Chapter 62
A karácsonyi bál
Bár a negyedikeseket tanáraik bőven ellátták házi feladattal a szünetre, Lucynak nem fűlött a foga a munkához, s a karácsonyt megelőző hetet csupa kellemes elfoglaltsággal töltötte - csakúgy, mint szinte az összes diák. A Griffendél-torony épp olyan zsúfolt volt, mint tanítási időben, sőt úgy tűnt, mintha összement volna egy kicsit - bizonyára mert lakói sokkal élénkebbek voltak, mint máskor. Fred és George nagy sikert arattak a kanári-kuglóffal; a szünet első napjaiban szinte percenként óriásmadárrá változott valaki a toronyban. Azután persze mindenki megtanulta, hogy ajándék ételtől könnyen tollas lehet az ember háta, s attól fogva gyanakvás övezett minden süteménykínálgatót. George azonban megsúgta Lucynek és Harrynek, hogy Freddel már dolgoznak az újabb slágertréfán. Lucy csak azt remélte, hogy a nagy tréfálkodás közepette Fred legalább a bálon normálisan fog viselkedni - ha már a fiú rávette, hogy vele menjen.
Ezekben a napokban vastag hótakaró telepedett a kastélyra és környékére. A beauxbatons-osok halványkék kocsija hatalmas fagyott töknek tűnt Hagrid cukormázas mézeskalácsháza mellett. A durmstrangosok hajójának ablakaira jégvirágokat rajzolt a fagy, s az árbocozat is fehérbe öltözött. A konyhai manók fáradhatatlanul főzték a sűrű, forró leveseket és sütötték a finom süteményeket a kastély lakói és a vendégei számára - egyszóval senkinek nem volt oka panaszra, kivéve persze Fleur Delacourt.
- Ólyán ne'éz ételeket főznek itt á Rhoxfór'ban - hallották Lucyék Fleur sopánkodását, mikor egyik este mögötte jöttek ki a nagyteremből (Ron elbújt Harry háta mögött, nehogy a lány meglássa őt). - Nem fógok beleférhni alá dísztalárhomba!
- Jaj, micsoda tragédia - szólt epésen Hermione, mikor Fleur eltávolodott. - Hogy lehet valaki ennyire eltelve magától?
- Kivel mész a bálba, Hermione? - érdeklődött Ron. Ezt a kérdést napok óta újra és újra feltette, méghozzá a legváratlanabb pillanatokban - arra számítva, hogy Hermionének egyszer kiszalad a száján a válasz. Lucy ilyenkor már szinte sajnálta Ront; Hermione kicsit kegyetlen játékot űzött vele, hogy megbüntesse az érzéketlensége miatt. Na és persze, hogy féltékennyé tegye, de ez már sikerült, hiszen a fiú szinte csak ezzel foglalkozott. Lucy úgy gondolta, hogy legalább kegyeletből el kellene árulnia.
Hermione azonban csupán fintorgott, mint mindig, és ennyit felelt:
- Nem mondom meg, mert ki fogsz gúnyolni.
- Nem mondod komolyan, Weasley! - csendült Malfoy hangja a hátük mögött. - Nem hiszem el! Valaki elhívta a bálba ezt a földig-fogú sárvérűt?
Lucy, Harry és Ron fenyegetően megfordultak, de Hermione most integetni kezdett és odaköszönt valakinek Malfoy mögött:
- Jó estét, Mordon professzor!
Malfoy elsápadt, behúzta a nyakát és rémülten pislogott Mordon után. A professzor persze nem volt ott; még a vacsoráját fogasztotta a tanárok asztalánál.
- Ijedős kis görény vagy, Malfoy - adta meg a kegyelemdöfést Hermione, mire Lucy pacsizott barátnőjével és a négyes kacagva elindult felfelé a márványlépcsőn. Ron rásandított Hermione arcára, és a homlokát ráncolta.
- Hermione... - szólt. - A fogad...
- Mi van vele?
- Valahogy megváltozott... most, ahogy nézem...
- Persze, hogy megváltozott. Gondoltad, hogy megtartom a Malfoytól kapott agyarakat?
- Nem, úgy értem, nem olyanok a fogaid, mint előtte voltak... most olyan... egyenesek és... és nem is nagyok.
Hermione huncutul mosolygott, s most Lucy és Harry is észrevették: ez a mosoly másképp festett, mint a korábbiak.
- Tudjátok, az úgy volt - mesélte Hermione -, hogy mikor felmentem Madam Pomfreyhoz, ő elkezdte zsugorítani a fogamat, és a kezembe adott egy tükröt. Azt mondta, szóljak, amikor pont akkora a fogam, mint korábban volt. És hát... egy kicsit később szóltam. - Még szélesebben mosolygott. - Anya és apa mondjuk nem fognak örülni. Sokszor kértem őket, hogy hadd zsugoríthassak össze egy kicsit a fogam, de nem engedték. Ők a fogszabályzóra esküsznek. Tudjátok, fogorvosok, nem szeretik a vajákos módszereket... Nézzétek! Megjött Pulipinty!
Ron apró baglya a jégcsapos lépcsőkorláton üldögélt. Egy pergamentekercs volt a lábához kötve, és lelkesen csipogott. Az arra járók nevetve mutogattak rá; egy csapat harmadéves lány pedig még meg is állt mellette.
- Nézzétek, milyen aranyos pici bagoly! Milyen édes!
Ron felszaladt a lépcsőn, és lekapta a madarat a korlátról.
- Agyalágyult tollas majom! - sziszegte dühösen. - Az a dolgod, hogy egyenesen a címzetthez repülj! Nem az, hogy megállj bohóckodni!
Pulipinty töretlen jókedvvel huhogott, pedig csak a feje lógott ki Ron markából. A harmadéves lányok megrökönyödve néztek a fiúra.
- Vége a műsornak! - mordult rájuk Ron, és dühösen feléjük intett pulipinytes kezével. A bagoly a légáramlatot érezve még boldogabban huhogott.
- Ron, le kéne nyugodnod - szólt Lucy, miután a felháborodott harmadikosok elvonultak. Ron közben leoldotta Sirius válaszát, amit Harry gyorsan zsebre dugott, majd a négyes sietve folytatta útját a Griffendél-torony felé.
A klubhelyiség tele volt ugyan, de a társaságot lefoglalták zajos szünidei elfoglaltságaik, így senki sem törődött Lucyékkel. A négyes letelepedett hát az egyik sötét, behavazott ablak előtt, és Harry hangosan felolvasta a levelet:
Kedves Harry!
Gratulálok bravúros mutatványodhoz a magyar mennydörgővel! Aki bedobta a neved a serlegbe, most nem lehet valami boldog! Én a kötőhártyagyújtó átkot akartam javasolni, mivel a sárkány leggyengébb pontja a szeme...
- Krum ezt csinálta! - suttogta Hermione.
...de a te módszered jobb volt, elismerem. Mégis arra kérlek, ne bízd el magad! Gondolj arra, hogy még csak egy próbán vagy túl, s annak, aki bedobta a neved, még rengeteg alkalma lesz ártani neked. Tartsd nyitva a szemed - különösen, ha a közelben van az, akiről beszéltünk - és igyekezz kerülni a bajt. Lucynak üzenem, hogy ő is legyen óvatos; lehet, hogy őt is megpróbálják majd becserkészni valamilyen módon.
Továbbra is írjátok meg, ha valami említésre méltó történik.
Sirius
- Úgy beszél, mint Mordon - jegyezte meg Harry, miközben a zsebébe süllyesztette a levelet. - „Lankadatlan éberség!" Mintha egyébként csukott szemmel járnék, és folyton nekimennék a falnak.
- Igaza van, Harry - szólt Hermione. - Két próba még hátravan. Tényleg meg kellene nézned azt a tojást, el kéne kezdened töprengeni rajta, mit jelent...
- Még csak december van, Hermione! - torkolta le Ron. - Sakkozunk egyet, Harry?
- Persze - bólintott Harry. Miközben a fiúk előkészültek a partihoz, Lucy halkan odasúgta Hermionének:
- Hagyd őket egy kicsit! Karácsony lesz, és ebben a zajban Harry amúgy se tudna koncentrálni - hidd el, ismerem.
- Jó, igazad van - sóhajtott Hermione. A két lány leült, hogy megnézze a fiúk sakkpartiját, amelynek végén egy maroknyi elszánt gyalog és egy harcias futó mattot adott Ron királyának.
Karácsony első napján Lucy ébredt utolsónak. Hermione, Lavender Brown és Parvati Patil már javában bontogatták az ajándékaikat, mire ő álmosan kikászálódott az ágyból és hozzálátott a saját kupacához.
- Boldog karácsonyt! - köszöntötte Hermione.
- Neked is - ásította Lucy. Majd egyszerre nyomban éber lett, mikor megpillantotta Sirius ajándékát. - Ezt nem hiszem el...
- Mi az? - kérdezte barátnője.
Lucy nem válaszolt, hanem az ajándékra meredt. A karkötőn három fából faragott medál csüngött: egy egész alakos, feketére festett kutya, egy egész alakos, a barna megfelelő árnyalataival kiszínezett szarvas és egy egész alakos, szürkére festett farkas. Lucy rögtön értette az utalást, és amikor elolvasta Sirius rövid kis üzenetét, a szeme is majdnem könnybe lábadt.
Mi mindig veled leszünk. Boldog karácsonyt!
Tapmancs
- Ez nagyon kedves tőle - jegyezte meg Hermione, miközben Lucy gyorsan megtörölte a szemét és felcsatolta magára a karkötőt. Azzal hozzálátott a többi ajándékának kicsomagolásához is.
Dobby egy felemás, feltehetően saját készítésű zoknit küldött neki; Hermionétól egy könyvet kapott (Defenzív bűbájok és rontások); Rontól egy nagy zacskó trágyagránátot; Harrytől néhány Filibuster-csillagszórót; Hagridtól pedig egy nagy édességet, amit a vadőr a lány kedvenceiből állított össze: volt benne többek között Bogoly Berti féle Mindenízű Drazsé, csokibéka, Bűvös Bizsere és tökös derelye. Természetesen megérkezett Mrs Weasley szokásos csomagja is, benne rengeteg mazsolás-mandulás kosárkával és egy új pulóverrel, ami fenyőzöld volt és mintája egy ezüst őzsutát ábrázolt. Lucy sejtette, hogy Harry mesélt az asszonynak a lány feltételezett patrónusáról. Hanem az utolsó ajándék meglepte: Fredtől kapott egy nyakláncot, amin egy nagy vérvörös rózsa lógott, és körbe ezüst rózsalevelekkel és kis ezüst rózsákkal volt díszítve. Mikor felpróbálta, látta, hogy pont olyan szabású volt, hogy a nyakát körbeérje. A fiú üzenetében csak ennyit írt:
Úgy hallottam, a báli ruhád elég üresen hagyja a nyakad.
Lucy enyhén vörös arccal tette a nyakláncot az éjjeliszekrényére és még akkor is zavarban volt, mikor Hermionével lementek a klubhelyiségbe. Harry és Ron rá is kérdeztek, hogy ugyan mi történt, de Lucy csak összemosolygott Hermionével, majd kimászott a portrélyukon. Nem kell a fiúknak mindenről tudniuk.
Reggeli után visszatértek az ajándékaikhoz: Harry megmutatta a minden-zárat-nyitó zsebkést, amit Siriustól kapott, mire Lucy megmutatta a karkötőt az amulettekkel. Harry szeme is elhomályosodott egy pillanatra, ahogy megérintette a szarvasmedált. A négyes az egész délelőttöt a toronyban töltötte, majd ismét levonultak a nagyterembe, ahol már várta őket vagy száz töltött pulyka, sok-sok karácsonyi sütemény és néhány kupac pukkantós bűbájbonbon.
Délután kimentek a parkba; a szűz hótengert csupán két kitaposott ösvény szelte keresztül. Ezek a kastélyt kötötték össze a beauxbatons-os kocsival, illetve a durmstrangos hajóval. Hermionének nem volt kedve hógolyózni, így hát csak nézte Lucy, Harry és a Weasley-fiúk csatáját. Öt órakor aztán szólt barátainak, hogy visszamegy a kastélyba, és elkezd készülődni az esti bálba.
- Három órán át akarsz készülődni? - nézett Ron hüledezve a lányra, s figyelmetlenségéért nyomban meg is fizetett, mert George hógolyója a füle mögött puffant. - Kivel mész? - kiáltotta még a távozó Hermione után, de a lány csak legyintett, és eltűnt a tölgyfaajtó mögött.
Lucy fél órávak később követte barátnőjét. Egyrészt addigra már átfagyott, másrészt pedig még el akarta kapni Hermionét, mielőtt a lány partnere keresésére indulna. Mikor felért a hálószobába, Hermione már félig végzett a hajával - legalábbis bozontja lassan egyenessé vált, körülötte a földön pedig három üres flakonnyi Debodor frizuráló főzet hevert; a negyediket pedig a lány most öntötte a hajára.
- Nagyon jól haladsz - jegyezte meg Lucy, miközben becsukta maga mögött az ajtót.
- Köszi - mondta csak félig odafigyelve Hermione, hiszen arra koncentrált, hogy mindenhová egyenletesen eloszlassa a főzetet.
- Ha végeztél mindennel, meg tudod majd csinálni a hajam? - kérdezte Lucy, miközben egy pillantást vetett a tükörképére; vörös haja olyan bozontos volt, hogy még Csámpás is megirigyelte volna.
- Persze, úgyis csak akkor fogok menni, ha a fiúk már bejöttek.
Lucy gyorsan lezuhanyzott (egész pontosan felmelegítette magát a forró vízzel), megmosta a haját, megszárította, és mire visszaért, Hermione már majdnem menetkész volt: könnyű, mélyzöld dísztalárjában ácsorgott a tükör előtt és az utolsó simításokat végezte el elegáns kontyán.
- Hűha - szaladt ki Lucy száján meglepettségében, mire Hermione felvont szemöldökkel fordult felé.
- Eszméletlenül nézel ki - mondta Lucy és elvigyorodott. - A fiúknak le fog esni az álluk.
- Az a célom - mosolygott céltudatosan Hermione. - Gyere, vedd fel a ruhád, utána megcsinálom a hajad. Csak sietnem kell, mert mindjárt hét óra és még el kell érnem a durmstrangosokat.
- Krum oda meg vissza lesz tőled - vigyorgott kajánul Lucy, de Hermione nem jött zavarba.
- Majd meglátjuk, mit reagál Fred, ha ebben lemész - mutatott a Lucy ágyán kiterített ruhára, mire a lány csak legyintett.
Lucy gyorsan belebújt hófehér ruhájába; az még mindig olyan gyönyörű volt, mint amikor először látta. A ruha pántja direkt lecsúszott a válláról, szabaddá téve a kulcscsontját. Hermione ezután kezelésbe vette a haját: két oldalt befont egy-egy tincset, a haja többi részét pedig kontyban rögzítette a tarkóján.
Mikor megállt a tükör előtt, Lucy szóhoz sem jutott: abban sem volt biztos, hogy önmagát látja. És mikor Hermione feltette rá a Fredtől kapott nyakláncot, Lucy kis híján tényleg sokkot kapott. Még sosem látta magát ilyennek és úgy érezte, mintha egy teljesen másik személy állt volna a tükör előtt. Egy kis idő után rá is döbbent, kire emlékezteti önmaga: édesanyja ugyanilyen gyönyörű volt az esküvői fotóján.
- Fred el fog ájulni tőled - jegyezte meg Hermione.
- Nekem... nekem viszont nem ez a célom - nyögte ki nagy nehezen Lucy. Azután ránézett az órára és nyomban visszanyerte a lélekjelenlétét. - Hermione, negyed nyolc van.
Hermione azonban úgy tűnt, meg se hallotta. Helyette hirtelen megölelte barátnőjét.
- Jó szórakozást - suttogta, és mire Lucy észbekapott, már kint is volt a hálóteremből.
- Neked is... - motyogta Lucy, majd kis híján elnevette magát. Belegondolva, hogy időnként ő se értette Hermione viselkedését, el se tudta képzelni, hogy érezhette magát Harry és Ron.
Várt egy kicsit, még egyszer belenézett a tükörbe, majd kilépett az ajtón és lesétált a csigalépcsőn.
A klubhelyiségben ezúttal színpompás forgatag fogadta a megszokott fekete talárrengeteg helyett. A lépcső aljánál észrevette Parvatit is, aki Harryre várhatott. Élénkrózsaszín ruhát, hosszú, fekete copfját aranyszálak szőtték át, s a csuklóján arany karperecek csillogtak.
Aztán összetalálkozott a tekintete Fredével. A fiú George és Lee Jordan mellett állt a kandalló közelében és pont akkor nézett a lépcső felé, mikor Lucy lelépett róla. A klubhelyiségben egy pillanatra az összes fiú elnémult, de ez a lányok csacsogása miatt senkinek sem tűnt fel. Lucy átvágott a tömegen Fred felé, aki tátott szájjal bámult rá és most először őt is, és George-ot is cserbenhagyta a hangja.
- Sziasztok! - köszönt Lucy, ahogy nagy nehezen odaért. Azonban egyik fiú se viszonozta a köszönést.
- Öhm... srácok...? - nézett rájuk kérdőn Lucy, mire Lee végre feltalálta magát.
- Öregem, te aztán nagy mázlista vagy! - bökte oldalba a lefagyott Fredet, aki még mindig nem talált szavakat.
- Nehogy félreértsd... - kezdte volna a magyarázkodást Lucy, de George a szavába vágott.
- Ki vagy te, és mit csináltál Lucy Potterrel?
Lucy elnevette magát.
- Én semmit, Hermione segített, hogy kinézzek valahogy.
- Kinézz valahogy? - szólalt meg végre Fred is. Próbálta hozni szokásos stílusát, de látszott rajta, hogy eléggé megrázta a felismerés, hogy Lucy inkább hasonlít felnőtt nőre, mint kislányra. - Fantasztikusan nézel ki.
- Köszi - pirult el Lucy, mire George és Lee „hú"-zni kezdtek.
- Mehetünk akkor? - kérdezte Fred.
- Nem várjuk meg Harryt és Ront? - kérdezett vissza Lucy és a lépcső felé fordult. Épp abban a pillanatban sétált le a két fiú Seamus, Dean és Neville társaságában.
- Már itt is vannak - vigyorgott Fred, majd felajánlotta a karját. - Nos?
- Rendben - karolt bele Lucy és elindultak kifelé. Mire kikeveredtek a tömegből és megálltak a Kövér Dáma portréja előtt, Harry, Parvati és Ron is beérték őket.
- Nagyon csinos vagy - mosolygott Harry testvérére. A fiú szeme palackzöld dísztalárja miatt sokkal élénkebben csillogott. - Ki csinálta a hajad?
- Hermione - felelte Lucy. - Te is jól nézel ki.
- Köszi.
- Nem tudod, hol van Hermione? - kérdezte Ron morogva. Az ő dísztalárja úgy nézett ki, mintha Agyar megtépkedte volna; cérnaszálak lógtak a ruha ujjáról és a nyaka környékéről is.
- Nem, már jóval korábban elment - felelte Lucy.
A bejárati csarnokban már rengeteg diák ácsorgott. Várták a nyolc órát, amikor kitárul majd a nagyterem ajtaja. Azok, akik egy másik házból választottak párt maguknak, most az ácsorgók között járkáltak, partnerüket keresve. Parvati egykettőre rátalált nővérére, s odavezette hozzá Harryt és Ront. Fred, kihasználva, hogy kettesben maradt Lucyval, odahajolt a lányhoz.
- Tetszik az ajándékod? - suttogta a fülébe. Lucy már nem jött zavarba többé, hanem csak csipkelődve visszaszólt Frednek.
- Ha nem tetszene, nem vettem volna fel.
Fred elnevette magát, majd hátrapillantott a válla fölött és még szélesebben mosolygott.
- Ti is megjöttetek?
Lucyék mellé George és Angelina érkezett meg.
- Hű, de jól nézel ki! - szólt Angelina, miközben végignézett Lucy ruháján. - Ezt meg honnan szerezted?
- Fogalmam sincs, Mrs Weasley vette nekem - felelte Lucy, mire Angelina Fredre nézett és kajánul elvigyorodott.
- Anyukád biztos azt szerette volna, ha Lucy elvarázsol téged a bálon.
Lucy meglepettségére Fred nem szólt vissza a lánynak, hanem csak a füle vörösödött el. Ekkor a pincelépcső felől most mardekárosok érkeztek a csarnokba, élükön Malfoyjal. A fiún állógalléros, fekete bársony dísztalár volt, oldalán pedig Pansy Parkinson lépkedett, fodros-bodros, halványrózsaszín talárban.
- Zsák a foltját - szólalt meg George az érkezőkre meredve.
- Mi van, Malfoy, temetésre mész? - rikkantotta oda a fiúnak Fred.
- Csak a tiédre, Weas... - fordult feléjük mérgesen Malfoy, de ekkor a torkára forrt a szó. Megtorpant a bejárati csarnok közepén és tátott szájjal meredt Lucyra. A lány a fiú szürke szeméből meglepettséget és döbbenetet olvasott ki. Lucy a szeme sarkából látta, hogy Fred ismét szólásra nyitotta a száját, de ekkor kinyílt a tölgyfaajtó, s a csarnokban Malfoy és Lucy kivételével minden fej a belépők, Karkarov professzor és a durmstrangos diákjai felé fordult. Malfoy továbbra is leplezetlenül Lucyt bámulta, Lucy pedig annyira ledöbbent Malfoy reakcióját látva, hogy csak Fred és George hangja miatt fordult az újonnan érkezők felé.
- Az ott...? - kezdte Fred.
- ...Hermione? - fejezte be George.
És valóban, a durmstrangos menetet Krum és Hermione párosa vezette, és a lány olyan elbűvölően mosolygott, hogy mindenki tátott szájjal bámult rá. Lucyt nem érte meglepetésként, hiszen tudott arról, hogy Krum elhívta Hermionét a bálba, de látva a harmóniát kettejük között, még ő is elkerekedett szemekkel figyelte, hogyan állnak meg az ajtó közelében.
Ekkor felcsendült a csarnokban McGalagony hangja:
- Kérem a bajnokokat, hogy fáradjanak ide!
Lucy látta, ahogy Harry és Parvati a szétnyíló tömegen át elindultak McGalagony felé, látta, ahogy Fleur Delacour és Roger Davies az ajtó mellett várakoztak és látta, ahogy Krum és Hermione megálltak az ajtó mellett. Ekkor a tanárnő - aki piros tartánból varrott talárt viselt, s hozzá egy meglehetősen csúf bogáncskoszorút a süvegén - megkérte őket, hogy menjenek be a nagyterembe, a bajnokok majd utolsóként lépnek be, miután mindenki elfoglalta a helyét. Látva a nagyközönség reakcióját kinézetére, Lucy egyáltalán nem irigyelte, hogy nem állt Harryvel a többi bajnok társaságában.
Lassan egyébként mindenkinek leesett, hogy Krum partnere Hermione Granger. Miután feltárult a kétszárnyú ajtó, és a tömeg a nagyterem felé tódult, Krum könyvtárból ismert lányrajongói elhaladtukban tömény gyűlölettel néztek Hermionéra. Pansy Parkinson a döbbenettől tátogva meredt rá, s még Malfoynak (aki már felocsúdott meglepetéséből) sem jutott semmilyen sértés eszébe, mikor meglátta. Ron ellenben úgy ment el mellette, hogy rá se nézett. Lucy bátorítóan rámosolygott Harryre és Hermionéra, majd Fred, George és Angelina társaságában belépett a nagyterembe.
A nagyterem falait szikrázó ezüstös zúzmara borította, a csillagos fekete mennyezet pedig fagyöngyös-borostyános füzérek százai szelték át. A házak asztalai eltűntek; helyettük most száz kisebb, tizenkét személyes, lampionokkal megvilágított asztal állt a teremben. Lucy, Fred, George és Angelina Ron és Padma Patil asztalához ültek le; Ron és Padma is elég savanyú képet vágtak.
Mikor mindenki megtalálta a helyét, McGalagony felszólította a bajnokokat, hogy alkossanak kettes oszlopot partnereikkel és kövessék őt. Így is történt; a báli sokaság tapssal köszöntötte a négy bevonuló párt, akiket McGalagoy a terem végében felállított nagy, kerek asztal felé vezetett, ahol a zsűri tagjai ültek. Lucy mosolyogva figyelte Harryt, akit - mint mindig - feszélyezett ez a rivaldafény, Ron pedig összehúzott szemmel méregette Hermionét.
Dumbledore vidám mosollyal várta a bajnokokat, Karkarov viszont úgy nézett a Krum és Hermione párosára, mintha Ront akarná utánozni. A nagy, sárga csillagokkal díszített bíborpiros talárt viselő Ludo Bumfolt ugyanolyan lelkesen csattogtatta tenyerét, mint a diákok. Madame Maxime, aki levendulakék selyemruhára cserélte hétköznapi fekete szaténuniformisát, udvariasan tapsolt. Lucynak csak most tűnt fel, hogy Mr Kupor hiányzik a zsűritagok sorából; helyét Percy foglalta el, aki végtelenül önelégült arcot vágott.
- Szegény Harry - jegyezte meg Fred, mikor Harry leült Percy mellé. - Nem irigylem. Egész este Percy unalmas monológjait hallgatni...
- Mr Kupor így, Mr Kupor úgy... - fűzte tovább George. - Én Harry helyében rögtön megszöknék.
- Vagy ráöntenék egy tál levest Weatherby fejére - vigyorgott össze ikertestvérével Fred.
- Vajon hol lehet Kupor? - gondolkodott hangosan Lucy. - Miért nem jött el?
- Biztos rosszul van - vonta meg a vállát Fred. - Ha Percy lenne az asszisztensem, én is hamar ágynak esnék.
Lucyt azonban nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy valami nem stimmelt Kuporral, és nem csak szimplán beteg lett, de korgó gyomra gyorsan elterelte a gondolatait.
A csillogó aranytányérok, melyek előttük hevertek, még üresek voltak, de valamennyiük előtt ott feküdt egy-egy csinos kis étlap. Lucy a kezébe vette a magáét, és bátortalanul körülsandított. Vajon hogyan rendeljen, ha nem tudja kinek leadni a rendelését? Dumbledore azonban megmutatta, hogy megy ez: miután figyelmesen áttanulmányozta az étlapot, jól érthetően így szólt a tányérjához:
- Sertésszelet!
És a sertésszelet megjelent. Ezután a többiek is felbátorodtak, és leadták a rendelést a tányérjuknak. Miután megjelent a sült csirke krumplival és borsóval, Lucy falatozni kezdett és közben igyekezett nem megfulladni Fred és George újabb és újabb sztorijai miatt.
- És arra emlékszel, amikor trágyagránátokkal dobáltuk Mrs Norrist? - nézett ikertestvérére George, mire Fred nevetve bólintott.
- Frics három emeleten át üldözött minket, még a parkba is követett, de nem tudott elkapni - mesélte Lucynak. - Még úgy sem, hogy a titkos alagútakat használta.
- Úgy nem előny, ha ti is ismeritek őket és tudjátok, hogyan lehet hátránnyá tenni a használatukat - felelte Lucy mosolyogva, mire a két fiú összenézett.
- Elveszed az ilyen sztorik poénját, Lucy - jelentette ki végül Fred. - Sajnos túl okos vagy. Még rossz fényt vet rám az, hogy veled mutatkozom.
- Te hívtál el, hát viseld a következményeit - kacsintott a fiúra Lucy. Észre sem vették, de már csak kettesben beszélgettek - azaz inkább piszkálódtak, ami lassan kezdett flörtölésbe átmenni. Lucy is csak akkor kezdett gyanítani valamit, amikor a tekintete egy pillanatra találkozott Georgéval, aki vigyorogva feltartotta neki a hüvelykujját. Mellette Ron igen kedvetlenül turkálta az ételét és újra meg újra Hermione felé pislogott.
Mikor mindenki jóllakott, Dumbledore felállt az asztaltól, és megkérte a diákokat, hogy kövessék a példáját. Mikor ez megtörtént, suhintott egyet a pálcájával, mire az összes asztal a fal mellé csúszott, tágas teret nyitva a terem közepén. Újabb pálcaintés nyomán a jobb oldali fal mellett felbukkant egy színpad, melyen dobfelszerelés, néhány gitár, egy lant, egy cselló és pár skót duda várt gazdátlanul. A hangszerek nem maradtak sokáig árván; a diákok lelkes tapsától kísérve bevonult a színpadra a Walpurgis Leányai együttes, melynek tagjai nagy műgonddal megszaggatott, fekete talárt viseltek, és szörnyen bozontosak voltak. Az asztalokon elaludtak a lámpák és a bajnokok partnereikkel együtt felálltak a helyükről.
Mivel minden diák a bajnokok felé fordult, Lucy is így tett. Látta, hogy Harry bárhol máshol szívesebben lett volna, mint itt, de muszáj volt eleget tennie a kötelességének, így nagy nehezen felállt és Parvatival együtt kisomfordált a fénnyel megvilágított táncparkettre. A Walpurgis Leányai belekezdett egy lassú, gyászos zeneszámba és a négy pár elkezdte a táncot. Harry tüntetően elnézett az emberek feje felett, Hermione azonban láthatóan nagyon élvezte a dolgot, hiszen elmélyülten lassúzott Krummal.
- Szeretnéd kimenteni Harryt a rivaldafényből? - kérdezte Fred egy kis idő után, miközben megállt Lucy mellett.
- Igen - vágta rá Lucy, ám még nem esett le neki, hogy mire is vállalkozott.
- Akkor gyere - fogta meg Fred Lucy kezét és a táncparkett felé húzta. Lucynak egy pillanata volt arra, hogy felfogja, mibe is egyezett bele, mert Fred egyik kezével megfogta az övét, a másikat pedig a derekára tette és lassan táncolni kezdtek. Igazság szerint Lucy sokkal jobban élvezte, mint várta és ennek az oka egész egyszerűen az volt, hogy Fred végre komolyan viselkedett és valahányszor megszólalt, tisztán hallani lehetett szavai komolyságát. De tánc közben alig beszéltek egy két szót, csak forogtak egymás körül és szinte teljesen belefeledkezdtek a zenébe.
Az egyik fordulónál Lucy kihasználta a kettejük közötti csöndet és körbenézett a teremben. Nem messze tőlük megpillantotta a Neville-Ginny párost. A lány fájdalmasan fintorgott, mivel Neville folyton a lábára lépett. Dumbledore Madame Maxime-ot forgatta meg, aki méreteihez képest igen kecsesem mozgott. Dumbledore süvegének hegye néha megcsiklandozta Madame Maxime állát. Rémszem Mordon egy roppant esetlen szteppet járt Sinistra professzorral, akinek a legfőbb gondja az volt, hogy elkerülje Mordon falábát.
- Szerintem Mordon önmaga lehetne a dobos - jegyezte meg Lucy. Frednek annyira kellett igyekeznie, hogy visszafojtsa a nevetését, hogy inkább Lucy nyakába temette az arcát és ott nevetett olyan halkan, amennyire tudott. A lány maga is nevetni kezdett, mivel a fiú csiklandozta a bőrét. Így mindkettejüknek meg kellett állniuk, mivel nem tudták folytatni a táncot. Szerencséjükre a duda egy utolsó síró hanggal lezárta a számot, s a nagyteremben felzúgott a taps, így sikerült feltűnésmentesen megúszniuk a röhögőgörcsöt.
- Üljünk le, erre muszáj innom - törölte meg a szemét Fred és levezette Lucyt a táncparkettről. A Walpurgis Leányai belekezdett egy új, az elsőnél sokkal gyorsabb ritmusú számba, de Lucyt jelenleg csak egy korsó vajsör gondolata tudta foglalkoztatni. Kikerülték George-ot és Angelinát - akik olyan eszelősen ropták, hogy a körülöttük táncolók testi épségüket féltve tisztes távolságra húzódtak tőlük -, és a Ron-Padma páros asztala felé vették az irányt, akikhez időközben Harry és Parvati is csatlakoztak.
- Milyen a buli? - kérdezte Lucy, miközben magához vett egy üveg vajsört, koccintott Freddel, majd mindketten egy hajtásra kiitták a felét.
- Talán élvezném, ha tudnék és szeretnék táncolni - felelte Harry.
Ron azonban nem válaszolt. Izzó tekintettel meredt Hermionéra és Krumra, akik ott táncoltak nem messze tőlük. Padma keresztbe tett karral és lábba ült, lábfejét a zene ritmusára mozgatva. Időről időre durcás pillantást vetett Ronra, aki a legcsekélyebb érdeklődést sem tanúsította iránta. Parvati leült Harry másik oldalára, ő is keresztbe tette karját és lábát, s perceken belül felkérte táncolni őt egy beauxbatons-os fiú. A lány nyomban kihasználta az alkalmat, hogy eltűnjön Harry közeléből.
- Szeretnél visszamenni? - fordult Lucy Fred felé, aki éppen a Ludo Bumfolt-McGalagony párost bámulta.
- Nem baj, ha egy kicsit magadra hagylak? - kérdezte Fred. - Van egy kis elintéznivalóm George-dzsal, de visszajövök, és akkor táncolhatunk tovább, ha szeretnél.
- Menj csak, addig beszélgetek a fiúkkal - mosolygott Lucy, mire Fred meghajolt és elsietett.
- Legalább te jól érzed magad - jegyezte meg Harry, miközben Lucy leült mellé.
- Figyelj, ez lesz az első és utolsó alkalom, amikor Fred normálisan viselkedik - vonta meg a vállát Lucy. Néhány perc múlva véget ért a szám és a kipirult arcú Hermione lépett oda az asztalukhoz.
- Szia - köszönt neki Harry és Lucy. Ron hallgatott.
- Hú, de meleg van - pihegte Hermione, kezével legyezve arcát. - Viktor mindját hoz valamit inni.
Ron lesújtó pillantást vetett rá.
- Viktor? - szólt epésen. - Miért nem rögtön Viktorka?
Hermione meghökkenve nézett rá. Lucy kezdett aggódni, hogy a lány terve kicsit túlságosan jóra sikeredett.
- Neked meg mi bajod? - kérdezte Hermione.
- Elég szomorú, ha magadtól nem tudod - felelte Ron. Hermione most Harryre nézett, aki megvonta a vállát. Tekintete ezután Lucyra vándorolt, aki tanácstalanul rázta a fejét, de közben a tekintetével próbált üzenni barátnőjének. Sajnos Hermione nem vette a lapot.
- Ron, mi...?
- Krum durmstrangos! - csattant fel Ron. - Harry ellenfele! A Roxfort ellenfele! Te... te... - Szemlátomást a megfelelő szavakat kereste Hermiome bűnére. - Te az ellenséggel cimborálsz!
Hermionénak leesett az álla.
- Te meg vagy húzatva? - fakadt ki, miután magához tért döbbenetéből. - Ellenség? Ki áradozott róla, amikor megérkezett? Ki akart autogramot kérni tőle? Ki vásárolta meg a miniatűr mását?
Mindezt Ron elengedte a füle mellett.
- A könyvtárban kérdezett meg, mi?
- Igen, ott - felelte pirulva Hermione. - Na és aztán?
- Hogy jöttetek össze? Őt is megpróbáltad beszervezni a majomba?
- Nem próbáltam meg! Ha annyira érdekel, tudd meg, hogy... hogy azt mondta, azért járt fel minden nap a könyvtárba, mert beszélni akart velem! De nem volt bátorsága hozzá, hogy megszólítson!
Hermione mindezt hadarva mondta el, s közben arca Parvati dísztalárját idéző színt öltött.
- Persze, én is ezt mondanám - felelte gúnyosan Ron.
- Mi az, hogy te is ezt mondanád?
- Hát nem bírod felfogni? Ki hozta ide Krumot? Karkarov! Krum tudja, kivel barátkozol... Harry érdekli őt. Információkat akar szerezni róla. Vagy a közelébe akar férkőzni, hogy megátkozhassa...
Hermione úgy nézett Ronra, mintha az pofon vágta volna. Remegő hangon így felelt:
- Semmit nem kérdezett Harryről. Szóba se került Harry...
Ron egy pillanatra se jött zavarba.
- Akkor arra számít, hogy segítesz neki kitalálni, mit jelent a tojás! Biztos összedugtátok a fejeteket a meghitt kis könyvtári üldögéléseiteken...
- Hogy én, segíteni neki?! - háborgott Hermione. - Soha! Hogy juthat egyáltalán eszedbe ilyesmi? Én Harrynek drukkolok. Azt szeretném, ha ő nyerne.
- Persze, és azért enyelegsz az ellenfelével - sziszegte Ron.
- Ez az egész tusa arra való, hogy megismerkedjünk és összebarátkozzunk külföldi varázslókkal!
- Nem igaz! - csattant fel Ron. - Arra való, hogy nyerjünk!
Heves vitájuk kezdett feltűnést kelteni a teremben.
- Ron - szólt békítően Harry -, engem nem zavar, hogy Hermione Krummal jött a bálba...
Ron azonban őrá se hallgatott; már nyitotta a száját, de ekkor Lucynak elfogyott a türelme.
- Ha tudni akarod, Krum már akkor feljárt a könyvtárba, amikor még ki se derült, hogy kik lesznek a bajnokok! Folyamatosan ott volt, és várta, mikor jelenik meg Hermione! Csak miatta járt oda és meg se fordult a fejében a tusa! Nevetséges és gyerekes, amit művelsz!
Ron azonban ezt se hallotta meg.
- Menj, keresd meg Viktorcicát - szúrt oda Hermionénak. - Már biztos aggódik, hogy hol vagy.
- Ne nevezd Viktorcicának! - visította Hermione, azzal felpattant és elrohant az asztaltól. Ron dühös elégedettséggel nézett utána.
- Fel fogsz kérni egyáltalán táncolni? - kérdezte Padma.
- Nem foglak - felelte Ron, rá se nézve a lányra.
- Jó tudni. - Padma sértődötten felállt, és csatlakozott a beauxbatons-os fiúval beszélgető nővéréhez.
Krum lépett oda az asztalhoz, kezében két üveg vajsörrel.
- Hol van Hermijjóni?
- Fogalmam sincs - morogta Ron. - Csak nem elvesztettétek egymást?
Krum nyomban felöltötte szokásos mogorva arcát.
- Arrafelé ment - szólt békítőleg Lucy, ujjával mutatva az irányt. Legalább annyit elért, hogy mikor Krum ránézett, már nem vágott mogorva képet.
- Ha láttok őt, mondjátok, hogy van nálam ital - mondta, és elkacsázott.
- Összebarátkoztál Viktor Krummal, Ron? - Percy vonult oda hozzájuk, kezét dörzsölgetve, saját fontosságának teljes tudatában. - Kitűnő! Ezért vagyunk itt, hogy ápoljuk a nemzetközi máguskapcsolatokat!
Lucy nagy bosszúságára Percy habozás nélkül leült Padma megürült székére. Mikor véget ért a szám, a párok megálltak és megtapsolták a zenekart. Lucy Ludo Bumfoltot figyelte: a főosztályvezető kezet csókolt McGalagonynak, majd elindult a sokaságon át. Ekkor Fred és George odaléptek hozzá.
- Hogy van képük zaklatni egy ilyen fontos embert? - sopánkodott Percy, aki szintén látta a jelenetet. - Nincs bennük semmi tisztelet...
Ludo Bumfolt rövid társalgás után lerázta az ikreket, majd körülpillantva találkozott a tekintete a Lucy mellett ülő Harryével. Integetett és odasétált az asztalukhoz. Lucy, előre sejtve Percy fontoskodását, gyorsan felállt, sietve elköszönt a fiúktól és az ikrek felé sietett.
- Bocs, ha zavarok, de mindenképp el akartam szökni Percy és a „nagyon fontos ügyei" elől - szólt, mikor Fred és George elé ért. - Egyébként, mit akartatok Bumfolttól?
Fred és George összenéztek.
- Csak a hamis varázspálcák értékesítési lehetőségeiről beszélgettünk - felelte George. - De akkor hagylak is titeket! - mondta gyorsan, azzal elsietett.
A Walpurgis Leányai ismét belekezdett egy újabb pörgős számba.
- Szabad egy táncra? - nyújtotta Fred Lucy felé a kezét.
- Akár többre is - mosolygott a lány és páros gyorsan a táncparkettre sietett.
Innentől kezdve Lucy el se hagyta a táncparkettet és egész este Freddel táncolt. Azaz csak majdnem. Ugyanis az egyik számnál a sok közül, az énekes egyszer csak belekiabálta a mikrofonba, hogy „Partnercsere!", és így minden fiú az eggyel balra lévő lányhoz lépett és ott folytatta a táncot a zene leálltáig. Lucy nagy megrökönyödésére az illető, aki éppen hozzá érkezett, nem más volt, mint Draco Malfoy.
- Gyorsan zavarjuk le, nem akarok hülye pletykák címszereplője lenni - sziszegte a fogai között Lucy, miután tíz teljes másodpercig csak álltak egymással szemben és egyikük se mozdult. A lány megragadta Malfoy kezét és kelletlenül folytatta a táncot. Pár lépés után a fiú is felvette vele a ritmust.
- Mi volt Weasley és Granger között? - kérdezte Malfoy gonoszul vigyorogva. - Weasley-patkány csak nem féltékeny, mert Grangert Krum hozta el a bálba?
Lucy tudta, hogy Malfoynak sajnos igaza van, de ezt eszébe sem jutott az orrára kötni.
- Törődj a magad dolgával - mondta inkább.
- Egyáltalán hogy hívhatta el Krum ezt a sár...
- Ki ne merészeld mondani azt a szót, különben belelöklek a puncsos tálba! - suttogta vészjóslóan Lucy. Ez hatásosnak bizonyult, ugyanis Malfoy nem folytatta a mondatot. - Remélem tisztában vagy vele, hogy csak azért nem hagylak itt, mert az számomra is kínos lenne. A bajnokkiválasztásos eset után nem akarok még egy jelenetet rendezni.
- Nem is vártam mást a nagy Lucy Pottertől - jegyezte meg Malfoy, de megjegyzésének valahogy nem volt meg az a megszokott éle, mint korábban.
Ezután egy szólt se szóltak a zene végéig, csak elnéztek egymás mellett és táncoltak tovább. Lucy azonban nem bírta figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy Malfoy meglepően jól táncolt. Egyszer sem lépett mellé, jó volt a testtartása és az érintése is sokkal gyengédebb volt, mint azt a lány várta. Sőt, egy ponton Malfoy olyan közel húzta őt magához, hogy Lucynak kezdett nagyon melege lenni és annak semmi köze nem volt a tánchoz.
Mikor véget ért a szám, Lucy és Malfoy azonnal elengedték egymást. Mielőtt azonban a fiú visszasétált volna Pansy Parkinsonhoz, még odasúgta Lucynak:
- Ma meglepően jól nézel ki.
Lucy szeme elkerekedett és akkor is csak állt ott dermedten, mikor Fred már rég visszatért mellé.
- Ne haragudj, hogy magadra hagytalak Malfoyjal - szabadkozott. - Nagyon borzalmas volt?
Lucy ekkor találta meg tekintetével a fiút: Malfoy levitte Pansyt a táncparkettről és már túl feltűnően Lucyt bámulta. A lány meg mert volna esküdni rá, hogy a fiú magában mosolyog.
- Ki lehetett bírni - felelte, majd ismét Fred felé fordult. Ám Malfoy furcsa viselkedését nem tudta ilyen könnyen elfelejteni.
Szerencsére Fred gondoskodott róla, hogy ha teljesen elfelejteni nem is, de legalább ki tudja zárni a fejéből a Malfoyjal való táncot. Visszatért vicceskedő énjéhez, újabb és újabb poénokkal szórakoztatta Lucyt, aki könnyesre nevette magát a fiú történetein. Nagyon jól szórakozott, és amikor éjfélkor a Walpurgis Leányai letették hangszereiket, egy pillanatig azt kívánta, hogy bárcsak tovább tartott volna ez a bál. Az együttes búcsúzóul kapott még egy utolsó, nagy tapsot, majd a bálozók lassan szállingózni kezdtek a bejárati csarnok felé. Fred és Lucy még akkor sem hagyták abba a beszélgetést, mikor már rég fölfelé sétáltak a márványlépcsőn. A lány nem számított rá, hogy ilyen jól fogja érezni magát a fiúval. Amikor megálltak a Kövér Dáma portréja előtt, Fred gyorsan megpuszilta Lucy arcát.
- Nekem még meg kell keresnem George-ot - mondta egyre vörösödő fejjel. - Van pár elintézetlen ügyünk... - Elkezdett hátrálni és egy esetlen intés után paprikapiros arccal gyorsan leszaladt a lépcsőn. Lucy csak bámult utána és mosolygott a gondolaton, hogy még az örök mókamester Fred Weasley is zavarba tud jönni néha.
Mielőtt bemászott volna a portrélyukon, akkor érte utol őt a láthatóan nagy sietségben lévő Hermione. A lány valószínűleg Ronnal találkozhatott, mert elég mogorva arcot vágott. Ám amikor megállt Lucy mellett, kajánul elvigyorodott.
- Valaki láthatóan nagyon jól érezte magát, mert csak rólad áradozik az ikertestvérének - szólt, mire Lucy elnevette magát.
- Azért te is jól érezted magad - mondta, miközben bemásztak a portrélyukon. - Legalábbis Krum nagyon büszkének tűnt, hogy te vagy a partnere.
- Én is az voltam. Csak...
- Van egy olyan érzésed, hogy a neheze még hátravan - tette barátnője vállára a kezét Lucy, mire Hermione fáradtan elmosolyodott.
A két lány leült a kandalló elé és ott beszélgetni kezdtek. Hermione kifaggatta Lucyt a Malfoyjal való táncról („Egyszerűen nem tudok kiigazodni rajta!" - csóválta a fejét Lucy), kibeszélték Hermione estéjét is Krummal és már épp megegyeztek, hogy aludni mennek, mikor belépett a klubhelyiségbe Ron. Egyedül volt és elég volt egy pillantást vetnie Hermione sugárzó arcára, hogy az arca ködbe boruljon. Mikor Hermione észrevette, felpattant, de nem szólalt meg. Lucy is lassan felállt, de úgy érezte, jobb, ha most kimarad ebből. Tisztában volt vele, hogy ez csak a vihar előtti csend, és hogy a fiú bármikor robbanhat, így meglepte az a nyugalom, amivel Ron megszólalt.
- Szóval? Milyen volt az estéd a kis Viktorcicával?
- Ne nevezd így! - suttogta vészjósló hangon Hermione.
- Hermione, szerintem menjünk... - próbálta elhúzni a lányt Lucy, de Hermione kirántotta a karját és ekkor robbant minden. Ron és Hermione olyan hangosan kiabáltak egymással, hogy ha három kilométer lett volna közöttük, akkor is remekül értették volna egymást. Lucy egy idő után csak visszaroskadt a karosszékbe és a fejét fogva hallgatta Ron és Hermione vitáját, ami még akkor is javában zajlott, mikor Harry bemászott a portrélyukon.
- Ha nem tetszik, tudod mi a tanulság, nem?! - kiabálta Hermione lángvörös arccal.
- Na mi? - kiabált vissza Ron, ugyanolyan vörös arccal. - Kíváncsi vagyok a nagy bölcsességre!
- Ha legközelebb bál lesz, az első legyek, akit megkérdezel és ne az utolsó!
Lucy erre felkapta a fejét, hiszen ez egy hihetetlenül egyértelmű utalás volt, de Ron csak tátogott, mint egy hal és láthatóan nem esett le neki a dolog. Hermione sarkon fordult, es felrohant a lányok lépcsőjén. Ron Harryre nézett, de eltartott egy darabig, mire meg tudott szólalni.
- Hallottad ezt? - nyögte ki végül. - Hallottad? Ez nem igaz... meg mindig nem ért semmit...
Lucy erre felpattant. Az elmúlt napokban sajnálta Ront, amiért Hermione ilyen kegyetlen játékot űzött vele, de most megértette, hogy a fiú megérdemelte. Aki egy ilyen egyértelmű kijelentést is simán elenged a füle mellett, az megérdemli, hogy féltékennyé tegyék.
- Szerintem - szólalt meg remegő hangon, mire a két fiú felé fordult - kettőtök közül nem Hermione az, aki nem ért semmit.
Azzal fogta magát és felrohant barátnője után a hálószobába.
Draco Malfoy csak akkor engedett utat az érzelmeinek, amikor egyedül ült a hálószobában. A többi évfolyamtársa még javában zaklatta a kisebbeket, így egy kis időre egyedül maradhatott a gondolataival - és ezt az időt kihasználta arra, hogy elgondolkodjon a viselkedésén.
Sejthette volna. Sejthette volna előre, hogy a bálon minden lány ki fogja csinosítani magát és ez alól Lucy sem lesz kivétel. Mégis, úgy érezte, mintha pofon csapták volna akkor, mikor megpillantotta a lányt Fred Weasley mellett. Olyan elbűvölő volt, hogy Draco hosszú perceken át nem tudta levenni róla a szemét. Még akkor is, mikor már elindultak befelé a nagyterembe, Draco csak állt és bámulta a lányt, aki mintha a mennyből jelent volna meg. Az a ruha tökéletesen kiemelte az alakját, a haja profi módon volt megcsinálva és tökéletesen illett az öltözékéhez... Egyszerűen minden tökéletes volt rajta. Még a nagyteremben, a vacsora alatt is folyton Lucy felé pislogott és meg tudta volna fojtani Weasleyt, amiért az ő partnere volt.
Emiatt teljesen elvesztette a fejét. A tánc alatt szándékosan állt mellettük; tudta, hogy előbb-utóbb lesz olyan, hogy párcsere és nem is tévedett. Azt már csak sejtette, hogy Lucy ott marad, és nem csinál botrányt a bál közepén. Arra viszont álmában sem gondolt, hogy a lány közelsége ennyire megrészegíti majd. Az elején még próbálta hozni a formáját, de minél tovább táncolt vele, annál jobban elfeledkezett önmagáról. Életében először azt tette, amit tenni akart, és nem azt, amit elvártak tőle. Azt akarta, hogy Lucy minél közelebb legyen hozzá, hogy érezhesse a szívverését, hogy láthassa kipirult arcát...
Draco a kezébe temette az arcát, egyre szaporábban lélegzett, végül pedig már zihált. Nem gondolkozhat így. Nem veszítheti el ennyire az önkontrollját. Nem teheti ezt meg a családjával, a felépített imidzsével, nem rombolhat le mindent... De ha egyszer ezt akarja? szólalt meg egy kis, erőtlen hang a fejében, de Draco ezt azonnal elnyomta. Ha csak egyszer is elgyengül...
Szinte rohant a fürdő felé, hogy a zuhany alatt állva lehűtse magát. Ez a bál teljesen kikészítette. Minél hamarabb rendbe kell hoznia az érzéseit, mielőtt helyrehozhatatlan károkat okoz a nagy nehezen felépített falakban, amik mögé igazi vágyait zárta.