Who I want to die [MUCC]
Renji x Byakuya
Renji POV
Fehér a fény, ami lassan körbeölel, és a magasba ránt, messze tőle. A világ kitágul és összeszűkül, az egyik pontban én, a másikban a kapitány; látom az árnyékokat a fény mögött és próbálom azt képzelni, hogy ez nem vér…
Közelebb megyek. Még közelebb egy kicsit, csak annyira, hogy lássam az szemeit.
- Meg akarok halni – suttogja, alig leheli…
Ezekre a szavakra nincs szükség a világunkban, ami kettőnknek van.
Viszlát; jó éjt, szeretlek; engedem, hogy angyalok vigyék fel az égbe; figyelem a kis szárnyaikon megcsillanó fájdalmat és a veszteséget; látom a könnyeket az arcán, és azt kívánom, ne szomorkodjon, de ezt már nem hallhatja, a szél elnyomja a hangom. Félek attól, hogy feltörnek az emlékek ezen a kemény földön, egyedül, összezuhanva.
Szomorú vagyok, magányos… látni akarom.
Mindenki pazarolta a boldogságot, és most nem értik meg a halált; emberek haltak meg, ezeket a falakat védve.
Elbúcsúzom, és visznek utána, de ő nem hallja az ismerős szavakat; engem is felemelnek az angyalok, és nem tudom megváltoztatni a múltat. Azok a dolgok, amiket szeretettem volna értékelni; amiket el akartam fogadni, nem voltam rá képes.
Kedves és szelíd volt a tekintete. Szeretném látni még egyszer…
A fehér fény lassan körbeölel, ahogy egy örökkévalóság óta újra kinyitom a szemem és érzem az erőt, ami lassan elűzi a nyomorúságot és a gyengeséget. Látom őt, látok, és ő van előttem, a kezét nyújtja.
A kapitány képes volt arra, hogy ne adja fel, és az ébredést választotta, miután eljött a vég, most pedig engem hoz vissza. Az életünk fénye kialudt tegnap éjjel; és ma hajnalban újra fellobbant.
tenshi was there. my mistakes, my harm. my hatred, my heart. "and then we'll overcome this misery"