Jack három napig mást sem csinált, csak izgatottan készült az állásinterjúra. Nem nagyon ért rá így találkozni a barátaival, akik nem értették ezt az elszántságot, ami jelen pillanatban Jackben élt. Ciklon még gyanakodott is. Hiába kérdezősködött sokat, hogy mire készül, de Jack annyit mondott, hogy majd csütörtökön megmondja.
Az egyetlen személy, akinek csak félig-meddig mondta el a dolgokat, az Doof bácsi volt, hogy segítsen neki motivációs levele elkészítésében. Doof bácsival délután találkozott a központhoz eső legközelebbi kávézóban, miután a német tudós befejezte a műszakját. Azért itt találkoztak, mert itt biztosítva volt a laptop használata a motivációs levél megírásához, valamint Jack nem akart várni a központ előtt. Nem szívesen akart összefutni Robotnikkel vagy Mr Bowserrel. Bár szíve szerint Jack az előbbit szívesen kiosztotta volna azért a szemétségért, amit vele tett. Még ott élt a fiú lelki szemei előtt, ahogy Robotnik elégedetten vigyorgott rá, mikor kirúgás után az öltözőbe kellett mennie a holmijaiért.
Na majd akkor vigyorogjon, ha megtudja, hogy Jack DV & CO alkalmazottja lesz... persze, ha sikerül. Tudta nagyon jól, hogy a kövér disznó sokszor próbálkozott jelentkezni a cégnél, de a vezetőség nem volt hajlandó még takarítónak sem felvenni őt oda, pedig Robotniknak sokkal nagyobb a tapasztalata és a végzettsége, mint Jacknek. Talán ott rögtön észrevették, hogy kedves jelentkezőjük nagyon rosszindulatú.
Doof bácsi mosolyogva köszöntötte Jacket a kávézóban és megveregette a fiú vállát.
- Jack, örülök, hogy találkoztunk. El se hiszed, hogy milyen káosz van, amióta el kellett onnan menned.
- Gondolom, még senki se jött a helyemre - jegyezte meg Jack.
- Az a baj, hogy hamar találtak más embert a helyedre - mondta el Doof bácsi. - David Grehem a neve. Lelkes fiú, de egy igazi balfék és folyton elszúr valamit. Meglátszik a hiányod, de sajnos ezzel kell beérni, mert nem nagyon jelentkeztek az állásra.
- Na vajon miért... - mondta nagy adag iróniával Jack.
- Megjegyzem, és csak neked, hogy mindannyian tudjuk, hogy Robotnik szánt szándékkal rúgatott ki téged, csak az volt a baj, hogy meggondolatlanul csinálta. És Mr Bowser is rosszul tette, hogy kirúgott, csak ő nem ismeri be, és az a baj, akit hivatalosan már kirúgott, törvényekre hivatkozva nem vehet vissza. De az egyetlen jó hír, hogy alaposan megfenyegette Robotniket, hogy ő is repülni fog, ha nem változtatt hozzáállásán alkalmazottakkal szemben. Az se tetszett neki, ahogy kezelte a múlt pénteki dolgokat. De a kedves műszakvezető azért jól fogadta, mert amióta kirúgatott téged, sokkal elégedettebb magával és sokkal diszkrétebben is viselkedik.
- Mert elérte, amit akart... Doof bácsi, én tényleg nem értem már... miért utál engem ennyire az a kövér barom? Sose volt senkivel se kedves, de velem különösképpen úgy bánt, mint egy kutyával.
- Őszintén, fiam, nem tudom - sóhajtotta Doof bácsi. - Miután elmentél, rákérdeztem, hogy ezt miért kellett csinálnia veled, mire legyintett, hogy ez nem az én dolgom, majd visszament terpeszkedni. De tudod, mi a furcsa? Másnap egy igen pompás BMW 6-os Cabrioval parkolt a a központ elé.
- Micsoda?! - pislogott Jack. - Egy Cabrioval? Azoknak az ára nagyon nagy! A hájadéknak még a félévi fizetése is csak az egynegyede egy ilyen autó árának! Honnan volt neki erre pénze?
- Én is ezt kérdeztem tőle, mire Robotnik azt válaszolta, hogy nyert egy kis pénzt egy sorsoláson... még azt a márkás napszemüveget és a piszok drága öltönyét is látnod kellett volna! Egy sorsoláson? Még mellesleg lottón nyerhette volna... valami nagyon nincs rendben, mert az egyik pillanatban még lepukkadt kis műszakvezetőként tette magát, aztán nem sokkal a kirúgásod után olyan, mint egy kifinomult nagyember, akinek mindene megvan. A köpenyem egyem meg, ha van valami gazság a háttérben, amiben nagyon benne volt.
- Igazából már nem is érdekel igazán, hogy fene jó dolga lett annak a piszoknak - legyintett Jack. - Inkább térjünk a lényegre.
- Jól van, fiam, akkor hát lássuk, miben tudok neked segíteni.
- Az a helyzet, hogy kaptam egy állásajánlatot egy... kicsivel igényesebb helyen, mint a központ - magyarázta Jack. - És majd holnapután csütörtökön megyek majd az állásinterjúra.
- Nocsak, hamar összejött neked egy állásinterjú! - lelkendezett Doof bácsi. - Na és honnan jött az állásajánlat?
- Azt még nem szeretném mondani, tudod, a babona miatt, nem szeretnék kapkodni. Szeretném, ha minden tökéletes lenne. Az önéletrajzomat már igényesebben módosítottam, csak meg kéne még csinálnom a motivációs levelem, és ebben az ügyben rád gondoltam.
- Ááááh, értem! Nos, fiam, bármelyik is az a másik fejlesztői központ, számíthatsz rám. Az a fontos, hogy jó legyen a megjelenésed meg a papírjaid is. Örülök, hogy hozzám fordultál, mert vannak tapasztalataim. Esetleg hadd lássam az önéletrajzodat is, csak úgy ellenőrzésképpen.
Jack megmutatta neki laptopján az önéletrajzát is, meg az elkezdett motivációs levelét is. Doof bácsi végigellenőrzött mindent, majd segített Jacknek a helyesírási hibákat és a küllemet módosítani az önéletrajzában. A motivációs levelet Jack írta meg, és azt a német tudós írta át neki úgy, hogy megfelelő és tökéletes legyen az állásajánlók szemében. Munka közben kávét is rendeltek, amit egy rózsaszínű elefánt pincér szolgált fel nekik. Mikor Jack belekortyolt, nem értette, hogy Robotnik miért tartotta a kávét szarnak, mikor szerinte egész kellemes és finom.
Másfél órás munka után, mikor mindketten tökéletesnek és késznek tartották a motivációs levelet és az önéletrajzot is, Jack lecsukta a laptopját, s eltette a táskájába.
- Köszönöm, hogy segítettél, Doof bácsi - hálálkodott Jack.
- Semmiség, Jack, bármikor - mosolygott Doof bácsi. - Nagyon remélem, hogy megkapod a munkát. Mindenképpen tudni szeretnék róla. Majd elmondod utána, hogy mégis hol ajánlottak neked munkát... van kedved hazakísérni?
- Szívesen elkísérnélek, de haza kell rohannom az öltönyömért, hogy még zárás előtt tisztítóba vihessem, ha másnapra tisztán akarom megkapni.
- Az a fontos, minél szebb a külső benyomásod, annál nagyobb az esélyed - kacsintott Doof bácsi. - No de elvihetlek-e az autómmal egy darabon? Sokkal jobb, ha nem szenvedsz végig a tömegközlekedésen addig a laptopoddal, még ellopják.
- Nagyon köszönöm, Doof bácsi, de ne fáradj miattam, csak menj haza és pihenj nyugodtan. Nagyon sokat dolgoztál ma.
- Ahogy gondolod - bólintott Doof bácsi. - Hát, fiam, nagyon sok sikert kívánok neked, aztán majd értesíts, ha van hír az állásról.
Azzal megveregette mosolyogva Jack vállát és búcsút intve elindult. Jack is megindult haza az öltönyéért.
Ahhoz képest, hogy Doof bácsinak azt mondta, hogy nem érdekli őt már Robotnik dolgai, azért mégis fejébe ütött valami. Honnan volt Robotniknak Cabriora és méregdrága ruhára pénze? Talán véletlen egybeesés, hogy akkor gazdagodik meg hirtelen, miután oly szépen kirúgatta Jacket?
A fiú arra gondolt, talán nem is nyerte azt a pénzt, hanem valaki lefizette a kövér disznót. Ha azért fizették volna le Robotniket, hogy őt, Jacket kipenderítse az állásából... áh, nem. Ez hülyeség. Robotnik önző, bunkó, lusta, kiszámíthatatlan alak volt, de Jack nem tudta elképzelni, hogy a volt műszakvezetője belemenjen egy ilyen bűntettbe, mint a kenőpénz elfogadása.
Lehet, hogy ez talán valami átmeneti üldözési mánia volt, ami elborította Jack gondolatait, míg hazafele tartott. Talán csak véletlen egybeesés volt a két egymást követő esemény. Csak igaza lehet Doof bácsinak, és Robotnik csoda folytán nyert egy sorsoláson. De ettől függetlenül még nagyon el volt képedve azon, hogy azt a pénzt valaki így képes elszórni ilyen felesleges kényelmekre, mint öltöny és autó.
Ha Jack nyerne annyi pénzt a sorsoláson, azt eladná tőkének, amiből folyamatosan jönne neki egy rakat pénz. Abból meg tudná biztosítani az életét, s talán visszatérhet a főiskolára. De előtte a pénz egy kis töredékét egy baráti körben folytatott sörözésre költené...
A napok eseménymentesen teltek, bár Jack sok energiát fektetett be a felkészülésbe. Önéletrajza, motivációs levele, iratai, öltözéke rendben volt. A beszédet a tükör előtt gyakorolta. Igyekezett megtanulni minél természetesebb, laza, de annál illedelmesebb és kellemesebb arcot vágni, miközben beszél. Wuya mindig is azt mondta, hogy a jó benyomást nemcsak a ruha teszi, hanem a hozzáállás és a jó beszéd. Ugyan Jack nem állt szóba keresztanyjával három éve, de voltak okos szavai, amiket kapcsolatuktól függetlenül meg tudott fogadni.
Többször is átolvasta a cég honlapját és átnyálazta az arról szóló híreket és a kommenteket. Talált hasznos és hasztalan tippeket. Még a cégnél dolgozó vezetőségről is keresett információkat, hogy tudhassa, mivel lehet lekenyerezni őket állásinterjú esetén. Így tudta meg, hogy Perselus Piton professzor nem szereti a lelkes személyeket, és nagyon kemény munkát vár el az alkalmazottaktól, de annál jobban értékeli a fáradozásukat. Tehát végre egy szigorú és igazságos, ám korrekt ember. Nem úgy, mint Robotnik...
Aztán elérkezett a csütörtök.
Jack hajnali hatkor indult el otthonról szépen és kifinomultan kiöltözve. Szépen megfürdött, vadócul hátrasimított haját pedig hátrazselézte és megformálta ízlésesre. Mikor felvette a frissen megtisztított öltönyét, majd nyakára kötötte nyakkendőjét, úgy nézett ki, mintha egy fekete öltönyös parlamenti képviselő lenne.
Ötvenszer is átnézte, megvan-e mindene a válltáskájában, mielőtt elindult.
A DV & CO amerikai székhelye Manhattan belvárosában állt, magasan a város legmagasabb felhőkarcolóival egy magasságban szinte. Három belső hidakkal összekötött vaskos, emeletes épületekből, valamint szárnyakból állt. Innen egész jól rá lehetett látni az egész belvárosra, valamint a Central Parkra.
Jack megállt az emberi erővel át nem törhető automatikusan nyíló üvegajtón, amin csak a levélben kapott kártyával tudott keresztüllépni. Minden lépését mozgó kamerák követték, mint bármelyik másét is, ki az épületbe belépett vagy tartózkodott. A fiú nagy elismeréssel köszöntötte az elő-biztonsági rendszert. Vajon milyen lehet a belső biztonsági rendszer, gondolta ahhoz képest, hogy tudta, a cég távol akarta tartani a külvilágot, főleg a tolvajokat a féltve őrzött projektjeiktől és titkaiktól.
A főcsarnok hatalmas volt, akár a korábbi munkahelyének a főépülete kétszer befért volna. Stílusa modern, futurisztikus, öt emelet magasságig ért plafonja. Tisztán lehetett látni az itt dolgozó személyeket az emeleteken menni dolgaikra. Elvétve, stílusosan elhelyezkedtek szépen ápolt növények, melyek jobban emelték a népes fő csarnok hangulatát. Ugyanígy ácsorogtak vagy járőröztek a biztonsági őrök.
Miután Jack elámulva pislogott végig a fő csarnok tisztaságán és szépségén, szinte epekedett a vágytól, hogy itt dolgozhasson. Elhatározta, hogy ha megkapja az állást, elmegy a BowCo-hoz, hogy mindezt a pöffeszkedő disznó orra alá dörgölhesse és pimaszságból megköszönje neki, hogy kirúgatta. Már maga előtt képzelte azt a seprűbajszos elvörösödött fejet... igazi visszavágó lehetne azért a sok szemétségért, amit Robotnik csinált vele. Jack már azzal túlszárnyalta őt, hogy a vezetőség maguktól hívták ide állásinterjúra egy levéllel: Robotniknak sose írtak, mindig magától kellett ügyködnie, hogy legalább egy órára betehesse ide a lábát és próbálkozzon érvelni, miért kéne őt felvenni.
Ez adta meg a rugót Jacknek. Nagyon jól kell szerepelnie ahhoz, hogy megkaphassa az állást álmai munkahelyén, és megalázza a hájas köcsögöt. Tőle aztán repeszthet azon a Cabrion a flancos új ruháiban, ha Jacknek sikerül megkapnia az állást és fizetésből megszereznie a jogosítványt, majd aztán ő fog repeszteni menő öltözetben és napszemüvegben egy csinos fekete Ford Mustang Shelbyvel. Olyan csinossal, amilyen alakban az a híres német versenyző, Bumper "Űrdongó" Käferflügel repeszt a versenypályán.
A fő csarnok közepén állt a gyűrű formájú recepciós asztal, benne két cég logójával mintázott, fegér inges recepciós nő pötyögtették a számítógépeket. Jack odament az egyikükhöz bejelentkezni.
- Jó napot - köszöntötte a recepciós nő. - Mivel állhatok rendelkezésére?
- Jó napot kívánok. Jack Spicer vagyok, és állásinterjúra érkeztem délelőtti fogadásra.
- Láthatnám az iratait és a beutaló levelet?
Jack elővette és átnyújtotta a levélben kapott papírokat és az igazolványait. A recepciós nő nézegette őket, közben a gépen kikereste Jack nevét a névsorban.
- Jól van, Mr Spicer, az iratai rendben vannak, a neve szerepel a fogadandóak listáján - mondta a nő, miközben visszaadta Jack iratait. - Kérem vegye fel ezt az alkalmi belépőkártyát, amivel beléphet. Tizenkettedik emelet, balra a négyes folyosó, A1-től A9-es ajtóig bármelyik szobában fogadhatja valaki a vezetői bizottságtól. Távozásakor jutatsa ide vissza a belépőkártyát.
A nő pötyögtetett a gépen, majd a nyomtatója kiadott egy újabb kártyát, amit nyakba akasztható tokba illesztett, majd átadta ezt Jacknek. A kártya egyik oldalon vonalkód állt, a másik oldalon ez a címke: Jack Spicer - vendég, állásinterjú.
- Értesítem az érintett vezetőséget az ön jelenlétéről, de lehet, hogy egy-két órát is várnia kell a sorára, mert sokszor nagyon elfoglaltak.
- Értettem - bólintott Jack. - Köszönöm szépen magának.
Azzal búcsút intett viszontlátásig, majd elindult az egyik üvegfalú lifthez, hogy elinduljon vele a tizenkettedik emelete. Még tisztán hallotta, hogy a másik recepciós nő kellemesen sóhajtott.
- Milyen kellemes kis úriember, nem? Ha tíz évvel fiatalabb lennék és nem lenne férjem, nagyon örülnék neki, ha itt dolgozna.
- Igen - értett egyet a kolléganője. -, ilyen okos, udvarias és csinos fiatalembereket jobban szeretem itt látni, mint az olyan ócska magukat tapasztaltabbnak és okosabbnak tartó erőszakos öreg személyek.
- Arra a csúnya kövér seprűbajszosra gondolsz? Gusztustalan egy ember... aztán csodálkozott, hogy keményen elutasították... négy hónapja próbálkozott utoljára!
Jack elégedett vigyorral konstatálta, hogy bevált az elegáns külleme a recepciós hölgyeknél, valamint osztozkodott véleményükön. Belépve a liftbe, majd a tizenkettedik emelet felé indulva reménykedett, hogy az állásinterjún egy nő fogja fogadni. A nők mindig a külső alapján ítélnek először, ezt már maga is megtapasztalta korábban.
Az harmadik emeletnél a lift megállt, majd beszálltak mellé néhányan, vagy kiszálltak. Egy zöld bőrű, öregedő ork férfi bársonyos lila öltözetben rávigyorgott Jackre, aki csak udvariasságból mosolygott vissza rá, de nem foglalkozott vele többet. Így utazott tovább a kissé zsúfolt liftben az ötödik emeletig, ahol végre megszabadulhatott a zsúfoltságtól és az őt bámuló orktól. Itt átszállt egy zártabb liftbe, ami tovább vitte őt a tizenkettedik emeletre. De az is gyakran megállt valamelyik emeleten a ki- és beszállók miatt.
Végre megérkezett a tizenkettedik emeletre, s ahogy útba igazította a recepciós nő, Jack a balra eső folyosók negyedik szakaszába indult, amit egy újabb foton-üvegajtó zárt. Jack számára ez sem volt akadályt, a kapott belépőkártyával átléphetett rajta.
Ezen a folyosón végig a kényelmes üléssoron várakoztak a szintén állásinterjúra várakozók vagy azok az alkalmazottak, akik vagy szüneteltek egy kicsit, vagy beszélni akartak egy még elcsíphető felettessel. Jack az A1 és az A9 jelölésűek közti ajtók hosszán foglalt helyet egy kosztümbe öltözött hölgy mellett. Elővette kézitáskájából a kedvenc sci-fi regényét, az Űrdeltákat, majd olvasni kezdte, amíg be nem hívják.
Legalább majdnem három órát várakozott, azalatt jöttek és mentek körülötte. Félfüllel figyelt, mikor szólítják őt valamelyik szobába. Nem fülelt hiába, már éppen elolvasta a hétszáz oldalas könyvének negyedét, mikor egy blúzos, csinos, szőke, de barázdás bundájú fiatal oroszlánhölgy hangját hallotta.
- Jack Spicert kérem az A7-es szobába!
Jack eltette a könyvét, és odafáradt a hívásra.
- Jónapot, hölgyem - köszöntötte Spicer.
- Üdv, Mr Spicer, Vitani Scar vagyok, a bizottság asszisztense - mutatkozott be kéz fogás keretében az oroszlánhölgy. - Kérem, fáradjon be, és kezdhetjük az interjút.
- Csak ön után, kisasszony - lovagiaskodott Jack.
Vitani Scar mosolygott és Jack udvariasságára előre lépett be a szobába, Jack pedig utána. Nem mutatta ki, de kicsit meglepődött, hogy a szobában rajtuk kívül még volt egy harmadik személy. Jack meg volt győződve róla, hogy a csinos két lábon járó feral születésű anthro hölggyel lesznek kettesben, de most hogy rá kellett ébrednie, a harmadik fél egy férfi volt, latba kellett a diszkrét sármos módszert. Ha Vitani Scar nem állásinterjúztató lenne, hanem szintén állásra jelentkező személy, bizonyára Jack örömmel hívta volna meg egy italra.
- Jó napot - köszönt Piton professzor. - Jack Spicer, ha nem tévedek.
- Üdvözlöm, uram - köszönt vissza udvariasan Jack jobbját nyújtva. - Igen, Jack Spicer vagyok.
- Perselus Piton professzor - mutatkozott be Piton professzor, miközben kezet fogott Jackkel.
- Akkor magától kaptam az értesítést.
- Igen, és ha nem voltam ott, de én foglalkoztam két éve az ön eladására szánt termékével, Mr Spicer.
- Azt hiszem, arra emlékszem.
- Remélem, hogy alkalmazottunkként jobb teljesítményekkel fog előállni ezúttal. Foglaljon helyet. Vitani, kezdheti a beszélgetést.
- Igen, uram. Lássuk az ön önéletrajzát, Mr Spicer.
Jack átnyújtotta az önéletrajzot. Vitani átvette és végigolvasta első betűtől az utolsóig azt, közben elégedett mosollyal könyvelte el, hogy nemcsak a fiú néz ki igen tetszetős igényességgel, az önéletrajza is ugyanezt sugározza. Piton professzor közben jegyzetelni kezdett.
- Szóval ön magas szintű, kitűnő eredményű érettségivel rendelkezik és emellett munkáinkhoz is illő foglalkozásokon vett részt, és az egyikre még meg is kapta a szakmáját.
- Igen - bólintott Jack.
- Diákmunkásként dolgozott két helyen is, mint szerelő egy autós szervizben, majd rendszergazdaként egy informatikai kft-nél. Mostanáig egy kisebb fejlesztési vállalatnál, a BowConál dolgozott teljes tíz vagy tizenkét órában karbantartónak, jól mondom?
- Igen, de hétfőn azonnali hatállyal fel kellett ott mondanom.
Piton professzor meresztette a fekete szemét Jacken.
- Miért? - kérdezte kíváncsian Vitani Scar.
- Nos... sajnos nem jók ott a körülmények, és vannak ott felettesek, akik nem igazán hajlandóak betartani a munkavédelmi szabályzatot és a diszkrét munkáltató-munkavállaló viszonyt - mondta diszkrét lazasággal Jack, amivel nem is burkolta el az igazságot, csak kihagyta azt a részt, hogy kirúgták. - Sokáig viseltem el, de sajnos ilyen körülmények közt már nem igazán tudtam ott folytatni a munkaviszonyomat.
- BowCo-ról sokszor hallani mifelénk - szólt Piton professzor lassú hangja. - Nincs túl jó híre. Nem nagyon tud működni az a központ, ha ott a vezetőség túl lustán kezelnek mindent, de nem viselkednek megfelelően a rájuk bízott alkalmazottakkal. Gondolom még felmondott alkalmazottként sem oszthat meg információkat.
- Nem. De nem is szeretnék erről beszélni, mert nem tárgya az állásinterjúnak.
- Nocsak, ezt szépen megfogalmazta, Mr Spicer, és ezzel egyet is tudok érteni - bólintott nem kimutatott elismeréssel Piton professzor.
- Nos, az önéletrajzában kifejtette a főiskolát is - tért vissza a tárgyra Vitani Scar. - Úgy látom, anyagi körülmények miatt három évvel ezelőtt félbe kellett szakítania. Tervezi folytatni a jövőben?
Spicer visszaemlékezett Doof bácsi szavaira és intelmeire. Még mindig ott élt a múlt pénteki beszélgetés szavai a fejében, valamint a német tudós győzködése, hogy menjen vissza tanulni és fejezze be a főiskolát. Mindenre felkészült, de nem számított ilyen jellegű kérdésre. Gyorsan végigsöpört a fejében a gondolati habozás, hogy mit feleljen a kérdésre. Ha igent mond, akkor elvárnák, hogy fogadja meg végleg volt műszakvezető-helyettesének tanácsát... végül is itt diplomázott személyek dolgoznak, nem egyszerű érettségivel villogók. Csakhogy Jack akkor se mert volna visszamenni a főiskolára, ha nem küszködne anyagi gondokkal. Ha viszont nemet mond, akkor kicsi lesz az esély rá, hogy ide felvegyék, pedig nagyon szeretne itt dolgozni, s minél közelebb lenni példaképéhez, méghozzá jó fizetés mellett.
Nem volt más választása.
- Igen, majd a jövőben tervezem folytatni. Gondolom vannak alkalmazottaik, akik a munka mellett felsőoktatáson is részt vesznek.
- Igen, vannak - bólintott az oroszlánnő. - Az ők esetükben tudunk alkotni egy egységes munkamenetrendet, ami mellett kényelmesen tudnak dolgozni és tanulni is. De ha úgy döntesz később, mint alkalmazott, hogy szeretnéd folytatni a tanulmányaidat, mindenképpen előre kell azt jelezni. Évente a tanuló alkalmazottak megpályázhatják, hogy abban az évben a tandíjat a cég állja.
- Ha felvesznek, esetleg megpályázhatom rögtön?
- Sajnos idén már nem, augusztusban megvolt a pályázat, de ha megkapja az állást, a jövőbelire már megfogalmazhatja.
- Jól hangzik - bólintott mosolyogva Jack.
Piton professzor is bólintott jegyzetelés közben. Vitani Scar folytatta:
- Semmilyen kifogást nem látok az önéletrajzában, megfelelő tulajdonságokkal és ezt igazoló tulajdonságokkal, adatokkal és papírokkal rendelkezik. Akkor hát kérem, meséljen egy kicsit magáról, Mr Spicer.
Jack nyugodtan, természetesen beszélt magáról annyit, amennyit kellett. Nem ömlesztette a szavakat, csakis azokat az információkat osztotta meg a főtitkárral és az asszisztenssel, amit hallani akartak tőle. Amazok bólintottak és jegyzeteltek. Vitani Scar egyre szimpatikusabb oldalát fejezte ki tetszésének Jack iránt, Piton professzor viszont ugyanolyan érzelemmentes, diszkrét maradt, de nem szólt közbe. Ez talán jót jelent nála.
Miután Jack befejezte, Vitani Scar kezdte elmagyarázni Jacknek a cég munkamenetelét, szabályzatát és másokhoz való viszonyait. Mindazt az információt, amiket Jack már tudott, hiszen az elmúlt napokban tanulmányozta is, de udvariasan bólintott.
- Van-e kérdései a céggel vagy a vezetőséggel kapcsolatban, Mr Spicer? - kérdezte az oroszlánnő, ezzel befejezve mondandóit.
- Csak egy kérdésem volna - szólt Jack. - Az újonnan felvett alkalmazottakat szokták informálni a jelenlegi projektekről, vagy még nem érintik őket a dolog? Ha igen, kell-e valamilyen titoktartási szerződést kötni?
- Az új alkalmazottak beosztásuktól függetlenül csak az egyértelműbb információkat tudhatják meg a jelenlegi projektjeinkről - válaszolt kolléganője helyett Piton professzor. - Viszont rájuk is vonatkoznak a szigorúbb titoktartási szerződés megkötése. Tán a kolléganőm nem mondta, de ha a titoktartási szerződést a munkavállaló megszegi, annak súlyos következményei vannak. Ha csak egy szót is kiejt a száján a cég titkairól, vagy legsúlyosabb esetben ellopja az adatokat és kiszivárogtatja vagy eladja, munkaviszony felfüggesztése mellett rendőrségi, valamint állami per is indulhat ellene lopás és engedély nélküli kiszivárogtatás vádjával.
- És történtek meg ilyesmik? - érdeklődött Jack.
- Voltak rá példák, és mindegyiknél jól végezték a dolgukat Dr Vort képviselő ügyvédei. A legjobbak, akiket valaha megfizetett. Remélem ön tisztességes ember és nem tervez ilyen szituációba kerülni.
Jack bólintott. Valóban nem szeretett volna a pórul járt egykori alkalmazottak helyében lenni.
- Nem, professzor úr. Én egyszerű karbantartóként se szivárogtattam ki semmit BowCo projektjeiről sem. Még most is tartom a számat.
- Nagyon helyesen teszi - mondta a professzor. - Egy jó alkalmazott mindig így tesz, hacsak nem kap rá felhatalmazást magától a legmagasabb fokú vezetőtől. Amíg az nem ad rá engedélyt, addig más alatta álló felettes sem utasíthatja erre. Azt hiszem végeztünk, ugye Vitani?
- Igen, nincs több téma, ami szóba jöhet az interjún - felelte Vitani Scar.
- Jól van... Mr Spicer, kérem, fáradjon ki a folyosóra. Két óra múlva közölni fogjuk önnel, hogy megkapta-e az állást.
- Addig is, ha ön megéhezne várakozás alatt, nyugodtan keresse fel a B-szárny második emeletén a menzánkat, a büfé kiszolgálja az állásra jelentkezőket is, de akár el is hagyhatja ez idő alatt az épületet a belépőkártyával együtt, ha friss levegőre vágyik. - mosolygott Vitani Scar.
- Köszönöm szépen - köszönte meg Jack.
- Akkor két óra múlva legyen itt.
Jack kezet fogott Piton professzorral és Vitani Scarral a a következő viszontlátásig, majd elhagyta az A7-es szobát. A folyosón már alig voltak. Voltak akiket a többi szobába hívták be interjúra. A dolgozók nagy része visszatért a helyükre.
Az elkövetkező két órában valóban meglátogatta DV & CO étteremhez hasonlatos menzáját, majd késő reggeli után kihasználva az időt kiment az épületből levegőzni. Annyi ideje volt, hogy kiüljön a Central Parkba kiolvasni a könyvének legalább a felét. A szép környezet és az olvasgatás annyira elvette az időtudatát, hogy fél órája volt még hátra, mire észbe kapott. Szerencsére gyalog vissza tudott sietni a céghez, hogy elcsípje az utolsó perceket.
Pont akkor szólították őt vissza az A7-es szobába. Piton professzor és Vitani Scar most is ott ültek az asztal mögött, ahol eddig. Úgy tűnt, nemcsak Jack állásjelentkezéséről folyt a tanácskozás, még más fontos papírmunkát kellett intézniük egy-két kolléga segítségével.
Mikor intettek neki, Jack helyet foglalt előttük.
- Jack Spicer - kezdte rögtön a lényegnél Piton professzor. -, végigmentünk az ön önéletrajzán, iratain, valamint összegeztük az interjún elhangzott beszélgetéseket és értékeltük önt ezekből a szempontokból. Sajnálattal kell közölnöm, hogy ön még nem túl felkészült ahhoz, hogy bármelyik beosztásban dolgozhasson nálunk.
Jack felkészült rá, hogy mégse kapja meg az állást. De így is már kezdte belelovalni magát, hogy mégis valóra válhat élete álma. Kezdte megfogalmazni, hogyan számoljon be erről a barátaival.
- Értem - bólintott Jack. - Akkor én...
Ám Piton professzor folytatta.
- Így hát az ön eddigi tapasztalatai, és a két évvel ezelőtti látogatásán bemutatott találmány szerint hajlandóak vagyunk önnel munkaviszonyt kezdeni, kezdetben mint fejlesztő-rendszergazda és adatrögzítő.
Jack pislogott a meglepetéstől.
- Mi? Mármint hogy... megkaptam az állást?
- Igen, megkapta az állást. Eme monoton beosztás az ön számára megfelelő kezdet, de ha az elkövetkező hónapokban kiválóan teljesít és fel tud mutatni eredményeket, akkor önhöz illően megkaphatja az áthelyezést másik beosztásba, vagy előléptetést, de cserébe kérném magától, hogy két éven belül, ahogy tudja, folytassa a főiskolát esti vagy levelező tanfolyamban. Ha egyszer vezetővé válik a cégünknél, diplomával és titulussal kellene rendelkeznie.
- Gratulálunk, Mr Spicer - mosolygott Vitani Scar.
Jack alig hitt a fülének. Az elmúlt napokban felkészült és igyekezett megtenni mindent, hogy megkaphassa az állást, pedig tudta, csak nagyon pici az esély, hogy megfeleljen az állásajánlatnak... fejlesztő rendszergazda és adatrögzítő Dr Vort New York-i cégében... megkapta az állást! Végre elért valamit ebben a rohadt életben! Végre helyrejöhet az ő félrecsúszott élete! Most már végre lesz valami, amit felmutathat vágyai listájáról, hogy elérte. Már alig várta, hogy az eddig titokba tartott hírét elmondhassa Ciklonéknak és Doof bácsinak, valamint Robotnik orra alá dörgölhesse azt, amit neki sikerült, de a kövér szemétládának soha. Igaz, két éven belül muszáj lesz folytatnia a főiskolát, de valamit valamiért, megérte ezt is vállalni egy ilyen állásért.
Örömteli érzéseit nem mutatta ki, de majdnem kiszélesedett mosollyal köszönte meg az előtte állóknak a lehetőséget.
- Nem is tudom, mit mondjak... köszönöm szépen, hogy esélyt és munkát adott nekem, Piton professzor úr. Önnek is köszönöm, Miss Scar.
- Mi köszönjük, hogy eljött és cégünk csapatába áll, Mr Spicer - bólintott Piton professzor. - Remélem nagyon jól fogja végezni magának szánt munkáját és be fogja tartani mindazokat a feltételeket, amiket itt megbeszéltünk, és amik a szerződésben fog állni.
- Így lesz.
- Akkor nincs más hátra, mint kitölteni a munkaszerződést az ön adataival, ujjlenyomataival és aláírásaival - mondta Vitani Scar, majd Jack orra alá tolt egy kötegnyi papírt. - A titoktartási szerződést itt találja majd benne. Abból tíz másolatot is kell a protokoll szerint. Amint ezzel megvolnánk, el kell mennie az A-szárny ötödik emeletére megcsináltatni hivatalos belépőkártyáját. A vendégkártyát távozáskor szolgáltassa vissza. Hétfő reggel nyolc órakor kezdhet. Akkor megkapja a további tájékoztatót és emellett megkapja akkor a munkaruháját és a céges telefonját és laptopját is.
- Köszönöm szépen, Miss Scar.
- Kérem, mivel sokszor fogunk találkozni az ön osztályán, hívjon csak Vitaninak.
A fiú kétszer is átolvasta a szerződéseket, majd szignálta őket aláírásával. Mikor ezzel végzett, még egyszer megköszönte és kezet fogott Vitanival, valamint az immár feletteseként titulálható professzorral, aki így fogadta:
- Üdvözöljük a Dark Vortex & Companynál, Jack Spicer.