Hajnalban
Hajnalban nincs senki a temetőben. Mivel Soul Societyben nincs temető.
Hajnalban nincs senki az utcán. Mivel Soul Societyben nem maradtak utcák.
Hajnalban nincs madárcsicsergés, kakaskukorékolás, nincsenek hangok, mivel Soul Soucietyben nincs élet.
Hajnalban valaki vérzik, szíve örökké jégbe fagyva; valaki más halkan sír, érezve a vérző sebek fájdalmát.
Hajnalban van, aki feladná a büszkeségét, de nem tud mozdulni, és van aki már békésen mosolyog.
Hajnalban csend van, és ezt a csendet nem tudják megtörni, hiába akarnak kiáltani, felzokogni, vagy elbúcsúzni…
Hajnalban egyetlen személy van, aki nyugodtan ül, és vár valamire, ami már sosem fog eljönni. Hajnalban csak az boldog, aki már mindent elvesztett, és akinek nem maradt miért sírnia.
Hajnalban lágyan elmosolyodik, úgy, mint régen, mert mindent elért, amire vágyott…
Hajnalban nem villannak rá azok a csodálatos kék szemek, amikért mindent megtenne.