7. Vissza a valóságba
Olvasómat három fejezetnyi visszaemlékezés után visszakalauzolnám a cselekmény valós idővonalába. Egyelőre tegyük félre a múltat. Azt, hogy Dr. Ronin miként lett az Acél Testvériség hőse, midőn inkognitóban és szíve mélyén is esküt tett az Enklávé-nek, hogy sosem árulja el a titkaikat. Hogy miként került vissza hozzá Sweet-E, akit napjainkban már csak egy kísértetnek hisznek, aki ha előkerül, ott az Enklávé felkötheti a gatyát, meg főleg a harcosainak nincs szüksége altatóra sem hasonló nyugtató hatású szerekre.
Miután a rejtélyes harcosnő ájultan összeesett az Alvilág „kapujában", Fawkes és Quinn bevitték Barrows dokihoz. A ghoul doktor egy rövidke vizsgálat után megállapította, hogy nincs a nőnek semmi baja a kimerültségen kívül. Hagyják kialudni magát, és teljesen rendbe jön. Quinn kérésére Elaine a klinikán maradhatott, amíg magához tért. Majdnem tizenkét órán keresztül aludt, miközben Renegát őrizte az álmát. A fehér Eyebot sosem hagyta magára a nőt. Ott rostokolt mellette, és ha valaki a nő közelébe ment olyan közel vonult az illetőhöz, amilyen közel csak tudott, hogy szükség esetén minden létező eszközzel megvédhesse Elaine-t. Az orvos félt is tőle, jobb szerette volna, ha nem lett volna a közelben. Még Cerberust sem igazán kedvelte, az Enklávé Eyebotokhoz azonban emellé még rossz emlékek is fűzték.
Valahogy jobban örült volna, ha a kinyíló ajtón nem egy síma bőrű meg Winthrop lép be, hanem a drón lépett volna ki. Azonban nem így történt, mint említettem, az ezermester jött be a klinikára, bár nem volt szüksége orvosságra. Az Alvilág egyik elfogadott embertagját kísérte be, akinek nagyon felkeltette az érdeklődését az, amit a barátjától, Fawkes-tól hallott.
- Á, kedvenc menedéklakónk! – nyújtotta kezét a doki a bőrpáncélos harcos felé, akinek bal karján egy Pibboy volt látható. – Miben lehetek segítségedre?
- Azért jött – válaszolt Winthrop a kérdezett helyett –, mert hallotta, hogy itt van a puszta új kedvence, Renegát.
A fehér Eyebot pittyegve fordult a társaság felé. Elaine ágya elé repült, és a biztonság kedvéért még a fegyverét is élesítette.
- Hé, metálbagoly – lépett hátrébb Winthrop –, nem akar senki bántani! És én még azt hittem, hogy ez egy távirányításos kisbagoly, de láthatóan komolyabban van beprogramozva...
A magányos Vándor karján a Pibboy villogni kezdett, mire egy kis pötyögtetés után a bent lévők mindegyike majdnem hátraesett, amikor a karra szerelt szerkezet el kezdte lejátszani a következő szöveget.
- Elsődleges programozásom értelmében kötelességem megvédeni Dr. Elaine Ronint. Bármelykőtök is megpróbál ártani neki, azonnali hatállyal hatástalanítom!
- Ne bassz... – szaladt ki a két ággyal arrébb ülő Quinn száján. – Ez most Renegát volt?
- Határozottan úgy tűnik – bólintott a doki.
- Figyelj, kisbagoly – mondta Renegátnak Winthrop, miután a klinika kijáratához ért, és a keze már a kilincsen volt –, nem akarja Dr. Ronint itt senki sem bántani! Ha már itt tartunk, nem akarsz te is elhúzni a többi Enklávé haverodhoz? Rájuk férne egy kis támogatás! Liberty Prime hamarosan elkezdi a komcsik elleni harcát...
- Összeszerelésem, programozásom és fejlesztésem bár Enklávé telepeken történt, én, Renegát Dr. Elaine Ronin szolgálatában állok. Dr. Ronin ellen elfogatóparancs van érvényben, ezért a védekezőprogramom 11. pontja értelmében a hatósugaram határán belül parancsra, vagy ha az üzemeltetőm eszméletét vagy életét veszti, kötelességem kezdetben energiatámadást indítani az összes Enklávé technológiájú fegyverre vagy páncélra. Ha később szükséges minden fegyvernemet használhatok, amire a programozásom feljogosít.
- Tehát így üti ki a szervópáncélosokat... – morfondírozott Quinn.
- Gondolom, kedves barátunkat – nézett a doktor a magányos vándorra –, az érdekelné, hogy mik az Enklávé gyengepontjai. Renegát, mi a gazdád, Dr. Ronin oldalán állunk. A segítségére, a segítségedre lenne szükségünk. Mit tudsz az Enklávé által használt szervópáncélokról és plazmafegyverekről?
- Bizalmas információt csak a megfelelő jelszó megadása esetén van jogomban megosztani.
- Figyelj, Renegát – mondta Quinn –, tényleg jó lenne egy kis segítség. Az Enklávé ártatlanok életét fenyegeti. Megértem, hogy ők készítettek, de ne feledd, hogy Dr. Ronint is körözik. Ha elkapják, biztos halál vár rá.
A magányos vándor Quinn vállára tette a kezét és némán intett a férfinek, hogy hagyja, fölösleges könyörögni, Renegát pedig hallgatott. Talán a megfelelő jelszóra várt.
Elaine az egész beszélgetést átaludta. Éjféltájt ébredt fel, mikor a klinika szinte már üres volt. Egyedül Quinn aludt egy távolabbi ágyon. Elaine felkelt, de mozgolódására a ghoul férfi is felébredt.
A nő átnézte Renegát programozását, és miután mindent rendben talált, úgy döntött, hogy ideje távozni. Ám Quinn útját állta.
- Dr. Ronin – szólalt meg a férfi –, beszélni szeretnék önnel!
- Nincs miről beszélnünk. Bár az igaz, hogy hálás vagyok azért, hogy fedőt biztosított a fejem fölé, amíg aludtam, de most már mennem kell.
- Tudjuk, hogy ki maga, Dr. Ronin.
- Tévednek! Mindenki téved, aki azt feltételezi, hogy ismeri Dr. Elaine Ronint!
- Az Enklávé megszerezte a Víztisztító fölött az irányítást. Többen is meghaltak ott. Köztük ártatlan civilek , és félek, ha be sikerül indítsák az üzemet még többen fognak meghalni! A magányos vándor rettenetes dolgokat mesélt arról, amit az Enklávé főhadiszállásán átélt.
-...
- Dr. Ronin, kérem... Hatalmas a tét...
- Dr. Ronin hét éve meghalt. Halottnak nyilvánították. Odaveszett a Fellegvárnál. Hagyjuk végre ezt a szellemet!
- Kérem... Hisz ott volt, látta mire képesek. Biztos valami nagy dobásra készülnek ott, a víztisztítónál. Maga nélkül sokkal kevesebb az esélyünk ellenük.
Elaine felnézett. Kezei ökölbeszorultak, homlokán a redők megfeszültek, s mintha csak a megfelelő választ szeretné leolvasni a plafonról, úgy meredt a megrepedt vakolatra.
Két, talán három percig állt, és gondolkodott, mielőtt leeresztette volna fejét, majd a ghoul felé fordította volna.
- Tartózkodik itt valaki, aki már járt a Fellegvárban? – kérdezte rossz kedvűen.
- A magányos vándor már elment – gondolkodott el Quinn –, de itt van Fawkes vagy Charon. Mindketten elkísérték, talán ott is megfordultak.
- Hívd be őket.
Quinn kiment, majd alig öt perc múltán ismét visszatért, mögötte a két beidézett illetővel.
Charon egykedvűen követte a ghoul kalandort, míg Fawkes-nak ügyelnie kellett minden mozdulatával, nehogy egy óvatlan pillanatban tönkretegyen valamilyen fontos orvosi műszert, vagy más kelléket.
Elaine Graves nővér számítógépénél ült, és valamin dolgozott éppen. Egy Enklávé szervert próbált feltörni, ám azt kellett tapasztalja, hogy képtelen belépni, akárhogy próbálkozik, sőt, óvatosnak kellett, lennie, nehogy visszakövessék a próbálkozásait, mert akkor aranytálcán nyújtotta volna át a ghoul lakosok fejét Eden elnök drasztikus kísérleteihez.
- Ejnye... – sóhajtott fel bosszankodva. – Nehezebb lesz, mint azt előre gondoltam.
- Itt vannak mindketten – mondta Quinn –, úgy, ahogy kérted.
- Mi a terved? – kérdezte Fawkes. – Mert bár az igaz, hogy elkísértük a barátunkat a Fellegvárba, de minket oda nélküle nem fognak beengedni!
Elaine hátrafordult, majd felállt, és szembe fordult a magányos vándor két egykori kísérőjével.
Jól megnézte őket, majd anélkül, hogy egy szót is kiejtett volna a száján, fogta a kalapot, levette a fejéről, aminek következtében hosszú, göndör világosbarna haja a vállára hullott. Következő lépésként a kendőtől szabadult meg, ami az arcát volt hivatott eltakarni.
Abban a pillanatban, hogy eltávolította az arcát takaró tárgyakat úgy Fawkes, mint Charon megtántorodtak.
Motyogni kezdtek, majd egymásra néztek, majd azonnal utána ismét Elaine-re. Mint, akik kísértetet látnak, úgy meredtek a nőre.
- H-Hogy... – dadogott Charon, pedig egyáltalán nem volt szokása. – Mégis, hogy lehetséges ez? Kiköpött úgy nézel, ki mint...
- Tudom! – vágott közbe Elaine. – Rengeteg kellemetlenség is ért ezen okból! Szerintetek velem be tudtok még egyszer jutni a Fellegvárba?
- Az már biztos! – bólintott Charon.
- Csak arra kell odafigyelnünk, hogy össze ne fuss a hasonmásoddal – figyelmeztetett Fawkes.
- A probléma azonban itt nincs megoldva – folytatta Elaine. – Az ezredes számítógépét nem lehet csak úgy egyszerűen meghekkelni, viszont ha azt akarjuk, hogy Liberty Prime biztonságban eljusson a Jefferson-ig, akkor meg kell szakítsuk a kapcsolatot az ezredes és az Adams katonai támaszpont között. Az Enklávé az elmúlt időben nem csak a plazmafegyverek fejlesztésén dolgozott. Gatling lézerek tökéletesítése és egy új szervópáncél, a Pokoltűz fejlesztése volt a főcél. Ha a katonákat ezekkel szerelik fel, akkor az Acél Testvériség szinte biztosan vereséget fog szenvedni, és a titkos fegyver, a robot, Liberty Prime sem tud rajtuk segíteni. És itt a másik probléma, Liberty Prime. Renegát csatlakozott Three Dog kedvenc tinédzserének Pibboyához, és az azon szereplő adatok szerint Liberty Prime a jelenlegi állapotában akármikor, akár a harc kellős közepén is leállhat, valamint a biztonsági kiépítése is elég elavult. Ha úgy küldik az Enklávé közelébe, egy ügyes szakember különösebb nehézség nélkül átprogramozhatja, hogy a Testvériség embereit nézze komcsiknak. A megfelelő óvintézkedéseket csak közvetlenül a robot irányítóegységénél tudom beállítani, ezért kell bejutnom a Fellegvárba. De figyelmeztetlek benneteket. Én csak kiegyenlítem az esélyeket, nem vívom meg senki harcát.
Renegát is egyetértett. Alighogy Elaine elhallgatott bekapcsolta a rádiólejátszóját, ami épp az Enklávé rádió adását játszotta. És még mondja azt valaki, hogy nem hazafias a kisbagoly...