Bár jöttek a szövetségesek, a pániknak korántsem ez volt az oka.

Poroszország úgy tűnik, eléggé alábecsülte vendégei ivóképességét.

Elfogyott az alkohol.

A terem megtelt kiáltásokkal, a kétségbeesett sikolyok túlharsogták Roderich zongorajátékát is. Néhányan a sokktól még el is ájultak. A porosz kétségbeesett, mégis hogy lehetett ily ostoba, hogy meg akarta szervezni az évszázad buliját, de arra nem gondolt, hogy mennyi alkoholt képes fogyasztani egy-egy edzett májú nemzet.

A szövetségesek pedig csak álltak kukán, velük senki sem törődött a nagy zűrzavarban.

Anglia megbökdöste gépkarabélyának csövével a depressziós kinézetű Romániát, aki erre ráordított, mondván, hogy: Ne most!- majd hirtelen megvilágosodás suhant át rajta.

- Tudom már! Az a magyar már megint megivott mindent! Biztos ő volt, más nem lehetett!- majd elfutott hangoztatni a maga igazát.

Az öttagú csapat fontolóra vette, hogy az elvonási tünetektől szenvedő társaság tagjai közé lőnek, de nem látták értelmét. Eredetileg információt akartak belőlük kicsikarni, vagy kényszeríteni őket a megadásra, ám most némelyik még a saját nevének kimondására sem volt képes.

-Kolkolkolkolkolkolkolkolkolkol- hangzott Oroszország felől, és idegességében előkapta vodkás üvegét.

- Ve, nézzétek, kérjünk piát Ivantól- mutatott az orosz irányába Feliciano nagy vidáman.

A tengelyhatalmak (és megszállt területeink egy része) csapat sem volt rest, és egyszerre rohamozták meg a döbbent Oroszországot.

Másodpercek alatt elszedték tőle összes fegyverét és természetesen vodkáját, majd hozzákötözték az előcsarnokban található egyik oszlophoz.

A maradék négy szövetséges leesett állal bámult. Nem láttak még ilyen biztos kezű és idióta részegeket.

Francis hamar észbe kapott.

- Na ne! Nehogy azt a szörnyűséget vedeljétek! Tudom, hogy szomjasak vagytok, de azért adhatnátok valamit magatokra! Tessék, van itt bor mindenkinek!-mondta. Kiderült, hogy Franciaország harcászati eszközök helyett bort hozott magával (meg csigát és sajtot, de ezek senkit sem érdekeltek). Mikor leesett nekik, hogy a szövetségesek megjelenése a legjobb dolog ami velük történhetett, a tengelyhatalmas csapat tagjai akcióba lendültek. Magyarország serpenyőjével (senki sem tudja, hova rejti) villámsebességgel leütötte az angolt és a kínait, és elszedte minden alkoholtartalmú italukat. Az amerikait és a franciát megkímélte, mivel ők önként átadták minden lélekerősítőjüket. Arthur és Yao csatlakoztak a kikötözött oroszhoz, azonban Amerikát és Francist szívesen látták illuminált állapotban lévő csapatukban. Csodálatosan érezték magukat, meg sem fordult a fejükben, hogy itt eredetileg vérfürdőt akartak rendezni. A porosz rettenetesen büszke volt magára, úgy érezte, az évszázad bulijának megszervezésével teljesítette földi küldetését. Alfredék nem zavartatták magukat, hamarosan teljesen elfeledkeztek a három fogságban lévőről.

Mindeközben Oroszország is egészen jól érezte magát, végre egyszer részt vehetett egy bulin, még ha nem is úgy, ahogy azt eredetileg elképzelte. Ahogy nézte a társaságot, akik ezelőtt még nagyban utálták egymást, a vihogó Lengyelországtól a bárki felszedésére kész, borvedelő franciáig, ahogy végre ha csak az alkoholos befolyás miatt is, de együtt szórakoztak, úgy érezte, ő is a csapat része lett. A mellette lévő Kína vele együtt nézte mosolyogva a társaságot. Anglia még mindig az igazak (azaz a serpenyő által kiütöttek) álmát aludta. Jobb is így, a jelen helyzetben legalább nem szomorkodhatott erőszakkal elvett igazi angol söre miatt. Bár megeshet, hogy vérbeli okkultistaként megoldással szolgálhatott volna számukra.

Hajnalig mulatott a csapat (teljes nevén a tengelyhatalmak és megszállt területeinek egy része és a borvedelő meg a hamburgerzabáló party-szövetsége). Az utolsó megjegyzés, mielőtt mindenki kidőlt volna, az volt, hogy:

- Most már semmi sem lesz olyan, mint volt, ve! Már mind barátok vagyunk!- Veneziano kedvesen mosolygott hozzá.

Reggel elsőként Anglia ébredt fel. Ivan, aki el sem aludt köszöntötte:

- Felébredtél,da?

-Igen... csak kevésre emlékszem...- itt szünetet tartott mondandójában egy körültekintés erejéig- hol a csigazabáló? És Amerika? Mit tettek ezek szörnyetegek velük? Igaz sokat veszekedtem mindkettővel, de az űrlényeknek * igaza volt... Francis a legjobb barátom... és Alfred olyan mintha tulajdon öcsém lenne... Kibelezem az összes idiótát, aki kezet emelt rájuk! Ezennel megesküszöm, én, Arthur Kirkland, ha addig élek is, levadászok mindenkit, aki csak ferdén néz feléjük!- a mondandója végén Anglia könnyes szemmel nézett maga elé. Az orosz a mai napig nem jött rá, miből következtetett azonnal szövetségese barátai halálára.

Időközben Amerika és Franciaország is felébredt, és hallottak mindent, amit az angol mondott.

- Jaj Iggy, ez olyan szép volt!- Amerika rögtön odafutott Angliához, és megölelte.

- Ne higgyétek ám, hogy komolyan gondoltam! Biztos, hogy az serpenyő úgy ütött meg, hogy elkattant valami az agyamban, és...

- Fölösleges magyarázkodni, már tudjuk, hogy szeretsz minket!- vihogott Francis- Ez olyan szép!- és tovább álmodozott, mint eddig mindig.

- Egyébként ti mit csináltatok - kérdezte Arthur, miközben elkezdték egymást a szövetségesek kioldozni-míg mi ide voltunk kötözve?

- Ja, tök arik voltak az axis powers-ék, velük buliztunk, meg minden.-válaszolt Amerika.

- Na most aztán meghaltok tulajdon két kezem által! Míg mi itt sínylődtünk, ti jól elvoltatok az ellenséggel! Pofám leszakad! Ti *********!

- Mily szó szökkent ki fogad kerítésén?- Anglia épp neki készült ugrani Francis torkának, mikor is felébredtek a tengelyhatalmak.

- Jézusom! Melyik idióta engedte be ezeket! És miért van itt Oroszország? Meg fogunk halni!- ilyesféle kiáltások hagyták el szájukat az éppen ébredező és emlékezetkieséssel küzdő országoknak.

Hát, Olaszországnak nem volt igaza (lsd. fent) ... minden maradt a régiben...

*A Hetalia Paint it, White-ban (a Hetalia filmben) az űrlények szerint bár Anglia és Franciaország folyton veszekszik, szívük mélyén a legjobb barátok.

Axis Powers: Tengelyhatalmak