Chapter 36

Túl a függönyön

Balra is, jobbra is fekete alakok bontakoztak ki a sötétből, elállva a menekülés útját. Csuklyák rései mögött szemek csillantak, s tucatnyi égő pálcahegy szegeződött a gyerekekre.

Ginny felsikoltott.

- Add ide, Potter! - ismételte a Lucius Malfoy hangján szóló csuklyás, és kinyújtotta tenyérrel felfelé fordított kezét.

Lucy gyomra öklömnyire rándult össze. Csapdába estek, s kétszeres túlerővel kell szembenézniük. Közelebb húzódott Harryhez, bal oldalán pedig igyekezett szabad kezével takarásba tolni Ginnyt.

- Add ide! - mondta megint Malfoy.

- Hol van Sirius? - kérdezte Lucy akaratlanul.

A halálfalók közül többen felnevettek, s a Lucytól balra álló csoportban éles női hang csendült:

- A Sötét Nagyúr most sem tévedett!

- Most sem tévedett - visszhangozta Malfoy. - Gyerünk, Potter, add ide a jóslatot!

- Hol van Sirius? - kérdezte most Harry.

- Hol van Sirius? - ismételte gúnyosan a nő.

A halálfalók közelebb nyomultak, úgyhogy már fél méterre sem voltak Lucyéktól. Lucy szeme káprázni kezdett pálcáik fényétől.

- Elfogták őt - szólt Lucy, legyűrve a mellkasát szorító rémületet, a páni félelmet, ami azóta lappangott benne, mióta beléptek a kilencvenhetes polc folyosójára. - Itt van. Tudjuk, hogy itt van.

- A pici baba sílva felliadt, és azt hitte, idaz, amit álmodott - gügyögte gúnyosan a nő. Lucy érezte, hogy Ginny mocorogni kezd mellette.

- Még ne tégy semmit - morogta. - Majd ha szólok...

A nő rikoltva felkacagott.

- Halljátok ezt? Halljátok? A kislány úgy utasítgatja a többi kölyköt, mintha szembe akarna szállni velünk!

- Ó, nem ismered te még Potteréket, Bellatrix - duruzsolta Malfoy. - Borzasztóan szeretnek hősködni. A Sötét Nagyúr is tisztában van ezzel. Add ide a jóslatot, Potter!

- Tudjuk, hogy itt van Sirius - ismételte Lucy szavait Harry. Lucynak a rémület már úgy elszorította a torkát, hogy lélegezni is alig tudott. - Tudjuk, hogy foglyul ejtették!

Most még több halálfaló nevetett - a leghangosabban a nő.

- Ideje, hogy megtanuld, mi a különbség álom és valóság között - szólt Malfoy. - Most pedig add ide a jóslatot, különben pálcát használunk.

- Csak tessék! - mondta Lucy, és mellmagasságba emelte saját pálcáját. Harry, Ron, Hermione, Neville, Ginny és Luna ugyanígy tettek. Lucy görcsölő gyomra csavarodott egyet. Ha Sirius valóban nincs itt, Harry és ő teljesen értelmetlenül hozták magukkal barátaikat a biztos pusztulásba.

A halálfalók azonban nem támadtak.

- Add ide a jóslatot, akkor nem esik bántódásotok - mondta higgadtan Malfoy.

- Naná, persze! - szaladt ki Lucy száján, egy gyenge nevetéssel együtt. - Harry odaadja ezt a... mit mondott? Jóslatot? És akkor szépen elengednek minket, mi?

- Még be se fejezte a mondatot, mikor a csuklyás nő felkiáltott:

- Invito jós...!

Harry és Lucy nem késtek a védekezéssel:

- Protego! - harsogták, mielőtt a nő végigmondhatta volna a varázsigét. Az üveggömb előrecsusszant Harry ujjainak hegyéig, de ott megállt.

- Játszani azt tudnak a pici Potter-babák - sziszegte a nő, és szeme felizzott a csuklya mögött. - Na jó, akkor...

- Megmondtam, hogy nem! - ordított rá Malfoy. - Ha összetöröd...

Lucy agya vadul zakatolni kezdett. A halálfalók mindenáron meg akarják szerezni az üveggolyót. Nekik nincs szükségük rá. Nincs más vágya, csak élve kivinni innen Harryt és a barátaikat. Ne ők fizessenek az ő ostobaságukért. Vetett egy pillantást jobbra, ahol Harry állt és ez elég volt, hogy tudja, Harrynek ugyanez a célja…

A nő kilépett társai közül, és levette csuklyáját. Az Azkaban beesetté, halálfejszerűvé tette Bellatrix Lestrange arcát, de szeme annál elevenebb volt: eszelős tűz izzott benne.

- Kéretitek magatokat, kölykök? - szólt szaporán hullámzó mellkassal. - Hát jó... Fogjátok a legkisebbet! - utasította a mellette álló halálfalókat. - Lássuk, mit szól hozzá, ha kezelésbe vesszük a kislányt. Majd én csinálom!

Lucy érezte, hogy társai közelebb húzódnak Ginnyhez. Ő maga kinyújtotta a bal karját és a háta mögé terelte a lányt, a kör közepe felé. Valaki más elfoglalta az űrt Ginny után a bal oldalán, de nem tudta megmondani, ki volt az.

- Ha bármelyikünket megtámad, ez itt összetörik - fordult eközben Harry Bellatrixhoz. - A főnökük nem fog örülni, ha üres kézzel mennek vissza hozzá.

A nő nem mozdult, csupán rámeredt Harryre, és közben nyelve hegyével megnedvesítette ajkát.

- Különben is - szólt közbe Lucy - miféle jóslat ez, amiről beszélünk?

Egyelőre nem volt jobb ötlete, mint folytatni a beszélgetést, húzni az időt. Neville remegő karja nekinyomódott az övének. Ginny lélegzetét a tarkóján érezte. Remélte, hogy Harrynek vagy a többieknek előbb-utóbb támad valamilyen használható ötletük - ő maga ugyanis teljesen tanácstalan volt.

- Miféle jóslat? - visszhangozta elkomorodva Bellatrix. - Viccelsz velem, Lucy Potter?

- Nem, nem viccelek - felelte Lucy. Közben végighordozta tekintetét a halálfalókon, keresve a gyenge láncszemet, a rést, amin át eliszkolhatnak. - Miért csak Harry neve van rajta? Miért kell ez Voldemortnak?

A halálfalók közül többen felszisszentek.

- Ki mered mondani a nevét? - suttogta Bellatrix.

- Persze - felelte Lucy. Szeme sarkából látta, hogy Harry még jobban megszorította az üveggolyót; talán arra számított, hogy megint megpróbálják majd kibűvölni a kezéből. - Miért ne mondhatnám ki, hogy Vol...

- Fogd be a szád! - visította Bellatrix. - Ne merd méltatlan szádra venni a nevet! Ne merd beszennyezni a mocskos félvér nyelveddel! Ne merd...

- Ő is félvér! Nem tudta? - feleselt Lucy. Hermione belenyögött a fülébe. - Bizony, Voldemort is az. Az anyja boszorkány volt, de az apja mugli. Vagy talán azt mesélte a bandájának, hogy aranyvérű?

- Stup...

- Ne!

Bellatrix Lestrange pálcájának végéből vörös fénycsík indult Lucy felé. Malfoy azonban egy másik bűbájjal eltérítette az átkot, így az a polcba csapódott, és levert jó néhány üveggömböt.

A földön széthullott cserepek közül két füstként lebegő, gyöngyszürke kísértetalak emelkedett ki. Mindkettő beszélni kezdett, de Malfoy és Bellatrix kiabálása közepette csak töredékeket lehetett érteni abból, amit mondtak.

- ...és a napfordulókor beköszönt egy új... - zengte az egyik, egy szakállas öregember.

- Ne támadj rá! Ha megtámadod a húgát, a fiú elpusztítja a gömböt! Meg kell szereznünk a jóslatot!

- Bemocskolja... van képe... - visította őrjöngve Bellatrix. - Nem szégyelli magát... a mocskos félvér...

- Előbb meg kell szereznünk a próféciát! - mennydörögte Malfoy.

- ...és nem jön több utána... - búgta sejtelmesen a másik árnyalak, egy fiatal nő.

A gömbökből kiszabadult kísértetek ezután köddé foszlottak, és már csak a padlón szétszóródott üvegcserepek emlékeztettek rájuk.

Lucynak azonban a láttukra támadt egy ötlete. A gond csak az volt, hogy valahogy közölnie kellett tervét a többiekkel.

- Még mindig nem mondták el, mi különleges van ebben a jóslatban, amit Harrynek át kellene adnia - szólt. Közben lassan odébb húzta a lábát, mögötte álló társát keresve.

- Ne játszadozz velünk, Potter! - morogta Malfoy.

- Nem játszadozom - felelte Lucy, megosztva figyelmét a beszélgetés és tapogatózás között. Lába végül beleütközött egy cipőorrba. Rátaposott. Hermione felszisszent a háta mögött, majd suttogva megkérdezte:

- Mi van?

- Dumbledore talán nem mondta el neked - sziszegte a foga közt Malfoy - hogy itt, a Misztériumügyi Főosztályon rejtőzik az ok, amiért a bátyád azt a heget kapta a homlokára?

- Hogy... mi? - hebegte döbbenten Harry és Lucy is egy pillanatra megfeledkezett a tervéről. - A sebhelyemről beszél?

- Mi van? - suttogta sürgetően Hermione.

- Lehetséges volna? - duruzsolta kajánul Malfoy. Több halálfaló megint felnevetett, lehetőséget adva rá, hogy Lucy odasúgja Hermionénak:

- Döntsétek a polcokat...

- Tehát Dumbledore nem mondta el... - ismételte Malfoy. - Igen, ez megmagyarázza, hogy miért csak most jöttél el. A Sötét Nagyúr nem értette...

- ...mikor szólok, hogy most...

- ...hogy miért nem rohantál rögtön ide, miután álmodban megmutatta neked, hol van a jóslat. Azt hitte, a kíváncsiság arra sarkall majd, hogy meghallgasd, hogyan szól szó szerint...

- Igen? - kérdezte Harry. Lucy hallotta, hogy a háta mögött Hermione suttogva továbbadja az üzenetet. Szerencsére Harryhez is eljutott, mert bátyja tovább beszélt, hogy lekösse a halálfalók figyelmét. - Szóval azt akarta, hogy jöjjek el, és szerezzem meg. Miért?

- Miért? - Malfoy hitetlenkedve felnevetett. - Azért, mert a Misztériumügyi Főosztályról csak azok vihetik el a jóslatokat, akikről azok szólnak. Ezért nem lophatták el mások a jóslatot a Sötét Nagyúr számára.

- És miért akart ellopatni egy rólam és Lucyról szóló jóslatot?

Malfoy és még jó néhány halálfaló ismét felnevetett.

- A jóslat csak kettőtökről szól, Potter! Csak rólad és a Sötét Nagyúrról! A húgod sosem volt része a jóslatnak, ő csak véletlenül maradt életben! Sosem gondolkoztál még azon, hogy miért akart a Sötét Nagyúr végezni veletek már csecsemőkorotokban?

Harry és Lucy rámeredtek a hosszúkás lyukakra, amelyek mögött Malfoy szeme csillogott. E miatt a jóslat miatt haltak meg a szüleik? Emiatt kell Harrynek a villám alakú sebhelyet viselnie? Ott van a bátyja markában a válasz az összes nagy kérdésükre?

És hogy értette Malfoy, hogy ő, Lucy, sosem volt része a jóslatnak?

- Valaki jósolt valamit Voldemortról és rólam? - motyogta Harry, ujjai szoros ölelésébe fogva a cikesznél alig nagyobb üveggolyót. - És Voldemort addig mesterkedett, amíg idecsalt, hogy megszerezzem neki? Miért nem jött el érte ő maga?

- Ő maga!? - visított fel társai eszelős nevetése közepette Bellatrix. - Azt várod a Sötét Nagyúrtól, hogy besétáljon a Mágiaügyi Minisztériumba, ahol olyan kedvesen szemet hunynak a visszatérése fölött? Hogy leleplezze magát az aurorok előtt, akik nem is törődnek vele, mert inkább az én drága unokaöcsémet hajkurásszák?

- Szóval most magukat küldte, hogy végezzék el helyette a piszkos munkát - következtetett Harry. - Miután Sturgisszel és O'Mennel befuccsolt...

- Okos vagy, Potter, nagyon okos - duruzsolta Malfoy. - A Sötét Nagyúr tudja, hogy van eszed...

- Most! - rikkantotta Lucy.

A háta mögött hat hang kiáltott fel: - Reducto! - és hat átok röppent hat különböző irányba. A szemközti polcokon hatalmas lyukak robbantak, s az egész toronymagas faszerkezet inogni kezdett.

Vagy száz üveggolyó zuhant a padlóra és tört szét, gyöngyszürke alakok tömkelegét eresztve a levegőbe. A régmúltból felidézett hangok kórusához üvegcsörömpölés és a padlóra zuhanó polcdarabok zaja adta a kíséretet.

- Futás! - kiáltotta Lucy.

A polcok vészesen meginogtak, üveggömbök újabb záporát zúdítva a közöttük állók fejére. Lucy érezte, hogy Harry megragadja a kezét, így ő a talárjánál fogva megragadta Hermionét, és maga felé rántotta, hogy a lány tudja, merre kell szaladnia. Ezután a kezét a feje fölé emelte, hogy védekezzen a fa- és üvegzápor ellen. Az egyik halálfaló rájuk vetette magát a porfelhőn át - Harry lendületből belevágta könyökét a csuklyás arcba. Mindenki kiabált, ordított vagy épp jajgatott; a polctornyok hatalmas robajjal összeroskadtak, a gömbökből kiszabadult látók pedig zengték, zúgták jóslataikat...

Lucy látta, hogy szabad az út a kijárat felé. Ron, Ginny és Luna már el is szaladtak, két karral védelmezve fejüket. Valami súlyos tárgy csapott Lucy arcába, de ő csak lehúzta a fejét, és rohant tovább - amúgy se tudott volna megállni, mert Harry szüntelenül húzta maga után, egy pillanatra se engedve el a kezét. Aztán egy kéz elkapta a vállát; a következő pillanatban Hermione kiáltását hallotta: - Stupor! - és a kéz eltűnt...

Elérték a kilencvenhetes polc végét. Harry és Lucy befordultak jobbra, és ettől kezdve úgy rohantak, ahogy a lábuk bírta. Hátulról szaladó lépteket hallott, és Hermione hangját, ahogy Neville-t biztatja. Az ajtó, amin bejöttek a terembe, félig nyitva volt - Lucy látta a kristályedény ragyogó fényét. Átrohantak a másik terembe (Harry még mindig magánál szorongatta a jóslatot), ott megálltak, bevárták Hermionét és Neville-t, s miután megérkeztek, Lucy becsapta az ajtót.

- Colloportus! - kiáltotta Hermione, mire az ajtó furcsa, cuppanó hanggal bezárult.

- Hol... hol vannak a többiek? - zihálta Harry.

Lucy kapkodva körülnézett. Eddig azt hitte, hogy Ron, Luna és Ginny, akik előttük jártak, már a kristályedényes teremben vannak, de most látnia kellett, hogy négyükön kívül nincs ott senki.

- Rossz felé mentek! - suttogta rémülten Hermione.

- Hallgassátok! - szólt fojtott hangon Neville.

Lábdobogás és kiáltások szűrődtek a terembe. Lucy a lezárt ajtóra szorította a fülét, s tisztán hallotta Malfoy hangját:

- Hagyd, Nott! Mondom, hogy ne törődj vele! Mit számít a sérülése, ha elveszítjük a jóslatot! Jugson, gyere ide, szervezetten kell folytatnunk a kutatást! Párokban megyünk tovább, és ne feledjétek: finoman kell bánni Potterrel, amíg nála van a jóslat! A többit megölhetitek, ha kell - illetve a húgát hagyjátok életben, őt talán fel tudjuk használni. Bellatrix, Rodolphus, ti balra menjetek! Crak és Rabastan, ti jobbra - Jugson, Dolohov, ti erre - Rookwood, arra - Mulciber, te velem jössz!

- Most mit csináljunk? - kérdezte a tetőtől talpig reszkető Hermione.

- Mindenesetre nem várjuk meg, amíg ránk találnak - felelte Harry. - Tűnjünk el az ajtótól!

A lehető legcsendesebb léptekkel futásnak eredtek. Elszaladtak a kristályedény mellett, s már majdnem elérték a kerek terembe nyíló ajtót, mikor Lucy hallotta, hogy valami nagy és nehéz zuhan neki az ajtónak, amit Hermione bűbájjal lezárt.

- Állj félre! - reccsent egy durva hang. - Alohomora!

Az ajtó kitárult. Harry, Lucy, Hermione és Neville egy szempillantás alatt bebújtak egy asztal alá. Onnan jól látták két rohanvást közeledő halálfaló talárjának alját.

- Lehet, hogy egyenesen továbbszaladtak az előcsarnokba - zihálta az egyik, a recsegő hangú.

- Azért nézzünk be az asztalok alá! - felelte a másik.

Lucy látta, hogy a halálfalók térde ereszkedni kezd. Kidugta pálcáját az asztal alól, és így kiáltott:

- Stupor!

A piros fénylövedék eltalálta a közelebbi halálfalót. Az hátratántorodott, és nekiesett egy nagy állóórának, ami fel is borult. A másik halálfaló viszont félreugrott Lucy következő átka elől, és pálcájával megcélozta Hermionét, aki időközben kimászott az asztal alól, hogy jobban tudjon célozni.

- Avada...

Harry rávetette magát a csuklyás férfira, s a térdénél elkapta a lábát. A halálfaló megingott, átka célt tévesztett. Neville olyan sietve pattant fel, hogy felborította az asztalt, ami alatt megbújt. Rászegezte pálcáját a viaskodó párra, és elrikkantotta magát:

- Capitulatus!

Harry és a halálfaló pálcája is a levegőbe röppent, s nagy ívben elszállt a Jóslatok Termének ajtaja felé. Lucy azonnal a nyomukba eredt és hallotta, hogy mögötte szorosan halad a halálfaló, Harry és a rémülten ziháló Neville.

- Állj félre, Harry! - kiáltotta Neville, aki nyilván eltökélte, hogy kiköszörüli a csorbát.

Lucy futás közben hátrapillantott: Harry oldalra vetette magát, Neville pedig célzott, és elharsogta a varázsigét:

- Stupor!

A piros fénycsóva elröppent a halálfaló válla fölött, és egy különféle homokórákkal teli szekrénybe csapódott. A szekrény feldőlt - ajtajainak üvege szanaszét repült - aztán visszalendült álló helyzetbe, és már újra sértetlen volt. Utána megint eldőlt, és összetört...

Lucy nem találta Harry pálcáját, így felkapta a halálfalóét, ami a kristályedény közelében hevert a padlón. Sajnos a férfi lendületből jött, így egyenesen nekirohant, kezével a pálcája után kapva. Lucy hátralendítette a kezét, és az utolsó pillanatban félrevetődött, így a halálfaló egyenesen nekiesett a kristályedénynek.

Lucy már felkészült rá, hogy a kezeivel tompítsa az esést, de ekkor két kéz jelent meg és ő azokba dőlt.

- Kösz, Harry! - lihegte, ahogy felnézett testvére arcába.

Harry csak bólintott, majd talpra segítette, és ezután mindketten a halálfaló felé fordultak.

Az edény fala utat engedett, mintha egyszerre megolvadt volna, s a férfi ott maradt testével az asztalon, fejével a csillogó, kavargó gázzal teli kristályedényben.

- Invito pálca! - kiáltotta Hermione. Harry pálcája egy sötét zugból kiemelkedve odaröppent hozzá, ő pedig továbbította Harrynek.

- Kösz - biccentett Harry. - Jól van, tűnjünk el...

- Vigyázz! - kiáltott rá rémülten Neville, a halálfaló kristályba foglalt fejére meredve.

Mindannyian felemelték pálcájukat, de végül egyikük se használta; helyette tátott szájjal bámultak a férfi fejére.

A fej sebesen zsugorodni és kopaszodni kezdett. A fekete haj és a borosta visszahúzódott a bőrbe, az orca sima és rózsaszínű lett, a koponya gömbölyűvé vált, s finom pihék borították el...

A kapálózó halálfaló vastag, izmos nyakán egy csecsemő feje ült. Aztán a folyamat rögtön újra megfordult, a fej nőni kezdett, visszanyerte eredeti alakját, és sűrű fekete haj meg szakáll fakadt belőle.

- Ez az Idő - suttogta borzadó ámulattal Hermione. - Maga az Idő...

- Nem érdekel, mi ez, csak tűnjünk el innen - motyogta Lucy.

A halálfaló megrázta csúf fejét, hogy magához térjen, de mire összeszedhette volna magát, már újra csecsemővé fiatalodott.

A szomszéd teremből kiáltás majd robaj és ordítás szűrődött át.

- Ron! - kiáltott fel Harry, és elfordult a folyamatos átváltozásban lévő halálfalótól. - Ginny? Luna?

- Harry! - visította Hermione.

A halálfaló kihúzta fejét a kristályedényből. Elképesztő látványt nyújtott: torkaszakadtából bömbölt apró csecsemőszájával, s közben veszedelmesen csapkodott maga körül. Izmos karja csak egy hajszállal kerülte el Lucy fejét. Harry felemelte pálcáját, de meglepetésére Hermione megfogta a karját.

- Nem bánthatsz egy csecsemőt!

Nem volt idő megvitatni a kérdést, mert ekkor gyorsan közeledő léptek zaja hangzott fel a Jóslatok Termében. Lucy csak ekkor jött rá, mekkora hibát követett el Harry, mikor kiabálásával elárulta hollétüket.

- Gyertek! - kiáltotta, azzal faképnél hagyta a csecsemőfejű halálfalót, és barátaival a nyomában eliramodott a fekete terembe nyíló ajtó felé.

Félúton jártak, mikor Lucy a nyitott ajtón át megpillantott két további halálfalót, akik a kerek termen átvágva feléjük szaladtak.

Elkanyarodott hát balra, és bevette magát egy szűk, sötét, mindenféle holmival telezsúfolt irodaszerűségbe. Társai követték, és becsapták maguk után az ajtót.

- Collop...

Mielőtt Hermione végigmondhatta volna a varázsigét, az ajtó kivágódott, és berontott rajta a két halálfaló.

- Obstructo! - kiáltották diadalmasan.

Harry, Lucy, Neville és Hermione hanyatt estek, mintha mellbe vágták volna őket. Harry és Neville átbucskáztak egy íróasztalon, és eltűntek mögötte; Hermione egy könyvespolcnak zuhant, ami súlyos kötetek egész záporát zúdította a fejére; Lucy háttal a kőfalnak ütközött, és beverte a tarkóját, úgyhogy néhány másodpercig csillagokat látott.

- Elkaptuk őket! - harsogta a Lucyhoz közelebb álló halálfaló. - Itt vagyunk egy irodában a...

- Silencio! - kiáltotta Hermione. A halálfaló a mondat végét már csak némán tátogta. Társa odaugrott, és félrelökte.

- Petrificus totalus! - hadarta Lucy, mire a férfi vigyázzállásba merevedett, majd arccal előre rábukott a szőnyegre.

- Szép volt, Luc...

Az elnémított halálfaló azonban most megsuhintotta pálcáját, mire Hermione mellkasán bíborszín tűzcsík száguldott át. A lány erőtlen, csodálkozó kis nyögést hallatott, aztán összecsuklott, és nem mozdult többet.

- Hermione!

Harry átugrott az íróasztal fölött és térdre roskadt a lány mellett. Neville megjelent az asztal alatt, és a halálfalóra szegezte pálcáját. Az rúgott egy nagyot felé - cipője orra előbb kettétörte Neville pálcáját, és a fiú arcát is elérte. Neville felordított kínjában, s kezét az orrához kapva összegörnyedt.

- Petrificus totalus! - kiáltotta Lucy, visszatartva a könnyeit.

A halálfaló intett egyet a pálcájával, hatástalanítva az átkot. Lucy kilőtt még egy ártást, de a halálfaló ezt is kivédte. Kilőtt egy zöld fénycsóvát felé, ami elől Lucy félreugrott, de úgy hogy Harryék előtt álljon meg, élő pajzsként védve őket. Pálcáját a halálfalóra szegezte, aki viszonozta a szívességet, miközben lerántotta fejéről a csuklyáját.

Lucy felismerte a megnyúlt, sápadt arcot a Reggeli Prófétában látott képről: Antonyin Dolohov volt az, a varázsló, aki meggyilkolta Prewettéket.

Dolohov elvigyorodott, és szabad kezével előbb hessegető mozdulatot tett, majd a Harry kezében lévő jóslatra, aztán önmagára, végül pedig Hermionéra mutatott. Egyértelmű volt, mit akar közölni: Add ide a jóslatot, vagy olyan sorsra jutsz, mint ő...

- Azt lesheti, hogy én innen félreálljak! - kiáltotta Lucy.

- Ha odaadjuk, abban a szempillantásban megöl minket! - sziszegte Harry.

Lucyt elkábította a rémület, pedig most nagy szüksége lett volna rá, hogy fürgén járjon az agya. Nem merte levenni tekintetét a halálfalóról, hogy hátraforduljon és megnézze, Hermione hogy van. Ne haljon meg, ne haljon meg, én tehetek róla, ha meghal...

- De add oda deki, Harry! - csattant Neville elkeseredett hangja az asztal alatt. A fiú leeresztette kezét az arca elől: orra láthatóan eltört, és ömlött belőle a vér. - De add oda deki!

Ekkor csörömpölés hallatszott be az órás teremből, és Dolohov önkéntelenül hátranézett. Az ajtóban megjelent a csecsemőfejű halálfaló. Még mindig óbégatott, és jókora ökleivel céltalanul csapkodott maga körül. Lucy kihasználta az alkalmat:

- Petrificus totalus!

Dolohovnak nem volt ideje védekezni. Kővé dermedt a sóbálvány-átoktól, és mint a deszka, keresztben rázuhant hasonló állapotú társára.

A csecsemőfejű továbbállt, Lucy pedig rögtön megfordult és letérdelt Hermionéhoz.

- Hermione! - szólongatta Harry a lányt, gyengéden rázogatva a vállát. - Hermione, térj magadhoz...

A feldagadt orrú Neville kikecmergett az íróasztal alól, s ő is letérdelt Hermione mellé, Lucy oldalára.

- Micsidád vele? - kérdezte.

- Nem tudom... - tartotta a kezeit a levegőben Lucy, mert fogalma sem volt, mihez kezdjen velük.

Neville megfogta Hermione csuklóját.

- Érzeb a pulzusád. Deb hald beg.

Lucyt olyan mérhetetlen megkönnyebbülés öntötte el, hogy majdnem elnevette magát.

- Él?

- Iged, azd iszeb.

Lucy a fülét hegyezte, hogy hall-e újabb közeledő lépteket, de a szomszédból csak a csecsemőfejű halálfaló bömbölése és a rombolás zaja hallatszott át.

- Nincs messze a kijárat - suttogta. - A következő már a kerek terem... Harry, Neville, ha ki tudnánk jutni oda, és megtalálni a folyosóra nyíló ajtót, mielőtt újabb halálfalók jönnek, akkor egyedül is el tudnátok vinni Hermionét és azt a jóslatot a lifthez. Fönt biztos találtok majd valakit... Szólhattok, hogy fújjanak riadót...

Neville megtörölte vérző orrát a talárja ujjával, és szemöldökráncolva nézett Lucyra.

- Te nem jössz velünk? - kérdezte Harry.

- Fedezlek titeket, amíg el nem juttok a lifthez - magyarázta Lucy.

- De utána hova béz? - kérdezte Neville.

- Meg kell keresnem a többieket - felelte Lucy.

- Együd kerezzsük beg őked - jelentette ki Neville.

- Nem engedlek el sehova egyedül - vágta rá Harry.

- De hát Hermione...

Harryt ez látszólag elbizonytalanította, de mielőtt Lucy tovább folytatta volna a puhítását, Neville közbeszólt:

- Baguggal vizzüg. Bajd én cipeleb. Di jobbak vagydok a harcbad, bidd é.

Azzal felállt, megfogta Hermione fél karját, majd szigorúan ránézett a tétovázó Harryre. Harry megfogta a lány másik kezét, és felsegítette Neville vállára az ernyedt testet.

- Várj! - Lucy felkapta a földről Hermione pálcáját, és Neville kezébe nyomta. - Ez azért legyen nálad.

Neville félrerúgta saját törött pálcájának darabjait, és elindult az ajtó felé.

- A dagyi beg fog öldi - szólt vért prüszkölve. - Ez a bálca bég apáé vold.

Harry és Lucy óvatosan kilestek az ajtón. A csecsemőfejű halálfaló óbégatva tántorgott a teremben, és sorban lökte fel az asztalokat meg a kisebb-nagyobb állóórákat. Az üvegajtós szekrény - ami Lucy gyanúja szerint időnyerőket tartalmazott - még mindig újra meg újra feldőlt és összetört, majd felállt.

- Nem fog észrevenni minket - suttogta Harry. - Gyertek... maradjatok szorosan mögöttem...

Kilopakodtak az irodából, és biztonságban el is érték az ajtót.

A kerek terem üres volt. Néhány lépést tettek csupán a fekete padlón - Neville már kissé tántorgott Hermione súlya alatt - mikor becsapódott mögöttük az Időterem ajtaja, és a fal ismét forogni kezdett. Lucynak hunyorognia kellett, s kissé bizonytalanul állt a lábán - valószínűleg enyhe agyrázkódást kapott, mikor az irodában beverte a tarkóját. Aztán a fal megállt, s ő csüggedten látta, hogy Hermione tüzes X-el időközben kihunytak.

- Szerintetek melyik...

Mielőtt azonban eldönthették volna, hogy merre induljanak tovább, tőlük jobbra kitárult az egyik ajtó, és három alak lépett be rajta.

- Ron! - kiáltott fel rekedten Harry, és barátja elé sietett. - Ginny! Jól vagytok...?

- Harry... - Ron erőtlenül nevetgélve előretántorodott, belekapaszkodott Harry talárjába, és ködös tekintettel rábámult. - Itt vagy... ha-ha-ha... viccesen nézel ki, Harry... csupa piszok vagy...

Ron arca falfehér volt, és vér csorgott a szája sarkából. Erőtlenül térde rogyott, de mivel továbbra is kitartóan markolta Harry talárját, Harrynek sután előre kellett dőlnie.

- Mi történt, Ginny? - kérdezte ijedten Lucy, ahogy odasietett hozzájuk.

Ginny azonban csak zihált, a fejét rázta, és a bokáját fogva leroskadt a fal tövébe.

Luna volt az egyetlen, aki sértetlennek tűnt.

- Azt hiszem eltört a bokája - magyarázta suttogva, és Ginny fölé hajolt. - Négy halálfaló bekergetett minket egy sötét terembe, ami tele volt bolygókkal. Nagyon furcsa hely volt... néha csak lebegtünk a sötétben...

- Egészen közelről láttuk az Uránuszt, Lucy! - lelkendezett kábán kacagva Ron. - Érted, Lucy? Láttuk az Uránuszt... ha-ha-ha...

Szája sarkában vérbuborék fúvódott fel és pukkadt ki.

- ...aztán az egyikük elkapta Ginny lábát. A taroló átokkal a képébe robbantottam a Plútót, de hát...

Luna sajnálkozva Ginnyre mutatott. A lány behunyta a szemét; zihálva, felületesen lélegzett.

- És mi történt Ronnal? - kérdezte aggódva Harry. Barátja még mindig ott lógott rajta, és elhalóan nevetett.

- Nem tudom, mivel találták el őt - felelte szomorúan Luna -, de nagyon furcsán viselkedik. Alig tudtam rávenni, hogy velünk jöjjön.

- Harry - suttogta kuncogva Ron, és a szájához húzta Harry fülét. - Megmondjam, ki ez a lány? Lüke... Lüke Lovegood... ha-ha-ha.

- El kell tűnnünk innen - jelentette ki Harry. - Tudsz segíteni Ginnynek, Luna?

- Igen. - Luna a füle mögé dugta pálcáját, átkarolta Ginny derekát, és emelni kezdte a lányt.

- Csak a bokám fáj, fel tudok állni! - csattant fel Ginny, de a következő pillanatban már össze is csuklott a lába, és meg kellett kapaszkodnia Lunában.

- Várj, segítek - szólt Lucy, majd Ginny lábára mutatott. - Ferula!

Szoros sínpólya tekeredett a lány bokájára. Luna felsegítette Ginnyt, aki most legalább már meg tudott állni a saját lábán.

Harry eközben átvetette a vállán Ron karját és ő is felegyenesedett. Mivel Lucy volt az egyetlen, aki senkit sem cipelt és így harcképes állapotban volt, ő vette át a vezetést. Zavartan nézett körbe. Egy a tizenkettőhöz volt az esélye rá, hogy elsőre megtalálja a kijáratot...

Elindult az egyik ajtó felé, de néhány másodperc után visszafordult, hogy segítsen Harrynek cipelni Ront. Már majdnem elérték a kiszemelt ajtót, mikor a kerek terem túloldalán kinyílt egy másik ajtó, és berontott rajta három halálfaló, élükön Bellatrix Lestrange-dzsel.

- Ott vannak! - rikkantotta a nő.

Kábító átkok röppentek a gyerekek felé. Lucy elengedte Ront, pálcájával pajzsbűbájt vont maguk elé, de a sorozatos támadások ellen nem sokáig tudta fenntartani. Harry eközben beugrott az ajtón, ledobta Ront, és már sietett is vissza segíteni a Hermionét cipelő Neville-nek. Luna és Ginny szintén bevetődtek, így Lucy utolsóként követte őket, s még idejében sikerült becsapnia az ajtót Bellatrix előtt.

- Colloportus! - kiáltotta. A következő pillanatban három test csapódott a túloldalról az ajtónak.

- Nem baj! - zendült odakint egy férfihang. - Másfelől is be lehet menni. Megtaláltuk őket! Itt vannak!

Lucy megpördült, és körülnézett. Az Agyteremben voltak, és a halálfaló nem tévedett: valóban jó néhány ajtó nyílt még a helyiségbe. Odaátról eközben lépések zaja szűrődött be: további halálfalók csatlakoztak az elsőkhöz.

- Harry, Luna, Neville, segítsetek!

Futva elindultak körben a falak mentén, és sorban lezárták az ajtókat. A nagy sietségében Harry nekiment egy asztalnak, és átgördült rajta.

- Colloportus!

A fal túloldalán lábak dobogtak, s időről időre megreccsent és megremegett egyik-másik lezárt ajtó. Luna és Neville a szemközti fal mentén haladtak. Harry és Lucy épp végeztek a saját oldalukkal, amikor meghallották Luna ordítását:

- Collop... ááááááááá!

Lucy megfordult, és azt látta, hogy a lány hátrafelé repül a levegőben; az ajtón, amit nem ért el idejében, öt halálfaló rontott be a terembe.

Luna ráesett egy asztalra, végigcsúszott rajta, a túlsó végén leesett - és nem állt fel többet.

- Kapjátok el a két Pottert! - rikoltotta futtában Bellatrix. Harry kitért előle, magához rántotta Lucyt és elrohant az ellenkező irányba. Lucy tisztában volt vele, hogy átkoktól mindaddig nem kell tartaniuk, amíg Harrynél van a jóslat.

- Hé! - kiáltotta nevetve Ron, aki időközben feltápászkodott, és most kótyagosan Harry és Lucy felé tántorgott. - Harry, Lucy, figyeljetek, abban a lében agyak vannak! Ha-ha-ha, ugye, milyen fura?

- Menj innen, Ron, feküdj le a földre... - integetett szabad kezével Lucy.

Ron azonban már a tartályra szegezte pálcáját.

- Komolyan, agyak vannak benne! Nézzétek! Invito agy!

A teremben mindenki megtorpant. Harry, Lucy, Ginny, Neville és az összes halálfaló önkéntelenül a tartály felé fordult. Az egyik agy - mintha egy láthatatlan zsinegen húznák - kiemelkedett a zöld folyadékból. Egy pillanatig egy helyben lebegett a tartály fölött, azután sebesen pörögve Ron felé röppent, színes, mozgó képeket húzva maga mögött - olyan volt, mintha filmszalagok tekeredtek volna le róla.

- Ha-ha-ha, nézzétek... - Ron kacagva nézte az agy kiömlő tarka tartalmát. - Gyetek, fogjátok meg! Biztos tök fura...

- Ron, ne! - kiáltotta Harry.

Lucy nem tudta, mi történik, ha Ron megérinti az agyból polipkarokként kinyúló gondolatokat, de mindenképp valami rosszra számított. Odaugrott fogadott testvéréhez, Ron azonban addigra elkapta a felé repülő agyat.

A polipkarok egy szempillantás alatt rátekeredtek a karjára.

- Nézd, Lucy, mit csinál... Ne... ne... ez nem jó... Elég! Hagyd abba!

A gondolatszalagok Ron mellkasát is befonták, szorosan hozzákötözve az agyat a fiú testéhez.

- Diffindo! - kiáltotta Lucy, hátha sikerül letépnie barátjáról a fojtó gondolatszalagokat, de a bűbáj hatástalan volt. Ron elesett, s a padlón fekve vergődött tovább.

- Diffindo! - próbálkozott Harry is, de az ő bűbája is hatástalan volt.

- Megfojtják! - kiáltotta rémülten Ginny, aki szintén a földön feküdt, a sínpólyát markolva. Többet már nem mondhatott, mert ekkor arcon találta az egyik támadó pálcájából kiröppenő piros fénycsóva.

- Zsdubor! - ordította Neville, a közeledő halálfalókra szegezve Hermione pálcáját. - Zsdubor! Zsdubor!

Nem történt semmi.

Az egyik halálfaló kilőtt egy kábító átkot Neville felé, de elvétette. Lucy rápillantott a fiúra, majd összenézett Harryvel. Már csak hárman maradtak: hárman az öt halálfaló ellen. Két csuklyás most nyílvesszőszerű, ezüstös fényt lőtt ki rájuk. Az átkok célt tévesztettek, és mély krátert ütöttek a falon. Bellatrix Lestrange rohanni kezdett Harry felé. Lucy kikapta testvére kezéből a jóslatot, majd a magasba emelte a gömböt, és futásnak eredt a terem hosszában.

- Lucy! - kiáltott rá Harry, de a lány csak futott tovább. Pillanatnyilag nem volt más célja, mint elcsalni a halálfalókat a többiek közeléből.

A taktika bevált: a támadók asztalokon és székeken átugrálva a nyomába eredtek. Pálcájukat - az üveggömböt féltve - nem merték használni. Lucy megcélozta az egyetlen nyitott ajtót: azt, amelyiken át a halálfalók érkeztek. Miközben berohant rajta, azért fohászkodott, hogy Harry és Neville ott maradjanak Ron mellett, és sikerüljön megszabadítaniuk őt a fojtogató agytól. Berohant az ajtón, de két lépés után érezte, hogy a padló eltűnik a talpa alól...

Kő lépcsősoron bucskázott lefelé; fokról fokra gurult, akár egy nehéz labda, s végül súlyos puffanással landolt a hátán. Most döbbent csak rá, hol van: nem messze tőle ott magasodott a romos boltív.

A terem csak úgy remegett a halálfalók harsogó nevetésétől.

Lucy levette tekintetét a boltívről, és a kőlépcső felé fordult. Az agyterembeli öt halálfaló már közeledett felé. Más ajtókon újabbak siettek be a terembe, s ők is elindultak a lépcsőn. Lucy feltápászkodott, bár annyira remegett a lába, hogy alig tudott állni. Baljában ott volt a jóslat - csodával határos módon épségben - jobbjában pedig a pálcája. Hátrálni kezdett, kisöpörte vörös haját a szeméből, de közben szüntelenül forgatta a fejét: igyekezett minden halálfalót szemmel tartani. Néhány lépés után nekiütközött a boltív emelvényének - más út nem lévén, felmászott rá.

A halálfalók megálltak, és csak nézték. Többen közülük ugyanúgy ziháltak, mint ő, s egyiküknek erősen vérzett a feje. A sóbálvány-átokból magához tért Dolohov ádáz vigyorral szegezte Lucyra a pálcáját.

- Vége a fogócskának, Potter! - szólalt meg Lucius Malfoy, és lehúzta csuklyáját. - Légy jó kislány, és add ide a jóslatot!

- Engedjék... engedjék el a többieket, akkor odaadom! - zihálta Lucy.

Néhány halálfaló felnevetett.

- Miért kellene alkudoznunk veled? - Malfoy sápadt képe kipirult a gonosz élvezettől. - Amint látod, mi tízen vagyunk, te pedig egyedül. Vagy Dumbledore számolni sem tanított meg?

- Diccs egyedül! - harsant egy hang a lépcső tetején. - Éd is id vagyok!

Lucynak elszorult a torka. Neville botorkált lefelé a lépcsőn, remegő kezében Hermione pálcájával.

- Neville, ne... menj vissza Ronhoz és Harryhez...

- Zsdubor! - kiabálta a fiú, s a pálcával sorban rámutatott a halálfalókra. - Zsdubor! Zsdub...

Az egyik legtermetesebb halálfaló hátulról elkapta Neville-t, s leszorította mindkét karját. A fiú kétségbeesetten vergődni kezdett, a halálfalók nagy derültségére.

- Ez Longbottom, igaz? - sziszegte Malfoy. - A nagyanyád már megszokhatta, hogy hullik a rokonság... nem fog meglepődni a halálod hírétől.

- Longbottom? - visszhangozta Bellatrix, és beesett arcán gonosz mosoly terült szét. - Volt egy kellemes találkozásom a szüleiddel, fiacskám.

- Dudob! - ordította Neville, s olyan eszelős rugdosódásba kezdett, hogy a halálfaló, aki lefogta, felkiáltott:

- Kábítsa már el valaki!

- Nem, nem, nem... - Bellatrix arcára mámoros izgalom ült ki. Ránézett Lucyra, majd megint Neville felé fordult. - Nem, inkább kipróbáljuk, jobban bírja-e a kínzást, mint a szülei... hacsak Potter át nem adja a jóslatot.

- De add oda degig! - kiabálta tébolyult rugdosódás közepette Neville. - De add oda dekik, Lucy!

Bellatrix már odalépett hozzá, de ekkor egy újabb hang felkiáltott:

- Petrificus totalus! - A Neville-t fogvatartó halálfaló eldőlt oldalra, akár egy fatönk. Harry leszáguldott a lépcsőn és kábítani kezdte a halálfalókat. - Stupor! Stupor…!

Az ő átkai hatásosak voltak. Sikeresen eltalálta Dolohovot és egy másik álarcost, de a többiek már résen voltak, így hárítani tudták a támadásokat. Neville szintén próbálkozott a kábítással, de a pálcájából most sem akart előtörni semmilyen fénycsóva. Lucy már készült rá, hogy besegítsen Harrynek, de ekkor Bellatrix felvisított:

- Crucio!

Harry felordított, térdre borult, majd a földön kötött ki és ott vonaglott tovább kínjában.

- Ne! - sikoltotta Lucy. - Ne! Elég! Hagyják abba, odaadom a gömböt, csak hagyják abba!

Bellatrix megszüntette az átkot és harsányan felkacagott.

- Lám, hát ebben is igaza volt a Nagyúrnak! - nevetett eszelősen. - Gyerünk kislány, add oda a jóslatot és megkímélem a drága bátyuskád életét.

Lucy kábán, a könnyeitől elvakulva engedelmeskedett: a halálfalók felé nyújtotta a tenyerétől átforrósodott üveggolyót. Malfoy habozás nélkül odaugrott, hogy átvegye.

Ekkor a lépcső tetején kitárult még két ajtó, és öt ember szaladt be a terembe: Sirius, Lupin, Mordon, Tonks és Kingsley.

Malfoy megfordult, és felemelte pálcáját, de Tonks addigra már ráküldött egy kábító átkot. Lucy még a becsapódás előtt leugrott az emelvényről, így nem látta, hogy célba talált-e a piros fénycsóva. A halálfalókat váratlanul érte a Rend tagjainak felbukkanása, s utóbbiak a helyzeti előnyt kihasználva lendületes rohamot indítottak, átkok özönét zúdítva a csuklyásokra. Lucy a rohanó alakok és röppenő fénycsóvák között megkereste tekintetével a földön kúszó Harryt, majd egy piros átok elől kitérve, lehasalt a testvére mellé.

- Jól vagy? - kiáltotta, miközben újabb fénycsóva suhant el a fejük fölött.

- Megvagyok - zihálta Harry, és megpróbált térdre emelkedni.

- És Ron?

- Még az aggyal birkózott, mikor otthagytuk. Hol van Neville?

Egy eltévedt átok a közvetlen közelükben csapódott a padlóba, mély lyukat ütve azon a helyen, ahol egy másodperccel előbb még Harry keze volt. A testvérpár sietve kúszni kezdett - aztán Lucy orra előtt egyszer csak felbukkant egy izmos kar. A hozzá tartozó kéz torkon ragadta és álló helyzetbe emelte, úgy, hogy csak a cipője orra érte a földet.

- Add ide! - recsegte egy hang a fülébe. - Add ide a jóslatot...

- Stup…! - kezdte Harry, de a halálfaló pálcájából ekkor kötelek repültek ki, amik most Harry testére és szájára tekeredtek. Egy újabb suhintás után eltaszította pedig a fiút a közelükből.

Lucy fulladozni kezdett a kéz szorításában. Szeme könnybe lábadt, de azért elmosódottan látta, mi folyik a teremben: tőle három méterre Sirius az egyik halálfalóval párbajozott; Kingsley egyszerre kettővel küzdött; Tonks, aki még nem ért le a kő lépcsősor aljába, Bellatrixot igyekezett kilőni. Úgy tűnt, senki nem veszi észre, hogy ő, Lucy pillanatokon belül megfullad. A háta mögött álló halálfaló oldalának szegezte pálcáját, de egy árva hang se jött ki a torkán, a halálfaló pedig szabad kezével már nyúlt is a jóslatért...

- Áááá!

Neville bukkant fel a semmiből. Mivel belátta, hogy varázsolni nem tud, egyszerűen beledöfte Hermione pálcáját a halálfaló csuklyájának szemnyílásába. A férfi felüvöltött, és azonnal elengedte Lucyt, aki gondolkodás nélkül hátraarcot csinált, és kinyögte:

- Stupor!

A halálfaló hanyatt esett, és lecsúszott a fejéről a csuklya. Macnair volt az, Csikócsőr kijelölt hóhéra. Fél szeme bevérzett, és hatalmasra dagadt.

- Kösz! - fordult Neville-hez Lucy, majd azon nyomban félre is rántotta a fiút Sirius és ellenfele útjából. A két varázsló kezében olyan szédítő sebességgel forgott a pálca, mintha nem is átkokkal, hanem karddal párbajoznának. Lucy érezte, hogy lába megcsúszik egy kemény, gömbölyű tárgyon. Egy pillanatig azt hitte, elejtette az üveggolyót, azután látta, hogy Mordon mágikus szemén tapos.

A szem gazdája vérző fejjel hevert a padlón, s mellette állt támadója, Dolohov. A halálfaló elvigyorodott, és Neville-re szegezte pálcáját.

- Tarantallegra! - harsogta.

Neville lába azon nyomban szapora rángásba kezdett, és a fiú elesett.

- Most te jössz, Potter...

Dolohov megsuhintotta pálcáját - ugyanúgy, mint mikor Hermionéra támadt - de Lucy elkiáltotta magát:

- Protego!

Úgy érezte, mintha egy tompa kést húztak volna végig az arcán. Az átok erejétől megtántorodott, és keresztülesett Neville kapálózó lábán, de a pajzsbűbájnak hála, megúszta ennyivel a dolgot.

Dolohov újabb varázslatra készült.

- Invito jósl...

Ekkor berobbant a képbe Sirius, és vállával félrelökte Dolohovot. A jóslat már csusszant kifelé Lucy markából, de sikerült elkapnia az ujja hegyével. Közben Sirius és Dolohov ádáz küzdelembe kezdtek; suhogó pálcáik úgy szikráztak, akár egy-egy csillagszóró...

Lucy felpattant a földről, s mikor Dolohov felrántotta pálcáját, hogy Sirius felé is megsuhintsa, elrikkantotta magát:

- Petrificus totalus!

A halálfaló ismét vigyázzállásba ugrott, és egy másodperccel később már koppant is a feje a padlón.

- Szép volt, Hercegnő! - kiabálta Sirius, miközben félrerántotta Lucyt két közeledő kábító átok útjából. - Most pedig fuss...

Mindketten behúzták a fejüket; egy zöld fénycsóva csupán centiméterekkel kerülte el Siriust. Lucy látta, hogy Tonks összeroskad, és gurulni kezd lefelé a lépcsőkön. Bellatrix diadalittasan felkacagott, majd újra belevetette magát a küzdelembe.

- Diffindo! - kiáltotta Sirius, pálcáját valahova a távolba szegezve. Lucy a karja fölött átpillantva látta, hogy Harry leszaggatja magáról a kötél darabjait, majd azonnal feléjük futott.

- Jól vagy, Lucy? - kérdezte, ahogy térdre esett mellettük. Lucytól csak egy bólintásra futotta.

- Harry, Lucy, fogjátok a jóslatot, és vigyétek ki Neville-t! - kiabálta Sirius, azzal eliramodott Bellatrix felé. Lucy nem látta, mi történt ezután, mert beugrott elé Kingsley, aki a himlőhelyes arcú, immár csuklyáját vesztett Rookwooddal csatázott. Aztán újabb zöld fénycsóva suhant el, ezúttal Harry feje fölött, s ő egy ugrással Neville mellett termett.

- Tudsz állni? - kiabálta a még mindig kényszeresen rúgkapáló fiú fülébe. - Karold át a nyakamat!

Neville így is tett. Lucy átvetette Neville másik karját a nyaka körül, majd Harryvel együtt felemelték őt, de Neville egy pillanatra se tudott megállni fékezhetetlen lábán - s ekkor egy férfi, aki mintha a semmiből bukkant volna elő, nekik ugrott, és hanyatt lökte őket.

Neville úgy kalimpált, mint a hátára fordított bogár, Harry pedig nagyon csúnyán beverte a fejét; Lucy a magasba emelte bal karját, hogy megvédje a törékeny üveggömböt.

- Ide a jóslatot! Add ide a jóslatot, Potter!

Lucy közvetlen közelről hallotta Malfoy kiabálását, és érezte, hogy a halálfaló pálcájának hegye a bordái közé fúródik.

- Nem... eresszen el... Harry! Fogd meg!

Lucy elgurította az üveggömböt; Harry megfordult, elkapta, és a mellkasához szorította. Malfoy erre elrántotta pálcáját Lucy oldalától, és Harryre szegezte. Lucy ezzel egy időben hátradugta a válla fölött a magáét, és így kiáltott:

- Obstructo!

Malfoy úgy szakadt le Lucy hátáról, mintha egy hatalmas mágnes rántotta volna el. Lucy megfordult, és éppen látta, amint a varázsló háttal nekicsapódik az emelvénynek, amin most Sirius és Bellatrix párbaja zajlott. Malfoy gyorsan összeszedte magát, és megcélozta pálcájával a hármast.

- Stupor!

Harry félreugrott a kábító átok elől, miközben gyorsan átadta Neville-nek az üveggömböt. Mielőtt Malfoy újra kimondhatta volna a varázsigét, beugrott elé Lupin.

- Harry, Lucy, meneküljetek! Vigyétek a többieket is!

Harry és Lucy megmarkolták Neville talárjának vállrészét a két oldalán, és felhúzták a fiút az első lépcsőfokra. Neville még mindig nem tudott megállni görcsösen rángatózó lábán. Harry és Lucy erőt gyűjtöttek, és továbbemelték a fiút a második lépcsőre...

Egy átok a sarkuk alatt csapódott a faragott kőbe. A lépcső darabokra hullott, nem adva többé támaszt Lucy lábának, aki így visszacsúszott az első lépcsőfokra, maga után húzva a fiúkat. Neville rúgkapálva leroskadt, s hogy legalább két kezét használni tudja, zsebre dugta az üveggömböt.

- Menjünk tovább! - kiabálta elszántan Harry, és újra megmarkolta Neville talárját. - Próbáld megfeszíteni a lábad!

Lucy feltápászkodott és ő is újra ráfogott Neville vállára. Teljes erőből emelni kezdték a fiút, de ezúttal csak azt érték el, hogy Neville talárja végigszakadt a bal oldali varrás mentén - az üveggolyó kigurult a zsebéből, s mielőtt valamelyik Potter felkaphatta volna, Neville egyik rúgkapáló lába telibe találta. A jóslat három métert repült jobb felé, ráesett a lépcső alsó fokára, és összetört. Harry, Lucy és Neville a rémülettől dermedten bámultak a cserepekre. A teremben tovább folyt a harc - senki nem vette észre, mi történt, és a fiúkon kívül senkinek nem tűnt fel a cserepek közül kiemelkedő hatalmas szemű, gyöngyszürke nőalak. Az árnylénynek mozgott a szája, de Lucy egyetlen szavát sem hallotta a visszhangzó dörrenések és ordítások közepette. Aztán a jós befejezte monológját, és köddé vált.

- De aragudjatok! - zokogta rúgkapálva Neville. - De haragudjatok, deb akardab...

- Nem érdekes! - kiabálta Lucy. - Próbálj felállni, és tűnjünk el…

- Dubbledore! - harsogta Neville, szemét egy Harry mögötti pontra szögezve. Verejtékben úszó arca egyszerre felragyogott.

- Mi van?

- Dubbledore!

Harry és Lucy követték a fiú tekintetét. Közvetlenül fölöttük, az Agyterembe nyíló ajtóban ott állt a villámló szemű Albus Dumbledore.

Lucynak minden porcikája bizseregni kezdett, mintha áramot vezettek volna a testébe - megmenekültek.

Dumbledore előreszegezett pálcával lesietett a lépcsőn; elhaladt Harry, Lucy és Neville mellett (akiknek eszük ágában se volt tovább kúszni), s már a lépcső aljában állt, mikor a közelében harcolók észrevették őt. Az egyik halálfaló menekülőre fogta a dolgot; egy majom fürgeségével, négykézláb indult felfelé a túloldali lépcsőn.

Dumbledore pálcája egy könnyed mozdulatával visszarántotta.

Mindenki abbahagyta a harcot, kivéve egyetlen párost, akik a jelek szerint nem vették észre Dumbledore-t. Sirius kitért Bellatrix piros fénycsóvája elől, egy szökkenéssel a fekete függöny előtt termett, és a nő arcába nevetett.

- Ejnye, tudsz te ennél jobbat is! - kiáltotta gúnyosan. Hangja visszhangozva zengett a teremben.

A következő fénycsóva a mellkasa közepébe talált.

Sirius arcáról nem tűnt el a nevetés, de szeme elkerekedett a döbbenettől. Lucy már nem gondolkodott, csak az ösztöneit követte. Ő és Harry tökéletesen egyszerre elengedték Neville-t, leugrottak a lépcsőről, és kirántották pálcájukat - épp mikor Dumbledore is az emelvény felé fordult.

Sirius olyan szelíden dőlt el, mintha a kedvéért lelassult volna az idő. Teste kecses ívbe feszülve hanyatlott a boltív megfakult függönye felé.

Lucy a félelemmel vegyes csodálkozás kifejezését látta keresztapja hajdan oly szép vonású arcán. Majd látta, ahogy Sirius feléjük fordult… Lucy egyenesen a szemébe nézett és látta, ahogy a férfi tekintete megtelik mély szeretettel, mintha így akart volna üzenni… rögtön ezután a függöny nagyot lebbent, mintha szélroham kapott volna belé, majd miután Sirius átesett alatta, visszahullott a helyére.

Draco a hálószobába érve egy levelet talált az ágyán. Fogalma sem volt, hogy került oda, de bontatlannak tűnt, ahogy a pecsétet sem törték fel. Hát persze, ki is akarná elolvasni Draco Malfoy levelét? Az ő családjának befolyásával szemben erre senki sem vetemedne. Draco megnézte a feladót és döbbenten látta, hogy az édesanyjától jött. Nem volt hosszú, és látszott, hogy kapkodva írták.

Draco!

Apád és a nénikéd ma este hatalmas feladatok fognak teljesíteni, amivel a Sötét Nagyúrat szolgálják majd. Ha minden a terv szerint megy, a Nagyúrnak végre a birtokában lesz az az információ, amelynek segítségével győzelmet arathat: az előző háborúban ugyanis ez hiányzott neki.

Hamarosan újra jelentkezem, remélhetőleg mikor már az apád is visszatér. Erről ne szólj senkinek, még Vincentnek, Gregorynak és Theodorenak sem, ugyanis mindhármuk apja részt vesz ezen a küldetésen.

Minden jót!
Édesanyád

Draco elfeküdt az ágyán, a levelet a mellkasán pihentetve, miközben gondolkodott. Előző nyár óta nem jutott eszébe az a valami, amit a Sötét Nagyúr olyan nagyon meg akart szerezni. Az a valami, ami múltkor nem volt a birtokában, most elérhető közelségbe került. Ráadásul az apja fogja neki megszerezni! Ennél nagyobb dicsőség nem is érhette volna a Malfoy családot.

Draco ugyanakkor félt is. Ha az apja sikerrel jár, vele szemben olyan nagy elvárások lesznek, amiknek nem fog tudni megfelelni. Már a mostaniakkal is alig bír, de ezután… Plusz, ott volt még a másik hozadéka a küldetés sikerének. És ez olyan mértékben rémítette meg Dracot, ami egyáltalán nem volt megengedett neki.

Ha a Nagyúr megkaparintja az információt, már semmi sem állíthatja meg abban, hogy végezzen Potterékkel.