Chapter 24
Cornelius Caramel
Lucy, Harry, Ron és Hermione régóta tudták, hogy Hagrid mániákus vonzalmat érez a hatalmas és veszélyes lények iránt. Első roxforti tanévük idején a vadőr megpróbált felnevelni egy sárkányt a kunyhójában, és a négyes élénken emlékezett még a háromfejű óriáskutyára, Bolyhoskára is. Lucynek kétsége sem volt afelől, hogy Hagrid diákkorában is kezét-lábát törte volna, csakhogy egy pillantást vethessen a kastély legendás szörnyetegére. Talán kegyetlenségnek tartotta, hogy a lénynek évszázadokig egy kamrában kellett senyvednie, és úgy érezte, egy szörny is megérdemli, hogy néha megmozgathassa szőrös lábait. Lucy el tudta képzelni a tizenhárom éves Hagridot, amint pórázt próbál kötni a rémlény nyakára. Ugyanakkor abban is biztos volt, hogy a behemót fiú senkinek nem kívánta a halálát.
Szinte azt kívánta, bár ne jöttek volna rá Harryvel, hogyan működik Denem naplója. Ron és Hermione újra meg újra elismételtették velük, amit láttak, és lassan kezdett elegük lenni a mesélésből meg az azt követő hosszadalmas vitákból is.
- Az sem kizárt, hogy Denem tévedett - érvelt Hermione. - Lehet, hogy egy másik szörny támadta meg a diákokat...
- Szerinted hány szörny fér el ebben a kastélyban? - morogta Ron.
- Tudjuk, hogy Hagridot eltanácsolták - szólt fáradtan Lucy. - Az is biztos, hogy a távozása után nem történt több merénylet, különben Denem nem kapott volna kitüntetést.
Ron más szemszögből közelítette meg a problémát.
- Ez a Denem nagyon hasonlít Percyre. Egyáltalán, ki kérte, hogy Hagrid után szaglásszon?
- Az a szörnyeteg megölt egy embert, Ron - hangsúlyozta Hermione.
- És ha bezárták volna az iskolát - tette hozzá Harry -, Denem mehetett volna vissza abba a mugli árvaházba. Nem hibáztathatjuk érte, hogy itt akart maradni...
Ron az ajkába harapott.
- Harry, te találkoztál Hagriddal a Zsebkosz közben, igaz? - kérdezte tapogatózva.
- Csak meztelencsiga-riasztót vásárolt - felelte gyorsan Harry.
A beszélgetésben hosszú szünet állt be. Azután Hermione habozva feltette a kérdést, ami már mind a négyükben megfogalmazódott:
- Szerintetek menjünk, és kérdezzük meg Hagridot a dologról?
- Az lenne csak a vidám látogatás - dörmögte Ron. - Szia, Hagrid, mondd csak, nem szabadítottál ránk mostanában valami vérszomjas, szőrös izét?
Végül úgy döntöttek, hogy békén hagyják Hagridot, amíg újabb merénylet nem történik. A napok eseménytelenül teltek, s mivel Harry sem hallotta többet a testetlen, suttogó hangot, a négyes reménykedni kezdhetett, hogy nem kell elbeszélgetniük a vadőrrel eltanácsolásának körülményeiről. Már közel négy hónap telt el azóta, hogy Justin és Félig Fej Nélküli Nick kővé dermedtek, s a diákok többsége úgy vélte, hogy a merénylő, bárki volt is, örökre eltűnt a színről. Végre valahára Hóborc is beleunt a "Potter, te rosszcsont" kezdetű nótába, Ernie Macmillan pedig az egyik gyógynövénytanórán udvariasan elkérte Lucytől a kalaplengető gombákat tartalmazó dobozt. Márciusban a mandragórák hajnalig tartó házibulit rendeztek a hármas számú üvegházban, Bimba professzor nagy örömére.
- Amint megpróbálnak átköltözni egymás cserepébe, kifejlettnek tekinthetjük őket - magyarázta a tanárnő Lucynek. - Akkor aztán életre keltjük azokat a szerencsétleneket ott a gyengélkedőn.
A húsvéti szünetre a másodikosok külön házi feladatot kaptak: el kellett dönteniük, hogy milyen órákon akarnak részt venni a következő tanévben. Hermione természetesen ezt a problémát is borzasztó komolyan vette.
- Ez befolyással lehet az egész életünkre - magyarázta Lucynek, Harrynek és Ronnak, miközben együtt böngészték az új tantárgyak listáját.
- Egy biztos: leadom a bájitaltant - jelentette ki Harry.
- Nem lehet - rázta a fejét szomorúan Ron. - Meg kell tartanunk az összes eddigi tantárgyat. Különben én is rég kihúztam volna a sötét varázslatok kivédését.
- De hiszen az nagyon fontos tárgy! - hüledezett Hermione.
- De nem akkor, ha Lockhart tanítja - felelte Lucy. - Csak annyit sikerült megtanulnom tőle, hogy a tündérmanókat felelőtlenség szabadon ereszteni.
Neville Longbottom levelek tömkelegét kapta ezekben a napokban. A családjában fellelhető összes varázsló és boszorkány mind tanácsot akart neki adni a szakosodás kérdésében. Szegény fiú teljesen megzavarodott; nyelvét kidugva, kétségbeesetten tanulmányozta a tantárgylistát, és társaitól kérdezgette, hogy vajon az aritmetodika nehezebb, vagy az ősi rúnák tanulmányozása. Dean Thomas, aki - Harryhez hasonlóan - muglik között nevelkedett, a véletlenre bízta a döntést: behunyta a szemét, varázspálcájával a listára bökött, és azokat a tárgyakat választotta, amelyekre a pálca hegye mutatott. Hermione senkitől nem fogadott el tanácsot, hanem az egyszerűség kedvéért mindenre feliratkozott.
Lucy igazság szerint már rég kitalálta, mihez akar kezdeni a jövőben: amióta az eszét tudta, auror szeretett volna lenni. Elvégre egy sötét varázsló miatt vesztette el a szüleit és lett elszakítva a testvérétől; ő pedig biztos akart lenni abban, hogy ez senki mással nem fog előfordulni. Nem akart még egy Voldemortot a világban és mindent meg akart tenni azért, hogy megakadályozza az eredetit a visszatérésében.
Ezt azonban még nem akarta megosztani a többiekkel, még Harryvel sem, mert nem akart nyomást tenni rájuk, hogy ő már tudja a hivatását, de a többiek még nem. Így viszont el kellett viselnie a tanácsadásokat: Percy például alig várta, hogy megoszthassa vele és Harryvel a tapasztalatait.
- Minden attól függ, hogy milyen irányba akartok indulni - magyarázta a prefektus. - A jövőtök megtervezését nem lehet elég korán kezdeni, úgyhogy én a jóslástant ajánlanám. Sokak szerint a mugliismeret mondvacsinált tantárgy, de én a magam részéről úgy vélem, hogy érdemes alaposan megismerkedni a varázstalan népesség kultúrájával, különösen akkor, ha karrierterveink valamennyire hozzájuk kötődnek. Gondoljatok csak apámra, ő naphosszat mugli ügyekkel foglalkozik. A bátyám, Charlie világ életében kóborló típus volt, ezért a legendás lények gondozására specializálódott. Azt válasszátok, ami a legjobban megfelel az adottságaitoknak.
- Szerintem nekem csak a kviddicshez van adottságom - mondta Harry, miután Percy végre odébbállt.
- Ugyan már - legyintett Lucy. - Csak a Hermione- és Percy-félék csinálnak ebből nagy ügyet. A pályaválasztás csak az RBF-ek környékén kerül majd szóba. Most csak azokat válaszd, amikhez kedvet érzel.
Harry végül azokat a tárgyakat választotta, amelyeket Lucy és Ron - ha kiderül, hogy gőze sincs hozzájuk, így legalább biztos lesznek valakik, akiktől segítséget kérhet, érvelt.
Az idény következő kviddicsmérkőzése a Griffendél-Hugrabug találkozó volt. Wood ragaszkodott hozzá, hogy a csapattagok vacsora után minden este edzésen vegyenek részt, így Harrynek a kviddicsen kívül épp csak arra volt ideje, hogy elkészítse a házi feladatait. Mindenesetre a fiú beszámolói alapján az edzések most már sokkal kellemesebben teltek, így Lucy is egyre bizakodóbbá vált: úgy érezte, hogy a Griffendélnek még soha nem volt nagyobb esélye elnyerni a kviddicskupát.
A szombati meccs előestéjén Lucy, Ron és Hermione a klubhelyiségben várták Harryt. A fiú az edzés után - mint mindig - felment a hálótermébe, hogy letegye a seprűjét. Ám a vártnál sokkal tovább tartózkodott odafent. Ron felment, hogy megnézze, mi tart ilyen sokáig. Míg a lányok vártak, a klubhelyiség már félig kiürült, Harry és Ron pedig még mindig nem akartak visszatérni.
- Vajon mi történhetett? - kérdezte Lucy és kicsit aggódva pislantgatott a lépcső felé.
- Ne törődj vele - lapozott egyet Hermione az Ősi rúnák közérthetően című könyvben. - Ron biztos csak kifaggatja Harryt a meccs esélyeiről.
Azonban mikor Harry és Ron végre visszatértek, a tekintetük egészen másról árulkodott.
- Valaki elvitte Denem naplóját - suttogta Harry, mire Lucy szeme elkerekedett és Hermione is döbbenten nézett fel a könyvéből. - Az illető teljesen kirámolta a ládámat, kiforgatta az összes ruhám összes zsebét, még a lepedőt is lerángatta az ágyról. Nagyon kétségbeesetten kereshette a naplót.
- De hát... csak egy griffendéles lophatta el - hebegte Hermione. - Senki más nem ismeri a jelszavunkat.
- Ahogy mondod - bólintott Harry sötéten.
- És valószínűleg a tolvaj pontosan tudta, hogy nálad van a napló - suttogta Lucy. - Vagyis látta a kezedben valamikor.
- De mire kellhet neki? - tette fel a költői kérdést Ron.
A reggel ragyogó napsütést és üdítő szélfuvallatokat hozott.
- Pompásabb idő nem is lehetne! - lelkendezett Oliver Wood a reggelizőasztalnál, miközben rántottát halmozott a játékosok tányérjára. - Harry, te is egyél, szükséged lesz az energiára!
Lucy a griffendélesek zsúfolt asztalát fürkészte, és azon töprengett, hogy vajon melyik társa lehet Denem naplójának új birtokosa. Hermione igyekezett rábeszélni Harryt, hogy jelentse a lopást, de a fiúnak nem volt ínyére az ötlet. Lucy tudta, hogy akkor Harrynek mindent el kellene mondania egy tanárnak, és azt követően előbb-utóbb közszájon forogna, hogy ötven éve miért csapták ki Hagridot az iskolából.
Mikor Harry, Lucy, Ron és Hermione elhagyták a nagytermet, újabb aggasztó körülmény került fel az egyre bővülő listára. Alighogy a márványlépcsőre tette a lábát, Harry hosszú idő után ismét hallani vélte a titokzatos suttogást - erről döbbent kiáltása adott tanúbizonyságot.
- A hang! - hadarta Harry, és gyorsan körülnézett. - Megint hallottam! Ti nem?
Lucy és Ron a fejüket rázták, és tágra nyílt szemmel meredtek Harryre. Hermione viszont a homlokára csapott:
- Harry... azt hiszem, végre megértettem! El kell rohannom a könyvtárba!
Azzal faképnél hagyta őket, és felszaladt a lépcsőn.
- Mit értett meg? - kérdezte szórakozottan Harry, tekintetével még mindig a hang forrása után kutatott.
- Olyasmit, amit én nem - felelte fejcsóválva Ron. - Én ugyanis semmit nem értek.
- És miért ment a könyvtárba?
- Megszokhattad tőle - vonta meg a vállát Lucy. - Ha kétségei támadnak, mindig a könyvtárba megy.
Harry habozva álldogált ott még egy darabig, hátha újra meghallja a hangot. Erre azonban nem sok esélye volt a nagy zsivajban. A nagyteremből most már csapatostul tódultak ki a diákok, hogy a bejárati csarnokon átvágva a kviddicspálya felé vegyék útjukat.
- Jobb lesz, ha sietsz - figyelmeztette barátját Ron. - Mindjárt tizenegy óra - kezdődik a meccs.
Harry felszaladt a Griffendél-toronyba a felszereléséért, Lucy és Ron pedig a hömpölygő tömeggel együtt haladtak a kviddicspálya felé. A lány gondolatai azonban még ekkor is a testetlen hang körül forogtak, amiket csak a bátyja hallhatott, és ez nyilván kiülhetett az arcára, mert Ron a vállára tette a kezét, hogy megnyugtassa.
- Nincs most senki a kastélyban - mondta, miközben elhelyezkedtek a lelátón. - Nem történhet támadás.
Lucy hálásan mosolygott, de nem tudott szabadulni a rossz előérzetétől.
A közönség örömujjongással fogadta a pályára lépő csapatokat. Oliver Wood felszállt, hogy bemelegítő kört repüljön a póznák körül, Madam Hooch pedig kieresztette a labdákat. A kanárisárga talárban küzdő hugrabugosok összedugták a fejüket egy utolsó taktikai megbeszélésre.
Lucy a felszálláshoz készülődő Harryt figyelte, mikor a szeme sarkából megpillantotta McGalagony professzort. A tanárnő félig-meddig futva érkezett a pályára, kezében egy túlméretezett piros megafonnal. Lucynek a szívverése is elállt aggodalmában. McGalagony a szájához emelte a megafont, és a közönséghez fordult:
- A mérkőzés elmarad!
Szavaira felháborodott moraj volt a válasz. Oliver Wood kétségbeesett arccal leszállt a földre, és a professzorasszony felé rohant. Felindultságában még a seprűt is elfelejtette kihúzni a lába közül. Nyilván megpróbálta meggyőzni a tanárnőt, de McGalagony válaszra sem méltatta. Újra felemelte megafonját, és további utasításokat adott:
- Minden tanuló haladéktalanul térjen vissza a háza klubhelyiségébe, ahol a vezető tanárok kihirdetik a további teendőket. Induljanak, kérem, szaporán!
McGalagony leeresztette a megafont, és magához intette Harryt. Lucy és Ron lesiettek a lelátóról és a zúgolódó szurkolók tömegéből kiválva csatlakoztak McGalagonyhoz és Harryhez. Meglepetésükre a tanárnő nem tiltakozott.
- Igen, jobb lesz, ha maguk is jönnek.
A diákok közül sokan morgolódtak az elmaradt meccs miatt, mások viszont inkább ijedtnek tűntek. McGalagony visszatért az épületbe, és elindult felfelé a márványlépcsőn. Lucy, Harry és Ron engedelmesen követték. Mint kiderült, McGalagony ezúttal nem egy tanár szobájába kísérte őket.
- Nem lesz örömteli látvány - szólt a tanárnő szokatlanul együttérző hangon, mikor a gyengélkedőhöz vezető folyosóra értek. - Újabb merénylet történt... újabb kettős merénylet.
Lucy gyomra fájdalmas bukfencet vetett. A tudat, hogy a tanárnő mindhármukat elhívta, borzalmas gyanút ébresztett benne, de erre egészen addig nem is mert gondolni, amíg McGalagony be nem nyitott a gyengélkedőbe, és be nem tessékelte őket.
Madam Pomfrey egy hosszú, göndör hajú ötödéves lány fölé hajolt. Lucy felismerte benne azt a hollóhátast, akitől Ron tévedésből útbaigazítást kért a Mardekár klubhelyiségébe menet. A szomszédos ágyon pedig...
- Hermione! - nyögte Ron.
A lány üveges szemmel, mozdulatlanul feküdt.
- A könyvtár közelében bukkantak rájuk - szólt McGalagony professzor. - Gondolom, nem tudnak magyarázatot adni erre. Mellettük találtuk a földön...
A tanárnő egy kicsi, kerek tükröt mutatott a fiúknak. Lucy, Harry és Ron a fejüket rázták, s közben Hermionére meredtek. Lucy úgy érezte, hogy nem is vett levegőt, ahogy barátnője kővé dermedt arcát tanulmányozta.
- Visszamegyek veletek a Griffendél-toronyba - mondta McGalagony gondterhelten. - Van néhány bejelentenivalóm a griffendélesek számára.
- Legkésőbb délután hat órakor minden tanuló visszatér a ház klubhelyiségébe. Ezután senki nem hagyhatja el a hálókörletet. A tanítási órákra csak tanári kísérettel mehetnek. A mellékhelyiséget is csak tanári felügyelet mellett használhatják. További rendelkezésig felfüggesztjük a kviddicsedzéseket és -mérkőzéseket. A tervezett esti programok elmaradnak.
A klubhelyiségben összegyűlt griffendélesek némán hallgatták McGalagony szavait. A tanárnő összetekerte a pergament, amiből felolvasott, és kissé rekedt hangon folytatta:
- Talán mondanom sem kell, hogy még soha nem voltam ilyen nehéz helyzetben. Ha nem sikerül elfogni a merényletek elkövetőjét, az iskolát valószínűleg bezárják. Kérek mindenkit, aki úgy gondolja, hogy hasznos információval szolgálhat, hogy azt haladéktalanul közölje velünk.
Ezután a professzorasszony kissé esetlenül kievickélt a portrélyukon. Mikor eltűnt, a griffendélesek azonnal izgatott beszélgetésbe kezdtek.
- A veszteség: két griffendéles, nem számítva a kísértetünket, egy hóllóhátas és egy hugrabugos - számolta össze az áldozatokat Lee Jordan, Fred és George barátja, ujjait is segítségül híva a művelethez. - Egy tanárnak se tűnt fel, hogy a mardekárosokat nem bántják? Nem nyilvánvaló, hogy ez az egész a Mardekár műve? Mardekár utódja, Mardekár szörnyetege - miért nem rúgják ki az összes mardekárost?
Az ötlet osztatlan tetszést aratott. Percy, aki sápadt arccal, leverten üldögélt Lee Jordan mögött, ezúttal nem nyilvánított különvéleményt.
- Percy teljesen ledöbbent - súgta oda George Harrynek. - Az a hollóhátas lány, Penelope Clearwater, szintén prefektus volt. Percy álmában sem hitte volna, hogy a szörnyeteg egy prefit is meg mer támadni.
Lucy szinte meg se hallotta George szavait. Nem tudott szabadulni a kórházi ágyon fekvő, kőszoborrá változott Hermione képétől. Tisztában volt vele, hogy ha a tettest nem leplezik le záros határidőn belül, végleg bezárhatják az iskolát és akkor soha többé nem láthatja majd Harryt. Tom Denem is azért jelentette fel Hagridot, mert az a veszély fenyegetett, hogy visszaküldik az árvaházba. Lucy most már pontosan tudta, mit érezhetett akkor Denem.
- Mit csináljunk? - suttogta Ron. - Szerintetek Hagridot gyanúsítják?
- Beszélnünk kell vele - felelte eltökélten Harry. - Nem hiszem, hogy ő a tettes, de ha ötven éve ő szabadította ki a szörnyet, akkor tudja, hogyan lehet bejutni a Titkok Kamrájába. Kezdetnek ez is valami.
- De hát McGalagony azt mondta, hogy csak addig hagyhatjuk el a tornyot, amíg órán vagyunk...
- Azt hiszem - vágott a szavába Lucy, miközben elszántan Harry szemébe nézett -, ideje újra elővennünk apánk régi köpenyét.
Lucy és Harry egyetlen tárgyat örököltek a szüleiktől: egy hosszú, ezüstösen csillogó láthatatlanná tévő köpönyeget. Csak a köpeny segítségével osonhattak ki észrevétlenül az iskolából, és látogathatták meg Hagridot. Aznap este a szokott időben lefeküdtek, megvárták, amíg Neville, Dean és Seamus belealszanak a Titkok Kamrájáról folytatott társalgásba, azután felkeltek, felöltöztek, és miután találkoztak a klubhelyiségben, magukra terítették a köpönyeget.
Cseppet sem volt kellemes élmény végigmenni a sötét folyosókon. Lucy már jó néhányszor kóborolt éjszaka a kastélyban, de még soha nem látta ilyen zsúfoltnak napnyugta után. A folyosókon párosával járőröztek a tanárok, a prefektusok és a kísértetek, ügyelve minden szokatlan neszre.
A köpeny csak láthatatlanná tette Lucyéket, hallhatatlanná nem. Egy ízben Ron az őrködő Pitontól alig néhány lépésnyire verte be a nagylábujját. Szerencsére Piton éppen abban a pillanatban tüsszentett, amikor Ron elkáromkodta magát. A hármasnak jó oka volt felsóhajtani, mikor elérték a tölgyfakaput, és kiléptek rajta.
Hagrid szinte azonnal ajtót nyitott a kopogtatásra. Ott állt szemtől szemben velük, kezében lövésre kész nyílpuskával. Agyar, a vadkanfogó kopó vadul csaholt mögötte.
- Oh - dörmögte Hagrid meghökkenve, mikor felismerte látogatóit. Leeresztette a fegyvert, és a gyerekekre meredt. - Ti meg hogy kerültök ide?
- Minek az a nyílpuska? - kérdezte Harry, és belépett a kunyhóba.
- Semmi... nem érdekes - motyogta Hagrid. - Azt hittem... nem számít... Üljetek le... Csinálok teát...
Látszott rajta, hogy teljesen össze van zavarodva. A vízforraló kannával lelocsolta a tüzet, ami kis híján kialudt, azután egy ügyetlen mozdulattal összetörte a teáskannát.
- Ne csináljam meg én? - ajánlotta fel Lucy.
- Nem, nem kell…
- Jól vagy, Hagrid? - ráncolta a homlokát Harry. - Hallottad, mi történt Hermionével?
- Oh, igen, hallottam - felelte az óriás elfúló hangon, és idegesen az ablak felé pislogott.
Töltött a gyerekeknek egy-egy bögre forró vizet (a teafüvet elfelejtette beletenni), és épp egy szelet süteményt akart egy tányérra rakni, amikor valaki kopogtatott az ajtón.
Hagrid kezéből kiesett a sütemény. Lucy, Harry és Ron rémült pillantást váltottak, majd gyorsan magukra kapták a láthatatlanná tévő köpenyt, és visszahúzódtak az egyik sarokba. Hagrid megvárta, amíg eltűnnek, aztán magához vette a nyílpuskát, és ajtót nyitott.
- Jó estét, Hagrid.
Dumbledore volt az. Komor arccal belépett a kunyhóba, s nyomában megjelent egy másik, furcsa külsejű alak is.
Az idegen kis termetű, pocakos férfi volt, kócos, szürke hajjal és a szüntelenül aggódó emberek ábrázatával. A ruhadarabok egészen különös gyűjteményét viselte: hajszálcsíkos öltönyt, skarlátvörös nyakkendőt, hosszú fekete köpenyt és hegyes lila csizmát. Hóna alatt halványzöld keménykalapot szorongatott.
- Ez apa főnöke - súgta Ron. - Cornelius Caramel, a mágiaügyi miniszter!
Harry könyökével megbökte barátját, hogy elhallgattassa. Hagrid falfehér lett, és izzadni kezdett. Lerogyott az egyik székre, s szaporán pislogott két látogatójára.
- Súlyos a helyzet, Hagrid - szólalt meg Caramel, rövid, velős mondatokba zsúfolva mondandóját. - Nagyon súlyos. El kellett jönnöm. Négy merénylet mugliivadékok ellen. Ez több a soknál. Muszáj lépnünk.
- Én nem... - Hagrid esdekelve nézett Dumbledore-ra. - Professzor úr, tudja, hogy én soha...
- Le kell szögeznem, Cornelius, hogy Hagrid feltétlen bizalmamat élvezi - jelentette ki Dumbledore a miniszterre pillantva.
- Nézze, Albus - felelte kelletlenül Caramel -, Hagridot gyanússá teszi az előélete. A minisztériumnak tennie kell valamit. Összeült az iskola felügyelőbizottsága.
Dumbledore kék szemében fenyegető tűz villant - Lucy még soha nem látta ilyen ingerültnek az igazgatót.
- Ismétlem, Cornelius: Hagrid eltávolítása fikarcnyit sem segít a gondon.
- Próbáljon az én fejemmel gondolkodni. - Caramel a kalapját gyűrögette. - Nagy nyomás nehezedik rám. Látniuk kell, hogy tettem valamit. Ha kiderül, hogy Hagrid ártatlan, nyomban visszajöhet, és elfelejtjük a dolgot. De most magammal kell vinnem. Muszáj. Kötelességem tenni valamit, különben...
- Magával akar vinni? - szólt közbe remegő hangon Hagrid. - Hova?
- Csak rövid időre - felelte Caramel, de kerülte Hagrid tekintetét. - Ez nem büntetés, csupán óvintézkedés. Ha találunk másik gyanúsítottat, elengedünk és rehabilitálunk téged...
- Csak nem Azkabanba? - hörögte Hagrid. Lucy szíve a torkába ugrott és rémületében majdnem felkiáltott.
Mielőtt azonban a miniszter válaszolhatott volna, ismét kopogtattak.
Ezúttal Dumbledore nyitott ajtót. Most Harry kapott egy figyelmeztető bökést két oldalról a bordái közé, amiért nem bírta visszafojtani döbbent nyögését.
Lucius Malfoy csörtetett be Hagrid kunyhójába. A varázsló hosszú fekete úti köpönyeget viselt, s arcán hideg, önelégült mosoly terült szét. Agyar nyomban morogni kezdett, amint meglátta és kevés híja volt, hogy Lucy nem követte a példáját.
- Máris itt van, Caramel? - bólintott elismerően Malfoy. - Nagyon helyes...
- Maga mit keres itt? - csattant fel Hagrid. - Takarodjon a házamból!
- Higgye el, jóember, nekem sem öröm belépni a maga... öhm, minek is nevezte?... "házába". - Lucius Malfoy fanyar vigyorral nézett körül a kunyhóban. - Csak azért teszem, mert az iskolában azt a felvilágosítást kaptam, hogy itt találom az igazgatót.
- Megtudhatnám, mit óhajt tőlem, Lucius? - Dumbledore udvariasan beszélt, de kék szeme még mindig fenyegetően izzott.
- Roppant sajnálatos dologról van szó, Dumbledore - vetette oda fölényesen Malfoy, és pergamentekercset húzott elő a köpenye alól. - A felügyelőbizottság úgy döntött, hogy ideje félreállnia.
Lucy majdnem felkiáltott felháborodásában; Harrynek kellett befognia a száját a kezével.
- Ez itt a felfüggesztési határozat - folytatta Malfoy -, rajta van mind a tizenkét aláírás. Attól tartunk, hogy vezetői képességei meggyengültek. Hány merénylet is történt ez idáig? Ma délután is sor került kettőre, igaz? Ha így megy tovább, egyetlen mugli születésű tanulónk sem marad. Márpedig mindannyian tudjuk, milyen szörnyű veszteség volna ez az iskola számára.
- De Lucius, ez igazán... - hebegte riadtan Caramel. - Dumbledore-t felfüggeszteni... nem, nem... ez képtelenség, ráadásul éppen most...
- Az igazgató kinevezése és felfüggesztése a felügyelőbizottság hatáskörébe tartozik, Caramel - felelte Mr Malfoy szinte nyájasan. - Mivel Dumbledore nem tudja elejét venni a további merényleteknek...
- Értse meg, Lucius, - szólt verejtékező arccal Caramel -, ha még Dumbledore sem tudja megoldani az ügyet, akkor ki tudná?
- Majd meglátjuk - mosolygott Mr Malfoy. - Most csak annyit tudunk, hogy mind a tizenketten megszavaztuk...
Hagrid felpattant a székéből. Borzas fekete üstöke a mennyezetet súrolta.
- És a tizenkettőből hányat kellett megfenyegetnie vagy megzsarolnia, hogy beleegyezzen ebbe, mi? - kiabálta. Lucy úgy érezte, mintha az óriás a szívéből szólt volna.
- Ejnye, ejnye, kedves Hagrid - csóválta fejét Malfoy. - Ez a forrófejűség még kellemetlen helyzetbe hozhatja. Azt ajánlom, az Azkaban fegyőreivel ne beszéljen hasonló hangnemben. Ők nem lesznek ilyen megértőek.
- Nem küldheti el Dumbledore-t! - üvöltötte Hagrid. Agyar, a vadkanfogó kopó szűkölve vonult vissza a vackára. - Ha ő elmegy, senki se fogja megvédeni a mugliivadékokat! Folytatódni fognak a merényletek!
- Fékezd magad, Hagrid! - szólt rá szigorúan Dumbledore, majd Lucius Malfoyhoz fordult. - Ha a bizottság tagjai ragaszkodnak a távozásomhoz, természetesen elfogadom a döntésüket.
- De hát... - motyogta Caramel.
- Ne! - mordult fel Hagrid.
Dumbledore egy pillanatra sem vette le a tekintetét Lucius Malfoy jéghideg, szürke szeméről.
- Annyi azonban bizonyos - folytatta emelt hangon és lassan, hogy valamennyien jól értsék a szavait -, hogy véglegesen csak akkor hagyom el az iskolát, ha többé senki nem lesz hűséges hozzám. Roxfortban nem maradnak magukra azok, akik segítséget kérnek.
Lucy egy pillanatig biztosra vette, hogy Dumbledore beszéd közben épp abba a sarokba pillantott, ahol ő, Harry és Ron rejtőztek.
- Ez igazán tiszteletre méltó, Albus - biccentett Malfoy. - Valamennyiünknek hiányozni fog a maga... öhm, egyéni vezetési stílusa. Csak abban reménykedhetünk, hogy az utóda sikeresen véget vet a... merényleteknek.
Azzal Malfoy odalépett a kunyhó ajtajához, kinyitotta, és kitessékelte Dumbledore-t. Caramel kalapját gyűrögetve várta, hogy Hagrid is elinduljon, de az óriás egyelőre nem mozdult. Helyette nagy levegőt vett, majd óvatosan így szólt:
- Ha valaki netán rá akar jönni erre vagy arra, nem kell mást csinálnia, csak követnie a pókokat. Azok megmutatják az utat. Ennyit mondok!
Caramel csodálkozva nézett rá.
- Jól van, na, megyek már - legyintett Hagrid, és felhúzta vakondbőrkabátját. Mielőtt azonban Caramel nyomában kilépett volna az ajtón, még egyszer visszafordult: - És valakinek etetnie kéne Agyart, amíg nem vagyok itt!
Mikor becsapódott az ajtó, Ron nyomban lehúzta fejéről a láthatatlanná tévő köpönyeget.
- Most aztán nyakig ülünk a pácban - szólt rekedten. - Dumbledore nélkül akár már ma este bezárhatják az iskolát. Figyeljétek meg, egy nap se telik bele, és újabb merénylet történik.
Lucy arra a helyre bámult, ahol az igazgató állt. Alig hallotta Ron előbbi szavait.
- Mégis mihez kezdünk most…? - kérdezte suttogva. Még sosem érezte magát ennyire kétségbeesettnek.
Agyar fájdalmasan felvonyított, és kaparni kezdte a kunyhó csukott ajtaját.
Dumbledore-t felmentették. Minden a tervek szerint halad. Ha így megy tovább, a sárvérűek végleg elhagyják majd a Roxfortot.
Draco Malfoy képtelen volt visszafojtani vigyorát, ahogy az apja leveléből ezt a három mondatot elolvasta. Hát sikerült. Végre sikerült az, amit még Mardekár Malazár sem tudott elérni. A szörny a Titkok Kamrájából befejezheti a munkáját és a Roxfort végre tiszta lesz a sárvérűek mocskától. Az apja majd elintézi, hogy ne zárják be az iskolát és a sárvérűek soha többé ne tegyék be a lábukat a kastélyba.
És ő, Draco Malfoy lesz az úr, nem pedig az a semmirekellő Harry Potter.