2. Az Alvilágban
Elaine és Quinn ismerettsége nem indult zökkenőmentesen, de mire elértek a főváros romjai között fekvő Történelmi Múzeumhoz Renegát már azt is engedte, hogy Quinn hozzáérjen. Igaz, olyankor mindig úgy pittyegett, mint a felrobbanni készülő bomba.
Quinn meg is jegyezte:
- Én mindig azt hittem, hogy ezek a repülő hírcsatornák valóban csak arra képesek, hogy híreket vigyenek az Enklávé-ről. Néha, ha vadállat támad rájuk, megvédik magukat, de sohasem hittem volna, hogy olyan hűségesek is tudnak lenni, mint egy kutya.
- Az Enklávé sokkal fejlettebb is lehetne, ha nem félne annyira a technológiától.
- Közéjük tartoztál?
- Azt hittem, hogy ez már ezelőtt is világos volt. Enklávé eszméken nőttem fel. Egyesek elárultak, mások engem tartottak árulónak, most itt vagyok, Renegát pedig utánam is itt marad. Sokáig vaciláltam, hogy megbízzak-e bárkiben is, azok után, ami velem és Renegáttal történt, de nem akarom egyedül hagyni a világban. Láttad, mire képes az Enklávé. Egy hiba, csak egyetlen hibára éheznek...
- Mi meg közben megérkeztünk. Az a nagy kapu ott már az Alvilág előcsarnokának bejárata!
Quinn a metrólejáró mögötti múzeumbejáratra mutatott. Elaine bólintott, és türelmesen követte a ghoul férfit. Belépve az egykori fogadóterem romjai fogadták őket. Megkerülték az asztalokat, majd átmentek a túlsó terembe, ahol többek között egy mammut kitömött maradványa és egy dinoszaurusz csontváz volt. A mammut mögött valami sárga kupac volt felfedezhető, s ahogy közeledtek, a kupac megmozdult. Ahogy felállt, és szembekerült az érkezőkkel egy szupermutáns alakja rajzolódott ki.
Elaine egyből a fegyvertokhoz kapott, ám Quinn megfogta a nő karját.
- Ő itt Fawkes! – mutatott a szupermutáns felé, aki hogy szándékáról meggyőzze a nőt, gyorsan felemelte mindkét kezét, midőn az addig általa olvasott könyv a földre esett.
- Kisasszony – visszhangzott a tágas teremben a szupermutáns vastag hangja –, ne féljen tőlem! Nem akarok ártani senkinek! De az ott egy...
Fawkes pupillái összeszűkültek, amikor meglátta Renegátot. Gondolkodás nélkül a hátához kapott, a Gatling Lézer tüzelőegysége után.
- Fawkes! – kiáltott a mutánsra a ghoul. – Nyugi, haver! Ő itt Renegát, Elaine drónja!
- De az ott egy Enklávé felderítő...
- Nem, Fawkes, ez itt Renegát. Még ha Enklávé kéz is csinálta, az életemet köszönhetem neki!
- Tudtam, hogy nem kellett volna idejöjjek... – motyogta Elaine, és már készült is kimenni a múzeumból.
- Várj! – rohant hozzá Quinn. – Ez nagyon rosszul indult, de hidd el, itt nem esik bántódásod! Sem neked, sem Renegátnak! Becsületszavamat adom rá!
- Ó... – vakarta meg a fejét a nagy, sárga melák. – Nem tudtam, hogy vannak jó Enklávé harcosok is, de ha megmentetted Quinnt, az azt jelenti, hogy barát vagy. Esetleg kém...
- Fawkes! – üvöltött a férfira Quinn, most már határozottan idegesen. – Elaine nem kém! Meg, ha az is, itt, az Alvilágban semmi esélye ellenünk az Enklávé-nek! Meg amúgy sem akart idejönni, én erősködtem!
- Nem vagyok sem kém, sem harcos – jegyezte meg Elaine, miközben elhaladt Fawkes mellett. – Estig be is fejezem Renegát karbantartását, utána már itt sem vagyok. De ha gondoljátok, kikapcsolom Renegátot, nekem pedig bekötitek a szememet. Sőt, ha kapok némi alkatrészt tovább sem kell mennünk.
- Dehogy! – csóválta meg a fejét Quinn, s már szaladt is a városka bejáratához. Megnyitotta a nő előtt a nehéz kaput, majd miután Elaine és Renegát áthaladtak a küszöbön, ő is belépett.
A hatalmas folyosón pálott, rohadáshoz hasonló szagok terjengtek. Ezért Quinn külön elnézést kért, mondván, hogy nem könnyű a ghoulok élete, de minden kellemetlenséget leszámítva, az Alvilág jóval tisztább és rendezettebb hely volt, mint a Betonpuszta többi pontja.
Az új vendégek láttán sok ghoul előszaladt a többi szobából. Legtöbbjüknek, akár csak Fawkes-nak, Renegát szúrt szemet. Ahogy arra számítani lehetett, hamar előkerült Cerberus is. Őt küldték az üdvözlőbizottság élére. Megunhatatlan mondatával szólította meg Elaine-t.
- Figyelem! Civil a fedélzeten!
- Civil, és mondd csak, biztos vagy benne? Lehetek akár dezertált Enklávé tiszt is. Ja, meg a kedvencem, kém!
Elaine nem aprózta el a dolgokat. Szavaira szétszéledt a ghoul társaság, de persze attól még senki sem lopta a nőt a szívébe. Quinn is csak nézte, és a fejét csóválta. Elaine a férfi felé nézett, majd látván, hogy a tömeg távozott, megkérdezte a ghoultól, hogy merre kezdhet neki Renegát javításához.
Quinn ekkor gyorsan előre sietett. Végigszaladt a folyosón. Az első ajtónál lefordult balra, s mire Elaine oda ért, már vissza is tért onnan. Ahogy a nő benézett, látta, hogy egy bolt van odabent. A kasszánál egy ghoul nő állt, aki utánakiáltott Quinnek.
- Előbb talán mégis jobb lesz, ha a dolgozószobájában nézed meg!
- Kösz, Tulipán! – kiáltott vissza a férfi. – Egy barátomat keresem. Az övé a munkaasztal, amin majd dolgozhatsz. Biztos megengedi, hogy használd, csak nem szeretném, ha megorrolna azért, mert engedély nélkül használatba vettük.
Elaine bólintott, miközben tovább követte a ghoul férfit. Egy kevés séta után jobbra fordultak. Egy csukott ajtó előtt álltak meg, amin Quinn bekopogott. Alig pár másodperc múltán odabentről hangok hallatszottak, majd kinyílt az ajtó.
- Nincs zárva... – dugta ki a fejét egy RobCo kezeslábast viselő ghoul. – Ó, Quinn! Szereztél ócskavasat?!
- Winthrop – szólalt meg az említett. – Pont téged kerestelek. Szükségem lenne a segítségedre, avagy nem is nekem kellene, hanem neki. – mutatott fejével az oldalt álló Elaine-re. – Ő itt Elaine. Az életemet köszönhetem neki, valamint Renegátnak is. Renegátra viszont ráférne egy kis javítás.
- Hozd be ezt a Renegátot... Bár azt meg kell vallanom, hogy nem biztos, hogy bármit is tudok tenni, mert pont ma újítottam fel Cerberus vezérlőpanelét, és bizony nem sok alkatrészem maradt.
- Ó, nem! – válaszolta Quinn. – Nem arról van szó! Elaine szeretné megjavítani a robotját, csak hely kéne neki, ahol kivitelezheti.
- Ott a munkaasztal – mutatott a szoba végébe –, nyugodtan használhatjátok.
- Köszönöm! – szólalt meg az eddig hallgató nő, majd gyorsan kikerülte a két férfit, és az asztalhoz sietett. Nyomában ott berregett Renegát is.
Winthrop alig hitt a szemének, amikor meglátta a fehérre festett Eyebotot.
Elaine ott helyben nekiállt a munkának. Megkérte a ghoul ezermestert, hogy hadd használja annak számítógépét, s miután az rábólintott, a nő csatlakoztatta a robotot a géphez. Winthrop le sem tudta venni a szemét a nő munkájáról. Még sosem látott ilyen szintű képzettséget, pedig ő azért hozzáértő személynek számított.
Egy órán át sem tartott Elaine munkája. Bár nem volt meg minden felszerelése, amire szüksége lett volna, de azért beérte azzal, ami volt.
Munkája végeztével kért Winthroptól egy kendőt, amivel áttakarította Renegátot, majd visszakapcsolta a robot vezérlőegységét.
- Köszönöm, Winthrop! – nyújtotta vissza a kendőt a férfinak. – Hatalmas segítséget nyújtottál.
- Hallottam a rádióban egy fehér Enklávé drónról. Te vagy, aki annyi ghoul testvéremet megmentette?
- Quinn is biztos mesélt Renegátról és rólam, meg amúgy sincs miért tagadnom – kis hallgatás után így folytatta. – Azért az meglep, hogy csak a rádióból értesültél róla... Nem ma kezdtük Renegáttal. Nem jött ide senki azok közül, akik megmenekültek az Enklávé halálosztaga elől?
- Nem szeretünk hasonlókról beszélni. Mindenkinek megvan a maga története, de túl sok a véres fejezet, és túl mély sebeket lehet egy-egy rosszul feltett kérdéssel felszakítani.
- Nem is azért mondtam. Na, mindegy, nem vagyok a szavak embere...
- De ugye még nem akarsz menni?
- Itt készen vagyok. Nagyon hálás vagyok nektek, de nem szeretnék tovább bárki terhére lenni.
- Ó, de kérlek! Ne is mondj hasonlót! Ha bármiben segítségedre lehetünk, szólj bátran. Ja, és igen! Quinn intézett egy ágyat neked Carol fogadójában. Szeretné, ha legalább az éjt itt töltenéd.
- Igazán kedves, de nem maradhatok. Az Enklávé legfőképp éjszaka aktív, és még valami... Nem hiszem, hogy távkapcsolással vissza lehetne kapcsolni Renegát helyzetmeghatározóját, de ha ne adj Isten, összehozzák, Autumn egyenest ide jönne szellemvadászatra... Nem tehetlek ki benneteket ekkora veszélynek.
- Cerberus teljesít itt őrszolgálatot. Ő aztán tárt karokkal fogadná az összes Enklávé mocskot.
A nő erre elmosolyodott, ám a szándékától semmivel sem lehetett eltántorítani.
- Még egyszer köszönök mindent. Add át üdvözletemet Quinnek. Minden jót! – Azzal elhagyta a ghoulok birodalmát.