Heart burst into fire [BulletForMyValentine]
Byakuya x Renji
Byakuya remegő kézzel fogta a csészét, amit tíz hónappal ezelőtt is ugyanilyen könnyű mozdulattal adott neki a hadnagya. Az övé, csak az övé, Istenem, még mindig nem tudja feldolgozni.
Olyan sokáig volt távol. Byakuya meg annyi dolgot elrontott közben; hányszor került életveszélyes helyzetekbe, hányszor hitte, hogy nem lesz tovább; hová lenne a barátai nélkül? Mert Byakuyának sokáig nem voltak barátai. Aztán, valahogy, mire feleszmélt, lettek.
Renji tényleg nem jött vissza hozzá nagyon hosszú ideig, de eljött a napja, hogy betoppanjon az ajtón, visszacsempészve a nyarat az örök télbe. Aztán sután elmosolyodott, és megkérdezte Byakuyát, hogy emlékszik-e még rá. Csak egy utalás volt, hogy sajnálja, amit elrontott.
Byakuya nem tagadta, hogy fájt. Baromi rossz volt viszontlátni, túl a megnyugváson, hogy természetesen az történt, aminek történnie kellett. Renji mosolygott, és a mosoly volt a jel, hogy neki sem volt jó. Mert nem tudna most mosolyogni, ha csupa jó dolog történt volna vele.
Felvetődött a kérdés bennük, hogy mi lesz, ha Renji megint elmegy? Ki fogják bírni, mi lesz, rosszabb lesz, jobb lesz, egyáltalán túlélik-e a holnapot… annyi volt a felesleges kérdés, hogy meg tudtak feledkezni róluk.
Byakuya a külön töltött idő alatt rájött, hogy még van szíve. Annak is eljött az ideje, hogy rádöbbenjen, most jó. Semmi más, csak jó, és soha többé nem kívánt többet, mint ezt a mozdulatot. Most ez jelentette neki a világot; és a világa tökéletes egyensúlyba került.
Gyorsabb vagyok, itt a nyár. Itt az ideje, hogy rendesen publikáljak, bocsássatok meg a májusért, totális nulla volt. Júniusban visszahozzuk. Köszönöm a sok megtekintést, el sem hiszem, hogy ennyire sok van. 2560 :)) Köszönöm, hogy egész pontosan tizenegy hónapja olvastok engem :))