Mire Jack letudta a mai megpróbáltatásokkal teli, már-már nehezebb munkát, hazaérve csak annyi ideje maradt, hogy felkészüljön a ma estére. Ugyan még mindig fájtak neki azon tagjai, ahol megütötték párszor a punkok, de már tudott normálisabban járni, hála Doof bácsi kenőcsének. Amíg a bepótolandó munkaidejét töltötte, a verés miatt nehezebben tudott dolgozni.
A monoklija már kezdett halványulni, de semmiképpen se akart így fellépni az amatőr-koncerten, úgyhogy ezt a problémát némi kis sminkkel oldotta meg.
Megfürdött és meguzsonnázott, aztán szólógyakorlatozott egyet a vállra vehető szintetizátorán. Amíg gyakorolt, addig pihenésképpen ülhetett. Hangolt, majd először híres előadók számait játszotta el, majd a barátaival együtt komponált számaikat kezdte nagy hévvel játszani, miközben fejében képzelte el az ütemeket és társai játékát.
Majdnem hat óra felé járt az idő, mire Jack esti bulira készen magára vette fekete ingét piros pólója fölé és szintetizátorát tokjába helyezte. Már hallotta is, hogy telefonja kicsörgött: Ciklon és a többiek megérkeztek a furgonnal érte.
Még egyszer és utoljára átnézte, megvan-e mindene és mindent elzárt-e a lakásban. Kívülről bezárta a lakást, aztán lesietett az utcáre, hogy Ciklon nagy, szürke furgonjába beszálljon vezető barátja mellé.
Ciklon egy stílusos, márkás napszemüveggel és egy Malboro cigivel a szájában vezetett, időnként megigazgatta sötétkék mellényét. Jack is rágyújtott, saját kezűleg sodorta szálait.
Hátul már javában tartott a füstölgés. Arnold jelenleg a basszusgitárja hangolásával foglalkozott, Gwen - aki más színárnyalattal, de ő is gót volt, mint Jack - pedig átolvasta a kottát és a dalszöveget. Bozont és Kurta viszont már most füveztek a furgon leghátsó részében. Kurta teli szájjal röhögött, mint egy idióta, Bozont szemei vörösek voltak a fűtől.
Egész úton rock, metál, cyberpunk és misztikus számok hallgattak egy rádiócsatornából, ami mindenféle eme kategóriájú számokat adott elő a világ bármelyik részéből. Bár igaz, Kurta szerette hallgatni a reggie számokat is. Most is azért könyörgött Ciklonnak.
- Na de tesó! Legalább egy picit, egy számot hadd hallgassak már meg a reggie rádióból!
- Máshol azt hallgatsz, amit akarsz, de ebben a furgonban azt hallgatunk, amit én akarok! - szólt hátra Ciklon.
- De egy szemét fasz vagy, tesó! - szomorkodott a néger fiú.
- Hidd el, Kurta, én még mindig csodálkozom, hogy a legjobb haverom - nyugtatta Jack.
- Ha nem lennék a legjobb haverotok, most nem lenne furgon és amatőr-koncert, amire dzsanálnánk - szögezte le Ciklon. - Szóval egy csomó dolgot nekem köszönhettek.
- Azért nem mindent - mondta Arnold. - Hogy szabadidőnkben lógjunk együtt és csak úgy zenéljünk együtt amatőr szinten, az az én ötletem volt.
- És én írom a kottát és a szöveget - tette hozzá Gwen.
- És én hoztam össze, hogy felléphessünk időnként a Rock Night Rollban és a rockklubjának lehessünk tagjai - köhögte Bozont.
- Én meg beszereztem és felturbóztam a hangszereket - mondta Jack.
- És én meg a füvet szerzem be! - röhögte Kurta.
- Jó, jó, ez igaz - morogta Ciklon. - De attól a furgon még mindig az én részem, mert anélkül Bozont nem tudja hozni a szaros dobhangszerét!
- Tudod, hogy ez az egyetlen, amit nem Jack szerzett be, hanem a tizenhatodik születésnapi ajándékom muttertól és féltem!
- Akkor is sokkal több értelme volna, ha a klubban hagynád a mi termünkben! Senki se lopja el!
- Ezt mond annak a Norbi gyereknek, akinek egyszer megfújták az erősítőjét! - ellenérvelt Bozont. - Tudod, az a magyar származású alacsony csórika, aki egy hétre eljöttek Szegedről ide a klubba koncertet adni.
- Az azért van, mert a magyarok szerencsétlen hülyék - szögezte le Jack. - Bár a magyar csajok a legszebbek...
- Most már magyar csajokra vagy beállva? - szólt hátulról Gwen.
- Gwen, kérlek, ne kezd megint.
- Attól, hogy kibékültünk és barátok maradtunk, még mindig fáj a dolog.
- Tudom, de ez már több, mint három éve volt.
Gwen jogosan szólt be Jacknek. A gót lány ugyanis Jack exbarátnője volt. Együtt tanultak főiskolán és fél évig még együtt is jártak.
Azonban rossz vége szakadt a kapcsolatuknak, egy félig ázsiai származású új hallgatólány, Courtney képében. Ő az idő alatt egy punk sráccal jött össze, aki meg idővel később szerelmes lett a még Jackkel járó Gwenbe. A lány ekkor még nem érzett semmit iránta, csak barátságot, így kénytelen volt elutasítani.
Courtney viszont nem csak ambiciózus, mindenben jobbnak tűnni akaró, győzni vágyó lány volt, aki vezetni akart és megszerezni, amire szemet vetett; iszonyú féltékeny és hirtelen haragú típus volt. Miután az összetört szívű barátja szakított vele, a lány bosszút esküdött, és ármánykodni kezdett Gwen ellen. Próbálkozott ott beleszúrni riválisába, ahol tudott, ám legutolsó bosszúhadjárata nagy sikerrel járt: Courtey mindig is a rosszfiú típusokra hajtott, legyen az külsőleg olyan vagy igazi. Ez vezetett oda, hogy Courtneynak a szakítás óta kezdett megtetszeni Jack, így elhatározta, hogy megszerzi magának a fiút és úgy lecsapja Gwen kezéről, ahogy ő "tette ezt". A bosszúszomjas lánynak be kellett vetnie minden báját és csáberejét, hogy lenyűgözze Jacket, majd végül egy házibuliban sikerült elérnie célját. Jack aznap este kissé kirúgott a hámból, persze ehhez Courtneynak még a kisujját se kellett megmozdítania, mert tudta, hogy Jack szeretett a buliban becsiccsenteni. Utána gyerekjáték volt elcsábítani.
Jack felejthetetlen éjszakát töltött Courtneyval, de reggel észhez térve szörnyen érezte magát. Bűntudat ette, hogy megcsalta Gwent, így eldöntötte, hogy még aznap elmondja neki az igazságot, aztán elválik, hogy szakítani fognak-e vagy sem. Arra azonban nem számított, hogy Courtney képeket készített magukról az éjjel, amiket szépen el is küldött Gwennek, hogy az orra alá dörgölje a pasi lenyúlását.
Gwen teljesen maga alatt volt egy héten keresztül, még a főiskolát is majdnem otthagyta. Jack sem volt a legjobb formájában abban az időben, ráadásul rontotta a helyzetet, hogy a félrelépés óta Courtney nagyon a nyakára járt, hogy jöjjenek össze és megmagyarázza neki, hogy Gwennek rengeteg hibája van és hogy az ő korábbi párkapcsolata miatta ment tönkre. A fiú türelme elment, majd mindenki orra előtt durván kiosztotta a lányt, majd szemére vetette, hogy aki itt a főiskolán rohadtul tele van hibákkal, az Courtney, és az ő viselkedése és személyisége az oka annak, hogy a pasik inkább megcsalnák őt, ha egyáltalán összejönnének vele.
Nem érdekelte azután, hogy Courtney hisztirohamot kapott és megszégyenülten elviharzott a főiskoláról. Igaz, nagyon fájtak a golyói, mert a lány elrohanása előtt jól a lábai közé célzott lábával. A lényeg, hogy ezek után többé senki se látta Courtney-t, az utolsó hír, amit hallottak felőle, hogy a lány kiiratkozott sértődöttségében, majd elköltözött New Yorkból.
Hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Jack és Gwen kibéküljenek, de már nem jöttek össze újra, csak barátság maradt köztük. Másfelől meg Jack abban az időben hagyta el elhatározásai miatt a főiskolát, a lány ezalatt összejött az őt vigasztaló punkkal, Duncannel, akivel a mai napig együtt vannak. Gwen Jacken keresztül ismerkedett meg ezzel a társasággal, még örült is neki, hogy a társaság amatőr bandájába csatlakozhatott. Ez jobban megerősítette a gót lány társaság iránti kötődését, valamint Jackkel folytatott baráti viszont, de ettől függetlenül még mindig nem tudta feldolgozni rendesen Courtney aljasságát és Jack félrelépését.
- Mondjuk igaz, ez már rég volt, valahogy ezt a sors hozta össze - ismerte el Gwen. - Ha nem így történt volna, nem jöttem volna igazán rá, hogy Duncannel mennyit el tudunk szórakozni együtt. És végül is te tanácsoltad nekem, hogy próbáljam meg vele, hiszen szeret engem és képes volt az előző kapcsolatát elhajítania miattam... az nagyon hülye, de bátor dolog.
- Látod, mondom én neked, hogy Duncan jobb csávó lesz neked, mint én valaha voltam, arra gondoljál! - vigyorgott Jack, közben elnyomta a picivé égett cigiszálacskát, majd kidobta a furgon ablakán keresztül.
- Párkapcsolat csak hülyéknek való! - szólt közbe Bozont. - Mindig csak a baj van vele és nem túl egészséges! Tudjátok, ha van egy csajod, akkor folyton tisztának és csinosnak kell lenned és mindenben igazat adni a csajodnak, elviselni a hisztijét, csókolgatni az agyonsminkelt képét, nem szellenthetsz előtte, nem foglalkozhatsz a magánügyeiddel, mert az övéi mindig fontosak... totál kikészítenek! Nekem elég, hogy az életemben ott van a hű kutyám, Scooby Doo. Hűséges, védelmező, szófogadó dán dog, csak egy kicsit gyáva... és a legjobb, hogy nem olyan, mint egy barátnő. Sose kérdezi folyton, hogy mikor viszel vacsorára? Mikor takarítod ki a szennyesem? Miért nem foglalkozol velem? Már megint azt a hülye hippi számod hallgatod? Mikor teszed le a füvet? Melyik ribanccal csalsz meg már megint? Hol jártál? Megint kocsmázol a haverjaiddal? Hol az ajándékom? Mikor veszel el feleségül? És akkor nekem meg sose kell megkérdeznem, hogy abbahagynád-e végre?
A banda férfitagjai mind egyetértően bólogattak és helyeseltek, Kurta még röhögött is rajta. Csak Gwen nézett Bozontra villámló szemekkel.
- Azért nem minden nő olyan, mint amilyennek leírod. Én Duncannel nagyon jól kijövök és nem irányítom őt, ahogy az exbarátnője tette... az az őrült picsa...
Bozont megjátszott csodálkozó pofát vágott betépett arcával, majd ránézett Gwenre.
- Nahááááát... te egy lány vagy? Azt hittem valami hormonzavaros transzvesztita.
Gwen fogta fenekük alól a lehető legkeményebb párnát és hozzávágta Bozont képébe. Kurta teli szájjal röhögött füves haverján.
- Nincs párnacsata a furgonban, vagy kiraklak titeket itt a sarkon, aztán cipelhetitek magatokkal a hangszereiteket a klubig! - szólt hátra Ciklon.
Ezt követő öt perccel később megérkeztek a rockklubhoz. Ciklon, külön engedéllyel rendelkezve, leparkolt a klub hátsó bejáratához, hogy oda lepakolhassák holmijaikat. Csak azután vitte el a kocsiját a parkolóba. Addig a többiek mind levitték a tágas alagsor klubházi részlegébe, majd az ők bérelt termükben összerakták a hangszereiket és összekötötték a hangfalakkal.
A terem nem volt egy szépség, a falak, a kanapék és a szekrények szebb napokat is látott. De ez a kis bandát nem zavartatta, nekik bőven elég volt. Legalább van hol nyugodtan gyakorolniuk.
Mikor összerakták Bozont dobhangszerét, akkor jött le hozzájuk Beton Jim, a Rock Night Roll rockklubjának bőrdzsekis, kopasz vezetője, aki komoly betonarccal nézett a csapatra.
- Hahó, tagsági! - köszöntötte így a csapatot.
- Ja hoppá, ki kell fizetni a havi díjat - csapott széles homlokára Arnold.
- De Ciklon még nincs itt, neki is ki kellene fizetnie - mondta Bozont.
- Srácok, nem kell a rossz duma! Ma van a határidő, és ha most nem perkáljátok le mind a tagságit, felejtsétek el, hogy felléphettek. - mondta komoly arccal Beton Jim. - Nézzétek, ez az egész este nagy rohangálásból fog állni nekem, nem fogok plusz időt pocsékolni arra, hogy még a hülyerobotot is hajkurásszam a tagságiért.
- Majd én kifizetem helyette is a tagságiját, de akkor lóg nekem. - sóhajtott mérgesen Jack, majd kivett a pénztárcájából hatvan dollárt, majd odaadta Beton Jimnek. A többiek is mind kifizettek fejenként harminc dollárt.
- Na azért... jó gyakorlást, oszt jó legyen a fellépés! - Azzal Beton Jim elment.
- Hol van már Ciklon? Már itt kéne lennie! - nézett az órájára Gwen. - Még egy óránk van a fellépésig, ő meg sehol. Pedig arról volt szó, hogy leparkoltatja a furgonját.
Jack morgott.
- Jól van, basszus, megyek és előkerítem. Ti addig hangoljatok. Kurta, te meg hozzá ne nyúlj a szintetizátoromhoz, vagy szétrúgom a fekete picsád.
- Ugyan már, tesó, hát szoktam én ilyet csinálni?
- Áh, nem, csak múltkor Arnold erősítőjével gurultál végig a folyosón ökörködésből.
Azzal Jack elindult a nyílt terepre megkeresni Ciklont. Ma este nagyon sokan voltak a Rock Night Rollban. A koncertterem dugig tele volt már, ott nagy hévvel éljenezték és hallgatták a többi amatőr előadó számait. Igaz, azért volt nagy tömeg, mert itt és most lép majd fel a híres japán punkegyüttes, a Blast. Páratlan, kihagyhatatlan pillanat, hiszen messzi földről turnézó híres együttesek nem lépnek fel mindennap, főleg nem egy ilyen egyszerű rockklubban.
Jackék pedig pont előttük fognak fellépni. Annál nagyobb megtiszteltetés nem is lehetne, hogy átadhatják a színpadot a hírességeknek.
A vörös hajú gót fiú végigszlalomozott röhögő, iszogató, terpeszkedő rockerek, punkok, gótok és Blast-rajongók között. Az épületben is, és az udvaron is végigkutakodott, de Ciklont így sem találta meg. Mikor a keresést feladta és úgy gondolta, talán a barátja csak visszatérhetett a többiekhez, jobbnak látta visszamenni a termükbe. Mivel a hátsó bejárathoz a kulcsot elfelejtette magával vinni, kénytelen volt megint a tömegen keresztül mennie a stúdiók felé.
Azonban hiába vágott át a tömegen, hirtelen szembetalálta magát egy tagbaszakadt hústorony gorillával, aki állta a folyosú útját. A barna, dülledt szemű gorilla fekete BLAST feliratú pólót viselt, de olyan kemény arcot vágott, mintha ő egy biztonsági őr volna. Látszott rajta, hogy már be van csípve a banános sörtől. Még nem volt itt, mikor a fiú kijött innen, de úgy tűnik a keresési idő alatt felbukkant a semmiből
Jack próbálta megkerülni, azonban a gorilla odatartotta sorompóként a vaskos, izmos, szőrös karját.
- Na, na!
- Hé! - elégedetlenkedett Jack. - Itt van lent a bandám, vissza kell mennem!
- Hogyisne, én meg csimpánz vagyok - brummogta a gorilla.
- Elég közel állsz hozzá, hogy arra hasonlíts.
- Na szkera van, kiscsíra. Ide te nem mész át.
- És ezt te fogod megmondani?!
- Így van!
- Elmondalak Betonnak!
- Mondjál, spicli, bazmeg, de ugyanúgy nem fogsz te itt átmenni, mert kurvára nem látszol zenésznek, csak egy kis csicskának!
- A kurva anyádat! - szidta Jack. - Mi a jó isten tudna téged innen elmozdítani?
- Hát... tán hozhatsz nekem a kedvenc banános sörömből. Itt van az üvege, tudni fogod.
- Te most vesztegetsz?!
- Vagy hozol banános sört, vagy szívtál!
Jack elhatározta, hogy meg fogja leckéztetni a gorillát. Ha a szemét állat banános sörét kéri, akkor meg is kapja, gondolta Jack. Olyan speciálisat fog kapni, hogy azt megemlegeti...
Felkereste Swipert, a rókát, aki ilyen eseményekre mindig eljött, hogy kábítószereket tukmáljon rá a vendégekre,
Swiper meghallgatta Jack kérését, hogy adjon neki egy olyan kábítószert, ami egy nagydarab, tagbaszakadt gorillának megfelelne. Az egyik leghatásosabb extázis tablettáját javasolta, amiből egy szem még egy elefántot is kikészít. Viszont darabja ötszáz dollár volt, Jacknek nem volt annyi felesleges pénze, így a fiú próbált vele alkudozni.
Swiper nem volt hajlandó alkudni. Nem engedett az árból, még csak törlesztésekkel sem akarta idejét pocsékolni. Vagy kifizeti Jack a tablettát, vagy menjen el a dolgára és hagyja békén... hacsak nem tud neki szerezni egy ConCorde SmartPhone 5005 NFC-t. A rókának minden vágya volt egy ilyen mobiltelefon, de eddig sose tudott eljutni odáig, hogy vehessen egyet egy kis feleslegből. De ha mindenestül kapna egy ilyet, akkor annak az értéke szerint kiszolgálná Jacket.
Jacknek eszébe jutott Dumbo, az alkoholista kövér nagyfülű elefánt, aki minden álló klubkoncerten a büfében itta le magát, hogy aztán részegen panaszkodhasson a magánéleti problémáiról. Neki pont volt egy ilyen érintőképernyős mobilja.
Oda is ment hozzá, közben kieszelte, hogyan érhesse el, hogy Dumbo nekiadhassa a ConCorde SmartPhone 5005 NFC-t. Nem lophatta el, mert az bűntett lenne, úgyhogy egyedül csak úgy szerezhette meg, ha kihívja egy versenyre...
- Szia Dumbo, na mi a pörgés? - köszöntötte az elefántot.
- Bár pörgés lehetne az életem... - mondja félrészegen Dumbo. - De még mindig nincs se munkám, se nőm, se semmim... csak ez a pia, és a mobilom, amit még a lottón nyert összegből szereztem...
- Mi lenne, ha csocsóversenyeznénk? - kérdezte Jack. - Az csak feldobna!
- Minek csocsózzak? Semmi értelme, ahogy az életemnek sem...
- Naaaa, Dumbicsek! Csak két környit! Addig elfelejted a gondjaidat.
- Hát... nem is tudom... mi legyen a tétel?
- Ha nyersz, befizetek neked heti egyszer két kör piát, amit csak akarsz, egy éven át. Ha én nyerek, akkor nekem adod a mobilodat. Na mit szólsz?
Jack bátorító vigyorral kacsintott Dumbora.
- Hááááááát... - gondolkozott az elefánt. - Nem is tudom... egy évig minden héten egyszer két kör pia az jó, de félek, hogy veszítek... na jó, tudod mit? Játsszunk akkor, úgyis jó vagyok a csocsóban, és örülnék azoknak a két köröknek.
- Ez a beszéd, Dumbikám! Na gyere, a csocsóasztal még szabad!
Azzal mindketten csocsóversenyezni kezdtek egymással. Akik a büfében tartózkodtak, azok kíváncsian nézték a rövid, de annál keményebbnek mutatkozó versenyt. Egyszer Dumbo győzött 4-10-el, másodszor Jack nyerte 10-7-el. A harmadik a mindent eldöntő kört nagy erőbedobással vitték végig. Mindkét fél győzni akart. Jack viszont kihasználta mindig a lehetőséget, hogy Dumbo félrészeg volt, s ebben a körben nagyon figyelt, hogy az alkohol hatása miatt mikor fog rossz lépést tenni az elefánt.
Ez a taktika bevállt, és ezzel meg is nyerte a harmadik kört, illetve az egész csocsó játszmát.
Dumbo nem tehetett mást, minthogy neki adja a mobilját, valamint a töltőjét és a papírjait. Jack megköszönte a versenyt, de mivel megsajnálta Dumbot, fizetett neki három kört, aztán gyorsan elsietett a mobiltelefonnal Swiperhez.
Swiper nagyon megörült a telefonnak. Mivel Jack ráadásul elég gyorsan szerzett neki egy egészen új állapotú darabot töltőstül és garanciapapírostul (amit szépen meg tudna hamisítani saját nevére), a szóban forgó extázisból húsz darabot kapott. Pont annyit, amennyibe kerül minimum értékben ez a fajta telefon.
- Nagyon vigyázz az anyaggal! - figyelmeztette Jacket Swiper. - Egy darabnak is elég nagy hatása van, de ha valaki egynél többet kap be egyszerre, akkor vagy három napig pörög, mint állat, vagy a hatás után kidől egy hétre. De persze egy akkora tahónál, mint az a gorilla, a megfelelő hatást váltaná csak ki.
Jack megköszönte az intelmet, majd elsietett még gyorsan venni egy jó hideg banános sört. Miután megvette, óvatosan felnyitotta, majd belecsempészett egy szemet. De mikor elgondolkozott és visszaemlékezett Swiper szavaira, úgy gondolta egy darab még nem lesz elég. Végül még két darabot belepottyantott, majd gyorsan visszazárta.
- Ez az, ennyivel majd jól felpörög a hústorony - mondta magának elégedetten Jack, majd elindult vissza a gorillához.
A gorilla még mindig a folyosóban ácsorgott, ahol eddig. Amikor Jack megjelent, kezében a speciális banános sörrel, mit sem sejtve a turpisságról egyetlen kérdőszó nélkül kikapta Jack kezéből a sörét. Jack csak ámult, hogy a gorilla egy húzásra benyakalta az egész sört. A négy darab tabletta, ami a sörben úszott, könnyedén lefolyt a torkán.
- Áh, ez jólesett - böffentett egyet a gorilla. - Kösz szépen, csíra.
- Akkor most már engedj át, mert megígérted - mondta Jack.
- Azt elfelejtheted!
- Ebben egyeztünk meg, te szemét alak!
- Idefigyeljél, ígértem én olyat, hogy átengedlek? Nem, nem ígértem, csak javasoltam, hogy "tán". Így van?
- Ehm...
- Na ugye.
- Nem vagy te valami jó üzletmajom, hogy így átversz másokat - jegyezte meg szerény kötekedéssel Jack, miközben várta az extázis hatását.
A gorilla szeme rángatózott.
- Majom a te anyád, én egy gorilla vagyok! Tanuljátok már meg, ti magatokat felsőbbrendűnek képzelő emberek, hogy nálunk az emberszabásúaknál is vannak büszkeség és tolerancia! Komolyan mondom, kezdesz már az agyamra menni, úgyhogy, ha még egy percig itt látlak, ez a Donky Kong gyerek majd jól... fú, de feldobva érzem magam! Ez is a te hibád!
- Esetleg ne húzd fel magad ennyire, mert árt a vérnyomásodnak - javasolta Jack.
- Kussoljál, vagy... vagy... vagy... fú, most nem bírok egy helyben állni! Megy a zene, a buli! Pörögni kell!
A tabletták megtették a hatásukat, és úgy tűnik az alkohol is nagyon közrejátszott. A félrészeg majom a zenére ütemetesen dobogtatott lábaival, majd tapsolt és csapkodott a tenyereivel. Jack csak nézte, hogy a gorilla másodpercről másodpercre kezdett nagyon durva extázisba kerülni. Felturbózott kedvvel, vöröslő szemekkel ugrált és pörgött, mint egy kerge bugócsiga. Szíve iszonyú gyorsasággal vert, vérnyomása pedig az egekbe szökkent.
- PARTY DANCE TIME! - üvöltötte a gorilla, majd sprintelni kezdett a tömeg felé.
Jack jobbnak látta, ha lelép, mielőtt valaki őt okolná a gorilla állapotáért. Nem szívesen akarta megvárni, hogy mi lesz ennek a vége. Most, hogy a folyosó már szabad volt, el tudott menni vissza a társaihoz.
Mire visszasietett a többiekhez, Ciklon már ott volt a teremben, és Jack nélkül próbáltak.
- Mi a...?! - pislogott Jack.
- Végre itt vagy már! - mondta szemrehányóan Gwen. - Ciklon már utánad egy perccel jött vissza, téged meg fél órája nem látni... nemsokára lépünk fel!
- Elnézést, hogy elvállaltam, hogy ezt a hülyét kerestem! - elégedetlenkedett Jack. - És jófejek vagytok, hogy nélkülem kezdtek próbálni... te meg hol a fenébe voltál, Ciklon?!
- Hát parkoltam le a kocsit, te hülye - mondta Ciklon.
- De olyan sokáig?! Már akkor nem voltál itt, mikor összeszereltük a hangszereket! Valld be, hogy nemcsak parkoltál, hanem csajoztál, vagy piáltál egyet valahol!
- Nem vallok be semmit!
- Jack, nem nézted meg az SMS-t? Pedig küldtem neked!
- Jól van, Arnold, de ha ekkora zajban hallottam is volna, akkor is csak mostanra tudtam volna visszajönni, mert egy rohadt mocskos geci gorilla nem akart átengedni!
- Lárifári - intette le Bozont. - A lényeg, hogy mind megvagyunk. Kapd fel a szintetizátorod Jack, és gyakoroljunk. Kurta, mehet a hangolás!
Még akkor is elég feszült volt a helyzet, mikor ezt követően már együtt folytathatták a próbákat. Amíg gyakoroltak, Jack még mindig nem értette, hogy miért tűnt el egy időre Ciklon. Jack már megszokta, hogy voltak olyan helyzetek, mikor a Transformer titokzatos módon eltűnt egy kis időre, aztán később váratlanul felbukkant.
Biztos megint csajozott, vagy italozott, vagy pedig kötözködött valakivel, mint szokott. Bár Ciklon ezeket el szokta mondani... de amikről nem beszél, mindig rávágta, hogy "nem vallok be semmit!", vagy "semmi közöd hozzá!". Jacknek volt egy gyanúja, hogy Ciklonnak van valami takargatnivalója, amiről nem akar beszélni. Lehet köze van a múltjához, amiről továbbra se beszélt senkivel.
Egyre többször fordult ez már elő.
Mikor elérkezett az idő, Beton Jim eljött a társasághoz és értesítette őket, hogy szedelőzködjenek, mert mindjárt ők jönnek. Majd segített nekik hozni-vinni a felszereléseket, miközben utat csinált maguknak a színpadhoz. Mikor az előző amatőr-együttes lement a színpadról, Beton Jim kommentátorként beleszólt a mikrofonba.
- Köszönjük... és most következzék az utolsó, jelenleg névtelenül futó hobbiegyüttesünk, akik a Rock Night Roll Klub rockerklubjának tagjai. Fogadjátok őket nagy tapssal!
A korábbi feszültség oldódott a kis banda közt, mikor felléphettek a színpadra, s amíg a fiúk hangszereikre, Kurta meg a hangerősítő berendezésére tette a kezét, Gwen kezébe vette a mikrofont és köszöntötte a tömeget a társaság nevében.
A kis faszínpad körül feloldódott punkok, rockerek, metálok és Blast-fanok üdvözölték őket huhogással és tapssal.
- Üdv, fiúk és lányok! Ezt a három számot, amit szeretnénk ma este nektek előadni, szívből és lélekből alkottuk nektek! Reméljük, titeket is mind el fog ragadni mind az a hév, amit mi éreztük ezeknek elkészítésével... valamint az utolsó negyedik számot a mi verziónkban adjuk elő Nightwishtől. Hát hadd szóljon az első számunk, a Sose Rockkolj Egyedül!
Jack elsőként kezdett játszani szintetizátorán, mint nyitóhang, aztán az elektromos és a basszusgitár követte, és ritmusos dobolás. Kurta adta a kakaót a hangberendezéséből, hogy jól szóljanak. Aztán Gwen kivárva a sorát, énekre nyitotta sötét rúzsos száját.
A közönségük ringatóztak, ugráltak és himbálóztak kezeikkel, vagy rockjelekkel tették tiszteletüket saját számaik iránt. A Sose Rockkolj Egyedül, a Dögvész a Városban és a Sötét Angyal Csókja nagy sikert aratott. Gwen fronténekesként végigénekelte mindet, de a Dögvész a Városban és a Nightwish Bye Bye Beutiful számában Ciklon is hozzájárult társénekesként.
Felemelő, nagyszerű érzés volt zenéléssel és énekléssel kiadni magukból mindazt, ami bennük gyűlt. Ugyan egyikük sem tervezte jövőjét híres együttesként, de mint hobbibanda nagyon szerettek fellépni és levezetni minden energiájukat és feszültségüket, amik bennük gyűltek az általános szürke hétköznapokban. Még Jack is boldognak érezte magát: ha erre a rövid időre is, de hobbibanda tagjaként közkedvelt volt, s több száz vadidegen bátorította arra, amit most csinál. Bárcsak a szörnyű valóságban is többen lehetnének, akik támogatnák karrierjét, mint feltaláló!
Mikor befejezték a koncertjüket és elköszöntek a tapsoló, őket éltető tömegtől, félrevonultak, hogy a szünet után átadhassák a színpadot az igazi, híres punkbanda együttesnek, a Blastnek, akik miatt nagyon sokan itt voltak ma este. Gwen, Arnold, Jack, Ciklon, Bozont és Kurta sörrel és a Blast hallgatásával ünnepelték meg sikeres fellépésüket. Hangszereiket elzárták, ők is eggyé váltak a tömeggel, hogy tomboljanak, tapsoljanak, közben berúgjanak. Ciklont nem merték engedni, hogy igyon, mert ő vezetett, ám a Transformer srác nem hallgatott a szép szóra, így leitta magát. Nemsokára már részegen üvöltötte a Blast fronténekese, Osaki Nana felé.
- Sunáználak a vasrudin, Nana cica!

Robotnik békésen aludt dohos ágyában, arcán izzadság és némi könnycsepp száradt. Ahhoz képest, hogy az éjjel hűvös volt Bronxban, lakásában igazi szárazság volt. Szobájában mindenféle kacat porosodott, csak egy éjjeliszekrénye volt, ami nem roskadozott a felesleges kacat alatt, azon csak két díszkeretes fotó árválkodott. Az egyiken egy vénasszony, aki szakasztott úgy nézett ki, mint Robotnik, s úgy látszik, hogy a ronda kövér műszakvezető tőle örökölte durva seprűszakállát. A másik képkeretben egy régebbi iskolai tablókép volt egy csinos, vérvrös hajú, zöldszemű és napbarnított bőrű lányról. Hogy mi szerepet játszott Robotnik életében, arról nem árulkodott semmi, de az biztos, hogy a kép körülbelül akkor készült, mikor Robotnik még gimnazista fiú volt.
Hirtelen csengetés rázta fel mély álmából a műszakvezetőt. Mikor másodszor is megszólalt a csengő, Robotnik már félkómásan kutatott a digitális órája után, hogy megnézze, mennyi az idő.
- Hajnali fél kettő... ki a faszom keres ilyenkor?! - káromkodott Robotnik, majd felkapta magára a koszos hálóköntösét és felvette a szőrös papucsát. A csengő harmadjára szólt.
- Remélem, nem valami rabló, csak azok rafkóznak valamit! - bosszankodott hangosan Robotnik, s fogta az engedéllyel tartott revolverét a biztonság kedvéért.
Így döcögött le a nyikorgó lépcsőfokon, s nyitotta ki az ajtót.
A küszöbön egy fekete köpenyes, sötét alak nézett vele farkasszemet. Ugyan elegáns küllemét mutatta a ház ura felé, ám csimbókos, zsíros haja durván lógott sascsőr formájú görbe orrára, így félig elfedve fakó arcát.
- Szép jó estét, uram - köszönt lassú gépi hanggal, de némi udvariassággal szavaiban az idegen. - , ön volna Dr Ivo Robotnik, a BowCo fejlesztési központ egyik műszakvezetője?
- Én volnék! - vágta rá durván Robotnik, majd rászegte a pisztolyt az éjjeli látogatójára. - És maga ki a rosseb, hogy ilyenkor hajnali fél kettőkor rám mer rontani?!
- Mondjuk úgy, hogy egy "barátja" vagyok - mondta a köpenyes idegen. - Kérem, bocsássa meg, hogy ilyenkor alkalmatlankodom önnél, de egy ilyen hűvös, kellemes időben a legalkalmasabb megkötni egy megfontolandó üzletet.
- Házalókkal nem foglalkozom!
- Nem, nem házaló vagyok. Úgy tudom, az ön munkahelyén dolgozik egy Bizonyos Jack Spicer, jól mondom?
Robotnik meglepetten eresztette lejjebb revolverét.
- Arról a semmirekellő kis beképzelt nyomoroncról beszél? Honnan tud róla és miért keresett fel az ügyében? Talán ön egy nyomozó? Mit csinált az a kis piszok? Remélem, hogy elkövetett valamit, csakhogy legyen oka elveszítenie az állását!
- Na látja, Dr Robotnik - vigyorodott el az idegen. - Pont a fiú állásáról lenne szó. Lenne egy visszautasíthatatlan ajánlatom, aminek talán örülne, és siker esetében hajlandó is volnék magának egy bizonyos összeget utalni. Persze, ha nem fél egy ilyen üzlettől... végül is magának is meg kell élnie valamiből, hiszen az a műszakvezetői fizetés milyen kevés...!
- Szóval maga pénzt kínálna fel, hogy intézkedjem egy ügyben, ami Jack Spicerhez fűződik? Ez nagyon törvényen kívüli, uram!
De aztán Robotnik mélyen elgondolkozott, mintha régi emlékeket próbálna felidézni magában. Azután kellemes, sötét mosollyal megdörzsölte mohón a kezét, majd rábólintott.
- Nos, uram. Kerüljön csak beljebb. Bocsássa meg ezt az apró rendetlenséget, sajnos a sok munka miatt nem volt időm foglalkozni az otthonommal... iszik kávét? Vagy inkább valami kíméletesebbet kérne? Üljön csak ide le... és beszélgessünk a részletekről.