradhatatlan vállon csapása után magához szorította Kathlint. – Elragadóan nézel ki!

- Kösz, Thor – mosolyogta a Boszorkány kissé zavarban. – Köszönöm mindenkinek! Minden tökéletes volt.

- Szívesen – felelte Hogun, mosolyogva, ami nála igencsak ritka eset volt.

- De várd csak ki a vacsorát! – így Volkstagg. – Te pedig férfi lettél! – nézett a Mágusra.

- Ezentúl nincs több hancúrkodás a szolgálókkal! – cukkolta Fandral.

- Ezentúl nem lesz szükségem szolgálókra! – vágott vissza Loki, és összekacsintott új feleségével.

- Ez nem semmi! – mondta Thor elismerően. – Én tényleg büszke vagyok rád, testvér!

- Köszönöm, testvér. – Loki

- Vigyázzatok egymásra! – engedett utat nekik Sif. – Sok boldogságot!

- Sok Boldogságot! – kiáltották a többiek egyszerre.

Loki ekkor újból karját nyújtotta Kathlin-nek, és elindultak a lovak felé. Már éppen felszálltak, feleségét épp megemelni készült Loki, amikor...

- Hé! Micsoda modor ez?! – hallották a Muspellek ifjú királyának komolyságot imitáló hangját.

- Tőlünk már el sem búcsúztok?! – kiáltotta a narancshajú Hercegnő is.

Erik és Naomi ekkor átvágva az ázokon odaért hozzájuk, arcukról vidámság sugárzott.

- Elnézést – fordult feléjük Loki előzékenyen.

- Frigga nagyon siettetett – tette hozzá Kat.

- Anyánk nagyon komolyan veszi a nincs-csevegés-a-házasokkal-a-nászvacsoráig szokást – magyarázta Thor, segítségükre sietve.

- Megértjük mi az ázok ostoba szokásait... – kezdte Naomi, amire a Harcosok és Sif kelletlenül, de nem túl komolyan véve felszisszentek.

- De mi azért elköszönnénk! – jelentette ki Erik. – Jó utat, és aztán ne késsetek! A démonjaink különleges táncelőadással készülnek a számotokra!

- De ez még meglepetés mindenkinek – könyökölte alig észrevehetően oldalba unokabátyját a Tűzhercegnő, - ezért megtennétek, hogy majd nagyon meglepődtök?

- Táncoló démonok...? – vigyorogta Loki. – Nem lesz nehéz.

- Megtesszük – javította ki Kat újdonsült férje kissé rosszindulatú célzását. – Köszönöm, barátaim!

- Ja, kösz! – így Loki. – De most már tényleg induljunk! – nézett szerelmére.

- Lóra! – kiáltotta a lány, és azon, ahogy ez egy modern Midgardi szájából hangzott, aki alig két hónapja látott hátas házi jószágot testközelből, mindenki elmosolyodott.

- Úgy érzem, jól fogod itt érezni magad – jegezte meg Thor derűsen, és segített meghúzni a hevedert Kathlinnek, miután már a nyeregben ült. – Vágtassatok! – paskolta meg Kat csodaszép, hófehér kancájának farát.

Hagyomány szerint – már megint egy hagyomány, - a feleség kapta a világosabb lovat, míg a férj a sötétebbet, jelenleg feketét, ami még a hajához is illett. A pár a nagydarab szőkére, majd a többiekre pillantott, majd berúgták a lovakat, és felvágósan azonnal vágtában eredtek útnak. Loki daliás, fekete csődöre még fel is ágaskodott.

- És ne késsetek! – kiáltott utánuk Volktsagg.

- Ha ételről van szó – lépett mellé Sif mosolyogva, - egy férfi sosem késik.

- Ez igaz – értett egyet Fandral.

Démon barátaikkal együtt nézték, ahogy a két legkülönbözőbb színű ló, a vad, fekete csődör, és a kecses fehér kanca, hátukon a ravasz mágussal, és melegszívű boszorkánnyal eltűnik a mezőn, majd néhány nagy kör után valószínűleg a főváros felé veszik az irány.

...

Ujjongás és füttyszó fogadta őket az étteremmé átrendezett nagyteremben. Beléptek és a körbeállított, ételtől és italtól roskadozó, asztalok közötti hatalmas tánctér közepére sétáltak.

- Készen állsz a hagyományos násztáncra, amit ezerhatszáz harcos és nemes, szolga és hadvezér előtt kell eljárnunk? – vigyorogta Loki újdonsült felesége szemébe, miközben megragadta a kezét, és bepörgette.

- Készebben nem is állhatnék – nevette Kathlin vidáman, a válla felett felpillantva daliás férjére.

- Hát akkor...! – Loki kipörgette a lányt, és felvették a keringő tartást.

- Pörgess meg, Trükkös! – vigyorogta a Boszorkány kihívóan.

- Mindenki azt akarja, hogy megpörgessem?! – kiabálta Loki a műsor kedvéért.

- Adj neki, öcsém! – kiabálta vissza Thor, és barátaik lelkesen.

- Ez esetben, megkapod, amire vágysz – fordult Loki ravaszul, játékosan elbűvölő szerelméhez vissza.

- Azt majd csak akkor kapom meg, ha végre kettesben leszünk – felelte a lány pimaszul.

- Kathlin Odinson! – méregette a Herceg „megrovóan". – Hát ilyen modorra neveltelek?

- Ugyan. Te arra neveltél, hogy vegyem el, ami kell! – mutatott rá Kat.

- Arra is... – Loki elindult, és húzta maga után Kathlint is.

Először egy keringő beütésű résszel kezdték majd a zene egyre gyorsult, és a végére latinos táncmozdulatokba ment át. Jobban érezték a másikat, mint bármikor, és ez lenyűgöző mozdulataikon, vad lépéseiken, szenvedélyes érintéseiken is megmutatkozott.

- És én pedig téged akarlak! – jelentette ki Kat határozottan, amikor épp Loki oldalára tette a lábát, és a mellkasára simult.

- De én téged még jobban! – ellenkezett a fekete, és hevesen bedöntötte.

Végül olyan sokáig, és olyan szenvedélyesen bámultak egymás szemébe, hogy ajkaik ösztönösen közeledtek egymáshoz. Amikor pedig a tánc megkoronázásaként összeértek, a tömeg újbóli éljenzésben tört ki.

- Loki... – sóhajtotta Kat megkönnyebbülten.

- Lenyűgöztük őket! Látod? – mosolyogta a férj, de a lányt még nem eresztette. – Együtt mindenre képesek vagyunk.

- Nos, az „együtt", még kiderül, hogy milyen lesz...

- Hihetetlen, milyen egy kéjhajhászt vettem el!

- Olyat, mint te magad – világosította fel Kat vigyorogva. – Csak veled ellentétben én nem félek kimondani, amit gondolok.

- Ha kimondanám, mindenki szörnyülködne.

- Ha kimondanád, csak Frigga szörnyülködne.

- Ne kíméljük meg tán a részletektől? – nézett Loki jelentőségteljesen szerelme bordó szemeibe, és felállította.

- A te kedvedért talán visszafoghatom magam – nyögte Kat elfojtott vággyal. Csodálkozott, Loki hogy képes visszafogni sajátját, és ennyire uralkodni magán. De hát a megtévesztés és pókerarc mestere volt.

- Néhány óra, és senki sem állhat közénk! – ígérte a Mágus.

- Mert aki meg meri tenni, azt jéggé fagyasztom! – határozta el Kat.

Loki büszkén elnevette magát párja magabiztosságán, és ezt az őszinte büszkeséget és szeretetet már semmi sem tudta elrejteni. Újból egymás ajkaira tapadtak.

Nemsokára Erik, Naomi és kísérőik lepték meg a násznépet egy vad és lendületes törzsi tánccal. Pörögtek, forogtak, ugráltak, bejárták a táncteret. Ősi-új mozdulataik és jellegzetes dallamuk betöltötte az aulát. A hagyományos Muspell tánc megtisztelő volt Loki és Kathlin számára, és ezt nem féltek kijelenteni sem. Még a királyi pár is kifejezte elismerését az előadásért.

Az ifjú házasok ezután megvacsoráztak, majd kénytelenek voltak újabb hagyománynak eleget tenni. A menyasszony köteles volt minden vendég férfivel, harcossal, nemessel, földművessel legalább egy percig táncolni, aki igényt tartott rá. A vőlegény pedig köteles volt felkérni megannyi vendégasszonyt, úri hölgyet, kisasszonyt, bárkit, aki rákacsintott, vagy a közelében tartózkodott. Kathlin-nel már közös táncra alig jutott idejük.

Közben sor került néhány esküvői játékra. A fiúk ivásban és erőnlétben, a lányok ügyességi versenyekben és tojás-egyensúlyozásban mérték össze képességeiket Lokival illetve Kathlin-nel. Természetesen legtöbbször az utóbbi két személy nyert. Majd folytatódott a tánc és mulatság egész éjjel...

...

Csókolóztak. Egy oszlop... Egy korlát... Fal... Megint oszlop..., és közben alig váltak el egymás szájától. Kezeikkel a másikat ölelték. Kathlin és Loki néhány perce lógtak meg a lagziról, miután száz és száz vendéggel vonultak táncba udvariasságból.

Már hajnal felé járt az idő, sietniük kellett, ha a nászéjszakát még éjjeli sötétben akarják megejteni. Ám, mivel az utat mohó, visszafogni képtelen csókcsaták és reménytelenül összegabalyodó érintések kísérték, ez meglehetősen bonyolult műveletnek bizonyult. Egyszer Loki vágta Kathlint a falnak, vagy oszlopnak. Egyszer a lány taszított akkorát rajta, hogy nyekkent egyet, majd fájdalmait megédesítve szájával fojtotta bele a szót.

Újból a Herceg került kívülre. Szenvedélye erejétől a lány kéjes fájdalommal nyögött egyet.

- Nem... Ez így nem lesz jó... – jelentette ki a Mágus, miután kényszeredetten elvált szerelme ajkaitól. Szaggatottan vették a levegőt mindketten. Felhevült testeiken szinte végigfutott a remegés.

- Nem vagy hajlandó a folyosón meghágni? – vigyorogta a Boszorkány. Arcán alig, de észlelhető volt a hideg, kemény fal, és a heves ütődések fájdalma.

- Már így is kék-zöldek leszünk holnapra mindketten – magyarázta Loki, és törődően a lány nyirkos háta mögé csúsztatta bal kezét. Kat felsóhajtott a sajgó-bizsergő érzéstől. – Úgy viselkedünk, mint az elborult elméjű vadállatok...

- Nem vagyunk tán mi is vadak? – kérdezte a lány, és megragadva a férfit, újból ő került kívülre.

- Házasok vagyunk, emlékszel? – mosolyogta Loki, és ölbe kapta a lányt.

- Hé! Mit művelsz?! – kuncogta Kat „felháborodottan".

- Ágyba viszem a feleségem – jelentette ki a Herceg a legnagyobb természetességgel, és végre-valahára elindult a háló felé.

- Ágyba viszel...? Ó, milyen kifinomult kifejezés – gúnyolódott Kat játékosan.

- Jobban hangzik, hogy magamévá teszlek?

- Én teszlek az enyémmé!

- Egy igazi diktátort vettem el – ingatta a fejét Loki.

- Egy diktátor csinál ilyet? – Kathlin közelebb húzta magához Loki fejét, és megcsókolta.

- Hé... – nevette a fekete. – Leejtelek!

- Nem fogsz!

- Nem-e?

- Nem. – Felesége újból az ajkaira tapadt.

- Nem – értett egyet Loki végül. – Ilyen lány, mint te, nincs még egy a Kilenc Birodalomban! – döntötte el, miközben belépett vele a gyertyákkal kivilágított, kitüntetett szoba ajtaján.

A nászéjszakára külön szobát kaptak, amit kedvük szerint leamortizálhattak. Az áz nászok meglehetősen hevesek ám...

- És ilyen figyelmes, csábító férfi – sóhajtotta Kat, mikor körbenézett. A szoba falai gyöngyházfényűek voltak, a bútorok mahagóni barnák, az ágy pedig baldachinos, és mind a halvány függönyök, mind az ágynemű bordó rózsa színében pompázott. Minden felé rózsaszirmok. A hatalmas erkély ablakai enyhén nyitva, és, bár kintről még csak a csillagok fénye szűrődött be, Kathlin meg mert volna esküdni, hogy a virágoskertre néznek. – Gyönyörű ez a szoba!

- Nem szebb, mint te! – mondta Loki, és óvatosan az ágy közepére fektette a lányt, majd felé mászott.

Kathlin elvarázsoltan simított végig az alatta lévő selymes-bársonyos anyagon, és szívta magába a földre szórt rózsaszirmok illatát. Ráadásnak még néhány vanília illatú gyertya is égett, ami a kellemes, lágy fényt adta a félhomályban. Vágyakozva nézett a felette támaszkodó férfi zöldes szemeibe.

- Te rendezted be? – kérdezte tőle.

- Nem – rázta a fejét Loki. – Ez a szolgálók dolga. De jól megfizetem majd őket.

- Azt meg is érdemlik – mosolyogta Kathlin.

Újból csókolóztak, majd felültek, és elkezdetek levetkőzni. Lassan, érzékien szabadították meg egymást a ruháktól. Utána felhajtották a bordó ágytakarót, és meztelenül bemásztak a fénylő, gyöngyházfényű anyagok közé.

Kimérten simultak egymáshoz, majd néhány újabb túlfűtött csók után a lány engedte, hogy Loki felé másszon. Először szerette volna, ha a férfi kerül felülre, és vezeti, Loki pedig örömmel tett eleget a kérésének.

Kathlin nem kívánta bevallani, de korábbi – valójában rövid – kalandjai ellenére az utolsó pillanatban elbizonytalanodott. Régebben még nem volt tétje, de most már ők férj és feleség. Mi van, ha nem fogan meg? Ha nem teszi boldoggá a férjét?! Ha...?!

- Kathlin... – suttogta Loki aggodalmasan a fülébe. – Kathlin! – Azonnal látta a lány szemében, hogy kezdi kellemetlenül érezni magát. Természetesen nem sértődött meg, hanem megértően bordó szemeibe nézett. - Valami baj van?

- Nincs. Semmi... – hazudta Kat makacsul.

- Megfogadtad, hogy mindig igazat fogsz nekem mondani.

- Igazat mondtam.

- Most is hazudsz – rótta meg a Mágus finoman. – Ne hazudj nekem, kedvesem! Mi a baj?

Kathlin remegő tekintetét az övébe fúrta, és nagy levegőt vett. Érezte, hogy el kell mondani, és remélte, hogy férje megérti majd.

- Kicsit félek. Nem hittem volna, hogy fogok, de félek...

- Nem szeretnél ma este velem lenni? – kérdezte a férfi a vártnál is nagyobb türelemmel.

- De, szeretnék! Mindennél jobban! Csupán...

- Nem is voltál annyi fiúval Bécsben, igaz?

- Nem... – vallotta be a lány. – Csak az egyikükkel jutottunk el az ágyig, és...

- Bántott téged, kedvesem?

- Nem. Szinte semmit sem tett. Fél perc, és ő kész volt. Azt sem tudom, az rendes alkalomnak számít-e...

Loki mosolyogva közelebb hajolt hozzá.

- Nos, az ajtón belépett, de miután körülnézett az előtérben, már el is szaladt.

- Mi van, ha olyan rossz voltam, hogy elijesztettem?

- Az a fiú egy pancser volt – suttogta Loki a fülébe érzékien.

- Ne haragudj, hogy hazudtam neked. Azt szerettem volna, ha nem tartasz tapasztalatlannak, mert...

Kathlin megpróbált bűnbánó arccal elfordulni, de Loki kedvesen maga felé fordította az arcát, és mélyen a szemébe nézett.

- Nem haragszom.

- Igazán?

- Nem haragszom, mert megpróbáltál megfelelni nekem. De tudd, hogy ilyesmire nincs szükség. Téged szeretlek, mindeneddel együtt, nem kizárólag a tested, vagy a tapasztalatod. Úgy szeretlek, ahogy vagy. Ezért kérlek, legközelebb az igazat mond.

Kathlin beleegyezően bólintott.

- Én annyira sajnálom – sóhajtotta bűnbánóan, mire a férfi megérintette az arcát, és odaadóan megcsókolta.

- Ne tedd! Az érintetlenség csak vonzóbbá tesz egy nőt a férfiak számára. Mindig is akartalak, mindennél jobban, de a tudat, hogy sosem voltál igazán másé, még boldogabbá tesz!

- Szóval akkor még szűz vagyok? – kérdezte a lány.

- Véreztél akkor?

- Kicsit. És fájt, de nem annyira...

- Fogd fel úgy - javasolta Loki miközben finoman simogatta felesége vállait és mellkasát, - hogy testileg nem, de a Valhallába én juttatlak el!

- És ha nem esek teherbe? - tette fel Kathlin a legfontosabb kérdést.

- Lesz időnk próbálkozni - mosolyogta Loki melegen. - Előbb-utóbb sikerül majd.

- Olyan megértő vagy. Nem is értem, miért félek... – nyögte Kathlin. A takaró alatt még mindig csupán kezeik játszadoztak.

- Megbízol bennem? – kérdezte Loki, nyugodtan. Kat bólintott. – Akkor ez nem igazi félelem. Csupán izgulsz, mert nem tudod, milyen boldoggá tehetlek.

- Fájni fog, igaz? Az első, vagyis első igazi mindig fáj, nem?

Most Loki bólintott, vágytól csillogó szemekkel, majd óvatosan a lány kebleire csúsztatta jobb kezét. Kathlin felsóhajtott, miközben félig engedve a bizsergésnek, félig eme felizgulásától megdöbbenve nézett a férfire.

- Nem fog érdekelni a fájdalom... – suttogta Loki átható hangján, amitől Kat újból megremegett. – Kárpótollak érte – ígérte.

- Szeretlek – suttogta vissza a lány. Kezdett megnyugodni. Az, hogy Loki nem áltatni próbálta azzal, hogy kicsit sem lesz fájdalmas, vagy, hogy arra kéri, egyáltalán ne féljen, tetszett neki. Őszinte volt, és megértő, amit legjobban szeretett benne. – De én is szeretnélek boldoggá tenni téged! – tette hozzá.

- Kedvesem... – nézett Loki a legőszintébben a szemébe. – Azt már rég megtetted. Most rajtam a sor.

- Szeretlek – válaszolta a Boszorkány ismét, újult vágyakozással. Most érezte igazán készen magát, nem csak testileg, vagy lelkileg, hanem teljesen. Kezdeti bizonytalansága újra szenvedéllyé változott, ahogy Loki már pusztán tekintetével és érintéseivel elbűvölte.

- Én is szeretlek, életem fénye – felelte a Varázsló, és közelebb hajolt, hogy Kathlin meggyszínű ajkaira tapaszthassa az övéit.

Vigyázva, nehogy durva legyen, behatolt a lányba. Kathlin felnyögött, és megragadta Loki karjait. Amint a férfi egyre gyorsabb tempóra váltott, ő úgy szorította egyre szorosabban magához, mind közelebb kerülve a boldogsághoz.

Mohón, mégis finoman és lágyan simogatták egymást. Kezdetben nehezebb volt, majd a lány fájdalma végül egyesült a férfi szenvedélyével, és színtiszta gyönyörré alakult.

Úsztak a csillagok közt, felszabadult varázserejüknek hála a gyertyák kétszeres fényükkel töltötték be a szobát. Az erkélyablak kivágódott, sós szellő fújt be a szobába. Az ágy remegése ritmusos zötykölődéssé váltott.

Ajkaikat halk, de annál mélyebb sóhajok és nyögések hagyták el, ahogy szökőkút módjára tört fel belőlük az élvezet. Egyre erősebben, egyre színesebben, kiapadhatatlanul. És amikor Kathlin már úgy érezte, ennyi volt, úgy érezte, ennél már nem lehet jobb, Loki újabb és újabb izgalmakkal lepte meg.

Azt mondják, az első néhány alkalommal nehéz eljutni a csúcsra, és talán igazuk van. Kathlin nem juthatott oda, mert nem volt „csúcs". Mintha szerelmével csak vég nélkül haladnának felfelé, egyszer folyamatosan, egyszer lépcsőket ugorva, ahogy testük egyre jobban összeolvad, lelkük pedig mind közelebb kerül egymáshoz. A hús és szellem örömét már elválasztani is nehéz lett volna, azok mint vihar és mennydörgés kapcsolódtak össze.

Nem volt végpont, nem volt gyönyör, amit ketten ne tudtak volna túllépni. A lány fájdalmából már semmi sem maradt, csupán annyi, hogy fájt arra gondolnia, egyszer, valamennyi időre, el kell majd válni a férfitől, akit most közelebb érez magához, mint bármikor. Akivel minden értelemben eggyé váltak, összeforrt testük és lelkük.

Szerelmük égett, mint tűz a Muspell sárkányok hegyének tetején.

Loki hasonlóan érzett. Megkönnyebbülten, de sokkal inkább feltörő boldogsággal vette tudomásul, hogy sikerült igazán boldoggá tennie a lányt. Olyan magasságokba eljuttatni magukat, ahol azelőtt még egyiken sem jártak. Mégis, egyszer be kellett fejezni, hogy utána újrakezdhessék.

Még gyorsabb, szenvedélyesebb tempóra váltott. Akaratlanul szorították egymást kék foltosra, és a lány ösztönösen vájta körmeit a hátába, amit ő még élvezett is. Fokozott szenvedélye jelét.

Szabadesés egy vízesésről az éj csillagaiba.

Tűzijáték.

Kathlin a nevét kiabálja sugárzó arccal, kitörő izgalommal, ő pedig a „szeretlek" szót ismételgeti.

Harangok és csengők lágy-csengő dallama...

A Herceg érezte szereleme elégedettségét. A csodát, amivel megkoronázták nászukat, szerelmük meghitt, vad, mégis bensőséges kiteljesedését.

Jobban szerették egymást, mint bármikor. Egyek voltak, testileg, lelkileg, szellemileg. Együtt lebegtek a Világok tetején a végtelen szenvedély és szeretet tengerében. Nem létezett számukra a külvilág, nem létezett semmi más, csak egymás és a boldogság, amit a másiknak okoztak, amit a másik okozott. A Valhallát közösen hozták létre.

Lelassultak. Az izgalom lépésről lépésre vesztett erejéből, mint nyári zápornál, a vad dörgés után kitisztul az ég.

Tudatukat újra eltöltötte a józanság, a ragyogó kék szín, mialatt néhány kósza, elkésett villám csapott a mező virágai közé. És amikor már a feszült remegés is távozott izmaikból, amikor felhevült testük lehűlni látszott, olyan lassan, ahogy a szenvedély eloszlott, elváltak egymástól.

Testeik már nem olvadtak egymásba, de ahogy ölelték és csókolták egymást, nyilvánvalóvá vált, hogy a lelkük örökre összeforrt. Véglegesen, visszavonhatatlanul. Szerelmük, és ezzel sorsuk is megpecsételődött. Mint férj és feleség, egymás részivé váltak, egy olyan egésszé, ami sokkalta több mint eme részek összessége. A legfőbb, legszebb egység.

Ez az az egység, az igaz szerelem megélése, ami azon a meghitt nyár végi hajnalon gyümölcsöt hozott. Bár nem az első, és nem is a második alkalommal – de mivel a friss házasok lelkiismeretesen szorgalmasak voltak, - Kathlin méhében kisgyermek fogant. Erről ők még nem tudtak, csak hónapok múltán derült ki.

Ám az a kis lény, ami a lányban teremtetett, a nászéjszakától fogva élvezte szülei igaz szeretetét, kitartását egymás iránt. S őszinte reményüket, hogy ő egyszer majd a világra jön, és még ennél is teljesebbé teszi a családot. Megörvendezteti a nagyszülőket, lefoglalja a nagybácsi család-rajongását, és ami a legfontosabb, örökre összeköti őket.

Mert mindketten szeretni fogják, a világnál is jobban.

...&...

Másnap reggel:

Friss tengeri fuvallat özönlött be a szobába, a Nap aranyló sugaraival együtt. Mégis a madarak vidám, élettel teli csicsergése volt az, ami felébresztette őket. Hivatalosan a legmelegebb évszak utolsó napjaiban jártak, a madarak ezt búcsúztatták lágy énekükkel. Ellenben a nyár mégsem volt hajlandó elbúcsúzni.

A mező még hetekig vad virágok színes kavalkádjától díszelgett. Bogarak röpködtek a zöldellő fák körül. Harmat fénylett a fűszálakon. S a virágok illatától édes levegő melegen simogatta az emberek enyhén lebarnult bőrét. A nyár Asgardban nem is tarthatott volna tovább.

Kathlin kelt fel elsőként. Mélyen, elmosolyodva szippantotta magába az édes-sós, langyos reggeli levegőt. Csukott szemmel nyújtózott egyet meztelenül, a selyemtakaró alatt. Mozgására Loki is magához tért. Szerelméhez hasonlóan ő is elmosolyodott, miközben kinyújtózta a zsibbadást végtagjaiból.

Sugárzó arccal fordultak egymás felé, ekkor viszont furcsa érzés lett úrrá rajtuk. Mintha a súlytalanság állapotát érték volna el egy pillanatra. Majd megdöbbenni sem volt idejük, olyan sebesen rogyott össze az ágy alattuk, törtek ki lábai, a matrac pedig velük együtt a földön landolt. A hatalmas robaj befejeztével önkénytelenül is elnevették magukat.

- Jól vagy, kedvesem? – kérdezte Loki, a könnyeit törölgetve.

- Igen – sóhajtotta Kathlin, a nevetéstől kimerülten. – Miért pont most dobja be a törülközőt az ágy?

- Úgy vélem, már csak egy hajszál hiányzott. - Újból elnevették magukat. – Milyen volt a múlt éjszaka?

- Úgy érted, a hancúr-parádé? – vigyorogta a lány. Loki izgatottan bólintott, hiába tudták mindketten a választ. Szerette volna, ha a lány kimondja, Kat pedig örömmel adta meg neki ezt a vágyát. – Igazad volt, nem is emlékszem a fájdalomra.

- És mire emlékszel?

Kathlin ravaszul elnevette magát, és megcsókolta szerelmét.

- Csakis a tiszta élvezetre. És a szemeidre. Elképesztő volt! Szédületes! De ne várd, hogy novellát írjak róla, mert egy regény is túl rövid lenne, én pedig írás helyett inkább újra átélném!

- Nem kell leírnod, és is láttam a szemeidben – suttogta Loki melegen, és most ő csókolta meg kedvesét. – Örülök, hogy boldoggá tehettelek. Ez engem is boldoggá tesz. Annyira szeretlek!

- Örülök, hogy boldoggá tettelek – mosolyogta vissza a lány. – Én is szeretlek. És legközelebb, én leszek felül!

- Már alig várom... – somolyogta a Mágus.

- Próbáljuk ki most! – javasolta a Boszorkány lelkesen.

- Most azonnal? – húzta Loki. Kat bólintott. – Nocsak, milyen jól belejött valaki!

- Jó tanárom volt...

- Csak jó?

- Nagyképű! – vágta rá a lány játékosan.

- Elbűvölő – válaszolta a fekete, és végigsimított a lány selymes arcán. – Akkor, mi lesz? Elcsábítasz? – nevette.

Kathlin sem várt tovább. Megragadta szerelme karjait, felé mászott, és érzékien a szemébe nézett.

- Csábításról beszélsz, holott már hetek óta a fogságodba estem! – „rótta" fel a Mágusnak.

- Csak amennyire te ejtettél rabul engem – felelte Loki, és magához húzta kedvesét.

Ajkaik újból összeértek. De épp, mielőtt újból fejest ugorhattak volna a szenvedély tengerébe... Nehéz, siető léptek zaja töltötte be a folyosót. Feléjük közeledtek.

Több személy léptei is kibontakoztak. Kényszeredetten kivárták, hogy vajon őket kívánja-e az illető, azaz immár illetők zavarni. Végül nagyot sóhajtottak, amikor már elég közel értek.

Kivágódott az ajtó, és ki más, mint Thor vágtatott be rajta, meglehetően feldúltan, nyomában Sif, Naomi, Erik és a Három Harcos, aggódó arckifejezéssel. De mind kellemesen csalódtak, amint meglátták a leszakadt ágyat, a két sértetlen házassal.

- Ezt nem hiszem el! – sóhajtotta Kathlin. Meztelen testét nem takarta más, mint egy selyemtakaró, amit maga elé rántott, Loki vonzó felsőtestét pedig még az sem.

- THOR! Mégis hogy jut eszedbe a nászéjszakánkon ránk törni?! – vonta kérdőre fivérét a Herceg.

- Már reggel van... – vigyorogta Fandral az összezavart, meztelen pár láttán. A többiek is halványan mosolyogtak.

- Az ugyan az! Mi van, ha meztelenek vagyunk?! – idegeskedett Loki. – Ó, várj! – gúnyolódott. – Azok vagyunk!

- Sajnálom, Loki, én csak... – magyarázkodott Thor, de nem bírta megállni, hogy Kathlin melleinek pontos formáját próbálja kivenni a selyem alatt.

- Ha tovább legelteted a szemeidet a feleségem mellein, az lesz az utolsó alkalom, hogy lesznek szemeid! – fenyegette a Mágus. Hangjából érződött, hogy komolyan gondolja.

- Elnézést, én csak... – emelte feljebb tekintetét a Villámok Ura. – Nagy robajt hallottam, mély csattanást. A folyosó megremegett. Azt hittem, megtámadtak titeket!

- És előtte mindenkinek beszóltál? – méregette Loki gyanúsan.

- Sif-fel együtt aludtunk – vallotta be Thor, amin most Kat és Loki vigyorodtak el. Thor a többiekre nézett.

- Mi is a közelben voltunk – mondta Naomi.

- Kettővel arrébb kaptunk szobát – tette hozzá Erik.

- Én éppen a konyhához sétáltam... – Volkstagg

- Vele voltam. – Fandral

- Meghallottuk a hangzavart. – Hogun

- És rohantunk segíteni – jelentette ki Fandral.

- Ha tudtuk volna, hogy csak az ágy szakadt le...! – mondta Volkstagg röstelkedve.

- Talán akkor is rátok nyitunk – vigyorogta Fandral, de Hogun oldalba vágta. – Áu. Oké, csak vicc volt.

- De vajon mitől szakadt le egy ekkora ágy...? – morfondírozott Naomi sokat sejtetően.

- Csak nem egy még nagyobb szeretke...! – folytatta volna Erik, ha Loki nem elégeli meg a célozgatásokat, és vigyori pillantásokat mindenhonnan.

- Most már elég! Értékelem az aggodalmatokat, de távoznátok végre?! - Loki

- Jól van na! – Erik

- Nem kell rögtön leharapni a fejünket! – Thor

- Csak aggódtunk értetek! – Volkstagg

- Értettük! – szállt be Kathlin is. – De mint látjátok, jól vagyunk!

- Annál is jobban – mosolyogta Sif mindentudóan.

- Sif! – sziszegte Loki.

- Nyugi, Trükkös – fordított hátat egy kacsintás után a Harcosnő. – Thor, menjünk!

- Hagyjuk a madárkákat fészket rakni! – tette hozzá Naomi vigyorogva.

- Naomi! – kiáltotta most Kathlin, „dühösen".

- Viszlát, házasok – köszönt el mosolyogva a Tűzhercegnő. Mialatt Sif Thor-t rángatta kifelé, ő Eriket. – Gyere, bátyám! A démonok várnak a reggelinél!

- Apropó reggeli... – jutott Volkstagg eszébe.

- Valójában azért jártunk erre, hogy... – kezdte Fadral.

Volkstagg, Erik és Thor ekkor már be is cipelték a három hatalmas, ételekkel roskadásig megtöltött tálcát a szobába, és letették az üvegasztalra. Hogun pedig egy teás és egy boros kancsót hozott be, Sif poharakat és bögréket. Naomi egy vázát, tele a Palota kertjének legpompásabb virágaival. Fandral pedig egy összehajtott, újnak tűnő gyöngyházszínű nyári ruhát tett le az ágyra, Kathlin elé.

- A királyné küldi – mondta, Kat pedig hálásan mosolygott. Mind ő, mind Loki elfogadták szokatlan meglepetésüket.

- A reggeli pedig a mi ötletünk volt – mondta Naomi.

- Remélem, nem haragudtok meg nagyon – mosolyogta Thor.

- Ha nem mérgezett... – kezdte Loki. Erre mind elnevették magukat. – Köszönjük – mondta végül. – De Kathlin keblei még midig tiltottak! – tette hozzá határozottan.

Újabb nevetésroham, Thor pedig elkapta a szemét, ami immár önálló életet akart kezdeni.

- Bocsáss meg, testvér! - kérte Thor megbánóan. Loki megértően sóhajtott.

- Jó étvágyat! – mondta Volkstagg. Lassan mind kiszállingóztak a szobából és becsukták az ajtót maguk mögött.

Loki és Kathlin még hallották, ahogy összesúgnak őket és a törött ágyat illetően, és elnevetik magukat. Nem vették magukra.

...

A Herceg visszavette előző esti nadrágját és ingét, Kathlin pedig - Loki nagy örömére minden fehérnemű nélkül, - a könnyed selyemruhába bújt bele. Utána kitörő jókedvvel, kellemesen helyet foglaltak az asztalnál, amit idő közben kivarázsoltak az erkélyre.

Odakint reggeliztek a szikrázó napsütésben, lágy szellő ölén. A megannyi féle vörös, sárga, bordó, narancs, halványkék, lila, bíbor, barackvirágszín és krémszínű virággal borított kert felett, távolban a zöld mező és kékeszöld hegyek látványával. Boldogan nézetek egymás csillogó szemébe.

- Meg tudnám szokni, hogy minden napot ilyen csodálatosan kezdjek – sóhajtotta Kathlin boldogan. Arcát ragyogóvá, haját és szemeit élénk bordóvá varázsolta a napfény.

- A herceg felesége vagy. Ha szeretnéd, minden percet így töltünk el – mosolygott rá szeretetteli tekintettel Loki. Az ő arcának színt adott a nap, szemei tengerzölden világítottak, mint egy trópusi lagúna, ha átvilágítja a fény.

Ám a fényt most nem csupán az Asgard Napja nyújtotta. Egymás szerelmének átható fényében sütkéreztek már percek óta. És tudták, hogy ez a Fény nem halványul, ha eljön az est. Az ő szerelmük minél sötétebb van odakint, annál fényesebbé válik, és összeköti lelküket. Mindörökké.

...