9. Vissza a múltba
Elaine Ronin életében a Raven Rock-ban töltött több mint egy évtizedes időszak volt talán a legnehezebb. Az első egy hónap volt a legrosszabb. Folyton feszült, már-már paranoiás volt, főleg, ha katonák mellett vitte el útja. Mindig attól félt, hogy valaki felismeri, hogy valakinek eszébe jut, hogy ő nem Lisa McGee, Edgar Lenson barátnője.
A helyzeten csak rontott, hogy újra Whitley-vel dolgozott az Eyebotokon, hiába volt pontosan ő, aki ezt kérvényezte és erősen sürgette. Alig várta már, hogy újra lássa Sweet-E-t.
Erre szerencsére nem kellett, sokat várjon, igaz, azon a napon, amikor végre újra megölelhették egymást Whitley-vel a két Eyebot nem volt a laborban. A férfi elmondta neki, hogy nem volt mit tennie, parancsot kapott, aminek értelmében át kellett, adnia úgy Ed-E-t, mint Sweet-E-t egy független tudóscsoportnak, akiknek az a dolguk, hogy átvizsgálják a két drónt. Lehetséges elrejtett információkat kerestek. Két óra múlva egy katona visszavitte a laborba a két drónt. Elaine alig bírta türtőztetni magát. Legszívesebben ott helyben összecsókolgatta volna az ő színes kisbaglyát, dehát az túl feltünő lett volna.
Ezen felül, mivel mindenütt kamerák voltak még csak őszintén sem beszélhettek egymással, a lebukás veszélyétől tartva.
Eltelt öt nap, ami után este, nem sokkal lefekvés után kopogtattak Elaine szobájának ajtaján. Álmosan nyitott ajtót, mire két katonát pillantott meg. Felszólították, hogy kövesse őket. Még azt sem engedték meg neki, hogy felöltözzön, úgy, hálóingben, rajta egy köntössel, lábán pedig egy papuccsal lépdelt a két katona között.
Nagyon rossz előérzete támadt, hiába szólították Lisa McGee-nek.
Egy kihallgatóterembe kísérték, ami kísértetiesen hasonlított arra, amiben a Tainted Cave-i bázison kihallgatták. Még a lávalámpa is szinte ugyanolyan volt. Egyetlen kivételt az alkotott, hogy Elaine ezesetben nem volt a székhez kötve.
Feszült egy óra telt el, mire nyílt az ajtó, s amikor Elaine megfordult, Autumn főhadnagyot pillantotta meg belépni.
Egy vastag iratcsomag volt a kezében, és ahogy elment a lány mellett, bátorítás gyanánt végigsimította kezét a lány hátán, amitől Elaine-nek eszébe jutottak a másik kihallgatóteremben lezajlott események. Az, amikor Autumn ugyancsak hozzáért, ám akkor egyáltalán nem bátorítani akarta! Az orra az emlékek felidézésétől igencsak megfájdult, arról már nem is beszélve, hogy teljesen összerezzent az érintéstől.
Autumn végül letette az iratkupacot az asztalra, majd leült Elaine-el szemben. A lány ekkor látta meg, hogy mekkorát őszült a férfi az elmúlt időszakban. Most még inkább illett hozzá a neve. Eddig is voltak ősz tincsei, de most mindkét szemöldöke fehér volt, a haja pedig jóformán teljesen elvesztette barna árnyalatát, helyette hanuszürke lett. Katonás szigorral ült, komoly arckifejezéssel nézve a lányra. Mintha már nem is ugyanaz lett volna, aki belépett az ajtón.
Megkezdődött a kihallgatás, és a rutinellenőrzést követően Elaine megtudta, hogy miért is kell most ott lennie. Kiderült, hogy Dr. Elaine Ronint vádolják a Tainted Cave-et ért támadásért, de akkor döbbent meg igazán, amikor Autumn főhadnagy személyleírást kért.
Elaine eltátotta a száját. Nem akart hinni a fülének. A férfi, aki annó ott volt a kihallgatásánál, aki a fejét az asztalba verte, most azt kéri, hogy írja le neki Dr. Elaine Ronint. Egyszerűen nem jött, hogy elhigyje... Már az is eszébe jutott, hogy igenis jól tudja, ki ő, csak mielőtt felfedné az igazságot, még játszik vele, mint macska az egérrel...
De Autumn arckifejezése másról vallott. Bár próbálta leplezni valós gondolatait, képtelen volt fenntartani a pókerarcot, amit hasonló helyzetben egy kihallgatóbiztosnak fenn kell tartania.
Kimondottan ő kérte az apját, hogy kihallgathassa Lisa McGee-t, mert újra látni szerette volna. Nem értette miért, hisz addig sosem történt vele hasonló, de most egyszerűen nem találta a helyét, úgy érezte, hogy beleőrül, ha nem találkozhat a lánnyal.
Elaine elgondolkozott. Autumn arckifejezése erőst megnyugtató volt, nem mint a másik esetben, amikor a másik tiszt majdhogynem leszúrta a szemével.
Megkísértette a szerencséjét, úgy döntött, hogy ad egy személyleírást! Eszébe jutott az is hogy talán azokban a percekben Whitley is egy hasonló teremben ül, és neki is felteszik ezeket a kérdéseket. Tudta, hogy a férfi volt, aki őt Lisának állította be, így aztán bízott benne, hogy most meg pont Elaine Roninként fogja leírni. Ő legalábbis úgy tett.
Autumn közben egy lapra jegyzetelt, majd miután végeztek a személyleírással, a férfi felállt, és a lappal a kezében kiment.
Hosszú percek következtek, amik óráknak tüntek. Hálóingének háta teljesen átnedvesedett, mire végre újra kinyílt az ajtó. Elaine oda sem mert fordulni. Autumn jött vissza, majd visszaült a lánnyal szembe. Komoly arckifejezéssel meredt a kihallgatás alanyára.
Percekig ültek egymással szemben, anélkül, hogy egyikük is egy szót szólt volna.
Elaine a torkában érezte a szívét, mire egyszercsak kopogtak az ajtón. A kopogtatás hangját a lány szinte már puskalövésnek hallotta. Riadtan összerezzent, majd mikor Autumn kiszólt, hogy szabad, egy katona lépett be, mellette egy öltönyös figurával. Autumn ekkor Elaine szemébe nézett.
- Országunk jelenlegi jogszabályzatának értelmében, Lisa McGee, jogodban van ügyvédet fogadni, ha nem élsz ezen jogoddal, az állam alapból kirendel melléd egyet.
Elaine erre csak dadogni tudott. Túl fáradt volt, és túl rémült. A főhadnagy ezek után bejelentette, hogy az öltönyös figura egy kirendelt ügyvéd. A férfi közelebb ment, majd miután kezet fogott a még mindig döbbenten bámuló nővel, leült mellé, és elővette kopott aktatáskájából az ügy aktáit.
Fiatal, pályakezdő ügyvéd volt, de amit a lány nem tudott, hogy egy ambíciózus, kicsit törekvő, de tehetséges fiatalembert kapott a sorstól, meg Amerika kormányától...
Miután az ügyvéd elővette az iratokat, határozottan Autumn szemébe nézett, majd így szólt.
- Ügyfelemet felvilágosították arról, hogy mivel vádolják?
- Egyelőre nem vádoljuk semmivel – felelt a főhadnagy, Elaine pedig szép lassan érezte, hogy a székbe süllyed félelmében.
- Mennyit mondtak el neki a nyomozásból?
- A kihallgatása zajlik éppen. Priscilla főfelügyelő kérette magát hozzá. Mint mondtam, egyelőre nem vádoljuk a hölgyet semmivel.
- Mondtak neki bármit Eyebot Duraframe Subject: C diagnózisáról?
- Mi van Sweet-E-vel? – nézett az ügyvédre Elaine.
- Közli vele az aktájában szereplő tényeket, vagy kapunk öt percet négyszemközt az ügyfelemmel, hogy elmondjam neki, mi a tényállás?
- Öt perc... – felelt Autumn, közben felállt, és elsétált mellettük.
- Ilyet még nem hallottam... – fortyogott az ügyvéd. – Nem elég, hogy éjnek évadján elrángatják a szállásáról, de akkor még fel sem világosítják!
- Öt percet kapnak – szólt vissza a főhadnagy az ajtóból. – Elmondhat neki mindent, amit tud!
- Ó, micsoda előzékenység! – nézett Autumn felé az ügyvéd, de addig nem szólt semmit, amíg be nem zárult mögöttük az ajtó.
- Mondja, kérem – szólalt meg aggódva Elaine –, mi van Sweet-E-vel?
- Eyebot Duraframe Subject: C igen komoly bajba sodorta magát, miss McGee. Mint arról biztos maga is tud, öt napja elvitték mindkét tesztalanyt, az Eyebot Duraframe Subject E és az Eyebot Duraframe Subject C nevű kísérleti Eyebotokat, hogy egy független csoport átvizsgálhassa őket tüzetesebben. Az Ed-E rövidített nevű egyed merevlemezén nem találtak semmi érdemlegeset, ám a Sweet-E rövidített nevű Eyebot meglepetést tartogatott. Dr. Elaine Ronin személyleírásakor furcsamód teljesen más képet alkotott, mint Ed-E. A személyleírása alapján Dr. Ronin egy legjobban önre hasonlító személy. A helyzet tisztázása végett behívták Samuel Whitley tudóst és Paul Grand őrvezetőt is.
Paul Grand neve nem mondott Elaine-nek semmit. Nem értette, hogy mi köze a nyomozáshoz, és főleg, hogy miként tudja őt azonosítani, vagy épp kimenteni a slamasztikából.
Erről azonban nem akart az ügyvéddel beszélni. Neki azonban még volt egy-két meglepetése a nő számára.
- Miss McGee, én már teljesen úgy kezelem itt a helyzetet, mintha ön mindent tudna az ügyről, ám láthatóan nem világosították önt fel semmiről. Tudja, mi köze Dr. Elaine Roninnak a mostani ügyhöz?
- Azt hittem, hogy Dr. Ronint keresik... Úgy tudni, hogy talán túlélte. Legalábbis ott ahol dolgozok ez a pletyka járja...
- Milyen kapcsolatban állt a fent említett doktornővel?
- A felettesem – füllentett Elaine, majd gyorsan kiegészítette mondatát –, volt... Egy laboratóriumban dolgoztunk.
- A Tainted Cave bázison, igaz?
- Így van.
- A jelenlegi vizsgálatok azt mutatják, hogy Dr. Elaine Ronin felelős a bázis lerohanásáért és megsemmisítéséért. Érti hát, hogy miért olyan kényes ön számára a jelenlegi helyzet?
Elaine hátán a hálóing már nem első alkalommal ázott át, de ahogy a dolgok kinéztek, nem is utoljára.
Miután kicsit magához tért a sokkból, és szinte egy idővel azzal, hogy újra nyílt hátuknál az ajtó, Elaine megkérdezte ügyvédjét, hogy mit javasol, mit tegyen. Az ügyvéd javaslata az volt, hogy amennyire csak lehet, maradjon nyugodt, és feleljen őszintén a kérdésekre. Ám, ha úgy érzi, hogy a kérdés túl rámenős, vagy túl érzékeny pontra összpontosítanak vele, nyugodtan hallgasson, senki nem kényszeríthet ki belőle olyat, ami nem igaz, vagy akár kiforgatható lenne.
- Üdvözlöm önöket! – szólalt meg egy női hang mellőlük, majd eljött mellettük egy magas, fekete hajú nő, aki addig nem is szólt egy szót sem, amíg hallotta, hogy a kihallgatás alanya az ügyvédjével beszél. – Agnes Priscilla főfelügyelő vagyok. Én vezetem Tainted Cave bázis ügyében a nyomozást. Miss McGee azt kérném, hogy nekem is mondjon el mindent, amire a bázison töltött utolsó napján átéltekből emlékszik.
Elaine mély levegőt vett, még utoljára ránézett az ügyvédjére, majd beszélni kezdett. Óvatosan fogalmazott, annál a résznél pedig, ahol Edgarról, a „barátjáról" beszélt, arról, hogy a szeme láttára ölték meg, még szipogott is egy keveset, hogy történetét hihetőbben adja elő.
A főfelügyelő hol Elaine arcát fürkészte, hol feljegyzéseket írt. Újabb kérdések is feltevődtek, amire Elaine amennyire csak tudott megpróbált kielégítő válaszokat adni. Ő maga várt még egy bizonyos kérdésre, amit végül nem tettek fel neki. Azt hitte, hogy beszélnie kell Sweet-E „tévedéséről" is, ám ezt a témát nem hozták fel a kihallgatása során.
Végül, miután a főfelügyelő összeszedte az asztalon lévő iratokat, az ügyvéd megkérdezte, hogy maradniuk kell még vagy elmehetnek? Priscilla főfelügyelő elengedte Elaine-t, de azzal a feltétellel, hogy nem hagyhatja el a nyomozás végéig Raven Rock területét.
Bár szabadon elmehetett, Elaine szemére nem jött álom azon az éjjelen. Álmatlanul forgolódott, és alig fél óra alvás után fejfájásra ébredt.
Akármennyire is gyengének érezte magát, érezte, hogy be kell mennie dolgozni. Beszélni szeretett volna a munkatársával, Whitley-vel. Volt egy-két részlet, ami egyáltalán nem volt tiszta. Például, hogy ki is az a Paul Grand őrvezető.
Bármennyire is sietett, nem tudta Whitley-t kielőzni. Mire a lány a laborba ért, kollégája már bent volt. Ed-E érzékelő szenzorain állított éppen. Láthatóan ő sem aludt túl sokat az elmúlt éjjelen.
Elaine lépteinek hangjára Whitley az ajtó felé fordult. Így, szemből még jobban látszottak a kis táskák a férfi szemei alatt.
- Látom – szólalt meg Elaine –, nagyjából te is annyit alhattál, amennyit én az elmúlt éjjelen.
- Te még aludtál is? Mekkora luxus...
- Hol van Sweet-E?
- Ezt olvasd el!
Whitley egy papírlapot adott át a lánynak. Egy parancsot tartalmazott, aminek értelmében határozatlan ideig lefoglalták Sweet-E-t, és a projekthez tartozó összes dokumentumot.
- Mo-most mi lesz? – kérdezte Elaine, közben érezte, hogy a feje egyre nehezebb lesz.
- Nincs mitől tartani – felelte Whitley, anélkül, hogy szemkontaktust létesített volna a lánnyal, helyette visszafordult a munkáját folytatni. – Az igazság úgyis mindig kiderül.
Elaine értette a célzást, ám a szívébe mégis félelem költözött. Mi lesz, ha tényleg kiderül az igazság? Mi lesz, ha jönnek majd a katonák, és elvezetik, egyenest a kivégzőosztag elé. Akkor is ki fog vajon derülni az igazság, vagy Sweet-E jóvoltából, meg a saját figyelmetlensége miatt lelövik majd, mint egy kutyát?