6. Tainted Cave pusztulása

Tainted Cave, az Enklávé egyik legfelszereltebb kutatóállomásának pusztulása messziről is jól látszott. Fekete füst szállt fel a bázisról, no meg rengeteg katonai repülőgép ingázott a bázis és Raven Rock között, mindent és mindenkit mentve, aki és ami csak menthető.

Ám az Enklávé így is óriási veszteséget szenvedett akkor és ott. Az alsóbb szektorokat pillanatok alatt elfoglalta az Acél Testvériség, és mivel kitudódott a szándékuk, hamar kiürítési parancsot adtak az egész bázisra.

Autumn és emberei kijáratot biztosítottak a reptérre, ahol vertibirdökkel mentették az embereket és kísérleteiket.

A menekülők közt többek közt ott volt Whitley is a két Eyebottal. Aggódva forgatta a fejét. Elaine-t kereste, ám semerre sem látta, azonban fel kellett, szálljon a gépre. Tudta, mekkora a tét! Felszálltában hallotta, hogy a főhadnagy is odabent van, a labor közelében méghozzá, mivel per-pillanat akkor ott volt elszabadulva a pokol.

Whitley bízott benne, hogy Elaine már kiért, hisz jóval korábban indult el nála, de nagyon rossz érzés fogta el, amikor a felemelkedő gép ablakából lenézett a füstölve lángoló bázisra.

Legbelül talán érezte, hogy kollégája és egyben barátja valójában még odabent van.

Mert Elaine bizony még valóban odabent felküdt ájultan a vezérlőteremben. Megmentője a hátára fektette, úgy próbálta ébresztgetni. Némi rázás, kevéske gyenge pofozás után Elaine nagy nehezen kinyitotta a szemét.

Eleinte forgott vele a világ, nem látott csak homályosan, de ahogy szép lassan kitisztult előtte a kép, egy férfit látott maga előtt. Rövid barna haja volt. Látszatra olyan harminc-harmincöt éves lehetett, de fiatal kora ellenére helyenként a hajában már lehetett látni ősz hajtincseket. Napbarnította bőrű, határozottan jóképű férfi volt, s ahogy Elaine a férfi zöld szemeibe nézett, bár tudta, mi folyik körülötte, sokkal nyugodtabbnak érezte magát.

Arra is fény derült időközben, mikor az ismeretlen felsegítette a földről, hogy egy katona lehet. Igaz, nem a szokványos Enklávé katonai vagy tiszti felszerelés volt rajta, de vastag, sötétbarna kabátja alatt páncélmellény látszott, az oldalára pedig egy lézerpisztoly volt csatolva, amit csak katonák használtak.

Aggódva nézte a nő törött orrát, ám az egyre terjedő füstszag miatt tudta, hogy nem maradhatnak tovább egy helyben.

- Itt dolgozol? – kérdezte a nőtől.

- Igen... – felelte Elaine bátortalanul.

- Van itt valahol a közelben Stimpak? Az orrodra ráférne egy.

- Tudok egy helyet... – bólintott a lány, majd elindult vissza a folyosón, ám megtorpant, amikor meglátta, hogy az utat berobbantották. Rengeteg halott hevert a romok alatt.

- Mindegy... – csóválta meg fejét a férfi, azután megragadta a nő kezét és el kezdte kifelé húzni. – Majd odakint ellátják az orrod. Próbálj magadnál maradni, és ne végy hirtelen levegőt.

Füst gomolygott a folyosón, de legalább már nem lökték fel egymást az emberek. A férfi bár Elaine előtt ment, kézen fogva maga után húzva a nőt, ügyelt arra, hogy sereghajtók legyenek. Percekig haladtak így, mire elértek egy katonai ellenőrzőpontra, ahol a katonák gázmaszkban nedves rongyokat osztogattak a kifelé tartóknak, hogy azzal takarják el az arcukat a nagy füstben.

A férfi itt kielőzte a leghátsó embereket, lekapta az egyik katona fejéről a gázmaszkot, amit aztán Elaine fejére tett, majd ő is az arca elé kapott egy nedves rongyot, és úgy folytatták útjukat.

Elaine eddigi megérzése hirtelen szertefoszlott. Immár nem örült annyira a férfi közellétének. Fogalma nem volt arról, hogy ki lehet az illető, de akárki csak úgy nem veszi le egy katona gázmaszkját, majd távozik sértetlenül.

Most következett menekülésük legveszélyesebb pontja. A nagy füst sorra szedte áldozatait, ám aki élni akart, az menetelt előre, hátrahagyva gyengébb társait. Elaine több fekvő test mellett meg szeretett volna állni, hátha tudna segíteni, ám a férfi egyre csak húzta maga után, ám amikor már eléggé fogytán volt neki is a levegője, és Elaine megint megállt, a férfi az övéhez nyúlt, előhúzta a lézerfegyverét, és fejbe lőtte a földön fekvő, fuldokló civilt. Ezután még pisztollyal a kezében Elaine keze után kapott, és tovább masírozott a fény felé.

Több fuldokló ember mellett mentek még el, ám Elaine nem akadékoskodott többet. Csak bízni tudott abban, hogy kifelé jövet majd a gázmaszkos katonák kihozzák azokat, akik még menthetőek.

A szabadba kiérve a férfi felköhögött. Térdre rogyva törölgette a szemét, ami teljesen megtelt könnyel a sok füst miatt. Elaine is levette a gázmaszkot, s amíg ő ezzel foglalatoskodott, egy katona kiszúrta őket, amit követően futva rohant hozzájuk.

- Főhadnagy – rohant a férfi mellé.

- Mit áll itt, katona?! – üvöltött rá a férfi, bár most már nevezhetjük nevén, Autumn főhadnagy. – Menjen, és segítsen a bent rekedteken, vagy hozzon egy Stimpak-et a hölgynek! Nem látja, mennyire folyik a vér az orrából?!

Elaine hátán csak úgy futkosott a hideg, s ahogy a férfi ránézett, teljesen libabőrös lett.

Az a férfi, aki aláírta a halálosítéletét, most mrgmentette az életét... Furcsa tud lenni a sors, azt meg kell hagyni...

Percekig állt és nézte a férfit, aki viszont csak egy pillantást vetett rá, mivel érkeztek más katonák is, akik jelentést jöttek tenni.

Félóra múlva teljesen kiürítették a bázist. Elaine még látta, ahogy a gázmaszkos katonák kivonulnak, majd nem sokkal később Autumn parancsára berobbantották a kijáratot, ezzel elvágva minden más menekülni vágyó ember végső reményét a túlélésre. De nem tehetett másképp, az Acél Testvériség túl nagy veszélyt jelentett abban a pillanatban.

Elaine közben kapott egy gyógyinjekciót, ami tette is a dolgát, átmenetileg újra eltüntette a törést, ám a teljes gyógyulásig még volt hátra egy kis idő.

Az utolsó vertibird is indulásra készen várta utasait. Ám mielőtt még beszálltak volna, Autumn még szeretett volna egy s mást közölni Elaine-el, ezért aztán felé fordult.

- A katonáktól hallom, hogy az Eyebot kutatási részlegen dolgoztál, Sam Whitley asszisztenseként.

- Igen... – sütötte le szemét a nő, kicsit tartva attól, hogy valaki a katonák közt rájön, hogy hazudik, ám egyelőre nem úgy festett, hogy bárki is lerántaná róla a leplet.

- Bátorság, Lisa, mert ugye ez a neved? – kérdezte a férfi, mire Elaine bólintott. – A nehezén már túl vagyunk.

- Lisa? – kérdezte az egyik katona. – Te vagy Lisa McGee, Edgar barátnője?

Elaine arca elfehéredett. Ha most nem bukik le, gondolta, akkor sosem. Halkan bólintott, mire a katonák mindegyike elkomorodott. Autumn mélyen a nő szemébe nézett, majd közelebb lépve hozzá, a vállára tette a kezét.

- Lisa... Bár jobb hírrel szolgálhatnék. Nagyon sajnálom, de saját szememmel láttam a barátod, Edgar... Részvétem...

Elaine belsejében hideg borzongást érzett. Mély levegőt vett, érezte, ahogy szeméből könnyek buggyannak elő, de nem azért mert Edgar meghalt, hanem eszébe jutott az asszisztense, a valódi Lisa halála. Próbálta visszatartani a könnyeket, de képtelen volt uralkodni magán, a könnyek pedig csak úgy záporoztak a szeméből.

Autumn magához húzta, úgy próbálva csitítani. Sok borzalmat látott már előtte, sok bajtársát elvesztette már, és amúgy sem volt egy érzékeny fajta, így nem igazán hatotta meg a testőre halála, viszont valamiért nagyon nem akarta a mellette lévő nőt szenvedni látni.

- Lisa – szólt a nőhöz, mikor látta, hogy az valamelyest már megnyugodott –, még van egy utolsó dolog, amit meg kell tenned, mielőtt elindulnánk. Titkos katonai információk hangzottak el a füled hallatára, és a vertibirdön is folyamatos rádiókapcsolatban leszünk az állomással. Meg kell esküdnöd itt és most, hogy mindent, amit hallottál bizalmasan fogsz kezelni. Mondd utánam: eszküszöm!

- E-esküszöm...

- Hangosabban és határozattabban. Hogy minden fültanú jól hallja.

- Esküszöm!

- Esküszegés esetén a lehető legnagyobb büntetést szabhatják ki rád ami, mint Dr. Ronin esetében is volt, akit feltételezem, jól ismertél, a halálbüntetés!

Elaine érezte, ahogy lábából kimegy az erő. Ez már túl sok volt neki. Először a kivégzése, majd a vesszőfutás a végén már egyenest az életéért, így végezetül pedig megesketik, miközben saját önmagával fenyegetik. Már csak az hiányzott neki, hogy kiderüljön az igazság. Isten bizony előbb kapott volna infarktust, minthogy Autumn lézerfegyvere ráemelődött volna.

Így végződött tehát Dr. Elaine Ronin életének Enklávé párti része, s kezdődött el Lisa McGee második élete.