Coffee Shop [B.A.P]

Urahara x Ichigo

Ichigo POV

Urahara sztrájkba lépett, és kitalálta, hogy nyáron kávézót létesít a boltban. Ez nagyon szép és jó, csakhogy én lettem az egyik kedvenc kiszemeltje. Kitalálta, hogy legyek én a pincér, és ezt közölte is.

- Kurosaki-san pedig pincér lesz.

- Aha, nem – vágtam rá, majd igyekeztem tartani a távolságot. Apukám máshogy képzelte az egészet…

- Ez remek ötlet! Gondolj bele, végre dolgozhatnál… - kezdett áradozni.

- Van munkám – szúrtam közbe, hátha feltűnik neki.

- Méltó lehetnél anyádhoz… - tette fel a falra anya egyik portréját, és elkezdte ölelgetni.

- Öhm, bocs, de visszautasítom. Ishida és Orihime nem bírnak egyedül a lidércekkel, és most, hogy Chad is dolgozik…

- Ugyan, ugyan, Kurosaki-kun! – vigyorgott bele Urahara a mondandómba. – Yoruichi-dono és Omaeda hadnagy éppen itt tartózkodnak egy kis ideig, csak amíg neked is a kávézóban lenne a helyed…

- De miért én? Orihime legalább jól néz ki! Ishida meg olyan… pingvin! Chad meg Chad! – tiltakoztam nagy elánnal.

- Igaz, ami igaz, Inoue-san nagyon szép hölgy… de attól tartok, elszórakozná a dolgokat. Ishida-san pedig túl merev és határozott… Sado-san pedig… tőle talán megijednének a vendégek…

- Ichigo, ne baromkodj, vállald el, azt kész! – ordított közbe Kon.

- Ha egy hetet elvállalok, kapok jó fizetést, és a nyár további részére békén hagysz? – tettem fel a mindent eldöntő kérdést, a kalapos pedig egy bólintással írta alá szerződésünket.

A boltra felkerült a kávézót hirdető tábla, beszereztünk egy csomó széket, a belső teret átalakítottuk. A vendégek rendesen jöttek, volt forgalom rendesen. Délelőtt, mikor kevesebb a lidérc, Inoue és Ishida néha benéztek, Chad este köszönt be. Egy nap alatt megtanultam minden fontos dolgot. Mosolyogtam, mintha a világ legjobb munkája lenne az enyém. Első nap, záráskor Urahara fontos dolgot közölt.

- Hétvégén különleges vendégeink érkeznek… jönnek a kapitányok és a hadnagyok.

- Ez remek. – mondtam. – Mi a fenét keresnek errefelé?

- Hát… az úgy volt, hogy… az nem úgy volt! Yoruichi tehet mindenről! – védekezett.

- Aha… Yoruichi, a nagyszájú… még egy ekkora marhaságot…

- Na, de Kurosaki-san… ez nagyon fontos lenne….

- Jó, akkor fontos. Legyen. Elvállalom. De… kérek cserébe ajándékot! – hagytam ott szegényt.

A napok gyorsan teltek, a parti egyre csak közeledett. Tökéletes pincért faragott belőlem az ex-kapitány, jól telt az idő. Nem voltam ideges, mindig csak az aktuális munkámra igyekeztem koncentrálni, de valahogy folyamatosan a hátamban éreztem tekintetét.

A nagy nap… eljött! Mindent tökéletesen előkészítettem, ülésrendet, hogy senki se tudjon összeveszni senkivel.

A vendégek elkezdtek szállingózni. Először Ukitake kapitány érkezett, Rukiával és Kyouraku kapitány Nanaoval. Rukia megbizonyosodott elmém és testem épségéről, majd elkezdtek beszélgetni Uraharával. Ezután Shinji és Hinamori-san, meg a harmadik osztag érkezett. Shinji előre küldte hadnagyát, és inkább maradt beszélgetni velem… ezt meg fogom hálálni neki. A második osztag is megérkezett, aztán Unohana kapitány és Kenpachi elég furcsán néztek egymásra… remélem nem lesz baj, hogy egymás mellé kerültek… Byakuya és Renji is együtt jöttek, de vibrált körülöttük a levegő. Azt hiszem, megint összevesztek valamin… az est végére ki fognak békülni. Hitsugaya kapitány és Rangiku is befutott, előbbi haragosan fegyelmezte hadnagyát.

Az est hatalmas volt. Byakuya többször is kis híján hisztizni kezdett, látszott a fején, de végül visszafogta magát. A lányok kedvesen elcsevegtek, Matsumoto többször is felvetette, hogy egy sztriptíz feldobná az estét, de sajnos a kapitánya intézkedett, hogy senkinek se legyen kedve vetkőzni… Renji és Rukia végig beszélgettek, Shinji és Hinamori is csatlakozott hozzájuk. A nyolcas és tizenhármas kapitányok le sem szakadtak egymásról, s eltartott egy ideig, mire mindenkit sikerült hazaküldeni.

Pakolás után Urahara az ajtóban megállított.

- Köszönöm, Ichigo – mosolygott fáradtan.

- Mi lesz az ajándékom? – érdeklődtem felettébb kíváncsian. A lélegzetem is elállt, mikor megkaptam egy apró, hálás csók formájában. – Oh…

- Hm… - mosolyodott el újra.

- Urahara-san… lehet, hogy túlóráért is kapok ajándékot?

- Nincs ellenvetésem, de… mars kitakarítani a pincét!