Glass skin [Dir en grey]
Byakuya x Kenpachi
Byakuya POV
Az a leggyönyörűbb az egészben, hogy én vágyom erre. Kell, hogy megjelenjen bizonyos időközönként, amikor rátör a vágy, aztán kihasználjon. Ilyenkor végre azt kapom, amit megérdemlek.
Ahogy egyre közelebb lép hozzám, megváltoznak a fények, megváltoznak a vonásai. Elhalványulnak az emlékeim az igazi világról, amiben látom a szelet, amiben érzem a halált. Az, amiben kénytelen vagyok élni, a magány boldogsággal aranyozott körhintája.
Nem szólok semmit, nem kiáltok, nyögök, mintha élvezném, hadd higgye azt, hogy nem olyan elviselhetetlen, neki kell ez a kép, nekem nem.
Minden mozdulatnál, minden lökésnél, amint összecsattan a bőrünk, azt képzelem, hogy már holnap van, és holnap már békésen álmodhatom a saját valóságom, ahol nem ilyen vagyok. Ahol tiszta, hibátlan lehetek, boldog, minden mesterkéltség nélkül, háború és vér nélkül. Csak úgy lennék. Ez jó.
Egyre fogyok el – a létezésem áttetszővé válik, a bőröm üveggé, ahol megcsókol. Leállna, ha megkérném, de én azt akarom, hogy megtörténjen, meg akarok sérülni, vezekelni akarok mindenért.
Aztán eltelik az éjjel, és megérkezik a sötét reggel. Ő elmegy, mintha semmi sem történt volna, amíg én az ablakon keresztül kémlelem a jégbe fagyott világot. Valahol a szívem mélyén ott egy emlék, egy másik emberről, egy másik világból, aki nem félt szeretni, aki nem engedte volna, hogy ez megtörténjen, még ha én kérem is. Mi értelme van olyan személyre vágyni, aki húsz évvel ezelőtt meghalt?
A kertben van egy kis patak, meg cseresznyefák, és idén korábban nyíltak a virágok. Ahogy a tükörfelszínre esnek, hang nélkül, meg sem változtatnak semmit, a víz csak folyik tovább. Szinte látom, ahogy a folyó lelke megöleli őket, és lehúzza a mélységbe, ahol megpihenhetnek. A változás nem megállítható – ha egyszer elkezdődött, be is kell fejeződnie. Minden hatással van mindenre – a szirmok a vízre, a víz rám, én megint valaki másra.
Összeszorítom a szám, elzárom a torkom, nehogy feltörjenek a könnyeim, aztán becsukom az ajtót, és elhatározom, hogy neki soha többé nem nyitom ki, mert így végre egyedül lehetek. Ha nyitva hagynám, az csak annyit jelentene, hogy nem zárom ki, csak elfogadom. Én már belefáradtam, hogy mindig csak elfogadok mindent.
Eldőlök, vágyom az álomra, de nincs álom, nem jön, én meg nevetek, mert már ez is elhagy engem. Mellettem nem lehet megmaradni, mindenki elmegy – a szerelmem, a szeretőm, a másik valóságom.
Utána fogok rohanni, mint az őrült, mert én azt akarom, hogy itt legyen végre szerelem. Ha ő nincs itt, az egész csak egy kínzás, egy félresikerült komédia. Nem érdekel, hogy nem vette észre, hogy vérzem, nem érdekel, mert a saját módszeremmel csinálom végig. Én most bűnhődni megyek hozzá – talán valahol mélyen ez minden vágyam mozgatórugója.
Minket összekötnek bizonyos érzések, kimondatlanul, és mégis érzem, mert annyi szeretet és elfogadás van az érintésében, hogy beleremeg a szívem. Ha egyszer felnyitnám a szemem, és ránéznék, megláthatnám, hogy ki ő valójában, és beleégne az emlékezetembe. Ez jobban megkarcolná a lelkem, mint bármi más.
Amikor azt mondom, hogy szeretem, ő azt hiszi, hogy magam mellett akarom tartani. Tudom, mert én is hajlamos vagyok mélyből jövő hazugságként tekinteni az igazságra.
Itt a befejezés.
Pár szót hozzá: Kenpachi most olyan, mint egy elveszett bárány, aki a tudata mélyén farkas, Byakuya meg nagyon nem szereti magát. Nem volt egyszerű elkezdeni, aztán íratta magát. A Dizzy love teljesen olyan, mint amilyen a zene - csapongó, remegő, valami teljesen eltérő, a Glass skin meg... Kyo megint mutatott magából valami olyat, ami mellett nem lehet csak úgy elmenni, és én megpróbáltam ezt megfogni, azt nem tudom, kinek mennyire találtam el az ízlését.
Egy kicsit kiegyensúlyozatlan, Kenpachi testileg, Byakuya érzelmileg intenzív. Byakuyát kicsit femininre vettem, Kenpachi hozza a formáját.
Ez most tényleg yaoi, nem olyan, mint a korábbi rózsaszínfelhő, amelyből felbukkan a lovag, aztán boldogan élnek, amíg meg nem. A két férfi közötti testi kontaktust ugye nem kell részletesebben leírnom de érzitek, hogy amit eddig mutattam, az csak a nagyonnagyonnagyon lightos rész volt. Mostantól lehet számítani keményebb fejezetekre, mit ne mondjak, erőszakra. De fájdalomra biztos.
Ez nem jelenti azt, hogy nem lesz érzelem! Lesz az, és kellemes is lesz még, nagyon sok. Csak hát, egyensúly.