Nothing and erverything
Gin x Kira
Kira POV
Nincsenek szavak arra, amit akkor éreztem, mikor először a szemembe néztél. Mérhetetlen, földöntúli örömöt, sértettséget, de féltem is, s elképesztő vágyat éreztem arra, hogy végre elmondjam Neked.
Már késő. Meghaltál, anélkül, hogy elbúcsúztunk volna. Gyászom mély, és sötét.
Mikor itt voltál velem, minden olyan természetesnek tűnt. Nem volt semmi, néha egyenest kívántam, hogy tűnj el az életemből, ugyanakkor szerettem volna beszélni veled, tudatni magamról, megölelni.
Mikor elmentél, összetörtem. Soha nem tudhatjuk, mennyire fontos valaki, amíg nem érezzük a hiányát, hát én most megtanultam a leckét.
Néha, gyengébb pillanataimban beférkőzött a gondolataimba, hogy nem számítok neked semmit, ezért egy idő után én is így akartam rád gondolni. Csak a kapitányom, akit megvédek, kötelességből.
Most, hogy nem félek tőled, már elmondhatom: nem így akartam. Volt idő, mikor te voltál minden, amiért érdemesnek tartottam folytatni, a célom te voltál.
Semmi voltál, most minden vagy. Nem tudom átívelni a köztünk tátongó ürességet. Sajnálom, még nem követhetlek, Ichimaru-taicho, de ígérem, ígérem, hamarosan újra találkozunk.
Kérlek, majd mondd el nekem az okokat, a hogyanokat és a miérteket, mondd el, mit hoz a holnap!
Könnyeimmel küszködve hagyom ott a dísztelen sírt.