Come undone [GregLaswell]
Byakuya xRenji
Renji POV
Aludj, szerelmem, míg lelkem lassan, csendben apró darabokra szakad, ahogy figyelem békés, nyugodt arcod. Szép álmokat, kedvesem, pihenj nyugodtan, legalább álmaidban ne félj a világtól. Elég lesz akkor szembenézned vele, mikor én már nem vehetem le vállaidról a terheket. Könnyek szöknek a szemembe a gondolatra, hogy csak én tudom, min mentél keresztül… ez elszomorít. Melletted akarok maradni, és megvédeni mindentől, de úgy tűnik, erre már nincs lehetőségem, sajnálom.
Tökéletes csendben hajolok föléd, könnyeimen keresztül vizsgálom arcod, hátha megváltozik, de nem történik semmi. Halkan lélegzel, ajkaid kissé elnyílnak. Hosszan lehunyom szemeim, igyekszem eloszlatni kétségeim. Erős vagy, bízom az erődben.
Soha nem engednéd legyőzni magad. Ragaszkodsz a győzelemhez és a büszkeségedhez, valahogy úgy, mint hozzám – nem teszel nélkülem egy lépést sem. Tudod, kedvesem, én élvezem ezt, mert függök a figyelmedtől, de félek is. Nem gyengülhetsz el miattam, nem adhatod fel, csak azért, mert én így döntök. Maradj mindig az a ragyogó, büszke, bűnös ember, akibe beleszerettem, akkor is, ha már nem leszek melletted, és soha ne felejtsd el, hogy álmaidban engem még mindig meglátogathatsz.
Mélyen beszívom ismerős illatod, ajkaink között felizzik a levegő. Újra pislogok, szívem összeszorul. Ajkaid megmozdulnak, halkan suttogod a szavakat, melyek elhatolnak ködös elmém legmélyére, és a tudatomba égnek…
Szeretlek.
Egy utolsó, mély levegőt veszek, hátha nem vesztem el bőröd illatát, majd eltávolodom tőled. Búcsúzom.
Aludj, szerelmem, álmodj, és ne félj a holnaptól! Ha egyedül érzed magad, csak suttogd újra azokat a szavakat, míg megérkezik a reggeli kávéd, vagy amíg hosszú úton jársz, vagy míg vársz valamire… vagy, ha érzed, hogy itt az idő, és csatlakozol hozzánk.