Suicide circus [the GazettE]
Aizen x Shinji
Aizen POV
A nappalimban álló hatalmas órámon akad a másodpercmutató.
A fegyvert halántékomhoz illesztem, majd inkább számba veszem. Milyen egyszerű lenne meghúzni a ravaszt, és eltűnni erről a nyomorult világról…
Négy év. Eddig bírtam. Gyenge vagyok, még ahhoz sincs elég bátorságom, hogy felvágjam az ereimet, vagy felakasszam magam. Vezekelni akarok a bűneimért, és a gyávaságomért is. Mi tartott vissza eddig?
Még szerencse, hogy nincs kibiztosítva a fegyver, mert ismerős csengetést hallok. Látogatóm érkezett, aki tudja a bérház kapukódját. Valaki ismer engem, és talán éppen most ad értelmet az életemnek.
A kis revolvert elrejtem, majd az ajtóhoz lépek, és kétségek nélkül nyitom fel. Nagy napszemüveg és sál mögé rejtőzik, de nem tudom nem felismerni.
Nyakamba ugrik, és megcsókol. Most először szerelemből. Nem fél, nem remeg, határozott. Ha tehetném, elsírnám magam örömömben. Megmentett, az utolsó pillanatban. Mégis szeret, nem hiába.
Az ágyon fekszünk, égető, szerelmes érintések és csókok villódznak az éjszakában. Szemem sarkából ismerős villanást látok. Kerámiakés, a legszebb munka, amivel eddig találkoztam… lesújt, a nyakamon van.
A lelkem maradék vágja vele apróbb darabokra. Itt a kívánt szenvedésem, emellett nem lehet eltekinteni.
Hálás vagyok, megadja nekem, amit igazán akarok. Ilyen az én egyetlen, igazi szeretőm.