All mine [OneOkRock]
Urahara x Ichigo
Urahara POV
Nem igaz, hogy az erős emberek nem félnek, és nem sírják álomba magukat. Nem igaz, hogy megmentetted a világot. Nem lehet igaz…
Nem akarom elfogadni, hogy soha többé nem találkozhatunk, hogy soha többé nem ülhetek oldaladon, hogy többé nem harcolhatunk együtt. Többé nem védhetlek meg, innen már egyedül kell szembenézned a problémáiddal, a világgal. Én már nem lehetek ott, hogy fázósan átölelj, és köszönömöt suttogva megnyugodj. Nem csókollak meg többé, nem takarlak be éjjel.
Az utcán állok, és ablakod figyelem. Évek teltek el csendben, anélkül, hogy észrevettél volna. Kezem ökölbe szorul. Ki tehet erről?
Hát persze, Kisuke, mindent magadnak köszönhetsz. Amikor beléd szerettem, csak egy elhivatott kölyök voltál. Két év telt el, és egy sokat megélt harcos vagy, én meg… maradtam, aki voltam.
Én vagyok a köd, amely lassan körbeölel, és nem enged el többé. Ichigo, megtalálom a módját, hogy boldog légy, csak egy kérésem van.
Kérlek, engedd látnom, hogy boldog vagy, hogy ne szorongassa a sírás a torkom, mikor meglátlak, mikor elsétálsz mellettem.
Meg fogak menteni valahogy. Nem engedlek el újra… nem fogom elrontani legközelebb. Soha többé nem leszek önző, ha velem maradsz.
Szeretlek, Ichigo, csak így, az utcáról, így, hogy egy világ választ el tőled. Láttalak erősödni, és örülök, hogy még maradtak könnyeid. Hiányzol, hiszen te vagy a célom. Elérlek, és megmentelek valahogy, ígérem.
Csodállak, szeretlek, gyűlöllek és hiányollak egyszerre. Kérlek, nyisd ki a szemed, és lásd meg, hogy zuhanok… hogy érted zuhanok.