The Last Song II. [X-Japan]
Kyouraku x Ukitake
Ukitake POV
Kérlek, ne állj ott, a kicsi kő előtt, és ne engedd, hogy folyjanak a könnyeid! Te is tudod, hogy nem vagyok ott, és azt is, hogy már nem alszom.
Annyiszor elmondtam, annyiszor kértelek, remélem, hogy nem felejtetted el teljesen a szavaimat, és tudod, hogy mennyire nem jelent semmit, hogy kaptam egy követ – mint a maradandó emlék. Én mindig ott vagyok – a június korareggeli szelében, ami megsimogat, amikor jóleső korttyal indítod a napot – egészen december első hópelyhéig, amin megcsillan az a fátyolos, szűrt, megfáradt napfény.
Vagy, amikor már egy teljes éve elbúcsúztunk, az Emberek világába mentél szabadságra, és elcsodálkozták azokon az érett gabonamezőkön, ahogy arannyá varázsolják a földeket – minden egyes szálban ott vagyok. Ugyanúgy abban a szomorú októberi esőben, amely kedvesen simogatott, amikor eltemetted a hadnagyod – senkinek sem mondta el, hogy milyen beteg. Csak nem akarta, hogy magadat okold.
Mióta minden reggel arra ébredsz, hogy a tetőn aludtál el, ébresztelek, szellőnek álcázva magam, és megpróbállak jobb kedvre deríteni, a madarak táncával, az emelkedő repülésükkel. Aztán leszáll az éj, és elmegyek, csillaggá válok. Mindegyikké egyszerre, hogy válassz egyet, és nézd azt – képzeld el, hogy én vagyok!
Csak kérlek, ne állj ott, a kicsi kő előtt, és ne sírj! Mert te is tudod, hogy nem vagyok ott, tudod, hogy ebben a világban nem tudtam meghalni.
Két napos késéssel jól megérdemelt tenshi.
Tenshi sajnálja, hogy késett. Okai: betegség. Pedig tenshi nem az a típus, aki könnyen megbetegszik, vagy csak úgy hagyja magát leteríteni holmi kis betegség által. Kivételesen még ihlete is volt! Három különálló, kiforrt, teljes történet, csakis arra várva, hogy végre bekerüljön a fent említett ShounenAi című mappába - tenshi pedig kidől, öt méterre a géptől. Ettől függetlenül szerencsés, és visszakapta a lelkesedését Takuya-sama bal kezének simításától. Bizony, AnCafe, csütörtök este... sok ötletet adott.
Sajnos van egy rossz hír is. Tenshi bizonytalan időn belül elveszt valakit, aki nagyon fontos számára. Ez a veszteség elkerülhetetlen, és fájdalmas, tenshi pedig nem fogja bírni a feszültséget, és le kell állnia egy darabig. Nem lesz jó, de tenshi le fogja írni, hogy milyen, és kicsit olyan lesz, mint Villon - hiteles -, Kicsit, mint Proust - kíméletlen -, kicsit, mint Murakami - őszinte.
Összegző a két fejezetről: régi, jól megszokott páros és X. Nézzétek meg a Last Live Last Songját, és szeressetek bele Yoshiki-samába ti is. Tenshi már megtette. Kyouraku elveszett, és megöregedett. Nem tudja, mi legyen. Ukitake tudja, hogy mi van, és segítene, de ez nem működik a másik nélkül. Jó tanács: nézzétek meg az Eternal summer című tajvani filmet. Barátságról szól, többek között. Meg a 15-The movie -t is . Azzal viszont óvatosan. Ja, magyar feliratról ne nagyon ábrándozzatok. Legyen a jól megszokott angol. Mindig bejön. :) Vissza egy kicsit az íróra:
Tenshi előtt nagy feladat áll - mert tenshi most elveszti K-t, és miután elvesztette, fel fogja idézni, milyen volt vele. Az eltűnt idő nyomába szegődik, és talán, mire végez Proust tapasztalatával, képes lesz a nyomára akadni.
A kérdés csak az, hogy K vajon nyom nélkül tűnik-e el, vagy nem? Milyen érzés lesz, amikor kettejük közül valamelyik szív keresztre feszül? K vízbe tudja fojtani a démonait, vagy azok tudnak úszni? Tenshi meg tudja majd írni azt az átkozott verset?
[ az utolsó bekezdés spoilert tartalmaz a következő fejezetek címét illetően! Kis logikával, vagy a közönség segítségül hívásával egyszerű levonni a következtetést. Ha végképp nincs ötlete a címet illetően, forduljon kezelőorvosához, gyógyszerészéhez. Minden egyéb esetben legyen szíves kritikát küldeni tenshinek, mivel nagyon kíváncsi.]
Köszönöm a figyelmet, a megértést, mint mindig. Köszönöm, hogy visszajöttök, köszönöm, hogy támogattok. Sajnálom, de a következő időszak nem lesz egyszerű. Mit ne mondjak - december ehhez képest gyerekjáték.