Luffy a férfi végtelen szeretettel.
Szeretet volt, ami az álmaihoz vezette. Szerette Shanks-ot, a férfi inspirálta, és olyan akart lenni, mint ő. Luffy minden akart lenni, ami ő volt és amikor Shanks nem vitte el őt a legénységével, Luffy csak eldöntötte, egyedül megy. Majd találni fog egy erős, szerető legénységet és meg fogják találni a One Piece-t, mert az megadná a szabadságot, amit szeret. Shanks szalmakalapjával hagyták ott, a legnagyobb kincsével.
Szeretet volt, ami repülni késztette, amikor a kardforgatója megsérült. Ezelőtt még soha nem látta Zorot teljesen legyőzve. Ez a férfi volt, akiben legjobban megbízott, a férfi, akire nem csak szüksége volt, hogy a legjobb kardforgatóvá váljon, de az, akiről tudta, hogy a legjobbá válhat. Szeretet volt, ami arra késztette, hogy meg akarja támadni Sólyomszemet. Habár Zoro lenyűgözte az öreg kardforgatót, és így túlélte. Luffy olyan boldog volt, mosolygott. Zoro bocsánatot kért, amiért kudarcot vallott és megesküdött, hogy soha nem veszít még egyszer. Megkérdezte, hogy a Kalózkirálynak van-e problémája ezzel. Luffy, tudva, hogy a férfi be fogja tartani az ígéretét, mosolygott és azt mondta - Nincs! - Jó csapatnak mondták őket. A jó csapatok bizalomból jönnek létre. A bizalmuk a szeretetből jön. Luffy nakamái tovább éltek.
Így cserébe, Zoro feláldozza magát a Kapitányáért, még álmait is félredobva.
A szeretet vezette Luffy-t az Arlong Parkba. Hogy hagyhatná el a nakamáját, ha szüksége van rá? Nami számtalanszor elmondta, hogy menjen el, hogy foglalkozzon a saját dolgával, és hogy soha ne lássa őt megint. Még a nővére is mondta. De a szeretete mindent félrelökött, nem figyelt a veszélyre, és kitartó maradt. A szeretett késztette arra, hogy megállítsa a pengét, hogy a kalapját Nami fejére rakja, hogy segítséget ígérjen. Nakamái iránti szeretet elpusztíttatott vele egy egész épületet és felállt, majdnem elvérezve, és világgá kürtölte, hogy Nami tényleg a nakamája volt.
Így cserébe, vezeti őt, bármerre is akar menni, még akkor is, ha olyan hely, ahova Nami nem szeretne.
Szeretetből engedte meg Usoppnak, hogy újra csatlakozzon a legénységhez. Találkozásuk napja óta, olyanok voltak, mint a testvérek. Együtt bolondoztak, támogatták egymás álmait, és együtt harcoltak. Addig a napig, amikor minden összeroppant. Harcoltak, egy harc, amit talán halálig kellett volna tartani, és brutális volt. Soha nem volt Luffynak ilyen nehéz harca és soha nem sírt egy harc után. Azon a napon elvesztette egy nakamáját és ez szétszakította. Amikor Zoro mondta, hogy Usopp nem engedhetik könnyen vissza, Luffy nehéz szívvel, de egyetértett. Amikor Usopp bocsánatot kért és utána kiáltott, Luffy minden idők legnagyobb megkönnyebbülését érezte. Visszakaphatja nakamáját.
Így cserébe, Usopp az igazi Lövészek Királyává válik a kapitányáért.
Szeretet volt, ami Luffy-t Sanjihoz vonzotta. Először, csak a kajája miatt, mivel annyira átkozottul jó volt és aztán, mert megetetett egy pénztelen, beteges kalózt. Ez volt a szakács, akit keresett. Elismerte, dühös lett, mikor Sanji kész volt meghalni, hogy visszafizesse Zefft. De Luffy harcolt, és győzött, Sanji étterméért. Így Sanji vele ment, követve saját álmát. Szeretet hozta össze őket, mert nem lehetsz Szalmakalapos szeretet nélkül, és egy lett azok közül, akiért bármit kockáztatna.
Így cserébe, Sanji a legjobb ételeket főzi és mindig utána ugrik, ha beesik a vízbe.
Szeretet volt, ami arra késztette, hogy üldözze Choppert bármerre, kérve, hogy csatlakozzon. Kezdetben azt gondolta, hogy a rénszarvas kaja volt, majd azt gondolta, hogy a hét átalakulása, csak túl menő volt, és aztán a doktoruk lett. Luffy vakmerő és így szüksége van a megfelelő ellátásra. Chopper tudja, hogy adja azt az ellátást és Luffy a végtelenségig becsüli ezt. Chopper becsatlakozna őrült bohóckodásához és mindent megtesz. Luffy annyira szereti őt, mint a nyolc másikat. Tesz róla, hogy soha ne hagyja ki, hogy soha ne legyen egyedül, mint régen.
Így cserébe, a doktor szörnyé válik a kapitányáért.
Szeretetből győzte le Luffy Crocodile-t Viviért. Vivit biztonságban kellett hazavinniük, se több, se kevesebb. De végül, harcoltak vele és érte. Hogy tudna Luffy elhagyni valaki, aki olyan nagyszerű vezető, olyan kedves szívű lány, de olyan bolond, hogy meg akar menteni mindenkit? Vivi a nakamája. És ő nem hagyja cserben a nakamáját. Rákiabált, megértette vele, hogy kockáztathatja az ő életét is. Mindezt szeretetből. Dühös volt a Crocodile miatt átélt rémségekért, így Luffy soha nem adta fel. Háromszor harcolt vele. És végül engedte hogy haragja legyőzze az átkozott krokit.
Így cserébe, a hercegnő beengedte a palotába a hangos és koszos kalózokat.
Szeretet volt, amiért Luffy Robin után ment. Szó nélkül ment el, rákente a legénységére a támadást, majd azt mondta, soha nem térhet vissza. Luffy nem tudta elfogadni, a nakamája volt. Többször levadászta, figyelmen kívül hagyva könyörgését, hogy hagyja elmenni, és lenézte a világ sötétségét. Még akkor is, amikor Robin állította, hogy meg akar halni, Luffy megtagadta, hogy elmenjen. Egyszerűen azt mondta, hogy Robin csak a legénységgel tudja ezt eldönteni, és Luffy tudta, hogy Robin nem tud. A Világ Kormány, egy ellenség, ami oly rémisztő, hogy soha senki nem szólt fel ellenük, Luffy arca előtt állt, kihívta és lebecsülte őt. De Luffy-t nem érdekelte. Elvitték a nakamáját. És most vissza fogja szerezni. Luffy háborút hirdetet a világ ellen elégetve a zászlót és elmondva nekik, hogy hajrá. Nem félt. Elmondta Robinnak, hogy ki kell jelentenie, hogy élni akar. És Luffy nézte a könnyeit és (végre) hallgatott kérésére. Így a nakamája iránti szeretetből, Luffy harcolt a világ titkos szervezetével és földbe tiporta.
Így cserébe, Robin neki szentelte életét.
Szeretetért, Luffy alsónadrágot lopott. Akarta, nem, követelte, hogy Franky legyen a hajóácsa. Franky, tudva ezt, direkt figyelmen kívül hagyta. De nem adta fel. Ellopta az alsóneműjét, mondta Robinnak, hogy segítsen (de összerázkódott, mikor megragadta Franky ékszereit) és rákiabált. Franky követői bátorították őt és Franky végül elment Luffy-val. Őrült személyisége, találmányai és támogatása szeretetével, Luffy elfogadta őt a családba (még akkor is, ha egyszer ellenségek volt) és megesküdött, hogy megvédi.
Így cserébe, Franky megesküdött, hogy Luffy lesz az, aki Sunny célját beteljesíti.
Szeretetből Luffy feszegette a határait egy csontvázért. Az őrült, éneklő, afro csontos fickót, Luffy nem hagyhatta egyedül. Nem érdekelte kivel kellett szembenéznie vagy mit kellett csinálni, az a csontváz a nakamája lesz. Amikor megtudta, hogy Brook Laboon barátja volt, az elhatározottsága felerősödött. Mi szerethető jobban, mint egy éneklő csontváz, aki be akar teljesíteni egy ötven éves ígéretet? És így Luffy legyőzte a saját szörny árnyékát és Moria-t. És összeesett. Később, biztosította Brookot, hogy el fogják vinni Laboonhoz és megkérte, hogy csatlakozzon a legénységhez. A csontváz olyan boldog volt, hogy sírt.
Így cserébe, a zenész bármit játszik, amit Luffy akar.
Szeretet volt, ami Luffy-t Marinefordba vezette. Kínzásban és halálos sebekben szenvedett Impel Downban, de az akarata hagyta élni. Ha nem próbálta volna megmenteni a bátyját, Ace-t, meg akart volna halni. És így a szeretete átvitte őt az Impel Down hat Pokolán, vissza fel, és a Tengerészeti Főhadiszálláshoz. A csata borzasztó volt (a tény, hogy még életben van, nem lehet más, mint egy csoda) de Luffy soha nem hátrált meg. Megmentette Ace-t.
Csak hogy néznie kelljen, ahogy meghal karjaiban.
Végül (ha mindenen keresztülmegyek, ez soha nem fog véget érni) szeretet volt, ami megmentette Luffy-t. Testvére elvesztése összetörte. A feszültség túl sok volt és pusztító ösvényen járt. Túl gyengének gondolta magát, hogy megvédjen bárkit vagy elérjen bármit. Csak be akarta törni a fejét. Azonban, valami erő által, emlékezett a nakamáira. Könnyei reményteljesek lettek és megerősödött.
A szeretet, amit Luffy ad és inspirál, segít tovább mennie, az útjának minden lépésen. Tényleg ő az a férfi, aki Kalózkirály lesz.