8. Irány Rivet
Több órás egyeztetés után Elaine, Quinn és Fawkes úgy döntöttek, hogy elmennek Rivet városba, mivel Fawkes tudta, hogy a városnak otthont adó hajó lepusztultabb részében található Pinkerton rejtekhelye, és tudta jól, hogy a férfinek igen komoly felszereltségű számítógépes laborja van. Bíztak benne, hogy onnan sikerül csatlakozni Autumn számítógépéhez. De ezenkívül más is volt a döntésük mellett. Fawkes azt is mesélte, hogy korábban, mikor a város piacán voltak a menedékszökevénnyel, akkor a kölyök eladott Flak-nek egy írnokruhát, amit annó még a Fellegvárban talált, és kölcsönvett, mert tetszett neki. Fawkes szerint a ruha mérete pont jó Elaine-re. És ha megvan még, akkor sokkal könnyebben be tudnak vele jutni a Fellegvárba.
Charonnak nem tetszett a dolog, meg amúgy sem volt Elaine-nél a munkaszerződése, ezért aztán ő az Alvilágban maradt.
Valójában nem volt ínyére, hogy ennyire megbíznak abban az idegenben, aki ilyen nyíltan vállalja, hogy Enklávé eszmékkel él, van egy Eyebotja, láthatóan személyesen ismeri az ezredest is, és mégis a sajátjai ellen fordul. Köszönte szépen, az ő nevét ne feketítse be Three Dog, ha a helyzet úgy hozza...
Amint pirkadt, a kis csapat elindult a metróalagúton át a partvidékre, ahol Rivet városának hajója állt. Quinn bár mindent megtett, hogy a vad ghoulokat becsapja, és ha ők ketten mentek volna Fawkesszal nem is lett volna semmi probléma, ám Elaine jelenléte, no meg főleg Renegát berregése igen feltünő volt. A vad ghoulok számára egyenesen étvágygerjesztő. Így hát jó pár tárnyi lőszerrel kevesebbel értek ki a felszínre.
Odakint még komolyabb veszély leselkedett rájuk a szupermutánsok személyében. Ezek még több lőszert fogyasztottak, Fawkes keze pedig már szinte fájt a sok suhintástól, amit a szuperpörölyével osztott ki ellenfeleire.
Elaine megjegyzése, hog már csak egy Behemót hiányozna, és azzal feltölthetnék a lőszerkészletüket, valahogy nem aratott osztatlan sikert a csapat másik két tagjánál.
Szerencséjükre ilyesfajta ellenféllel nem találkoztak útjuk során, de azért egy horda fosztogatóval összehozta őket a sors. Ezek bár nem voltak komoly ellenfelek, főleg Renegátra céloztak, mivel néhány órával korábban Enklávé katonák zavarták el a rejtekhelyükről őket, és hát úgy vélték, hogy a számlát egyenlíteni kell... Nagy bajt nem okoztak, csak kilőtték a gép hűtőrendszerét, ami miatt Renegát még hangosabban közlekedett, meg javítást igényelt, amint a városba értek.
Elaine nem is olyan rövid élete során most járt először Rivetben, és ha nem lett volna szükséges, biztos kint hagyta volna Renegátot, ám, mint azt írtam, az Eyebot javításra szorult, és csak a városban volt rá lehetőség, hogy helyrehozza a hibákat.
A túl nagy feltűnést elkerülendő, Fawkes a hóna alatt vitte be a kisbaglyot, aki szüntelen pittyegéssel adott hangot nemtetszésének. Harkness még utánuk is fordult, és idegesen rájuk szólt.
- Valaki szóljon rá arra a drónra, hogy hagyja abba a szitkozódást, vagy kapcsolják ki!
Fawkes és Quinn egymásra néztek, ám a választ Elaine adta meg.
- Sajnálom, de ezt a darabot lelőve találtuk a pusztaságban. Szeretnénk egy kicsit tüzetesebben átnézni.
- Ott, pont a lépcső mellett, ahogy lejöttek, találnak egy munkapadot. Azon megnézhetik. Csak kapcsolják már ki, az isten szerelmére! Rossz hallani, hogy miket mond.
- Furcsa – szólt közbe Quinn –, én nem hallok semmit...
- Az Eyebotok morze jelzéssel kommunikálnak – világosította fel társait Elaine. – Az úr fülét nagyon zavarja a: „..-...-.-.-.- -.-..-" (két angol szó, egyik négy, másik három betű, lehet találgatni a jelentését) állandó jellegű ismétlése.
- A legelső „...-..." (SOS) elhangzásakor szitává lövöm! – válaszolt vissza Harkness igencsak idegesen.
Renegát nem igen ijedt meg a fenyegetéstől, úgy pittyegett továbbra is kedvére, mintha nem is mondtak volna rá semmit. Akkor hagyta csak abba, amikor Fawkes letette végre a munkapadra.
Elaine hamarjában elővett a hátitáskájából néhány szükséges eszközt, és pillanatok alatt megjavította a drónt.
- Ennek kerítettél ekkora feneket?! – pöccintette meg Quinn Renegát egyik kiálló antennáját. – Biztos nem lehetett rosszabb érzés egy foghúzásnál.
- Nincsenek érzéseket imitáló szenzorai – mondta Elaine. – De van helyette egy kezdetleges M.I. programja, amit őkegyelme aztán ki is használ rendesen. Igazi kis hisztérika tud lenni, ha akar.
- Mint a ma... – csúszott ki majdnem Fawkes száján a véleménye, ám még idejében észhez kapott, és az utolsó szót elharapva jól megköszörülte a torkát. – Khm... Nos, hát akkor meg kéne tudakolni, hogy megvan-e még az az írnoki ruha.
Véleményét a többiek is osztották. Megfordultak hát, és a nyüzsgő tömeg felé pillantottak, mire reflexből mind a hárman a még mindig a padon rostokló Renegát elé ugrottak. Három oldalról eltakarva figyelték a kereskedők közt elvonuló Enklávé szervópáncélos fiatalt, aki a korára való tekintettél még valószínűleg kiképzés alatt állhatott, de attól még az Enklávé-hez tartozott, és ők bizony már tudtak a hírhedt fehér Eyebotról!
Quinn látva, hogy feléjük közeledik, igaz másfelé figyelt, lekapta magáról a kabátját, és a drónra terítette. Erre Elaine is levette a kalapját, majd a kabátra tette. Így úgy nézett ki, mintha ideiglenesen ott szerették volna hagyni a felszerelésüket. Főleg, hogy Elaine még a hátitáskáját is a kabát mellé támasztotta.
Elaine és Fawkes bevállalva a kockázatot, Quinnt a ruhák mellett hagyva odamentek Flak és társa standjához.
A bajszos, rossz külsejű fickó épp nem volt ott, csak a barna hajú társa, aki az üzlete kiszuperált díványán ülve cigarettázott.
Igencsak nagyra nyíltak a szemei, miután a szupermutáns árnyéka ráesett, ő meg felnézett. Hallotta hírét a barátságos mutánsnak, akit néha a magányos vándorral szoktak látni, ám most találkoztak először személyesen.
- Hello! – köszönt a férfinek Elaine, ám Shrapnel még akkor is csak a szupermutáns méreteivel volt elfoglalva. Egy jó keserveset nyelt, amikor beleképzelt, hogy mekkora pofont tudna tőle kapni, ha Fawkesnak felmegy a cukra.
- Ó... Üdv, itt a Flak 'N Shrapnel's üzletében!
- Ha nem tévedek Shrapnelhez van szerencsénk.
- Igen, hölgyem! Miben lehetek segítségére?
- A barátom – nézett fél szemmel Fawkes-ra – mesélte, hogy egy ismerőse annak idején eladott a társának, Flaknek egy Testvériség által használt ruhát. Egy hosszú, vörös írnoki ruháról van szó.
Shrapnel elmosolyodott, azután ültében előredőlt, egy utolsót szívott a cigijéből, majd kiengedte ujjai közül, és utolsó lépésként, lábával rátaposott, eloltva a csikket.
Szippantott még egy utolsót a cigarettafüstös levegőből, mielőtt felállt, majd miután ez megvolt, megfordult, hogy utána lehajoljon, és megemelje a dívány kopott ülését.
A rugós matrac alól előkerült a fent említett ruhadarab, szépen összehajtogatva, eladásra készen.
- Erről lenne szó? – kérdezte még mindig mosolyogva, mire Elaine a szupermutánsra nézett. Fawkes igenlően bólintott.
- Ez az! – nézett ekkor Elaine Shrapnel felé. – Mennyi az ára?
- Lássuk csak... Jó állapotban van, tiszta és azt se feledjük, hogy a Testvériség viselete... Hmm... Háromszáz kupak.
- De hisz ötvenkettőért vette át Flak a barátomtól! – csattant fel Fawkes.
- Nagy az infláció, barátom... – mosolygott kapzsin Shrapnel. – Kell hát, vagy sem?
- Csak gyorsan! – mondta Elaine, miközben leszámolta a kért összeget. – Még azelőtt add ide, mielőtt meggondolom magam. – de mire végzett a háromszáz kupak leszámolásával, Shrapnel már a kezében tartotta az igencsak borsos árú ruhadarabot.
Megtörtént a csere, majd azt követően elbúcsúztak, és már indultak is volna, ám majdnem nekiszaladtak az Enklávé újoncnak, aki épp akkor jött el Seagrave Holmes standja mellől.
Fawkes enyhén bosszús volt a drágára sikerült vásárlás miatt, Elaine azonban inkább azzal volt elfoglalva, hogy átnézze a vörös anyagú ruhát. Fawkes amint észrevette az Enklávé szervópáncélos fiatalt, máris kikapta a ruhát Elaine kezéből, és két nagy markába kapta.
Elaine megdöbbent a ruhacsavaráshoz hasonlatos mozdulatok láttán, ám amikor ő is meglátta a srácot már értette, hogy miért teszi Fawkes, amit tesz.
A nehézpáncélt viselő srác megkerülte a behemótot, majd Shrapnel elé lépett. Mint kiderült, szenzormodult keresett, ám azt, ahogy a többi standnál, úgy ott sem talált.
A nemleges választ követően letörten sóhajtott egyet, majd még utoljára visszanézett a piacra, ám tudta, hogy itt már nem fog kapni semmit.
Tudta, hogyha a kereskedőknél nem jár szerencsével, akkor mehet kincsvadászatra a közeli romokhoz, ott meg aztán bár nem ürítik ki a zsebét, de a szervezetét könnyen kivéreztethetik, ha nem jól méri fel a terepet.
Mégsem volt mit tenni, a parancsot teljestenie kellett, így hát elindult a kijárat felé.
- Jól hallottam, szenzormodult keresel? – szólt a srác után Elaine.
- Igen... – fordult a nő felé a tinédzser.
- Háromszáz kupakért tudok adni egyet.
A fiúnak felcsillant a szeme, és akárcsak Elaine a ruhánál, ő sem alkudott egy kupakot sem az összegből.
Ragyogó szemekkel vitte az apró, fekete, alig harminc kupakot megérő alkatrészt.
Mögötte Quinn már színeket játszott, pedig hát nem volt egyáltalán egy színes egyéniség. Elaine vele szemben mosolyogva számolta össze a kupakjait. Fawkes meg már kezdte érteni Charon döntését...
Most, hogy az egyik probléma ki lett pipálva, jöhetett a másik megoldása. Ennek érdekében elhagyták a város piacát, majd a parton sétálva addig mentek, amíg szinte már elérték az Enklávé által elfoglalt Jefferson Víztisztító Üzemet.
Charon elmondta nekik, mielőtt elindultak volna, hogy Pinkerton rejtekhelyéhez van egy titkos bejárat is, ami a partról is megközelíthető. Nagyjából a megadott helyen meg is találták a vízre lehelyezett fémlapokat, amik híd módjára vezettek a hajótest ismeretlen oldalába.
Renegát pillanatok alatt kinyitotta a bonyolult zárat, majd Fawkes vezetésével mindannyian beléptek a sötét, penészszagot árasztó kabinba.
A váratlan zajra Pinkerton is előkerült, kezében egy puskával, amit egyből Fawkes-ra emelt.
- Hé, várj egy percet! – kiáltotta Elaine. – Pinkerton, én vagyok az, Lisa!
- Lisa... – ámult el a férfi. – Lisa McGee? Te szentszagú úristen! Lisa, hát tényleg te vagy az!
Elaine elmosolyodott, majd levette arcáról a kendőt, Pinkerton pedig leeresztette fegyverét. Annyi év után újra találkoztak, és szinte egyikük sem változott egy cseppet sem...