Ender Ender [MUCC]
Aizen x Gin
Aizen POV
Még negyven másodperc, még harmincnégy lépés – így kezdem a visszaszámlálást. Az egész csak annyi lesz, amíg eljutok az irányítóterembe, aztán kezdődik az, amit egész életemben vártam… vagyis…
Nem is igaz ez. Az életem ezen részének elején nem akartam, hogy így történjenek a dolgok, nem akartam én semmit; aztán rájöttem, hogy ha nem akarok semmit, én is azzá válok, márpedig ha én valami vagyok,nem lehetek semmi, és a létezésem nem alapulhat ellentmondáson. Nem szeretem az ellentmondásokat.
Láttam a világot, láttam, hogy milyen lehetne, és elképzeltem a saját verziómat a boldogságra. Ennyi.
A terembe három másodperccel a számítottnál később érkezem, és ez megzavarja Gint. Gin tudja, hogy pontos vagyok; most az jár a fejében, hogy mi tartott vissza három másodpercig, és a csinos kis buksijában felbukkan egy megoldás… a féltékenység. Sosem hozza fel, említi, vagy viselkedik úgy velem, de rettenetesen féltékeny mindenkire, aki a közelembe ér. Egyszer rákérdeztem, hogy miért… hogy én tehetek-e róla… annyit válaszolt, hogy ha a világ véget ér, biztosan megértem majd.
Negyven perccel később a nappalból éjszakába és újra nappalba utazunk; aztán kezdődik…
Ahogy telnek a pillanatok egyre érzem, hogy nem siettetem eléggé a véget… még húzom, mert még számítok egy különleges befejezésre; és nem lepődöm meg, mikor jön. A fájdalom általánossá válik számomra, a vérem felforr az ereimben, a szívem egyre gyorsabban ver, aztán már nem is vagyok magam – mint aki fátylak mögül tekintene a világra, és nem tudná uralni a mozdulatait. Annyit észlelek belőle, hogy hazudik nekem… ahogy első találkozásunkkor is hazudott nekem, ahogy az egész életét végighazudta nekem. Megrendítő megélni azt, amikor az egész világom hazugság.
Aztán már csak azt akarom, hogy legyen vége, nem várok csodára. A világ és a jövő túl könnyen torzul. Sírtam. Az igazi véget nem tudom még jobban kitolni; eljött az ideje, hogy könnyebb legyen. A félelem, amikor nem tudtam, hogy mi történik… újabb szintre emelt. Ezt is neked köszönhetem.
Gin, a hangod csengése már elveszett, és emlékekben is alig maradt meg; de biztos vagyok benne, hogy a lelkeink közt végig rezonál.
Szabadságról visszatérve, nem kipihenten, egyre inkább befejezetlen érzésekkel, és hajszolva az egészet, de itt van tenshi; hozott friss húst. Nem azért volt késés, mert meg akarta várni a The End of the World c. MUCC albumot. Csak sok volt a dolga; elromlott a gépe, csomó anyaga elveszett, írhatja újra...
Visszajött, 13 új történettel. Ha világ nem ér véget; itt lesz, és folytatja. Ha igen, akkor is.
Köszönöm a fesztet A-nak, köszönöm a páromnak, hogy mellettem áll. Köszönöm L-nek és J-nek azt a két "bárcsak ne történt volna meg" bulit, meg az utána történő dolgokat. Meg azt, hogy nem valószínű, hogy az életben többé ciabattát eszek :)) Köszönöm J-nek, hogy amíg én lebegek, ő már zuhan, és elmondja nekem, milyen, mert én is belekezdek majd. Köszönöm a Múzsának, hogy visszafogadott. Köszönöm nektek, hogy itt vagytok, amíg én nem is, de figyeltek és olvasgattok. tenshi lehet, hogy megváltoztatja a nevét. Datenshi lesz... ami most talán jobban illene rá.
Sajnálom, hogy nem tudok többet mondani - az elmúlt hónapban lezárult egy korszak, és ma elkezdődik egy új.