3. fejezet
Kicsi fiacskám, Harry - kezdte olvasni Harry, de minden szó után egyre nagyobb lett a nem létező gombóc a torkában.
Ha ezt a levelet olvasod, én már nem élek. Remélem volt időnk kicsit megismerni egymást. De ha mégsem, akkor sok mindent el kell mondanom Neked. Te egy másik világ szülötte vagy. Egy másik világé(,) ahol sűrűn találkozhatsz majd igazi vámpírokkal. Jamesszel megbeszéltük, hogy most kell elmondanunk neked azt is, hogy nem ő az édesapád, csak a nevelőapád. Az édesapád Perselus Piton...
Itt Harry ismét elakadt, mint mikor először olvasta a levelet, akkor. Akkor földhöz vágta a pergament és elrohant, gondolni sem akart arra, mit jelentenek a leírtak, de most már a végére akart járni.
Tudom, ez egyszerre soknak tűnhet, és tudom, hogy sok is, de legjobb tudásom szerint igyekszem elmagyarázni neked mindent.
A másik világ, amiről beszéltem, az otthonunk. Perselus és én ott éltünk, barátok voltunk, egymásba szerettünk, majd jöttél te. Mikor a királyunkat megölték a családjával és a náluk dolgozókkal együtt, minket, hármunkat az Őrző elmenekített. Mikor átértünk ide, itt elmondta, hogy a királyi család egy tagja túlélte a mészárlást. Wrath, a király fia. Azt még tudnod kell, hogy Perselus Wrath király testvére.
Az Őrző úgy döntött, neked is és nekünk is könnyebb életünk lenne, ha minket visszafiatalítana, és így külön családoknál szállásolna el, az emlékeinket elzárná és azok csak a prófécia elhangzása után térhetnének vissza.
Veled kicsit más volt a helyzet, azért mi mégis csak gyerekek lettünk. Neked, vagy velünk kellett volna öregedned, vagy egy hibernáláshoz hasonló technikával meg kellett gátolnunk a fejlődésedet a kellő időpontig. A második lehetőséget választottuk. Megőrizni a tested. A második megoldás mellett döntöttünk.
Én Jamesszel éltem, őt szerettem, és ő bevállalt egy gyermeket, aki nem is az övé. Létezik egy bájital, amit akkor szoktak használni, ha félre lép egy feleség. Pár csepp vér segítségével ellehet érni, hogy a gyermek a kívánt férfi DNS-ét vigye tovább. De ez csak akkor lehetséges, ha a bájitalt az első két év alatt megkapja.
Neked is beadtuk. James úgy szeret téged, mint ha saját fia lennél. Kérlek, ne utáld azért, mert nem ő, az apád.
Ha valami kérdésed van még, kérlek, keresd fel Jamest, Perselust, vagy várd meg, amíg az Őrző jelentkezik nálad.
Lassan zárnom kell soraim. Szeretlek kisfiam. Gondold végig az egészet kérlek, és ne rohanj fejjel a falnak.
Bocsánat, de mindkét apádtól örökölhetted ezt a jellemvonást.
Örökké szeretni foglak, kicsim.
Anya
Harry sokáig ült még magába roskadva. Többször elolvasta a levelet, de még mindig nem tudta, mihez is kezdjen a megszerzett információkkal. Gondolataiból egy, az arca előtt lebegő teáscsésze térítette magához. Nem szólt egy szót sem, a levelet az ölébe fektette, elvette a teát, majd beleszagolt. Érezte a nyugtató bájital illatát, és gyorsan meg is itta.
Mikor feltekintett a kezeiről, akkor látta meg, hogy Piton még mindig őt nézi és arra vár, hogyan is fog Harry reagálni az olvasottakra. Hát igen, erre Harry is kíváncsi volt. Nem tudta, mit mondjon, vagy, hogy mondjon-e egyáltalán valamit.
A több, mint fél órás csend után mindketten meglepődtek az első elhangzott mondaton, ami így szólt:
- Itt aludhatok?- nézett a férfira nagy könyörgő szemekkel. Újabb pár perc csend után Piton az egyik ajtó felé bólintott.
- Az ott a te szobád. Tudnod kell, hogy nekem az emlékeim csak Lily-ről tértek vissza, de rólad nem tudtam semmit. Nem mentségeket keresek, csak szerettem volna, ha tudod. Hosszú éveken keresztül gyűlöltem Jamest, mert az övé lett minden, amit én szerettem volna a magaménak tudni - sóhajtott egyet majd egy másik ajtón távozott.
Harry még éppen belátott a férfi mellett a helyiségbe és egy hálószobát pillantott meg. Aztán nagy dörrenést lehetett csak hallani, ahogy a férfi becsapta maga mögött az ajtót.
- Hát igen, nekem is aludni kellene - jutott eszébe, majd ő is elment lefeküdni.
A szobába belépve, földbe gyökerezett a lába. A hely szemkápráztató volt. Jobbra tőle egy baldachinos ágy állt, ezüst-arany színekben pompázva, ahogy leginkább szinte az egész szobát is ez a két szín kombinációja uralta, kivéve a vele szemben helyet foglaló kandallót, ami fehér márványból épült. A kandalló előtt volt még két fotel egy kis dohányzó asztallal. A szoba fala telis-tele volt könyvespolcokkal, amik roskadoztak a rájuk helyezett könyvektől. A kandalló bal oldalánál volt még egy ajtó. A fürdőszoba - gondolta Harry, de nem érzett magában elég erőt, hogy be is nézzen. Elfeküdt ruhástól az ágyon és amint a feje a párnát érte, már aludt is.
Másnap reggel - kialvatlanul ugyan -, de mégis frissen lépett ki a neki kirendelt szobából, hogy szembe találja magát ismét a nappalival, amit, tegnap este nem is igazán nézett meg.
Hangulatos volt a barna különböző árnyalataival és a zöld szőnyeggel. Itt is helyet foglalt a kandalló, ami ugyanúgy, mint a szobájában márványból volt, csak hogy ez fekete volt míg az övé fehér.
Körülnézve felfedezett egy ajtót, amit eddig nem vett észre, és amely mögül halk motoszkálás hallatszott.
Oda lépett, majd lassan kinyitotta és egy konyha képe tárult a szeme elé, a szekrény és az asztal fekete, míg a székek és a tűzhely fehér. A fal mozaik kockákból állt, ami szintén fekete-fehérben játszott.
Piton egy széken ült és kávét kortyolgatott. Miután észrevette Harryt, szemöldök ráncolva nézte pár percig, majd intett neki, hogy ő is foglaljon helyet, majd egy bögrét lebegtetett elé is.
Harry egy bólintással jelezte, hogy köszöni, majd rávetette magát a fekete nedűre.