Marvel Updates:

A történet a Földön az Amerika Kapitány 2 és az Agents of SHIELD ep.18 után folytatódik, természetesen némi eltéréssel az eredeti Marvel szálhoz képest. Coulson ugye nem halt meg, így az egész Clairvoyant-szál nem létezik.

A Centipede szuperkatonákat gyárt a SHIELD ellen, és mint kiderült, mindvégig a HYDRA-nak dolgoztak. A HYDRA '45-óta beépült a SHIELD-be, és számos árulót fordított maga mellé. Erre nemrég fény derült, Amerika Kapitánynak és a Gyilkos Duónak hála.

Steve bosszúálló társai segítségével elpusztította a Központot, mert azt már vészes mértékben megszállta az ellenség. Fury és megmaradt hű emberei, Maria Hill, Victoria Hand és Coulson elfogták és bezárták az árulók egy részét.

A többi HYDRA hívő viszont még szabadon van, és folytatják a szuperkatonák gyártását. Fury, Hill és Hand különféle ideiglenes bázisokról, többek között a Kanadai havasok közül irányítják a megmaradt egységeket. Ahol fel-felbukkan egy HYDRA bázis a radaron, Stark, Rogers, Banner vagy Barton és Natasha oda sietnek és segédkeznek a hatástalanításban. Ám a HYDRA túl sok hívet szerzett az évtizedek során, a megtört SHIELD nem győzi egyedül, Fury pedig egyre jobban elbizonytalanodik. Nehezen bízik bárkiben, ahogy a Föld egységének kialakítása is háttérbe szorult.

A Bosszúállók ugyan segítséget jelentenek, de Tonynak ott van a felesége Pepper, és szőke, kék szemű négyéves ikerlányai, akikre vigyáznia kell, mert a HYDRA minden SHIELD szimpatizánst fenyeget.

Bannernek egy barna hajú, zöld szemű kisfia született Jennától három éve, akit nem hagyhat hosszabb időre magára.

Natashának és Clintnek immár két gyermekük is van, a világosbarna hajú, 5 éves Joseph, és egy kisebb, piszkos szőke hajú, szintén kék szemű három éves fiúcska, Kyle. Ők is kevesebbet vettek rész az akciókban, mint korábban. Igazi óvodát nyithattak volna az öt gyerekkel, de persze erre egyiküknek sem volt ideje.

Steve, aki immár Maria Hill férje is volt egyben, ugyan sokat segített, szinte minden szabad percét a HYDRA elleni újult küzdelemre fordította. Viszont a Tesseract szintű fegyverre, amit Coulson csapata korábban a Perui esőerdőben talált, sajnos az ellenség rátette a kezét, és a szuperkatonák ellen egyedül ő is kevésnek bizonyult.

Így a közelharc helyett sokkal többet tartózkodott Mariával és Fury-val egy-egy kijelölt bázison, és védte a területet, vagy éppen egy másik bázisra továbbított információt Hand Ügynöknek személyesen. Erre a középkori kommunikációra azért volt szükség, mert a HYDRA immár könnyen feltört bármilyen telefonvonalat, hálózatot vagy rádiófrekvenciára rácsatlakozott. Így volt a legbiztonságosabb.

Aki tehát a legtöbbet küzdött a terepen, akit mindig riaszthattak ha egy újabb ellenséges bázist, vagy csapatot észleltek a Föld bármely pontján az Coulson mobil egysége volt. (Az én sztorimban May nem tartott titkos kapcsolatot Fury-val, mert ugye nem volt miért, TAHITI nálam nem létezett. Ward pedig nem állt át a HYDRA oldalára, és Skye sem sérült meg a nem létező Clairvoyant miatt. Nem volt Ward & May kapcsolat.)

Grant Ward és Skye a kezdetektől egymásra voltak indulva, és nemrég elcsattant az első csók. May és Phil között is alakult valami, Jemma és Fitz pedig még mindig titkolták érzelmeiket egymás iránt. Skye ereje nem mutatkozott meg, de lány nem is említett semmit Coulsonnak, akivel különben szoros kapcsolatba kerültek. Az érzelmekre viszont nem jutott sok idejük az egyre nehezedő feladatok mellett.

Egyre lehetetlenebbnek bizonyult hatástalanítani a szuperkatonákat, főleg minden szuperképesség nélkül. Egy idő után a HYDRA emberei megtanulták kivédeni Fitz és Simmons robbanószerkezeteinek hatását, a közönséges fegyverek pedig nem gyengítették le őket eléggé. Sokszor hajszálon múlt, hogy a csapat élve jutott ki egy csatából.

A legfrissebb küldetés kimenetele pedig még mindig kétséges volt. Victoria Hand egy Texas-i raktárépületbe küldte őket, ahol egy HYDRA kommunikációs bázis helyett hét szuperkatonát találtak. Az ellenség átverte őket. Voltak ugyan velük kommandósok, de a remény így is elveszni látszott. Hétköznapi képességekkel, még ha lelkük erős is volt, esélyük sem volt a természetfelettit utánzó hatalom ellen.

Dalok a fejezethez:

Michael Jackson - We are the World

Ella Henderson - Glow

EXTRA CHAPTER

49. fejezet

A Sors hívószava

(Asgard, Midgard)

Hat év telt el, mind az Örök Birodalomban, mind az emberek világában. Kathlin és Loki hat éve éltek boldog házasságban.

Asgardba beköszöntött az ősz. A növények a télre készültek, fák és bokrok leveleit rozsdavörös, mézsárga, narancs és megannyi meleg árnyalatba festette az elmúlás közeledte. Hűvös szellő süvített végig az Aranypalota langyos melegben fürdő hátsó kertjén, s végig a pezsgő fővároson.

A gyümölcsfák alatt, a nyár utolsó virágai között egy kislány szaladt, alig lehetett több ötnél. Apró volt, de legalább annyira vad és élettel teli. Fodros, krémszínű ruhát viselt. Hamvas bőrét és angyali arcát rózsaszínre festette a lemenő Nap fénye, hosszú, hullámos kárminszínű haja rézvörös tengerként lebegett utána. Nézelődött, élvezte a természetet, amiből életét kapta. Fel-feltekintett világa három holdjára, ám akkor észrevette Őt.

A férfi a kert közepén állt, a márványból készült szökőkút előtt. Vállig érő fekete haja alig lebbent a szélben, zöld-fekete-arany öltözéke tekintélyt sugárzott. A kislány mélykék szemei felcsillantak, és újult örömmel vetette magát a magas férfi irányába. Ő kitárta karjait, és kissé leguggolt, hogy fogadja a kislányt.

Közben egy fiatal nő lépett ki a palotából, szintén a virágoskertbe indulva. Nem nézett ki többnek huszonnégynél, sötétvörös haját laza kontyba tűzte, hosszú, meggyszínű bársonyruhájának szoknyáját pedig felemelte, hogy gyorsabban haladhasson.

A kislány a tőle telhető legnagyobb sebességgel rohant a szökőkút felé. Úgy szedte a lábait, hogy majd elbotlott bennük.

- Caroline, kicsim! – kiáltotta Loki, és felkapta a kislányt, mielőtt orra esett volna. A magasba emelte, és szeretetteljesen rámosolygott. – Hányszor mondjam még neked, hogy ne fuss olyan gyorsan?

A kislány mintha elszégyellte volna magát, de hamar pajkos mosolyra húzódott a szája, és átkarolta a Mágus nyakát.

- Szeretlek, apuuu! – duruzsolta vékonyka hangján a férfi fülébe. Loki aggodalmát félretéve szorította magához a kicsiny teremtést, arcát mélyen selymes hajába fúrva.

- Én is szeretlek, édesem – suttogta vissza Loki. Care ragaszkodóan kapaszkodott a nyakába, de ő ekkor mégis letette a földre. Egyik kezével megfogta az állát, és maga felé fordította kicsi arcát. – Most pedig nézz a szemembe! – parancsolta.

- Apu-u! – nyafogta a kislány durcásan, nagyot dobbanva lábával. Sejtette, hogy itt most leszidás következik.

- Semmi apu! – oktatta ki Loki a lányát. – Már megint kiszöktél a kertbe anélkül, hogy bárkinek is szóltál volna! Pedig megmondtam, hogy kérdezés nélkül nem mehetsz sehova! Kicsi vagy még, a Birodalom pedig tele gonosz bűnözőkkel, akik bántani akarnak!

- Sajnálom, apuci... – motyogta Care, lesütött szemekkel. – Sajnálom... – szipogta.

- Ne! – kérte Loki. – Ne sírj, hanem nézz a szemembe! – Caroline félve ráemelte nagy, könnyes kék szemeit. – Ígérd meg, hogy nem csinálsz ilyet még egyszer! – követelte az apja. – Anyád és én nagyon aggódtunk érted!

- I-ígérem – szipogta tovább a kislány, és lassan folyni kezdtek a könnyei.

- Most meg mi a baj?! – sóhajtotta a Mágus idegesen.

- Nehem szerethem..., ha-ha dühös... vahagy – sírta a kislány. Kis kezeit ökölbe szorította, és úgy próbálta letörölgetni a könnyeit.

Loki megenyhülve térdelt le elé. Kedvesen megfogta a kis kezeket, majd jobb kezének hüvelykujjával ő maga törölte le kislánya könnyeit. Care bizonytalanul nézett rá nedves pillái között, mire a Herceg jobban is megsajnálta, mint terezte. Nem volt mit tenni. Mindig, mindent megbocsátott a kis bajkeverőnek.

- Féltelek, Care, hát nem érted?! – sóhajtotta aggodalmasan, és megint felemelte a lányt, akit most a feneke alatt és a derekánál átkarolva tartott. – Ne sírj, kérlek, mert akkor apa is szomorú lesz...

- Te... szomorú leszel? – kérdezte a vöröske, elnyelve a további könnyeket.

Loki bólintott.

- Hiszen tudod, hogy szeretlek! – Care elmosolyodott. A gyermekek hangulata nagyon könnyen megváltozik. – Mond csak, Caroline, ki vagy te nekem?

- A lányod!

- Ki vagy te nekem? – ismételte Loki, ezúttal ravaszul az ölében tartott lányra kacsintva.

Care szemében értelem csillant. Vidáman az apjára nevetett.

- A kincsed! A legnagyobb kincsed! – kiáltotta lelkesen.

- És mit teszünk a kinccsel? – faggatta Loki tovább.

- Fegyvert veszünk rajta? – találgatott a kislány ártatlanul.

- Nem csak azt... – felelte Loki. Nem pontosan ezt a választ várta, bár meg nem lepődött azok után, hogy Care mindig belopózott a tárgyaló terembe hallgatózni őutána és Thor után.

- Kifizetjük a hadsereg katonáit?

- Azt is... De mi a legfontosabb?

Caroline ezúttal mélyebben elgondolkozott. Járatta kicsi fejét, majd rávágta.

- Megvédjük! Ami a miénk, azt megvédjük!

- Helyes válasz! – mosolyodott el Loki, és megpörgette kislányát a levegőben. – Megvédjük minden áron! És mivel nekem te vagy a legnagyobb kincsem, az a dolgom, hogy megvédjelek! – magyarázta.

- Megvédj attól, hogy szórakozzam? – vonta fel a szemöldökét Care.

- Megvédlek attól, hogy bajba kerülj! Veszélyes neked még egyedül járkálni! – világosította fel az apja.

- Na, jó, akkor legközelebb velem jöhetsz! – engedett a kislány nagy kegyesen.

- Megtisztelsz, hölgyem! – mondta Loki olyan hangon, mintha egy úrnőhöz szólna.

- Naa, apaaa! – ütötte vállba Care játékosan. – Én még csak kislány vagyok!

Loki elnevette magát, de ehhez a nevetéshez most egy fiatal lány hangja is csatlakozott.

- Egy nagyon rossz kislány! – szólalt meg Kathlin a hátuk mögül. – Megint elszöktél Friggától!

- Anyaaa! – kiáltotta most Caroline, és addig vergődött, még Loki el nem eresztette. Ekkor a földre ugrott, és Kathlinhez szaladt. – Anya! – karolta át a lány szoknyáját.

Katlhin nagyon sóhajtva felkapta az ölébe, majd szigorúan a szemébe nézett.

- Kicsim! Frigga megint miattad aggódik. Miért nem tudtad megvárni, még lesz ideje kijönni veled a kertbe?

- Mert a nagyi mindig olyan sokára készül el!

- A királynőnek sok dolga van. Hálásak lehetünk, hogy mégis minden nap vigyáz rád néhány órát! – magyarázta Kathlin kislányának.

- A nagyi akkor mérges rám? – kérdezte Care megszeppenve.

- Menj, és derítsd ki! – javasolta Loki, aki meglátta, hogy Frigga lép ki a teraszra, és indul halványkék selyemruhájában méltóságteljesen az irányukba.

- Rendben! – egyezett bele lelkesen Care. Kathlin letette a földre, ő pedig már rohant is a királyné elé.

- Csak óvatosan! – figyelmeztette Kathlin.

- Ha elesel, szétszakad a ruhád! – kiáltott utána Loki is. Csak azért a ruhát monda csonttörés helyett, mert jót tudta, hogy Caroline-t sokkal jobban izgatja a külseje, mint a testi épsége. Igazi neveletlen hercegnőkét viselkedett.

A házaspárnak ekkor végre volt ideje egymással foglalkozni. Reggel óta nem látták egymást.

...

Kathlin már öt éve teljes egészében halhatatlanként, azaz Lokihoz hasonló hosszú életű varázshasználóként élte az életét. Alakja nem változott, de izmai erősebbek lettek. Haja viszont valamivel élénkebb bordó, sötétvörös színbe váltott, és a szokásosnál is fényesebb lett. Szemei szintén elveszítették a barnás árnyalatot, és immár esténként is matt meggyszínben tündököltek.

Az ereje pedig megsokszorozódott, de Loki végig mellette állt, figyelmeztette a veszélyre, tanította szerelmét, így mostanra újra biztonságosan használta azt. A Herceg mindennél jobban szerette csodálatos feleségét, és a Boszorkány is viszont szerette őt.

Mivel Kathlin is a család részévé vált, így ő is szerves részévé vált a politikának, külügyi és belügyi szervezkedésnek, konferenciáknak, a hadsereg kiképzésének és a hadügyek felügyeletének.

Az évek során szoros kapcsolat alakult ki Vanaheim-mal, Alfheim-mal, Muspelssheim-mal, és nemrég a Jötun-ökkel is megköttetett a szövetség. Svartalfheim az erejét tekintve szimpatizált az öt birodalom szövetségével, és Nielfheim is az elköteleződés szélén toporgott. A sötét elfek nem szerettek volna magukra maradni, ha külső ellenség támad a Világokra, a köd urai szintúgy. Még a rejtőzködés legjobbjaiként is veszélyt jelentett volna rájuk nézve a Vezér serege.

A mai napon folytatódott a tárgyalás a Nielf és Svartalf követekkel, miszerint napokon belül népszavazást hirdetnek odahaza, hogy csatlakozzanak-e a Birodalmak Körszövetségéhez. Körszövetségnek nevezték el, mert ha egy Birodalom csatlakozott hozzá, az automatikusan szövetségbe lépett annak minden tagjával. Azaz nem csupán Asgarddal, hanem a tűzdémonokkal, vánokkal, jégóriásokkal és elfekkel is.

Loki végig jelen volt. Meggyőzőbbnél meggyőzőbb indokokkal állt elő az összefogás mellett. Mi több, meg kellett védenie az a felvetést is, miszerint, ha megengedik, hogy halandók, azaz Midgard is csatlakozzon a szövetséghez, azzal a Körszövetség ereje nem csökken (jelentősen).

Odin biztos volt benne, hogy Világaik védelme hatásosan csak akkor jöhet létre, ha minden Birodalomra egyenjogú partnerként tekintenek, tehát Midgard sem marad csupán a megvédeni való kistestvér. Erre a belátásra természetesen menye, Kathlin segítette. A Mindenek Atyja pedig kivételesen büszke volt fiára, aki a követek előtt hajlandó volt az emberek erényeit védeni.

Kathlin ezalatt Thor-nak és Sif-nek segített az áz-ván vegyes hadsereg kiképzésében. A vánok hazájuk felforgatásának elkerülése érdekében ide küldték kiképezni az embereiket. Kathlin feladata az volt, hogy a szintén megesküdött, de gyerekkel még nem megáldott Thor és Sif utasítására különféle varázslatokat hozzon létre, amit a harcosoknak ki kellet védenie. A trónörökös és felesége szintén megküzdött katonáikkal.

Nem sokkal ezelőtt jött a hír, hogy Kathlin lánya megint elcsavargott, így a lánynak ott kellett hagynia a kiképzést. Barátai nem bánták, mivel már úgy is a vége felé jártak.

...

- Hogy ment a tárgyalás? – lépett Kathlin férje mellé, és kedves csókot nyomott ajkaira.

- Egész jól – felelte Loki, és mosolyogva visszacsókolta feleségét. – Atyám szerint sikerült meggyőznöm őket! Egy hét múlva már lehet, hogy alá is írják a szövetséget!

- Ez nagyszerű! – lelkesedett a lány. – És Midgard? Mikor csatlakozhat?

Kathlin, bár teljesen lefoglalta új élete, Loki és a lányuk Caroline, sosem felejtette el szülőföldjét. Mindennél jobban szerette családját, de vissza-visszagondolt az életre, amit feláldozott a mostaniért, s szeretteire, akik még remélhetőleg mindig azt élik. Nap mint nap küzdött Midgard érdekeiért, és végre elérte, hogy egyenértékű szövetséges szintjén gondoljanak rá.

- Mivel a jelenlegi tagbirodalmak mind beleegyeztek, hogy nem bontják fel a szerződést, ha halandók is csatlakoznak, így elméletben bármikor – válaszolta Loki. – Gyakorlatban akkor, amikor Odin és a tanácsadói meggyőződhetnek róla, hogy Midgard készen áll magasabb szintre lépni a Világok közötti politikában.

- Mikor fognak meggyőződni róla? – türelmetlenkedett a Boszorkány. – Heimdall szerint egyre jobban kialakul a Föld egysége, a SHIELD pedig központosította a haderőt és az államok vezetői egyezséget írtak alá...

- Minden nap kimész a kapuőrhöz, igaz? – kérdezett rá a Varázsló mindentudóan, kissé elítélően.

- Tudnom kell, mi van velük! – védekezett Kathlin. – Mondtam már, hogy Natashának és Clintnek van két kisfia? Vagy, hogy a Kapitány és a Doktor is rátaláltak a szerelemre...? Vagy...

- Igen, már vagy ezerszer! – sóhajtotta Loki. – Ami pedig a szövetséget illeti, Asgard ki sem látszik a teendőkből, hisz tudhatod! Ha már biztos a szövetség a Hét Világ között, akkor szakíthatunk időt Midgardra is...

- Na, de...! Midgard belső problémákkal küzd, a SHIELD-nek új ellensége akadt. Coulson a Centiped-del harcol, Fury pedig a Biztonsági Tanáccsal. A HYDRA feléledt és belülről emészti fel a SHIELD-et. Nagy szükségük lenne Asgardra, hogy végre a Szövetségre koncentrálhassanak...!

- Kathlin! – ingatta a fejét Loki, és felesége hajába túrt, miközben mélyen fénylő bordó szemeibe nézett. – Hányszor mondjam még neked? A te életed már itt van. Rendes tőled, hogy szíveden viseled Midgard sorsát, de a problémáikat maguknak kell megoldaniuk. Amíg erre nem képesek, nem hiszem, hogy hét idegen Birodalom által gyakorolt politikai nyomás segítene rajtuk.

- Ez nem igazságos!

- Mi igazságos? Hűséget fogadtál Asgardnak. Úgy helyes, ha az itteni helyzettel foglakozol!

- A Kilenc Világnak fogadtam hűséget! Midgard egy közülük!

- De jelenleg Nielfheim és Svartalfheim ügye elsőbbséget élvez!

- Ha felbomlik az egység a Földön, nem léphetnek be a Szövetségbe! – vallotta be aggodalmait Kathlin.

- Ha esély van a felbomlásra jobb, ha be sem lépnek. Mindent labilissá tennének, és az egész rendszert veszélybe sodornák! – oktatta ki Loki feleségét.

- Segítenünk kellene nekik!

- Segítünk is! Fenntartjuk a lehetőséget, és hagyunk nekik még néhány évet...

- Az nem elég! – erősködött Kathlin. – Ha a SHIELD elveszti a csatát, nem lesz, aki valaha egyesíti a Földet.

- Kathlin... – sóhajtotta Loki, és végigvonta kezét a lány karján. – Kedvesem. Tudod, hogy szeretlek, annyira hogy még a szülőfölded érdekeit is megvédem a Birodalmak előtt, bármilyen nevetségessé is válok ezáltal...

- Tudom – sóhajtotta a lány. – De úgy tűnik, ez nem elég.

- Sajnálom, ...de ennél többet nem tehetünk. Asgard kiegyezés szerint nem szól bele a Világok belügyeibe. Kivéve, ha a birodalmak közötti béke veszélyeztetett, vagy a vezetők segítséget nem kérnek. Midgardnak nincs legfőbb vezetője, de ha lenne, sem lenne fair bevonulnunk a bolygódra. Egy halhatatlan sereg jelenléte jelenleg többet rontana a helyzeten, mint segítene.

- Nem kellene egy egész sereg – mondta a Boszorkány elfogadóan. – Csak néhány követ, aki felvázolja nekik a helyzetet. Még mindig nincsenek tisztában a teljes igazsággal. Így sosem fognak felzárkózni. Évek óta a visszatértünkre várnak.

- Ha végre sikerül teljessé tenni ezt a szövetséget, és a biztonsági előkészületekkel is jól állunk, Midgard lesz a következő, amivel foglalkozunk! – ígérte Loki, és homlokon csókolta feleségét. – De jelenleg még a bakancsomat bekötni sincs időm, el is botlottam párszor miatta... – sorolta, mialatt Kathin megforgatta a szemeit. – Ja, és mikor is szexeltünk utoljára? Egy hónapja?!

- Férfiak! – jelentette ki Kathlin gúnyosan. – Mindig csak a szex! Majd ha egyszer végre te fogod megfürdetni, átöltöztetni és lefektetni a lányunkat egy igen hosszú meséléssel együtt, akkor talán nem dőlök be holtan az ágyba, mielőtt bármi is történhetne! – rótta meg a férjét.

- Most miért nézel így?! Hetente kétszer én fektetem le! – védekezett Loki.

- Ja, igen, akkor, amikor én egész nap a bátyáddal edzek!

- Nem tehetek róla, hogy Atyámnak máshol van szüksége rám!

- Nem tehetsz, persze! Mióta te lettél a legfőbb tanácsadója, alig van időd rám, és elvárod, hogy amikor végre éjszaka odatolod a képed, holtfáradtan rád másszak!

- Ezt úgy mondod, mintha neked nem is hiányozna az összebújás!

- Oké, elég! – rázta meg a fejét Kathlin. – Olyanok vagyunk, mint egy öreg házaspár...

- Olyanok lennénk?! - Loki ravasz vigyorra húzta a száját, majd ölbe kapta szerelmét, és megpörgette a levegőben. Végül lefektette a fűbe, és mellé feküdt. Mosolyogva, megenyhülve néztek egymás szemébe. – Sajnálom – mondta a Herceg. – Szeretlek és Caroline-t is. Jobban szeretlek titeket az életemnél!

- Tudom – suttogta Kat megértően.

- Több időt kellene veletek töltenem.

- Igaz. De nem tehetsz róla. Tudom, hogy Odinnak szüksége van rád, és örülök is neki. Csak olyan nehéz...

- Nehéz... – sóhajtotta Loki vágyakozva. – Mással sem tölteném a napjaimat szívesebben, mint hogy lovagolni tanítom Caroline-t, vagy veled beszélgetek, de kifolyik az idő a kezemből...

- Az idő. Minél több van belőle, annál kevesebb – jegyezte meg Kathlin. Loki kedvetlenül bólintott. – Azt hittem, ha hozzád megyek, örökre együtt leszünk, minden percet együtt töltünk...

- Én is! Én is azt hittem. De ugye nem bántad meg, kedvesem? – kérdezte Loki, átölelve a lányt. – Hisz ezen is túljutunk majd! Megmentettem a nővéredet, összeházasodtunk, született egy gyönyörű lányunk, akiért nem győzöm elmondani mennyire hálás is vagyok neked...

- Egy napot sem hagysz ki, hogy megköszönd... – mosolygott a férjére Kathlin.

- Köszönöm – mondta Loki játékosan, és megcsókolta szerelmét. – Néhány hónap, és csak a tiétek leszek! Nem tudom, meddig, de mindent bepótolunk, ígérem! – Mélyen szerelme szemébe nézett. – Ígérem – suttogta lágyan.

- Hiányzol, tudod! – felelte Kathlin szomorúan, elveszve a tengerkék szemekben, amiket Care is örökölt apjától. Loki kék szemeit, és az ő bordó hajának világosabb kiadását örökölte. – Hiányzol, jobban, mint azt el tudnám viselni. Mikor otthagytam a Földet azt hittem, hogy legalább te itt leszel nekem!

- Kathlin, életem... – simogatta a haját Loki odaadóan, sajgó szívvel.

- Tudom, hogy fontos dolgod van, sosem kérném, hogy velem foglalkozz a Világok helyett. De így egyre többet gondolok a Földre, és eszembe jut, mit ígértem nekik. Hogy megvédem őket. Ehelyett hat éve semmit sem tettem az érdekükben...

- Felszólaltál több gyűlésen is.

- És mit értek vele?! Hogy adna nekik remény az, ha egy halhatatlanná vált halandó egy távoli világban beszél róluk pár szót? Néha úgy érzem, mintha elárultam volna a népem ezzel... – bukott ki Kathlinből.

- Ezt már megbeszéltük, emlékszel? Nem árultad el őket. Ők üldöztek el. Ráadásul az új erőddel sokkal jobban megvédheted őket a közelgő háborúban!

- A háborúban, amiről szinte semmit sem tudnak!

- Tudják, hogy mögöttük állunk – mutatott rá Loki. – Kérlek, kedvesem, ne idegeskedj tovább, mert az nem viselném el. Menjünk, vacsorázzunk meg, és lefektetem Caroline-t! Holnap talán még együtt is tölthetjük a délutánt.

- Ígérd meg, hogy ha lesz rá alkalom, foglalkozni fogtok Midgard ügyeivel! – kérte a lány, nem felejtve Natashát, Clintet, Phil-t és a többieket.

- Megígérem.

- Akkor én is ígérek neked valamit!

- Mégpedig? – kérdezte kíváncsian a Mágus.

- Nos, mivel ma egész elememben érzem magam, talán nem kellesz olyan hamar lefeküdnöm... – vigyorogta Kathlin.

- Vagyis? – lökte hanyatt Loki, és ravasz mosollyal felé mászott.

- Vagyis... – Kathlin megragadta a karjait, és elintézte, hogy ő kerüljön felülre. – Ma este nem leszünk idős házaspár!

- Mert mit fogunk csinálni...? – incselkedett Loki.

Ekkor egy idősebb nő hangja hasított a naplementébe.

...

- Caroline! Gyere vissza! – kiáltotta Frigga.

A kislány viszont ekkor már messze előre futott, majd szüleire vetett magát. Kathlin és Loki nevetve dőltek el a füvön, és ölelték magukhoz a kis bajkeverőt.

- Caroline! – szidta Kathlin játékosan.

- Nézd, Anyám milyen ideges! – mutatott Loki a nagy hévvel közeledő Frigga felé.

- Mit fogtok csinálni? – érdeklődött a kislány, nem törődve apja intelmével. Valószínűleg meghallotta a beszélgetés végét.

Loki és Kat összenéztek.

- Igen, kedvesem, mit fogunk csinálni? – kérdezte a Herceg ravaszul.

- Hát, tudod, mi... – kezdte a Boszorkány.

- Igen? – kérdezte Care nagy boci szemekkel.

- Anyu és apu összebújik kicsit az ágyban. Tudod utóbbi időben kevés időnk volt egymásra – magyarázta Kat.

- Nekem is hiányzik apu! Mehetek én is? – kérdezte Care ártatlanul.

- Kicsim, neked aludnod kell! – Kathlin

- De össze akarok bújni veled és apával az ágyban! Régen mindig veletek aludtam, mostanában miért kell külön? – Caroline

- Kincsem, a nagy lányok már nem alszanak a szüleikkel – próbálta Loki meggyőzni.

- De miért nem? A nagyokat már nem szeretik a szüleik annyira? Mert akkor nem akarok soha felnőni! – durcáskodott a kicsi.

Loki és Kat elnevették magukat, mire Care is nevetni kezdett, és Frigga is, aki nemrég érkezett. Fia és Kathlin boldognak látszottak, és ez őt is boldoggá tette.

- Mi mindig szeretni fogunk – ígérte Kat kislányának.

- Csak anyának és apának szüksége van néha egyedüllétre – mondta Loki.

Caroline megint megerőltette a buksiját.

- Ahha... Hát jó, akkor alszom a babámmal! – egyezett bele végül.

- Nagyon kedves tőled, kicsim – dicsérte Loki.

- Vajon mit tervezhet anyu és apu nélküled? – kérdezte Frigga játékosan, majd felemelte a földről unokáját. – Megint elszaladtál, te ördögfajzat!

- Ne haragudj, nagyi! – somolyogta a kislány.

- Dehogy haragszom! – mosolygott Caroline-ra a királyné.

- Sajnálom, hogy ilyen engedetlen – kért elnézést anyósától Kathlin, mialatt felálltak Lokival, egymásba kapaszkodva.

- Ugyan – legyintett Frigga. – Örülök, hogy az unokám ilyen eleven. Mellesleg ha láttad volna Thort és Lokit ilyen korukban... Tőlük zengett a Palota!

- Na de, Anyám! – jött zavarba Loki. – Nem kell mindent elfecsegni.

- Miért? – kérdezte Frigga ártatlanul. – Kathlint biztosan érdekli!

- Persze! – vigyorogta Kathlin, és csatlakozott Friggához. Anyós és meny egymásba karolva indultak vissza a Palotába, Caroline-t pedig Lokira bízták.

- Na, kösz szépen, Anya! – sziszegte Loki, de komolyabban nem tudott volna haragudni nevelőanyjára. Szerette Friggát, és még jobban szerette a tényt, hogy egy unokával örömet okozhatott neki és Odinnak.

- Szóval mikor Loki még a derekamig sem ért... – mesélte Frigga, Kathlin pedig halkan nevetni kezdett. Lassan eltávolodtak a szökőkúttól. - ...Nagy lókötő volt ám! ...

...

- Ló-kö-tő? – ismételte Care bizonytalanul. – Az meg mit jelent?

Apja ölbe kapta, és megcsiklandozta az oldalát. A kislány felsikkantott.

- Olyan rosszcsontot, mint te vagy!

- És te rossz voltál, mikor még gyerek voltál, mint én...?

- Fogjuk rá – vont vállat Loki. Care ezen jóízűen elnevette magát. – Most meg mi olyan vicces?

- Rossz voltál! Apu rossz gyerek volt...! – kuncogta a kislány.

- Ha még tudnád...! – sóhajtotta Loki, és elindult lányával a Palota felé. – Látod, Care. Anyut már nem is érdekeljük! Ketten maradtunk – viccelődött.

- Nem baj! – vágta rá Care gyorsan.

- Szóval nem is bánod? – csodálkozott a Varázsló.

- Anyuval voltam egész héten. Most már veled is akarok lenni! – magyarázta a kislány.

- Hát akkor, mit szólnál egy nagyon hosszú meséhez az Alfheim-i erdők lakóiról? – ajánlotta Loki, és vidáman megpuszilta szíve csücskét.

- Lesznek benne naaagy sárkányok is?

- Lesznek hát! Olyan nagyok, hogy fel sem látnál a fejükig!

- Akkor benne vagyok – nevette Caroline. – Szeretlek, apu!

- Én is szeretlek, kincsem – suttogta Loki, és megállt, hogy pár pillanatra magához szorítsa kislányát. Az Ő kislányát!

Sosem hitte volna, hogy valaha ilyen csodában lesz része. De mégis. Abban a kertben, ahol először találkozott Kathleen-nel, az ő egyik leszármazottjától való gyerekükkel áll a naplementében, a gyümölcsfák alatt. A lelkében érezte, hogy Kathleen most boldog lenne, ha látná, sőt, mintha kislányában is őt látná újjászületni. Csak kék szemekkel, az ő tengerkék szemeivel.

Bár Caroline még nem értett a varázsláshoz, Loki sejtette, hogy az ő kislánya egy napon még nála is hatalmasabb varázslónő lesz. Ez volt a sorsa. Szerelemből született, egy kivételesen erős mágus és egy nagyon különleges boszorkány szerelméből. Összekötötte őket, Kathlint halhatatlanná tette. Ezek után minimum csodákat hivatott tenni.

Büszkeségtől csillogó szemekkel nézett le Caroline-ra, az ő legnagyobb kincsére.

- Miért nézel így rám, apuci? – kérdezte a kislány ártatlanul. – Megint rosszat tettem?

- Nem, édesem. A leges legjobb dolgot tetted, amit senki más nem tehetett volna!

- Micsodát?

Loki közelebb hajolt gyermekéhez, és a fülébe suttogta.

- Neked köszönhetően anyu már örökre velem maradhat.

- Tényleg?

Loki bólintott.

- És ha nagyobb leszel – folytatta kedvesen, - megtanítalak varázsolni. Te leszel a Kilenc Világ legügyesebb boszorkánya!

- Varázsolni? – mosolyogta Caroline. – Azt hiszem, azt élvezni fogom.

...

Másnap reggel Kathlin és Loki végre egymás mellett ébredt, azaz szorosan egymás mellett. A lány férje meztelen mellkasát karolta át, a férfi pedig felesége meztelen bőrét simogatta a takaró alatt. Mosolyogva szemeztek egymással. Viszont az idilli, egész éjszakás együttlét utáni édes csókok nem tarthattak örökké. Egy túl korán felébredt Caroline rontott be a szomszédos szobából a hálójukba.

- Anyaaa, apaaa! – kiáltotta, és közéjük vetette magát. Szülei sebesen húzták feljebb magukon a takarót.

- Caroline, te miért nem alszol még? – kérdezte Loki.

- Mert csak! – vágta rá a kislány. – Látni akartalak titeket! Hé... – nézett szüleit meztelen vállára, ami még kilátszott a takaró alól, sőt Loki teljes mellkasa, és Kathlin dekoltázsa is. – Miért nincs rajtatok ruha? – csodálkozott. – Nekem mindig hálóruhát kell vennem! Ez nem ér!

- Hát tudod, mi már felnőttek vagyunk – próbálkozott Kathlin.

- Ez igazságtalan – nyafogott a kislány, és az ágyra vágott kis kezével.

- Olyan édes, amikor mérges, nem? – vigyorogta Loki szerelméhez fordulva.

- Ennivaló – mosolyogta Kathlin.

Care arca ekkor még vörösebb lett. Duzzogva morgott egyet.

- Ugyan kicsim – sóhajtotta Loki. – Anyuéknak melege volt...

- Persze... – puffogott tovább Care.

- Forró lehetett az az éjszaka! – jegyezte meg Thor vigyorogva, ahogy teljes öltözékben besétált a hálóba.

- Thor! Te meg mit keresel itt?! – csodálkozott Loki.

- Thor bácsi keltett fel! – újságolta Caroline, újra vidám hangulatban. – Ugye? – nézett lelkesen a szőke harcosra, akit mindig is csodált. Thor és Sif szívesen töltöttek a trónörökös unokahúgával időt, ha épp nem sürgette őket a kötelesség.

Loki rosszallóan nézett bátyjára, csakúgy Kathlin, de a szőke még sem hazudhatott.

- Nos, igen – köszörülte meg a torkát a Villámok Ura.

- És minek köszönhetjük ezt a korai látogatást? – kérdezte Kathlin.

- Odin beszélni szeretne veletek – nézett fivérére és sógornőjére. – Minél hamarabb!

- Rendben – sóhajtotta Loki, és nagyot nyújtózott. – Mindjárt indulunk.

- A konferenciateremben vár titeket. Igyekezzetek, mert nyolctól fogadja az áz vezéreket, és már hétóra húsz van! – magyarázta a szőke harcos.

- Várj! Ki vigyáz addig Caroline-ra? – kérdezte Kathlin férjétől, majd sógorához fordult. – Vagy őt is vigyük?

- Atyám imádja az unokáját, de most csak kettőtöket vár – felelte Thor. – Én szívesen vigyázok az unokahúgomra!

- Megtennéd? – kérdezte Kat reménykedve. Thor melegen bólintott.

- Thor bácsi, Thor bácsi! – lelkendezett Care, és már rohant is a magas, szőke harcos felé. Thor felkapta a karjaiba, és megpörgette. A kislány elnevette magát, és puszit nyomott a hozzá képest hatalmas férfi arcára. – Elviszel magaddal repülni, Thor bácsi? Elviszel, ugye?!

- Hát nem édesbogár? – mosolyogta Thor szeret teljesen. – Az én unokahúgom!

- Biztos, hogy ez jó ötlet? – fordult Loki Kathlinhez. – A múltkor majdnem nekiment a lányunkkal egy oszlopnak! Nem beszélve arról, hogy a harctérre is magával vitte!

- Amit nagyon élvezett! – védekezett Thor. – Ugye, prücsök? – dobta fel a levegőbe kicsit a lánykát.

- Igeeen! – nevette Caroline.

- Ha valami baja esik, hát én...! – fenyegette meg Loki bátyját.

- Ugyan, testvér! Tudod, hogy mennyire szeretem őt! – Thor

- Engem is szerettél, mégis hagy ne hozzam fel, mik történtek gyakorlásaink közepette...! – Loki

- Nem sodornám bajba az unokahúgomat! – Thor

- Önszántadból nem...! – Loki

- Ugyan, drágám! – csitította Kat a férjét. – Biztos vagyok benne, hogy Thor nagyon fog vigyázni rá. Igaz, Thor?

- Mint a szemem fényére! – mosolyogta Thor. Teljesen felvidult, hogy Kat mellé állt.

- A szemed fénye? – érdeklődött Care. – Az micsoda?

- Te vagy! – borzolta össze a kislány haját Thor. – Kérlek, Loki bízz bennem! Nem hagynám, hogy a lányodnak baja essen!

- Bízok benned, Thor, csak aggódom érte – sóhajtotta Loki. – Érezzétek jól magatokat!

- Az meglesz! – nevette a Villámok Ura, és már el is tűnt kis barátjával a másik szobában. Onnan még egészen halkan hangokat szűrődtek át. – Na, mit is szoktál felvenni nappalra? – kérdezte a Trónörökös a kislánytól.

- Ma a búzavirágkék ruhámat akarom felvenni! – kérte Care.

- Jajj, ne! – sóhajtotta Thor. – Nem lehetne egy olyat, ami nem fűzős? – próbálkozott.

- Nem! – vágta rá a lányka makacsul.

- Jajj, nekem... – sóhajtotta Thor.

...

- Most mond meg! – sóhajtotta Loki, miközben ő és Kat is öltözködni kezdtek. – Még egy ruhát sem tud ráadni!

- Ha jól emlékszem, neked sem ment elsőre! – emlékezette felesége. Loki vágott egy grimaszt. – És szerintem aranyos, ahogy próbálkozik!

- Thor... aranyos?

- Igen. És nagyon szereti az unokahúgát.

- Ez igaz – enyhült meg Loki. – Látom a szemében. De...

- Félted őt, tudom... – mondta Kathlin megértően. Odalépett szerelméhez, és hátulról átkarolta. – De Thor is szeretne vele időt tölteni, és Caroline imádja! Ki tudja, mikor szólítja Thor-t a kötelesség, és évekig nem láthatja majd. Vagy téged, és akkor örülni fogsz, hogy van, aki helyetted is vigyáz rá!

- Jól van, értem. Egyébként örülök, hogy a bátyámat egyáltalán érdekli.

- Még szép, hogy érdekli.

- De egy valamiben tévedtél! – fordult meg Loki az ölelésben, hogy kedvese szemébe nézhessen. – Én soha, de soha nem hagynálak el titeket, egy Világért sem! Legyen egy csata több hetes, vagy több hónapos, mindenképpen visszatérnék. Ha kell, Hellheimból is elszöknék, hogy veletek lehessek!

- Tudom... – suttogta Kat, és ajkait finoman Loki szájára helyezte. A Herceg érzékien csókolta vissza, és kedvesen futtatta végig ujjait bordó tincsein.

- Szeretlek, Kathlin, annyira szeretlek... – suttogta Loki két csók között.

- Szeretlek, Loki – sóhajtotta Kat boldogan. - Te vagy az életem.

Mit sem sejtettek abból, hogy az elköszönni vágyó Thor és Caroline az ajtóból nézték őket. A szőke férfi ekkor kedvesen a kislányra mosolygott.

- Látod, Carey, a szüleid még mindig szeretik egymást. Ritka dolog ez manapság!

- Szeretik egymást, mert én összekapcsoltam őket! – magyarázta a kislány „bölcsen", amit megannyiszor hallott szülei szájából.

- De még mennyire! – hagyta rá Thor mosolyogva, és megfogta apró kezét. Care kis tenyere szinte elveszett az ő nagy és erős öklében. – Gyere kislány, hagyjuk a szüleidet készülődni!

- De nem is készülődnek!

- Majd fognak!

- Csak ha fogunk repülni! – követelte Care.

- Meglátjuk! – döntötte el Thor, és a folyosó felé vezette unokahúgát.

...

Sietve léptek be a konferenciaterembe, Loki a vállvértjét igazítva, Kathlin feltűzött haján elvégezve az utolsó simításokat. A fény több árnyalatban ömlött be a magas, színes üvegablakokon, megvilágítva Asgard híres hadvezéreinek és királyainak portréit az arannyal és márványszobrokkal díszített falakon.

Odin a végtelen hosszú, sötét fából készült tárgyalóasztal távolabbi végénél sétálgatott, fel-feltekintve az Örök Birodalom dicső múltját ábrázoló festményekre. Egyedül volt, vezérei még nem érkeztek meg. Amint észrevette az ékezőket méltóságteljesen intett feléjük, majd tovább szemlélte dédapja képét.

- Atyám! – szólította meg Loki, miután feleségével sikeresen végigvonultak a terem fával burkolt padlóján.

- Királyom! – mondta Kathlin. Mindketten keresztbe emelték jobb karjukat mellkasuk előtt, és negyvenöt fokos szögben előre hajoltak pár pillanatra.

Odin bólintott feléjük, majd vonásai ellágyultak, családi hangulatba váltott.

- Fiam, drága menyem... – mosolygott rájuk, mire ők is elmosolyodtak. – Hát az unokámat hol hagytátok? – kérdezte a király, jól mögéjük tekintve.

- Thor említette, hogy csak kettőnket kívánod látni – jegyezte meg Loki, majd kissé idegesen hozzátette, - de sejthettem volna, hogy csak magának akarta Caroline-t!

- Sajnálom, felség – kért elnézést Kathlin. – Ha gondolod, idehozom!

- Nem, nem szükséges – sóhajtotta az öreg. – Sok a teendő, konferencia, régen láttalak titeket együtt – magyarázta, - de akkor majd legközelebb.

- Szóval csak látni szerettél volna? – kérdezte Loki kíváncsian.

- Első sorban – felelte Odin. – Mi van veletek, hogy vagytok?

- Remekül! – vágták rá egyszerre. Egyetértően nem szerették volna minden apró problémájukkal a Mindenek Atyját fárasztani, de ő már rég tisztában volt a helyzettel. Éppen azért hívatta őket magához még a tárgyalás megkezdése előtt.

- Milyen az élet az Örök Birodalomban? – fordult most a király a lányhoz.

- Csodálatos, felség, mint mindig – felelte Kat, magára erőltetve egy mosolyt. Egyébként az volt, leszámítva, hogy utóbbi időben alig volt ideje Caroline-ra, akire dadák vigyáztak, Lokira még kevésbé, és sokkal többet szeretett volna tenni a Föld érdekében.

- Biztos vagy benne? – kérdezett rá Odin, mintha mindent sejtene már, és mélyen a Boszorkány bordó szemeibe nézett. Kathlin nem akart tovább hazudni. Összenézett Lokival, és a férfi megértően bólintott.

- Nehezebb, mint vártam – vallotta be Kat. – De hűséget fogadtam, nem szegem meg az eskümet semmilyen körülmények között!

- Kilenc Világ közül egyetlen iránt érdeklődni még nem bűn – mondta Odin, világossá téve, hogy tud Kathlin Heimdall-nál tett látogatásairól. – Ám kilenc közül csupán egynek érdekeit nézni annál inkább.

Kathlin bűntudatos tekintettel hajtotta le a fejét, holott Odin nem kifejezetten megrovásnak szánta a korábbit. Loki pedig azonnal védeni kezdte feleségét.

- Atyám, kérlek, ne hibáztasd őt! – mondta a Herceg, és védelmezően Kathlin köré fonta jobb karját. A lány kissé meglepődött, hogy Loki minden Midgard-központúsága elleni megszólása és megjegyzése mellett most gondolkodás nélkül mellé állt, atyja szavával egyet nem értve. – Talán nem szép, hogy folyton Midgard után érdeklődik, de mégiscsak szerettei élnek ott. Ettől még nem lesz elfogult, sosem helyezné Midgard érdekeit a Körszövetség elé!

Kathlin nyelt egyet, amit mindkét férfi jól értelmezett. Elé nem, de mellé már gondolkodás nélkül. Odin arcán mégis elismerés jelent meg.

- Azt már tudom, hogy te fiam, sosem fogod megszegni az esküdet – mosolyogta a király.

- Hogyan? – döbbent meg Loki.

- A hűséget és támogatást, amit ennek a nőnek fogadtál! – Odin – Hisz akár meg is vádolhattam volna a Szövetséggel szembeni tisztelet hiányával, te akkor is ellenem mondanál, az ő érdekében!

- Elnézésedet kérem, atyám, de Kathlin... – Loki

- Nem szükséges, de elfogadom. – Odin

- Felség, nem tennék olyat, ami a Szövetség stabilitását veszélybe sodorja! – szólalt meg végül Kathlin is. Mindent megtett, hogy nehogy véletlenül udvariatlannak hasson védekezése. – Hűséget fogadtam Asgardnak, a Kilenc Birodalomnak, ám Midgard továbbra is közel áll hozzám. Talán bűn, de képtelen vagyok elfeledni. Nem szándékozom megszegni az ígéretem, miszerint Asgardot tekintem új hazámnak, de az otthonom mindig is Midgard maradt. Törvények szerint élek, de az érzelmeimnek nem szabhatok határt, sajnálom. – Ítéletre várva nézett fel a király kék szemébe, újult határozottsággal.

Loki nagyot sóhajtott, de továbbra is kitartóan állt mellette, és éreztette, hogy ő vele van, még ha nem is ért mindenben egyet kedvesével.

- Az érzelmek elborítják az elmét – mondta Odin, - elhitetik veled, hogy a helyes utat járod, akkor is, amikor egy szakadék felett próbálsz egy vékony ágon átsétálni. Háborúban az érzelmekre hagyatkozni vesztes stratégia. – Kat újból lesütötte tekintetét. – Holott érzelmesnek lenni önmagában nem bűn. – A lány újból felnézett a királyra. – Tudni kell, hol a határ, hogy az érzelmek a politikát ne ellehetetlenítsék, hanem jobb mederbe tereljék.

- Felség? – kérdezte Kathlin meglepetten, mégis megkönnyebbülten.

- Atyám? – vonta fel a szemöldökét Loki.

Odin meleg tekintettel nézett le szeretteire, bal kezét kedvesen, egyben megtisztelően a lány vállára helyezte.

- Igazságtalan Kilenc Világ közül csupán egyben érdekeltnek lenni – fogott bele Odin mondókájába. – Ugyanakkor nem elfeledni, honnan jöttünk, kitartani szülőhazánk mellett, még egy fényesebb birodalom teljes jogú tagjaként is, dicséretes.

Loki megkönnyebbülten mosolygott kedvesére, akit Odin is elismerő pillantásokkal jutalmazott. Tehát innen fújt a szél. A király nem figyelmeztetni akarta a lányt, hanem kifejezni elismerését az irányába.

- Felség, én... – sóhajtotta a lány, de Odin még nem fejezte be.

- Erősek szövetségében a gyengébbek érdekeit képviselni, ősi nagyhatalmak körében az új világhoz hűnek maradni... Kevesen képesek meglátni a legapróbb láncszem fontosságát, éppen ezért, amit teszel, kedvesem... – Meleg tekintettel nézett a vele egy magas sötétvörös hajú lány szemeibe. – ...Az ritka, és igen tiszteletre méltó!

- Köszönöm, felség – hajtotta meg Kat a fejét. – De szívből teszem, nem érdemlek különösebb dicséretet.

- Ha én mondom, érdemelsz! – erősködött Odin.

- Ne ellenkezz atyámmal – mosolyogta szerelme felé Loki.

- A férjednek igaza van! Ne ellenkezz velem! – jelentette ki Odin.

- Igenis, felség! – felelte a Boszorkány komolyan.

Mind a hárman egyszerre néztek össze, és nevették el magukat. Túlságosan is szerető család voltak ahhoz, hogy ennyi komolyságot engedjenek maguk közé állni.

Végül, mikor kinevették magukat, a helyszínhez illően mégis nagy levegőt vettek, és visszavettek a nagy jókedvből.

...

- Ezért hívattál minket, Atyám? – kérdezte Loki.

- Hogy megköszönd, amiért Midgard érdekeit képviselem? – tette hozzá a lány.

- Nem csupán képviseled, a szíveden viseled. Azok után, hogy te vagy a boszorkányok leszármazottja, akik évszázadokkal ezelőtt Midgardot védték, ez természetes. A te sorsod az, hogy szülőfölded védelmezője légy. – Odin

- De most, hogy már ő is egy közülünk, a Kilenc Világ védelmezőjévé vált – vágott közbe Loki.

- Ez igaz – sóhajtotta Kathlin. – Megváltoztam. Már nem vagyok ember.

- Nem, ember nem – értett egyet Odin. – De a lelked mélyén mindig Midgard gyermeke maradsz. Hiába élsz az Örök Birodalomban, halhatatlanként sem elégedsz meg ezzel az élettel.

- Sajnálom... Nem akartam hálátlan lenni... – Kathlin

- Nem vagy az. - Odin – Nem tőlem kaptad a hosszú életet, hanem a férjedtől, hozzá pedig feltétel nélkül jóságos és hű voltál mindezidáig.

- Több mint jóságos – vigyorogta Loki, és megsimogatta kedvese vállát.

- Amíg itt éltél, betartottad Asgard törvényeit, segítettél az államügyekben, feláldoztad a szabadidőd. Vak és bolond az, aki ezek után bármilyen bűnnel vádol téged! - Odin

- Felség? – Kathlin. Itt már Loki sem tudta, mégis mire megy ki a „játék".

- Kathlin, drága menyem – fogta kezeibe az öreg király a lány jobbját. – Hat év alatt tisztán és példásan éltél világunkban. Csodálatos unokával ajándékoztál meg Friggát és engem, fiamat pedig szerető családdal, amiért hálám örökké elkísér. Mindvégig családodként szerettél és tiszteltél minket, ezért kérlek, ne értsd félre, amit most kérek tőled...

- Bármit megteszek, felség – mondta Kathlin, gondolkozás nélkül. Odin újból elismerően nézett rá, és Lokira, aki ilyen kivételes nőt fogott magának.

- És te, fiam! – fordult most a király a Mágus felé.

- Igen, Atyám? – kérdezte Loki udvariasan.

- Loki, fiam – ismételte az öreg komoly, jelentőségteljes hangon. – Hat éven keresztül kiváló munkát végeztél, mint tanácsadóm, és mint a Birodalmak Védelmezője. Asgard népe felnéz rád, korábbi félresiklásaid elhalványultak. Emellett pedig nagyszerű férje lettél ennek a gyönyörű nőnek, és szerető apja Caroline-nak. Rég óta nem volt időm biztosítani téged, hogy büszke vagyok rád, amilyen büszke egy apa a fiára lehet. Te és Thor, végre együtt, és nem egymás ellen küzdötök. Semmi sem tesz engem és anyátokat boldogabbá ennél.

- Köszönöm, Atyám, de a lényegre térnél végre? – türelmetlenkedett Loki. Igencsak jól esetek neki apja kedves szavai, de nem tudott elnézni a szöveg mögött megbújó lényeg felett. Apja valamit kérni akart tőlük, méghozzá valami igazán komoly dolgot.

- ...Sosem hagytad a figyelmed elterelni mások céljairól – mosolyogta Odin. – De ez a cél, fiam, leányom – tekintett Kathlinre, - nem ellenetek irányul.

- Mégpedig? – Loki

Odin a lányra nézett.

- Gondolkodtam felvetéseiden Midgarddal kapcsolatban, és arra jutottam, aggodalmaid helytállóak. Ha Midgard egyedül küzd tovább, nem áll majd időben készen a szövetségre. Követeinkre viszont jelenleg máshol van szükség. Kathlin! Szeretném, ha mihamarabb visszatérnél Midgardra! – jelentette ki a király. De még időt sem hagyott a pár döbbenetének szavakba öntésére, folytatta. – Ez a legkézenfekvőbb, és talán legjobb megoldás egyben...

- Királyom, én... – habogta a lány kissé zavarba jőve.

- Nem kell magyarázkodnod, tisztában vagyok vele, hogy mindig is erre vágytál – nyugtatta Odin. - És még mielőtt megbánnád érzelmeidet, biztosítalak róla, hogy nem haragszom. Mint már mondtam, hálás vagyok érte. Midgardnak segítségre van szüksége, és nyugodtabb szívvel, büszkén küldlek téged a Szövetség nevében, mint az emberek számára idegen, a halandókkal szemben fenntartásokkal élő, keményszívű harcosokat. Bolygód lakóinak elsősorban hitre van szüksége, és ki más adhatná ezt meg nekik, mint az, ki Midgard földjének ősi erejét birtokolja, s aki az Örök Birodalomban bizonyította hűségét a Kilenc Világ felé?

Kathlin kezdetben nem talált szavakat, de Loki némi kezdeti csodálkozás után rátalált hangjára.

- Megértem az álláspontodat, Atyám – kezdte a Herceg, - de ha Kathlint mindenképpen el akarod küldeni, akkor én is vele tartok! Nem hagyom egyedül elmenni!

- Mást nem is vártam volna – mosolyodott el Odin egy pillanatra, Loki pedig meglepetten bámult rá, amiért apja ilyen jól ismeri. – Tőled ezért, fiam, ugyanezt kérem! Nem szívesen engednék egy nőt egyedül útnak, és úgy a szép, ha férj felesége mellett áll. Azt szeretném, ha mindketten Midgardra mennétek, és a Szövetséghez segítenétek a halandókat. Hogy milyen eszközöket alkalmaztok, vagy maradtok-e, ha Midgard belépett a Körszövetségbe, rajtatok áll. Fiam, leányom, megbízok bennetek! Csupán annyit kérek, hogy bölcsen és megfontoltan cselekedjetek. Ne irányítani próbáljátok az embereket, hanem meggyőzni őket! Segítsétek őket a lázadók ellen, de ne éljetek vissza hatalmatokkal, amitől ők könnyen bizalmatlanná válhatnak! Viselkedjetek igaz szövetségeshez méltóan!

- Atyám, ez... – ingatta a fejét Loki. Nehezére esett felfogni a tényt, hogy Atyja hat év aktív politikai élet után most idegen légióba küldi, a haladók közé. Ellent mégsem mondhatott, nem csupán apja udvarias kérése miatt, hanem mert tudta, Kathlinnek ez többet jelent mindennél.

Kathlin sugárzó arccal dolgozta fel magában az újonnan jött, de réges-rég óta vár lehetőséget, hogy negatív következmények nélkül térjen vissza a Földre, segíteni a népét.

- Felség..., királyom..., Odin... – hadarta a lány, mély izgalomba jőve, és végtelenül boldogan. – Hálásan köszönöm bizalmadat! Örömmel teljesítem a kérésedet! Örömmel, ugye Loki? – nézett férjére, akit tépelődő némaság vett hatalmába. A Herceg feleségére emelte nem túl lelkes tekintetét.

- Fiam? – kérdezte Odin is. Sejtette, hogy fia nem lesz odáig a feladattól, de nem volt más választása. Kathlin epedett érte, hogy visszatérjen szülőföldjére, nem tagadhatta meg tőle a lehetőséget. Fiát ugyan hiányolni fogja, de legalább annyival nyugodtabb, hogy őt küldi a Földre, és nem egy érdektelen hadvezért. Sőt, talán még jót is fog tenni neki, hogy ennyi év után kárpótolja a halandókat azért, ami részben az ő hibája is volt, a Chitauri támadása. És ha a halandók rájönnek, hogy Loki valóban a szövetségesük, talán Asgardban is újra elkezdenek bízni.

- Mit mondhatnék, Atyám? – sóhajtotta a Mágus színpadiasan. – Már azelőtt tudtad a választ, mielőtt elmondtad volna kérésed.

- Tőled szeretném hallani! – Odin

- Minek? Hisz sosem hagynám magára Kathlint, és jelenleg arra sincs megfelelő okom, hogy neked ellent mondjak. - Loki

- Mindig is szerettem az őszinteséged! – mondta a király, száját halvány mosolyra húzva.

Kathlin noszogatóan nézett kedvesére, és kérlelően fogta meg a karját. Loki képtelen volt megtagadni tőle a boldogságot, hogy szíve vágyának eleget téve visszatérjen otthonába. Még akkor is, ha ezzel neki kell elválnia családja egy részétől, és hazájától. A lány legalább vele marad, és csak ez számít igazán. Kathlin mindig is támogatta, most rajta a sor, hogy komoly helyzetben mellette álljon.

- Elegyünk Midgardra, ahogy kérted – határozta el Loki. – Segítünk a halandóknak felzárkózni!

- Komolyan? – csodálkozott a lány. Azért nem hitte volna, hogy szerelmét még győzködnie sem kellesz. De Loki szeméből kelletlenség helyett immár szeretet és kitartás sugárzott. – Azt hittem, nem szeretnél visszatérni velem.

- Nem sok kedvem volt hozzá – vallotta be a Herceg. – De most, hogy Atyánk is így kívánja, nincs hivatalos akadálya. Látom a szemedben, hogy mennyire fontos ez neked. Kathlin – megfogta a lány kezeit, és mélyen a szemébe nézett. – Az Univerzum végére is elmennék veled, hisz tudod! És ha ezzel teszlek boldoggá, legyen! Visszatérünk a Földre, és megtesszük, amit kell! Amit szeretnél!

Kathlin szemeibe könnyek szöktek, és meghatódva csókolta meg szerelmét. Odin kezdte kissé kellemetlenül érezni magát, mert a vezérei bármelyik percben megérkezhetnek, a fia és menye pedig éppen a közelben drámázik, de nem volt szíve közbevágni. Nagy döntés volt ez nekik, fel kellett dolgozniuk. Loki közben átkarolta a lány hátát, másik kezével pedig selymes, rubin hajába túrt. Később rájöttek, hol is vannak, és röstelkedve váltak szét, majd néztek a Mindenek Atyjának szemébe.

- Elnézést... – motyogta Kat.

- Elnézést, Atyám – így Loki.

- Semmi gond – felelte a Király. – A vezérek még nem érkeztek meg, nem buktatok le. De visszatérve a Szövetséghez, ezek szerint teljes odaadással teljesítitek a rátok bízott feladatot?

- Természetesen. – Kathlin

- Számíthatsz ránk, Atyám! – Loki

...

Hogy Caroline is velük tart a Földre, az már a kezdetektől nyilvánvaló volt. Frigga nem lepődött meg különösképpen, amikor fia és szeretett menye bejelentették távozásukat. Odin még előző este beavatta terveibe, amivel a királyné, fájó szívvel ugyan, de egyet értett. Ami Midgardnak a legjobb, az a legjobb a Szövetségnek is. Frigga pedig azt is tudta, hogy így talán több ideje lesz egymásra az ifjú házaspárnak.

A távozást három napon belül tervezték, a néhány éve már tökéletesen funkcionáló Bifröst segítségével. Loki és Kathlin mind Thorral, Siffel és a Három Harcossal megbeszélték a dolgot, és a következményeket. Utóbbi négy könnyen elfogadta Odin döntését, de Asgard trónörököse már annál kevésbé. Thor az évek során igazán közel került fivéréhez és annak szerelméhez, és persze pajkos unokahúgához.

- Nagyon fogom hiányolni ezt a kis tündérbogarat! – sóhajtotta Thor, és ölbe kapta Caroline-t. A szűk család, Odin, Frigga, Kathlin, Loki, Care, Sif és a Villámok Ura a búcsú előtti utolsó vacsorát töltötték együtt. Kathlinék másnap kora reggel készültek indulni.

- Sajnálom, hogy nem tarthatsz velünk – mondta Loki, és kivételesen komolyan is gondolta.

- Atyám úgy véli, nélkülem összeomlik a hadsereg... – Thor

- Nem vélem, ám a katonák fegyelmezettebbek, ha jelen van az, akit vezetőjüknek elfogadtak – helyesbített Odin.

- Azt hittem, a vezetőjük te vagy, felség – szólt közbe Sif.

- Asgard királya vagyok, ám a sereg immár a Szövetséghez tartozik. Olyasvalaki kell álljon az élén, akit nem láncol egy Birodalomhoz a kötelesség. – Odin

- Vagy aki még nem túl öreg a harchoz – vigyorogta Thor. Care kivételével, aki nevetett, mindenki megrovóan nézett rá. – Csak vicceltem – védekezett a szőke.

- Értékelem a próbálkozást – mondta Odin komolyan. – De mondjuk ki, igazad van. Nem vagyok már ifjú, a seregnek pedig szilaj vezetőre van szüksége.

- Nem beszélhetnék csak egyszer nem a fivérem szilajságáról! – forgatta meg a szemeit Loki.

- Az öcsém olyan nagyszerű férfi... – kezdte Thor komolytalanul. – Nagyszerű férj, nagyszerű apa, nagyszerű tanácsokat ad, nagyszerű az ágyban és...

Mindenki nevetni kezdett, bár Care nem is értette igazán a viccet. Loki tovább bosszankodott, de immár az ő szája is mosolyra húzódott.

- Maradjunk inkább a szilajságodnál – döntötte el a Herceg. Újból elnevették magukat.

...

Tovább beszélgettek a másnapi teendőkről, majd néhány perc múltán Kathlin törte meg a csendet. Kijelentette, hogy némi elintéznivalója akadt, és sietve távozott az asztaltól.

A Palota déli kijárata, majd a mezők felé vette az irányt. Felpattant egy legelő lóra, és félóra szőrén vágtatás után az egyik közeli hegycsúcson, azaz inkább fennsíkon találta magát. Onnan kiváló kilátás nyílt a királyi palotára, amit rézvörössé festett a lenyugvó nap fénye. Ezen a helyen beszélték meg Naomival a találkozót.

- Lenyűgöző, bár kissé hivalkodó – szólalt meg egy ismerős, játékos női hang a háta mögül. – Nálunk nincsenek ekkora díszes épületek – jegyezte meg Naomi, és közelebb lépett a lányhoz. Kék szemei izgatottan csillogtak a narancsos fényben.

- Naomi, szia! – köszöntötte Kat mosolyogva, majd átölelték egymást.

- Kathlin, jó újra látni! – sóhajtotta a Tűzhercegnő barátnője vörös hajába. Vigyorogva néztek egymás szemébe, mint két legjobb barátnő, aki csak újabb ravaszságra készül. Sokat találkoztak az elmúlt időben. Jól szórakoztak kettesben, amolyan csajos bulikat tartottak, és Naomi megkedvelte Caroline-t is. – Hogy van az én kis tűzgolyóm? – kérdezte Naomi. Így nevezte el Kathlin kislányát.

- Remekül...

Csevegtek egy ideig, majd Kathlin végül rákérdezett arra, amiért első sorban muszáj volt összefutniuk, még mielőtt a lány visszautazik Midgardra.

Még néhány hónapja, az egyik csajos estéjükön Naomi merész dolgot eszelt ki. Egyiküket sem járt még Svartalfheimban addig a napig. Naomi azért, mert népe hagyományszerűen nem csipázta az éjelfeket, Kathlin pedig Loki túlzott óvatossága miatt, mert férje túl veszélyesnek találta az éj birodalmát a számára. (Kat addigra többször volt Vanaheimban és Alfheimben, Jötunheimben háromszor, és Nielfheimba is elugrott Lokival kétszer. Muspellsheimba pedig Naomi vitte el egyszer. Persze csak néhány órára, mert a tűz birodalmának forróságát tovább nehéz lett volna tűrnie egy nem tűzdémon lánynak.)

Aznap éjjel Mobi hátán elszöktek Svartalfheimba, amiről később sem szóltak senkinek. Ártatlan felfedezőtúra volt csupán, az éj kékeszöld mezeinek, ibolyaszín tengereinek és fluoreszkáló növényeinek megismerése. Elővigyázatosságból pedig nem nyúltak semmihez.

Mégsem tértek haza üres kézzel. Köztudott volt a Világokban, hogy a legjobb minőségű, legsűrűbb, legellenállóbb, mégis leghajlékonyabb és legszívósabb fém ércét Svartalfheim barlangjai mélyéről bányásszák. Igen nehéz hozzájutni, mert az éjelfek nem szívesen kereskednek más birodalmakkal, feladva előnyüket. A Szövetségre tekintettel, és Naomi meggyőző tehetségének eredményképp a lányoknak mégis sikerült néhány értékes, de számukra jelentéktelen ékszerüket egy nagyobb tömb fémércre cserélni.

Mobi és Naomi hazavitte az ércet, aminek Erik és a démonok meg is örültek nagyon. A Hercegnő persze nem akarta Kathlint jutalék nélkül elengedni. A lány viszont úgy volt vele, hogy Odin is szerez majd ércet magának, ha fontosnak tartja. Bár a Svartalf fém jóval nehezebb még az Asgardinál is, a nem eléggé edzett katonákat gátolhatja a mozgásban. Erősebb fegyver, erősebb harcost igényel, a démonok és éjelfek pedig ilyen téren szívósabbnak bizonyultak. Kathlin emellett Loki előtt sem szeretett volna lebukni.

Abban állapodtak meg, hogy az elkészült fegyverek közül Naomi mégis ad a lánynak, egyetlen egyet, a legszebben megmunkáltat, barátságból. Ezért jött most Asgardba néhány órára. Hogy átadja Kathlinnek, mielőtt évekig nem találkozhatnak, mert a lány szülőföldjéhez húzza a kötelesség, ő pedig a tűz leányaként nem szívesen perzselné fel azt a földet.

...

- Elhoztad? – kérdezte Kathlin. Akarata ellenére gyermeki izgalom lett úrrá rajta.

Naomi elmosolyodott, majd oldalára erősített egyik kardhüvelyből egy hosszú, az áz kardokhoz, és főleg muspell szablyákhoz képest vékony pengét húzott elő.

A karcsú, ezüstös fényű kard felszíne olyan sima volt, hogy szinte tükörként verte vissza a fényt. S ragyogott, mintha önmaga lenne annak forrása. Mind a hegyes háromszögben végződő penge, mind muspell fémből rákovácsolt markolat mesterien volt megmunkálva, utóbbi muspell szimbólumokkal díszítve. Egyszerűen vonzotta a tekintetet.

- Kecses kard, nem túl széles. Így nehezebb szemmel tartani, és a súlyát tekintve is előnyösebb – magyarázta Naomi büszkén. – Éjelf fémből készült penge, vörös sárkányok tüzében kovácsolva. Kilenc Világ nem látott még ilyen nagyszerű fegyvert!

- Elképesztően hangzik – lelkendezett Kat. – És a sárkánytűz a...?

- A legerősebb pengék készítésének módja – mondta Mobi, aki épp akkor tért vissza a vadászatból. Egy áporszarvast dobott a lábai elé, miközben leereszkedett a lányoktól húsz méternyire. A zsákmány elfogyasztásával azonban udvariasan várt, míg vált pár szót a jelen lévőkkel.

- Nem csupán a tűz az, ami forróbb még a kialvó csillagok tüzénél is, hanem a sárkány maga. A tűzsárkányok ereje ugyanis a forrósággal együtt megedzi a fémet, sőt átitatja azt, így az abból készült fegyver különleges képességekkel bír – magyarázta Naomi.

- Milyen képességekkel? – kérdezte Kathlin lelkesen, és nem győzött csodálkozni.

- Ez a kard itt egyszerre lehet egyszerű kard, mint jelenleg, de valaki, aki jól ért a mágiához, némi gyakorlással kedve szerint alakíthatja bármivé, bármilyen fémtárggyá – jelentette ki Mobi. – Lehet szablya, tőr, kalapács, sőt övcsat, karvért... Sokat jelent ez, ha álcázni kell a fegyvert.

- Igen, ez elképesztő! – mondta Kat hálásan.

- Én is segítettem ám a hevítésben! – büszkélkedett Mobi.

- Köszönöm! Köszönöm, barátaim! – sóhajtotta Kat elérzékenyülve.

- Szívesen – mosolyogta Naomi.

- Biztos vagy benne, hogy tudod majd használni? – kérdezett rá Mobi a biztonság kedvéért.

- Nem – felelte a Boszorkány, amin mindkét tüzes meglepődött. Kat viszont csak elnevette magát. – Nem nekem lesz – világosította fel őket. – Az áz pengéket most, hogy én is „halhatatlan" lettem, kis gyakorlással egész könnyen kezelem, de a vékony kardokat inkább. Nem nekem való a hatalmas szablya, sem az extranehéz éjelf fém.

- Van benne valami – értett egyet Naomi, és átnyújtotta a kardot. Amikor pedig Kat némileg megeresztette kezeit annak súlya alatt, a Hercegnő megkönnyebbülten lélegzett fel. – Ez a fém tényleg nagyon nehéz. Magamnak is egy fele ilyen vékony, szinte csak vívókard átmérőjűt készíttettem, de így is olyan nehéz, mint egy átlagos szablya. Az ereje viszont totál megéri! Könnyűszerrel szétvágom vele a vörös sziklát is, amit egy szablyával percekig kaszabolhatok.

- Nagyon súlyos, az egyszer biztos – sóhajtotta Kat, és leeresztette a kard végét a földre, botként támaszkodva rá. – De biztos vagyok benne, hogy akié lesz, csak az előnyeit fogja látni. Az egyensúlya kiváló, ezt már most kiéreztem. Kár, hogy képtelen lennék fél percnél tovább szünet nélkül harcolni vele.

- Kinek fogod adni? – kíváncsiskodott Naomi.

- Nos, ez titok, mert meglepetés lesz... – kezdte a lány. – De mivel jó ideig úgy sem látsz minket... Ha megígéred, hogy titokban tartod előtte erre a pár órára...

- Ugyan már! – nevette a narancs hajú lány lazán. – Lokinak szánod, igaz? – Kathlin épp válaszra nyitotta a száját. – Ne aggódj, tőlem nem tudja meg!

- Lekötelezel. – Kathlin

- Ha majd átadod neki, üzenem, hogy nagyon becsülje meg! Még a démonoknak is ritkán jut ki a kegyből, hogy sárkányok tüzében kovácsolhatják fegyvereiket, nem hogy egy jégóriásnak! – kérte Mobi.

- Csak félig jötun! – helyesbítette Kat. – Én természetesen átadom.

Beszéltek még egy ideig, Kat elmondta, hogy a meglepetést későbbre tervezi Loki számára. Majd Mobi segítségével rájött, hogy alakíthatja tőrré a kardot, így jobban elrejthette később poggyászában.

Naomi később beköszönt a Palotába. Főként Thorral és Siffel csevegett, de Odinnal is váltott pár szót, hivatalosabb ügyekről. Majd Caroline-nal játszott kicsit. Care imádta a mókás lángcsóvákat, amiket a Tűzhercegnő a tenyeréből csalt elő a kedvéért. Éjfél előtt viszont Naomi haza indult, nem maradt éjszakára, mert Erik már várt rá. Érzelmes búcsút vett barátnőjétől, kis tűzgolyócskájától és többi barátjától.

A társaság nagy része aludni tért. Kathlinnek és Lokiak még eltartott egy ideig, még befejezték a szükséges dolgok bepakolását. Ruhákon és némi élelmen kívül fontos és nélkülözhetetlen volt különféle jó minőségű fegyverek, mint tőrök, vékony és vastagabb pengéjű kardok, dobókések és dobócsillagok, egy mindkét végén pengében végződő fémbot, egy bőrtarisznya opálos fehér gyógykristály, és három hatalmas táska tűzkő bekészítése.

A dolog addig fajult, hogy Kathlinék hat nagy bőrtáskával indultak útnak, amiből háromban csak tűzkövek voltak, egyikben felesben, másik felében pedig a gyógykristályok és néhány másféle mágikus erejű kristály. Egyik fajta (türkiz) az időjárást befolyásolhatta meghatározott időre, egy másik (smaragdzöld) víz nélkül is gyógyított, a harmadik (halványlila) volt az, amit Loki az illúziók létrehozásához felhasznált, a negyedik fajta pedig (sárgás-narancsos) olyan drágakő volt, ami viselve védelmet biztosított a varázslat ellen mágiához nem értő személyek számára. Utóbbiak mind ritka kristályok voltak, de Loki úgy vélte, hasznukat veszik még Midgardon, így bepakolta őket.

A három másik bőrönd egyikében csak fegyverek voltak, így a család ruhái és személyes dolgai, továbbá a kevés étel két táskában sűrűsödtek össze.

...

Elérkezett a búcsú napja. Odin, Frigga, Thor, Sif és a Három Harcos a Szivárványhídon keresztül egész a Bifröstig kísérte Lokit, Kathlint és Caroline-t. Az aranyszemű, barna bőrű kapuőr türelmesen figyelte, ahogy a család elköszön tőlük.

Mindenki megölelt mindenkit, Kat és Frigga pedig még könnyeket is hullattak. Mind mondtak valami bölcset vagy érzelmeset útravalónak.

Thor megígérte, hogy amint ideje lesz, meglátogatja őket, Sif pedig szintén szívesen látogatott volna újból Midgardra. Odin viszont elegendőnek talált két kivételesen nagy hatalmú mágus leküldeni, és nem is akadt éppen szabad embere, így az ő látogatásuk csak ideiglenesnek ígérkezett. Frigga elmondta, mennyire fognak neki hiányozni, Sif pedig kijelentette, hogy megtiszteltetés ismerni őket. Volkstagg a Midgardi étellel kapcsolatban mókázott valamit, Hogun sok sikert kívánt, Fandral pedig sok élvezetet.

Ám ami a legjobban megmaradt a távozókban, azok mégis csak a királyi pár utolsó szavai voltak. Miután Caroline kijelentette, hogy mennyire fog neki hiányozni mindenki, Odin és Frigga előre léptek.

- Mielőtt távoztok, szeretnénk, ha tudnátok, hogy mind nagyon büszkék vagyunk rátok, és ugyanennyire hálásak is – kezdte Frigga, szomorkásan ugyan, de mosolyogva.

- A Sors más világba szólít, ám Asgard mindig egy olyan hely lesz, ahol visszavárnak titeket – folytatta Odin. – Fiam, leányom – nézett Lokira, majd Kathlinre, - az Örök Birodalom nevében léptek a Földre, ezt ne feledjétek! Ugyanakkor, ha hosszabb időre maradnátok, lelketek rajta.

- De várunk vissza! – erősítette meg Frigga férje korábbi kijelentését gyorsan.

Kathlin és Loki bólintottak, még Care is meghajtotta kis fejét. Mind Heimdallra néztek, aki ekkor kardját a híd indító berendezésébe szúrta. Az arany kupola forogni kezdett felettük, egyre sebesebben, Loki és Kathlin pedig még utoljára végignéztek az eléjük táruló látványon:

Odin, Frigga, a szerető szülők, akiket immár Kat is apjaként és anyjaként szeretett. Thor, a lelkes és szeretetteljes fivér és nagybácsi. Sif, a megfontolt barát. Hogun, Vokstagg, és Fandral a hűséges bajtársak. Mind életük szerves részei, akiktől bizonytalan időre elköszönnek.

Asgard végtelen tengere, az aranyló palota, dús mezők és kék hegyek, amiket elhagynak. Felelősségteljes, mégis fényűző és elit élet, szabad, kötetlen mágiahasználat amitől elválnak.

Búcsút vesznek, hogy egy olyan világban folytathassák életüket, ahol az emberek elképzelése az Univerzumról igencsak hiányos és szűk. Ahol a mágia nagyobb veszélyt jelent, mint bárhol. Ahol nemrég még üldözték, és rettegtek tőle, ha nem épp kihasználni akarták. Egy világba, amit szétszakít a népei közötti ellentét, s lakói felszínre jutott hatalomvágya.

Egy olyan világért hagyják el Asgard fényes birodalmát, ahol egy második világháborús szervezet éled fel hamvaiból, hogy újból megkísérelje a világuralmat, a Földet egyesítő szervezetbe szivárogva. Őket kellesz legyőznie Kathlinnek és kísérőinek, mialatt meg kell győznie az embereket, hogy mielőbb helyezzék előtérbe a Sötét Vezér elleni védekezést és felkészülést.

...

A kupola fénysebességgel forgott, egyik végén pedig szivárványszínű átjáró jelent meg. Loki és Kathlin bedobálták táskáikat, majd két oldalról megfogták Caroline kezét. Magukhoz szorították kislányukat, majd nagy levegőt vettek, előre lendültek, és beléptek a fénybe.

Lebegtek, úsztak, száguldottak a fehér szivárvány örvényében, keresztül a galaxison, a csillaghalmaz egy távoli szegletébe. Más Nap és egyetlen Hold Birodalmába. Szorosan tartották egymást.

Néhány másodperc után a fény elmúlni látszott, ők pedig szilárd talajt éreztek a lábuk alatt. Amint megérezték bőrükön a száraz, hűvös szellőt már minden fény eloszlott, a felhők eltávolodtak egymástól.

A három utazó érdeklődve nézett körbe Texas szeles, borult egű pusztaságain.

...