Chapter 7

A kviddicsmeccs

Novemberben kezdetét vette a kviddicsszezon. A sok-sok fárasztó edzés után Harry végre egy igazi mérkőzésen is próbára tehette tudását: szombatra tűzték ki a Griffendél-Mardekár találkozót. Mindenki tudta, hogy ha a Griffendél nyer, a második helyre zárkózik fel a pontversenyben.

Lucy azon kevesek egyike volt, akik láthatták Harryt játszani, mert mint a csapat új csodafegyverét, Wood az utolsó pillanatig rejtegette a kíváncsi szemek elől. Ennek ellenére kiszivárgott a hír, hogy a csapatnak új fogójátékosa van, és attól kezdve Harrynek kétféle zaklatást kellett elviselnie: voltak, akik azzal traktálták, hogy briliánsan fog játszani, mások viszont matracot ajánlottak fel neki, hogy puhára essen. Az ilyen kinyilatkoztatásokat tett emberek jobban tették, ha menekültek, ugyanis Lucy minden egyes alkalommal olyan nézéssel bámulta őket, mintha az pusztán elég lenne ahhoz, hogy elevenen elégesse őket.

A trollos incidens után Hermione stílusa némileg barátságosabb lett, és rigorózus szabálytisztelete is lazult kissé. A nagy kviddicsmeccs előtti napon a négyes a dermesztő hideg ellenére lement a szünetben az udvarra. Hermione varázsolt nekik egy fényes kék lángot, amit befőttesüvegben lehetett ide-oda hurcolni (Lucy azonnal kiharcolta, hogy újdonsült barátnője tanítsa meg neki ezt a bűbájt). Épp a hátukat melengették a láng mellett, amikor megjelent az udvaron Piton. Lucy az órákon kívül sosem látta a professzort, így történhetett az, hogy csak most feltűnt neki, hogy sántít. A társaság még szorosabbra zárta a kört, hogy eltakarják a lángocskát - bizonyosra vették, hogy Piton tiltott dolognak minősítené. „Ártatlan" ábrázatuk láttán azonban Piton gyanút fogott, és odabicegett hozzájuk. A tüzet nem vette észre, de látszott, hogy feltett szándéka keresni valamit, amibe beleköthet.

- Mi van a kezében, Potter? - kérdezte végül Harrytől. A Kviddics évszázadai volt az, amit a fiú még Hermionétől kapott, hogy kicsit többet tudjon meg a sportról. Harry most megmutatta a könyvet Pitonnal.

- Könyvtári könyvet tilos kivinni az iskola épületéből - jelentette ki a professzor. - Adja ide. Ezért öt pontot levonok a Griffendéltől.

- Ezt a szabályt csak most találta ki! - vágta rá Lucy mérgesen. Hermione próbálta lecsitítani, de a lány elszántan nézett Pitonra, aki gúnyos mosolyra húzta a száját.

- További öt pont a Griffendéltől és ha Potter kisasszony nem akar büntetőmunkát kapni, akkor legyen szíves fogja be a száját.

Lucy csak úgy füstölgött, ahogy a távolodó Piton után bámult.

- Nem kellett volna visszabeszélned neki - mondta szemrehányóan Hermione.

- De ha egyszer annyira fel tud húzni az igazságtalanságaival! - morogta a lány.

- Szerintetek mi baja lehet a lábának? - kérdezte Harry.

- Nem tudom, de remélem, nagyon fáj neki - felelte mogorván Ron.

A Griffendél klubhelyiségében aznap este a szokásosnál is nagyobb volt a zsivaj. Lucy, Harry, Ron és Hermione együtt ültek az egyik ablak mellett. Hermione a két fiú bűbájtanleckéjét javította. Soha nem engedte meg nekik, hogy lemásolják az övét („Attól nem lesztek okosabbak!"), de arra hajlandó volt, hogy átnézze a leckéjüket, ami végső soron ugyanarra az eredményre vezetett. Lucy mindig megírta a sajátját és csak azért nem adhatta oda a fiúknak, mert ő is velük együtt szokta megírni az utolsó pillanatban.

Harry fél óra után hirtelen felállt.

- Megyek és megkeresem Pitont - jelentette ki a többiek nagy rémületére. - Nem tudok mit csinálni és folyton a holnapi meccsen rágódom. Az a könyv legalább elterelte a figyelmemet.

- Majd inkább majd én - felelte erre kórusban Ron és Hermione. Lucy nem ajánlotta ezt fel, mert Piton szemében ő körülbelül ugyanolyan volt, mint Harry.

- Más tanárok jelenlétében úgyse mer nemet mondani nekem - vonta meg a vállát makacsul Harry és kisétált a klubhelyiségből.

- Ugyanolyan makacs, mint te - csóválta a fejét Ron, szavait Lucynak címezve.

- Ezzel mégis mire célzol? - nézett rá felháborodottan a lány, de Ron csak nevetett és inkább Hermione felé fordult, hogy a dolgozata iránt érdeklődjön.

Tíz perccel később kinyílt a portré és Harry rohant be rajta.

- Na, visszaadta? - érdeklődött Ron.

- Mi a baj? - kérdezte Lucy, mikor látta, hogy Harry szeme izgatottan csillog.

- Mikor kopogtam a tanárinál, senki nem válaszolt, így benyitottam - mesélte suttogva Harry. - Piton lábán egy marcangolt seb volt, mintha megharapták volna, Frics meg azt kötözte. Piton éppen amiatt mérgelődött, hogy hogyan figyeljen oda az ember egy olyan bestiára, aminek három feje van. Tudjátok mit jelent ez? Azt, hogy Halloweenkor ki akarta játszani a háromfejű kutyát! Amikor láttuk, éppen oda tartott - meg akarja szerezni, amit a kutya őriz! A seprűmet teszem rá, hogy a trollt is ő szabadította a nyakunkra. Figyelemelterelésnek szánta!

Most, hogy Harry ezt kimondta és Lucy végiggondolta, teljesen logikusnak tűnt. Hermione szeme azonban elkerekedett, mint aki kételkedne ebben.

- Nem - rázta meg a fejét. - Piton nem tenne ilyet. Nem valami kedves ember, de biztosan nem lopná meg Dumbledore-t.

- Ugyan már, Hermione - intette le Ron -, szerinted a tanárok szentek? Harrynek igaza van. Pitonról mindent el tudok képzelni.

- És azt se felejtsd el - fűzte tovább Lucy -, hogy teljesen logikus az egész. Beszabadul egy troll az iskolába, a tanárok a pincébe mennek, a diákok meg a klubhelyiségekbe. Üres az összes folyosó. Simán elmehetett a tiltott részre anélkül, hogy bárkinek is feltűnt volna. És azok után, amiket Harry most hallott, nyilvánvaló, hogy tényleg ott volt és megpróbálta kijátszani azt a szörnyet. Mi másért tette volna?

- De vajon mire fáj a foga? - tette fel a költői kérdést Ron. - Mit őriz az a kutya?

Lucy még lefekvés után is ezen gondolkodott. Bármennyire szeretett volna aludni, nem jött álom a szemére. Egyfolytában arra a kutyára, a csapóajtóra, Pitonra és a kis csomagra gondolt, amit Hagrid hozott el a Gringottsból. Minden egybevágott. Ám végül mégis megrázta a fejét és az oldalára fordult. Harrynek másnap volt élete első kviddicsmeccse és nem aludhatott el rajta. Ki kellett pihennie magát, hogy minden erejével szurkolhasson a bátyjának.

Másnap derült, hideg idővel köszöntött rájuk a reggel. A nagytermet betöltötte a sült kolbász ínycsiklandozó illata, no meg a kviddicsmeccset nagy izgalommal váró diákok vidám csevegése.

- Enned kell valamit!

- Nem vagyok éhes.

- Legalább egy falat pirítóst! - kínálta Hermione.

- Nem kívánom.

- Akkor csak igyál - tolta oda a tökleves poharat Lucy. - Nehogy leszédülj nekem a seprűről a szomjúság miatt.

Harry enyhén remegő kézzel nyúlt a pohár után és úgy kortyolt belőle, hogy meg se nézte, mit iszik.

Tizenegy órakor már dugig voltak a lelátók. Több diák távcsövet is vitt magával. Szabad szemmel ugyanis még a megemelt padsorokból sem mindig lehetett pontosan látni az eseményeket. Lucy, Ron és Hermione csatlakoztak Neville-hez, Seamus Finniganhez és Dean Thomashoz, akik a legfelső sorokban ültek. Meglepetést akartak szerezni Harrynek, ezért jókora zászlót csináltak az egyik lepedőből, amit Makesz már úgy is megrágott. Ráfestették, hogy Potter a király! és Dean, aki jól tudott rajzolni, egy Griffendél-oroszlánt kanyarított a szöveg alá. Ráadásul Hermione egy ügyes kis bűbájjal színjátszóvá varázsolta a festéket, Lucy pedig olyanra varázsolta a felületet, mintha a tenger hullámzott volna.

Mikor a Griffendél csapata kilépett a pályára, a lelátó, ahol Lucyék ültek, beleremegett az üdvrivalgásba. Lucy máris berekedt, annyira kiabált Harrynek és két kezét összekulcsolva izgult a bátyjáért. Remélte, hogy Harry erőt merít majd a zászlójukból és megérti, hogy vele vannak.

A meccset Madam Hooch vezette. Seprűjével a kezében a pálya közepén állva várta a csapatokat.

- Tiszta és szép játékot várok el a csapatoktól - szólt, mikor a két gárda összegyűlt körülötte. - Felszálláshoz készülj!

Mindenki a lába közé kapta a seprűt, majd Madam Hooch megfújta éles hangú ezüst sípját. Egyszerre tizenöt seprű emelkedett a magasba. A meccs elkezdődött.

- És a griffendéles Angelina Johnson azonnal megszerzi a kvaffot! Remek hajtó ez a lány, és mi tagadás, látványnak se utolsó...

- DE JORDAN...!

- Elnézést, tanárnő...

Fred és George jó barátja, Lee Jordan vállalta a meccs kommentálását McGalagony ellenőrzése mellett. Lucy jót nevetett a kis közjátékon.

- Már száguld is előre - folytatta Lee Jordan. - Gyönyörű passz Alicia Spinnetnek, ő Oliver Wood felfedezettje, tavaly még csak tartalék volt, vissza Johnsonnak, és - ejnye, a Mardekár megszerzi a kvaffot. Marcus Flint, a csapatkapitány már indul is előre, úgy repül, mint egy sas, odafent érik a g... - nem, a Griffendél karikák őrzője, Wood egy gyönyörű mozdulattal megállítja, és máris a Griffendélnél a kvaff - Katie Bell hajtót láthatjuk, alulról megkerüli Flintet, támadásba lendül - ajajaj! - ez fájdalmas lehetett, pont a tarkóján találta el az egyik gurkó - a kvaff a Mardekár csapatáé. Adrian Pucey suhan a karikák felé, de a másik gurkó az útját állja, Fred vagy George Weasley küldte oda, nem látom pontosan, melyikük - mindenesetre szép megmozdulás volt a Griffendél terelőjétől - és újra Johnsoné a kvaff - nincs előtte senki, szabad a pálya - szédítő tempóban repül - ügyesen kikerül egy gurkót - közeledik a karikák felé - gyerünk, Angelina, rajtad a világ szeme! Bletchley őrző lebukik -elvéti - ÉS GÓLT SZEREZ A GRIFFENDÉL!

A hűvös levegő megremegett a Griffendél-szurkolók diadalmas üvöltését. Lucy végigkiabálta az egész támadást, biztatva hajtósorukat és büszke volt két fogadott testvérére, akiket most látott először komolyan játszani.

- Hajtsatok, fiúk-lányok, hajtsatok!

- Hagrid!

Ron és Hermione helyet szorítottak, hogy az óriás elférjen mellettük. Lucy egy pillanatra nem vette le a szemét a meccsről.

- Eddig a kunyhóból néztem - magyarázta Hagrid, és megpaskolta a nyakában lógó jókora távcsövet. - De az az igazi, ha együtt szurkol az ember a tömeggel. A cikesz még nem került elő, mi?

- Nem - felelte Lucy. - Harrynek eddig nem sok dolga volt.

- De nem is bántotta senki - jegyezte meg Hagrid. - Az is valami.

Szeméhez emelte a távcsövet, hogy megnézze Harryt, aki most távoli pontocskának tűnt. A fiú magasan a csapatok fölött cirkált, és szemét meresztve kereste az apró aranylabdát.

- Kimarad a komolyabb részéből a meccsnek, hogy ne bánthassa senki, amíg a cikeszt keresi - vázolta fel a stratégiát Lucy, majd elismerően bólintott. - Okos.

- A Mardekár kvaffot szerez - hallatszott Lee Jordan kommentárja -, Pucey hajtó kitér két gurkó elől, két Weasley és Bell hajtó elől, és már száguld is - várjunk csak, az nem a cikesz volt?

A tömeg felmorajlott. Adrian Pucey még a kvaffot is elejtette, úgy bámult a füle mellett elsuhanó aranygolyó után. A cikesz Harry figyelmét sem kerülte el. Lélegzetét visszafojtva lebukott a mélybe, és üldözőbe vette a száguldó aranycsíkot. A Mardekár fogója, Terence Higgs is akcióba lendült.

Fej fej mellett robogtak a cikesz után - a hajtók mind egy szálig megfeledkeztek róla, hogy mi is a dolguk. És egy helyben lebegve figyelték a versenyfutást. Lucy már elszorította a kezeiben a vérkeringést, olyan erősen kulcsolta össze őket.

Harry gyorsabb volt, mint Higgs - egy pillanatra sem tévesztette szem elől a kicsiny, szárnyas golyót - még jobban rákapcsolt, és...

BUMM! A Griffendél-tábor dühösen felmorajlott. Marcus Flint szándékosan elállta Harry útját, félretaszítva a Nimbusz Kétezrest. Harrynek jó erősen meg kellett kapaszkodnia, ha nem akart leesni.

- Szabálytalanság! - kiabálták a Griffendél-szurkolók. Madam Hooch szigorúan figyelmeztette Flintet, és büntetődobást ítélt a Griffendélnek. A nagy kavarodásban azonban az aranycikesz ismét eltűnt a játékosok szeme elől.

Odalent a lelátókon Dean Thomas torkaszakadtából kiabált.

- Kiállítani! Piros lapot neki!

- Ez nem futball, Dean - intette le Ron. - Itt senkit nem lehet kiállítani. Különben is, mi az a piros lap?

Hagrid Dean pártjára állt.

- Szigorítani kéne a szabályokat. Flint le is lökhette volna Harryt a seprűjéről.

Lucy most először nem örült annak, hogy elsős, ugyanis nagyon szívesen leátkozta volna a Mardekár csapatkapitányát a seprűjéről.

Lee Jordannak sem sikerült megőrizne pártalanságat.

- Nos, ez után az undorító, alattomos csalás után...

- Jordan! - pirított rá McGalagony professzor.

- Úgy értem, ez után a nyilvánvaló és visszataszító szabálytalanság után...

- Jordan, nem szólok többször!

- Jól van, rendben. Szóval, Flint kis híján a mélybe taszította a Griffendél fogójátékosát, de hát előfordul az ilyesmi. Büntetőhöz jut a Griffendél, és Spinnet biztos kézzel értékesíti a szabaddobást. A mérkőzés folytatódik. Még mindig a Griffendél birtokolja a kvaffot.

Lucy egy futó pillantást vetett Harryre, utána azt tervezte, hogy tovább követi majd a kvaff útját. Azonban, amikor odapillantott, pont meglátta azt, ahogy a Nimbusz Kétezres váratlanul oldalra rándult. Úgy tűnt, a fiú menten lezuhan a seprűről. Lucy csodálkozva figyelte testvérét, mikor a Nimbusz újra megrándult. Harry próbált vele kanyarodni, de az egyáltalán nem engedelmeskedett neki. Cikcakkban repült, és időről időre hirtelen megugrott, életveszélyesen kibillentve Harryt az egyensúlyából.

Közben Lee zavartalanul folytatta a kommentárját.

- A kvaff a Mardekárnál van - Flint suhan vele előre - kicselezi Spinnetet - elhalad Bell mellett - és bekap az arcába egy gurkót, remélem, eltört az orra - csak vicceltem, tanárnő. Gólhelyzetben a Mardekár - jaj, bent is van...

A Mardekár-drukkerek tombolva ünnepeltek. Látszólag senkinek nem tűnt fel, hogy Harry seprűje egyre különösebben viselkedik. A Nimbusz Kétezres mind magasabbra emelkedett, így a fiú már csak egy kicsi pontocskának tűnt az égen.

- Hagrid! - ütögette meg a vadőr könyökét Lucy. - Szerinted mit csinál Harry? Innen nem látni olyan jól.

Az óriás távcsövével megkereste a fiút.

- A seprűje összevissza rángat, időnként megtorpan vagy nekiiramodik - felelte Hagrid. - Mint egy megvadult hipogriff. Ha nem ismerném, azt mondanám, hogy nem tud a seprűvel bánni...

A következő percben már mindenki Harryre mutogatott. Lucy teljesen elsápadt, ahogy bátyja küzdelmét figyelte a seprűvel, ami most forogni kezdett a tengelye körül. A fiú kapaszkodott, ahogy csak bírt. Aztán egyszerre rémült moraj futott végig a közönségen, Lucy pedig felsikkantott. A Nimbusz egy hirtelen rántással ledobta magáról Harryt, aki most fél kézzel kapaszkodva lógott rajta.

- Lehet, hogy elromlott, amikor összeütközött Flinttel? - suttogta Seamus.

- Kizárt dolog - felelte remegő hangon Hagrid. - Seprűt csak egy dolog tehet tönkre: sötét erők varázslata. Nincs az az iskolás kölyök, aki megbolondít egy Nimbusz Kétezrest.

E szavak hallatán Hermione kikapta Hagrid kezéből a távcsövet, de ahelyett, hogy Harryre irányította volna, fürkészni kezdte vele a közönséget.

- Mit művelsz? - mordult fel elszürkült arccal Ron.

- Tudtam! - sikkantott fel Hermione. - Piton! Nézzétek!

Előbb Ron, majd Lucy belenézett a távcsőbe. Piton a szemközti lelátón állt. Szemét Harryre függesztette, és szünet nélkül mormolt valamit.

- Varázsol - hüledezett Hermione. - Megbabonázza a seprűt.

- Mit csináljunk? - kérdezte remegő hangon Lucy.

- Bízzátok rám.

Mire Lucy vagy Ron válaszolhatott volna, Hermione már ott sem volt. A két vörös hajú gyerek megosztva használta a távcsövet, felváltva szemmel tartva Harryt. A Nimbusz már olyan veszettül rázkódott, hogy a fiú már nem bírhatta sokáig erővel. A lelátókon mindenki felállt, és borzadva figyelte a magasban zajló drámát. Fred és George felröppentek Harryhez, hogy átültessék valamelyikük mögé, de hiába -valahányszor megközelítették a Nimbuszt, az mindig magasabbra szökkent. Az ikrek most Harry alatt köröztek, nyilván azért, hogy megpróbálják elkapni, ha lezuhan. Marcus Flint közben megszerezte a kvaffot és egymás után öt gólt dobott vele.

- Gyerünk, Hermione - motyogta reszketve Ron. Lucy közben holtra vált arccal rimánkodott némán.

- Könyörgök, Harry, kérlek, tarts ki!

Hermione időközben elérte az a lelátót, amelyen Piton állt, és lélekszakadva végigrohant a professzor mögötti üléssoron. Félrelökött mindenkit, aki az útjába került - még Mógust is, aki elvesztette az egyensúlyát és bezuhant a padok közé. Mikor Piton mögé ért, leguggolt, és elővette a pálcáját. Elmormolt néhány keresetlen varázsigét, mire tűzcsóva csapott ki a pálcájából, lángra lobbantva Piton talárjának szegélyét.

Eltelt vagy fél perc, mire Piton észrevette, hogy ég a ruhája. Rémült kiáltása aztán biztosította Hermionét arról, hogy sikerrel járt. Ekkor gyorsan egy üvegbe rejtette a tüzet, és elindult vissza a helyére - Piton soha nem fog rájönni, mi történt vele.

A merénylet elérte célját. A seprű egy szempillantás alatt megszelídült és hagyta, hogy Harry visszamásszon rá. Lucy egy hatalmas sóhaj keretében végre kiengedhette a levegőt.

- Most már kinyithatod a szemed, Neville - szólt Ron. Neville az elmúlt öt percben Hagrid kabátjába temette az arcát és zokogott.

Harry zuhanórepülésben közeledett a pálya felé. Közben egyszer csak a szájához kapta a kezét, mintha hányingere lenne. Négykézláb ért földet. Köhögött egyet - és egy kicsiny, aranyszínű tárgy hullott a kezébe.

- Elkaptam a cikeszt! - kiabálta, és meglengette a golyót.

- Nem igaz, hogy elkapta! Majdnem lenyelte! -Flint még húsz perccel később is dühöngve reklamált, de senki sem törődött vele, hiszen Harry egyetlen szabályt se szegett meg. Lee Jordan még mindig boldogan harsogta az eredményt: a Griffendél százhetven pontot szerzett a Mardekár hatvan pontja ellenében.

Harry azonban mindebből semmit sem hallott - ő már rég Hagrid kunyhójában üldögélt, és egy csésze jó erős teát szürcsölgetett Lucy, Ron és Hermione társaságában. A lány, amint egy méteres közelségbe került bátyjához, a nyakába ugrott és percekig el sem akarta engedni, annyira aggódott érte.

- Piton tette - magyarázta most Ron. - Lucy is látta, Hermione is, és én is. Motyogva megátkozta a seprűdet, és közben végig téged nézett.

- Badarság - legyintett Hagrid, aki semmit sem vett észre a lelátón történtekből. - Mi oka volna rá Pitonnak, hogy ilyesmit csináljon?

A gyerekek kérdő pillantást váltottak egymással. Most mit mondjanak Hagridnak? Végül Harry megköszörülte a torkát és belekezdett.

- Megtudtunk valamit Pitonról - fordult Hagrid felé. - Halloweenkor megpróbálta kijátszani a háromfejű kutyát, de az megharapta őt. Gyanítjuk, hogy el akarta lopni, amit a kutya őriz.

A vadőr kezéből kiesett a teáskanna.

- Mikor találkoztatok ti Bolyhoskával?

- Bolyhoska? - kérdezett vissza megrökönyödve Lucy. Biztosan csak félrehallotta: nem lehetett ilyen neve egy ilyen szörnyetegnek.

- Igen... az én kutyám. Kéz alatt vettem egy görög pasastól, akivel a kocsmában ismerkedtem meg, még tavaly. Kölcsönadtam Dumbledore-nak, hogy őrizze neki a...

- Mit? - faggatta kíváncsian Harry.

- Elég a kérdésekből - fordult el mogorván Hagrid. - Ez szigorúan titkos dolog.

- De hát Piton el akarja lopni azt a micsodát!

- Badarság - ismételte Hagrid. - Piton a Roxfort tanára, soha nem tenne ilyet.

- Akkor miért akarta megölni Harryt? - csattant fel Hermione. Az aznapi események gyökeresen megváltoztatták a Pitonról alkotott véleményét. - Felismerem a szemmel verést, Hagrid. Épp eleget olvastam róla. Szemkontaktus kell hozzá - és Piton még csak nem is pislogott, úgy bámulta Harryt!

- Badarság az egész, ha mondom! - csapott az asztalra Hagrid. - Nem tudom, mi ütött Harry seprűjébe, de azt igen, hogy Piton sohasem bántana egy diákot! Ide figyeljetek, mind a négyen - olyan dologba ütitek az orrotokat, amihez semmi közötök. Veszélyes vizeken eveztek: Azt ajánlom, sürgősen felejtsétek el a kutyát, meg azt is, amit őriz, mert ez csak Dumbledore professzorra és Nicholas Flamelre tartozik...

- Aha! - kapta fel a fejét Harry. - Szóval egy Nicholas Flamel illetőnek is köze van az ügyhöz.

Hagrid legszívesebben visszaszívta volna utolsó mondatát.

Draco a kastély felé menetelt a mardekáros társai körében. Az elvesztett meccs miatti dühe még mindig nem múlt el. Ha Pottert lerázta volna az a seprű, simán megnyerhették volna. A fiú elhatározta, hogy amint hazamegy, kikönyörgi az apjától, hogy vegyen neki egy Nimbusz Kétezrest, vagy akár még jobbat. Aztán jelentkezni fog a fogói posztra. És ha nem akarják bevenni, majd megoldja máshogy, hogy mindenképp őt válasszák. Össze kell csapnia Potterrel, ha meg akarja tudni, hogy melyikük a jobb. Mindenképp le kell vernie a fiút, hogy bebizonyítsa: ő is van olyan jó.

Nem; még annál is jobb.