Loss [The Gazette]
Ichigo x Byakuya
Byakuya POV
Csak fájdalom és veszteség van ebben a szobában, csupán szomorú emlékek. Rám nézel, amint felébredsz; rám nézel, de nem ismersz fel, átsiklik rajtam a tekinteted, ahogy keresed a kapaszkodókat, hátha eszedbe jut majd valami, de nem… én tudom, hogy nem fog, és mégis, olyan nehéz a szívem.
Beszélni kezdek, mindenről, összevissza, csak figyelj rám, megfogom a kezed, de te csodálkozol, és félve elrántod előlem… vajon te mire emlékszel, én ki vagyok?
Kérdezel, én pedig reménykedem, hogy beéred válaszként egy mosollyal, mert ha többet adnék, én is megtörnék, azt pedig nem akarom, hogy látnod kelljen. Nem akarlak bántani soha többé… és az igazság csak jobban fájna.
Nem tudom többé megmondani, miért sírsz, csak a könnyeid útját látom… hiányzott az illatod. Hiányoztak a konfliktusaink, hiányoztak a béküléseink. Az égre nézek, de az már nem ugyanaz, mint tegnap, azok a szürke felhők már nem ígérnek semmit.
Elhúzom a kezem a sebeid felett, hátha attól meggyógyulhatnak. Felvillannak emlékek – égett pillangókként csapkodnak kormos szárnyaikkal, de nem tudnak visszatérni hozzád.
Ha ez az énem, amit te nem ismersz fel, egyedül marad, nem tudja túlélni a valóságot… én nem beléd voltam szerelmes, vagy magamba, hanem abba az egységbe, amit mi ketten alkottunk.
- Ne haragudj… - nézel félre. – Nem emlékszem a nevedre.
Valami eltört, valami eltűnt a semmibe… és egyre több ilyen dolog van. Életek, évek csúsznak ki a kezeim közül, egymástól teljesen különböznek, egyedül annyi a közös, hogy sosem jönnek vissza.
Magáért beszél.