In Blossom [The Gazette]
Shuuhei x Izuru
Izuru POV
Mindent elhittem, minden egyes érintést, minden szót életigazságnak véltem azokban az órákban, és még ezt az érzést nem tudom elfelejteni.
Nem tudtam megmondani, hogy kezdődik az egyikünk, és hol végződik a másikunk – annyira szerettük egymást, hogy a lelkünk valahol eggyé vált, és soha többé nem akart elszakadni. Nem voltak szavaim, nem remegett a kezem, mert a fájdalomból, amit nem tudtam elfelejteni, kivirágzott valami…
Találni akartam valamit, amiért érdemes élni, ami megállított a szakadék szélén, ami visszahúzott, és a magasba emelt. Amíg a sebeim nem gyógyulnak meg, nem akarok felébredni ebből az álomból, még akkor is, ha csukott szemeim előtt, a sötétség mélyén a Poklot látom.
Ahogy a fény megtalálja az ablakot, azon át az ágyat, és végigvilágít rajtunk, felfénylik körülöttünk a világ; a virágzás megkezdődött – csak még nem tudom, ezúttal a vörös virág mit jelképez majd… a megnyugvást, a szenvedélyt… vagy még több fájdalmat?
Sok kimaradás után újra itt; hát, ez jött, ez van. Jönnek még ma dolgok :))