Guren II. [the GazettE]
Kensei x Hisagi
Hisagi POV
Nem tudjuk helyrehozni azt, amit egyszer elrontottunk – elrontottam én, elrontotta ő. Arra vártam, hogy azok a kezek segítséget adnak, hogy megmentenek mindent, de túl sokat tétovázott, és már nem tudta megfogni a vörös fonalat.
A napok közeledtek, átéltem őket, aztán elmúltak, és már megint csodálkozom, hogy itt a vége a tavasznak. Megint elvesztettem azt az időt, amit neki kellett volna adnom, mert ha én nem adom neki, senki más nem tudja megtenni.
Esik. Esik az eső, amikor kikísérem a kapitányt a kapuhoz, mert távozik, és nem tudom, mikor jön haza. Nem is otthon ez a ház nélküle, mert mi nem vagyunk együtt, mi nem élünk párkapcsolatban, csak van ő, meg vagyok én, és egyszer régen voltunk mi is.
Félek attól, hogy kilép az ajtón, és elhalványul a létezése, hogy amikor visszajön, gyenge lesz, és meghallva a szívdobbanásaimat, elsírja magát, úgy, ahogy én tenném fordított esetben.
Még ha nem is nevezhető boldogságnak, simogatja a szívem, lágyan a kezébe emeli, megvédi mindentől. Nem vagyok boldog, de még mindig jobb, mintha szomorú lennék.
Esik az eső, mikor szembefordít magával, mikor megköszöni az elmúlt időszakot. Esik, mikor elmosolyodom, és magamhoz húzom egy csókra, és most nem utasít el. Megsimítja a hátam, kiált még valamit, amire már nem tudok visszaemlékezni.
Esett az eső, és véget ért a tavasz; amikor virágzott a vörös lótusz, először igazán szeretett engem.
szabadnap, ihletettség, esős idő = tenshi néha hoz új fejezetet.
Teljesen véletlen, de pont a Gurent hallgattam, mikor eszembe jutott, ezért Guren II. A páros maradt. Olyan furcsán piros lett ez a fejezet: vörös fonál (mind ismerjük, ha nem, akkor google-pajti jó barát), vörös lótusz, Red.
FFPress, Misery reklám: nem tudom, mikor jön a következő, majd érkezik, nem ígérek semmit. Hozzáteszem, a statisztikák megnyugtatólag hatnak, mondjuk, ha nem stagnálna egy ideje. Persze, az a sztori rágós, a folytatása még inkább rágós lesz. Tenshi most ilyen.
Köszönöm, hogy olvasgattok! 2500nál, ami már csak 75 megtekintés, hozok finomságot. Valami könnyűt, valami habosat, mert túl sok itt a nyomás, túl sok a szomorúság.