Chapter 38
Griffendél kontra Hollóhát
Minden jel arra mutatott, hogy Ron és Hermione barátságának örökre befellegzett. Olyan megátalkodott dühvel fújtak egymásra, hogy Lucy jószerével semmi esélyt nem látott a békülésre.
Ron azt vetette Hermione szemére, hogy a lány nem vette komolyan Csámpás korábbi merényleteit, és nem tette meg a szükséges óvintézkedéseket Makesz védelmében, a tetejébe még a történtek után is volt képe ártatlannak beállítani a macskáját, és azt mondani neki, Ronnak, hogy keresse tovább Makeszt a többi fiú ágya alatt. Hermione ezzel szemben makacsul ismételgette, hogy Ronnak nincs bizonyítéka Csámpás ellen, hogy a vörös szőrcsomó talán már karácsony óta ott hevert, és hogy Ron azóta acsarog a macskára, mióta az ráugrott a Mágikus Menazsériában.
Lucy a maga részéről meg volt győződve róla, hogy Csámpás tényleg felfalta Makeszt. Mikor ezt közölte Hermionéval, és felsorolta a macska bűnösségére utaló körülményeket, a lány őrá is megsértődött.
- Persze, állj csak ki Ron mellett! - kiabálta. - Nem is számítottam másra! Előbb a Tűzvillám, most Makesz, mindenről én tehetek, mi? Hagyj engem békén, Lucy, épp elég bajom van nélküled is!
Harry is tett egy utolsó próbálkozást, hiszen ő ugyanúgy azt gondolta, hogy a macska valóban sikerrel járt a vadászattal, de Hermione rá is ugyanúgy fújt ezután, mint Lucyra és Ronra. Így jószerével mindenkivel összeveszett, aki meggyanúsította Csámpást.
Ront tényleg nagyon megviselte Makesz elvesztése.
- Ugyan már, hisz folyton panaszkodtál, hogy semmire nem lehet használni - próbálta vigasztalni az öccsét Fred. - Már réges-rég csak vegetált. Ha úgy vesszük, jobb is volt neki így. Hamm, és kész. Szerintem nem is érzett semmit.
- Fred! - csattant fel méltatlankodva Hermione.
- Makesz mást se csinált, csak evett és aludt - tette hozzá George. - Te magad mondtad.
- Egyszer megharapta Monstrót! - vette védelmébe néhai kedvencét Ron. - Harry, Lucy, emlékeztek?
- Igen, ez igaz - bólintott Harry.
Fred nem tudott elfojtani egy vigyort.
- Az volt Makesz karrierjének fénypontja - jelentette ki gúnyos ünnepélyességgel. - A heg Monstro ujján örök időkig őrzi majd dicső emlékét. Ugyan már, Ron, mire jó ez a siránkozás? Menj le Roxmortsba, és vegyél magadnak egy másik patkányt.
Utolsó próbálkozás gyanánt Harry és Lucy együtt felajánlották Ronnak, hogy ha elkíséri őket a szombati meccs előtti utolsó csapatedzésre (amire Lucy mindenképp el akart menni, hogy együtt repülhessen Harryvel edzés után), utána kipróbálhatja valamelyik Tűzvillámot. Ettől Ron egy percre tényleg megfeledkezett Makeszról („Persze, hogy lemegyek! Majd megpróbálhatok gólt is dobni róla?"), így hát együtt indultak el a kviddicspálya felé.
Madam Hooch, aki továbbra is minden edzést végigült, éppen annyira el volt ragadtatva a Tűzvillámoktól, mint bárki más. Felszállás előtt kezébe vette Harry seprűjét, és rögtönzött sportszerismereti kiselőadással tisztelte meg a Griffendél csapatát, valamint Lucyt és Ront.
- Nézzétek, milyen tökéletes a súlyelosztása! Ha a Nimbusz sorozatnak van gyengéje, akkor az az enyhe farnehézség - számos példánynál megfigyelhető, hogy pár év után lógatni kezdi a farkát. A nyelet is tökéletesítették, egy leheletnyivel karcsúbb, mint a Jólsep-R-eké, inkább a régi Ezüst Nyilakra emlékeztet - azok kiváló seprűk voltak, nagy kár, hogy leálltak a gyártásukkal. Én magam is egy Ezüst Nyílon tanultam meg repülni…
És ez így ment tovább hosszú percekig. Végül Wood udvariasan közbeszólt:
- Elnézést, tanárnő. Megtenné, hogy visszaadja Harrynek a seprűjét? Tudja, edzenünk kellene…
- Oh… persze, persze - kapott észbe Madam Hooch. - Tessék, Potter. Mi majd Weasleyvel és Potter kisasszonnyal leülünk ott oldalt.
Lucy, Ron és a tanárnő levonultak a pályáról, a játékosok pedig Wood köré gyűltek, hogy meghallgassák a kapitány utolsó instrukcióit a másnapi meccs előtt. Ilyen messziről nem hallhatták, miről volt szó, de Lucy így is alig hallott valamit a fülében dobogó vértől. Mióta két évvel ezelőtt kipróbálta Harry néhai Nimbusz Kétezresét, nem ült normális seprűn és alig várta, hogy kipróbálhassa a saját Tűzvillámát, amit most is a kezében szorongatott.
Az ő saját Tűzvilláma…
Közben befejeződött a megbeszélés, így a játékosok felszálltak. Harry mindenkinél hamarabb emelkedett fel a levegőbe, és olyan iszonyatos sebességgel suhant végig a pálya hossza mentén, hogy csak egy piros csík látszódott belőle. Leírt vele egy nyaktörően éles, száznyolcvan fokos kanyart - Alicia Spinnet fel is sikoltott a rémülettől -, majd bemutatott egy tökéletesen kiszámított zuhanórepülést, lábujja a pálya füvét súrolta, mielőtt újra felemelkedett öt, tíz, tizenöt méter magasra… Lucy most már nem tudta leküzdeni a féltékenységét, de tudta, hogy még egy óra és ő is felszállhat.
- Harry! - kiáltotta Wood. - Kiengedem a cikeszt!
Harry vízszintesbe fordult, és versenyt repült egy gurkóval a karikás póznák felé. Könnyedén maga mögé utasította a nehéz golyót. Lucy éppen csak pislogott egyet, miután Wood kiengedte a cikeszt, de Harry markában már ott vergődött a szárnyas aranylabdácska.
A csapat üdvrivalgással fogadta a mutatványt, Lucy és Ron pedig lelkesen tapsoltak; Madam Hooch a nagy őrködésben pedig elszunyókált. Harry ismét szabadon engedte a cikeszt. Adott neki egy perc egérutat, majd csapattársai között szlalomozva a keresésére indult. Egyszer csak Katie Bell felé fordította a seprűjét, leírt egy könnyed bukfencet a lány körül, és újra elkapta a cikeszt.
Lucynak ez volt az első edzése, amit végigült, így nem tudta, milyenek voltak a korábbiak, de merte állítani, hogy a Griffendélnek ennél sikeresebb edzése még sose volt. A Tűzvillám jelenléte az egész csapatot felvillanyozta, hibátlanul hajtották végre a legnehezebb figurákat is. Mikor végül leszálltak a pálya füvére, Lucy idegesen toporogni kezdett. Még beszélgettek egy kicsit, utána a csapat elindult átöltözni, Harry pedig végre elindult Lucy és Ron felé.
Lucy és Ron átugrottak a pályát a lelátóktól elválasztó korláton, és elébe siettek.
- Tessék, repülj vele! - nyújtotta át Harry a Tűzvillámot Ronnak.
- Verseny a karikákig? - kérdezte Lucy kihívóan.
- Benne vagyok! - ment bele a játékba Ron, majd Harry felé fordult. - Indítasz minket, Harry?
- Persze - bólintott Harry, azzal felemelte a karját. Lucy és Ron eközben felültek a seprűkre és indulásra készen vártak. - Vigyázz, kész… rajt!
Lucy elrúgta magát a talajtól. Álmodni se merte, hogy ilyen csodálatos lesz. A Tűzvillám pöccintésre fordult, mintha nem is a kéz, hanem a gondolatok irányították volna. Olyan iszonyatos sebességgel suhant a karikák felé, hogy körös-körül minden zöldesszürke folttá olvadt össze. Hallotta, ahogy mellette Ron süvít Harry seprűjén, és amikor tökéletesen egyidőben elérték a karikákat, mindketten önfeledten kacagni kezdtek. Harry eközben a pálya szélén sétálgatott és úgy figyelte őket.
Már sötét este volt, mikor Madam Hooch felriadt álmából. Jól leteremtette Harryt, Lucyt és Ront, amiért nem ébresztették fel őt, és azonnali hatállyal visszaparancsolta a hármast a kastélyba. Harry és Lucy a vállukra vették a Tűzvillámjukat, és Ron oldalán kisétáltak a sötét stadionból. Útközben egymást túllicitálva dicsérték a Tűzvillám kifogástalan kormányozhatóságát, felülmúlhatatlan gyorsulását és hihetetlen kanyarodóképességét. Félúton járhattak a pálya és a kastély között, amikor Harry oldalra pillantott, és meglátott valamit, ami miatt megtorpant, mintha falnak ütközött volna.
- Mi a baj? - nézett rá Ron.
Harry valahova a sötétbe mutatott, ahonnan egy világító szempár nézett rá. Lucy elővette a pálcáját.
- Lumos!
A pálca hegyén kigyúló lángocska fényében egy fa körvonalai rajzolódtak ki. Az ágak között ott gubbasztott Csámpás.
- Sicc innen! - kiáltott rá Ron, azzal felkapott egy kavicsot a fűből. Mielőtt azonban elhajíthatta volna, a macska suhintott egyet hosszú, vörös farkával, és eliszkolt.
- Látjátok? - háborgott Ron. - Még mindig engedi szabadon kószálni ezt a fenevadat. Most, hogy jóllakott Makesszal, biztos néhány madarat is lenyel, desszert gyanánt…
Sem Harry, sem Lucy nem kommentálták a dolgot. Harry csak megkönnyebbülten felsóhajtott, mire Lucy lopva végigsimított testvére karján. A lány biztos volt benne, hogy Harry egy percig azt hitte, hogy a sötétből a Zordó mered rá. Továbbindultak Ronnal a kastély felé, de nem néztek se jobbra, se balra, amíg be nem léptek a bejárati csarnokba.
Másnap reggel Lucy együtt ment le reggelizni Harryvel és annak szobatársaival, akik a jelek szerint egyöntetűen úgy vélték, hogy a Tűzvillám díszkíséretet érdemel. A nagyteremben minden szem a seprűre szegeződött, s útjukat izgatott moraj kísérte. Lucy jóleső elégtétellel látta, hogy a Mardekár kviddicscsapatának tagjai a döbbenettől tátogva merednek Harryre.
- Láttátok Malfoy arcát? - kérdezte kaján örömmel Ron. - Nem hisz a szemének! Micsoda látvány!
Wood is élvezettel fürdött a Tűzvillám dicsőségének fényében.
- Tegyük le ide, Harry - mondta, és az asztal közepére fektette a seprűt, gondosan ügyelve arra, hogy a felirata is jól látható legyen. Hamarosan kezdtek is odaszállingózni a kíváncsi hugrabugosok és hollóhátasok. Cedric Diggory gratulált Harrynek, hogy ilyen kiváló seprűt sikerült szereznie tönkrement Nimbusza helyett, Percy hollóhátas barátnője, Penelope Clearwater pedig megkérdezte, hogy a kezébe veheti-e a Tűzvillámot.
- Nana, Penelope, csak semmi csalás! - szólt rá tréfásan Percy. - Penelope és én fogadást kötöttünk - magyarázta a csapatnak. - Tíz galleont tettünk fel a meccsre!
Penelope letette a Tűzvillámot, köszönetet mondott Harrynek, és visszament a Hollóhát asztalához.
- Mindenképp győznötök kell - súgta oda nekik Percy. - Nincs tíz galleonom. Igen, Penny, megyek már! - Azzal elsietett, hogy megfelezzen a lánnyal egy pirítóst.
- Gondolod, hogy elbírsz ezzel a seprűvel, Potter? - nyekeregte egy ismerős hang.
Draco Malfoy lépett az asztalukhoz, Crak és Monstro kíséretében. Lucy élvezettel figyelte a fiú egyre vörösödő arcán, ahogy irigyen végigmérte a Tűzvillámot.
- Igen, azt hiszem - felelte higgadtan Harry.
- Egy csomó extrája van, mi? - Malfoy szemében gonosz fény csillant. - Kár, hogy ejtőernyőt nem szereltek rá - mi lesz, ha meglátsz egy dementort?
Crak és Monstro heherésztek.
- A te seprűdről pedig egy harmadik kéz hiányzik - vágott vissza Harry. - Ami elkapja helyetted a cikeszt.
A griffendéles csapat hahotába tört ki. Malfoy dühösen összehúzta szemét, és sarkon fordult. Miközben Lucy nevetve gratulált Harrynek a jó beszólásért, a szeme sarkából Malfoyt figyelte. Mikor a fiú újra leült a helyére, mardekáros csapattársai izgatottan odahajoltak hozzá, bizonyára arról faggatták, hogy Harry új seprűje valóban egy igazi Tűzvillám-e.
Háromnegyed tizenegykor a griffendéles játékosok elindultak átöltözni; Lucy egy csontropogtató öleléssel kívánt sok sikert Harrynek. Ő, Ron és a griffendéles szurkolótábor öt perccel később indultak el a pálya felé. Derült, hűvös idő volt, s szinte állt a levegő, ezúttal tökéletes látási viszonyok uralkodtak, nem úgy, mint a Hugrabug elleni találkozón. Lucy érezte, hogy minden mellettük van, ugyanakkor, ahogy leült a szokott helyére, eszébe jutottak a dementorok. Mi lesz, ha ismét bekavarnak? Megrázta a fejét, de azért kitapintotta a varázspálcáját a talárja zsebében. Erről eszébe jutott Lupin professzor. Vajon ő is ott ül-e a nézők között? Keresni kezdte a tekintetével, de ekkor Ron vállon bökte.
- Nézd, most jönnek!
A kivonuló csapatot a közönség mennydörgésszerű üdvrivalgással fogadta. A kék taláros hollóhátasok már ott álltak a pálya közepén. Fogójuk, Cho Chang, volt az egyetlen lány a csapatban. Egy fejjel alacsonyabb volt Harrynél, de jó játékos hírében állt. Lucy azonban tudta, hogy a Tűzvillám ellen semmi esélye sem volt.
- Wood, Davies, fogjatok kezet - utasította őket a meccset vezető Madam Hooch. A két kapitány engedelmeskedett.
- Felszálláshoz készülj! Sípszóra indul a mérkőzés… Három… kettő… egy…
Harry elrugaszkodott a földről, s a Tűzvillám minden más seprűt megelőzve a magasba röppent. Körberepülte a stadiont, és kutatni kezdett a cikesz után. Miközben Lucy őt követte a szemével, fél füllel hallgatta Lee Jordan kommentárját.
- És ezzel elkezdődött a mai találkozó, amelynek legnagyobb szenzációja a Griffendél színeiben repülő Harry Potter Tűzvilláma. A seprűk világában megjelent cikk szerint a nemzeti válogatottak is Tűzvillámokat használnak majd az idei világbajnokságon…
- Jordan, arról is hallhatnánk valamit, ami a meccsen történik? - vágott a szavába McGalagony professzor.
- Hogyne, tanárnő, csak egy kis háttér-információt próbálok adni. A Tűzvillám szériatartozéka az automata fékezőrendszer és a…
- Jordan!
- Jó, jó… a Griffendélnél van a labda, Katie Bell közeledik vele a karikák felé…
Harry elsuhant Katie mellett, Cho Chang pedig szorosan a nyomában repült. A lány kétségkívül remekül bánt a seprűvel - újra meg újra keresztezte Harry útját, irányváltásokra kényszerítve őt. Fred valamit odakiáltott Harrynek, miközben elhúzott mellette, hogy utolérjen egy gurkót, ami Alicia felé tartott; mire Harry begyorsított, s Cho egyre jobban lemaradt mögötte.
Néhány másodperccel később, Katie bedobta a mérkőzés első gólját, mire a griffendéles szurkolótábor vad tapsviharba kezdett. Lucy kiabálva biztatta remek hajtósorukat, de közben fél szemmel mindig Harryt figyelte. Harry most előredöntötte seprűjét, mire Lucy rögtön a cikeszt kezdte keresni. Cho eközben szélsebesen a fiú nyomába eredt. Harry egyre jobban begyorsított, Lucy felpattant a helyéről, a lány minden porcikája bizsergett az izgalomtól, a hiszen zuhanórepülés volt Harry specialitása. Már csak három méterre volt a cikesztől…
Ekkor felbukkant a semmiből egy gurkó, ami az egyik hollóhátas terelő jóvoltából repült felé. Harry az utolsó pillanatban félrerántotta a Tűzvillámot - de mire újból irányba állt, a cikesznek nyoma veszett. A griffendéles szurkolókórus csalódottan óh-zott, az ellentábor viszont megtapsolta a Hollóhát szemfüles terelőjét. George azzal állt bosszút, hogy a másik gurkót a terelő felé pofozta, s az csak úgy tudott kitérni a támadás elől, hogy seprűstől fejjel lefelé fordult.
Közben a meccs tovább zajlott.
- A Griffendél nyolcvan-nullára vezet, és milyen gyönyörűen repül az a Tűzvillám! Potter tényleg mindent kihoz abból a seprűből. Micsoda kanyar! Chang Kométája a nyomába se ér. A hosszú egyenes röpszakaszokon megfigyelhetjük a Tűzvillám tökéletes iránytartását…
- JORDAN! MAGÁT LEFIZETTÉK, HOGY A TŰZVILLÁMOT REKLÁMOZZA!? A MECCSEL FOGLALKOZZON!
A Hollóhát lassan magára talált, gyors egymásutánban három gólt szereztek, így a Griffendél előnye ötven pontra csökken. Lucy tisztában volt vele, hogy ha Chónak most sikerül elkapnia a cikeszt, a Hollóhát megnyeri a meccset. Harry is erre a következtetésre juthatott, mert alacsonyabbra ereszkedett - közben kis híján összeütközött az egyik hollóhátas hajtóval -, és lázasan fürkészni kezdte a pályát.
- Ott van! - kiáltotta Ron és a griffendéles karikák felé mutatott. Lucy követte az irányt és meg is pillantotta a cikeszt, ami az egyik pózna körül lebegett.
Harry is kiszúrta a labdácskát, mert begyorsította a Tűzvillámot - a következő pillanatban azonban beröppent elé Cho, és elállta az útját.
- HARRY, NE JÁTSZD MEG ITT AZ ÚRIEMBERT! - hallotta Lucy Wood üvöltését, miután Harry kitért, hogy elkerülje az ütközést. - LÖKD LE A SEPRŰJÉRŐL, HA AZ UTADBA ÁLL!
Sajnos a cikesz ismét eltűnt. Harry a magasba rántotta a Tűzvillámot, és egy szempillantás múlva már hat méterrel a többi játékos fölött lebegett. Cho követte őt. Egyértelmű volt, hogy a lány következetesen akadályozásra játszik, ő maga nem is keresi a cikeszt.
Harry újabb zuhanásba kezdett, mire Cho ismét a nyomába szegődött. Harry azonban félúton hirtelen felrántotta a seprű nyelét, a lány viszont tovább suhant a föld felé.
- Ügyes - kommentálta Lucy elismerően. Majd felpillantott és ekkor a szíve a torkába ugrott. - A cikesz! Ott van a Hollóhát térfele fölött!
- Remélem, Harry is… - kezdte Ron, de félbeharapta a mondatot, mert Harry ekkor gyorsított és egyenesen a cikesz felé suhant. Cho néhány méterre lemaradva követte a fiút, de esélye sem volt beérni egy Tűzvillámot. Másodpercről másodpercre nőtt közöttük a távolság, de ekkor…
- Jaj ne! - jajdult fel Ron, miközben a pálya messzebbik végébe bámult. Lucy követte a tekintetét és a szívverése is elállt..
A pálya füvéről három dementor, három magas, fekete, csuklyás dementor meredt rá. Lucy gondolkodás nélkül cselekedett. Edevis tükrére gondolt, a szüleire, Harryre, miközben előkapta a pálcáját és a dementorokra irányította.
- Expecto patronum! - kiáltotta.
A pálca végéből hatalmas, ezüstszürke felhő robbant ki. Elméje csodálatos módon tiszta maradt, miközben figyelte, ahogy alaktalan patrónusa a dementorok felé suhant A szeme sarkából látta, hogy Harry szintén kilőtte az ezüstszürke felhőt a szörnyekre.
Madam Hooch ekkor belefújt a sípjába. Lucy felkapta a fejét és ekkor vette csak észre, hogy Harry hátraarcot csinált a levegőben, miközben pálcás kezében ott szorongatta a cikeszt. Lucy felkiáltott örömében, Ron nyakába vetette magát, majd miután összeölelkeztek, elindultak a pálya felé. Miközben a griffendéles szurkolótábor őrjöngve ünnepelte a győzelmet, az örömtől megrészegült csapat, akik versenyezve igyekezték magukhoz ölelni Harryt, nagy nehezen leereszkedett a földre.
Lucy és Ron odarohantak a csapathoz, őket egy kisebb csoport Griffendél-drukker követte. Együtt szoros gyűrűbe fogták a seprűjéről lekászálódó Harryt.
- Győzelem! - harsogta Ron, és a magasba rántotta Harry karját. - Győzelem! Győzelem!
- Fantasztikus voltál! - kiabálta önfeledten Lucy, ahogy cuppanós csókokat nyomott testvére arcára. - Megidéztél egy patrónust és elkaptad a cikeszt! Eszméletlen vagy!
- Szép volt, Harry - lelkendezett Percy. - Tíz galleont nyertem! Bocsánat, meg kell keresnem Penelope-ot…
- Szuper voltál, Harry! - rikkantotta Seamus Finnigan.
- Azt a kutyafáját! - bömbölte Hagrid az odagyűlt griffendélesek feje fölött.
- Ez patrónus volt a javából - csendült egy hang Lucy háta mögött.
Harry és Lucy megfordultak, és tekintetük találkozott Lupin professzoréval. A tanár arca ámulattal vegyes elégedettséget tükrözött, ahogy végignézett a testvérpáron.
- Meg se éreztem a dementorokat! - újságolta boldogan Harry.
- Én sem! - tette hozzá Lucy önfeledten. - Meg se szédültem tőlük!
- Nos, ennek az lehet az oka, hogy… szóval, hogy nem is dementorok voltak. Gyertek csak…
Azzal Lupin kivezette Harryt és Lucyt a gratulálók gyűrűjéből, és a pálya széle felé mutatott.
- Alaposan ráijesztettetek Malfoyra…
Lucy szeme elkerekedett. Malfoy, Crak, Monstro és Marcus Flint, a mardekárosok csapatkapitánya egymás hegyén-hátán hevertek a fűben, és kapkodva próbáltak kikecmeregni hosszú, fekete, kámzsás köpenyeikből. Úgy tűnt, mintha Malfoy Monstro nyakában ült volna. A rakás mellett ott állt McGalagony professzor, arca csak úgy lángolt a dühtől.
- Undorító, aljas trükk! - kiabálta. - Gyáva, alantas szabotázs a Griffendél fogója ellen! Büntetőfeladat mind a négyüknek, és ötven pont levonás a Mardekártól! Erről Dumbledore professzor is értesülni fog, arra mérget vehetnek! Tessék, már jön is!
Ennél gyönyörűbben semmi nem koronázhatta volna meg a Griffendél győzelmét. Ron, miután nagy nehezen átverekedte magát a tömegen, és csatlakozott Harryhez és Lucyhoz, kétrét görnyedt a nevetéstől Malfoy láttán, aki még mindig nem tudta lehámozni magáról Monstróval közös köpönyegüket.
- Gyere, Harry! - kiáltott oda George a tömegből. - Bulizunk! Irány a klubhelyiség!
- Megyek - bólintott sugárzó arccal Harry és piros taláros csapattársai nyomában elindult a kastély felé.
- Annyira büszke vagyok rád! - sikongatta Lucy. Miközben Harry oldalán visszasétált a kastélyba, úgy érezte, mintha egy csapásra minden álma valóra vált volna.
A griffendélesek úgy érezték magukat, mintha máris a zsebükben lenne a kviddicskupa. Kora délutántól késő éjszakáig ünnepeltek. Fred és George közben egy-két órára eltűntek, majd jó pár üveg vajsörrel, tökpezsgővel és több szatyor mézesfalásos csemegével tértek vissza.
- De jó! - sikkantott fel Angelina Johnson, mikor George mentolos varangyokat kezdett szórni a tömegbe. - Hogyan szereztétek?
- Holdsáp, Féregfark, Tapmancs és Ágas segítségével - súgta oda Harrynek és Lucynak Fred.
Csak egyvalaki nem vett részt az ünneplésben. Hermione felháborító módon ott gubbasztott a sarokban, és kitartóan meredt a Brit muglik társasági és magánéletecímű vaskos könyv lapjaira. Harry és Lucy otthagyták Fredet és George-ot, akik elkezdtek üres vajsörös üvegekkel zsonglőrködni, és odaléptek a lány asztalához.
- Lejöttél egyáltalán a meccsre? - kérdezte Harry.
Hermione nem nézett fel a könyvből.
- Persze, hogy lementem - felelte elcsukló hangon. - Örülök, hogy győztünk, remekül játszottál, de hétfőre el kell olvasnom ezt a könyvet.
- Ugyan már, Hermione, gyere, és egyél vélünk valamit - kérte Lucy és hátrapillantott a válla fölött. Remélte, hogy Ron a győzelem örömére hajlandó lesz elásni a csatabárdot.
- Nem mehetek, Lucy, még négyszázhuszonkét oldal van hátra! - felelté kissé hisztérikus hangon Hermione, majd ő is Ron felé pillantott. - Különben is… ő biztos nem örülne, ha odamennék.
Ron, mintha csak hallotta volna, ezt a pillanatot választotta ki arra, hogy fennhangon megjegyezze:
- Ha Makeszt nem falták volna, fel, most ő is ehetne pár légybonbont. Az volt a kedvenc csemegéje…
Hermione hangosan felzokogott, s mielőtt Harry vagy Lucy szóhoz juthattak volna, könyvét magához ölelve elrohant a lányok lépcsője félé.
- Nem bírsz leszállni róla? - szólt oda Ronnak rosszallóan Harry.
- Nem - felelte kurtán Ron. - Ha legalább látnám rajta, hogy megbánta. De nem, Hermione képtélén elismerni, hogy ő is tévedhet. Úgy csinál, mintha Makesz nyaralni mént volna.
A griffendélesek bulijának végül McGalagony vétett végét.
A tanárnő hajnali egy órakor megjelent kockás hálóköntösében, és mindenkit ágyba parancsolt. Lucy elköszönt a fiúktól, de még hallotta, ahogy Harry és Ron még a hálóterem felé menet is a meccset elemezgették. Belépett a hálószobába, majd vetett egy pillantást Hermione ágyára, ahol össze volt húzva a függöny. Úgy tűnt, a lány már elaludt, vagy legalább szeretne úgy tenni. Végül Lucy kimerülten leroskadt az ágyára, gondosan összehúzta a függönyt, hogy ne zavarja a holdfény, azután ledőlt, és szinté azonnal elaludt…
Roppant különös álma volt. Vállán a Tűzvillámmal egy erdőben gyalogolt, és egy ezüst színű valamit követett. A fénylő alak cikcakkban haladt előtte, s csak egy-egy pillanatra tűnt fél a lombos fák között. Ő mindenáron utol akarta érni, ezért megszaporázta lépteit, de ahogy ő gyorsított, úgy gyorsított az is, amit üldözött. Mikor aztán futásnak eredt, szapora patadobogást hallott. Végül már lélekszakadva rohant, s a paták is vágtattak előtte. Azután egyszerre kiért egy tisztásra, és…
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁH! NEEEEEEEEEEEEEEE!
Lucy olyan hirtelen riadt fel, mintha megpofozták volna. Megzavarodva tapogatózott a vaksötétben a függöny után. Úgy hangzott, mintha valahonnan máshonnan jött volna a kiáltás, de az összes lány felriadt rá. Lucy kimászott a függönyszárnyak közötti résen és az ajtó felé indult. Mögötte akkor kapcsolta fel Parvati Patil a lámpát.
- Ez meg mi volt?
- Ki kiabált? - kérdezte álmosan Lavender Brown.
- Mintha odakintről jött volna - jegyezte meg Hermione és gyorsan Lucy nyomába szegődött.
Ahogy végigsiettek a lépcsőn, további kíváncsiskodó lányokkal talákoztak, akik szintén semmit sem értettek az egészből.
- Ki kiabált?
- Mi történt?
Lent a klubhelyiségben ott találták Harryt, Ront, Dean Thomast, Seamus Finnigant és Neville Longbottomot. A partiról maradt szeméttel teledobált kandallóban már kialudtak a lángok, de a parázs halvány fényénél is látszott Ron halálsápadt arca.
- Biztos, hogy nem álmodtad, Ron?
- Hányszor mondjam még, hogy láttam!
- Mi történt? - kérdezte Lucy, ahogy leért a lépcsőn.
Néhány lány botladozott lefelé Lucyék mögött a lépcsőn, ásítozva, sebtében felhúzott hálóköntösben. A fiúk lépcsőjén is sétáltak le páran, és ők is tanácstalanul néztek körbe - legalábbis a legtöbben.
- Szuper! - örvendezett Fred. - Folytatjuk a bulit?
Ekkor Percy is megjelent a lépcsőn.
- Mindenki menjen vissza a szobájába! - parancsolta, s beszéd közben a pizsamájára tűzte frissen kifényesített jelvényét.
- Percy… - hebegte a félelemtől kábán Ron. - Sirius Black! Bejött a hálótermünkbe! Késsel a kezében! Ő ébresztett fel!
A klubhelyiségben egy csapásra néma csend lett. Lucy elsápadt és azonnal odarohant Harryhez és Ronhoz. Látszólag mindketten sértetlenek voltak, azonban Ron arcán még mindig folyt le a veríték.
- Badarság! - vágta rá Percy, de ő is megzavarodott kissé. - Túl sok édességet ettél, Ron… Rosszat álmodtál.
- Hidd el, hogy…
- Ami sok, az sok!
McGalagony professzor visszatért. Bemászott a portrélyukon, becsapta maga mögött a festményt, és villogó szemmel körülnézett.
- Nagyon örülök, hogy a Griffendél megnyerte a mérkőzést, de amit csinálnak, az már nevetséges! Percy, magától azért több józanságot vártam!
Percy sértődötten kihúzta magát.
- Természetesen nem adtam engedélyt erre, tanárnő! Épp azért jöttem le, hogy visszaküldjek mindenkit az ágyába. Ron öcsémnek lidérces álma volt…
- NEM ÁLMODTAM! - tajtékzott Ron. - TANÁRNŐ, ARRA ÉBREDTEM, HOGY SIRIUS BLACK OTT ÁLL FÖLÖTTEM, KÉSSEL A KEZÉBEN!
McGalagony professzor döbbenten meredt rá.
- Ne beszéljen badarságokat, Weasley. Hogyan juthatott volna be Black a portrélyukon?
- Kérdezze meg! - erősködött Ron, és Sir Cadogan képének hátuljára mutatott. - Kérdezze meg őt, hogy látta-e…
McGalagony vetett még egy gyanakvó pillantást Ronra, azután a portrélyukhoz lépett, és kimászott rajta. A klubhelyiségben mindenki lélegzetvisszafojtva fülelt.
- Sir Cadogan, beengedett az utóbbi időben egy férfit a Griffendél-toronyba?
- Be én, ó, tisztes matróna! - rikkantotta Sir Cadogan.
Egy pillanatig a portré mindkét oldalán döbbent csend volt.
- Úgy értsem… tényleg járt itt egy férfi? - hebegte McGalagony. - De hát… de hát a jelszó!
- Minden jelszót tudott! - felelte büszkén a lovag. - Meg volt neki a hét összes jelszava, kegyes hölgyem! Egy darab pergamenről olvasta fel őket!
McGalagony professzor visszamászott a klubhelyiségbe, és falfehér arccal megállt a dermedt diákok előtt.
- Ki volt az - szólalt meg dühtől remegő hangon -, ki volt az a kötöznivaló bolond, aki leírta az összes e heti jelszót, és aztán elhányta a papírt?
A szavait követő néma csendet halk, rémült nyöszörgés törte meg. Azután a szőrpapucsos lábától a feje búbjáig reszkető Neville Longbottom lassan felemelte a kezét.
Draco Malfoy dühösen rúgott bele az éjjeliszekrényébe, majd leroskadt az ágyára. Hogy neki soha semmi nem akar sikerülni! Ki a fene gondolta volna, hogy Potterék megtanulnak védekezni a dementorokkal szemben? Emiatt Draco büntetőmunkát kapott, ráadásul ötven pontot vesztett a Mardekár miatta. Ezzel a gondolattal ment el aludni.
Az éjszaka közepén azonban megjelent náluk Piton. Senki sem értette, miről van szó, azonban amint Piton elmagyarázta, egyszerre mindenkin elhatalmasodott a félelem. Sirius Black ismét betört a kastélyba és most már Potterék hálószobájáig is eljutott. Azonban Potter helyett Weasley ágyfüggönyét szabdalta szét a késével, majd amikor Vízipatkány kiabálni kezdett, kereket oldott. A tanárok ismét átkutatják a kastélyt, ezért jelent meg náluk Piton.
Dracon vegyes érzések lettek úrrá. Egyfelől sajnálkozott, amiért Black nem intézte el Weasleyt. Másfelől megrémült. Mi történt volna, ha inkább a lányokhoz megy először és inkább Lucyt öli meg elsőként? A lány alig karnyújtásnyira lehetett tőle, de Black inkább a fiúkhoz ment. Lucy nem volt biztonságban még a kastélyban sem. Sehol sem bújhatott el Black elől.
De ha még Dumbledore se tudja megvédeni őt… akkor mégis hogyan élhetné túl Black következő akcióját?