Comes and goes
Hisagi x Renji x Kira x Ichigo
Ott volt a magányos, aki mindig csak rohant, kétségbeesetten keresve valamit. Mikor végre úgy tűnt, elérheti, időről időre kicsúszott a kezei közül a győzelem. Nem érdekelte, hányszor bukik el, addig küzdött, míg egyre közelebb nem került ahhoz, amit annyira kutatott: a szerelmet. Elérte, két kézzel kapaszkodott bele, de újra elvesztette: ezúttal örökre. Rá kellett döbbennie: nem érdemes ilyen erősen folytatnia, és beletörődött a veszteségbe. Évek teltek el csendben, és lassan újra megfordult a fejében, hogy keresni kéne valamit.
Ezúttal megtalálta, és visszafogta magát, nem erőltette a szerelmet, mert tudta, ha így tesz, csak elveszti. Halkan szerette, a távolból, lágyan gondoskodott mindenről, amire a másiknak szüksége volt. Lemondott a saját érdekeiről, csendes, oltalmazó szerelemmel vigyázta a másik minden lépését.
Nem volt elég óvatos, újra elvesztette, és ezúttal nem tudott mit tenni. Megpróbálta száz meg száz módon is a felejtést, de nem sikerült eltörölni az emlékeket: összetört, apró darabokra, hiába próbáltak segíteni rajta, senki sem tehetett semmit érte.
Újra csak várt, végtelen türelemmel, talán már csak a halálra, de kitartott, hiába feküdt a földön. Csoda történt: valaki segített rajta, és újra megmutatta neki, hogy érdemes folytatni.
A magányos sokáig nem látta, ki volt az, de végül rájött, hogy első, elveszettnek hitt szerelme mentette meg.
Ott volt a magányos, aki mindig csak rohant, kétségbeesetten keresve valamit, és sok mindenen ment keresztül, mire sikerült elnyernie a győzelmet. Megtalálta, amit keresett, és soha többé nem volt magányos.
Ott volt a hitet vesztett. Már kezdetektől fogva nem volt semmije, ezért nem is gondolta, hogy valaha elveszthet bármit is. Ahogy telt-múlt az idő, egyre többen lettek körülötte, s mire feleszmélt, barátok vették körül. Végtelen örömmel fogadta a barátságot, de (ahogy az lenni szokott) mindent elvesztett, amit valaha elért. Elvették előle, de ő nem adta fel. Elindult, hátha megtalálja azt, aki a legfontosabb volt számára, és éveken át küzdött a világgal, küzdött magával is. Sokáig haladt, felszegett fejjel, egyenes háttal, és erőssé vált. Mialatt megerősödött, elvesztette a barátait, kik kezdetben mellette álltak, lassan elsuhant az emlékük, de már nem volt gyenge, így újakat szerzett magának.
Hosszú utat járt be, míg végre megtalálta barátját, de újra elszakították tőle. Nem tehetett semmit, összeesett, és várta a halált, feladva mindent. Halkan folytak könnyei, mert rájött, hogy beleszeretett abba a személybe, aki annyit segített neki. Meg akarta hálálni ezt a szeretetet, de olyan gyenge volt, hogy mozdulni sem tudott.
Ahogy ott feküdt, egyedül, valaki meglátogatta, és elmondta neki, hogy nem kell félnie: barátját megmentették. Már nyugodtan pihenhet.
Ott volt a hitet vesztett. Már kezdetektől fogva nem volt semmije, ezért nem is gondolta, hogy valaha elveszthet bármit is. Meglepődött, mikor mégis elveszett a számára legfontosabb személy, de nem adta fel, és győzött. Megtartotta a szerelmét magának, s talán sosem mondja el neki sem. Legyőzte a félelmeit, és valahogy már nem is volt többé hitet vesztett.
Ott volt az összetört. Mindenki csak kihasználta, s ő hiába szerette őket teljes szívéből, soha nem viszonozták ezt felé. Minden ember átverte, ott bántotta, ahol csak tudta, és ő mindezt csendben, zokszó nélkül tűrte.
Talán éppen azért tűrte, mert nem volt más célja, minthogy boldoggá tenni másokat. Szeretetet adott neki, megadta, amit csak kértek, és ők mind követelték tőle, ez őt nem zavarta. Már darabokban volt, nem kaphatott mélyebb sebeket.
Talán ez éltette, talán ez ösztönözte folytatásra. Egy nap találkozott egy újabb emberrel, és tudta, hogy mi a feladata, hát teljesítette minden kívánságát. Soha nem gondolta volna, de ez az ember nem hagyta ott. Vele maradt, mellette állt, segített rajta. Viszont szerette.
Az összetört szívének darabjai lassan elkezdtek közeledni egymáshoz, míg végül újra összeforrtak. Megmentője vigyázott rá, úgy, ahogy addig ő vigyázott másokra, és boldog volt, mert nem hiába áldozott fel annyit.
A megmentő akkor hagyta el, amikor a legnagyobb szüksége lett volna rá, és az összetört érezte, hogy újra zuhan, de ezúttal sokkal mélyebbre került, mint gondolta volna.
Ott volt az összetört. Mindenki csak kihasználta, s ő hiába szerette őket teljes szívéből, soha nem viszonozták ezt felé. Egy nap mégis, és megélte saját győzelmét, elnyerte valaki szeretetét, újra ragyogott. Végül újra összetört, de ez volt így a lehető legjobb. Így volt saját maga, őszinte szíve darabokban hevert körülötte, és ő nem sajnálta magát. Örült, hogy győzött, és már nem is érezte annyira összetörve magát.
Ott volt a harcos. Igazi harcosként védte a gyengéket, és legyőzte a gonoszt, bármerre is járt életében. Ez éltette, hogy igazságot oszthat, hogy erős lehet. Barátok vették körül, egyre többen. Akiket legyőzött, soha nem gyűlölte, idővel ők is a barátaivá váltak. Nem félt a következő pillanattól, átélte léte minden egyes percét, és soha nem félt attól, hogy elveszthet mindent.
Akkor következett be minden, mikor a legkevésbé számított volna rá. Elvesztette minden erejét, és gyengeként kellett folytatnia az útját. Nem egyszer megfordult a fejében, hogy feladja, és nem reméli többé a visszatérését, de valahogy túltette magát a meghátrálás gondolatán.
Összeszorított fogakkal, de kibírta, és kivárta, míg eljön az ő ideje, és visszatérését mindenki örömmel fogadta.
Ott volt a harcos. Igazi harcosként védte a gyengéket, és legyőzte a gonoszt, bármerre is járt életében. Eltörölte a magányos végtelen magányát, új hitet adott a hitetlennek, s amíg tudta, szerette az összetörtet.
Hogy mi volt a titka?
Talán csak az ereje, vagy a végtelen kitartása. Talán az, hogy addig próbálkozott, míg el nem érte célját, vagy talán az, hogy mindig volt egy célja. Talán csak az, hogy a szívére hallgatott, hogy érzett.
Ha bárki is megkérdezte volna, miért teszi mindezt, minden bizonnyal azt mondta volna: sokkal rosszabbul érezném magam, ha végig visszafogtam volna magam.
A magányos, a hitet vesztett, az összetört, és a harcos, kik ők?
Talán mind egy személy, talán egymás szerelmei, talán barátok, de lehet, hogy ellenségek. Mindenki lehet magányos, vagy összetört, és érezheti magát erős harcosnak is.