Our World
Arrancars
Ulquiorra POV
Ezen a helyen, a mi különleges világunkban a kapcsolatoknak nincs annyi jelentősége, mint máshol. Talán mégis van, csak mi értelmezzük őket máshogy, valószínűleg. Itt nem létezik bajtársiasság, vagy kölcsön, esetleg kegyelem. Érzelmeink nincsenek, ha vannak, nem pozitívak. Általában csakis a fejlődésre gondolunk – erről nem tehetünk, ez hajtott eddig is, ezen a szinten sem tudunk megállni.
Erre a világra gondolva nem juthat eszembe semmi boldog, vagy vidám, sokkal inkább egy szomorú érdekkapcsolat-tömkeleg. Senkinek sem számít a másik, a gondolatai, az esetleges érzései, egyetlen cél a másik kihasználása.
Senki sem kivétel ez alól – Aizen-sama ugyanúgy kihasználja és támaszkodik Ichimarura és Tousenre, mint Nnoitra Teslára. Én is a listán vagyok, nem tagadom, talán túlságosan is elöl. Én vagyok a tagadás, s mivel ez a világ a tagadásra épül, én tökéletesen megélek itt.
A háttérből figyelem, hogy ki hogyan, és milyen célokra használja fel a másikat – például Grimmjow pár élvezetes éjszakáért cserébe engedi Szayelnek, hogy kísérletezzen rajta, és fraccionjain; vagy Luppy, aki ígérget mindent, és nem érdekli, mekkorát hazudik, minden célja, hogy Grimmjow eltűnjön a helyéről, és ehhez Harribelt próbálja felhasználni. A nő a másik fele, aki áltatja az arrancart, de semmi sem lesz belőle a végén – és közben írom a listát, strigulákat húzva.
Jelenleg Grimmjow és Aizen-sama versenyeznek az első helyért – előbbi a nő tökéletes kihasználásával érdemelte ki ezt (inkább nem részletezném), míg utóbbi egyszerűen csak Aizen-sama, ezért nem végezhet elsőnél rosszabb helyen, de azt leszögezem, megdolgozott érte!
Így hát Wonderweiss társaságában tengetem napjaimat, és majdhogynem mosolyogva figyelem a világunkat, mely annyira tökéletes hely erre a ki-használ-ki-kit játékra.