Au fanfiction, Németország és Olaszország főszereplésével.
Nem sokkal a háború előtt ismerkedett meg az olasszal. A fiú mindig vidám volt, arcán egyfolytában mosoly ragyogott, és bár annyi szörnyűség történt, egyfolytában derűs maradt. Még sosem találkozott azelőtt ilyen emberrel. Tudta, hogy vele akar maradni, őmellette boldog lehetett. Azonban felettesei keresztülhúzták terveit.
Ludwig nagyon sokat jelentett a hadseregnek. Fiatal kora ellenére elképesztően sikeres volt, feltörekvő ifjoncok példaképévé avanzsált. Ám Feliciano miatt egyre kevesebbet törődött a katonasággal, amit nem néztek jó szemmel. Az olasz meglehetősen haszontalan volt számukra, a német viszont annál értékesebb. Így hát radikális döntést hoztak, saját érdekeiket szem előtt tartva. Hamarosan Feliciano egy börtöncellában ücsörgött, hamis vádak miatt. Döntésüket korrektnek tartották, hiszen mi is lehetne fontosabb országuknál? Deutschland über alles.*
A német szapora léptekkel haladt végig a folyosón. Tervét tökéletesen kitervelte, megtervezte, ez több napot vett igénybe. Még egy hetet várnia kellett, míg a tisztek többsége elmegy valami megbeszélésre, így szabaddá válik a terep. Csak remélni tudta, hogy addig nem bántották az olaszt.
A folyosó végén, az utolsó cella. Feliciano meglepődött, mikor látta őt, majdnem felkiáltott meglepetésében, ám gyorsan csendre intette. Megindultak visszafele, majd ki az épületből. Csak mikor elég távol voltak tőle, ölelték meg egymást hevesen. A boldog pillanatot éles nevetés szakította meg.
Komolyan azt hittétek, ennyire idióták vagyunk? Hagyunk megszökni titeket? Hülyék. Mindenesetre, példát statuálni jó lesz veletek. Így jár az, akinek nem országa az első – mondta egykori társuk, majd lőtt kettőt, halálos sebet ejtve a két szökni próbálón.
Németország himnuszának része. Jelentése: Németország mindenek felett.
Remélem tetszett!