A hétvége kellemesen telt. Vasárnap Jack Gwennel találkozott a Violet Falconban, hogy legyen kivel beszélgetni. Ciklon legutóbbi éjjel dolgozott, ő egész vasárnap aludt, mint a bunda, így ma nem találkoztak vele. Arnold az őt felnevelő nagyszüleivel töltötte hétvégéjét közösen tartott panziójukban. Ami Bozontot és Kurtát illette, Jack azért nem hívta el őket, mert ők gyerekesen viselkedtek, s velük nem lehetett értelmesebb dolgokról csevegni.
Gwen a baráti kör egyetlen értelmes tagja volt, és ha érzelgős dolgokról volt szó, Jack mindig vele osztotta meg a gondjait, mert hiába volt Ciklon legjobb barát, ezekhez a kategóriákhoz alkalmatlan volt.
Mint exbarátnő, Gwen már jól ismerte a fiút, így ha valakivel nagyon beszélgetni akart Jack komolyabb dolgokról, ő rendelkezésére állt.
A Violet Falcon pultosa és egyben tulajdonosa, Digit LeBoid, a francia származású lila robotmadár régi jó ismerősökként köszöntötte Jacket és Gwent, majd azonmód sietett, hogy Gwennek Baccardit, Jacknek Millert.
- Parancsoljatok, srácok, a piáitok!
- Köszi, Digit! - köszönte meg Jack.
- Na de mi van veled mostanság? - érdeklődött a robotmadár. - Nagyon hajtanak a munkahelyen? Egyre ritkábban jársz felém!
- Hát igen, muszáj dolgoznom - felelt Jack.
- Kár, pedig az egyik kedvenc törzsvendégem vagy, Jack. Tudod, mostanság nem járnak erre a régi jó arcok, mindig ezek az újabb taplók jönnek, akik csak legurítanak egy, sört és mennek a dolgukra. Pedig én szeretek csevegni, főleg a törzsvendégeimmel, mert tudod, kissé ki tudok borulni a munkától úgy, ha nincs kivel közben csacsognom...
- Te Digit, jöttek újabb vendégek, tán szolgáld ki őket - szólt közbe Gwen, aki tudta, mikor és hogyan lehet lekoptatni Digitet egy időre, hogy tudjanak beszélgetni Jackel.
- Hoppá, máris repülök! - Azzal Digit már sietett a szép sorba állított fából faragok párnás széksorok és asztalok között kiszolgálni az újonnan érkezett vendégeket.
- Épp ideje volt, mielőtt itt marad kíváncsiskodni - sóhajtott Jack.
- Hát igen, igaz, csak egy baráti találkozó ez. Bár... Jack, látom az arcodon, hogy valami gond van.
- Tudod Gwen, azon gondolkozom - kezdte Jack sóhajjal, közben hátrasimította a haját. - , hogy az utóbbi időben valami nem stimmel Ciklonnal.
- Most, hogy mondod, már egy ideje nekem is feltűnt, hogy egyre többször tűnik el szó nélkül - gondolkozott Gwen. - Még péntek este is a rockklubnál is sokat kellett rá várni.
- Amikor mind engem basztatok le jogtalanul - nézett rá Jack szúrósan. - Miközben Ciklon parkolás után egy ideig elő se került.
- Jó, Jack, bocsi érte, csak egy kicsit izgatottak voltunk mind az este folyamán.
- Azért mégse esett jól. Legközelebb azt a mocskos gorillát leütöm egy üveg banános sörrel, ha mégegyszer szándékosan állja el az utat.
- Donkey Kongra gondolsz? Ő volt az a szerencsétlen, akit később elvittek a mentők, mert nagyon erős extázistabletta-túladagolásban szenvedett. Ugye neked nincs hozzá közöd? Szokásod valami bajt keverni, ha úgy érzed, hogy valaki nagyon az utadba áll. Nem te lennél, ha nem keverednél bele valamibe.
- Hát Gwen... nem én tehetek róla, hogy az a tahó állat önként bedrogozta magát - pirult el Jack. - De hát nem akart átengedni és még zsarolt is. Az ilyen félrészeg zsarolók meg megérdemelnek egy kis leckét. De nyugi, én nem drogozom, hozzá nem fogok nyúlni a maradékhoz, amit Swiper adott nekem!
- Nagyon helyesen teszed... ha Donkey még egy szemétláda is, az a szerencse, hogy hamar jobban lett és nem halt bele a túladagolásba.
- Akkor az a négy szem mégse volt olyan sok neki.
- Na még be is ismered, hogy mennyit adtál be neki! Nagyon vigyázz Jack, mert az ilyen csínyek még nagy bajt okozhatnak.
- Ígérem, továbbra is határon belül maradok. - esküdözött a fiú.
- Szavadon foglak! - bólintott Gwen. - De most tényleg Jack... ilyeneket tényleg ne csinálj többet. Húsz éves vagy, kicsit komolyabban kéne gondolkoznod és helyesebben cselekedni. Így is iszod a levét annak, hogy elhagytad a főiskolát és hülyeségekre meg egy csalóra szórtad el a szüleid örökségét. Én se vagyok egy teljesen önálló személy, még rászorulok anyám segítségére, de te se vagy túl önálló. Esetleg gondold meg, hogy befejezed a fősulit, vagy legalább kért Wuyától segítséget.
Jack ivott pár kortyot a söréből.
- Gwen, kezdesz úgy beszélni, mint Doof bácsi - csóválta a fejét Jack. - Igazad van, elbasztam életem eme három évét, de meg fogom oldani. Okos vagyok, tudom hogy kell kimászni a legganéjabb helyzetekből is. Nem kell ennyire aggódni értem.
- Jack, még mindig nem érted - próbált rávilágítani a gót lány. - Mi mind aggódunk érted és csak jót akarunk neked. Még Duncan is sokszor kérdezi, hogy mi van veled. Egy hibát követtél el, és lesüllyedtél a mélybe. És sajnos a mélységnek nincs alja, mert még annál lejjebb is zuhanhatsz. Mi lesz, ha bepöccennek rád valamiért a munkahelyeden és kirúgnak, aztán meg nem fogod tudni fizetni a lakbéredet és a főbérlő ki fogja tenni a szűrődet? Vagy rosszabb, történne veled valami tragédia az utcán...
- Gwen, kérlek, nyugodj meg egy kicsit - nyugtatta le Jack emelt tenyerekkel. - Nézz ide rám. Nagy fiú vagyok, gondolkozni tudok. Tanultam a hibáimból. Csak meg kell szednem magam, aztán meg tudok próbálni visszacsöppenni a régi kerékvágásba, de ahhoz nagyon jó munka kéne, ahová felvennének jó fizetéssel. Csak addig maradok azon a putrin. Aztán, amint minden jó lesz és elég lesz a fizetésem, lesz egy jó lakásom, lesz jogsim, kocsim és mehetek főiskolai levelező tanfolyamra. Aztán mikor vége a főiskolának, nekiugorhatok megint a régi terveimnek. Addig is ki kell bírnom azt, ami van. Menni fog ez nekem. Eleget büntetett már a sors, csak nem fog ezek után rosszabb történni velem.

Másnap hétfőn váratlan meglepetés érte a munkahelyén.
Reggel úgy dolgozott, mint eddig, de dél környékén, mikor éppen leltárazott, váratlanul odadöcögött hozzá Robotnik.
- Spicer?
- A gépeket megcsináltam és beolajoztam őket! - mentegetőzött Jack. - Esküszöm, minden rendben van, és még csak ki se mentem a...
- Nem azért jöttem, te idióta barom! - fojtotta a fiú torkába a szót Robotnik. - Mr Bowser hívat téged az irodájába, most azonnal.
- A-a fő-főnök? - hebegte megdöbbenve Jack. - De-de mit akar tőlem?
- Azt majd ő elmondja, de indulj már!
Mióta Jack itt dolgozott, a főnöke csak egy alkalommal hívatta az irodájába. De akkor is csak azért, mert Jack tavaly új alkalmazottként véletlenül összetört egy céges ventilátort és ezért Mr Bowser leszúrta és figyelmeztette, hogy még egy hasonló ballépést ne kövessen el, mert legközelebb levonja a kárt a fizetéséből, vagy kirúgja.
Félve attól, hogy most ezúttal miért hívatta magához Mr Bowser, félbehagyva munkáját megindult a főépület irányába. Mikor megindult, tisztán hallotta, hogy Doof bácsi odament Robotnikhoz és érdeklődni kezdett.
- Mit akar Mr Bowser Jacktől, Ivo?
- Ha valakit hivat az irodájába, az indok nem túl jó, Hans - hallatszott Robotnik ezúttal elégedett szavai.
Jack ettől csak még inkább a rosszra gondolt. Biztos a múlt pénteki gépleállást akarja a főnök megvitatni vele... de azért csak nem fogja kirúgni, hiszen az nem Jack hibája volt, hanem a korábbi tápegység nem bírta tovább a hajtást. Igen, csak ez lehet az oka, amiért Mr Bowser magához hívatta.
Beért a főépületbe, majd felment a második emeletre Mr Bowser irodája elé. Bekopogott az ajtón, mire kiszólt az öreg titkárnő, Mrs Clearweather hangja.
- Igen?
Jack belépett az előszobába.
- Üdv, Mrs Clearweather, Mr Bowser hivatott engem - szólt illedelmesen Jack.
- Neve?
- Jack Spicer.
- Áh... magát várja most Mr Bowser, csak egy pillanat - A titkárnő benyomta a hívógombot. - Uram, Mr Spicer megérkezett.
- Jó, küldje be! - recsegte a főnök mély, öblös, brummogós hangja.
- Fáradjon beljebb, Mr Spicer. És sok sikert.
- Köszönöm - mondta Jack inába szállt bátorsággal, majd belépett a titkárnő íróasztala melletti párnázott ajtón.
Az iroda a központ állapotával ellentétben igen elegánsan nézett ki, ahogy egy feltalálói központ főnökéhez méltó. Szép sorba állított szekrény mindenféle mérnöki és tudományi könyvvel. Az ajtóval szemben állt a főnök íróasztala, az ablak előtt. Az íróasztal rendben volt tartva, csak néhány dossziéban tartott papír és családi fotók voltak rajta. Az íróasztal mögött maga Mr Bowser ült bársonyos forgószékében. Zöldes testű, vörös hajú, nagy szemű szörnylény volt ő egy szürke ingben és fekete bajusszal. Tüskés teknőspáncélját megsütötte az ablakon keresztül áttörő napsugár, így Jack csak félárnyékolt körvonalat látott főnökéből, s ettől félelmetesebb volt számára a kép.
- Jónapot, Mr Bowser. - köszönt megszeppenten Jack.
- Áh, Jack Spicer, kérlek foglalj helyet! - szólt lényegre törően Mr Bowser mély szörnyi hangján.
Jack engedelmesen ült le az íróasztal előtti két kisebb bársonyszék egyikébe.
- Nagyon helyes, hogy itt van, Spicer, mert lenne mit megbeszélnünk. - kezdte Mr Bowser, mint egy jól betanított maffiavezér. - Sajnos a múlthét pénteki fejezetről lenne szó, és ezért várnék magyarázatot...
- Kérem, uram, hadd magyarázzam meg - mentegetőzött Jack. - Tudja, az ilyen régi gépeknél megesik, hogy magától elromlik valami, és...
- Nem a tönkrement tápú főberendezés miatt hívattalak ide! - állította le szigorúan Mr Bowser. - És nagyon nem szeretem, ha félbe mernek szakítani. Még egy ilyen, és nem leszünk jóban, Spicer. Megértetted?
- I-igen, uram...
- Helyes - bólintott Mr Bowser. - Szóval azért hívattalak ide, mert szeretném tudni a részleteket arról, hogy miért viselkedtél tiszteletlenül az én központomban. Nagyon csúnyán beszéltél a műszakvezetőddel, majd durván kikövetelted tőle az egyik winchesterét. S mi több, a bejáratnál összeverekedtél két helyi huligánnal. Egyáltalán mit kerestél odakint a munkaidőd alatt?
Jack elfehérült. Szóval Robotnik mégis megemlítette a főnökének a dolgot, és úgy látszik, a főnök látta az egyik biztonsági kamerán a felvételt, mikor Bebop és Rocksteady majdnem kórházi esetté verték szét. Az a hájas szemétláda nem tartotta be az ígéretét.
- Uram, én mindezeket megtudom magyarázni.
- Türelmesen várom.
Azzal Jack töviről hegyire elmondott mindent Mr Bowsernek. Elmondta, hogy miután beadta a kulcsot a főberendezés, az új táp beszerzését rajta akarta Robotnik behajtani komoly fenyegetőzéssel, és ezért kellett Ciklon segítsége, aki ezért csak az egyik winchestert akarta a sok közül, ami Robotnik tulajdonában van. Aztán egyetlen részletet se hagyott ki abból a megállapodásból, amit winchesterért kötött meg Robotnikkel, s szépen fel is vázolta, hogy az a tiszteletlen helyzet a fogadás része volt. Az ideiglenes szünidőt is elmagyarázta, amikor Robotnik engedelmével kimehetett a munkahelye elé, hogy átadja a winchestert és átvegye a tápot. A punkos afférja csak azután következet. Azt is elmesélte, hogy történt és hogy gondoskodott róla Ciklon, hogy amazok többé ne háborgassák a munkahelyüket, valamint a környék lakóit.
Mr Bowser összeillesztett hurkaujjakkal hallgatta végig Jack beszámolóját a múlt pénteki történtekről, majd mikor Jack befejezte, elgondolkozott egy kicsit.
- Szóval így állunk. Tehát Dr Robotnik nagyon szeszélyesen kezelte a helyzetet és az ilyen "üzleti" dolgokat, hogy kihasználja az alkalmazottakat, nem nagyon tűröm el. Majd beszélni fogok vele, és megkérem, hogy fogja vissza magát. Ami az utánpótlást illeti, sajnos az anyagi helyzetünk nem engedheti meg, hogy mostanság szerezzünk utánpótlást, vagy cseréljük le az összes gépet. Ahhoz állami támogatásra lenne szükségünk. De még mindig nem értem a huligán ügyet. Nem kellett volna összeverekedned velük. Felhívhattad volna a rendőrséget, vagy szólhattál volna telefonon valamelyik vezetőnek, vagy nekem. Én az ilyen durva bánásmód nélkül is helyre tudtam volna őket tenni.
- Erre nem gondoltam... de Robotnik...
- Dr Robotnik!
- Igen, Dr Robotnik... szóval ő követelte a mihamarabbi visszatérésem, és mikor utúlag értesült róla, akkor is behajtotta rajtam a kimaradt perceket annak ellenére, hogy kissé rossz színben voltam a punkok után. Munkavédelmi szabály szerint ilyenkor illett volna elsősegélyt kapnom...
- Az a helyzet, hogy jogosan nem kaphattál volna, mert a munkahelyen kívül történt meg, tehát nem munkahelyi baleset. A plusz munkaidőt viszont jogosan kaptad, ha már a meghatározott időn kívül tartózkodtál.
- Olyan állapotban? De... de hát hol az igazság! - elégedetlenkedett Jack. - Miféle munkavédelmi szabályzatok vannak...
- Bevallom, néha én is gondolkozom rajta - vallotta be Mr Bowser. - De tudod, nem én írom elő a munkavédelemre vonatkozó törvényeket, hanem a kongresszus.
- Akkor hát, uram... ennyi volt? Visszatérhetek dolgozni, most hogy ezeket a dolgokat megbeszéltük? - kérdezte Jack.
- Csak ne olyan hevesen! - állította le Mr Bowser. - Attól, hogy tisztázódott a múlthét péntek, még mindig ott az alapvető probléma, hogy csúnyán beszéltél Robotnikkel és példátlan magatartást biztosítottál szüneted alatt azokkal a huligánokkal.
- De, uram, én...
- Semmi de, Spicer. Dr Robotnik amúgyis elég sokat panaszkodott rád. A munkád rendesen végzed, de a magatartásod nem túl kecsegtető. Nem egyszer fordult már elő, hogy párszor csúnyán beszéltél a vezetőiddel, vagy a hátuk mögött. Bármi is történt, sajnos az ilyen viselkedést én nem díjazom... és főleg azok után, ahogy durván beszéltél egy feletteseddel, sajnos ezt már nem tűrhetem el.
- Kérem, Mr Bowser, ígérem több ilyen nem fog előfordulni - ígérte Jack.
- Nem is fog - dörmögte szigorú arccal a főnöke. - Mert ki vagy rúgva. A végkielégítést az ehavi fizetéseddel jövő héten elutaltatom. Most pedig kérlek, öltözz át, add le a munkaruhádat, jelentkezz ki és ne lássalak itt többet.

- Kirúgtak...
Jack csak ennyit bírt kinyögni azóta, mióta összeült a barátaival a Nindzsateknős Pizzériában, aminek tulajdonosa volt négy nyugállományozott teknős-testvérpár, akik a maguk korában olimpiai világbajnokok voltak kungfu kategóriában. Akkoriban ők voltak a Tininindzsák, ahogy a rajongóik hívták őket. De ma már úgy szólították őket, hogy Eldernindzsák.
Ciklon, mikor elsőként megtudta, mi történt Jackkel, összetrombitálta a csapatot, hogy segítsenek neki jobb kedvre deríteni Jacket. Még elvitték ide a pizzázóba is, mert Jack szerette az Eldernindzsák hawaii fogását.
Ám Jack rá se bírt nézni a pizzára, nagyon maga alatt volt.
- Kirúgtak...
- Ezt mondtad már ezerszer - szólt Arnold. - Legalább egy kicsit egyél. Valamit muszáj enned, csak így tudsz jobban gondolkozni.
- Szerintem a tesónak kell egy slukk a füvemből, és mindjárt másképp látja a világot - hozakodott elő az ötlettel Kurta.
- Ez nem rossz ötlet! - bólogatott Bozont.
- Hülyék! - szidta őket Gwen. - Jacknek nem fű kéne, hanem egy kis támogatás... de én vagyok a hibás. Én hiszek a vonzás törvényében és a karmában. Tegnap felhoztam neki rossz példának, hogy kirúghatják és elveszítheti otthonát, ha nem tanul a hibáiból.
- Gwen, te hülye vagy - mondta Ciklon. - És rohadtul balszerencsét hozó is!
- Mit magyarázol, répaarc? Hogy lennék én balszerencsét hozó?
- Úgy, hogy az exbarátnője vagy - érvelt Ciklon. - Ha az exek együtt lógnak, csak a baj van vele, és ti exbarátnők a férfiaknak olyanok vagytok, mint a babonásoknak a fekete macska.
- Így van - szólt közbe Bozont. - Mindig is mondtam, hogy exek között nincs és nem lehet barátság, mert csak a baj van belőle, és ti nők nem bocsátotok semmit, szerettek mindig csak fájdalmat és bajt okozni pasijaitoknak, vagy az exeteknek, amíg a sírba nem viszitek.
- Bozont, te inkább maradj csendbe és menj inkább vissza a kutyádhoz, vagy keress egy buzit magadnak, ha már ennyire hímsoviniszta vagy. Te meg Ciklon, egy rohadt önző szemetesláda vagy, mert ha nem követelted volna Jacktől azt a kurva vinyót, ez meg se történt volna.
- Annyit segítettem már Jacknek...
- De ő is elég sokat segített neked! Milyen legjobb barát vagy te, hogy még követeled is a hálát a legjobb barátodtól! Látod, hogy mit okozott az önzőséged...
- Ne cseszegessétek már egymást - szólt rájuk Arnold. - Az egyetlen személy, akit okolhatunk érte, az csakis Robotnik. Kicseszett Jackkel és elérte, amit akart. Jacket kivágta a főnöke, mint macskát szarni, ő meg elégedett lehet.
- De hát megígérte... és volt egy üzletünk is... - nyögte szomorúan Jack. - Mocskos szemét disznó...
- Majd megbosszuljuk - mondta Ciklon.
- Azt majd a karma elintézi - mondta Gwen, aki Jack fejét paskolta vigasztalóan. - Jack, kár ezen már keseregned. Azért mégis tisztában voltál vele, hogy az a görény előbb vagy utóbb tesz róla, hogy kirúgjon. Amit most tehetsz, megnyugszol, eszel valamennyit, aztán mihamarabb szerzel egy másik munkát.
- Lehet, az lesz... és lehet megint megpróbálkozok néhány cégnél bemutatni néhány találmányomat.
- És szerinted ezúttal sikerrel jársz? - kérdezte Arnold.
- Megéri próbálkozni, amíg valahol nem veszik meg a jogokat.
- Szerintem az lenne a legjobb, hogy ha más fejlesztői központoknál inkább belépsz dolgozni, nem pedig rájuk tukmálni a cuccaidat - javasolta Gwen.
- Az még nehezebb, nagy diplomás, sokat látott embereket szerveznek be - sóhajtotta Jack. - Ha másként lenne, én szívesebben dolgoznék a Dark Vortex & Companynál.
Ciklon kiröhögte Jacket.
- Jack, Jack, Jack... ha három diplomád is lenne, téged akkor se venne maga mellé egy olyan alak, mint ez a Dr Vort!
- Hogy érted, hogy milyen alak? - replikázott Jack.
- Sznob, suttyó, pénzes és kiszámíthatatlan.
- Ne beszélj így róla! Dr Mortiner Vort Amerika, Európa és Ázsia legbefolyásosabb, legnagyszerűbb, a legzseniálisabb, a legokosabb és a legnagyobb karizmával rendelkező tudós, akit valaha a hátán hordott a föld!
- Kezdődik... - sóhajtott Gwen.
- Nem értem, miért kell nyáladzani utána? - morgott Ciklon. - Csak mert szerinted ő Amerika, Európa és Ázsia legbefolyásosabb, legnagyszerűbb, a legzseniálisabb, a legokosabb és a legnagyobb karizmával rendelkező tudós, akit valaha a hátán hordott a föld? És a legbeképzeltebb rosszképű sznob alak is!
- Ciklon, mindjárt hozzád vágom ezt a pizzát - sóhajtott mérgesen Jack.
Ahogy ő mondta, a nemzetközi hírű Dark Vortex and Company a legbefutottabb és leghíresebb fejlesztői kutatópont volt, ahonnan megannyi olyan találmány és szer jutott ki emberek közé, ami rengeteget segített a világnak. Ennek a cégnek volt a vezetpje a büszke Dr Mortiner Vort, az eddig ismert legnagyszerűbb és legstílusosabb tudós. Állítólag már tinédzser korában kezdett feltalálói tárgyakkal foglalkozni, melyek idáig juttatták el. A szerte a világon az elektronikai, mechanikai, valamint a gyógyszerek hatvanegy százalékát Dr Vort termékei tették ki, még az amerikai hadügynek is kiszolgáltatott igaz hazafiként hasznos haditárgyakat.
Jacknek már kiskorában ő volt a példaképe. Azóta határozta el, hogy egy nap ő is olyan lesz, mint Dr Vort. De annál nagyobb álma volt, hogy egyszer majd együtt fognak dolgozni egy igazán nagyszerű dolgon, amivel megválthatják a világot. Ez volt a legnagyobb oka Jacknek, hogy megpróbálkozzon ő is úgy kiépíteni karrierjét, ahogyan azt Dr Vort tette ifjonc korában. De sajnos nem épült a karrierje, hanem tervei omlottak össze büszkesége miatt. Ettől függetlenül nagyon reménykedett.
Az is lehet, hogy talán rosszul indult el... mióta Gwen megemlítette, hogy talán nem eladással kéne kezdenie, hanem rendesen dolgozni egy BowCo-nál valamennyivel ízlésesebb helyen, elkezdtek benne forogni azok a bizonyos fogaskerekek. Emlékezett egy dokumentumfilmre, ami Dr Vort életéről szólt, és azt megnézte egyszer Wuya társaságában még kiskorában. Emlékezett rá, hogy a kommentár megemlítette, hogy Vortess egy autógyárban kezdett dolgozni részmunkaidőben főiskola mellett, ahol megtanulta a mechanika belső felépítését. Persze abban az időben építgette saját karrierjét is, ahol fel tudta használni korábbi munkatapasztalatait.
Jack csak most értette meg igazán, hogy ha célt akar elérni az életben, akkor munkatapasztalattal kell azt megoldania, csak azután jöhetnek a jobbnál jobb találmányok.
Miközben Jack barátai örömére fogta a pizzáját és enni kezdte, közben a falra szerelt tévéképernyőn elkezdődött a délutáni hírek.
- A délután háromórás híreinket hallják - szólt a bemondó a tévében. - Újabb négy fiatal tűnt el az elmúlt három napban. Két New York-i, egy japán és egy brit állampolgár eltűnéséről számolt be a rendőrségi jelentés. A két manhattani lányt, a tizenhat éves Emily Zoidot és a tizenhét Trixie Cartert a szemtanúk jelentése szerint a Central Parkban látták utoljára tegnap délután négy óra környékén. A japán állampolgár... egy huszonegy éves Miroku nevű személy... neki nem tudtuk meg a vezetéknevét... szóval az urat péntek éjféltájt környékén látták utoljára Rock Night Roll-ban, ahol szemtanúk szerint a híres japán együttes, a Blast koncertjére jött, miközben nőket molesztált...
- Hé, ez nem az a seggfej, aki pénteken a rockklubban megfogta a seggem és megkérdezte, hogy nem akarok-e kölykei anyja lenni? - vonta össze a szemöldökét Gwen.
- Ez ő! - röhögött Kurta. - Még ott a kézjegyed az arcán! Hahahahahaha!
- ... végezetül a brit állampolgár, a tizennyolc éves Noxy Wings, aki szintén Central Park környékén tűnhetett el tegnap, ahogy az elhagyott iratai is igazolták. - folytatta a híradós. - Ezzel a négy emberrel együttvéve már tizenegy személy tűnt el rejtélyes módon New Yorkban. A New York-i rendőrkapitányság szóvivője tájékoztatta a sajtót, hogy a rendőrség nagy erőfeszítéssel nyomoz az ügyben és arra szólítja fel a lakosságot, illetve az egész országot, hogy aki látja ezeket a személyeket, vagy tud valamit hollétükről, azonnali hatállyal értesítsék a rendőrséget...
- Hihetetlen, hogy eltűnnek egyesek manapság... pedig New Yorkban nem lehet eltévedni! - jegyezte meg Kurta.
- Szerintem túlbonyolítanak mindent - legyintett Arnold. - Ezek mind fiatal, kiskorú, vagy fiatal felnőtt személyek, és gondolhatjátok, hogy az ilyenek sokszor csak úgy fogják magukat és eltűnnek. Mibe, hogy jövő hétre az egyik fele drogosan kerül elő?
- Ja... totál beszívva. - morfondírozott Ciklon. - Na de most le kell lépnem... készülni kell a ma esti melóra. És Jack, fel a fejjel, majd találsz egy jobb helyet, mint az a szutyok BowCo volt.
- Köszi Ciklon - bólintott Jack.
- De Dr Vort attól még szerintem egy féreg!
Jack utána hajított egy pizzaszeletet, aminek az Eldernindzsa tagjai nem nagyon örültek.

Jack estefele elköszönve barátaitól hazament, hogy átfontolja az életét és a jövőjét. Valamint az önéletrajzát is, ha szeretné, hogy mihamarabb behívják állásinterjúra valamerre. Nem szívesen szeretett volna munka nélkül maradni olyan sokáig, hiszen végleges volt az anyagi helyzete és fizetnie kellene a lakbért is.
Hazaérve első dolga volt átnéznie a mai napon érkezett postát. Eszébe jutott, hogy még a számlákat is be kell fizetnie mihamarabb. Így meg aztán végképpen nem marad még egy centje se, mire sikerül találnia legalább egy lehetséges munkahelyet.
Felment a lakására, aztán csak úgy az ebédlőasztalra dobálta lefele a leveleket.
- Számla, számla, számla... - motyogta szomorkásan. - Ez is egy számla, ez meg... huh?
Az utolsó levél, ami a keze ügyében maradt, az nem egy számla volt, még csak egyetlen ismerősétől sem kapott. Rokonai sem voltak már, akik írhattak volna neki.
Alaposan átnézve szinte kiáltott a meglepettségtől. A levél feladója a DV & CO-tól jött. Méghozzá egyenest Jacknek címezve!
A fiú mohón felbontotta levelet, majd olvasni kezdte.

Tisztelt Jack Spicer úr!
Értesítjük, hogy Önnek álláslehetőséget kínálunk világhírű fejlesztői cégünk, Dark Vortex & Company New York-i székhelyén. Bár az Ön eladásra szánt termékét két éve elutasítottuk, a felsőbb vezetőség utólagos döntéssel arra az elhatározásra jutott, hogy az Ön képesítései nagy szolgálatunkra tehet szert.
Ha úgy dönt, hogy elfogadja az állásajánlatunkat, kérjük jelenjen meg állásinterjúra a fent említett székhelyünkön reggel 8 óra és 10 között, vagy délután 2 óra és 5 óra között bármelyik napon, amikor Ön ráér. Mellékelünk az Ön számára vendég-belépőkártyát és egy felhatalmazó iratot, amit köteles felmutatnia a recepciónál. Mindenképpen hozza el iratait és önéletrajzát.
Tisztelettel:
Perselus Piton Prof.
(New York-i Dark Vortex & Company főtitkára és műszakvezetőhelyettese)

Jacknek vagy ötvenszer kellett újra elolvasnia a levelet, hogy felfogja a levélben összefoglaltakat. Azt hitte, csak álmodott, pedig még ébren volt. Még arra is gondolt, hogy Ciklon szórakozik vele egy hamis levéllel, ám a Perselus Piton professzor giccses aláírása és az aláírás alá nyomott pecsét eredetiek voltak.
- Bazmeg... - Jack hátradőlt a székében. - Bazmeg...
Délelőtt a kirúgás pillanatától fogva még maga alatt volt, de ez a bánat teljesen elszállt. A fiúval most estére madarat lehetett fogatni. Állást kínáltak neki a világ legközismertebb fejlesztői cégében itt New Yorkban! Értékelik az ő képesítéseit! Ráadásul úgy hívták meg állásinterjúra, hogy még csak nem is követelik a felsőbbfokú végzettséget!
Úgy látszik, a sors kárpótolta az igazságtalan elbocsátásért, Jack már ennél jobban hitt a karmában és a vonzás törvényében, ahogy Gwen is. Örömében felbontotta egy bontatlan borát, amit pár hónappal ezelőtt kapott születésnapjára, majd bekapcsolta a számítógépét, hogy hangfalon keresztül hallgathassa belőle kedvenc Nightwish és Metallica számait. Míg magányos ünneplés közt emelte poharát és ivott a DV & CO aranyszívű vezetőségére, akik új esélyt adtak neki élete jobbá fordításához, elgondolkozott rajta, hogy megossza-e jó hírét a barátaival.
De végül úgy döntött, hogy egyelőre nem mond nekik semmit, mert Jack is tudta, hogy még esélyes, hogy meggondolják magukat a cégnél és nem alkalmazzák. Ezért kell majd a legjobbat mindenképpen kihoznia magából azon az állásinterjún. Azért mégis bölcsebb döntés, ha előbb alaposan felkészül és utánanéz egy kicsit a cég elvárásainak és egyéb fontos információinak a honlapjukon. Így kell majd neki önéletrajzát is szépen átformálnia és újrafogalmaznia, valamint egy motivációs levelet mellékelnie, aminél majd segíthet Doof bácsi. Semmiképpen se szabad utalni arra, hogy kirúgták, mert akkor félő, hogy ezért nem akarnák alkalmazni.
Ami mindennél fontosabb, hogy külsőleg is jó benyomást keltsen. Ideje hát elővennie a kifinomult, elegáns öltönyét, amit utoljára főiskolai gólyabankettjén hordott. Arra az időre még a haját is rendbe kellett szednie... vajon hol van az a hajzselé?
Ami a barátait illette, semmiféleképpen se akarta őket még tájékoztatni a helyzetről, majd az állásinterjú után. Ahogy a vonzás törvénye megvalósult, úgy biztos volt, hogy balszerencsét hozhat, ha most beszél erről. Félt, hogy a többiek elkezdik ugratni vagy mondogatni neki, hogy úgyse fogják felvenni.
Jack Gwenről tudta, hogy ő támogatná őt, de óvatosságra intené. Arnold, aki hozzá hasonlóan többször is megjárta, hogy elutasították, ő is rögtön azt mondaná, hogy ne igyon előre a medve bőrére. Bozont és Kurta, mivel mindkettő ostoba, kinevetnék.
Ami Cikont illeti, ő reakciójától fél a legjobban Jack. Ahhoz képest, hogy a legjobb barátja, nemhogy nem támogatná, még sok negatív dolgot mondana, próbálná lebeszélni erről az egészről, valamint szidná folyamatosan Dr Vortot. Pedig egy legjobb barátnak támogatnia kéne őt, nem ellene beszélni és lehordani mindennek...
Jack nem tudta felfogni, hogy Ciklon miért gyűlöli a koruk legjobb feltaláló tudósát. Talán attól fél, hogy a robotok szerte a világon elveszítik a munkájukat és használhatatlanná válnak, ha egyszer Dr Vort feltalál olyasmit, amivel pótolhatnák őket? Képtelenség... a robotok a világ legszakértőbb fickói, ha technológiáról van szó. Mechanikai tudományban, fejlesztésekben, gépiparokban, hadseregben, informatikában és ezekhez hasonló hivatásokban mindig szükség van rájuk, és köztük is vannak sikeres személyek, akik nem csak ezekben, de a közéletben is szerepet játszottak. Például a japán származású Soji Daitarn, aki nemcsak megbecsült képviselő volt a tokiói kormányban, de őneki köszönhető egy csomó hadvédelmi fellépés, amit fontolóra vett a NATO is. Vagy Jenny Wakeman amerikai fiatal énekes robotlány, aki éneklés mellett rengeteg drogfüggő tinédzsernek segít leszokni a kábítószerezésről. Na és ott van Sir Optimus Peter Gary David Prime brit miniszterelnök, aki egykor az uralkodói hadseregben szolgált tábornokként, majd sikeres békefenntartói és politikai fellépéseiért Nobel-Díjat kapott. Nem csoda, hogy a egyedül Sir Prime-ot tartották a világ legbecsületesebb robotpolitikusának.
Mindez szép és jó, a robotok sokkal többre képesek és sokkal nagyobb a túlélési esélyük a húsvér lényeknél, de ahogy Jack is tudta nagyon jól, nekik is megvoltak a fajtáikhoz kötött hibák. A robotok gondolkodási módja sokkal eltér a húsvér társaiktól és sajnos a legtöbbjük nagyon szeszélyes és beképzelt. Mivel géplények, így nem rendelkeztek túl nagy empátiával mások, de főleg egymás iránt, folyton követelik magunak a nekik járó tiszteletet és egyelő bánásmódot. Nem mintha nem lenne békés együttélés a húsvérek és a géplények között a Földön, de főleg az emberi fajt zavarta nagyon az ők dolgaik. Sajnos az emberek a világ másik legönzőbb lényei, akik mindig irányító félként akartak bizonyítani.
Ha Jack túlzónak is hisz, szerinte Ciklon egy rossz komikus példája a robotoknak, ha már a rossz tulajdonságaikról van szó. Csakis a robotok szeszélyes természetével tudta csak bemagyarázni legjobb barátja bunkó szokásait, amihez sajnos még a személyes jegyei is hozzájárultak. Hát igen, a robotok se egyformák mind... vannak kivételesen jóindulatúak és kedvesek, de vannak önzőek is. Jack meg pont a legtaplóbb alakot fogta ki a Transformer alcsoportból, akiket mindig is a legnagyképűbbnek tartott az összes többi közül.
Jack döntése végleges volt, egy szót nem fog szólni erről se Ciklonnak, se a többieknek, amíg nem végleges az új állás. Miután megitta a borát, reménykedve a legjobb jövőben, büszkén feküdt le aludni, hogy másnap frissen nekikezdjen a gondos, de laza előkészületeknek.

Késő estére járt, már lassan zártak, csak az éjjeli műszakosok maradtak helyükön dolgozni az alsóbb szinteken. A felsőbb szintről már mind hazamentek a nappali dolgozók.
Perselus Piton professzor még bent volt, hogy beszélgessen főnökével, Dr Vorttal, aki két hete tért vissza Egyesült Államokba, hogy itthon folytathassa félbemaradt munkáit. Most hogy már nem voltak fontosabb kötelességei, a világhírű tudós több időt tudott szánni maga dolgaira is. Például ma este magához rendelte a professzort, hogy négyszemközt beszélhessen vele, mielőtt elmegy a dolgára.
Piton professzor engedelmesen ment fel az épület tetőterére, ahol Dr Vort irodája és egyben rezidenciája állt. A tetőtér két szintből állt. Modern, üveges, kellemes hangulatot sugárzott, főleg az ízléses antik berendezéssel.
Dr Vort jelenpillanatban az irodájában állt és szivarozott, közben hol az az üvegfalból nézte New York fénykavalkádos, esti képét, hol adott egy-egy kekszet kedvenc papagájainak, Rikácsnak és Kalóznak. A papagájok lelkesen falatozták nekik felkínált nassolnivalót.
A középkorú tudóson meglátszott a korosodás az ötvenes éveiben, de annak ellenére is nagyon jól tartotta magát. lenőtt, válíg érő fekete alapon vörös csíkozatú haját hátrasimítva viselte, kivéve az első tincseket, melyeket oldalra simítva viselt. Fekete bőrnadrágot és fehér inget viselt, föléje hosszú, ujjatlan, fekete cipzáras talárt, és hozzá illő csatos, elegáns bőrcsizmát. Sötét tekintete nyugodalmasságot sugárzott, de annál élénkebb kíváncsiságot és szomjat a tudás irányában.
Piton professzor kellőképpen jelent meg Dr Vort irodájában.
- Hivatott, doktor úr? - kérdezte lassú, monoton hangján.
- Nem siettél, Perselus - jegyezte meg Dr Vort. - Sőt, kényelmes megjelenésedből úgy látom, hogy a dolgok tökéletesen alakulnak. Tehát elintéztél mindent, amire megbíztalak?
- Igen, elintéztem - bólintott a jobbkeze.
- A rusnya kövér fickó, az a magát doktornak nevezni merő undok Robotnik?
- Lekenyerezve.
- Az állásajánlat a helyén?
- A helyén, öt perccel rá a fiú kezébe is vette. Úgyhogy bármikor számíthatunk jelenlétére az épületben.
- Helyes - bólintott Dr Vort.
- Doktor úr, ha megengedi megjegyzésem, Jack Spicer ugyan rendelkezik ifjú korához képest elég nagy tudással és ambicióval, de még sokat kell tanulnia ahhoz, hogy a mi szintünket elérje. A találmánya, az az öntisztító elektromos fogkefe, amivel két évvel ezelőtt beállított hozzánk, nem volt elég meggyőző számunkra, hogy értékeljük és megvegyük a jogokat. Ezáltal úgy hittem nem rendelkezik elég élettapasztalattal még, hogy terméke megvétele helyett állást ajánljunk neki. Szerintem még most sincs még felkészülve arra, hogy magunk közé vegyük.
- Perselus... drága jobbkezem - csóválta fejét Dr Vort, miközben szívott szivarjából, majd kifújta a füstöt. - Te mindig is csak a külső benyomás alapján ítélted meg az embereket. Sokszor mondtam neked, hogy a belső tudást nézzed első sorban, aztán a külső jegyeket. Semmi se az, aminek látszik. Engedd meg, hogy megmagyarázzam, egyelőre még körülírva, hogy miért szeretném ezt a kis fiatalembert tudni a kezem alatt. Abban egyetértek, hogy találmányai nem elegendőek, de viszont a korábbi személyleírások szerint, amikről beszámolt neked a bizottság többi tagja nem sokkal korábbi megjelenése után, én úgy hiszem, Spicer sokra többre hivatott. Benne van a feladni nem akarás, az empátia és az az elszántság céljai iránt. Nagyon tehetséges fiú és megérdemli az esélyt. Ráadásul a miértek másik része a múltra vezetnek vissza. Azokra, amiknek egy részéről te is tudsz.
- Igen, tudok - bólintott Piton professzor. - Csak ha már ennyire szeretted volna a fiút köztünk tudni, miért hagytad, hogy elutasítsuk és elküldjük két évvel ezelőtt.
- Mert jobbnak láttam, ha egy ideig még boldogul egy kicsit az életben, hogy felkészülhessen és tanuljon a hibáiból. Végül is jót tett neki szerintem, hogy abban a lerobbant kis helyen, mint BowCo, dolgozhatott. Ez az ő kis kiindulópontja az életben a siker felé. Én is így kezdtem, egy lepukkadt kis autógyárban. Szánalomra méltó, igazságtalan bánásmódok közt életem, de mint látod, Perselus, kiálltam az élet legnehezebb próbáit, és itt tartok most. Itt vagyok a világ tetején.
- Ön azt gondolja, hogy a fiú még nagy hasznára válhat?
- Igen, így gondolom - mosolygott titokzatosan Vort. - Szükségem van egy különleges tehetségre, Perselus. Valaki olyanra, aki rám emlékeztett és hasonló utakat jár be. Valaki olyaskire, aki egy napon utódomként átveheti a helyemet, mikor én már elértem végső céljaimat és megpihentethetem fáradt öreg szárnyaim.