Cassis [TheGazettE]

Renji x Byakuya

Renji POV

Még mindig itt van a szívemben a furcsa érzés, mikor rád villan a tekintetem. Bármelyik pillanatban megbánthatlak, és te bármikor ellökhetsz magadtól. Erősebb vagy, mint én, eltaposhatsz, nem is tiltakoznék. Én csak bántalak, nem igaz?

Muszáj végighúznom a pengét a bőrödön, csak még egyszer, csak kicsit mélyebbre, és megkapok mindent, amire vágyom.

Te elgondolkoztál már azon, hogy nem csak neked fáj, mikor megölellek? Minden percben ott a reszkető elutasítás lehetősége. Egyszer már nem fog fájni az a megszokott mozdulat, ahogy átkarolsz. Mintha nem változtunk volna.

Annyiszor megkérdeznélek, és sosem teszem. Tényleg megvan az esélye annak, hogy elmúljon a szerelem, és tényleg elveszíthetlek? Biztosan azt hinnéd, hogy választásra kényszerítelek a szabadság és a szerelem között. Megígértem, hogy többé nem hibázom.

Mikor kétségeim támadnak, csak felidézem azt a napot, sok évvel ezelőtt, mikor először magadtól nyúltál a kezem után, és mikor te döntötted el, hogy együtt leszünk. Nem kéne kételkednem benned, hiszen minden miattad van, nem igaz?

Csak fogd most is a kezem, és ne kérdezz semmit… nem tudok válaszolni.

Ha holnap megváltozik valami, milyen mélyen fogsz a szemembe nézni? Vajon azt hazudod majd, hogy „szeretlek", miközben csak arra vársz, hogy ott hagyhass? Tudod, kedvesem, nekem már nem számít. Veled edződtem, én már ezután is csak szeretni tudlak.

Lehet, hogy holnap még megölsz ezért, de én ellopom a nekem járó búcsúcsókot, és a szemed elé tárom azt a jövőt, melyet veled képzeltem el. Haragszol majd rám, vagy csendben megtörsz?

Mindig megvan a lehetőség a szakadásra. Lehet, hogy holnap kivezényelnek, és nem látsz többé… ugye te sem tudod elképzelni azt a valóságos rémálmot, hogy nem mellettem ébredsz?

Csak képzeld el, ahogy a fájdalom megtölti a szíved, és lassan elfedi a létezésed, ahogy a magányos napok egyre halmozódnak a hátad mögött. Byakuya, téged nem az fog egyszer elpusztítani, hogy büszkeségedben kiállsz egy erősebb ellenféllel, vagy, hogy behódolsz egy gyengébbnek… nem akarom látni, de én leszek a te csendes gyilkosod. Nem fogom engedni, hogy megférjen valaki más is a szívedben, és ismersz, nem válogatok az eszközökben. Éppen ezért bízol meg bennem, nem igaz?

Holnap ugyanígy meg akarlak ölelni, és őszintén, megbánás nélkül mosolyogni, úgyhogy ne engedd, hogy bántsalak!